♥ 35. fejezet - Újabb miértek ♥

ÚJABB MIÉRTEK

Akárhogy próbálkoztam nem sikerült ismét álomra hajtanom a fejem. Rettentően ideges voltam és nem csak amiatt, mert mindeddig az orrom előtt volt a titokzatos látogató kiléte, de a megvilágosulás okozta feszültség elrontotta az elmúlt órákban átélt extázist is. Jake még mindig édesen aludta álmát, s bár legszívesebben felébresztettem volna, hogy elmondjam neki mire jöttem rá, de annyira nyugodt és békés volt az arca, hogy nem volt szívem megzavarni őt. Úgy éreztem szükségem van egy kis friss levegőre, így óvatosan kimásztam Jake mellől, majd lemenve a lépcsőn egyenest a konyhába érve töltöttem magamnak egy bögre teát, majd halkan kinyitva az ajtót kiléptem a verandára. Ismét megcsapott az az istenien friss levegő, a fák, az erdő illata. Nagyokat kortyolgatva a teából folyamatosan a sötét erdőt kémleltem. Akaratlanul is kutattam a fék között bujdokoló kék szempárt. Teljesen belefeledkezve az erdő mustrálásába és a kusza gondolataimba összerezzentem a vállaimat érő hirtelen forróságtól.

– Megijesztettelek? – Hangja nyugtatóul hatott rám.

– Egy kicsit… – feleltem, majd felé fordultam, hogy megcsókolhassam őt. Most nem az a szenvedélyes csók volt, mint legutóbb hanem inkább szerelmes, érzelmes. Azután, hogy ajkaink elváltak egymástól aggodalmamat észre véve szemöldökét összerántva, homlokán apró rácok jelentek meg.

– Mi a baj? Az előbb nagyon elgondolkodtál valamin – mondta miközben szemeivel az arcom különböző rezdüléseit figyelte.

– Nem szeretném elrontani a hétvégénket… – válaszoltam mire az arca még aggodalmasabb lett, mint előtte.

– Ha nem mondod el, akkor nem tudok segíteni, és ha neked rossz a kedved, akkor nekem is szóval? – Tisztában voltam azzal, hogy addig, amíg el nem mondom neki nem lesz nyugta, bár szerény véleményem szerint utána végképp.

– Emlékszel még a múltkori furcsa látogatóra a ház körül? – Beleegyezően bólintott egyet. – Nos bár senkinek sem említettem mielőtt eljöttünk erre a helyre a kocsim mellett állva ismét úgy éreztem mintha valaki figyelne, de amikor körülnéztem nem láttam senkit, egészen addig amíg el nem indultam az ajtó felé. – Mindvégig feszült figyelemmel hallgatta minden szavam. – Akkor a fák között alig észrevehetően megpillantottam egy kék szempárt. Először nem értettem mit keres valaki egyedül az erdőben, de mivel a szemei által meggyőződésem volt afelől, hogy csak egy ártalmatlan ember, nem tartottam fontos dolognak… mindaddig, amíg ismét elő nem jött az az álom.

– Milyen álom?

– Mindig ugyanaz Te és én együtt vagyunk valamilyen módon – Ekkor egy kaján mosoly terült el az. –, a vége aztán mindig ugyan az, mindig azok a kék szemek. Most azonban nem csak a szemit láttam, az arca is jól kivehető volt. Jake tudom ki áll ezek mögött a furcsa dolgok mögött.

– Kit láttál Nessie?

– Kevint. – Amikor megláttam hitetlenkedő arcát, tudtam, hogy mesélnem kell az iskolában történő furcsa érzéseimről. – Tudom ésszerűtlen ez az egész, de hidd el tudom mit beszélek. Ő az. Bár fogalmam sincs, hogy miképpen és miért, de így van. Egészen eddig nem említettem, de a suliban is folyton úgy éreztem, hogy figyel engem, de amikor körül néztem sosem láttam sehol. Először folyton azzal nyugtatgattam magam, hogy csak beképzelem az egészet, de az az álom… Jake Ő az tudom, csak azt nem, hogy hogyan.

– Sosem kedveltem azt a pondrót. – Láttam rajta, hogy kezd egyre idegesebb lenni.

– Igen tisztában vagyok vele, de ugye mindketten tudjuk annak egészen más oka volt – mondtam, mire ő egy egyszerű mozdulattal ujját ajkaimra téve elhallgattatott, hogy aztán gyengéden megcsókolhasson. Csókjai ízlelgetése közben teljesen megfeledkezve az iménti gondokról Jacob hirtelen a karjaiba kapott és felviharzott velem vissza a hálóba. Tudtam mit kéne tennem, egyáltalán nem egymással kellett volna foglalkoznunk, hanem beszélni a többiekkel és figyelmeztetni őket az esetleges veszélyre, de minden egyes érintéssel egyre kevesebb józanság és ép ész volt bennem, míg végül el nem vesztettem az egészet. Így aztán nem sokkal később ismét a mennyei Édenben találtuk magunkat. Miután ismét a Földön éreztük magunkat, az agyam is kitisztult és kezdtek visszaszivárogni a gondok is. Még mindig Jake karjaiban feküdtem, fejem a mellkasára hajtva hallgattam szívének megnyugtató dobogását. Egyikünk sem szólt egy ártatlan szót sem, mindketten a gondolatainkba merültünk. Észre sem vettem Jake mikor nyúlt a telefonért, már csak arra kaptam fel a fejem, amikor beleszólt.

