♥ 15. fejezet - A Medalion ♥

A medalion

Mikor megfordultam nem hittem a szememnek. Az erdőbe mélyébe vezető ösvény végig ki volt világítva és minden fényárban úszott.

– Jake ez… egyszerűen gyönyörű, nem találok rá szavakat. Na de hova vezet ez az ösvény?– kérdeztem izgatottságtól és meghatottságtól csillogó szemekkel.

– Nessie ugye nem gondolod komolyan, hogy elmondom? Mindjárt meglátod. Gyere, menjünk.

Egy szót sem szóltam, Jake megfogta a kezem majd a fényeket követvén bevezetett az erdőbe. Az út nem volt hosszú, épphogy sétáltunk 20 m-t, amikor a nagy sötétségben, ami az ösvény végén fogadott minket kigyúltak a fények én pedig megpillantottam a második családomat. Ott állt minden jó barátom La Pushból. Sam és Emily, Jared, Quil, Embry és a barátnője, Paul, Seth és még Billy, Jacob édesapja is ott volt és én rám várt. A fények villanásával egy azon időben kiáltottak fel mind.

– Boldog születésnapot! – Annyira édesek voltak, teljesen meghatódtam kedvességüktől. Mindenki oda jött hozzám és külön-külön még egyszer felköszöntöttek és megpuszilgattak.

– Na és kinek az ötlete volt ez az egész? – Igazán kíváncsi voltam kinek köszönhetem ezt a csodás estét.

– Hát igazság szerint közösen hoztuk össze, még Alice is segített – mondta Jake.

– Na, ja együtt, de azért az ötlet a te fejedből pattant ki! – mondta Paul s közben vigyorogva Jake felé mutatott.

– Akkor köszönöm Jake! – El sem hiszem, hogy tényleg a nyakába csimpaszkodtam és arcon csókoltam őt. Már megint elvesztettem a fejem.

– Ugyan Picilány! Örülök, hogy tetszik! – Kezét a derekamra tette és jó ideig ott is tartotta.

– Most pedig jöjjenek az ajándékok! – kiáltotta el magát Sam.

A tisztás közepén tüzet raktak és nem messze tőle felállítottak egy asztalt is, amit körbe raktak székekkel. Mindenki leült körém és oda adogatták az ajándékaikat. Rengeteget és nagyon szép ajándékokat kaptam. Az utolsó, aki oda jött hozzám az Jake volt. A kezében egy kis fekete dobozt tartott.

– Boldog születésnapot Picilány! Remélem tetszeni fog! – mondta majd felém fordította a dobozt s kinyitotta azt. Először nem tudtam megszólalni. A dobozban egy ezüst nyaklánc volt melyen egy farkast ábrázoló, briliánsokkal díszített medalion csüngött. Ez volt az eddigi legszebb ajándék, amit valaha kaptam!

– Atya ég Jacob! Ez nagyon szép! Köszönöm! – mondtam fátyolos hangon.

– Ugyan semmiség! Megengeded, hogy a nyakadba tegyem? – Ez a mosoly… Hogy tudnék nemet mondani neki?

– Persze! Még szép!

– Biztos, hogy tetszik? Tudod nem voltam benne biztos, hogy neked is tetszeni fog.

– Jake már hogy ne tetszene?! Szerintem gyönyörű! Akárhányszor rá nézek, majd mindig te fogsz eszembe jutni róla. – Nem mintha ez nélkül nem gondolnék rá eleget. – jegyeztem meg magamban

– Reméltem is, hogy így lesz, ezért is választottam ezt a farkast. Mikor megláttam tudtam, hogy megtaláltam a megfelelőt számodra.

Miután kibontottam az összes ajándékot maradtunk még kicsit aztán elköszöntem mindenkitől és elindultunk vissza az autóhoz.

– Köszönöm még egyszer mindegyikőtöknek. Nagyon kedves volt tőletek, hamarosan találkozunk, ígérem! – nyugtattam meg őket majd tényleg elindultunk.

Egész úton a Jacobtól kapott nyakláncot nézegettem. Egyszerűen nem tudtam betelni a látványával.

– Látom, tényleg nagyon tetszik! – jegyezte meg Jake s mikor nyakláncomtól megfosztva pillantásom az ő arcát kezdtem figyelni láttam milyen elégedettséggel tölti el a tudat miszerint tökéletes ajándékkal lepett meg engem.

