♥ 19. fejezet - Szükséges rossz ♥

Szükséges rossz

– Hát itt meg mi történt? – kérdeztem. Mindenki a nappaliban volt és Alice körül álltak. Akkor jól gondoltam, hogy látomása volt. De vajon mit láthatott?

– Őőőőőő semmi, csak éppen vásárolni indultunk és látomásom volt egy gyönyörű ruháról. – Ez jellemző Alice-re. Bevallom kissé megijedtem de, most már teljesen nyugodt vagyok. Most pedig ki kell találnom Lilinek valami magyarázatot az imént hallottakra.

– Na, mi történt? Jól van Alice? – támadott le rögtön amint betettem a lábam az ajtón.

– Ne aggódj semmi sem történt csupán Alice-nek ismételten sikerült Belláékat elrángatnia, vásárolni! – mondtam és végülis majdnem elmondtam a teljes igazságot csupán a látomást hagytam ki.

– Alice ezért sikított ekkorát? – kérdezte kikerekedett szemekkel, de a szája sarkában már mosoly bujkált.

– Nem ismered te még Alice-t! Súlyos vásárlási szenvedéllyel küzd – mondtam és most már én is mosolyogtam.

– Szóval akkor mit csinálunk ma? – kérdezte. Gondolkoztam kicsit most biztosan otthon van Jake és alszik, de csak nem haragudna meg, ha felkeltenénk pár órácskára.

– Mit szólnál, ha lemennénk, La-Pushra? Megmutatnám neked a rezervátumot, sétálnánk egyet a parton. Na, mit szólsz hozzá? – kérdeztem én azonban már most teljesen belelkesedtem a gondolattól, hogy láthatóm ŐT.

– Én benne vagyok! És lehet, hogy Paullal is összefutunk – mondta kaján vigyorral az arcán.

– Akkor gyorsan átöltözöm és mehetünk is.

– Oké, de siess! – mondta. Láthatólag ő is feldobódott a lehetőségtől, hogy esetleg találkozhat Paullal valamiért nagyon meg tudtam érteni.

– Sietek! – Már a gardróbomban voltam és azon tűnődtem mit is kéne felvennem. Csak sétálni megyünk de, mi van, ha tényleg találkozom Jacobbal? Nem mehetek oda valami snassz ruhában. Végül a legújabb fekete cső nacim és egy pántnélküli méregzöld felső mellett döntöttem és ehhez pedig egy fehér tornacipőt húztam a hajamat pedig egyszerű copfba kötöttem. Sminkelésre nem vesztegettem az időt az ajkaim, mint mindig, rózsás pirossággal ékesítették hófehér arcomat.

– Készen vagyok! Mehetünk – mentem vissza a szobámba, ahol Lili még mindig az ágyon ülve várt engem.

– Induljunk! – felugrott az ágyról és sietősen leszáguldozott a nappaliba.

– Hello mindenki! – köszönt a többieknek, akikkel még nem találkozott reggel.

– Szia! – köszöntek kórusban a többiek.

– Mentek valahova lányok? – kérdezte anya.

– Leviszem Lilit La-Pushba. Gondoltam megmutatom neki a partot meg a rezervátumot. Vagy gond lenne, ha elmennénk? Maradhatunk, ha akarod – mondtam, bár az igazság az volt, hogy kiakadtam volna kicsit, ha azt mondja, hogy nem mehetünk el.

– Nem, nyugodtan menjetek, de ne legyetek sokáig! Rendben? – kérte anyu.

– Persze! Nem leszünk sokáig, csupán egy-két órácskáról van szó – nyugtattam meg. – Akkor, sziasztok! – köszöntünk és máris az ajtón kívül voltunk. Gyorsan bevágódtunk a kocsimba, és egyenest La-Push felé vettem az irányt.

– Sok ismerősöd van a rezervátumban? – kérdezte útközben Lili.

