♥ Lili és Paul: A titokra fény derül ♥

Lili és Paul: A Titokra fény derül

Az este valami fantasztikusan telt. Lili és én az egész estét áttáncoltuk és jól éreztük magunkat. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer megtalálom azt az egyetlen nőt, akiért örökké dobogni fog a szívem. Egyáltalán azt sem tudom, honnan jönnek ezek a gondolatok... Én soha nem beszéltem ilyenekről, nem használtam ilyen szavakat. De amióta csak megpillantottam Őt, teljesen megváltoztam. Az éjszaka folyamán, mint mindig Lili gyönyörű volt. Tudtam, hogy hamarosan itt az ideje annak, hogy megosszam vele titkom és elmondjam neki, ki és mi is vagyok én valójában. Vajon, hogyan fogja fogadni? Könnyen beletörődik akárcsak Bella annak idején? Vagy megrémül és elrohan? Azt nem bírnám elviselni. Egy pillanat alatt megértettem azt min mehet keresztül Jacob hiszen nap, mint nap ott van Nessie közelében már évek óta és mégsem mondta el. Akkor még megértettem mivel csak egy kislány volt, de mára már egy felnőtt nő és ezt tudom, hogy Jake is észrevette már. Ideje volna beszélni-e vele. Valamilyen szinten egy csónakban evezünk, a különbség annyi míg Nessie beleszületett a misztikus lények világába, mit több ő maga is az, addig Lili mit sem tud ezeknek valós létezéséről. A tudat, hogy most megint veszélyben forog, nem lehet valami könnyű Jake számára. Akkoriban egyike voltam azoknak akik Cullenék ellen szóltak ám ez már jó ideje megváltozott. Jacob bevésődésének ebben nagy szerepe volt, ugyanis a kicsi leányzó sok időt töltött velünk és igazán megszerette őt mindenki még én is. Megtanultam, hogy ők mások. Ráadásul Lilit is Nessie-n keresztül ismerhettem meg, amiért örökké hálás leszek neki! Az estét csupán egyetlen dolog árnyékolta be, mégpedig Jacob kirohanása. Bár én teljes mértékben megértem és együtt érzek vele ez miatt, mégis aggódom, miként reagálja majd le Nessie. Jómagam is kiakadnék, ha valaki elkezdené tapizni Lilit, de hát melyik férfi nem? Kezdtem aggódni ugyanis Jake még mindig nem jött vissza, bár lehet jobb is, hogy Leah kivitte kicsit levegőzni.

– Ki nem állhatom ezt a Leaht! – hallottam amint Lili mérgelődött az orra alatt.

– Mi a bajod vele azon kívül, hogy egy bunkó kislány? – kérdeztem, mire ő tágra nyílt szemekkel nézett vissza rám. Talán kicsit abszurd, hogy ilyen ricsaj mellett képes voltam meghallani zsörtölődését.

– Jaj, ne haragudj, Paul, tudom, hogy ő is a barátod, nem akartalak megbántani! Én csak… – szabadkozott rögtön.

– Dehogy bántottál meg, nyugi! Leah amúgy sem a barátom, nem igazán lehet őt annak nevezni. Mindenkivel bunkón és elviselhetetlenül viselkedik.

– Kivéve Jacob igaz? Vele mindig olyan kedves és állandóan nyomul rá, de ezt ti persze nem veszitek észre – mondta s úgy tűnt kezd egyre ingerültebbé válni. Bevallom egy egészen röpke pillanatban átsuhant agyamon az a butaság, hogy talán féltékeny, mert tetszik neki Jacob. Utána persze elvetettem ezt az abszurd gondolatot, hiszen akkor most is mellette lenne és nem mellettem. Tény és való, hogy mióta idejöttünk Leah megváltozott vele szemben. De, hogy ennek mi lehet az oka, azt nem tudom.

– Biztos vagyok abban, hogy akármivel is próbálkozna Jake-nél nem érne el vele semmit – mondtam teljesen határozottan.