– Edward? – kérdezte. – Nessie rájött ki volt az az alak minap a háznál. – Megint csend. – Rendben akkor azonnal indulunk – mondta végezetül, majd letette.

– Mit mondott? – kérdeztem miközben az ágyból kikászálódva magamra kapkodtam a ruháimat.

– Meglepett volt, de azt mondta inkább menjünk haza és beszéljük meg személyesen. – Mikor már mindent összepakoltunk, még utoljára végignéztem a szobán, a hatalmas baldachinos ágyon és hirtelen elöntött a harag és a szomorúság, amiért idő előtt itt kell hagynunk ezt a csodálatos helyet. Jake valószínűleg rögtön megérezte, mert abban a pillanatban éreztem ajkait a fülem tövénél. – Nyugodj meg Drágám hidd el rengeteg ehhez hasonló gyönyörteljes pillanataink lesznek még. – Egyik kezével a derekamat ölelte másikkal pedig a bőröndöket tartotta. Nem szívesen, de elhagytuk a hegyi levegőt és a fákkal körülölelt faházat. A hazavezető út röpke tizenöt percünkbe került, így még a napfelkelte előtt elértünk a Cullen villához. Amint beléptünk az ajtón egyenesen a nappali felé vettük az irányt. Apuék mindenkit összehívtak már csak mi hiányoztunk. Anyu és nagyi amint megláttak, odarohantak hozzám és azonnal megölelgettek. Miután mindenki helyet foglalt a figyelem felém irányult és minden szempár engem nézett.

– Jacob azt mondta, tudod ki járt itt a múltkor. – Apa hangja nyugodtságot sugárzott, de már jól ismertem ezt a pillantást, mélyen legbelül ő is ideges és feszült volt, de mint mindig most is csak minket próbált nyugtatni mindezzel.

– Elég hosszú történet, de a lényeg az, hogy biztosan tudom, hogy Kevin járt itt, valamint az elutazásunk napján is láttam. Először nem tudtam hova tenni, de az este sehogy sem hagyott nyugodni az a kék szempár, amit a fák között láttam. Aztán egyszer csak beugrott Kevin arca. Az iskolában is olyan furcsa volt… folyton úgy éreztem, hogy figyel. Már csak azt nem tudom, hogyan volt képes olyan gyorsan mozogni és miként tüntette el a nyomait.

– Nem csakhogy a nyomai tűntek el, de a szagát sem lehetett érezni sehol sem a környéken – mondta Jasper.

– Azt mondod, hogy a szeme kék volt? – kérdezte nagyapa.

– Igen ugyan olyan, mint mikor először láttam őt.

– És nem vettél észre rajta semmi furcsát? – Most apu kérdezett.

– A furcsa alatt mit értesz? Azon kívül, hogy folyton bámult nem igazán. Az igaz, hogy kényelmetlenül éreztem magam a közelében de…

– Akkor vámpír semmiképp sem lehet, mert még hogyha a kék szemektől el is tekintünk, a többi ránk jellemző tulajdonságot nem lenne módja elrejteni – mondta Emmett.

– De akkor mégis mi a fene lehet? – Jacob most szólalt meg először mióta megérkeztünk és a hangja cseppet sem volt nyugodt. Sőt éreztem amint az apró rezgések végig futnak a testén.

– Még nem tudom, de kifogjuk deríteni – felelte apa, miközben egyik kezét Jake vállára tette, minek hatására az kissé nyugodni látszott.

– Nem hinném, hogy tudná mennyi mindenre jöttünk rá vele kapcsolatban. Amit nem is áll szándékunkban közölni vele. Mivel elég feltűnő lenne, ha most hirtelen hiányozni kezdenél Nessie ezért továbbra is minden nap bementek az iskolába. Te pedig – És itt Jake-re nézett –, természetesen nyitva tartod a szemed. – Jake éppen megszólalt volna, de apu gyorsabb volt. – Jól figyelj arra mit most mondok! Akármit is tesz vagy mond, nem szállhatsz szembe vele egyedül.

– Azt gondolod, hogy egyedül nem bírok el vele? - kérdezte Jake.

– Itt nem erről van szó, de egyelőre azt sem tudjuk mi Ő, és hogy segít-e neki valaki, valamint, hogy a rejtőzködésen kívül mikre képes még. – Egyáltalán nem volt lekezelő vele szemben, sőt úgy éreztem, hogy komolyan szeretné ha biztonságban lenne. Jake sem szólt ezek után egy szót sem.

Nagyapáék még mindig Kevinről beszéltek miközben anyu és apu egymást karolva az üvegfal előtt álltak és mélyen a gondolataikba temetkeztek, Jake és én a lépcső alján ültünk összekulcsolt ujjakkal, fejem a térdére fektettem ő pedig a másik kezével a hajamat babrálta.

– Rendben – hallottuk apa hangját. Senki sem tudta valójában ez most kinek szólt így mindenki kérdő tekintettel figyelte őt. Az ő tekintete egy tapodtat sem mozdult, mindvégig minket nézett. Majd a többiek is követték a pillantását.

– Mi is tudhatnánk, miről van szó? – kérdezte Em teljes felháborodással a hangjában.