– Ami azt illeti, szinte mindenkit ismerek. Ott van ugye Jacob és az apukája Billy Black, aztán ott vannak Clearwaterék, Seth, a nővére Leah – Leah említésekor kissé húztam a számat, de nem tehetek róla egyszerűen nem kedvelem őt. –, és az anyjuk Sue. Sajnos a férje úgy öt évvel ezelőtt meghalt. Aztán ott van Sam Uley és a felesége Emily, a babájuk Adam, Quil Ateara és a családja, Emry Call és még sokan mások.

– És te mindenkivel jóban vagy? – kérdezte, miután abba hagytam a La-Pushiak felsorolását.

– Hát majdnem. Tudod Leah valamiért, nem tud elfogadni. Egy ideig próbálkoztam összebarátkozni vele, de mára már nem érdekel. Nem töröm magamat érte.

– Már az elejétől fogva tapló volt veled? – Ami azt illeti már születésemtől kezdve utál, bár nem tudom miért.

– Igen mióta ismerem, bunkó volt velem. Bár az igazat megvallva ő mindenkivel az. Jacobék is elég nehezen tudják elviselni őt.

– Értem. De gondolom akkor a többiek mind nagyon kedvesek nem? – kérdezősködött tovább.

– Igen a többiek nagyon jófejek. A legkedvesebbek számomra mégis Seth és Paul.

– Persze Jacobon kívül nem? – mosolygott, mint aki valami vicceset mondott.

– Tény és való hogy ő áll hozzám a legközelebb – hárítottam a témát.

– Mikor érünk már oda? – türelmetlenkedett.

– Mindjárt ott vagyunk. – Amint kimondtam, már láttam is a főút melletti elágazást, ami La-Pushba vezetett. Mikor lekanyarodtunk az útra minden egyes méter után egyre izgatottabb lettem. Most már tudom, hogy ez Jacob miatt van, csak akkor érzem ezt, ha a közelemben van és mivel tudom, hogy már csak méterek választanak el tőle ez csak egyre erősebb és erősebbé válik.

– Ez itt Jacob-ék háza. Mutattam az előttünk álló épületre, ugyanis Jakék házánál álltam meg először. Gondoltam előbb bemegyünk és köszönünk Billy-nek ha már itt vagyunk, és persze kíváncsi voltam Jake itthon van-e.

– Aranyos bár nem tudom elhinni, hogy az a mamlasz befér ezen az ajtón – mondta és közben jókat nevetett.

– Hát igen, nehézkesen, de megoldja valahogy! – mondtam, majd az ajtóhoz léptünk s még csak kopognunk sem kellett, mert már nyílt is. Billy volt, aki kinyitotta.

– Szia Billy! Ő itt Lili a barátnőm a suliból – mutattam be a mellettem ácsingózó Lilit.

– Örvendek uram – köszönt Lili is.

– Szia! Ha megkérhetlek, akkor inkább tegezz. De ne álldogáljatok már odakint, gyertek be – mondta Billy mi pedig készségesen beléptünk a házba.

– Rendben akkor, szia Billy – javította ki magát Lili.

– Jacob a szobájában van, még alszik – mondta. Hát igen már kérdeznem sem kell. Amikor Billy azt mondta, hogy Jake a szobájában van, egyszeriben hevesebben kezdett verni az amúgy is gyorsabban verdeső szívem, a pulzusom az egekbe szökött a gondolattól, hogy itt van karnyújtásnyira tőlem.

– Akkor még nem kelteném fel inkább, Lili és én lemegyünk sétálni a partra, ha esetleg felkelne, megmondanád neki, hogy ott vagyunk?

– Persze, menjetek csak, majd szólok neki.

– Rendben akkor majd még találkozunk, szia Billy. – Elköszöntem és már ki is léptem az ajtón.

– Szia Billy – tett hasonlóképpen Lili is.

– Sziasztok, lányok.

