♥ 39. fejezet - Mi jöhet még? ♥

MI JÖHET MÉG?

(Jacob szemszög)

Mindenki lesújtva, mozdulatlanul állt körülöttünk. Ott tartottam a karjaimban Nessei-t. Ott feküdt, mozdulatlanul, olyan volt mintha aludna. Az arca annyira nyugodt volt és gyönyörű. Nem akartam elhinni ezt az egészet, nem halhatott meg, hiszen megígértük egymásnak, hogy örökké itt leszünk egymásnak. Én itt vagyok... és ő nem hagyhat el engem, így nem!

– Doktor! Csináljon már valamit! – Torkom szakadtából ordítottam, miközben a könnyeim patakokban folytak. Utoljára anyám elvesztésénél sírtam még gyerekkoromban, de ez mintha még erősebb fájdalom lenne bármennyire is lehetséges ez. – Mi van már csináljon valamit! – Egyre idegesebb lettem, mert még mindig csak ott ült mellettünk, de semmit nem tett. Mikor Bellára néztem és Edwardra… ha lehet még jobban összefacsarodott a szívem. Én miattam van ez az egész, az én hibám!

– Jacob, egyáltalán nem a te hibád! – szólalt meg hirtelen Edward.

– De igenis az enyém! Nekem kellett volna megvédenem őt! Csak is az én hibám! – Tényleg így éreztem és gondoltam, de hogy is gondolhattam volna másképp, mikor ez volt az igazság.

– Jacob kérlek ne ostorozd magad! – Bella egyszer csak odajött hozzám és átölelt amitől még jobban kétségbeestem.

– Bella, sajnálom annyira sajnálom!

– Jake… – Bár neki nem voltak könnyei tudtam, hogy ő is sír.

– Bella miért nem szólsz dr. Cullennek, hogy tegyen már valamit? Biztosan lehet tenni valamit…valamit amitől felébred…

– Jacob, hidd el én sajnálom ezt a legjobban, de már nem tehetek semmit, Nessie elment.

– Nem mehet el! Amíg én élek addig neki itt kell lennie! – ordítottam újfent, miközben szorosan magamhoz öleltem ernyedt testét.

– Jake, tesó kérlek nyugodj meg! – Paul a vállamra téve kezét, próbált vigasztalni, de akárki mondhatott akármit az én életem Nessiével ért véget. Arcom mellkasára hajtottam és próbáltam belélegezni az illatát. Sosem fogom elfelejteni ezt az illatot. A fejem még mindig rajta volt, amikor valami különös hangot hallottam. Olyan volt, mint két kis dob. Hirtelen elkaptam a fejem, de akkor már nem hallottam… Mikor aztán visszatettem újra hallani véltem a kis tamtamokat. Nem tudtam elképzelni mi lehet ez, de hirtelen felcsillant bennem a remény.

– Jake mi történt? – kérdezte Bella.

– Nem tudom, de hallottam valamit. – És akkor újra megpróbáltam, de most egyenesen Nessie szíve fölé tettem a fülem és csak hallgattam, de semmi. Az ő szíve csendben volt… és akkor… megdobbant. Először azt hittem képzelődöm, de nem. Az egyik dobbanást követte a másik.

– Dobog a szíve! Él!!! – ordítottam, mire mindenki arcán a szomorúságot átvette a megdöbbenés. Dr. Cullen azonnal odasietett és elkezdte vizsgálni.

– Vigyük haza hagy vizsgáljam meg. Itt valami nem stimmel, már több mint tíz perce halott volt. – Menten felkaptam a karjaimba és futottam, ahogy csak tudtam. Mire a Cullen házhoz értem már mindenki ott volt és minden elő volt készítve ahhoz, hogy megvizsgálják őt. Nessie-t felvittem a vizsgálóba és lefektettem az ágyra. – Jacob most kérlek menj te is ki hagy vizsgáljam meg Nessie-t. – Bár egyetlen sejtem sem kívánta itt hagyni őt, de tudtam sokkal pontosabban tudja végezni a munkáját ha magára hagyom őket. Mikor lementem a többiekhez mindenki a kezét tördelve ült és bámult maga elé. A mindenki alatt a falka tagjait is beleértem. Jól esett, hogy ennyire mellettem álltak és persze tudom, hogy mindannyian nagyon szeretik Nesst.

– Mi tart ennyi ideig?! – kérdezősködtem folyamatosan. Egyszerűen nem tudtam nyugton maradni, hisz a remény, ami bennem burjánzott, miszerint mégsem kell Nessie nélkül léteznem annyira erős volt, hogy képtelen voltam megnyugodni. Edward természetesen folyamatosan figyelte az doktor gondolatait. Így jobbnak láttam, ha én meg őt figyelem, de szerencsére folyamatosan nyugodt és kiegyensúlyozott volt az arca. Egészen addig a percig amíg felém nem kapta tekintetét, ami mondhatni megmagyarázhatatlan érzelmek kavalkádját mutatta. Először borzasztóan megijedtem, rögtön a legrosszabbra gondoltam. Talán Nessie még sem él, és bele kell törődnöm abba, hogy itt hagyott engem, aztán az arckifejezése átváltott boldoggá, mosolygott, de mindeközben hitetlenkedő, dühös és még megannyi érzelmet láttam rajta.

