♥ 19. fejezet - Szükséges rossz ♥

Szükséges rossz

– Hát itt meg mi történt? – kérdeztem. Mindenki a nappaliban volt és Alice körül álltak. Akkor jól gondoltam, hogy látomása volt. De vajon mit láthatott?

– Őőőőőő semmi, csak éppen vásárolni indultunk és látomásom volt egy gyönyörű ruháról. – Ez jellemző Alice-re. Bevallom kissé megijedtem de, most már teljesen nyugodt vagyok. Most pedig ki kell találnom Lilinek valami magyarázatot az imént hallottakra.

– Na, mi történt? Jól van Alice? – támadott le rögtön amint betettem a lábam az ajtón.

– Ne aggódj semmi sem történt csupán Alice-nek ismételten sikerült Belláékat elrángatnia, vásárolni! – mondtam és végülis majdnem elmondtam a teljes igazságot csupán a látomást hagytam ki.

– Alice ezért sikított ekkorát? – kérdezte kikerekedett szemekkel, de a szája sarkában már mosoly bujkált.

– Nem ismered te még Alice-t! Súlyos vásárlási szenvedéllyel küzd – mondtam és most már én is mosolyogtam.

– Szóval akkor mit csinálunk ma? – kérdezte. Gondolkoztam kicsit most biztosan otthon van Jake és alszik, de csak nem haragudna meg, ha felkeltenénk pár órácskára.

– Mit szólnál, ha lemennénk, La-Pushra? Megmutatnám neked a rezervátumot, sétálnánk egyet a parton. Na, mit szólsz hozzá? – kérdeztem én azonban már most teljesen belelkesedtem a gondolattól, hogy láthatóm ŐT.

– Én benne vagyok! És lehet, hogy Paullal is összefutunk – mondta kaján vigyorral az arcán.

– Akkor gyorsan átöltözöm és mehetünk is.

– Oké, de siess! – mondta. Láthatólag ő is feldobódott a lehetőségtől, hogy esetleg találkozhat Paullal valamiért nagyon meg tudtam érteni.

– Sietek! – Már a gardróbomban voltam és azon tűnődtem mit is kéne felvennem. Csak sétálni megyünk de, mi van, ha tényleg találkozom Jacobbal? Nem mehetek oda valami snassz ruhában. Végül a legújabb fekete cső nacim és egy pántnélküli méregzöld felső mellett döntöttem és ehhez pedig egy fehér tornacipőt húztam a hajamat pedig egyszerű copfba kötöttem. Sminkelésre nem vesztegettem az időt az ajkaim, mint mindig, rózsás pirossággal ékesítették hófehér arcomat.

– Készen vagyok! Mehetünk – mentem vissza a szobámba, ahol Lili még mindig az ágyon ülve várt engem.

– Induljunk! – felugrott az ágyról és sietősen leszáguldozott a nappaliba.

– Hello mindenki! – köszönt a többieknek, akikkel még nem találkozott reggel.

– Szia! – köszöntek kórusban a többiek.

– Mentek valahova lányok? – kérdezte anya.

– Leviszem Lilit La-Pushba. Gondoltam megmutatom neki a partot meg a rezervátumot. Vagy gond lenne, ha elmennénk? Maradhatunk, ha akarod – mondtam, bár az igazság az volt, hogy kiakadtam volna kicsit, ha azt mondja, hogy nem mehetünk el.

– Nem, nyugodtan menjetek, de ne legyetek sokáig! Rendben? – kérte anyu.

– Persze! Nem leszünk sokáig, csupán egy-két órácskáról van szó – nyugtattam meg. – Akkor, sziasztok! – köszöntünk és máris az ajtón kívül voltunk. Gyorsan bevágódtunk a kocsimba, és egyenest La-Push felé vettem az irányt.

– Sok ismerősöd van a rezervátumban? – kérdezte útközben Lili.

– Ami azt illeti, szinte mindenkit ismerek. Ott van ugye Jacob és az apukája Billy Black, aztán ott vannak Clearwaterék, Seth, a nővére Leah – Leah említésekor kissé húztam a számat, de nem tehetek róla egyszerűen nem kedvelem őt. –, és az anyjuk Sue. Sajnos a férje úgy öt évvel ezelőtt meghalt. Aztán ott van Sam Uley és a felesége Emily, a babájuk Adam, Quil Ateara és a családja, Emry Call és még sokan mások.

– És te mindenkivel jóban vagy? – kérdezte, miután abba hagytam a La-Pushiak felsorolását.

– Hát majdnem. Tudod Leah valamiért, nem tud elfogadni. Egy ideig próbálkoztam összebarátkozni vele, de mára már nem érdekel. Nem töröm magamat érte.

– Már az elejétől fogva tapló volt veled? – Ami azt illeti már születésemtől kezdve utál, bár nem tudom miért.

– Igen mióta ismerem, bunkó volt velem. Bár az igazat megvallva ő mindenkivel az. Jacobék is elég nehezen tudják elviselni őt.

– Értem. De gondolom akkor a többiek mind nagyon kedvesek nem? – kérdezősködött tovább.

– Igen a többiek nagyon jófejek. A legkedvesebbek számomra mégis Seth és Paul.

– Persze Jacobon kívül nem? – mosolygott, mint aki valami vicceset mondott.

– Tény és való hogy ő áll hozzám a legközelebb – hárítottam a témát.

– Mikor érünk már oda? – türelmetlenkedett.

– Mindjárt ott vagyunk. – Amint kimondtam, már láttam is a főút melletti elágazást, ami La-Pushba vezetett. Mikor lekanyarodtunk az útra minden egyes méter után egyre izgatottabb lettem. Most már tudom, hogy ez Jacob miatt van, csak akkor érzem ezt, ha a közelemben van és mivel tudom, hogy már csak méterek választanak el tőle ez csak egyre erősebb és erősebbé válik.

– Ez itt Jacob-ék háza. Mutattam az előttünk álló épületre, ugyanis Jakék házánál álltam meg először. Gondoltam előbb bemegyünk és köszönünk Billy-nek ha már itt vagyunk, és persze kíváncsi voltam Jake itthon van-e.

– Aranyos bár nem tudom elhinni, hogy az a mamlasz befér ezen az ajtón – mondta és közben jókat nevetett.

– Hát igen, nehézkesen, de megoldja valahogy! – mondtam, majd az ajtóhoz léptünk s még csak kopognunk sem kellett, mert már nyílt is. Billy volt, aki kinyitotta.

– Szia Billy! Ő itt Lili a barátnőm a suliból – mutattam be a mellettem ácsingózó Lilit.

– Örvendek uram – köszönt Lili is.

– Szia! Ha megkérhetlek, akkor inkább tegezz. De ne álldogáljatok már odakint, gyertek be – mondta Billy mi pedig készségesen beléptünk a házba.

– Rendben akkor, szia Billy – javította ki magát Lili.

– Jacob a szobájában van, még alszik – mondta. Hát igen már kérdeznem sem kell. Amikor Billy azt mondta, hogy Jake a szobájában van, egyszeriben hevesebben kezdett verni az amúgy is gyorsabban verdeső szívem, a pulzusom az egekbe szökött a gondolattól, hogy itt van karnyújtásnyira tőlem.

– Akkor még nem kelteném fel inkább, Lili és én lemegyünk sétálni a partra, ha esetleg felkelne, megmondanád neki, hogy ott vagyunk?

– Persze, menjetek csak, majd szólok neki.

– Rendben akkor majd még találkozunk, szia Billy. – Elköszöntem és már ki is léptem az ajtón.

– Szia Billy – tett hasonlóképpen Lili is.

– Sziasztok, lányok.

Az autót ott hagytam Jake háza előtt így gyalog indultunk el a part felé. Nagy erőfeszítésembe került, hogy nem rontottam be rögtön a szobájába, de biztosan nagyon fáradt szegény, gondolom az elmúlt két éjszakát az erdőben töltötte. Közben leértünk a partra. Most is olyan gyönyörű volt, mint mindig. Rengeteget jártam már itt, az úgy mond gyerekkoromat szinte itt töltöttem Jacobbal és a többi farkassal, de még így is minden egyes alkalommal mikor ide jövök, az újdonság erejével hat rám. Imádom a sós víz illatát, ahogy az enyhe szél a hajamba kap, és csak száll és száll. Imádom az uszadék fákat, amik a partot díszítik mindenütt. Annyira belefeledkeztem a gyönyörű látványba, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy Lili is itt van mellettem. De úgy látszik őt is elkápráztatta az elé táruló látvány, mert tátott szájjal nézte, ahogy a víz kisodródik a part szélére, majd visszahúzódik a medrébe.

– Látom, tetszik – mondtam, mire ő hirtelen felém kapta a tekintetét.

–Igen gyönyörű! Nem túloztál mikor azt mondtad, hogy ez az egyik legszebb hely a világon.

– Még szép hogy nem túlzott. – Jött a hátunk mögül a már oly jól ismert és számomra oly kedves hang. Kellett egy kis idő mire magamhoz tértem és meg tudtam szólalni, de Ő addigra már ott állt mellettünk.

– Én sosem szoktam túlozni! Érthető? – kérdeztem, mire mindketten nevetni kezdtek. Nem értettem most mi ilyen vicces? Vagy van rajtam valami, és azon nevetnek? Gyorsan végig néztem magamon, de semmi furcsát, vagy esetleg viccesnek találhatót nem láttam. – Megtudhatnám, hogy miért nevettek rajtam? – kezdett tényleg dühíteni a dolog. EzT Jacob biztosan észrevette, mert rögtön odajött hozzám és magához ölelt, gyengéd csókot adott a homlokomra. Ott ahol ajkai érintették bőrömet szinte lángba borultam.

– Ugyan Picilány, ne mérgelődj már, csak olyan vicces képet vágtál. Ne haragudj oké? – Nem is haragudtam rá, hisz hogyan haragudhatnék pont rá?

– Nem haragszom. Épp sétálni indultunk. Velünk tartasz? – kérdeztem. Nagyon reméltem, hogy igent mond.

– Persze menjünk. De ha nem gond előbb be kéne ugranom Paulhoz. – mondta mosolyogva miközben szeme sarkából Lili reakcióját figyelte.

– Nem dehogy gond már amúgy is hiányzik az a mamlasz – mondtam, és közben jót nevettem.

– Lili ugye neked sem gond, ha előbb hozzá megyünk? – fordult Lilihez.

– Mi? Ja, dehogy! Menjünk – egyezett bele ő is.

– Akkor gyertek. – Jake ment legelöl én és Lili pedig egymás mellett haladva követtük őt.

