♥ 27. fejezet - Imprinting ♥

IMPRINTING

(Jacob szemszög)

Épp be akartam vallani az érzéseimet, amikor Paul megjelent a szobámban a telefonnal a kezében. Szuper, mint mindig a legjobbkor toppan be.

– Úúúúúú bocs haver, de telefonon keresnek! – mondta, miközben végig a szemembe nézett, mintha mondani akart volna vele valamit. Lehet, hogy Edward az?

– Kösz, HAVER! – Átvettem tőle a telefont, de közben végig szúrós szemekkel meredtem rá, amiért épp most kellett megjelennie. – Ne haragudj Nessie, de ezt most fel kell vennem! Ha megkérlek, csinálnál nekem enni valamit? Tudod, farkas éhes vagyok! – s bár ez részben igaz is volt, első sorban egyedül akartam maradni, mert biztos voltam benne, hogy Edward van a vonal túlsó felén és csak akkor tudunk beszélni, ha Nessie nincs jelen. Nessie kedvesen rám mosolygott majd kiment az ajtón.

– Edward? – szóltam bele rögtön.

– Végre! Mi tartott ennyi ideig? – hallottam Edward mérgelődő hangját.

– Nyugi Edward! Időbe telt míg egyedül lettem. Szóval, van valami változás?

– Alice-nek volt egy újabb látomása. Most már tisztán látja az időpontot.

– És mikor? Edward, ne húzd már az idegeimet! – Lehet előbb érkeznek, mint azt bármelyikünk is gondolta volna? Vagy talán megváltozott a terv?

– A Volturi három nap múlva érkezik. Azt akarom, hogy tudd, ha négy nap múlva, azaz vasárnap nem hívlak az azt jelenti, hogy… – Nem hagytam, hogy befejezze, nem akartam hallani.

– Azt hitten ezt már túltárgyaltuk! Nem azért hagytunk mind ott titeket, mert azt mondtátok nélkülünk is menni fog? Szóval, akkor most válaszolj a feltett kérdésemre!

– Szombaton, hajnalban négy órakor – felelte. – Alice beszélne veled! – Vajon mit akarhat? Lehet volt egy újabb látomása velem kapcsolatban?

– Jacob? – hallottam az említett személy hangját.

– Hello Alice! Figyelj kösz a múltkori figyelmeztetést, de azt hiszem túl későn esett le mire akartál vele célozni.

– Igen azt láttam – Várjunk csak, ha látta a csókot Leahval akkor előfordulhat, hogy Nessie új képességéről is tud valamit.

– Alice, mond volt más látomásod is Nessie-vel kapcsolatban?

– Nem semmi, miért látnom kellett volna valamit? – kérdezte gyanakodva.

– Nem, ami azt illeti az lenne a legjobb ha nem látnál semmit.

– Értem. Remélem semmi baj nem történt és nem is fog, de tudom, hogy az a legjobb, ha inkább nem látok és tudok semmit. – Egy kis ideig hallgatott, majd folytatta. – Azért remélem minden jól megy majd. Minden jót Jacob! – A hangsúly mellyel a szavakat kiejtette kicsit sem tetszett nekem.

– Alice ez ugye nem búcsúzkodás akart lenni? – kérdeztem, bár szinte biztos voltam abban hogy igen.

– Ugyan Jake, hát így ismersz te engem? – Költői kérdésnek szánta csupán, de azt is tudtam, hogy se ő sem a többiek nem adják fel, a végsőkig küzdenek majd.

– Jake itt vagy még? – A telefon túlsó végén ismételten Edward volt.

– Igen, itt.

– Akkor négy nap múlva hívlak!

– Ez ám a beszéd! Akkor, ahogy mondtad négy nap múlva! – mondtam, majd kinyomtam a telefont. Mivel már teljesen jól éreztem magam, kikászálódtam az ágyból és a fürdőszobába mentem. Miközben az ágyamban feküdtem volt időm gondolkodni és ha Nessie eddig nem vette észre mit is jelent számomra akkor ideje ezt nyíltan a tudomására hoznom. Már mindent elterveztem, ám azóta a "baleset" óta, amit Leah okozott, ha saját szememmel nem is láthattam a szobám és az ágyam rabsága miatt, érzem a légkör megváltozott. Szóval mivel a múltkori kiruccanásunk nem alakult valami jól, ami részben az én hibám is volt, úgy gondoltam talán egy újabb városlátogatás segítene mindenkin. Aztán későbbre tartogatok egyéb ötleteket, de az már csak rám és Nessie-re tartozik majd.