– Edward mi van? Nem tudom eldönteni, hogy most jóra számítsak e vagy… – Még belegondolni sem mertem, nem hogy kimondani. – Edward mondd már kérlek! – Edward Bellára nézett majd vissza rám és továbbra is csendben maradt. Aztán hallottuk amint odafenn kinyílt az ajtó. Nem sokkal később Dr. Carlisle jött be a nappaliba. Mondanom sem kell, hogy a szívem azonnal kihagyott egy ütemet és lélegzetvisszafojtva vártam mit fog mondani.

– Carlisle mondd már kérlek. Ugye Nessie most már jobban van? – Bella is kétségbe esetten várta Carlisle válaszát és akárcsak én minden erejével azt akarta, hogy Nessie újra rendben legyen.

– Nem tudom, mi történt és azt pedig végképp, hogy hogyan, de Nessie visszatért a halálból. – Amint kimondta azt a szót úgy éreztem még sosem voltam ilyen boldog, még sosem könnyebbültem meg így. Életem szerelme él és örökké velem lehet. Mindenki arcára kiült a felhőtlen és őszinte megkönnyebbült mosoly. De valami nem stimmelt. A doktor és Edward arca különösképp feszült volt, annak ellenére, hogy Nessie él és minden rendben lesz vele.

– Carlisle ugye van még valami, amit nem mondtál el? – Szólalt meg Bella elcsukló hangon. Szóval akkor nem csak én vettem észre.

– Nos a jó hír, hogy Nessie él, de… – Tudtam, hogy most valami szörnyű következik.

– De mi van? Kérem mondja már el! – akadtam ki hisz már tűkön ülve vártam, hogy megtudjam mi történt az én egyetlenemmel.

– Nessie egyelőre eszméletlen. Nem tudom, mi okozhatja ezt nála, talán a teste így próbál küzdeni a fájdalmak vagy valami más ellen – folytatta Dr. Cullen.

– De mégis meddig fog tartani nála ez az állapot? Ugye hamarosan felébred? – Reménykedtem, hogy a válasz igen lesz, hogy minden rendbe jön nem sokára.

– Nem tudom mikor fog magához térni. Viszont az lenne a legjobb, ha minél hamarabb – válaszolta.

– Most pedig ha akartok menjetek fel hozzá – mondta mire én azonnal talpra ugrottam és elindultam a szoba felé. Természetesen ott jött mögöttem Edward, Bella és az összes Cullen. Mikor benyitottam az ajtón, megláttam őt amint ott feküdt az ágyon, teljes nyugalomban. Ami legelőször feltűnt, hogy nyom nélkül eltűntek a horzsolások és sebek, amiket a tűzben szerzett. Nem bírtam megállni, hogy végig ne simítsak a bőrén, az arcán. Most is olyan selymes és puha volt, mint mindig, de nem hagyott nyugodni, hogy mégis hova tűntek a sebei. Hiszen ő nem teljesen vámpír és a sebei ugyanolyan módon gyógyulnak akárcsak az embereknek.

– Dr. Cullen, mondja hogyan gyógyultak be ilyen gyorsan Nessie sebei? – A doktor először nagyon feltűnően összenézett Edwarddal, mintha tőle várta volna az engedélyt, hogy elmondhatja-e vagy sem, amit mellesleg nem csak én nem értettem, de a többiek sem.

– Nessie rohamos gyógyulásának oka az, hogy a vérébe keveredett némi az alakváltók véréből… illetve a tiédből Jacob – Láttam rajta, hogy ez még nem minden. – Az volt az, ami meggyógyította őt, ami visszahozta illetve nem pontosan a véred, hanem az ami kettőtökből keletkezett… – Fogalmam sem volt miről beszélt, csak annyit vettem ki belőle, hogy Nessie jól van és meggyógyul ami a legfontosabb volt számomra.

– Ezt nem egészen értettem elmagyarázná úgy hogy én is értsem? – Úgy láttam ezzel csak én voltam így, legalábbis Bella Rosalie és Alice szeme rögtön felcsillant. Végül nem Dr. Cullen volt az, aki választ adott, hanem Bella.

– Nessie terhes! – Síri csend következett, senki nem szólt egy szót sem. Jómagam köpni-nyelni nem tudtam. Nem is gondolkodtam még azon, hogy esetleg gyerekem legyen, de az, hogy emiatt maradt életben…

– Jakieeee fiúú látom nem vesztegetted az idődet! Csapj bele!! – Emmett szokásához híven most is badarságokat beszélt, amiért természetesen most is megkapta a magáét Rosalie-tól illetve Edwardtól. – Jól van naaa – hallottam jajveszékelését, miközben Rosalie kiküldte a szobából. Nem igazán tudtam minderre odafigyelni, Nessie-nek és nekem babánk lesz…

– Egy baba? – Most még nagyobb csodálattal néztem Nessie-re mint eddig valaha.

– Pontosítanék! Kettő.