– Igen? Akkor mégis mi volt szerinted az a tánc, amit az előbb levágtak? Aztán meg Jake megy oda Neszhez, ha az valaki mással mer táncolni. – Sejtettem, hogy a védelmébe veszi barátnőjét, mégsem mondhattam semmit ami Jacob védelmére szólna, hiszen egyikőjük sincs tisztában azzal, mit érez egy bevésődött farkas.

– Tudod ez sokkal bonyolultabb, mint azt te és Nessie gondoljátok – mondtam végül s közben éreztem, ahogyan iménti boldog mosolyom lehervad az ajkamról.

– Igen? Akkor miért nem magyarázod el nekem? Paul nap, mint nap látom rajtad, hogy titkolsz előlem valamit. Szerinted nem vettem észre milyen, furák vagytok? – kérdezte mire én megfelelő válasz után kutattam.

– Fura? – kérdeztem, jól tudván mire is célzott ezzel.

– Igen az! Figyelj, Nessie és a családja annyira hasonlítanak egymásra. Mások, de mégis van bennük valami megmagyarázhatatlanul hasonló. Aztán itt vagytok ti, mind ugyan úgy néztek ki, magas izmos test – Végig nézve rajtam kipirult arccal emelte tekintetét ismét enyémhez majd folytatta. –, a hajatok, minden! Érzem, hogy van egy titok, ami körülölel benneteket. Csak arra nem jöttem még rá, mi lehet az! – mondta. Arcát a padló irányába fordította majd egy mélyről jövő sóhaj után ismét rám nézett. – Paul, nem tudom, mi van velem mióta megismertelek téged. Sőt azt sem értem, miért mondom most ezt el neked, de úgy érzem, ha nem teszem meg lassan megfolyt ez az érzés. Mióta először megpillantottalak, úgy érzem, nem a földön járok, hanem valahol a fellegek között. – Tudtam, hogy nem húzhatom tovább, még ma el kell mondanom neki mindent. Szavai hallatán némi megnyugvást éreztem, hiszen most már biztosan tudom, érez irántam valamit. A kérdés az, vajon akkor is így lesz, ha megtudja, miféle vagyok Láttam rajta, hogy arra vár majd mondok valamit, én azonban ezt semmiképpen sem itt akartam megbeszélni ezt. Közelebb hajoltam mitől szemében ismerős fény csillant s lélegzet visszafojtva várta, hogy ajkaim végre birtokba vegyék övéit. Nem várattam sokáig. Lágy csókot leheltem ajkaira s úgy éreztem, lelkem fellélegezve ujjong örömében. Eközben kis keze felcsúszott a tarkómra, ujjaival hajamba túrva húzott magához közelebb s diktált vadabb ütemet. Miután ajkaink nagy nehezen, de elszakadtak egymástól

– Majd a szigeten elmondok mindent, rendben? – mondtam miután ajkaink nagy nehezen, de elszakadtak egymástól.

Lili szemszöge

Már alig vártam, hogy visszamenjünk a szigetre és beszélhessek Paullal. Nem tudom jó ötlet volt e felfedni előtte az érzéseimet, de az utána történő csók valami eszméletlen volt. Nagy szerencsémre már éppen indulni készültünk. Nessie és Jake még mindig nem szóltak egymáshoz. Leah természetesen nagyon örült magának, amiért sikerült ezt, így vagy úgy de elérnie. Legszívesebben meg gyepáltam volna kicsit, de nem akartam, lesüllyedni az ő szánalmas szintjére. Mikor megérkeztünk egyenesen a szobámba mentem és nagyon reménykedtem abban, hogy Paul követi példám s nekem adott szavát betartván elmond mindent, amit tudni akarok. Érzem, hogy valami nem stimmel velük. Nem sokkal később kopogtatást hallottam szobám ajtaján. Érkezése előtt volt időm egy gyors fürdésre, így immáron pizsamámban vártam őt.

– Szia, Lili. – köszönt, majd miután beinvitáltam, az ajtót becsukva maga után, leült mellém. Minden diszkréció nélkül mustrálta végig külsőm, amit ezután egy a szája szegletében húzódó mosollyal kommentált.

– Szóval hallgatlak! – Semmiképp sem akartam eltérni a tárgytól s attól, amiért egyáltalán ide jött. Meg akartam tudni mi folyik itt.