(Renesmee szemszöge)

Már azt hittem végre hallhatom azokat a csodás szavakat, de úgy látszik ez a vágyam sosem teljesül majd, hiába nekem az öröklét. Mikor a konyhába értem Emily-t találtam csak ott.

– Szia Em! Hát te?

– Szia Nessie! A többiek kint, a parton, ki itt-ki ott. Na és Jake hogy van? – Láttam rajta, hogy tényleg érdekli őt Jake állapota és ez jól esett.

– Ami azt illeti egész jól. Idézem "farkas éhes". – Em kacagása betöltötte a hatalmas konyhát.

– Szeretnéd, hogy készítsek neki valamit? – kérdezte.

– Nem, köszi hogy segíteni szeretnél, de szeretném én csinálni rendben? – Az arcán átsuhanó mindent tudó mosoly hamar eltűnt, de én jól láttam. Ennyire nyilván való lenne? Gyorsan összedobtam pár szendvicset és öntöttem egy nagy pohár narancslevet. Mikor felérve a szobájába nem láttam senkit kicsit megijedtem aztán a tálcát letettem az éjjeli szekrényre és leültem az ágyra. Gondoltam biztosan kiment a mosdóba. El kell, hogy ismerjem, mostanra már tényleg szinte teljesen jól van. Még mindig alig hiszem el, hogy képes volt emberként Leah elé ugrani, meg is halhatott volna. Akármennyire is borzasztó ez az egész, jó érzéssel tölt el az, hogy képes lenne feláldozni az életét miattam. Már csak a háttérben lévő valódi ok érdekelne, hiszen akár baráti szeretet miatt is tehette, vagy mert lemerem fogadni mielőtt idejöttünk apám a lelkére kötötte, ha kell bármi áron védjen meg engem, bárkitől. Teljesen belemerültem a gondolkodásba, észre sem vettem, hogy már nem vagyok egyedül. Jake ott állt előttem, miközben testét csak egyetlen törülköző fedte… megint.

– Öhm látom, most már tényleg jól érzed magad – hebegtem-habogtam, s közben erősen próbáltam a plafont vagy a padlót szuggerálni, nehogy véletlenül is a fedetlen felsőtestét bámuljam. Az pedig, hogy az említett testrész vízcseppekkel tarkított, csak csábítóbbá tette az egészet, nehéz volt ellenállni a kísértésnek.

– Soha jobban! Figyelj arra gondoltam, ismételten elmehetnénk egy kis városnézésre. Jót tenne ez az egész bagázsnak. – Az arca teljesen felragyogott, ahogyan az estéről beszélt és bár a legutóbbi ilyen alkalom elég rosszul végződött… – Ígérem, ezúttal remekül fogsz szórakozni. – Még mindig ott állt előttem és a tekintete, a hangja amivel próbált rávenni erre az egészre olyan hatást gyakorolt rám aminek nem tudtam és nem is akartam ellen állni.

– Rendben meggyőztél! – Erre a kijelentésemre hatalmas diadalittas mosoly került az arcára.