– Jacob itt tölti az éjszakát – felelte nemes egyszerűséggel. Hirtelen kaptam fel fejem és hitetlenkedő ábrázattal néztem először Jake-re, majd apámra. Úgy tűnt egy egész rövidke ideig ő is meglepődött ezen, de aztán mintha misem történt volna folytatta a hajam birizgálását. Amint tekintetem Emmettre siklott azonnal észrevettem elfojtott és minden bizonnyal perverz szavait. Szinte hallottam, ahogyan kimondja azokat. Mivel a házban nem volt több szabad szoba, így Jake végül az én szobámban kötött ki, ami valahol teljesen érthető volt hisz az elmúlt két éjjelt is együtt töltöttük. Elég kimerítő volt a mai nap így mindketten lepihentünk, hogy aztán az álom észrevétlenül telepedjen ránk. Mikor legközelebb felkeltünk a nap sugarai gyengéden simogatták az arcunkat.

– Jó reggelt. – Az arca fáradtnak tűnt, elképzelhető, hogy ő nem aludta át az éjszakát. Annyira sajnálom, hogy már megint miattam kell aggódnia és nem csak neki, hanem ez egész családnak. – Haza ugrok suli előtt. Húsz perc és itt vagyok. – Még adott egy csókot majd el is tűnt a teraszajtón keresztül. Még láttam, amikor háta ívbe feszült és a hatalmas rozsdabarna farkas kirobban testéből. Húsz percem volt elkészülni, úgyhogy gyorsan kiugrottam az ágyból a fürdőbe igyekeztem és miután minden teendőmmel végeztem, magamra kaptam a ruháimat és lerohantam a konyhába.

– Jó reggelt édesem.

– Jó reggelt mindenkinek. – Le sem ültem csak bekaptam egy falatot a palacsintából és már rohantam is amint meghallottam Jake autójának dudáját.

– Majd jövünk – mondtam még a többieknek mielőtt kimentem volna az ajtón.

– Szia, Szépségem! – köszönt Jake egy hatalmas ám nem teljesen felhőtlen mosoly kíséretében.

– Szia! – Megcsókoltuk egymást, majd Jake a gázra taposott. A suliba vezető úton nem beszéltük, de szinte tapintható volt az egyre növekvő feszültség. Mielőtt kiszálltunk volna az autóból, egyik kezem Jacobéra téve próbáltam megnyugtatni. – Jake, tudom mit érzel most de mint eddig mindent ezt is sikerül majd megoldanunk. Hisz gondolj bele a Volturival már elbántunk, mi lehet annál rosszabb? – próbáltam egy kis térfát belevinni a dologba, de mindez hasztalan volt, Jake arcán egyetlen gyér mosoly sem játszott. Abban reménykedtem, hogy Kevin nem is lesz bent, hogy lesz jobb dolga is, minthogy bejöjjön az iskolába, de a reményem legkisebb szikrája is kialudt. Amint beléptem a terembe Jake-kel az oldalamon, megpillantottam a sor leghátsó padjában ülő fiút. Jake kétkedve, de elengedte a kezem, és a helyére ment, én pedig az enyémre. Amint Kevinhez értem, kedvesen rám mosolygott, mint eddig mindig, bár most már tisztában voltam azzal, hogy a hízelgő mosoly mögött valami mocskos hátsószándék lappang. Így inkább én is visszamosolyogtam, amitől a szemeiben diadalittas fény csillant. Nehezen, de végig ültem az órát. Amint kicsengettek felpattantam a székről és egyenesen Jake és Lili felé vettem az irányt. Jake a nap folyamán egy percre sem hagyott magamra, mindvégig mellettem volt és persze Lili is velünk tartott. De aztán eljött az elkerülhetetlen tesi óra, így én és Lili elindultunk az öltözőbe, Jake pedig a következő terem felé. Szerencsére ez az órám sem volt közös Kevinnel így viszonylag nyugodtan telt el. Lili és én az óra végeztével az öltözőbe siettünk volna ám a tanár feltartott minket. Végül mi érkeztünk legutolsónak, már mindenki ki ment. Gyorsan átöltöztünk és kiléptünk az ajtón. Elég sokan sürögtek forogtak már kint a folyosón ahhoz képest, hogy még nem csengettek ki. Megpróbálva áttörni a tömegen a kijárathoz indultunk, amikor valaki megragadta a karomat.

♥ Lili és Paul: A viszontlátás öröme ♥

Lili és Paul: A viszontlátás öröme

Miután mi is megérkeztünk a szigetről, percről percre izgatottabban vártam a pillanatot, amikor újra megpillanthatom Pault. Természetesen a többiekért is aggódtam, de amin azon a napon keresztül mentem, még az ellenségemnek sem kívánnám. Rettenetes volt tétlenül ülni és várni, hogy végre megcsörrenjen a telefon és valami hírt kapjak az életét kockáztató férfiról, aki, még ha hihetetlenül is hangzik bárminél és bárkinél fontosabb lett számomra az elmúlt idő alatt. Tisztán és megmásíthatatlanul emlékszem minden pillanatára a viszontlátásunknak. Amint leszállt a gépünk és anyuék eljöttek értem, egyenesen a rezervátumhoz vitettem magam. Az autó megállt, az ajtó kivágódott, én pedig rögvest kiugrottam. Már épp bezártam volna, amikor anya utánam kiáltott.

– Számítsak rád még a mai nap folyamán? – Kérdése meglepett, de amint megpillantottam az immáron az ajtóban álldogáló Pault, tudtam mit kell, feleljek.

– Azt hiszem, ma nem megyek haza. Szia, anyu.