Az autót ott hagytam Jake háza előtt így gyalog indultunk el a part felé. Nagy erőfeszítésembe került, hogy nem rontottam be rögtön a szobájába, de biztosan nagyon fáradt szegény, gondolom az elmúlt két éjszakát az erdőben töltötte. Közben leértünk a partra. Most is olyan gyönyörű volt, mint mindig. Rengeteget jártam már itt, az úgy mond gyerekkoromat szinte itt töltöttem Jacobbal és a többi farkassal, de még így is minden egyes alkalommal mikor ide jövök, az újdonság erejével hat rám. Imádom a sós víz illatát, ahogy az enyhe szél a hajamba kap, és csak száll és száll. Imádom az uszadék fákat, amik a partot díszítik mindenütt. Annyira belefeledkeztem a gyönyörű látványba, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy Lili is itt van mellettem. De úgy látszik őt is elkápráztatta az elé táruló látvány, mert tátott szájjal nézte, ahogy a víz kisodródik a part szélére, majd visszahúzódik a medrébe.

– Látom, tetszik – mondtam, mire ő hirtelen felém kapta a tekintetét.

–Igen gyönyörű! Nem túloztál mikor azt mondtad, hogy ez az egyik legszebb hely a világon.

– Még szép hogy nem túlzott. – Jött a hátunk mögül a már oly jól ismert és számomra oly kedves hang. Kellett egy kis idő mire magamhoz tértem és meg tudtam szólalni, de Ő addigra már ott állt mellettünk.

– Én sosem szoktam túlozni! Érthető? – kérdeztem, mire mindketten nevetni kezdtek. Nem értettem most mi ilyen vicces? Vagy van rajtam valami, és azon nevetnek? Gyorsan végig néztem magamon, de semmi furcsát, vagy esetleg viccesnek találhatót nem láttam. – Megtudhatnám, hogy miért nevettek rajtam? – kezdett tényleg dühíteni a dolog. EzT Jacob biztosan észrevette, mert rögtön odajött hozzám és magához ölelt, gyengéd csókot adott a homlokomra. Ott ahol ajkai érintették bőrömet szinte lángba borultam.

– Ugyan Picilány, ne mérgelődj már, csak olyan vicces képet vágtál. Ne haragudj oké? – Nem is haragudtam rá, hisz hogyan haragudhatnék pont rá?

– Nem haragszom. Épp sétálni indultunk. Velünk tartasz? – kérdeztem. Nagyon reméltem, hogy igent mond.

– Persze menjünk. De ha nem gond előbb be kéne ugranom Paulhoz. – mondta mosolyogva miközben szeme sarkából Lili reakcióját figyelte.

– Nem dehogy gond már amúgy is hiányzik az a mamlasz – mondtam, és közben jót nevettem.

– Lili ugye neked sem gond, ha előbb hozzá megyünk? – fordult Lilihez.

– Mi? Ja, dehogy! Menjünk – egyezett bele ő is.

– Akkor gyertek. – Jake ment legelöl én és Lili pedig egymás mellett haladva követtük őt.

– Öhm messze lakik innen Paul? – kérdezte kissé zavarban Lili.

– Nem, nézz csak oda! Az ott Paul háza – mutatott a tőlünk úgy tizenöt méterre lévő egyszintes házra.

– Ohh – Csak ennyire futotta tőle, amin én és Jake jót mosolyogtunk. Jacob odalépett az ajtóhoz majd becsengetett. Paul másodpercek elteltével kinyitotta azt.

– Hello Jake! Mi járatban? – kérdezte, de a válaszát meg sem várva kilépett az ajtón megpillantva engem és Lilit. Vagyis csak gondolom, hogy engem is észrevett, hiszen ott álltam szorosan Lili mellett, de Paul le nem vette tekintetét róla. Pont úgy, mint a bulin, amit nekem szerveztek.

– Szia, Paul! Már ide sem jössz megölelni? – kérdeztem, tettetett sértődöttséggel, kellett egy kis idő mire eljutott a tudatáig, hogy én is ott vagyok, és hozzá beszélek, majd oda jött hozzám és szorosan a karjaiba zárva megölelt és körbe forgott velem.