– Igen nagyon! – Nem tudom miért áll máris közelebb a szívemhez ez a nyaklánc, mint az eddig kapott ajándékaim, de tény hogy így van. Hamar megérkeztünk a villához. S úgy tűnt semmi felfordulás nincs odabent. Meg vagyok lepődve Alice-n! Eddig egy alkalmat sem hagyott ki mikor bulit szervezhetett. Jake pedig ma még az eddigieknél is udvariasabban viselkedett. Miután leállította az autó motorját, kiszállt s átsétálva az én oldalamra kinyitotta ajtaját majd segített a kiszállásban. Akárhányszor ránéztem erősen kellett koncentrálnom ahhoz, hogy ne bámuljam meg túlságosan vagy ilyesmi. Még a bejárati ajtót is kinyitotta előttem, majd előreengedett. Amit rögtön furcsálltam az, az volt, hogy odabent is koromsötét fogadott. Abban biztos voltam, hogy itthon vannak, hisz éreztem az illatukat. Gyorsan fel akartam kapcsolni a villanyt ám mielőtt még oda értem volna a kapcsolóhoz már valaki felkapcsolta azt. Megfordultam s immáron egy feldíszített nappaliban találtam magam. Virágok és különböző fények villogtak mindenütt. A nappalit teljesen átalakították, mivel még nem jártam egy klubban sem, de talán ehhez hasonlóan nézhetnek ki azok is. Nagyon tetszett! Alice most is kitett magáért, mint mindig. A nappali közepén rengetegen voltak. A családom és nagy meglepődésemre még a suliból is voltak jó páran. Lili is jelen volt, s mint ahogyan az erdőben itt is egyszerre kiáltották fel.

– Boldog születésnapot! – Kétségkívül ez a legjobb szülinapom eddig.

– Köszönöm mindenkinek! – Mikor volt alkalmam kicsit jobban szemügyre venni a vendégeket ráj9ttem, hogy a Denali klán ezúttal nem jött el. Valószínűleg a suliból meghívottak miatt történt így. Nem mintha bármiféle veszélyt jelentenének számukra.

– Boldog születésnapot drágám! – jöttek kicsit később a szüleim, és természetesen mindezt olyan halkan súgták, hogy csak én hallhattam.

– Köszönöm anya és neked is apu! – Mindketten megpusziltak, majd elsétáltak nagyobb teret hagyva a többiek számára. Nem maradtam sokáig egymagam, ugyanis nagy meglepetésként ért mikor Kevint láttam közeledni.

– Szia, Cica! – Cica? Eddig is előfordult, hogy kedveskedni próbált, de ilyen becézgető szavakat eddig még nem használt.

– Öhm szia, Kevin! Miújság? – Azóta a bizonyos randi óta nem igazán beszélgettünk, de minden reggel odajött hozzám és köszönt, amit általában egy kacsintással esetleg egy mosollyal toldott meg.

– Semmi különös Nessie! Szóval 18 lettél! – Na, ja vagy inkább 4.

– Hát igen, de ezzel szerintem semmi sem változott – állapítottam meg.

– Na és hol hagytad az izomagyú testőrödet? – Tudtam, hogy Jake-ről beszél és a gúny, ami a szavaihoz társult cseppet sem tetszett nekem. Kicsit fel is húzott ezzel bevallom. Mikor aztán hirtelen megjelent Jacob, kicsit megijedtem. Egyáltalán nem őt féltettem, mert tudtam, hogy Jake akár egy ujjal is el tudná intézni Kevint, de nem akartam, hogy verekedjenek.

– Talán van valami gondod? – Nem kellett rá néznem, ahhoz hogy tudjam, milyen félelmetes lehet most.

– Kérlek Jacob majd én elintézem! Rendben? – Mindezt természetesen nagyon halkan mondtam így Kevin nem hallhatta, Jake pedig nem szólt csak bólintott egyet.

– Látom, ki sem kell ejtenem a nevedet, hallgatsz te az izomagyúra is! – Egyre gúnyosabb és nagyképübb lett. Ezzel elszakadt nálam az a bizonyos cérna. Mondhatjuk azt is, hogy előtört belőlem a vámpír énem.

– Egy, ő nem a testőröm, kettő, mi van csak nem féltékeny vagy Kevin? Igen, valószínűleg ez lehet a problémád. Megértelek, nem lehet könnyű elviselni, hogy Jake jobban bejön a csajoknak, mint te! – El sem hittem, hogy ezt én mondtam, azonban nem akartam Kevin szemében is meginogni.

– Hogy én féltékeny? Ne nevettess már! – Láttam rajta, hogy hiába vagyok nála kisebb és az ő szemében védtelen egy pillanatig megrémült szavaim hallatán, a tekintete mindent elárult.

– Jajj Kevin ne tagadd, hogy így van! Féltékeny vagy rá! Máskülönben miért viselkednél így?

– Csak hogy tudd, én nem vagyok féltékeny erre a muszkliman-re itt, és perpillanat nem érdekel egy csaj sem rajtad kívül. Te pedig az én csajom vagy! – Mikor ezt kimondta nem akartam hinni a fülemnek, de ami még furább volt, az Jacob reakciója ennek hallatán. – Szóval probléma egy szál se! – Mi hogy én az ő csaja? Mit képzel magáról?