– Szia, Kincsem. – És már el is hajtott. Azonnal megfordultam és fejvesztve rohantam Paul karjaiba. Olyan szorosan öleltük egymást, hogy én már levegőt is alig kaptam, de annyira jó volt újra hozzá bújni és érezni azt a jellegzetesen finom illatát, érezni az ölelő karokat magam körül.

– Annyira aggódtam! – mondtam miközben arcom a mellkasába temettem.

– Látod, teljesen jól vagyok, egy karcolás sincs rajtam. – Egy hatalmas sóhajt követően… – Annyira hiányoztál! – mondta s én nem bírva tovább vágyaimmal, ajkaira vetettem magam. A csók édes volt akár a méz, olyan volt mintha most érintették volna először ajkaim az övét. Csókunkat meg nem szakítva egyre beljebb és beljebb haladtunk egészen a szobájáig. Az ajtóban azonban megtorpantam. Bevallom, annak ellenére mennyire mélységesen szerelmes vagyok belé megijedtem, hiszen sosem voltam együtt olyan módon senkivel sem, de tisztában voltam azzal, hogy ez a legmegfelelőbb pillanat. A tétovázásomat Paul is észrevette. Egyik kezével az állam alá nyúlt így tekintetünk összekapcsolódott, majd lágy, búgó hangon beszélni kezdett.

– Ne félj Cica! Jó lesz, higgy nekem! Szeretlek! – Hittem neki. A szavai hallatán minden kétségem elszállt, amit egy szenvedélyes csók segítségével a tudomására is hoztam. Ennek hatására ajkaink újfent vad táncba kezdtek. Az a két nap különlét, teli aggodalmakkal és féltéssel eszméletlen módon perzselte fel a kettőnk közti szenvedélyt. Paul eddig is nagyon érzéki volt számomra, ám ebben a pillanatban már jómagam is tudtam innen nincs vissza út. Miközben ajkaink egyetlen röpke pillanatra sem váltak el, már csak arra eszméltem fel, hogy a szobájában vagyunk. Karjai segítségével immáron az ágyon fekve élveztem ajka játékát a nyakamon, a kulcscsontomnál, majd egyre lejjebb és lejjebb haladva dekoltázsom kényeztetésével folytatta. Szépen lassan a testünket fedő ruhaneműk is lekerültek rólunk.

Minden olyan gyorsan történt és mégis úgy éreztem körülöttünk megállt az idő. Az idő mely megannyi gyönyör teljesen pillanattal telt el. Miután nyelve és ajkai bejárták testem legérzékenyebb pontjait még egy utolsó lelkünkig mélyülő pillantást vetettünk egymásra s a szerelmünk beteljesedett. Az elején érzett enyhe fájdalom után már csak az élvezet és az egymás iránt táplált vágyaink maradtak. Miközben vágytól meredező férfiassága, egyre gyorsabb tempóban diktálta az iramot, mindkettőnk torkából egyre hangosabb és kéjesebb hangok törtek fel, s még egy utolsó mozdulat után mindketten elértük vágyaink tetőfokát. A még mindig testünket árjáró izgalmaktól elfáradva öleltük egymást. Az ablakon kinézve a hold megvilágításában tündöklő erdőt kémleltem s lassan mindketten álomba merültünk.

♥ 34. fejezet - Beteljesülés ♥

BETELJESÜLÉS

Egy egész rövidke pillanatig elfogott a rémület, aztán arra gondoltam nincs félni valóm, hisz ez csak egy ember lehetett. Mikor még egyszer abba az irányba néztem már nem láttam ott senkit. Biztosan csak erre tévedt és ennyi – gondoltam magamban. – Ám sehogy sem tudtam elfelejteni azt a pillantást. Olyan ismerős volt, biztos voltam abban, hogy láttam már valahol, de hol? Ki volt az? Mit keresett egyedül az erdőben?

Végül úgy döntöttem, mostantól csakis a hétvégémre fogok gondolni, most csak is Jake és én számítunk. Ez a mi hétvégénk. A legelső alkalom, hogy kettesben eltölthetünk egy egész hétvégét. Csak mi ketten, senki sem fog zavarni minket és ez a gondolat örömmel töltött el. Így inkább elindultam a bejárati ajtó felé. Amikor beléptem, egyből tudtam merre találom meg Jake-t. A hangok az emeleti szobák egyikéből jöttek. Jacob hangján kívül tisztán kivehető volt Emmetté és apáé egyaránt. A téma mi más lehetett volna, mint én és persze Jake. Meglepően többet hallhattam Emmett hangját, nem irigyeltem Szerelmemet.

– Jackie fiú, annak ellenére, hogy bírlak, ugye tudod, hogy az lenne a legjobb számodra, ha a kis Blacket a gatyádban tartanád? Stim? – Nem hiszem el, hogy még mindig ezzel traktálják szegényt! Már nem vagyok kislány, miért nem látják már ezt be?