– Akkor mit szólnál, ha miután megettem ezeket – és itt a tálcán lévő szendvicsekre mutatott –, ketten lemennénk a többiekhez és megkérdeznénk őket is? – Bólintásomért egy újabb fülig érő mosoly volt a jutalom. Kezdtem úgy érezni talán most már kezd helyre rázódni a kapcsolatunk, és ha olyan közeli, mint amilyenre én legbelül a szívem és lelkem mélyén vágyom nem is lesz, legalább a barátságunk legyen a régi, már amennyire ez lehetséges. A szendvicsek pillanatok alatt eltűntek, de ő még mindig félmeztelen ült mellettem. Kezdtem egyre kínosabban érezni magam, úgyhogy legtöbbször inkább rá sem néztem. Miután a narancslevet is megitta elindult a szekrény felé, kivett egy rövidnadrágot és egy fekete atlétát, ami fedetlenül hagyva a karján duzzadó izmokat és kirajzolva mellkasa körvonalát teljesen rásimult testére. – Na, gyere, menjünk – mondta majd kinyitotta előttem az ajtót én pedig a tálcával a kezemben elindultam a földszintre. Én egyenesen a konyhába mentem, hogy elpakolhassam a tálcát és a poharat, Jake pedig a nappaliba. Mikor visszaértem a konyhából, Jake már mindenkit oda csődített a nappaliba. – Szóval Nessie és én, azaz elsősorban én arra gondoltam, mit szólnátok ahhoz, ha ismét elmennénk kicsit szórakozni? – Mindenki Jake-t figyelte kivéve persze egy személyt. A tekintetét folyton magamon éreztem és kezdett igazán idegesíteni, főleg ami a minap történt kettőnk között, nem értettem miért bámul egyfolytában. Jake ötletére rögtön igent mondott mindenki. Aminek tényleg örültem az volt, hogy Lili arcát ismét beragyogta a jókedv. Az elmúlt napok elég nyomasztóak lehettek számára, hiszen megtudta kik is vagyunk valójában, hogy milyen képességekkel rendelkezünk az összezördülésem Leahval, Jake állapota szóval jó végre gondtalannak, boldognak látni. Az idő gyorsan telt, és már azon kaptunk magunkat, hogy este hatóra is elmúlt. Ideje volt elindulnunk, készülődni. Ma igazán szép akartam lenni, és tény és való Jake-nek szerettem volna tetszeni. Gyorsan elmentem fürdeni, megmostam a hajam és a ritka esetek egyike volt, hogy ki is vasaltam. A ruha, amit kiválasztottam, egy fekete nadrág és egy hozzá illő fekete felső, amit egy leopárd mintás boleróval dobtam fel. Semmi túlzás, de mégis szexi és mutatós, de mi más lehetne hisz Alice vette őket. Már csak az utolsó simításokat végeztem el magamon, mikor kopogtattak az ajtómon. Miután beengedtem, meglepődve bámultam az ajtóban álló személyt.

– Te meg mit akarsz itt? – kérdeztem, kicsit sem kedvesen.

– Csak bocsánatot akartam kérni, azokért, amiket elkövettem ellened, most még lehet, hogy nem érted meg, de talán hamarosan erre is sor kerül majd. – Mikor látta, hogy egyáltalán nem áll szándékomban reagálni az elmondottakra, hátat fordított, de még mielőtt kilépett volna az ajtón így szólt. – Egyébként, jól nézel ki, tetszeni fog Jake-nek. – Nem tudtam igazából most mégis mi a fenét kéne gondolnom erről az egészről? Mire volt jó ez az egész? Ma nem akartam idegeskedni vagy ilyesmiken töprengeni, hogy elrontsák az estémet. Így mikor már a cipőmet is felvettem, felkaptam a táskámat és indulásra készen lementem a nappaliba. Úgy látszik ismételten én voltam az utolsó, aki kész lett, de nem láttam senkin, hogy ez irritálta volna bármelyiküket is. Mikor megláttam Jake-t a szívem kihagyott egy ütemet, annyira, de annyira jól nézett ki. A kedvenc fehér pólómat vette fel, amit én és Alice együtt vásároltunk neki, egy fekete farmer társaságában. A kontraszt amit eme két szín nyújtott remekül állt neki.