– Még hogy a te csajod! Ezt meg honnan a fenéből szedted? – Kezdett ismételten felmenni bennem a pumpa.

– Nessie drágám ne tagadd már! Akkor mégis mi volt az a csók? Hm? – Csók? Miről beszél ez a srác? Fél szemem közben Jacobon tartottam, ha bármi butaságot akarna tenni még időben lebeszélhessem. Testtartása egyre dühödtebbé vált.

– Kevin szánalmas vagy! Semmilyen csók nem volt köztünk és nem is lesz soha!

– Most mit tagadod a haverod előtt? Csak nem két vasat tartasz a tűzben? – kérdezte Kevin. Most az ő szemében láttam dühöt.

– Jobban teszed, ha most elmész! – szűrte a fogai közt Jake!

– Miért? Nem te fogod megmondani, mikor megyek el! – Olyan nagyképű és bunkó volt, hogy teljesen elképedtem rajta. Úgy döntöttem jobb lesz, ha segítséget hívok apu személyében. Nem is tudom eddig, hogy lehet az, hogy nem jelent meg. Megeshet, hogy túl mesze van ahhoz, hogy meghalljon minket? Vagy túl sok ember és ezáltal túl sok a gondolat ahhoz, hogy felismerje az enyémet? ”Apu jó lenne, ha idejönnél! Van egy kis gond Kevinnel! Apu hallasz? ” – Nem kellett sokat várnom a felmentő sereg azonnal megérkezett apu, Emmett és Jasper személyében.

– Én lehet, hogy nem mondhatom meg mikor távozz, de ők igen! – biccentett fejével apuék felé! Kevin kicsit hátrálni kezdett, azonban apuék elől már nem tudott meglógni.

– Talán van valami problémája Lautner úr? – Apu hihetetlenül udvariasan beszélt, mégis mérhetetlen dühöt és fenyegetést lehetett hallani hangjában.

– Nem nincsen! – Most már igazi félelmet láttam a szemeiben. Nem is csoda! Apu nagyon félelmetes tud lenni, ha előtérbe kerül a vámpír énje, és az hogy Emmett is ott áll mellette… hátborzongató!

– Akkor azt hiszem, jobban tennéd, ha elindulnál szépen haza! Nem de? – kérdezte Emmett.

– De igen, azt hiszem jobb, ha most megyek.

– Tedd azt! – mondta apu. Kevin nem szólt egy szót sem, megfogta magát majd kiment az ajtón. Kifújtam az eddig benntartott levegőt majd megfordultam de Jake-t már nem láttam sehol.

– Jacob meg hova lett? – kérdeztem apuékat, akik még mindig ott álltak mögöttem.

– Elment, kiszelőzteti kicsit a fejét. Szerintem hagyd most őt kicsit – mondta apu, majd elsétáltak mind a hárman. Én pedig odamentem Lilihez.

– Szia, Lili! Annyira örülök, hogy te is itt vagy!

– Szia szülinapos! Hát persze hogy itt vagyok! Ki nem hagytam volna! Nagyon szuper ez a buli. De ahogy látom neked nincs valami bulizós kedved. – Mindent észrevesz s lehet, ezzel még a későbbiekben gondjaim lesznek.

– Hát tudod az előbb volt egy kis vitám Kevinnel.

– Igen láttam, hogy az előbb elment, beijedt Edwardéktól mi? – kérdezte jót nevetve közben.

– Hát igen mondhatjuk így is.

– Na de mégis miért vitatkoztatok?

– Gúnyolódott rajtam és Jake-n amit nem hagyhattam szó nélkül! Aztán azt mondta, hogy én a csaja vagyok, és hogy csókolóztunk meg ilyenek. Én meg megmondtam neki, hogy valószínűleg csak féltékeny Jacobra, mert ő jobban bejön a csajoknak. Erre a mondatomra válaszolta azt, hogy nem féltékeny, mert őt nem érdekli perpillanat egyetlen lány sem rajtam kívül meg ilyen marhaságok!

– Huhh akkor tényleg nagyon bunkó volt. De azért azt meg kell, hogy mondjam, az hogy látszólag ennyire oda van érted, az nagydolog… nem igazán fordult még ilyen elő.

– Engem nem érdekel, hogy ő mit érez.

– Jó jó tudom, már mondtad! De hallod Edward annyira szexi volt az előbb! Huhh nagyon irigylem Bellát. – Na, jó ez már nekem sok! Hogy az apám szexi lenne… nem tudom, gondolom biztosan csak nem számomra.

– ŐŐŐŐ aha biztos…tudod én, valahogy nem tudok olyan szemmel nézni rá!

– Na ja te senkire sem tudsz olyan szemmel nézni Nessie! – Tudtam, hogy ezt Jake miatt mondta, na meg ugye Kevin miatt is. Eközben Jake is visszajött és éppen felénk tartott.