– Dehogynem Picilány! Ne haragudj, csak tudod a barátnőd teljesen lekötötte a figyelmemet. – Már megint ez a Picilányozás kezdek kicsit kiakadni ezen. Egyáltalán nem vagyok már kislány. Ezt észrevehetnék már a többiek is!

– Azt észrevettem, de tudod, abba hagyhatnátok már ezt a Picilányozást! – néztem mindkettőjükre, mert igazából ők azok, akik rám aggatták ezt a becenevet még anno és igaz akkor még szerettem, mert kedves megnevezés volt, de most már kinőttem abból a korból. Paul és Jake egymásra néztek s úgy tűnt meglepte őket a kirohanásom.

– Oh, ne haragudjon hölgyem, nem hívom többet Picilánynak. – Próbált komoly arcot vágni, amin még inkább nevetnem kellett.

– Megígéred? – folytattam a dilis játékát.

– Megígérem! – mondta miközben szívére tette egyik kezét, másikat pedig a magasba emelte. Ezen már Lili és Jake is nevetett. – Nem akartok bejönni? – kérdezte.

– Ami azt illeti Lili és Nessie éppen sétálni indultak a partra gondoltam mi is elkísérhetnénk őket – mondta Jake.

– Megyek, de csak ha Lili is szeretné – jelentette ki mire barátnőm, lehajtotta a fejét zavarában. Még mindig nem szólalt meg így enyhén oldalba böktem, hogy mondjon már valamit, mire alig hallhatóan megszólalt.

– Igen, szeretném. – Paul reakcióját figyeltem, ami egy kedves mosoly volt. A tekintetében viszont sokkalta többet láttam. Megkönnyebbülés, remény, tűz és megint az a mindent elsöprő szerelem fénye mely meg-megcsillant szemeiben. Ismét Lilire pillantva egy megbabonázott, megigézett lányt láttam magam előtt. Jacob megfogta a kezem én pedig a szemébe néztem – ami megjegyzem rossz ötlet volt –, s mikor tekintetünk találkozott a másikéval úgy éreztem végleg elvesztem éjfekete szemeiben. Az összekuszálódott kirakós darabkái egyetlen pillanat alatt összeálltak fejemben. Ugyanazok az érzelmek keringenek bennem hetek óta, amiket az imént láttam Paul szemeiben és amennyiben valóban igazam van vele kapcsolatban és az pillanatokkal ezelőtti gondolatom igaz akkor… Uramisten! Beleszerettem Jacobba!! Mindeddig képtelen voltam magyarázatot találni mindarra, ami mostanában történik velem. A különös érzések, melyek akkor kerítenek, hatalmukba mikor ily közel van hozzám, vagy ha csak eszembe jut, szóba kerül. A hiánya, mikor órákig esetleg hosszú napokig nélkülöznöm kell a társaságát. Erre az egész kavalkádra megtaláltam végre azt az egy szót mely mindent egybevéve magába foglal a szó pedig nem más, mint a szerelem. Merengésemből Jacob térített magamhoz. Fülemhez hajolt, ajkai alig pár milliméterre voltak bőrömtől, forró lehelete simogatta bőröm.

– Gyere, hagyjuk őket egy kicsit kettesben. – Hangja olyan érzékien csengett fülemben, hogy még a levegővételről is megfeledkeztem egy pillanatra, szívem pedig kihagyott egy-egy ütemet hogy aztán egy hatalmas dobbanással majd kiugorjon mellkasom fogságából. Mertem remélni, hogy Jake ezt nem hallotta meg, de hát melyik szuperhallású misztikus lény ne hallotta volna ezt? Jacob és én már jó pár méterrel lehagytuk újdonsült gerlepárunkat. – Történt valami Nessie? Olyan szótlan lettél. – Hogy történt-e? Nem egyáltalán nem történt semmi említésre méltó, ha csak kivéve persze, az nem, hogy sikerült a legnagyobb hülyét csinálnom magamból, amit csak hátán hord a Föld, megáll az eszem pont a legjobb barátomba beleszeretni!