– Öhm messze lakik innen Paul? – kérdezte kissé zavarban Lili.

– Nem, nézz csak oda! Az ott Paul háza – mutatott a tőlünk úgy tizenöt méterre lévő egyszintes házra.

– Ohh – Csak ennyire futotta tőle, amin én és Jake jót mosolyogtunk. Jacob odalépett az ajtóhoz majd becsengetett. Paul másodpercek elteltével kinyitotta azt.

– Hello Jake! Mi járatban? – kérdezte, de a válaszát meg sem várva kilépett az ajtón megpillantva engem és Lilit. Vagyis csak gondolom, hogy engem is észrevett, hiszen ott álltam szorosan Lili mellett, de Paul le nem vette tekintetét róla. Pont úgy, mint a bulin, amit nekem szerveztek.

– Szia, Paul! Már ide sem jössz megölelni? – kérdeztem, tettetett sértődöttséggel, kellett egy kis idő mire eljutott a tudatáig, hogy én is ott vagyok, és hozzá beszélek, majd oda jött hozzám és szorosan a karjaiba zárva megölelt és körbe forgott velem.

– Dehogynem Picilány! Ne haragudj, csak tudod a barátnőd teljesen lekötötte a figyelmemet. – Már megint ez a Picilányozás kezdek kicsit kiakadni ezen. Egyáltalán nem vagyok már kislány. Ezt észrevehetnék már a többiek is!

– Azt észrevettem, de tudod, abba hagyhatnátok már ezt a Picilányozást! – néztem mindkettőjükre, mert igazából ők azok, akik rám aggatták ezt a becenevet még anno és igaz akkor még szerettem, mert kedves megnevezés volt, de most már kinőttem abból a korból. Paul és Jake egymásra néztek s úgy tűnt meglepte őket a kirohanásom.

– Oh, ne haragudjon hölgyem, nem hívom többet Picilánynak. – Próbált komoly arcot vágni, amin még inkább nevetnem kellett.

– Megígéred? – folytattam a dilis játékát.

– Megígérem! – mondta miközben szívére tette egyik kezét, másikat pedig a magasba emelte. Ezen már Lili és Jake is nevetett. – Nem akartok bejönni? – kérdezte.

– Ami azt illeti Lili és Nessie éppen sétálni indultak a partra gondoltam mi is elkísérhetnénk őket – mondta Jake.

– Megyek, de csak ha Lili is szeretné – jelentette ki mire barátnőm, lehajtotta a fejét zavarában. Még mindig nem szólalt meg így enyhén oldalba böktem, hogy mondjon már valamit, mire alig hallhatóan megszólalt.

– Igen, szeretném. – Paul reakcióját figyeltem, ami egy kedves mosoly volt. A tekintetében viszont sokkalta többet láttam. Megkönnyebbülés, remény, tűz és megint az a mindent elsöprő szerelem fénye mely meg-megcsillant szemeiben. Ismét Lilire pillantva egy megbabonázott, megigézett lányt láttam magam előtt. Jacob megfogta a kezem én pedig a szemébe néztem – ami megjegyzem rossz ötlet volt –, s mikor tekintetünk találkozott a másikéval úgy éreztem végleg elvesztem éjfekete szemeiben. Az összekuszálódott kirakós darabkái egyetlen pillanat alatt összeálltak fejemben. Ugyanazok az érzelmek keringenek bennem hetek óta, amiket az imént láttam Paul szemeiben és amennyiben valóban igazam van vele kapcsolatban és az pillanatokkal ezelőtti gondolatom igaz akkor… Uramisten! Beleszerettem Jacobba!! Mindeddig képtelen voltam magyarázatot találni mindarra, ami mostanában történik velem. A különös érzések, melyek akkor kerítenek, hatalmukba mikor ily közel van hozzám, vagy ha csak eszembe jut, szóba kerül. A hiánya, mikor órákig esetleg hosszú napokig nélkülöznöm kell a társaságát. Erre az egész kavalkádra megtaláltam végre azt az egy szót mely mindent egybevéve magába foglal a szó pedig nem más, mint a szerelem. Merengésemből Jacob térített magamhoz. Fülemhez hajolt, ajkai alig pár milliméterre voltak bőrömtől, forró lehelete simogatta bőröm.

– Gyere, hagyjuk őket egy kicsit kettesben. – Hangja olyan érzékien csengett fülemben, hogy még a levegővételről is megfeledkeztem egy pillanatra, szívem pedig kihagyott egy-egy ütemet hogy aztán egy hatalmas dobbanással majd kiugorjon mellkasom fogságából. Mertem remélni, hogy Jake ezt nem hallotta meg, de hát melyik szuperhallású misztikus lény ne hallotta volna ezt? Jacob és én már jó pár méterrel lehagytuk újdonsült gerlepárunkat. – Történt valami Nessie? Olyan szótlan lettél. – Hogy történt-e? Nem egyáltalán nem történt semmi említésre méltó, ha csak kivéve persze, az nem, hogy sikerült a legnagyobb hülyét csinálnom magamból, amit csak hátán hord a Föld, megáll az eszem pont a legjobb barátomba beleszeretni!

– Nem csak most olyan jó kicsit csendben lenni és sétálgatni. De ha beszélgetni szeretnél valamiről, akkor mond nyugodtan! Már épp megszólalt volna mikor csengeni kezdett a telefonja.

– Igen? – nem hallottam ki van a vonal túlsó felén, mert nagyon halkan beszélt. – Rendben mindjárt ott vagyok! Hello. – Azt hiszem elég látványosan elszontyolodtam korai távozása miatt, mi sem bizonyította ezt jobban, mint Jacob azonnali magyarázkodása. – Nessie sajnálom, de most el kell mennem. Majd később felhívlak rendben? – kérdezte miközben végig a szemembe nézett. Nem bírtam sokáig állni tekintetét így inkább a hullámzó tenger felé fordítottam tekintetem.

– Rendben. De mi történt, hogy ilyen gyorsan menned kell? – A zavart hirtelen vette át egy másik érzelem, a féltés.

– Nem, dehogy csak Quil akar valamit. Ne aggódj nincs semmi gond – mondta, majd egy szívdöglesztő mosoly után, ajkaival lágyan homlokon csókolt.

– Oké, akkor szia! – mondtam.

– Szia! – Még utoljára visszanézett aztán mondott valamit Paulnak és már el is tűnt. Oda mentem hozzájuk s immár hárman sétáltunk tovább.

(Edward szemszöge)

Alice látomása óta azon törjük a fejünket, hogy mitévők legyünk. Hogyan tudnánk megakadályozni azt, ami a látomásban történt? Carlisle még be sem ment dolgozni, de szerintem ma már nem is fog. Mindenki gondolatát figyeltem hátha meghallok valamit, ami segít rajtunk, de egyelőre semmi hasznos nem jutott eszünkbe.

– Szerintem jobb lenne, ha mindenki hangosan gondolkozna, úgy talán előrébb jutunk – javasoltam.

– Mindenképpen Bella az, akit először ki kell iktatniuk, ahhoz, hogy végrehajthassák a tervüket – mondta Jasper.

– Igen igazad van, a múltkori találkozásunk óta tudják, hogy csak így tudnak a közelünkbe férkőzni. Na de mi az, amivel Bella képességét blokkolni tudnák? Nyilván való, hogy sem Jane, sem Alec nem hasznos vele szemben. – mondta Carlisle.

– Igen én is ezen gondolkodom, de ahogy Edward is látta velem együtt nem kellett tenniük semmit annak érdekében, hogy Bella pajzsa sérthetővé váljon. Elég volt az, amikor meglátta Jake-t a Volturi felé sétálni. – Mikor Alice kiejtette ezt a mondatot a száján, Bella arca eltorzult a fájdalomtól, annak a gondolatától, hogy Jake és Nessie meghallhat, és ő nem tud tenni ellene semmit. Odamentem hozzá és szorosan a karjaimba zártam. Gyűlöltem, ha szomorúnak kellett látnom őt. Az ő fájdalma jobban fájt számomra, mint a sajátom.

– Ezért nem engedhetjük meg, hogy a Volturi érkezésekor Jake és Nessie a közelben tartózkodjanak. S főleg nem Jacob és a farkasok, hiszen elsősorban miattuk jönnek ide nem miattunk – mondtam. Viszont azt is jól tudtam, hogy ha Jacob rájön mi történik, nem fogja itt hagyni Nessie-t egy pillanatra sem, inkább feláldozza magát akár csak a látomásban. Be kell vallanom, hogy annak a gondolata, hogy esetleg elveszíthetjük Jacobot nem csak a lányom fájdalma miatt vált elviselhetetlenné számomra is, hanem mert az elmúlt években rengeteget köszönhetek neki és a falkának. Testvéremként gondolok rá elsősorban és az, hogy milyen kapcsolat fűzi őt a lányomhoz jelenleg fontos szempontnak számított.

– Igazad van, de teljesen biztos vagyok, abban, hogy Jake nem lenne hajlandó elbújni miközben Nessie veszélynek, van kitéve – mondta Emmett.

– Én is pont erre gondoltam az imént. Ki kell találnunk valamit, hogy mégis rávegyük arra, hogy távol maradjon ő is és a többiek is.

– Mi lenne, ha azt mondanánk a kutyának, hogy Nessie az, aki veszélyben van és, hogy elkell vinnie őt innen egy időre míg mi lerendezzük a dolgokat. Az a korcs biztosan megteszi, ha Nessie-ről van szó. Akárhova elviszi, ha azzal megmenti őt. Így nem tudja meg, hogy valójában ő az, akit ezzel megvédtünk. – Mindenki elképedve nézett Rosalie-ra az előbbi szavaiért. Úgy gondoltam igaza lehet abban, amit mondott. Így két legyet ütnék egy csapásra. Megvédenénk Jacobot, és Nessie is biztonságban lenne, ha itt mégis rosszra fordulna a helyzet.

– Nekem tetszik az ötleted Rose bébi – mondta hatalmas vigyorral a képén Emmett majd jutalmul megcsókolta őt.

– A többieknek is, úgyhogy azt hiszem Jake-t és Nessie-t elintéztük, de mi legyen a többi farkassal? Jacob nem hagyná őket cserben – hoztam fel a következő problémát.

– Megmondjuk Jacobnak, hogy rákell vennie a többieket is, hogy velük menjenek. Sam úgyis belefog menni, ha a falka megvédéséről van szó. Különben is, ők is úgy fogják tudni, hogy Nessie-t kell megvédeniük ezzel, és mivel Nessie Jacob lenyomata így kötelességük mindent megtenni azért, hogy életben tartsák őt – vázolta fel ötletét Bella.