– Sziasztok, lányok! – Most már teljesen nyugodtnak, sőt mondhatni, hogy jókedvűnek látszott.

– Szia Jake! – köszönt neki Lili.

– Hogy érzitek magatokat? – kérdezte persze közben jelentőségteljesen rám nézett én meg csak bólintottam jelzésül, hogy jól vagyok. A zene mindeközben is hangosan dübörgött és szinte mindenki a felállított parketten ringatta magát a ritmusra.

– Jól, de mit szólnál hozzá, ha elmennénk egyet táncolni? – kérdezte Lili Jacobtól.

– Hát nem is tudom… – Láttam, rajta hogy csak húzza Lilit, de úgyis igent fog neki mondani.

– Naaa Jake légysziii… menjünk már! – Lili megragadta Jake kezét és behúzta a többiek közé.

Miközben táncoltak figyeltem őket, pontosabban Jacobot. Most volt alkalmam jobban megfigyelni őt. Ez a fehér nadrág nagyon jól állt neki főleg azzal a fekete inggel huhh! Az ing ujját enyhén feltűrte így némileg láthatni lehetett az izmokat melyek meg megfeszültek karján. Eddig nem is tudtam, hogy Jacob ilyen jól tud táncolni. Látszólag nagyon jól érezték magukat tánc közben, ezt már csak abból is látni lehetett, hogy folyton vigyorogtak és nevetgéltek. A bambulásomból az ajtó felől érkező csengő ébresztett fel. Gyorsan oda mentem és kinyitottam azt. Meglepődtem mikor meg láttam az újonnan érkezetteket. Az ajtóban állt Paul, Quil, Seth, Embry és a barátnője.

– Sziasztok! Hát ti? – kérdeztem meglepetten.

– Tudod mi ide is meg lettünk hívva! – mondta Paul, s mindenki belépett a házba.

– Talán nem örülsz annak, hogy ilyen rövid időn belül újra láthatsz minket? – kérdezte Seth és úgy tett, mint aki menten megsértődik, ha azt mondom, hogy nem.

– Ajj dehogy! Örülök, hogy itt vagytok! Csupán nem számítottam arra, hogy eljöttök, ennyi. Paul időközben oda jött hozzám és hatalmas karjaival átölelt, miközben a többiek ott álltak mellettünk.

– Na és merre van Jacob? – kérdezte Paul.

– Öööö az előbb még ott voltak Lilivel…

– Lilivel? Hát az meg ki? – kérdezte Seth.

– A barátnőm a suliból. Várj csak, ott jönnek! – mutattam Jake és Lili felé. Éppen felénk tartottak.

– Huhh hallod Nessie, nem is említetted, hogy Jake ilyen jól táncol – mondta nevetgélve Lili.

– Hát igazság szerint én sem tudtam róla! – nevettem el magam én is.

– Hát ti? Azt hittem már nem is jöttök – mondta Jake.

– Hát tudod az úgy volt, hogy… – Paul nem tudta befejezni a mondatát, mert amikor ő és Lili egymás szemébe néztek, mintha meg szűnt volna körülöttük a világ. Lili is kicsit fura volt, de szerintem ő sem értette, hogy most mi van. Őszintén szólva nekem fogalmam sem volt róla mi ez az egész. Mindenki, mármint Seth, Embry, Quil és Jacob is Pault nézték aztán egy gyors pillantás egymás felé miközben Jake motyogott valamit az orra alatt, amit nem igazán értettem. Valami olyasmi volt, hogy „A francba” vagy nem tudom. Mi a fene van itt?

Újhold Dvd - n !

Végre itt van! Az eddigi hírek szerint Június 18. - án hozzánk is megérkezik végre a New Moon, azaz Újhold Dvd-n. Véleményem szerint ideje volt már!Én nagyon kíváncsi vagyok már rá! Ti meg veszitek majd?

♥ 14. fejezet - Békülés és meglepetés ♥

Békülés és meglepetés

– Mi van Jacobbal? – Nem tudtam mit akarhat vele.

– Tudod csak azt akartam kérdezni, hogy minden rendben van-e veletek? – Nem egészen értettem, mire is gondol, hiszen a múltkori vita óta már kibékültünk ezt mindenki tudja. A mai incidensről pedig nem kéne tudniuk, ha csak apu el nem kotyogta. Az viszont lehetetlen, hiszen mikor tette volna? Különben is Jasperrel van… különös.

– Igen minden a legnagyobb rendben van. Újból a legjobb barátok vagyunk – feleltem. Igazán boldoggá tett, ez a tény, mert tudtam bármi történjék is Ő és én örökké barátok maradunk.

– Ennek nagyon örülök kicsim! – mondta, de láttam rajta, hogy van még valami, amit tudni szeretne.

– Ez minden, amit szerettél volna? – tettem fel neki a kérdést.