– Nem csak most olyan jó kicsit csendben lenni és sétálgatni. De ha beszélgetni szeretnél valamiről, akkor mond nyugodtan! Már épp megszólalt volna mikor csengeni kezdett a telefonja.

– Igen? – nem hallottam ki van a vonal túlsó felén, mert nagyon halkan beszélt. – Rendben mindjárt ott vagyok! Hello. – Azt hiszem elég látványosan elszontyolodtam korai távozása miatt, mi sem bizonyította ezt jobban, mint Jacob azonnali magyarázkodása. – Nessie sajnálom, de most el kell mennem. Majd később felhívlak rendben? – kérdezte miközben végig a szemembe nézett. Nem bírtam sokáig állni tekintetét így inkább a hullámzó tenger felé fordítottam tekintetem.

– Rendben. De mi történt, hogy ilyen gyorsan menned kell? – A zavart hirtelen vette át egy másik érzelem, a féltés.

– Nem, dehogy csak Quil akar valamit. Ne aggódj nincs semmi gond – mondta, majd egy szívdöglesztő mosoly után, ajkaival lágyan homlokon csókolt.

– Oké, akkor szia! – mondtam.

– Szia! – Még utoljára visszanézett aztán mondott valamit Paulnak és már el is tűnt. Oda mentem hozzájuk s immár hárman sétáltunk tovább.

(Edward szemszöge)

Alice látomása óta azon törjük a fejünket, hogy mitévők legyünk. Hogyan tudnánk megakadályozni azt, ami a látomásban történt? Carlisle még be sem ment dolgozni, de szerintem ma már nem is fog. Mindenki gondolatát figyeltem hátha meghallok valamit, ami segít rajtunk, de egyelőre semmi hasznos nem jutott eszünkbe.

– Szerintem jobb lenne, ha mindenki hangosan gondolkozna, úgy talán előrébb jutunk – javasoltam.

– Mindenképpen Bella az, akit először ki kell iktatniuk, ahhoz, hogy végrehajthassák a tervüket – mondta Jasper.

– Igen igazad van, a múltkori találkozásunk óta tudják, hogy csak így tudnak a közelünkbe férkőzni. Na de mi az, amivel Bella képességét blokkolni tudnák? Nyilván való, hogy sem Jane, sem Alec nem hasznos vele szemben. – mondta Carlisle.

– Igen én is ezen gondolkodom, de ahogy Edward is látta velem együtt nem kellett tenniük semmit annak érdekében, hogy Bella pajzsa sérthetővé váljon. Elég volt az, amikor meglátta Jake-t a Volturi felé sétálni. – Mikor Alice kiejtette ezt a mondatot a száján, Bella arca eltorzult a fájdalomtól, annak a gondolatától, hogy Jake és Nessie meghallhat, és ő nem tud tenni ellene semmit. Odamentem hozzá és szorosan a karjaimba zártam. Gyűlöltem, ha szomorúnak kellett látnom őt. Az ő fájdalma jobban fájt számomra, mint a sajátom.

– Ezért nem engedhetjük meg, hogy a Volturi érkezésekor Jake és Nessie a közelben tartózkodjanak. S főleg nem Jacob és a farkasok, hiszen elsősorban miattuk jönnek ide nem miattunk – mondtam. Viszont azt is jól tudtam, hogy ha Jacob rájön mi történik, nem fogja itt hagyni Nessie-t egy pillanatra sem, inkább feláldozza magát akár csak a látomásban. Be kell vallanom, hogy annak a gondolata, hogy esetleg elveszíthetjük Jacobot nem csak a lányom fájdalma miatt vált elviselhetetlenné számomra is, hanem mert az elmúlt években rengeteget köszönhetek neki és a falkának. Testvéremként gondolok rá elsősorban és az, hogy milyen kapcsolat fűzi őt a lányomhoz jelenleg fontos szempontnak számított.