– Rendben akkor ezt megbeszéltük. Ugye mindenki egyetért ezzel a megoldással? – kérdezte Carlisle.

– Igen – mondta mindenki egyszerre.

– Akkor ez a probléma kipipálva, de mit teszünk, ha farkasok is elmennek? Akkor csak mi maradunk – mondta Alice elakadó hangon.

– Hívjuk megint ide Carlisle barátait? – kérdezte Esme.

– Megpróbálhatjuk, bár nem igazán szeretném. Ezt a találkozást már nem hiszem, hogy megússzuk harc nélkül, és én nem szívesen kérném arra őket, hogy haljanak megértünk – mondta Carlisle.

– Nem is miattunk kérnéd őket… hanem az unokánk miatt – mondta határozott hangon Esme.

– Rendben kedvesem. Megpróbáljuk.

– Én meg felhívom Petert és Charlotte-ot – jelentette be Jasper.

– Sajnos mindenkit nem tudunk elérni telefonon így ismét útra kell kelnie néhányunknak – állapította meg Alice.

– Akkor Rosalie és Emmett elmennek az Amazonokhoz, míg én és Esme elmegyünk az Egyiptomi klánhoz – adta ki az utasításokat Carlisle.

– Én pedig leszervezem az utat Nessiéknek – ajánlotta fel Alice.

– Akkor megyek és felhívom Jacobot. Áthívom hozzánk, hogy megbeszélhessük vele a dolgot – mondtam és más tárcsáztam is a számot. Két csörgés után fel is vette.

– Igen?

– Szia, Edward vagyok. Nessie ne tudja, meg hogy velem beszélsz – kértem rögtön. -- Beszélnünk kellene, úgyhogy jó lenne, ha eljönnél hozzánk most. Nessie-ről van szó. – Tudtam, hogy ez az egyetlen név elég, ahhoz hogy bármiféle kérdezés nélkül beleegyezzen a találkozóba.

– Rendben. Mindjárt ott vagyok. Hello. – És már le is tette a telefont.

Nem kellett sokat várnunk rá csupán öt perc telt el a beszélgetésünk óta, de már hallottam a gondolatait. „Vajon mi van Nessie-vel amiért az ő jelenléte nélkül kell beszélnünk? Remélem, nem fenyegeti semmi veszély!!” Kimentem az ajtóhoz és még mielőtt odaért volna kinyitottam azt. A fák közül lépett elő és azonnal az ajtóban termett.

– Mi van Nessie-vel? – kérdezte rögtön amikor beértünk a nappaliba. Még mindenki ott volt és meghökkenve nézett végig a családomon, s az arcuk láttán már tudta, hogy valami baj van. – Mondjon már valaki valamit! Nessie bajban van ugye? – Láttam rajta, hogy egyre nehezebben tudja magát nyugodtságra bírni. Jasper gondolatban szólt hozzám. – Megnyugtassam egy kicsit? –, bólintottam beleegyezésem jeléül.

– Még nincs – mondtam végül.

–Mi az, hogy még? – Úgy láttam Jasper nem járt nagy sikerrel nála, mert nem hogy nyugodtabb, hanem egyre idegesebb lett s ezáltal a testét uraló remegések is egyre erősebbek lettek.

– Nyugodj meg egy kicsit Jacob! – szóltam rá, mire ő erőt vett magán és remegései alábbhagytak. – Szóval Alice-nek volt egy látomása, amiben a Volturi is szerepelt. – A Volturi említésekor szemében harag gyúlt.

– Már megint Nessie-t akarják! – szűrte fogai közt, miközben hátrálni kezdett. Mi többiek pedig csak követtük őt s mikor kiért a ház elé megállt. – Edward ne gyere közelebb! – szólt rám azonnal.

– Jasper segíts neki! - szólt anyám.

– Én próbálok, de nagyon ideges! Nem bírok vele!

– Csak menjetek hátrébb! Mindjárt lenyugszom, de ne gyertek a közelembe. Nem akarom egyikőtöket sem bántani – figyelmeztetett minket. Pár perc elmúlásával a reszketése megszűnt és nyugodtan lépett be újra a házba velünk együtt. – Mit akarnak megint Nessie-től? – kérdezte.

– A miértjét mi sem tudjuk, de az biztos, hogy miatta jönnek el ismételten – hazudtam tovább.

– És mit akartok tenni? – kérdezett tovább.

– Arra gondoltuk, hogy te és Nessie, valamint a falka többi tagja elutaznátok, míg mi lerendezzük ezt a dolgot.

– Hagyjuk benneteket egyedül? Ezt mégis, hogy gondoltad? Egyedül nem bírtok el velük! – Mindenki arra gondolt ebben a pillanatban, amire én mégpedig Jacob nagylelkűségére.

– Nem leszünk egyedül. Carlisle barátai ismételten mellettünk állnak, de Nessie-t akkor is el kell innen vinned megértetted Jacob?

– Meg. De miért kell a falka többi tagjának is velünk jönnie? – kérdezte. Tudtam, hogy meg fogja kérdezni és azt is, tudtam, hogy félreérti majd a szándékunkat. – Mert ha arról van szó, hogy nem mered velem kettesben hagyni a lányodat, akkor megnyugtatlak, hogy egy újjal sem nyúlok hozzá úgy, ahogyan te gondolod – mentegetőzött máris.

– Na de Jakey fiúú rossz az, aki rögtön rosszra gondol!! – megszólalt az én néha idióta bátyám, Emmett. Persze miután észrevette a jelenlévők felé vetett szúrós pillantásait inkább jobbnak látta, ha csendben marad.

– Jacob egyáltalán nem erről van szó! Én teljesen megbízok benned! Tudom, hogy anno nagyon kiakadtam ezen az egész bevésődéses dolgon, de most már úgy érzem, hogy én lennék a legszerencsésebb anya a világon, ha egy nap te és Nessie egy párt alkotnátok. Mert tudom, hogy te mennyire szereted őt, és hogy mindig ott leszel neki! És Edward is ugyan ezt gondolja, mint mindenki más a családban! Ezt jegyezd meg! – mondta Szerelmem.

– Köszönöm Bella. De akkor meg mégis miért? – tette fel újra a kérdést.

– Azért mert ha itt valami mégis rosszul sülne el, és mi nem élnénk túl – akaratlanul is Kedvesemre néztem és halott szívemre újra valami hatalmas fájdalom telepedett –, akkor ti együttes erővel túlélhetitek. Csak védd meg a lányom. Mond, meg teszed?

– Edward ezt kérned sem kell! Tudod, hogy Nessie a legfontosabb számomra! – felelte. – Már csak egy kérdés. Mi van azzal a nyomkövető vámpírral? Ő a nyomunkra bukkanhat nem?

– Nessie-t megtalálná, ha egyedül lenne, de mivel egy egész farkas falkával lesz körül véve képtelen lesz a nyomára akadni.

– És Aro? Ő, ha megérinti egyikőtöket tudni, fogja, hol vagyunk.

– Ezért intéztem úgy, hogy még mi se tudjuk hova mentek. – Alice látta, hogy Jacobnak nem világos, hogy hogyan is értette ezt, ezért elmagyarázta neki.

– Mikor felhívtam az utazási irodát csak annyit mondtam, hogy tizennégy ember megy és azt, hogy hova azt válasszák ki ők, de valami napos hely legyen, ahol a fiatalok jól érezhetik magunkat és, hogy a pénz nem számít. Holnapután indultok. Úgyhogy menj és beszélj Sammel és a többiekkel – utasította húgom.

– Rendben. Akkor megyek is!

– Ja és Jacob! – szóltam utána.

– Igen?

– Nessie nem tudhat erről. Mondd, azt hogy csak kiruccantok kicsit. Rendben? – kértem.

– Rendben. Sziasztok, majd még beszélünk, mielőtt elmennénk – mondta és már ki is lépett az ajtón. Még hallottam, ahogy átváltozik és beveti magát az erdőbe.

– Akkor ezzel megvolnánk – jelentette be apám.

– Akkor induljon mindenki a dolgára! Holnapután mi is indulunk, ahogy Nessiék felszálltak a repülőre.

Én és szerelmem felmentünk a szobába, ami régebben az enyém volt és egymást ölelve merültünk el gondolatainkban. Pár perc múltán meghallottam a legszebb vallomást amit szerelmem mondhat nekem és az, hogy mindezt a gondolatain keresztül tehettem felbecsülhetetlen volt számomra.

– Edward, szeretlek!

– Én is, Örökké!

(Jacob szemszöge)

Ezt nem hiszem el, hogy már megint azok a rohadékok miatt kell féltenem Nessie-t. Vajon mit akarhatnak már megint tőle? És hogyan veszem rá Samet, hogy mindenki jöjjön el velünk? Aztán hallottam, hogy valaki más is farkas alakban van. Seth és Jared.

– Mi a helyzet Jacob? – kérdezte Seth.

– Találkozunk Samnél. Szólj a többieknek is! Mindenkinek! ” – üzentem és még gyorsabbra vettem a tempót. Reméltem, hogy Paul hazavitte már Nessie-t és Lili-t, hogy ő is jönni tudjon. Mire oda értem Samhez már majdnem mindenki ott várt az ajtó előtt. Paul és Leah hiányzott még.

– Mindjárt itt van Leah is csak elment szólni Paulnak – mondta Seth. Nem is várattak sokáig magukra, mert nem sokkal később meg is érkeztek. Mindenki körém gyűlt és várták, hogy megszólaljak.

– Azért hívtalak ide titeket, mert… – Nehezemre esett hangosan is kimondani, de muszáj volt. – Nessie veszélyben van. – Erre a legtöbbjük hangos morgással reagált.

– Mi történt Jake? – kérdezte Sam.

–A Volturi visszajön érte. – Ezt a mondatot olyan fájdalommal kevert dühvel a hangomban mondtam ki, hogy mindenkiben megfagyott a vér.

– A Volturi… – zengték egyszerre.

♥ 18. fejezet - Önzetlen szerető ♥

18. fejezet

Önzetlen szerető

(Alice szemszöge)

Nemsokára megérkezik Lili, Nessie barátnője. Annyira örülök, hogy talált magának egy aranyos barátnőt, mert hiába vagyunk itt mind, neki is szüksége van egy olyan valakire, akivel bármit megoszthat. Igaz itt van egy elég nagy probléma, mivel Nessie nem oszthat meg vele minden titkot, legalábbis még egy ideig nem. Mivel értesülésem szerint Lili lett Paul lenyomata s így ő majd mindent elmondhat neki a misztikus világról, Nessie-nek sem kell többé titkolóznia előtte. Csengettek az ajtón.