– Igen, ennyi. Miért? – szemöldökét felhúzta miközben beszélt.

– Semmi, csak kérdeztem.

– Oké, akkor én most megyek, pihend ki magad, mert holnap suli! – mondta, egy puszit adott a homlokomra, majd kiment a szobámból.

Befeküdtem az ágyamba és azon töprengtem vajon mit akarhatott valójában, és főleg mi köze annak Jake-hez? Áhhhh Jake! Az én Jacobom! El sem hiszem, hogy majdnem megcsókoltam őt! Jacobot a legjobb barátomat, azt, aki már születésem óta ismer engem. Vajon mit tett volna, ha mégis megteszem? Nagy valósínűséggel teljesen hibbantnak nézett volna és rögtön ledobott volna magáról! Bár, az, ahogyan a majdnem pucérkodásomra reagált, lehet ő is viszonozta volna… ÁÁÁÁÁ dehogyis ilyesmire még gondolni is badarság. Biztosan csak zavarban volt és ennyi az egész. Én is biztosan így éreztem volna a helyében. Igen ez volt az oka biztosan!

Teljesen biztos voltam abban, hogy valami nagyon nincsen rendjén velem, hiszen ez nem normális dolog! Így egyik napról a másikra megváltozzanak a nézeteim, érzéseim Jacobbal kapcsolatban. Azt is tudtam, hogy azonnal be kell ezt fejeznem, és ezt csak úgy tudom megvalósítani, ha megtartom a pár lépés távolságot tőle! Teljesen nem fosztom meg magam tőle, mert azt nem bírnám elviselni. Mikor az órára néztem nyolc órát mutatott. Úgy döntöttem jobb lesz, ha elteszem magam holnapra. Elalvás előtt természetesen ki másra gondoltam volna, mint Jake-re. Nagyon remélem, hogy hamarosan láthatom… Na, ennyit a távolság tartásról! Nem szabad feladnom! Holnap úgyis eljön értem suli előtt, s akkor majd kiderül, mennyire tudom állni a szavam. Lehunytam szemem és mély álomba merültem.

Szerencsére az éjszakám álmatlanul telt. Végre semmi bugyuta és felettébb furcsa álomkép. Gyorsan kikeltem az ágyból, bementem a mosdóba, megmostam az arcom, majd lementem a konyhába. Természetesen most is mindenki ott volt és rám vártak. A reggelim is kész volt már Esme nagyi most is, mint minden reggel elkészítette nekem. Meglepődtem amikor nagyapát is az ott lévők között láttam, de mindemellett nagyon örültem neki.

– Hello mindenkinek! – köszöntöttem őket egy hatalmas mosoly kíséretében.

– Szia Nessie! – mondták ők kórusban, amin ismételten mosolyognom kellett.

– Itt a reggeli kincsem! – mondta nagyi, majd lerakta elém a tányért ami tele volt finom palacsintával.

– Köszönöm!

– Szívesen Kicsim – felelte, majd ő is leült az asztalhoz.

– Na és, hogy aludtál? – kérdezte anyu.

– Remekül – válaszoltam, bár még nekem sem tűnt valami őszintének. Igaz, hogy végig aludtam az éjszakát, de mégis kétségek között keltem.

Feltűnt, hogy Jacob még mindig nincs itt, pedig ilyenkor már régen a konyhában szokott lenni és felfalja az összes kaját, amit a nagyi ki tesz elé. Lehet, hogy a tegnapi dolog miatt nincs még itt? Ugye ez nem azt jelenti, hogy nem is jön? Tudom, hogy azt mondtam távolságot kell tőle tartanom, na de ez már azért túlzás lenne! Szükségem van arra, hogy a közelemben legyen! Mivel az evéssel már végeztem úgy döntöttem inkább felmegyek a szobámba és felöltözöm. Nagyon reméltem, hogy addigra Jake is itt lesz! A készülődést direkt elnyújtottam, így több esélyt láttam arra, hogy mire végzek, ő már itt legyen. A mai öltözékem egy fekete nadrágból és egy hosszú ujjú kék felsőből állt, amihez egy tornacipőt vettem fel. A hajamat most könnyű copfba kötöttem. Összeszedtem a könyveimet és a füzeteimet beraktam a táskámba és elindultam lefelé. Mikor a nappaliba értem, nagy megkönnyebbülésemre Jake már ott volt és Emmettékkel nevetgélt valamin. Nagyon örültem, hogy itt van, és hogy újra láthatom őt.

– Szia Jake! Hát ide értél? – kérdezem és próbáltam nem kétségbeesettnek tűnni, és mivel apám is a szobában volt megpróbáltam kordában tartani elkalandozó gondolataimat.

– Szia Nessie! – köszönt ő is, de eközben tekintetét még mindig a tv-n tartotta.

– Akkor indulhatunk? – kérdeztem.