– Nem vagyok szellemi fogyatékos. Tisztában vagyok a véleményetekkel… – Egy kis hatásszünet következett. –, ami nem azt jelenti, hogy egyet is értek vele! – Elképzeltem Emmett diadalittas arcát, majd azt, ahogyan arcára fagy kárörvendő vigyora. Ennek hatására egy kisebb kacaj tört elő belőlem s ezek után tudtam… lebuktam. Kinyitódott az ajtó és három szempár nézett vissza rám. Apu megrovóan – Gondolom a hallgatózás miatt –, Em komoly ábrázattal, persze szeme most is mosolygott, Jake pedig kettejük között állva, fülig érő vigyorral az arcán. Mit sem törődve a mellette álló két véresen komoly ábrázattal álló férfival kilépett közülük, hogy gyengéden, de határozott mozdulattal megragadja a kezemet és magával húzva a nappaliba vezessen. Nagyi és Rosalie is ott voltak, ha jól hallottam Rosalie nagyon erősen próbálta meggyőzni anyut valamiről, és mivel igen jól ismerem Rose-t biztos voltam abban, hogy annak a bizonyos dolognak köze van hozzám, Jake-hez és a hétvégi kiruccanásunkhoz. Bárki azt gondolhatná, hogy azok után, ami a Volturival történt, megváltozott az egymáshoz kapcsolódó viszonyuk, de amint elállt a veszély a kapcsolatuk ismét abba az örökké marakodós helyzetbe állt vissza, mint azok előtt. Akárhogyan próbáltam rendbe hozni ezt a dolgot kettejük között, sosem jártam sikerrel s mára már be kell látnom hiábavalóak a próbálkozásaim, az erőfeszítések ők örökké így fognak viselkedni egymással. Mikor észrevette, hogy megjelentünk mi is, azonnal csendben maradt.

Elérkezett a pillanat, a pillanat amikor végre elindulhatunk a legszebb hétvégémre. Jake bepakolt mindent és már csak a kínos búcsúzkodás volt hátra.

– Vigyázzatok magatokra! – mondta anya és nagyi, amikor odajöttek hozzám. Megöleltek és egy kedves mosoly kíséretében utamra engedtek. Apu természetesen még vetett pár óvó és figyelmeztető pillantást Jake felé, ám mi már erről tudomást sem véve beszálltunk az autóba és elhajtottunk.

– Áruld már el hova megyünk! – próbálkoztam újra, bár kétségem sem volt afelől, hogy Jake továbbra is titkolózni fog. Azért egy próbát megért…

– Nem árulok el semmit. Hamarosan láthatod a saját szemeddel. Hidd el tetszeni fog – mondta végül, majd az arcom láttán mosolyogni kezdett.

– Min mosolyogsz? – kérdeztem.

– Tudod mennyire gyönyörű vagy mikor duzzogsz? – Bár nem akartam, de szavai és az arckifejezése ismét mosolyt csalt az arcomra.

– Csak akkor vagyok gyönyörű? – érdeklődtem, de az eleinte oly komoly arcvonásaim hamar boldog és huncut mosolyra húzódtak.

– Az igazat mondjam, vagy hazudjak?

– Szerinted? – szemöldököm magas ívbe szaladt.

– Nem is tudom… azt hiszem igen, csak akkor vagy gyönyörű – felelte teljesen komoly ábrázattal. Előbbi kacérkodó mosolyom azonnal arcomra fagyott. Ajkai lassacskán egyre szélesebbre húzódtak, mígnem fülig nem érő mosolyként el nem terült az arcán.

– Szemét! – mondtam, majd játékosan a vállába bokszoltam. A motor leállt és az autó immáron elérte úti célját. Tekintetem rögtön körbefuttattam a szélvédőn keresztül elém vetülő felülmúlhatatlan tájon.

– Tudtam, hogy tetszeni fog! – hallottam meg Jake halk, már-már suttogóan lágy hangját, ami oly közelről jött, hogy éreztem forró leheletét, minek hatására egy erőteljes borzongás futott át testemen. Reménykedtem abban, hogy előtte mindez titok marad ám látván önelégült arcát szertefoszlottak efféle vágyaim. Jake kiszállt, kinyitotta nekem is az ajtót. Megéreztem a hihetetlenül friss és tiszta levegőt, s élvezettel vettem mély lélegzeteket mélyen magamba szívva az erdő és a hegyi levegő kellemes és megnyugtató illatát. Nem tudom mióta állhattam odakint, de amikor meghallottam, Jake hangját és felé fordultam ő már a ház ajtajában álldogált és gyönyörűen sötétlő szemivel engem nézett. – Nem akarsz bejönni? Szerintem a ház is tetszene. – Hallottam a hangját és tudtam, hogy hozzám beszél, de nem érzékeltem semmi mást a szemein kívül. Teljesen elvesztem a mélységében, abban, hogy ennyi szerelmet látok minden egyes pillanatban a tekintetében, hogy mennyire érzékelhető minden egyes szavában, lélegzetvételében az egymás iránt érzett kiolthatatlan és megsemmisíthetetlen összetartozás.

– Megyek már – mondtam végül mikor végre sikerült elszakítanom magam a tekintetétől, az erdőtől a testemet felélénkítő levegőtől. Mikor beértem egy nem túl nagy, mégis gyönyörűen berendezett fából épült házban találtam magam. A nappali és az egész ház a barna különböző árnyalataiban pompázott, néhol feldobva egy-egy fekete illetve fehér kiegészítővel. Az egész helységből melegség áradt, a meghitt közeg, az egész olyan barátságos és megnyugtató volt. Az első pillanattól kezdve úgy éreztem mintha otthon lennék. Aztán megpillantottam a lépcső aljához lepakolt bőröndöket és a kisebb táskákat, amit magunkkal hoztunk. Szóval akkor már ezeket is behozta.

– Gyere, megmutatom a szobánkat – szólalt meg ismét, majd megfogta a kezem és együtt felsétáltunk az emeletre. Ha jól hallottam azt mondta szobánk, ezek szerint egy ágyban fogunk aludni… ez jó jel.