– Majd én kinyitom! – mondtam a többieknek.

– Szia, Lili!

– Szia, Alice! Nessie ugye itthon van? – kérdezte.

– Gyere be. Persze hogy itthon van, téged várt – feleltem.

– Szia, Drágám! Örülök, hogy ismét látlak! – jött oda Esme is.

– Jó napot Esme! Én is örülök, hogy ismét találkoztunk.

– Kérsz esetleg enni vagy inni valamit? – kérdezte Esme, hát igen a folytonos anyáskodása, egyszerűen mindenkivel ilyen kedvesen bánik.

– Nem, köszönöm. Talán majd később. Nessie a szobájában van?

– Igen, menj csak fel – mondtam, majd oda mentem anyám mellé.

– Rendben akkor még később beszélünk Alice, Esme! – Majd felment az emeletre.

– Olyan kedves ez a lány nem? – kérdezte Esme.

– De, nagyon aranyos lány – értettem egyet vele.

– Gyere, menjünk vissza a többiekhez! – mondtam.

Pillanatok alatt visszaértünk a nappaliba. Mindenki ott volt ahol Lili érkezése előtt. Emmett, mint mindig most is a Tv-t bámulta, legkedvesebb bátyám Edward homlokráncolva meredt a sakktáblára, ugyanis ismételten Bellával játszott. Ilyenkor mindig próbált áttörni Bella pajzsán. Bár ugye azt mondanom sem kell, hogy sosem járt sikerrel?! Az én Jasperem pedig az egyik fotelben ült és valami háborús könyvet olvasott.

– Rosalie merre van? – kérdeztem, ugyanis őt nem láttam sehol.

– Mi van hugi, van valami, amit még te sem tudsz? – kérdezte a nagy poén gyáros Emmett.

–Nem figyelem folyton minden lépéseteket drága bátyuskám! – mondtam, majd nyelvet nyújtottam rá. Erre ő nem mondott semmit sem csak a szokásos sértődött fejet vágta, mint mindig, amikor valamelyikünk, felülkerekedik a hiper-szuper poénjain. Mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés, erre ő még jobban bedurcázott és inkább visszafordult a Tv-hez.

– Alice, egyébként Rosalie a garázsban van valószínűleg. Mit szeretnél? Talán tudnék én is segíteni – ajánlotta fel Bella. Bár ha tudná, hogy mire vállalkozott rögtön meggondolná magát.

– Tényleg? Tényleg? Tényleg?!! Jajj Bella olyan kedves vagy! Remekül fogunk mulatni!

– Drágám én a helyedben nem vállalkoztam volna! – mondta egy gúnyos mosollyal párosítva az én drága bátyám, Edward.

– Jajj ne! Ugye nem? – kérdezte már-már kétségbeesetten Bella. Na, jó ez már azért túlzás nem gondolják? Miért vannak folyton kiakadva egy kis vásárlástól?

– Hugi, mi, az hogy kis vásárlás? Veled sohasem kicsi a vásárlás! – jegyezte meg nevetgélve Edward.

– Most meg kéne sértődnöm, de nem fogok már csak azért sem! Bella akkor indulhatunk? – kérdeztem. Már teljesen fel voltam dobódva, annyi új és szép ruhával fogunk visszaérkezni.

– Ahogy észreveszem jobb lesz, ha minél előbb elindultok, mert Alice már most annyira be van zsongva, hogy még a végén én is kedvet kapok a vásárláshoz és szerintem azt a többiek sem szeretnék! – Na, igen, ha az én Jasperem is kedvet kapna hozzá, akkor valószínűleg mindenkire kihatna ez a lelkesedés! Milyen jó lenne! Edwarddal már úgyis régen voltam vásárolni.

– Azt már nem Alice! Bella drágám azt hiszem tényleg itt az ideje, annak hogy induljatok!

– Olyan undok vagy Edward!! – üzentem neki gondolatban.

– Na és te Esme? Neked nincs kedved eljönni velünk? – kérdezte Bella.

– Hát, ami azt illeti nekem is vennem kéne pár dolgot. Úgyhogy mehetünk – mondta angyali mosollyal az arcán.

– Akkor ezt megbeszéltük a Volvonál várlak titeket.

Épp mikor indultam volna a garázs felé, hirtelen egy teljesen más helyen találtam magam. Már nem a nappaliban voltam és a többiek sem a kanapén ültek, hanem mind a tisztáson voltunk ismételten, mint négy évvel ezelőtt. A Volturi ott állt előttünk most is olyan sokan voltak, mint akkor, csupán az volt a különbség, hogy most nem csak tanúkként álltak a Volturi mellett. Ami még rosszabb volt az az, hogy mi túl kevesen voltunk velük szemben, csupán mi és az alakváltók. Mint mindig most is Carlisle kezdeményezte a társalgást, udvarias és nyugodt volt.

– Aro minek köszönhetjük újfent a látogatásotokat?

– Carlisle barátom! Tudod az elmúlt négy évben figyelemmel kísértük eme gyermek fejlődését! – mutatott a farkas alakban lévő Jacob mellett álló Nessie-re.

– Azt hittem ezt már megbeszéltük. Ti is láthatjátok semmi veszélyt nem jelent, sem a mi fajtánkra sem az emberekre. Vagy te talán másképp gondolod? – Mikor Carlisle feltette ezt a kérdést Edwardból egy hangos morgás tört fel. – Nyugodj meg fiam! – próbálta nyugtatni Edwardot.

– Te nem hallod mire gondolt apám! – mondta, és ismét vicsorgásra húzta ajkait.

– Edward te sem gondolhatod komolyan, hogy fontos számotokra eme lények létezése! – mondta mézes-mázos hangon Aro.

– Edward miről van szó? – kérdezte kissé idegesen Bella.

– Aro úgy gondolja a farkasokkal való szövetségünk túl veszélyes ránk és a többiekre nézve. – Majd itt jelentőségteljesen, Nessie-re és Jake-re nézett. Mindegyikünknek rögtön leesett, hogy a bevésődésről van szó, kivéve persze magának Nessie-nek.

– Szóval azért jöttek vissza négy év elmúltával, hogy kivégezzenek mindannyiunkat? – kérdezte némi éllel a hangjában Bella. Aro helyett azonban Edward folytatta.

– Nem akarnak mindenkivel végezni amennyiben idézem: „Ha okosan döntötök, nektek nem esik bántódásotok!” – Először mindenki csendben volt és az előbb elhangzottakat emésztette aztán Bella és Nessie egyszerre morogtak fel.

–Nem!!! – kiáltották egyszerre s ezzel egy időben farkasok pedig lányok irányába emelték fejüket s kis idő múltán számukra is világossá vált miről van szó s hangos morgásba és vicsorgásba kezdtek, egy farkas kivételével, aki nem más volt, mint Jacob. Ő először Nessie-re majd Edwardra nézett. Valószínűleg kérdezhetett tőle valamit gondolatban, mert mi már csak Edward válaszát hallottuk.

– Jacob ezt nem teheted!! – Ezután megint némi csend következett.

– Igen valószínűleg azért, de akkor sem megértetted??!! – Újabb csend, újabb válasz egy kimondatlan kérdésre.

– Nem tudhatjuk biztosra, hogy valóban megtartják a szavukat és különben is nem csak rólad van szó! – Tekintetét végigfutatta Samen és a többi farkason, aztán vissza Jacobhoz. – És mit gondolsz ő mit fog érezni? – kérdezte és, úgy hogy alig észrevehető legyen Nessie-re nézett. Mások számára talán észrevétlen maradt volna az az apró könnycsepp mely elhagyta Jacob szemét, a miénknek azonban nagyon is jól látható volt. – Ne tedd, kérlek!! – Edward hangja most már egyáltalán nem parancsoló annál inkább könyörgő volt. – Miért nem tesztek már valamit?!!! - ordított a Sam és a többiek felé.

– Mi a fene folyik itt? – kérdezte Nessie de a szemei már ekkor könnyesek voltak. Egyfolytában a Volturi, Jake és Edward között járt a tekintete mire Bella vámpírhallással is alig hallhatóan csak ennyit mondott:

– Neee – Jake még egy utolsó pillantást vetett a többiekre, legutoljára hagyta Nessie-t, majd elindult a Volturi katonák felé.

Bella szinte az ájulás szélén állt s minél közelebb került Jake Arohoz és a többiekhez annál gyengébbnek tűnt. A farkasok is megállás nélkül vicsorogtak és vonyítottak. Látni lehetett, hogy Bella egyre jobban erőlködik, próbálta pajzsát fent tartani, de amint Jake tíz méteres közelségbe került a Volturihoz nem bírta tovább és a védelem melyet ő nyújtott számunkra lehullt. Ezzel egy időben az eddig szoborrá meredt Nessie-nek a sokkból kilábalva eljutott az agyáig mi is történik éppen. Mikor Bella elájult Edward utána kapott és próbálta magához téríteni. Azonban Aro és a többi katona kihasználva ezt a helyzetet, kihasználva Edward pillanatnyi figyelmetlenségét támadásba lendültek s rögtön a hozzájuk legközelebb állóval kezdték volna a még mindig eltökélt farkassal, Jacobbal. Ekkor mindenki figyelmét az említett farkas kötötte le és senki sem figyelt az eközben megvilágosodott Nessie-re, aki gondolkodás nélkül, hihetetlen sebességgel Jacob elé vette magát, ezzel megakadályozva, hogy bántódása essen.

– Jake neee! – kiáltotta torkaszakadtából mielőtt elérte volna a lesújtó ütés. Lélegzetvétel nélkül meredtünk a földön fekvő lányra, a lányra, aki oly sokat jelentett mindannyiunk számára, arra tündérre aki oly sok boldogságot csalt sanyarú létezésünkbe s aki immáron holtan hevert kárörvendő királyunk lába előtt!

Ajkaimat hatalmas sikoly hagyta el, valahol a távolból éreztem, hogy már visszatértem a jelenbe, a jelenbe ahol Nessie él és a többiek ott állnak mellettem s próbálnak megnyugtatni, de egyszerűen képtelen voltam rá.

– Jake és Nessie… – Csak ennyit tudtam mondani. Mikor már sikerült kicsit megnyugodnom, Edwardra néztem, aki velem együtt végig nézte lányának elvesztését

– Edward, Drágám mi a baj? Mit látott Alice? – kérdezte kétségbeesve Bella. – Észre vévén Nessie érkezését a lehető leghihetőbb módon felvettük az álarcot, az álarcot mely azt mutatta minden a legnagyobb rendben.