– Huhh Nessie, csodásan festesz! – Szavai kíséretében különös fény csillant meg a szemeiben. Mikor már úton voltunk, úgy tűnt az elmúlt napok súlya felszállni készült és egyre oldottabb volt a hangulat. Ugyan arra a helyre mentünk, mint a múltkor, mivel ott mindenki jól érezte magát kivéve persze engem és Jake-t, de ez ma másképp lesz. Érzem a mai este sorsdöntő lesz számomra, de hogy miért azt még nem tudom, egyszerűen csak érzem. Ismét elfoglaltunk egy asztalt ahol mind elfértünk, mindenki kikérte magának az italt. Én most mellőztem az alkoholt, hiszen a múltkor is csak azért kértem azt, hogy Jake-t idegesítsem vele. Remekül éreztem magam, rengeteget táncoltam, Paullal, Seth-tel de a legtöbbet Jake-kel és ez volt az, ami igazán boldoggá tett. Néha voltak olyan mozdulatai, amik arra a következtetésre juttattak, flörtöl velem, de aztán mindig mikor eszembe jutott Leah és a csók elhessegettem a gondolatot. Egy újabb vérpezsdítő szám következett amikor Jake magával húzott a tömegbe és immáron ismételten együtt ringattuk csípőnket a zene vadul dübörgő ritmusára. Érintései áramütésként érték felpezsdült bőrömet, de annyira akartam, hogy újra és újra végig simítson a karomon, vagy, hogy kezeivel a csípőmre tapadva vezessen a dallam hullámán. Már jó ideje bent voltunk a klubban és ahogy elnéztem Lili és Paul is remekül érezte magát. Még mindig táncoltunk, amikor megszólalt egy lágy szívmelengető dallam. Lili és Paul a táncparketten maradtak és szorosan egymáshoz bújva táncoltak tovább, már épp vissza akartam menni az asztalunkhoz amikor Jake a derekamnál fogva gyengéden magához húzott és immáron a lassú zenére simultam karjaiba. Az érzés, ami átjárta egész lényem felfoghatatlan volt, szinte szárnyaltam, bár tudtam nem szabad hiú ábrándokba kergetnem magam mégis annyira jó volt ilyen közel lenni hozzá, a karjaiba simulni. A dal lassan a végéhez közeledett, Jake a fülemhez hajolt és lágyan suttogni kezdett.

– Nessie, mit szólnál hozzá, ha most elvinnélek egy gyönyörű helyre? – Miután befejezte szemét az enyémbe fúrva várta a válaszom. Gondolkodnom sem kellett a válaszon, mert egyértelmű volt, hogy bárhová elmennék vele, ha akarja, csak kérnie kell.

– Azt mondanám, menjünk. – Nem is tétovázott tovább, megfogta a kezem és utat törve a tömegben kimentünk az épületből.

– Na és hova megyünk? – érdeklődtem.

– A-a-a meglepetés, de hidd el tetszeni fog. – Olyan boldognak láttam őt mint még soha, ám a boldogság mellett, véltem felfedezni némi izgatottságot is.

– Naaaa Jake, csak annyit mondj akkor, hogy messze van? – Próbáltam a legszebb pillantásomat bevetni, de sajna ezzel sem értem el a várt célt.

– Hajóval nem. – Csak akkor vettem észre, hogy már a kikötőben vagyunk.

– Na de, ha elvisszük a hajót, a többiek mivel mennek vissza a szigetre?

– Nyugi arra is gondoltam, egy másik hajóval megyünk, na gyere meg is érkeztünk ez az – mutatott a mellettem álló gyönyörű vízi csodára.

– Jó akkor menjünk. – Megfogta a kezem és segített felszállni a hajóra. Ma egész nap olyan kedves és udvarias volt. Kezdtem egyre izgatottabb lenni, olyan kíváncsi voltam hova akar vinni. Az idő míg oda értünk egyáltalán nem volt hosszú. Egy kisebb szigeten kötöttünk ki. Hasonlított arra, amin a szállásunk van, de éreztem, hogy ennek a kicsi szigetnek nagy szerepe lesz az életemben.

– Gyere ez még nem az, amit meg akartam mutatni, tudod a minap találtam erre a helyre és sokat gondolkodtam itt, és rájöttem, ha el akarom érni az álmaimat, akkor ideje tennem is érte valamit. – Egyre beljebb és beljebb kerültünk a fák sűrűjében, amikor hirtelen az egyik hatalmas fa rejtekéből kiérve egy csodálatos helyen találtam magam. Egy gyönyörű vízeséssel álltam szemben, ami egy virágokkal teli patakba ömlött. A hely telis-tele volt különböző formájú és színű virágokkal. Az illatuk pedig egyszerűen mennyei volt.