– Igazad van, de teljesen biztos vagyok, abban, hogy Jake nem lenne hajlandó elbújni miközben Nessie veszélynek, van kitéve – mondta Emmett.

– Én is pont erre gondoltam az imént. Ki kell találnunk valamit, hogy mégis rávegyük arra, hogy távol maradjon ő is és a többiek is.

– Mi lenne, ha azt mondanánk a kutyának, hogy Nessie az, aki veszélyben van és, hogy elkell vinnie őt innen egy időre míg mi lerendezzük a dolgokat. Az a korcs biztosan megteszi, ha Nessie-ről van szó. Akárhova elviszi, ha azzal megmenti őt. Így nem tudja meg, hogy valójában ő az, akit ezzel megvédtünk. – Mindenki elképedve nézett Rosalie-ra az előbbi szavaiért. Úgy gondoltam igaza lehet abban, amit mondott. Így két legyet ütnék egy csapásra. Megvédenénk Jacobot, és Nessie is biztonságban lenne, ha itt mégis rosszra fordulna a helyzet.

– Nekem tetszik az ötleted Rose bébi – mondta hatalmas vigyorral a képén Emmett majd jutalmul megcsókolta őt.

– A többieknek is, úgyhogy azt hiszem Jake-t és Nessie-t elintéztük, de mi legyen a többi farkassal? Jacob nem hagyná őket cserben – hoztam fel a következő problémát.

– Megmondjuk Jacobnak, hogy rákell vennie a többieket is, hogy velük menjenek. Sam úgyis belefog menni, ha a falka megvédéséről van szó. Különben is, ők is úgy fogják tudni, hogy Nessie-t kell megvédeniük ezzel, és mivel Nessie Jacob lenyomata így kötelességük mindent megtenni azért, hogy életben tartsák őt – vázolta fel ötletét Bella.

– Rendben akkor ezt megbeszéltük. Ugye mindenki egyetért ezzel a megoldással? – kérdezte Carlisle.

– Igen – mondta mindenki egyszerre.

– Akkor ez a probléma kipipálva, de mit teszünk, ha farkasok is elmennek? Akkor csak mi maradunk – mondta Alice elakadó hangon.

– Hívjuk megint ide Carlisle barátait? – kérdezte Esme.

– Megpróbálhatjuk, bár nem igazán szeretném. Ezt a találkozást már nem hiszem, hogy megússzuk harc nélkül, és én nem szívesen kérném arra őket, hogy haljanak megértünk – mondta Carlisle.

– Nem is miattunk kérnéd őket… hanem az unokánk miatt – mondta határozott hangon Esme.

– Rendben kedvesem. Megpróbáljuk.

– Én meg felhívom Petert és Charlotte-ot – jelentette be Jasper.

– Sajnos mindenkit nem tudunk elérni telefonon így ismét útra kell kelnie néhányunknak – állapította meg Alice.

– Akkor Rosalie és Emmett elmennek az Amazonokhoz, míg én és Esme elmegyünk az Egyiptomi klánhoz – adta ki az utasításokat Carlisle.

– Én pedig leszervezem az utat Nessiéknek – ajánlotta fel Alice.

– Akkor megyek és felhívom Jacobot. Áthívom hozzánk, hogy megbeszélhessük vele a dolgot – mondtam és más tárcsáztam is a számot. Két csörgés után fel is vette.

– Igen?

– Szia, Edward vagyok. Nessie ne tudja, meg hogy velem beszélsz – kértem rögtön. -- Beszélnünk kellene, úgyhogy jó lenne, ha eljönnél hozzánk most. Nessie-ről van szó. – Tudtam, hogy ez az egyetlen név elég, ahhoz hogy bármiféle kérdezés nélkül beleegyezzen a találkozóba.

– Rendben. Mindjárt ott vagyok. Hello. – És már le is tette a telefont.