– Hát itt meg mi történt? – kérdezte.

– Őőőőőő semmi, csak éppen vásárolni indultunk és látomásom volt egy gyönyörű ruháról – hazudtam a legelső dolgot, ami eszembe jutott és nagyon reméltem, hogy sikerült elhitetnem vele. Szerencsére nem kérdőjelezte meg a kérdésére adott válaszom s szó nélkül visszasietett az emeletre.

– Elmondanátok végre nekünk is, hogy mi a fene történt? – kérdezte türelmetlenül Emmett.

(Edward szemszöge)

Alice és én nagy nehezen, de elmeséltük mit látott, de még mindig sokkos állapotban voltam. A sokkból aztán hirtelen hatalmas harag és düh lett. Éreztem, hogy Jasper próbál lenyugtatni, de nem sikerült neki. Már megint a Volturi és ismételten a mi családunkat akarják. Végül az első aki megszólalt az Rosalie volt.

– Na de akkor nem is minket akarnak, hanem a kutyákat nem? – Úgy beszélt mintha ezzel mindent megoldott volna. – Csupán annyi a dolgunk, hogy Nessie-t távol tartjuk tőle. – Tudtam, hogy Rosalie nincs oda Jacobért és a falkáért, de ez azért már sok még tőle is.

– Hogy mondhatsz ilyet Rosalie?! – üvöltöttem a képébe.

– Meghalnál értük? Hagynád, hogy a lányod meghalljon érte? – kérdezte villámokat szóró tekintettel.

– Ők is megtették volna értünk, rémlik? – Erre már nem tudott mit mondani, de én sem bírtam csendben maradni, egyszerűen ki kellett adnom magamból a dühöm vagy legalább egy kicsinyke részét.

– Ti nem láttátok! Fel akarta áldozni magát értünk, de elsősorban Nessiért.

– De miért most és miért csak Jake? – kérdezte Carlisle. Ám mielőtt én válaszolhattam volna Bella megtett helyettem.

– Mert Nessie, Jake lenyomata! – Bella hangját aligha nevezhetnénk hangosnak vámpírhallással is csak suttogásnak.

– Akkor erre a bizonyos szövetségre utaltak, hiszen a régiről már jó ideje tudtak mégsem állt szándékukban harcolni e miatt – mondta Carlisle.

– Na, jó igen, de én még mindig nem értem, hiszen négy évvel ezelőtt is tudták Edward és Carlisle gondolataiból, hogy Jake Nessie-be vésődött, akkor meg miért most? – kérdezte Emmett.

– Mint mondtam Alice látomásában azzal érvelt Aro, hogy figyelték őket, és gondolom rájöttek arra, hogy ha idővel Nessie és Jacob egy párt alkotnak majd, akkor a családunk hatalmasabb, erősebb lesz a Volturinál, a királyi családnál.

– Főleg ha Jacob barátunk virgonckodik és kisfarkasok vagy vámpírok szaladgálnak majd erre – poénkodott ismételten perverz öcsém.

– Nem hiszem el, hogy neked mindig ilyeneken jár az eszed! – tromfolta le Rose, majd nyakon vágta. Ha nem ilyen drámai helyzetben lennénk, akkor még talán nevettünk is volna a helyzeten, de ez most lehetetlen volt.

– Most miért Rose baby?! Nem tudhatjuk, hogy mi sülne ki az egészből. Hiszen azt sem tudtuk, hogy Edwardnak lehet gyereke Bellától, és tessék! Most nincs igazam? – fordult felém és Carlisle felé.

– De igazad van, nem tudhatjuk – mondta Carlisle.

– Na, mondtam én! – Kihúzta magát és büszke volt magára, amiért valami okosat mondott.

– Szóval ettől félnek Aroék – szólalt meg most először Jasper.

– Nessie az életét adná a kutyáért… – mondta ledöbbenten Rosalie.

– Miért te nem adnád fel az életed Emmettért? – kérdeztem, kicsit gúnyolódva.

– De, de az más!

– Már miért lenne más? – kérdeztem, és kezdtem megint bepipulni.

– Hát, mert Emmett és én egy pár vagyunk évtizedek óta. Mi szeretjük egymást.

– Ki kell ábrándítanom titeket, mert a családban a legerősebb érzelmeket nem éppenséggel felőletek érzem. A Jacob és Nessie közti kapcsolat… leírhatatlan – mondta Jasper. – Edwardnak már mondtam nagyjából olyan, mint az ő kapcsolata Bellával, ha nem erősebb! Már ha ez lehetséges – folytatta teljes komolysággal a hangjában.

– Én nem gondoltam volna, hogy tényleg Ő és Jake… – De nem fejezete be a mondatát Rose.

– Mindegy most az a legfontosabb kérdés, hogy mit tegyünk? – tette fel a valóban legfontosabb kérdést Carlisle.

A nappalira csend telepedett senki sem szólt egy szót sem, a gondolataikban is csak az eddig hallottakat pergették egyfolytában. Én sem tudtam egyelőre, hogy mitévők legyünk, de azt igen, hogy nem hagyom, hogy bárkinek is bántódása essen! Sem Nessie-nek sem Jacobnak! ÍGÉREM!

♥ 17. fejezet - A látomás ♥

A LÁTOMÁS

(Renesmee szemszöge)

Meg kell, hogy mondjam elég eseménydús szülinapom volt ebben az évben. Vegyük sorjában: Először eljött értem Jake és hát szívdöglesztően nézett ki! Aztán elvitt arra a meglepetés bulira, amin csodálatosan éreztem magam és az ajándéka, amit egyszerűen imádok! Majd amikor megérkeztünk a Cullen házhoz az a sok vendég… majdnem mindenki a suliból volt, rengeteg olyan ember, akit szinte nem is ismertem, de akkor is nagyon jól éreztem magam! Mindaddig persze, míg össze nem futottam Kevinnel. Egyszerűen nem tudom felfogni mi ütött belé! Hisz a suliban mindig olyan kedves volt, sosem viselkedett így. Bevallom kicsit tartok is attól mi lesz holnap a suliban, ha megint találkozunk. Eddig kedveltem őt, azt hittem barátok lehetünk, de ebben már nem vagyok biztos azok után, amiket ma mondott… ráadásul pont Jake előtt. Remélem egy szavát sem hittel el! Tudom túlságosan is érdekel az, hogy mit hisz és mit nem hisz Jake rólam és Kevinről, de lassan rá kell jönnöm nem tudok mit tenni az ellen, ami mostanában történik velem, ha a közelemben van. Na de most már hagyjuk Kevint, ott van még Paul viselkedése Lilivel szemben. Ismerem Paul-t, szerintem túlságosan is. Rengeteg lánnyal láttam már és nekem elhihetitek sosem találkoztam ugyanazzal a lánnyal kétszer. Nem akarom, hogy Lilivel is ez történjen! Bár azt be kell vallanom, hogy tegnap nagyon különösen viselkedett Paul. Ahogy Lilire nézett, olyan nem is tudom rá a megfelelő szót, ugyan olyan volt a tekintete, mint mikor Jared néz a barátnőjére, Kimre. Ugyan azt a végtelen szerelmet, féltést láttam benne, de ez lehetetlen, hiszen most találkoztak először és alig beszéltek valamit. Lehet, hogy tényleg létezik szerelem első látásra? Ki tudja, mindenesetre én itt leszek mindkettőjük számára, mert ők a barátaim és fontosak nekem. Azt hiszem jobb lesz, ha most elteszem magam holnapra, biztos vagyok benne, hogy lesznek nehézségeim a suliban és nem a tanulásra gondoltam.

Másnap reggel

Egész jól aludtam, miután felkeltem, mint mindig most is lementem reggelizni a többiekhez, majd vissza a szobámba, felöltöztem és megfésülködtem. Egy fekete csőnadrágot és egy kék felsőt vettem fel. Mire leértem a nappaliba Jacob már ott várt rám.

– Szia! – köszöntöttem.

– Szia Nessie! Mehetünk? – kérdezte és a jól ismert vigyor sem maradt el. Nem értem hogyan lehet mindig ilyen jó kedve, mindig mosolyog.

– Persze! Sziasztok. – köszöntünk és már a kocsiban is ültünk.

Gyorsan beértünk a suliba, még bőven volt idő a becsengetésig így Jake és én még kint maradtunk kicsit a kocsinál. Mondanom sem kell jó páran oda jöttek hozzánk és arról áradoztak, hogy milyen jól érezték magukat a bulin. Persze a lányok nem sokáig vesztegették az idejüket rám amint elmondták azt az egy-két mondatot máris Jake-hez fordultak és kellették magukat neki. El kell ismernem ez kissé feldühített, de ahogy észrevettem Jacobot nem igazán érdekelte egyik sem, ez némileg megnyugtató volt. Később Lili is megérkezett és rögtön oda jött hozzánk.

– Sziasztok! – mondta. Úgy láttam igazán jó napja van ma, pedig még csak most kezdődik.

– Szia! Mire fel ez a nagy jó kedv? – kérdezte tőle Jake.

– Hát tudod ma randim lesz! – újságolta, és ha lehetséges még az eddiginél is nagyobb mosoly terült el az arcán.

– Ohh és ki a szerencsés áldozat? – kérdezte Jake.

– Haha nagyon vicces vagy Jacob! – Lili kinyújtotta nyelvét Jake-re majd így folytatta. – Egyébként Tomnak hívják és ő is ide jár a suliba. – Úgy láttam mintha kissé megrándult volna Jake arca mikor Lili kimondta a srác nevét, mintha valaki teljesen másra számított volna.

– Hát akkor sok szerencsét ehhez a Tomhoz. Aztán ne halljak rosszat felőled! – mondta majd ujjával megérintette Lili orrát.

– Rendben Jacob bácsi ígérem, jó leszek!! – Mind a hárman nevetésben törtünk ki. A jókedvünket a csengő zavarta meg, ideje volt órára mennünk. Nem tudom kitaláljátok-e hogy kivel volt ma az első közös órám! Na vajon? Hát persze, hogy Kevinnel! Ami még rosszabb volt, hogy Jake-nek is ugyan az, az órája volt. Nem akartam, hogy bármiféle összetűzés alakuljon ki kettejük között. Gyorsan a helyemre mentem, de még csak egy pillantást sem szenteltem Kevinnek, hiszen akkora tuskó volt a tegnap. Épphogy leültünk már meg is érkezett a tanár. Úgy láttam ez nem igazán zavarja Kevint mert így is egyfolytában engem bámult. Kezdett nagyon idegesíteni a folytonos bámulása így nem bírtam tovább és kérdőre vontam.