– Emlékszel még azokra a mesékre, amiket itt hallgattunk esténként Samtől? – kérdezte. Nem egészen tudtam hova akar ezzel kilyukadni.

– Vannak olyan Quileute legendák, amelyek az Özönvíz idejéből származnak, amikor a Quileute indiánok a hegyeken nőtt legmagasabb fák csúcsaihoz kötötték kenuikat, így átvészelve az Özönvíz pusztítását. A Quileute-ok kezdettől fogva kis nép volt s még mai napig az, de sosem tűnt el. Ez azért van, mert vérünkben mindig is ott folyt a varázslat. – Megint egy kis szünetet tartott, majd folytatta. – Emlékszel, Sam azt mondta az őseink szerint mi Quileute-ok a farkasoktól származunk. Ezt mindenki csak mesének hitte mindaddig, míg egy napon – újabb hatásszünet következett miközben fejét lehajtva a földet bámulta. Volt egy olyan érzésem, hogy az őrületbe akar kergetni.

– Paul – mivel még mindig nem nézett rám, gyengéden álla alá nyúlva kényszerítettem, hogy ismét szemembe nézzen –, figyelj, nekem bármit elmondhatsz! – Tekintetében gyötrődést láttam, arca tétovázásról árulkodott, de végül egy hatalmas levegő vétel után folytatta.

– Szóval, Sam kezdte nagyon furcsán érezni magát, az alkata hirtelen megváltozott, a teste olyan forró volt, hogy azt már ember nem tudná elviselni. – Forró bőr… Paul… Jake és a többiek! –, aztán egyik éjjel rettenetes fájdalmai lettek, úgy érezte menten darabokra szakad. – miközben Sam történetét mesélte, úgy éreztem mintha ezzel együtt saját fájdalmáról is mesélne – Nem is állt nagyon távol az igazságtól, az egyik pillanatban még fájdalomtól eltorzult arccal állt a másikban pedig úgy érezte csontjai áttörnek bőrén. Már nem Sam volt, a helyén egy hatalmas, koromfekete farkas állt. – Nem akartam hinni a fülemnek! Farkas?

– Sokáig tartott, míg sikerült annyira megnyugodnia, hogy vissza tudjon változni emberi alakjába. Mivel fogalma sem volt mi történik vele, kerülte a családját és Leaht is. – Leah? Mi köze volt Leahnak Samhez? Gondolom láthatta rajtam, hogy nem értem hogyan lyukadtunk ki hirtelen Leahnál, ezért tovább folytatta. – Igen jól hallottad, Leah, ugyanis ő és Sam egykoron egy pár voltak. Szerették egymást! Sam azonban nem akarta veszélybe sodorni őt, s mivel nem is beszélhetett neki erről a dologról, egyre többet veszekedtek. Ere azonban majd visszatérnék később. Szóval mivel ő volt az első, aki átváltozott, fogalma sem volt arról mit kéne tennie. Aztán egy napon találkozott a bizottság egyik tagjával, ő rögtön tudta mit történt. Samet a többiek elé vitte majd ők elmagyarázták neki a dolgokat. Innentől kezdve a feladatának szentelte magát. Nem sokkal később már nem csak ő volt az egyetlen, aki ebben a "lázba égett". Őt követte Jared – itt nagyot nyelt –, Én, Embry, Jake, Quil, Leah majd Seth… a többieket pedig egyelőre nem ismered. – Tátott szájjal hallgattam, s képtelen voltam hinni a fülemnek! Miket beszél itt össze vissza? Hogy farkasok lennének? Tudtam, hogy valami nincs rendben, de azért ilyesmire nem gondoltam.

– Szóval te is… az vagy? – Tulajdonképpen mi is? – tettem fel magamban a kérdést

– Vérfarkasként hívnak bennünket, de tulajdonképpen még mielőtt halálra rémülnél, – mondta miközben megeresztett egy szívdöglesztő mosolyt – inkább alakváltóknak nevezném magunkat.

– És akkor most teliholdkor változtok át meg minden? – kérdeztem, erre ő nevetni kezdett. Mi olyan vicces ezen?

– Most kinevetsz? – vontam kérdőre kicsit felháborodva.