Nem kellett sokat várnunk rá csupán öt perc telt el a beszélgetésünk óta, de már hallottam a gondolatait. „Vajon mi van Nessie-vel amiért az ő jelenléte nélkül kell beszélnünk? Remélem, nem fenyegeti semmi veszély!!” Kimentem az ajtóhoz és még mielőtt odaért volna kinyitottam azt. A fák közül lépett elő és azonnal az ajtóban termett.

– Mi van Nessie-vel? – kérdezte rögtön amikor beértünk a nappaliba. Még mindenki ott volt és meghökkenve nézett végig a családomon, s az arcuk láttán már tudta, hogy valami baj van. – Mondjon már valaki valamit! Nessie bajban van ugye? – Láttam rajta, hogy egyre nehezebben tudja magát nyugodtságra bírni. Jasper gondolatban szólt hozzám. – Megnyugtassam egy kicsit? –, bólintottam beleegyezésem jeléül.

– Még nincs – mondtam végül.

–Mi az, hogy még? – Úgy láttam Jasper nem járt nagy sikerrel nála, mert nem hogy nyugodtabb, hanem egyre idegesebb lett s ezáltal a testét uraló remegések is egyre erősebbek lettek.

– Nyugodj meg egy kicsit Jacob! – szóltam rá, mire ő erőt vett magán és remegései alábbhagytak. – Szóval Alice-nek volt egy látomása, amiben a Volturi is szerepelt. – A Volturi említésekor szemében harag gyúlt.

– Már megint Nessie-t akarják! – szűrte fogai közt, miközben hátrálni kezdett. Mi többiek pedig csak követtük őt s mikor kiért a ház elé megállt. – Edward ne gyere közelebb! – szólt rám azonnal.

– Jasper segíts neki! - szólt anyám.

– Én próbálok, de nagyon ideges! Nem bírok vele!

– Csak menjetek hátrébb! Mindjárt lenyugszom, de ne gyertek a közelembe. Nem akarom egyikőtöket sem bántani – figyelmeztetett minket. Pár perc elmúlásával a reszketése megszűnt és nyugodtan lépett be újra a házba velünk együtt. – Mit akarnak megint Nessie-től? – kérdezte.

– A miértjét mi sem tudjuk, de az biztos, hogy miatta jönnek el ismételten – hazudtam tovább.

– És mit akartok tenni? – kérdezett tovább.

– Arra gondoltuk, hogy te és Nessie, valamint a falka többi tagja elutaznátok, míg mi lerendezzük ezt a dolgot.

– Hagyjuk benneteket egyedül? Ezt mégis, hogy gondoltad? Egyedül nem bírtok el velük! – Mindenki arra gondolt ebben a pillanatban, amire én mégpedig Jacob nagylelkűségére.

– Nem leszünk egyedül. Carlisle barátai ismételten mellettünk állnak, de Nessie-t akkor is el kell innen vinned megértetted Jacob?

– Meg. De miért kell a falka többi tagjának is velünk jönnie? – kérdezte. Tudtam, hogy meg fogja kérdezni és azt is, tudtam, hogy félreérti majd a szándékunkat. – Mert ha arról van szó, hogy nem mered velem kettesben hagyni a lányodat, akkor megnyugtatlak, hogy egy újjal sem nyúlok hozzá úgy, ahogyan te gondolod – mentegetőzött máris.

– Na de Jakey fiúú rossz az, aki rögtön rosszra gondol!! – megszólalt az én néha idióta bátyám, Emmett. Persze miután észrevette a jelenlévők felé vetett szúrós pillantásait inkább jobbnak látta, ha csendben marad.

– Jacob egyáltalán nem erről van szó! Én teljesen megbízok benned! Tudom, hogy anno nagyon kiakadtam ezen az egész bevésődéses dolgon, de most már úgy érzem, hogy én lennék a legszerencsésebb anya a világon, ha egy nap te és Nessie egy párt alkotnátok. Mert tudom, hogy te mennyire szereted őt, és hogy mindig ott leszel neki! És Edward is ugyan ezt gondolja, mint mindenki más a családban! Ezt jegyezd meg! – mondta Szerelmem.