– Elmondanád, hogy mi a fenét bámulsz? – Próbáltam minél halkabban beszélni, de azt is szerettem volna, ha kiérzi a hanglejtésemből mennyire nem kedvelem őt.

– Téged! Gyönyörű vagy! – mondta és a szemeit le nem vette volna rólam.

– Hagyjál békén! Tegnap elvágtad magad előttem, félre ismertelek, úgyhogy örülnék neki, ha előre figyelnél, és békén hagynál, megértettük egymást? – Reméltem, hogy sikerült felfogatnom vele helyzet komolyságát, de hamar rá kellett jönnöm ez nem lesz ilyen könnyű.

– Nessie tudom tegnap bunkó voltam. Sajnálom! Hidd el nem akartalak megbántani, csak nem is tudom mi ütött belém! Ne haragudj! – Most vagy nagyon jó színész, vagy tényleg komolyan gondolt mindent, amit most mondott. Éreztem kezdek megenyhülni, és ezt nem akartam így végül nem mondtam inkább semmit csak elfordultam tőle és a tanárra figyeltem. Ő persze továbbra is engem nézett, már alig vártam, hogy végre kicsengessenek és megszabaduljak tőle. Észrevettem párszor, hogy Jake is engem néz, gondolom neki sem tetszett, hogy Kevin mellett ülök azok után. És igen végre kicsengettek!!! Abban a pillanatban felálltam, kézen ragadtam Jake-t és már kint is voltunk a teremből.

– Hééé Nessie, mi van hova sietsz ennyire?

– Nem akarom, hogy Kevin utánam jöjjön, nem akarok vele beszélni! – mondtam neki az igazságot. Minek is hazudtam volna?

– Mit mondott neked órán? Láttam, hogy folyamatosan téged bámult. – Észrevettem, hogy kezd egyre idegesebb lenni, és nem akartam, hogy valami hülyeséget csináljon, így próbáltam megnyugtatni és elterelni a figyelmét.

– Semmi említésre méltót. Milyen órád lesz? – kérdeztem.

– Tesi. Neked? – Úgy tűnt máris nyugodtabb, tehát a figyelem elterelés sikerült.

– Angol. Akkor óra után találkozunk! Szia. – Elköszöntünk egymástól majd egy puszit adtam az arcára. Ne kérdezzétek miért, mert én magam sem tudom ez honnan jött, de még szerencse, hogy csak az arcára. Ő meg ott állt egy pillanatig meglepetten majd sarkon fordult és bement az öltözőbe.

Én is elindultam a terem felé és közben azért imádkoztam, hogy még véletlenül se találkozzam Kevinnel. Nagy koncentrációm közepette nem vettem észre, hogy valaki más azonban igen is közelít felém és hirtelen a hátamra ugrik. Na vajon ki volt az? Hát persze, hogy Lili.

– Látom még mindig fel vagy pörögve! – Folyamatosan csacsogott és nevetett… és csacsogott és nevetett!

– Teljesen fel vagyok villanyozódva! Bár nagyon izgulok, hogy milyen lesz, hogy hova megyünk meg ilyenek. Igazából nem ismerem Tomot, remélem olyan jó fej, mint amilyennek elképzeltem!

– Remélem jól érzed majd magad! – Őszintén szerettem volna ha jól kijönnének egymással.

– Hát még én mennyire reménykedem!! Na, gyere, menjünk be a terembe. – Ezen az órán Lili mellett ültem, így együtt mentünk be. Már egy ideje idejárok, de még most is úgy lesnek mintha most látnának először. – Láttam beszélgettél órán Kevinnel.

– Hát az, hogy beszélgettünk enyhe túlzás. Próbált bocsánatot kérni, de engem nem érdekel mit mond.

– Na de mégis mit mondott? – kíváncsiskodott tovább.

– Hát a szokásos, hogy ne haragudjak, nem akart megbántani, és hogy nem is tudja miért beszélt így meg ehhez hasonlók – magyaráztam.

– Úgy látszik tényleg oda van érted ez a srác. Nessie, ha tudnád hányan lennének a helyedben! Kevin Lautner érted? – Ahogy észre vettem neki is tetszik, mondjuk ebben a suliban elég kevés olyan lány van, akinek nem én azonban azt a kevés százaléknyi lányt erősítettem.

– Igen tudom a suli legmenőbb pasija és minden lány csorgatja a nyálát érte, de ha egyszer olyan bunkó! – Legalábbis most már így gondolom.

– Jó, jó, persze megértelek tényleg az volt – értett egyet velem.

– Kösz!

– Ugyan mit köszönsz? Ez természetes, hiszen barátnők vagyunk vagy nem? – Szemöldökét felhúzta és várta a válaszom.

– De persze hogy azok vagyunk – helyeseltem.

A nap hátra levő része hamar elment így már hazafelé tartottunk Jacobbal. Sajnos nem tudott maradni, mert ma ő volt a soros így neki kellett őrködni La-Push területén.

– Akkor reggel találkozunk! A szokásos időben itt leszek – mondta majd homlokon puszilt és már el is ment.

(Pár héttel később)

Jó pár hét eltelt már a születésnapom óta. A helyzet azóta is változatlan. Kevin minden nap megpróbál kiengesztelni, folyton az utamba kerül és akkor elkezd magyarázkodni amit már kezdek kicsit unni. Már gondoltam rá, hogy ha még egyszer oda jön, akkor inkább kibékülök vele csak hagyja már abba ezt a hülyeséget. Kitartó az egyszer biztos. Ami Jacobot illeti még mindig ugyan az a helyzet egyre kínosabb mellette lennem, de még sem bírok sokáig a társasága nélkül meglenni. Most éppen szünet van a suliban, úgyhogy itthon üldögélek a szobámban és most is, mint mindig csak gondolkozom és gondolkozom. És hogy min? Hát a szokásos Jacob… Jacob na meg Jacob. Nagyon remélem apu már leszokott arról, hogy a fejemben matasson, mert nem szeretném, ha rájönnének, miféle gondolataim vannak mostanság. Elég kínos lenne, főleg apu előtt. Most, hogy szünet van Jacob többet van távol mivel így többet megy járőrözni is. Szóval már két napja nem találkoztunk. Ma átjön hozzám Lili, szóval nem fogok unatkozni. Mellette nem is lehet! Mindig jó kedve van akárcsak Jake-nek bár múltkor kicsit lelombozódott a Tommal való randija után. Természetesen az volt az első dolga, hogy engem felhívjon utána. A vámpír memóriámnak köszönhetően szóról-szóra emlékszem a beszélgetésünkre. Emlékszem már este tizenegy körül járt az idő mikor csörgött a telefonom.

– Na, szia! Milyen volt az a híres Tom? – kérdeztem

– Szia! Huhh hát hol is kezdjem? – Már itt tudtam hogy valami gáz van.

– Na, nem kezdődik valami jól – jegyeztem meg barátnőmnek.

– Mert nem is volt valami izgalmas. Legalábbis én nem ilyenre számítottam – panaszkodott.

– Mesélj! – buzdítottam.

– Hát úgy volt, hogy nyolcra jött értem hozzánk. A gyönyörű ezüst BMW-jével jött. Először elmentünk mozizni, hagyta, hogy én válasszam ki a filmet, eddig minden jó volt aztán a film után beültünk egy étterembe enni. Elkezdtünk beszélgetni, vagyis én folyamatosan csacsogtam, míg ő csak hallgatott és a kérdéseimre is csak egy szavas válaszokat adott. Szóval a vége felé már alig vártam, hogy haza menjek. És a leggázabb az egészben az volt, hogy míg vele voltam végig egy másik srácra gondoltam. Szemétség volt tőlem tudom, de nem tudtam mit tenni, ha legalább lekötötte volna valamivel a figyelmemet, de semmi.

– Dehogy voltál szemét. Ő tehet róla, miért nem volt szórakoztatóbb? Ha egyszer ő volt az, aki elhívott akkor az lett volna a dolga, hogy szórakoztasson, nem igaz? És ő ezt nem tette meg. Ennyi. Na de mondd csak el ki volt az a titokzatos srác, aki befészkelte magát az agyadba? – kérdeztem nevetve.

– Hááát tudod az a srác, akivel a bulidon találkoztam. Paul. Nem tudom, mi van velem azóta, nem bírom kiverni a fejemből. Pedig alig beszélgettünk valamit. Azóta hívott telefonon is. Olyan kedves volt és ajj annyira jóképű!!! – Nem igazán tudtam mit mondhatnék erre.

– Paul? Hát igen tényleg jóképű. És miről beszélgettetek? – Igazán érdekelt, hogy mit szeretne tőle.

– Hát úgy mindenféléről. Kérdezgetett egy csomó mindent. Mi kedvenc virágom, kedvenc színem meg ilyenek. Milyen zenét hallgatok, filmekről, a suliról meg ilyesmikről beszélgettük. – Úgy látszik Pault tényleg érdekli Lili. Különben minek akarna ennyi mindent megtudni róla?

– Na, az tök jó. Úgy veszem észre elégé megkedvelted őt!

– Hát ja, de te is csíped őt nem? – Na, igen nagyon szeretem Pault, de szerintem nem egészen úgy, ahogyan Lili.

– Igen olyan nekem, mint egy báty.

– Hát azt hiszem, engem kissé másképpen érdekel! – mondta és közben jókat nevetett.

– Azt mindjárt gondolta. – nevettem vele én is.

– Jól van, majd találkozunk. Jó éjt! – köszönt el álmoskás hangján.

– Rendben. Jó éjt! – mondtam én is majd letettük a telefont és én is lefeküdtem aludni.

Azóta már túltette magát Tomon. Nem is történhetett volna másképpen, hiszen Paullal azóta is sokat beszélgetnek. Van egy olyan érzésem, hogy Paul teljesen az ujja köré csavarta őt. Ami a legfurább, hogy úgy látom vele is ugyan ez történt. Kopogtattak az ajtómon.

– Gyere! – Tudtam, hogy Lili érkezett meg ezért meg sem kérdeztem, ki az.

– Szia! Látom, unatkozol! – állapította meg szemfülesen.

– Hát egy kicsit! – helyeseltem.

– Akkor szerencséd, hogy én itt vagyok! – mondta és rávetette magát az ágyamra.