– Jake, ez… egyszerűen nem találok rá szavakat. – Ámulatba ejtő látványt nyújtott a sok szín és illat kavalkádja. Jake oda jött és gyengéden végigsimított az arcomon. Az érintése fellobbantotta bennem a vágyat, a vágyat az iránt, hogy most rögtön a karjaiba vessem magam és szenvedélyes csókban forrjunk össze.

– Örülök, hogy neked is tetszik, gyere, mutatok még valamit! – Már épp el akartam indulni amerre mutatott, ám hirtelen kiszaladt a lábam alól a talaj. Mikor felnéztem Jake karjaiban találtam magam, amint szorosan magához vonva sétál végig a tavacskában lévő kavicsok mentén, hogy aztán megálljon a vízesés előtt.

– Azt hiszem, jobb lesz, ha a táskádat és a cipődet itt kint hagyod – figyelmeztetett.

– Kint? Miért csak nem? – Kérdeztem, de tudtam már, hogy mire készül, úgyhogy levettem a cipőmet, a táskámat és letettem egy száraznak tűnő helyre. – Azt hiszem, most már mutathatod azt a helyet – mondtam s közben végig a szemébe néztem. Annyira varázslatos volt ez a hely. Gyengéden megfogta a kezem és a vízesés felé vezetett. Ami meglepő volt a víz egyáltalán nem volt hideg, sőt ami azt illeti egész melegnek mondható, és kellemes volt mikor végig csurgott a testemen. A vízesés mögött egy újabb csodálatos helyet pillantottam meg, egy barlang, aminek falai telis-tele furcsa, ám de gyönyörű kristályokkal, amik a víz által visszavert fénytől ragyogtak. Gyönyörű látványt nyújtott, ez az egész este amit Jake-kel töltöttem. Én még mindig ámulva néztem az elém táruló megannyi csodát, amikor megéreztem Jake figyelő tekintetét. – Mi az? – kérdeztem pipacsvörössé válva.

– Olyan gyönyörű vagy Nessie! – felelte fátyolos hangon. Először azt hittem hallucinálok, na de vámpír vagyok az istenért, elvileg ez nem történhetne meg velem, így csak csendben vártam mit fog mondani. – Tudod milyen régóta vártam már ezt a percet, hogy végre kimondhassam? Hogy elmondjam, mennyire szépnek látlak? – A tekintetemet egy pillanatra sem eresztette, éreztem, hogy a lábaim felfogják mondani a szolgálatot, ha ez továbbra is így folytatódik.

– Hisz máskor is mondtad már… – Próbáltam, nem is tudom igazából mit akartam ezzel, lehet csak hallani szerettem volna, újra amint kiejti a bókjait.

– Igen mondtam, de azok mögött nem hallottad a megbújó igazságot és azt, hogy az egész lényem benne van ezekben a szavakban, mikor azt mondom, hogy gyönyörű vagy, főleg most, amióta ennyit változtál. Ismerlek amióta csak megszülettél, szinte minden egyes napot veled töltöttem és hidd el ezek voltak életem legszebb napjai. Neked sosem volt furcsa az, hogy a falka és én milyen jól kijövünk a családoddal, de az az igazság ez csak azóta van így mióta te megszülettél. Már régóta őrzöm ezt a titkot és úgy érzem itt az ideje, hogy mindent megtudj rólam.

– Jake… – Meg akartam szólalni és mondani valamit, de igazából fogalmam sem volt arról mit mondhatnék, mi az a titok, amit eddig nem tudtam róla?

– Tudod, én már gyerekkorom óta ismerem anyádat. Aztán amikor ideköltözött Charlie-hoz, és ismét találkoztunk, hát nem tudom, hogyan mondjam elég furán fog hangzani, de ígérd meg, hogy előbb végighallgatsz, és csak utána mondod el a véleményed rendben? – kérdezte megszakítva ezzel megkezdett mondatát.

– Jóó, persze! – Egyre jobban aggasztott ez a dolog. Mi van az anyámmal, hogy jön ő ide?