Amint felértünk egy nem túl hosszú folyosóra léptünk. Összesen volt két szoba és egy harmadik helység. Gondolom a fürdőszoba. Jake még mindig a kezem fogta és automatikusan elindult az első ajtó felé. Megállt, kezét a kilincsre helyezte, majd benyitott. A háló is ugyan abban a színben virított, mint a ház többi része, de ami igazán feldobta az a szoba közepén elterülő hatalmas baldachinos ágy… egyszerűen gyönyörű volt.

– Tetszik?

– Igen, nagyon – feleltem, de teljesen máshol jártam. Annyira tetszett ez a helyzet, csak Ő és Én ebben a pompás kis házban fent a hegyekben ahol senki és semmi nem teheti tönkre a boldogságom.

– Megyek felhozom a cuccainkat addig nézz jobban körbe ha akarsz, a mosdó pedig szemben van – mondta, majd választ nem várva egy röpke csókot lehelt ajkaimra és már el is tűnt. A szoba minden zegzugát megnéztem, gyönyörködtem a kilátásban, majd engedve a kísértésnek boldogan belevetettem magam a hatalmas ágyba. Nem csak a szemnek gyönyörködtető, de igazán kényelmes volt. Még az ágynemű illata is kellemes fenyőillatot árasztott.

– Látom az ágy igazán elnyerte a tetszésedet. – Jake hangjára hirtelen minden érzékszervem kiélesedett, és amikor felemelve a fejem megpillantottam őt, amint az ajtó félfának támaszkodva, kezeit karba téve, huncut mosollyal az ajkán engem néz, akaratlanul is tüzetesebben végig néztem a póló alól kikandikáló feszes izmokat, a karjain duzzadó, hatalmas erőt rejtő izomzatot és úgy éreztem menten elakad a lélegzetem. A pulzusom az egekbe szökik, a szívem vad kalimpálásba kezd és a fantáziám szárnyalni kezd. Mikor magamhoz térek Jake már nem az ajtóban, hanem mellettem áll és mikor ajkait mozgásban látom, rájövök hozzám beszél. – Nessie, jól vagy? – kérdezi mire én hirtelen azt sem tudom nevessek-e kínomban vagy inkább sírjak. Ha tudná mennyire akartam az elmúlt pillanatokban, sőt, hogy mennyire akarom még mindig. Egy hatalmas levegővétel után úgy éreztem a vérmérsékletemet sikeresen normálisabbá csökkentettem így még mindig az izgatottságtól rekedtes hangon válaszoltam.

– Pe… persze, csak elbambultam egy kicsit. Ne haragudj. Mondtál valamit? – Először nehézkesen, de sikerült a szemébe néznem.

– Csak azt kérdeztem lenne-e kedved sétálni kicsit, vagy esetleg vadásznál? – Vadászni? Huhh azt hiszem ez most egy nagyon jó ötlet. Sőt nagyszerű! Szükségem van most egy kis gőz kiengedésre. El sem tudom képzelni, hogy fogom túlvészelni ezt a hétvégét, ha csak ennyitől ennyire felforrt a vérem.

– Ez egy remek ötlet. Menjünk – mondtam, majd mit sem várva felpattantam az ágyról kézen ragadtam és pillanatokon belül már az erdő sűrűjébe vetettem magam. Nem vesztegettem az időt azonnal átadtam magam az ösztöneimnek és csak vadásztam és vadásztam, mindaddig, amíg úgy nem éreztem teljesen lenyugodtam. Mire vissza értünk a házhoz már jócskán sötétedett.

– Te ma aztán kitettél magadért – jegyezte meg Jake miközben kézen fogva fellépkedtünk a verandára.

– Ezt meg hogy érted?

– Öt szarvas? Még a legjobb formádban sem voltál ennyire falánk – mondta, bár kicsit sem gúnyolódásképpen, inkább poénnak vette fel. Én ugyan tisztában voltam eme falánkságomnak okával, de nem állt szándékomban a tudomására hozni így is elég kínos helyzetekbe tudom néha magam sodorni, nem kell még tetőznöm a dolgot.

– Jól van, na elragadtattam magam kicsit, de szerintem ez csak ennek a helynek a hatása – mutattam az előttünk elterülő tájra.

Lassacskán az óra ütötte a tizenegy órát így mindketten felbaktattunk a szobánkhoz.

– Én elmegyek fürdeni – mondtam, majd gyorsan összeszedtem a cuccom. Épp a táskámban matattam, amikor a kezembe akadt egy gondosan becsomagolt valami, amin precízen formált betűkkel ez állt: "Csak szombat este nyisd ki. Hidd el tetszeni fog. Szívesen Alice! És ne feledd csak szombaton, úgyis látom, ha nem akkor nyitod ki" – Ez aztán Alice-re vall, megajándékoz és közben megfenyeget! Mivel tisztában voltam azzal, hogy Alice-nek nem érdemes ellenszegülni visszatettem a táskába és előhúztam egy szatén rövidnadrágot, hozzá tartozó egyszerű pántos felsőt. A fürdést, mint általában most sem hamarkodtam el, kellemesen kiáztattam magam. Amikor beléptem a fürdőbe először nem tudtam eldönteni magamra zárjam-e az ajtót vagy csak csukjam be simán. Végülis nem lenne semmi abból, ha meglátna Jake… na jó iszonyatosan kínosan érezném magam, de mit is akarok én most komolyan? A minap még azt tervezgettem, hogy hogyan csábítom el, most meg attól rettegek, nehogy meglásson fürdés közben. Komolyan már én magam sem vagyok tisztában azzal, hogy mit akarok. Kikászálódtam a kádból, megtörülköztem és gyorsan belebújtam a ruhába. Amikor kiléptem a gőzzel megtelt fürdőből, hirtelen megcsapott az ablakon át érkező hűvös levegő. A testem ugyanúgy reagált a hidegre, mint minden embernek, így libabőrösen vacogtam át az egyik ajtóból a másikba. Mire beértem a hálóba Jake már az ágyban feküdt. Csak a felsőteste látszott ki a takaró alól, ami éppen elég volt ahhoz, hogy egy újabb bizsergés járja át a testem. Ott álltam és néztem őt. – Nem is fürdesz? – kérdeztem hirtelen.