– Na ja, hogy én mekkora mázlista vagyok! – dramatizáltam.

– Jake merre jár? – kérdezte, miközben a gardróbomban matatott.

– Nem tudom, gondolom La-Pushban a többiekkel. Már vagy két napja nem láttam. – Még nekem is feltűnt mennyire szomorúan csengett a hangom.

– És gondolom ez számodra eget rengetően sok idő mi? – kérdezte miközben jelentőségteljesen rám szegezte tekintetét.

– Én ilyet egy szóval sem mondtam – próbáltam menteni a menthetőt.

– Na, ja, persze hogy nem – mondta és közben gúnyosan rám mosolygott.

– Jajj, képzeld Paul felhívott! – váltott hirtelen témát.

– Ebben már nincs semmi újdonság, mostanában elég sűrűn előfordul! – mondtam, de a végére már elmosolyogtam magam.

– Igen, de ez most más volt. Képzeld meg kérdezte, hogy nem találkoznék-e vele. Én meg természetesen azt mondtam neki, hogy de. Már azt hittem sosem fogja megkérdezni.

– Akkor ez tényleg haladás. Már igazából én is furcsálltam, hogy nem kérdezett rá már rögtön az elején. Bár ha bele gondolok, lehet így jobb is. Ez valószínűleg azt , hogy tényleg érdekled őt. Nem?

– Hát nagyon remélem. Bár nem mondanám, hogy nagy tapasztalatom lenne a fiúkkal kapcsolatban.

– Nekem mondod? – kérdeztem.

Hírtelen egy hatalmas sikítást hallottunk a földszint felől. Mindketten összerezzentünk olyan félelmetesen hangzott. Rögtön felismertem, hogy ki volt az… Alice!

– Mi történt? – kérdezte ijedten Lili.

– Nem tudom. Maradj itt, mindjárt megnézem. Rendben? – kérdeztem.

– Oké, persze! – felelte.

Nem tudtam elképzelni mi történhetett. Idegen vámpír szagot nem éreztem, akkor mégis miért sikított ekkorát? Mikor leértem a nappaliba mindenki Alice köré gyűlt és próbálták lenyugtatni. Akkor ez azt jelenti, hogy látomása volt. De mit láthatott, ami ennyire megrémítette?

♥ 16. fejezet - Paul ♥

PAUL

(Lili szemszöge)

Már egy ideje megszoktam azt, hogy az újdonsült barátaim név szerint Nessie és Jacob mennyire jól néznek ki. Jacob huhh hát nem semmi a pasi, de csak barátok vagyunk. Igazság szerint nagyon kedvelem mindkettőjüket. Most is itt vagyok Nessie szülinapi buliján, amit mellesleg rohadt jól összehoztak. Éppen Jacobbal táncoltam és meg kell, hogy mondjam nem elég, hogy jó pasi, de még táncolni is tud. A táncparkett tömve volt emberekkel, rengeteg vendéget hívtak és a legtöbbjüket a suliból. Nessie éppen minket nézett vagy szerintem inkább Jake-t. Nem akarja bevallani még magának sem szerintem, de oda van érte és fordítva is így van.

– Tudod, egész jól táncolsz Jake! – mondtam végül, persze nem akartam túl fényezni, hisz újdonsült barátomnak így is kellő egoizmussal kellett megbírkózia.

– Csak egész jól? – Mosolya az egész arcát betöltötte.

– Na jó ha jobban megnézem tényleg jól táncolsz! – Erre mindketten nevetésben törtünk ki és alig bírtuk abbahagyni.

– Mi volt Kevinnel az előbb? – Kíváncsi voltam, hogy ő mit gondol az iménti jelenetről, bár volt egy halvány sejtésem.

– Ne is emlegesd azt a pondrót! Legszívesebben huhh mindegy hagyjuk. – Láttam, hogy kicsit ideges lett, de akkor sem hagytam annyiban a dolgot.

– Na de mégis mit mondott? – erőltettem továbbra is.

– Hát leginkább engem próbált kigúnyolni, de nem igazán ment neki. Aztán azt állította, hogy Nessie az övé és hogy csókolóztak meg ilyesmik. – Az utolsó mondatot már alig szűrte a fogai közt. Igen most már tuti, hogy tetszik neki Nessie! Mi másért reagálna így?

– Értem, hát akkor mindenben hazudott ugyanis ő és Nessie nincsenek együtt ebben biztos lehetsz és csók sem volt köztük. – Jake csodálkozó tekintete némiképp mókás volt, miért hiszi, hogy mindenkit képes átejteni ezzel az oly átlátszó „Nessie csak a barátom” dumával? – Most mi van? Azt hiszed, nem vettem észre hogyan nézel rá? Ugyan Jake… de nyugi én nem szólok egy szót sem ezt neked kell elintézned!

– Nem tudom miről beszélsz! – mondta, azonban miután meglátta pillantásom mellyel mintha azt mondtam volna „Ezt most komolyan higgyem el?”, persze ez után már csak annyit mondott:

– Jó! Akkor kösz! – S ezzel le is zártuk a témát, persze csak egyelőre.

A zene már a végéhez közeledett így abbahagytuk a táncot és elmentünk megkeresni Nessie-t ugyanis jócskán szem elől vesztettük őt.

– Na, végre ideértek! – lelkesedett Jake, nekem azonban fogalmam sem volt kikről beszél.

– Kik értek ide? – kérdeztem.

– Hát mondhatni testvéreimnek tekintem őket, egyébként ők is La–Pushban laknak. – Ecsetelte, miközben megindult feléjük.

Hiába volt hatalmas Cullenék háza, így is dugig volt a helység. Mikor oda értünk Nessiékhez megláttam vele azokat a srácokat, akikről az előbb Jake mesélt. Igazán hasonlítottak egymásra, úgy értem mind magasak voltak, izmosak, és a hajuk is olyan volt, mint Jacobé. Az egyik srácot még nem láttam mivel Jake hatalmas háta eltakarta előlem. A hangjára viszont azonnal felkaptam a fejem, furcsa érzést keltett bennem.

– Hát ti? Azt hittem már nem is jöttök – mondta Jake.

– Hát tudod az úgy volt, hogy… – A mondat félbe maradt s a kisebb társaságunkon eluralkodott a csend. Kíváncsivá tett mi történt így nagy nehezen kilestem Jacob mellett s ekkor megláttam a leghelyesebb srácot a világon. Ő is engem nézett. Elég furcsa helyzet volt és én is furcsán éreztem magam kicsit, de mivel már kezdett enyhén kínossá válni a szitu nagy nehézségek árán tekintetemet elszakítottam látványától és inkább Nessie meglepett arckifejezésén töprengtem. A beálló csendet végül Jacob hangja törte meg.

– Őőő Paul, gyere, igyunk valamit! – Megfogta Paul karját és húzni kezdte a bárpult felé, a többiek pedig követték őket. Fura a srác, de iszonyat jó pasi!

– Hát ez elég furcsa volt! – mondtam.

– Nem tudom mi ütött Paulba. Úgy látszik, nagyon tetszel neki! – mondta most már hatalmas vigyorral arcán.

– Szerinted tényleg így van? – Még számomra is túl feltűnő volt a hangomban rejlő reménykedés.

– Ez nem kérdéses! Mi van csak nem tetszik? – kérdezte Nessie. Most erre mit mondjak? Hogy már most oda vagyok érte? Nem értem magam! Ennyire még egy pasi sem hozott lázba és az, hogy még csak nem is ismerem az illetőt még inkább nevetségessé teszi a az egészet. – Hahóóóó Lili!!! Hallasz?

– Jajj bocsi csak elgondolkodtam egy kicsit – mentegetőztem azonnyomban.

– Szóval tetszik vagy nem?

– Hazudjak, vagy az igazat mondjam? – húztam az idegeit.

– Szerinted? Naná hogy az igazságot!

– Na, jó iszonyat jó pasi, legalábbis a külseje mindenképpen az! – adtam meg végül a választ melyre oly kíváncsi volt.

– Nekem, elhiheted nem csak a külseje az! – Replikázott azonnal én meg keztdem azt hinni, hogy csak álmodom. Egy kétméteres izmos álom.

– Tudod, nem hiszem el, hogy ilyen pasikkal vagy körbevéve és egyik sem kell neked! – Erre viszont már nem mondott semmit. Jacob még mindig a bárpultnál volt Paullal és a többiekkel. Én és Nessie pedig úgy döntöttünk ideje ennünk valamit.

(Paul szemszöge)

Miután Nessie és Jake elmentek, én és a többiek gyorsan összepakoltuk a cuccokat és visszamentünk La – Pushba.

– Mikor indulunk Cullenékhez? – kérdezte Seth.

– Amint mindent elrendeztünk, indulunk. – Most is, mint általában mindig, Samnél gyűltünk össze. Már mindenki ott volt csak épp ő nem.

– Sam merre jár? – kérdezte Jared.

– Nyugalom már itt vagyok! – Épp ekkor lépett be az ajtón, majd odament Emily-hez, megcsókolta, aztán felénk fordult. Mostanában egyre többször fordul meg a fejemben a gondolat vajon én is megtalálom-e a lenyomatomat vagy nélküle élem le az életem. Nem mintha hiányozna nekem ez a dolog, számomra megfelelnek azok a nők is akik eddig voltak és lesznek majd. Semmi szükségem plusz gondra, így is meg van a magam baja, meg aztán elég átéreznem Jacob, Sam és Jared gondolatain keresztül ezt az egészet.

– Szóval azért hívtalak titeket ide, hogy még mielőtt mind elmennétek Cullenékhez átfésülhetnétek a környéket – mondta Sam.

– Rendben akkor induljunk is szerintem – értettem egyet kérésével.

– Várj Leah! Te is mész a Cullen villába? – kérdezte Sam.

– Dehogy megyek! Egyáltalán nem vagyok kíváncsi a drága Nessie-re és az odacsődített bagázsra! – Eddig is ellenszenves volt mindenkivel, de Nessie-vel különösképpen az!

– Elég lett volna egy egyszerű nem is! – mondta kissé dühödten Sam, de többet nem fűzött hozzá.

– Tudod Leah, egyszerűen nem értem mi bajod Cullenékkel, vagy inkább fogalmazzak úgy, hogy Nessie-vel? – Ha nem ismerném Leaht azt hihetném, hogy tetszik neki Jake.

– Nem elég hogy egy ocsmány vérszívó nyüves családjával együtt? Undorodom tőlük és nem tudom elhinni, hogy ti így oda vagytok értük, Jake-ről már ne is beszéljünk! – kelt ki magából újfent.