– Nem dehogyis, semmi közünk nincs a teliholdhoz, akkor változunk, át mikor csak kedvünk tartja. –felelte.

– És mi a helyzet az emberekkel? – kérdeztem kissé kétségbeesetten. Az nem lehet, hogy ártatlan embereket öljenek meg!

– Mi lenne semmi. Egyáltalán nem bántjuk őket, ha erre vagy kíváncsi, sőt!

– Sőt? És mégis mire gondoltál, amikor azt mondtad, hogy Sam a feladatának szentelte magát?

– A mi feladatunk, hogy megvédjük az embereket. – Rengeteg kérdésem volt, és szándékomban állt feltenni őket.

– Mégis mitől? –Láttam, hogy szemében gyűlölet lángra lobban s bevallom ettől kissé félelmetessé vált arckifejezése.

– A farkasoknak egyetlen ősi ellensége van méghozzá a vámpírok. – Na, jó nálam itt pattant el az a bizonyos húr, amitől hatalmas nevetésben törtem ki. Nem tudom, hogy kínomban nevettem e vagy, csak azért mert így könnyebb volt, hogy mindez csak egy hatalmas vicc.

– Lili ez egyáltalán nem vicces! – Vonásait látva arcomra fagyott mosolyom.

– Ne haragudj, de ez egy kicsit sok! Azt mondod, léteznek vámpírok? – Még mindig hihetetlenül hangzott ez az én számból.

– Nagy sajnálatunkra, igen így van. De nem mind gonosz és gyilkos, van néhány olyan, aki ellent mond az ösztöneinek és emberéleteket megkímélve "éli" az életét. Te is ismered őket Lili, sőt igazán jó kapcsolatban vagy velük – mondta, mitől bennem megfagyott a vér. Hogy én jóban vagyok vámpírokkal? Mégis kik azok? Egy barátom sincs Nessie-n és Jake-en kívül. JESSZUSOM, NESSIE!

– Nessie és családja? – kérdezte elhalkuló hangon.

– Igen.

Ezek után mindent elmesélt a vámpírokról, farkasokról egyaránt. Megtudtam, hogy Nessie nem az örökbe fogadott lánya Edwardnak és Bellának, hanem a saját, vér szerinti gyerekük és hogy csupán négy éves. Ami igen kiakasztó volt, de túltettem magam rajta. Megtudtam, hogy közülük Dr. Carlisle volt az első és hogy még valamikor az 1600 években, gyors fejszámolás után is oda jutottam, hogy jócskán elmúlt már 400 éves. Őt követte Edward 1918-ban, aztán Esme 1921-ben, Rosalie 1933-ban, Emmett 1935-ben. Azt is megtudtam, hogy őket mind Carlisle változtatta át ám Alice és Jasper később csatlakozott a családhoz. Alice 1920, Jasper pedig 1863 óta éli ezt az életet. Megtudtam, hogy Bella még emberként találkozott Edwarddal, egymásba szerettek, majd Edward elhagyta őt, amibe Bella majd belehalt. Jacob volt az, aki kisegítette ebben az időszakban. Majd mikor Edward visszajött, összeházasodtak és a nászéjszakán megfogant Nessie.

– Senki nem gondolta volna, hogy ilyesmi lehetséges. Bella alig pár hét alatt kihordta Nessie-t. De a részletekbe most nem mennék bele, majd ők elmesélik neked egyszer. Persze ha akarsz még ezek után találkozni velük és velünk – mondta.

– Már hogyne akarnék, hisz ők nem bántanak senkit, ha akartak volna már lett volna rá lehetőségük és ti sem bántottatok soha! – Teljes mértékben bíztam benne.

– Örülök, hogy így érzel – mondta.

– Na de most komolyan Jake szerelmes volt Bellába? – Nem akartam elhinni, hogy Bella után képes Nessie-re olyan szemekkel nézni.

– Hát igen, bár tudta, hogy nem sok esélye van Edward ellen.

– Nem értem Bella után, hogy vethetett szemet Nessie-re hiszen a lánya – fedtem fel iménti gondolatom előtte.

– Ez nem egészen ilyen egyszerű, mint ahogyan azt te látod.