– Már megfürödtem, a földszinten is van egy fürdőszoba – felelte. Mivel a háló ajtaját nyitva hagytam egy újabb hideg fuvallat csapott át a szobán, beleborzongatva minden porcikám.

– Te fázol? Gyere, bújj ide mellém Szépségem! – Annyira menni akartam, hogy még gondolkodnom sem kellett semmit a lábaim automatikusan teljesen maguktól elindultak az ágy felé és bebújva a puha és meleg takaró alá a vacogásom alább hagyott. Először valóban a takarók nyújtotta melegség miatt, aztán már a mellettem helyet foglaló férfi, forró testétől. Szorosan hozzá bújtam és nem sokkal később már mindketten mély álomba szenderültünk. Az álmaim másról sem szóltak, mint Jake-ről és rólam, de ezzel együtt mindegyik egy az erdőből figyelő kék szempárral végződött.

Reggel kilenc körül ébredtem és Jake-t nem találtam magam mellett. Majd amikor jobban oda figyeltem a házban hallható zajokra, az illatokra rájöttem, hogy Jacob a konyhában van és valószínűleg a reggelit készíti. Ettől a gondolattól mosolyra húzódtak az ajkaim és jóérzéssel töltött el, hogy ennyire foglalkozik velem. Nem sokkal később hallottam amint egymás után lépked felfele a lépcsőfokokon és végül benyit az ajtón.

– Jó reggelt Szépségem! – köszönt azzal a gyönyörű száz wattos mosolyával, amit annyira imádok.

– Jó reggelt! – köszöntöttem én is, majd helyet foglalt mellettem. A tálcán a lehető legfinomabb dolgok szerepeltek. Rengeteg palacsinta, sok-sok csoki szirup és minden, ami szem szájnak ingere. Miután jól bereggeliztünk, felöltöztünk ugyanis Jake még mindig félmeztelen császkált a házban, így minden figyelmemet magára vonva. Az egész napot a szabadban töltöttük, majd olyan négy óra körül bementünk a házba és a DVD halmazok közül kiválasztottunk egy filmet. Mindketten a kanapéra kucorodtunk és szorosan egymáshoz bújva néztük azt. Na jó túlzás, hogy néztem a filmet, leginkább őt néztem. Figyeltem az arcán előbukkanó reakciókat az ajkai körvonalát, hirtelen olyan hívogatóvá váltak, hogy még ha akartam volna sem lettem volna képes megálljt parancsolni magamnak és a testemnek, a vágyaimnak. Egyik pillanatról a másikra az ölébe ültem, lábaimat dereka köré fontam és vadul csókolni kezdtem. Az elején kicsit meglepett volt, aztán gyorsan összekapta magát és minden figyelmét nekem és a csókunknak szentelte. Minden csókkal jobban vágytam a következőre és a következőre, aztán már úgy éreztem az sem elég és többet akarok. Teljes egészében Jake-re vágytam. Az Övé akartam lenni testestül lelkestül. Abban a pillanatban, amikor meghallottam az egyre fokozottabbá váló lélegzetvételeit és éreztem, hallottam az egyre ritmusosabban dobbanó szívverését, – ami ha lehet még erősebben hatott rám –, a testemben keringő vér csak úgy száguldozott az ereimben. Most már nem csak az ajkaink játszadoztak egymással, hanem éreztem amint Jake forró kezei elindulnak a hátamon le egyenesen a derekamig ahol egy kis időre megtorpan, majd tovább halad. Mintha abban a pillanatban még perzselőbb lett volna az érintése. Annak ellenére, hogy minden egyes alkalommal mikor kezei érintették a bőröm szinte égették a testem, akartam, hogy érintsen, hogy simogasson és becézgessen minden egyes pillanatban… ÖRÖKKÉ. Kezei lassacskán elérkeztek a csípőmig, elérve a nadrágom derekának peremét. Miközben az ő kezei felfedező útra tértek én sem tétlenkedtem. A pólója végét megragadva egy mozdulattal lerántottam róla azt, és immáron tenyeremet egyre gyorsabban emelkedő mellkasára tettem és lassan végig simítottam felsőtestén. Azon az erőt és férfiasságot tükröző testen, ami már oly régóta feszegeti a bennem lakozó és kitörni vágyó szenvedélyt. Eddig sosem gondoltam, hogy ilyesfajta érzések is léteznek és én is átélem majd ezeket, de szerencsére mégis megtörténik. Jake hirtelen megragadott a csípőmnél fogva és pillanatokon belül a hálóban találtam magam. Gyengéden letett az ágyra és folytatta csókjait, a nyakam és a kulcscsontom lágy kényeztetését. Amikor a kezeim megálltak Jake övénél hirtelen megállt s a tekintetem kereste. Hiába akart józan maradni az ő tekintete is fátyolos volt, a mámor fátyla mindkettőnkön eluralkodott. Tudtam, hogy akarja, ha eddig nem is most már százszázalékosan biztos voltam abban, hogy ő is éppúgy akar engem, mint én őt.