– Ahh szóval megint Jake-nél lyukadtunk ki! – Úgy láttam ezzel a mondatommal még jobban feldühítettem őt. Kezd ez a dolog kicsit furcsa lenni számomra!

– Akadjatok le rólam! Megértettétek? Nem megyek és kész! – Azzal sarkon fordult és kiviharzott a házból.

– Na, jó akkor induljatok és minél előbb mehettek Nessie-hez! – utasított minket Sam, már épp indultunk volna, amikor ismét utánunk szólt.

– Ja és kívánjatok még egyszer nagyon boldog születésnapot a nevemben Nessie-nek.

– Rendben átadjuk! – mondtuk egyszerre.

– Pikk-pakk átnéztük a környéket és semmi gond nem adódott, ha leszámítjuk Leaht és a hatalmas mérgét irányunkban, amit persze kicsit sem próbált titkolni előlünk. Sőt a gondolatain keresztül elég lényegre törően kimutatta hova kíván minket. Miután végeztünk mindenki hazament átöltözni, Leaht pedig nagy nehezen, de elküldtük Samhez, hogy mondja meg neki minden rendben van. Én is gyorsan hazasiettem, megfürödtem és felöltöztem, mert azért oda mégsem mehetek úgy, ahogy általában járkálunk La – Pushban, azaz félmeztelenül. Bár a csajok biztos oda lennének érte! Hátha összeszedek ma valami szemrevaló nőt, nem lenne rossz! A srácokkal tizenegykor találkoztunk a megbeszélt helyen és együtt indultunk el. Hamar odaértünk, már az ajtó előtt álltunk mikor becsengettem. Még szerencse, hogy nagyon jó a hallásuk, különben nem hiszem, hogy ilyen hangzavarban meghallanának.

Pár másodperc múlva Nessie nyitott nekünk ajtót. Meg kell, hogy mondjam Nessie az elmúlt fél év alatt gyönyörű nővé cseperedett bár ezt Jake előtt nem igazán hangoztatom mert még a végén leharapná a fejem!

– Sziasztok! Hát ti? – Úgy tűnt megleptük érkezezésünkkel.

– Tudod mi ide is meg lettünk hívva! – mondtam széles vigyorral a képemen, miközben mind beléptünk a ház ajtaján.

– Talán nem örülsz annak, hogy ilyen rövid időn belül újra láthatsz minket? – kérdezte Seth tettetett sértődöttséget játszva.

– Ajj dehogy! Örülök, hogy itt vagytok! Csupán nem számítottam arra, hogy eljöttök, ennyi. Odamentem Nessie-hez és megöleltem.

– Na és merre van Jacob? – kérdeztem.

– Öööö az előbb még ott voltak Lilivel… – mutatott a táncparkett irányába.

– Lilivel? – kérdezte Seth.

– A barátnőm a suliból. Várj csak, ott jönnek! – mutatott Jake felé, de a lányt nem láttam, Jacob eltakarta.

(Nessie szemszöge)

Lili és én éppen a kajás pultnál voltunk mikor Jake és a többiek csatlakoztak hozzánk. Lili és Paul között mondhatni forrt a levegő, ezt mindenki jól látta. Meg kell, hogy mondjam kicsit tartottam ettől a dologtól Lili és Paul között. Jól ismerem Pault, imádom meg minden, de nem igazán marad meg sokáig egy lánynál sem. Úgy döntöttem mégis jobban teszem, ha nem szólok bele. Hisz az is lehet, hogy nem lesz belőle semmi, bár ahogyan Pault elnézem, egészen másképpen közelíti meg őt. Már elmúlt éjfél is, de még mindig rengetegen voltunk. A Dj épp egy lassú dalt tett fel és Jake oda jött hozzám.

– Picilány! Annak ellenére, hogy ma Te vagy az ünnepelt én pedig a legjobb barátod nem is táncoltál még velem! – mondta miközben kezét kinyújtotta felém és széles mosolyra húzta az ajkait.

– Na, jó! – mondtam majd kezem a kezébe tettem ő pedig elindult velem a táncparkett felé. Furcsamód még sosem lassúztam Jake-kel de el kell ismernem, hogy mint sok más dologban, ebben is remekel. Ennek bizony megvoltak a hátrányai is, hiszen lassúzás azaz igen közel voltam hozzá sőt mondhatjuk hogy a testünk néhol össze-összesimult és ezek hatására úgy éreztem mintha apró áramütések folytak volna végig testem minden porcikáján. Megint megszegtem a magamnak tett ígéretem nem tartom meg a megfelelő távolságot tőle! De hogyan tehetném, mikor ilyen jól érzem magam mellette, és amikor ilyen kínzóan jól néz ki? A mosolya pedig, amitől elolvadnék, ha tudnék… – Figyelj Jake! Úgy látom, Paulnak tetszik Lili, de nem tudom, olyan furcsán viselkedik… úgy értem, ahogy rá néz, meg egyáltalán nem úgy viselkedik vele, mint általában mikor más csajokat próbál felcsípni. – Láttam az arcán, hogy sikerült meglepnem azzal, amit mondtam, de gyorsan rendezte vonásait.

– Ugyan Nessie! Szerintem egyáltalán nem viselkedik vele másképpen és különben is mi van, ha első látásra beleszeretett? – Olyan érzésem volt mintha valamit titkolna előlem. Kérését azonban úgy tűnt komolyan gondolta. Nem gondoltam volna, hogy Jake hisz az ilyesmiben. Szerelem első látásra és a többi…

– Paul? Ugyan már! – mondtam és közben kitört belőlem a nevetés. Jacob fancsali képét látván azonban rögtön lefagyott a mosoly az arcomról. – Most valami rosszat mondtam? Ne haragudj, ha megbántottalak valamivel! – mentegetőztem, és próbáltam kibékíteni őt! Egyszerűen nem bírtam elviselni, ha bánatot okozok neki, legyen az akármily csekély mértékű is.

– Nem, dehogy bántottál meg csak nem értem miért gondolod így. Miért ne lehetne szerelmes Paul? Azt hittem kedveled őt. – Arca most már teljesen komoly volt.

– Jaj, drága Jake persze, hogy kedvelem, sőt ez nem elég kifejező arra mit érzek iránta olyan számomra, mintha ha a bátyám lenne! Csak egyszerűen azok után, amiket láttam az elmúlt négy évben nem nagyon tudom őt elképzelni, hogy hipp-hopp, beleszeressen valakibe… ennyi. – Nagyon reméltem, hogy ezzel sikerült meggyőznöm miszerint az égvilágon semmi bajom Paullal. Jól tudtam, annak ellenére, hogy anno volt néhány összezördülése vele mégis talán mára már ő az, aki a legközelebb áll hozzá a falkatagok közül.

– Rendben. De tudod, egyszer mindenki életében eljön az az idő, amikor megtalálja azt az embert, akiért aztán úgy érzi majd, végre van miért élnie. Azt hittem te is hiszel az igaz szerelemben. – Még sose beszéltünk ennyire komoly témákról, ezért sem tudhattam, hogy Jake ilyen véleménnyel van ezekről a dolgokról. Meg kell valljam ez is tetszik benne… mert én is így vélekedem erről a témáról. Hogy is gondolhatnék mást hisz vegyük alapul a szüleimet, náluk jobb példa nem is létezhet.

– Persze, hogy hiszek és teljes mértékben egyetértek veled csak egyszerűen nem tudtam hogy te is így vélekedsz erről a dologról. A legjobb példa anyu és apu. Az ő szerelmüknél erősebbet és szebbet még sosem láttam.

– Akkor most már ezt is tudod rólam. – Végre visszatért a jó kedve és egy kisebb mosolyt is elengedett.

– Én csak azt nem szeretném, ha Lili túlságosan beleélné magát, s végül Paul rá jönne hogy mégsem olyan erősek az érzései ahogyan azt most gondolja, vagy nem is tudom… hisz most látta először! Na de mindegy hagyjuk most őket majd lesz, ahogy lesz. – A dal már a végéhez közeledett, de igazából nem nagyon akaródzott abba hagyni a Jake-kel való táncot.

– Oké, na gyere menjünk oda a többiekhez. Ja és köszönöm a táncot.

– Én köszönöm! – Elindultunk megkeresni a többieket és nagyon hamar meg is találtuk őket. Lili és Paul távolabb voltak tőlük és kettesben beszélgettek. – Sziasztok! Hogy érzitek magatokat? – érdeklődtem.

– Nagyon jól. A kaja szuper, a zene is és nem utolsósorban a csajok sem rosszak – mondta Seth teli pofával vigyorogva.

– Akkor jó! – mondtam.

– Szerintem jobb lenne, ha indulnánk! – szólalt meg végül Embry.

– Ugyan maradjatok még! – unszoltam.

– Szívesen maradnánk, de tudod hív a kötelesség. Jake szólnál Paulnak? – Jake válasz nélkül elindult Paul és Lili felé. Nem sokkal később már velük együtt tért vissza hozzánk.

– Na, akkor köszönjük a vendéglátást és üdvözöljük Edwardékat is – mondta Paul.

– Rendben átadom. Sziasztok! – köszöntem el, s végül kimentek az ajtón. Jake is ment velük, úgyhogy Lili és én úgymond kettesben maradtunk.

– Na, mi volt, miről beszélgettetek? Mesélj már! – Nagyon kíváncsi voltam, mi alakult ki kettejük között.

– HááT nagyon kedves srác! Igazad volt nem csak a külseje jó. De, tudod nem adom magam egy könnyen. Tetszik meg minden, de tudod ott van az a srác akivel már megbeszéltem egy randit nem tudom még mi legyen. Kicsit furcsának látom őt minden esetre azt mondta Paul, hogy szeretne még látni, én meg nem mondtam nemet – mesélte nyelvét nyújtva rám.

– Akkor jó! Örülök, hogy nem zárkózol el előle viszont nem is sieted el a dolgokat.

– Azt hiszem jobb lesz, ha én is haza megyek, majd a suliban találkozunk. Még egyszer isten éltessen! Köszönj el a nevemben a többiektől rendben? – Megpusziltuk egymást majd kikísértem az ajtón.

Nem sokkal Liliék távozása után a többiek is szállingóztak hazafelé. Egy óra körül már eltűnt mindenki és újra csak mi maradtunk Cullenek a villában. Felejthetetlen volt ez a nap, boldogan mentem fel az emeletre és egy gyors fürdés után egy még gyorsabb elalvás következett előtte azonban lefutattam magamban mindazt, ami a mai napon történt velem