– Szóval, megtetszett nekem, igen eltudom képzelni mire gondolhatsz most de hidd el ez az érzés már régen elmúlt, méghozzá gyökerestül. Hozzá ment apádhoz, és én gyűlöltem érte. Amikor megtudtam, hogy terhes lett kiborultam, de mivel ő kérte mellette maradtam, míg meg nem születtél. Aztán belőle is az lett… egy vámpír. El akartam hagyni a házat és örökre eltűnni az életéből, de aztán megláttalak téged Rosalie kezében és többé nem tudtam utálni sem Bellát, sem Edwardot…senkit. Csak megakartalak fogni és melletted lenni, amíg világ a világ. Olyan gyorsan felnőttél, de mégis egy egész életnek tűnt. Most itt állsz előttem és alig bírom levenni rólad a szemem, káprázatos vagy, mint mindig. Négy éve várom ezt a percet és úgy érzem nem tudom mindazt szavakba önteni amit érzek. Nessie… – sóhajtott majd egyre közelebb és közelebb jött hozzám. Nekem pedig még mindig csak az zakatolt a fejemben, hogy szerelmes volt az anyámba… az én anyámba. – Nessie nem tudom, hogy mi mindent mondhatnék még, ami érzékeltetné azt, mennyire oda vagyok érted. Te vagy a mindenem, úgy érzem érted kel fel a nap reggelente és én is miattad létezem még mindig ebben pillanatban is. Eddig nem tudtam mind ezt elmondani, mert egyrészt nem olyan rég még csak egy kislány voltál a másik pedig tartottam a reakciódtól, hogy mit fogsz mindehhez szólni.

– Jake… – Ismét meg akartam szólalni, de most ő volt az, aki megakadályozott benne.

– Emlékszel még azokra a mesékre, amiket apám mondott a tábortüzezések alkalmával? – bólintottam, hiszen még ha akarnám, sem tudnám elfelejteni. – Arra emlékszel amikor az Imprintről beszélt? – Lelki társ egy életen át.

– A bevésődés, lelki társ…

– Egy életen át! – fejezte be a mondatot.

– Nem értem mit akarsz ezzel mondani Jacob! Ne haragudj, de teljesen össze vagyok zavarodva. – Azt mondja, oda van értem, hogy gyönyörűnek tart, most meg a bevésődéssel jön. Létezik, hogy az is igaz lenne? De ha igen akkor is mi köze hozzám?

– Amikor megláttalak Rose kezében tudtam, hogy többé nem létezik számomra más, nincs semmi, ami fontosabb lenne nálad, tudtam, hogy azok a dolgok amik eddig a Földhöz kötöttek értéktelenné váltak, egyetlen mindennél erősebb kötelék tartott itt mégpedig TE! – Szavai hallatán könnynek szöktek a szemembe és teljességgel állíthatom, hogy a boldogság könnyei voltak ezek, nem tudom elhinni, hogy én lennék Jake lenyomata…

– Én, én vagyok az? – Nagy nehezen, de sikerült kinyögnöm a kérdést, muszáj volt hallanom az ő szájából.

– Igen Nessie te! Szeretlek! – Még mindig az elhangzottakat emésztettem, amikor meghallottam azt a szót, amire úgy vágytam. Abban a pillanatban minden kétely elmúlt és csak azt akartam, hogy tudja én is így érzek és akarom őt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve karom nyaka köré fontam és szenvedélyesen megcsókoltam. Az érzés, amit kiváltott belőlem, leírhatatlan. Éreztem, ahogyan a testemet elönti a forróság, de ez most más volt. Ez nem a képességem miatt volt, ezt Jake érintései, az ajka okozta. A csókunk egyre követelőzőbb lett, éreztem minden porcikámmal, hogy végre hazatértem. Mindig is éreztem, hogy eddig hiányzott valami az a valami pedig Jake. Szeret engem! A csókunk nem szakadt meg egyetlen pillanatra sem. Egyik keze lassan végiggördült a gerincem vonalán le egészen a fenekemig ahol azonban tétovázva megállt. Ám tudtam, hogy csak egy kis bátorításra van szükség, megfogtam kezét és gyengéden a fenekemre helyeztem. Ezen felbátorodva gyengéden fenekem alá csúsztatta másik kezét is majd felemelt, hogy aztán a földre fektetve ezúttal kényeztetése más területekre is kitérhessen. Én pedig mindeközben úgy éreztem, a vágytól felperzselve lassan elégek!

Nessie ruhája A vízesés