– Persze, menjünk. Sziasztok! Viszlát Esme! – elköszönt mindenkitől, majd kiment az ajtón. Tudtam, hogy valószínűleg a tegnap miatt viselkedik így és nem akartam, hogy ennyire kényelmetlenül érezze magát. Mielőtt elindítottam volna az autót beszélnem kellett vele.

– Figyelj Jake! – tekintetét nagy nehezen, de felém fordította. –, ami tegnap történt az… – Nem tudtam befejezni, mert hirtelen beszélni kezdett miközben bűnbánó arcát a tenyerébe temette.

– Nessie, tudom és annyira sajnálom! El sem tudod képzelni mennyire…

– Héj-héj Jacob! Ha hagynád, hogy befejezzem, a mondanivalómat, akkor elmondhatnám, hogy egyáltalán nem haragszom! Ez nem a te hibád volt, bárkivel megtörténhetett volna! Nekem kellett volna elővigyázatosabbnak lennem. Bezárhattam volna az ajtót vagy bemehettem volna a fürdőbe. Mindegy is, hagyjuk is ezt a dolgot rendben? – nagyon reméltem, hogy sikerült meggyőznöm őt, mert bár igazán aranyos volt, ahogyan magyarázkodni akart, nem szerettem volna, ha feleslegesen okolja magát.

– Rendben – mondta és végre újra mosolyogni láthattam. Az a gyönyörű mosolya, ami csak úgy virít a bronz bőre mellett.

A suliba gyorsan beértünk. A parkolóban nem voltak még sokan, így minden gond nélkül sikerült parkolóhelyet találnom. A nap eseménytelenül telt, leszámítva, hogy még ma is megbámulnak minket, ami kicsit zavar. Igaz, hogy apuék megmondták „Ezt meg kell szoknod Nessie!” Mégis hogyan lehetne ezt megszokni? Az ebédlőben most is Lili mellé ültünk. Úgy döntöttem jobban meg akarom őt ismerni és szeretném, ha jó barátnők lennénk.

– Szia, Lili! – köszöntünk neki, majd helyet foglaltunk.

– Sziasztok! Mi újság? – Elég boldognak látszott, le sem tudta törölni a vigyorát.

– Semmi különös. És veled? Látom nagyon jó kedvedben vagy ma! – mondtam és nem tudom miért, de ettől nekem is jobb kedvem lett.

– Igen, de ha nem gond majd inkább négyszemközt mesélném el. – Rögtön tudtam, hogy Jake miatt nem akar beszélni róla.

– Persze, semmi gond! – mondtam.

– Oh, szóval én nem tudhatok róla? – kérdezte Jake egy kis tettetett sértődöttséggel a hangjában.

– Ne haragudj Jake, de tudod ez olyan csajos dolog! Ugye nem haragszol? – kérdezte Lili. Tetszik, hogy jól kijönnek egymással, és hogy Lili sem érzi már feszülten magát a közelében.

– Na, jó elnézem, de csak most az egyszer! – mondta, majd nevetve ránk kacsintott. – Ajj hogyan tarthatnám a távolságot tőle, ha egyszer ennyire édes? Na, jó Nessie térj észhez!

– Akkor mit szólnál, ha átjönnél ma hozzánk? – kérdeztem, azonban abban a pillanatban meg is bántam. Mi van, ha ezzel hibát követtem el? Meg kell kérdeznem a többieket. Aztán hirtelen csörögni kezdett a mobilom. Apu hívott.

– Igen?

– Szia, Kicsim, csak azért hívtalak, hogy megnyugtassalak. Nem baj, hogy elhívtad Lilit hozzánk.

– Köszönöm A… Edward! – Még jó, hogy időben észbe kaptam és nem apunak szólítottam.

– Nincs mit Kicsim. Akkor itthon találkozunk! Szia!

– Szia! De várj hogyan… ? – Nem tudtam befejezni, mert addigra már letette a telefont.

– Edward hívott? – kérdezte Jake.

– Igen ő. Nos, Lili? Mit szólsz?– kérdeztem most már minden bizonytalanság nélkül.

– Rendben. Tényleg Edward hívott, Edward Cullen? – kissé megcsillantak a szemei mikor kimondta apu nevét.

– Igen ő, miért? – Nem egészen értettem miért lenne ez olyan nagy ügy.

– Hááát tudod, szerintem nagyon jó pasi! Nagyon szerencsés a barátnője, vagyis a felesége… – javította ki magát. Először nem tudtam, hogy most nevessek vagy kiakadjak. Furcsa volt ilyesmit hallani valakitől, aki nem az anyám volt.

– Hát igen öhm szerencsés. Edward tökéletes! – mondtam végül s valóban úgy gondoltam ha azt az apró bibit miszerint mindenki gondolataiba belekotnyeleskedik nem vesszük figyelembe a legtökéletesebb apa a világon!