– Köszönöm Bella. De akkor meg mégis miért? – tette fel újra a kérdést.

– Azért mert ha itt valami mégis rosszul sülne el, és mi nem élnénk túl – akaratlanul is Kedvesemre néztem és halott szívemre újra valami hatalmas fájdalom telepedett –, akkor ti együttes erővel túlélhetitek. Csak védd meg a lányom. Mond, meg teszed?

– Edward ezt kérned sem kell! Tudod, hogy Nessie a legfontosabb számomra! – felelte. – Már csak egy kérdés. Mi van azzal a nyomkövető vámpírral? Ő a nyomunkra bukkanhat nem?

– Nessie-t megtalálná, ha egyedül lenne, de mivel egy egész farkas falkával lesz körül véve képtelen lesz a nyomára akadni.

– És Aro? Ő, ha megérinti egyikőtöket tudni, fogja, hol vagyunk.

– Ezért intéztem úgy, hogy még mi se tudjuk hova mentek. – Alice látta, hogy Jacobnak nem világos, hogy hogyan is értette ezt, ezért elmagyarázta neki.

– Mikor felhívtam az utazási irodát csak annyit mondtam, hogy tizennégy ember megy és azt, hogy hova azt válasszák ki ők, de valami napos hely legyen, ahol a fiatalok jól érezhetik magunkat és, hogy a pénz nem számít. Holnapután indultok. Úgyhogy menj és beszélj Sammel és a többiekkel – utasította húgom.

– Rendben. Akkor megyek is!

– Ja és Jacob! – szóltam utána.

– Igen?

– Nessie nem tudhat erről. Mondd, azt hogy csak kiruccantok kicsit. Rendben? – kértem.

– Rendben. Sziasztok, majd még beszélünk, mielőtt elmennénk – mondta és már ki is lépett az ajtón. Még hallottam, ahogy átváltozik és beveti magát az erdőbe.

– Akkor ezzel megvolnánk – jelentette be apám.

– Akkor induljon mindenki a dolgára! Holnapután mi is indulunk, ahogy Nessiék felszálltak a repülőre.

Én és szerelmem felmentünk a szobába, ami régebben az enyém volt és egymást ölelve merültünk el gondolatainkban. Pár perc múltán meghallottam a legszebb vallomást amit szerelmem mondhat nekem és az, hogy mindezt a gondolatain keresztül tehettem felbecsülhetetlen volt számomra.

– Edward, szeretlek!

– Én is, Örökké!

(Jacob szemszöge)

Ezt nem hiszem el, hogy már megint azok a rohadékok miatt kell féltenem Nessie-t. Vajon mit akarhatnak már megint tőle? És hogyan veszem rá Samet, hogy mindenki jöjjön el velünk? Aztán hallottam, hogy valaki más is farkas alakban van. Seth és Jared.

– Mi a helyzet Jacob? – kérdezte Seth.

– Találkozunk Samnél. Szólj a többieknek is! Mindenkinek! ” – üzentem és még gyorsabbra vettem a tempót. Reméltem, hogy Paul hazavitte már Nessie-t és Lili-t, hogy ő is jönni tudjon. Mire oda értem Samhez már majdnem mindenki ott várt az ajtó előtt. Paul és Leah hiányzott még.

– Mindjárt itt van Leah is csak elment szólni Paulnak – mondta Seth. Nem is várattak sokáig magukra, mert nem sokkal később meg is érkeztek. Mindenki körém gyűlt és várták, hogy megszólaljak.

– Azért hívtalak ide titeket, mert… – Nehezemre esett hangosan is kimondani, de muszáj volt. – Nessie veszélyben van. – Erre a legtöbbjük hangos morgással reagált.

– Mi történt Jake? – kérdezte Sam.

–A Volturi visszajön érte. – Ezt a mondatot olyan fájdalommal kevert dühvel a hangomban mondtam ki, hogy mindenkiben megfagyott a vér.

– A Volturi… – zengték egyszerre.