– Akkor magyarázd el, ugyanis szerintem ez elég piszok dolog tőle.

– Miután Jake először meglátta Nessie-t a Bella iránt érzett "szerelme" semmit nem jelentett többé – felelte, s úgy tűnt jól tudja, miről beszél.

– De hisz akkor még csak egy kis baba volt nem? – kerekedtek el szemeim.

– Igen, de ennek nem lehet parancsolni, ezt a személyt nem mi válasszuk meg magunknak, ez egyszerűen csak megtörténik velünk és kész. Emlékszel mit mondtam Leahról és Samről? – bólintottam – Ők is egy pár voltak annak idején, de mivel Sam nem mondhatta el neki ezt a dolgot egyre távolabb kerültek egymástól, hiába szerették a másikat. Aztán egyik nap Leah unokatestvére látogatóba érkezett. Sam amint meglátta őt, tudta nincs semmi más többé, ami fontosabb lenne számára, semmi, ami számítana ezen a világon.

– Emily? – Ekkor Leah helyébe képzelve magamat, megértettem miért is lett ilyen keserű.

– Igen, ő.

– Mekkora szemétség volt, ez Leahval szemben – hüledeztem.

– Erről egyikük sem tehet. Ha egy farkas megtalálja a lenyomatát, nem tehet ellene semmit. Mert számára ő lesz a világ közepe, minden, ami eddig számított az életében, család, barátok, szerelem, minden kötelék elszakad és egyetlen erős kötelék tartja tovább a Földön. Nem feltétlenül alakul ki szerelmi kapcsolat a két fél között, de miért ne történne meg ez, hiszen a lány hogyan tudna ellen állni ekkora hódolatnak? – Csak ültem vele szemben és nem tudtam mit mondhatnék. Ha Sam megtalálta azt a bizonyos nőt, akit neki szánt az ég, akkor ez akár Paullal is megtörténhet, vagy már meg is történt.

– Szóval Emily Sam lenyomata, Nessie pedig Jake-é? – kérdeztem, azt azonban már nem mertem, hogy vele mi a helyzet.

– Igen, Kim pedig Jared-é, a kis Claire pedig Quil lenyomata. – Mélyen a szemembe nézett s még mielőtt elvesztem volna gyönyörű éjfekete szemiben, meg kellett tudnom ő meg találta-e már azt a lányt.

– És veled mi a helyzet? Úgy értem te már… – Arcán egy csábos mosoly jelent meg, amitől szívem olyan gyorsan dübörgött mellkasomban, hogy azt hittem menten kiugrik. Megfogta kezem s tekintetem egy pillanatra sem eresztette.

– Arra vagy kíváncsi én megtaláltam e már a világot jelentő köteléket? Nos, igen. – Alig bírtam visszafojtani a feltörekvő könnyeket, amiket eme szavak hallatán ostromolták lelkem. – Nem régen találkoztam vele először. Egy gyönyörű, okos és csodálatos lány. – Ledermedve ültem vele szemben. – Forksban lakik és egy nagyon kedves barátom által ismertem meg. – Nem bírtam tovább a szemébe nézni, éreztem, hogy az alattomos könnyek lassacskán utat törve legördülnek felhevült arcomon, hogy azzal elárulják szívemnek fájdalmát. Megérezve forró kezét az államon ismételten a szemébe kellett néznem s ezután újból megszólalt. – Te vagy az Lili! – mondta, mire belőlem előtört a sírás. Akkora kő esett le szívemről, hogy a megkönnyebbüléstől kicsorduló könnyeimet már nem bírtam vissza fojtani. Ismételten Paul szemébe néztem, és a megannyi érzelem, amit kiolvastam belőle felülmúlhatatlan volt. A szerelem fénye. Egy hirtelen döntéstől vezérelve, egyik kezemet a tarkójára helyezve közelebb húztam magamhoz, míg másik kezemmel a hajába túrva forró csókban forrtunk össze. Úgy éreztem, életemben nem voltam még olyan boldog, mint abban a pillanatban. Úgy éreztem álmodom, és azt akartam, ha ez valóban igaz, akkor sohasem ébredjek fel és örökké az álmok tengerén lebegjek, Paullal egyetemben.