– Mint minden más Cullen! – mondta és jelentőségteljesen rám nézett.

– Kösz! – Kicsit zavarva hozott ez a kijelentése, de ő ugyebár nem tudja, miért látja őket illetve minket mindenki tökéletesnek.

– Na, jó azért én is itt vagyok lányok! – szólalt fel hirtelen társaságunk egyetlen hímnemű tagja.

– Igen tudjuk Jake! Talán féltékeny vagy Edward Cullenre? – kérdezte Lili, némi pimaszsággal a hangjában.

– Én féltékeny Edwardra? Ugyan már! Miért kéne nekem féltékenynek lennem rá? –egy ici-pici felháborodást véltem felfedezni a hangjában.

– Hát nem is tudom, esetleg tetszik neked Bella vagy, mert minden lány szerint egy Adonisz! Figyelj Jake, te sem panaszkodhatsz! Hidd el nekem! – mondta, de az utolsó mondatába még ő is belepirult. Azonban az az eshetőség miszerint Jake-nek tetszhet anyám még az a nem létező szőr is felállt a hátamon.

– Ó szóval úgy? Akkor ezt vegyem úgy, hogy én is tetszem neked? – Vigyora letörölhetetlen volt. Egoista majom!

– Hát én nem egészen ezt mondtam, de végülis mondhatjuk így is. – felelte végül Lili én meg csak ültem kettejük között és azon ámultam milyen könnyen kimondja neki. Vajon akkor is ilyen mosolygós lenne, ha én mondanám?

– Akkor jó! – mondta, majd felállt az asztaltól és elindult kifelé.

– Na, jó akkor gyere el hozzánk úgy négy körül. Neked úgy jó? – Időközben felfirkantottam egy papírra a címünket és reméltem, hogy minden gond nélkül odatalál majd.

– Igen. Akkor később találkozunk! Szia! – mondta és ő is összeszedte a cuccait, majd elsétált.

Nem sokkal hazaérkezésünk után Jacob úgy döntött, hogy haza megy.

– Picilány azt hiszem, én haza megyek. Majd reggel jövök rendben? – Miközben beszélt egyre közelebb és közelebb jött hozzám, majd végül alig húsz centire megállt előttem, jobb kezét megemelte majd ujjaival gyengéden végig simított az arcomon. Jacob érintése nyomán libabőrös lettem annak ellenére, hogy akárcsak az enyém az övé is jócskán melegebb a kelleténél.

– Oké, de ne késs! – mondtam, ő pedig vigyorogva kisétált az ajtón.

Már három óra körül járt, amikor felmentem a szobámba. Igazság szerint nem tudtam mivel töltsem el az időt, míg Lili megérkezik, így inkább úgy döntöttem lemegyek vissza és elbeszélgetek kicsit apuékkal a mairól. A nappaliban ültek egymás mellett. Mivel nem beszélgettek gondolom így nem is zavarhattam meg őket semmiben.

– Sziasztok – köszöntem nekik.

– Szia, Drágám! Mit szeretnél? – kérdezte anyu, de én apámra néztem, és persze mint mindig most is tudta mit akarok mondani.

– Nessie arra kíváncsi, hogy honnan tudtam ma délelőtt, hogy elhívta hozzánk Lilit – mondta felvilágosítva ezzel a még mindig mellette helyet foglaló anyámat.

– Oh, hogy az. Értem, gyere, Drágám ülj le.

– Szóval apu, hogyan? Mi történt? – Egyszerűen nem értettem, hogy hogyan csinálta, mert ugye Alice nem lehetett, mert ő nem lát sem engem sem a farkasokat.

– Eddig így volt. – Na, jó most már végképp nem tudom, miről beszél.

– Eddig tényleg nem volt rá példa, hogy Alice látott volna téged, de mostanában egyre sűrűbben fordul elő és legtöbbször véletlenszerűen történik – magyarázta s bár most már világos volt a mai nap mégis valahogy nem találtam rá magyarázatot.

– És a farkasokat is vagy csak engem? – Jött az újabb kérdés.

– Igazság szerint ezt nem tudjuk eddig akárhányszor látott téged, Jacob is mindig veled volt, szóval nem tudjuk, hogy mindez csak azért van, mert ugye te is ott vagy, vagy őket is képes látni.

– Értem, és akkor ez most jó?

– Mindenképpen, így téged is nagyobb biztonságban tudhatunk – felelték nagy egyetértésben.

– Köszönöm, hogy elmondtad. Én felmegyek a szobámba, szóljatok, ha megérkezett Lili.

– Persze menj csak.

Miután felértem a szobámba átöltöztem. Éppen a Jacobbal való közös fotóinkat nézegettem, mint mostanában oly sokszor mikor csengetést hallottam. Gyorsan lementem, de akkor már apu ajtót nyitott neki.

– Szia, te bizonyára Lili vagy – köszönt neki apu.