– Téged akarlak! – mondtam, mire a szemeiben eddig még nem látott tűz lobbant. Gyengéden a pólóm alá csúsztatta egyik kezét és annak segítségével még közelebb húzott magához. Ujjait végig húzta gerincem mentén amitől az egész testem bizseregni kezdett. Megfogta a pólóm és gyengéden megszabadított tőle, így immáron már csak egyetlen apró ruhanemű takarta el szemei elől kebleim. Egy röpke ideig szemeivel végig pásztázta a melleimet majd finom csókokat hintett rájuk. Érintései hatására már nem csak a légzéseim és szívveréseim hangja, de egyre sűrűbbé váló halk nyögéseim is betelítették a szoba falait. Ajkai egyre lejjebb vándoroltak, le a melleim között a hasamra, egészen a köldökömig, miközben hüvelykujjaival a derekamon körözött. Kezével egy határozott mozdulattal kikapcsolta nadrágom gombjait és megszabadított attól is. Egy újabb pillanatig végig nézett rajtam miközben ott feküdtem az ágyon, készen arra, hogy mindenem neki adjam és a szemeiben megvillanó gyönyör, a csodálat újra felperzselte minden érzékem. Ajaki újra birtokba vették az enyémet csókjai egyszerre voltak gyengédek és vadak. Úgy éreztem ideje a kezembe vennem a dolgokat így egy kicsit használatba véve vámpír erőmet megfordítottam a helyzetet, így most már ő volt, aki az ágyon feküdt én pedig lábaim átvetve derekán lovagló ülésben elhelyezkedtem az ölében. Amint megérezte férfiasságának nyomuló ölem, halk kéjes sóhaj hagyta el ajkait, s ez, ha lehet még ennél is jobban feltüzelt. Kikapcsolva az övét, vámpír gyorsasággal megszabadítottam a nadrágjától, ami hát nem éppen végezte egyben, de most semmi nem számított. Most már csak egy vékonyka bokszeralsó fedte el a tagadhatatlanul meredező kincsét. Vágytól perzselve megnyaltam ajkam és gyengéd mozdulatokkal lehúztam az utolsó zavaró tényezőt is. Még sosem láttam meztelen férfi testet, de amikor megláttam Jacobot úgy éreztem számomra nem létezik szebb, gyönyörűbb, kívánatosabb férfi a világon csak Ő. Még sosem csináltam ilyesmit, de ösztönösen tudtam mit kell tennem ahhoz, hogy örömet okozzak neki. Miután már nem bírta tovább a kínzó gyönyört, megragadott a tarkómnál fogva és ajkaink újabb vad táncba kezdtek. Immáron ismételten alá kerültem és kínzó lassúsággal haladt ajkaival egyre lejjebb és lejjebb míg nem elérte a vékonyka anyagot. Fogaival megragadta és lassan lehúzta azt. Közben gyengéd csókokkal kényeztette a combom, a térdem és mindenhol ahol csak ért. Miközben ajkai igencsak közel játszadoztak a legjobban lüktető testrészemhez a bizsergés egyre csak fokozódott és fokozódott. Amint megéreztem forró ajkainak játékát egy az eddigieknél is hangosabb elismerő hang hagyta el ajkaimat. Miután már szinte kínzó gyönyörökben volt részem, megragadva Jake-t a vállainál fogva magamra húztam és halk suttogó hangon csak ennyit mondtam.

– Akarlak… most! – Nem kellett kétszer mondanom amint egymás szemébe nézve megállapította, hogy tényleg akarom és készen állok neki adni magam, gyengéden a lábaim közé simult és egy gyengéd mégis határozott mozdulattal belém hatolt. Az érzés, ami akkor átjárt elmondhatatlan, szavakba beleönthetetlen. Ezt érezni kell, mindamellett, hogy az első pár mozdulat csekély fájdalommal járt, maga volt a mennyország kapuja, hogy miért csak a kapuja? Nos, ami percekkel később következett még ennél is leírhatatlanabb volt. Hallottam, hogy a légzése egyre rendszertelenebb és a sóhajai is egyre kéjesebbek, minek hatására az én légzésem is gyorsulni kezdett majd egyszer csak úgy éreztem a világ megszűnik és minden eddig érzett gyönyör eltörpül a mellett, amit akkor éreztem. Minden egyetlen egy pontra éleződött ki és aztán, egy hatalmas robbanás következtében beléptem a mennyország kapuján. Egy két pillanattal később Jake háta ívbe feszült és egy erőteljes remegés futott végig a testén. Immáron együtt élveztük a menny nyújtotta csodát.

Miután mindketten kellőképpen visszatértünk a Földre, egymás karjaiban feküdtünk és az elmúlt egy órát játszottuk le újra és újra a fejünkben.

– Szeretlek! – mondta.

– Én is szeretlek! – Egy leheletnyi csók után mindketten pihentető álomba merültünk.

Vagy mondjam azt, hogy csak egy ideig volt pihentető? Az álmom ismét csodálatos volt mindaddig, amíg újra meg nem jelent az a kép, az erdő és a benne rejtőző kék szemű alak.

– Kevin – Suttogásom hangos morajként hasított bele a sötét éjszakába.

Az a bizonyos hálószoba :)