– Hee… Hello Edward! – Az hogy tetszik neki az apám világossá vált az ebédlőben, na de, hogy ennyire…

– Gyere csak be, Nessie már vár. – Apám még ráadásképpen még mosolygott is, amitől Lili szíve számunkra jól hallhatóan akkorát dobbant, hogy félő volt kiugrik a mellkasából. Úgy tűnt mindez apámat kellőképpen szórakoztatta és még jómagam is nehezen fogtam vissza a feltörekvő kacajomat.

– Szia, Lili! – köszöntem neki én is. Majd oda mentem hozzá. Láttam rajta, hogy kissé feszült. Így a hangulat oldása érdekében bemutattam neki a családomat.

– Mint azt már tudod ő itt Edward – mutattam apura, mire apu csak biccentett egyet a fejével miközben folyamatosan rejtegetni próbálta a mosolyát. Gondolom Lili elég vicces dolgokra gondolhatott.

– Ő pedig Bella, Esme, Rosalie, Emmett, Alice és Jasper. Carlisle pedig éppenséggel nincs itthon, a kórházban dolgozik.

– Szia, mindenki! – Úgy láttam kicsit felszabadultabb lett. Valószínűleg ezt Jaspernek köszönhette.

– Na, gyere, menjünk fel az emeletre.

– Rendben menjünk – egyezett bele.

Rengeteget beszélgettünk és természetesen elmesélte azt is, hogy miért volt ma olyan hihetetlenül jókedvű.

– Na és mesélj mi az a nagyon jó dolog, ami miatt majd kiugrassz a bőrödből? – kérdeztem, mert igazán kíváncsi voltam a válaszára.

– Hát tudod, van egy srác. Ő is a suliba jár és Tomnak hívják. Az a lényeg, hogy már jó ideje tetszik és ma reggel oda jött hozzám és elhívott randizni.

– Ez tök jó! És gondolom igent mondtál. Na és tudod, hogy hova mentek? – kérdeztem. Annyira izgatott lettem hirtelenjében. Furcsa, hiszen a saját randevúm alkalmával nem volt bennem mennyi izgatottság.

– Igazából fogalmam sincs, de gondolom mozi vagy valami ilyesmi. Na de ha már a randiról van szó mi volt Kevinnel? Meg csókolt? És akkor most együtt jártok? – Liliből csak úgy ömlöttek a kérdés áradatok.

– Mi? Dehogy! Nem járunk és csókolózni sem csókolóztunk! Elmentünk moziba, ettünk aztán haza hozott ennyi.

– Na de mégis milyen volt? Nem tetszik?

– Hát igazság szerint jól néz ki, meg jó fej, de semmi extra. Mint haver jó, de semmi többet nem szeretnék tőle – feleltem.

– Szóval barát? Hát hallod rengeteg lány kiugrana a bőréből, ha Kevin Lautner elhívná őket randizni. És Jake? Vele mi van ő is csak barát? – Na, pont beletrafált abba kérdésbe, amire még jómagam sem tudom a választ.

– Én és Jake? A legjobb barátom, mindent tudunk egymásról. Ő az, akire mindig számíthatok. – Reméltem, hogy beéri ennyivel és nem feszegeti tovább ezt a témát.

– Szóval legjobb barát. Tudod Jacob naggyon jó pasi! Vagy ő benne sincs semmi extra? – Szemöldökét felhúzta miközben nyelvét nyújtva mindentudó szemekkel méregetett.

– Én nem olyan szemmel nézem őt! – próbáltam hárítani, de volt egy olyan érzésem, hogy nem sok sikerrel.

– Ajj Nessie ne már! Most komolyan nem látod, milyen pasival töltöd a napjaidat? Azok az izmok, a bronzos bőre… a mosolya, a szemei…

– Jó jó jó! Megadom magam! Igazad van Jacob nagyon öhm jó pasi, de akkor is csak egy barát!

– Oké, oké barát. Tudod, örülök, hogy eljöttem ma és hogy ennyit beszélgettünk. Így legalább megismerhettük kicsit egymást. Remélem, csinálunk ilyet többször is!

– Természetesen, ezek után le sem tudsz majd vakarni magadról! – Ha tudná, hogy ő még ezzel semmit sem tud rólam és valószínűleg soha nem is fogja megtudni ki, vagyok valójában.

– Akkor jó! De nekem most már mennem kell. Holnap találkozunk a suliban.

– Oké, szia!

Kikísértem, majd visszamentem a szobámba, megfürödtem és lefeküdtem aludni.

(4 nappal később)

Ma péntek van ismételten itt a hétvége. Tudom, hogy azt ígértem Jacobnak, hogy ezentúl sűrűbben fogok, La Pushba járni, de ha ismételten nála és főképpen vele aludnék, akkor nem vagyok biztos abban, hogy megtudnék állni ott ahol a múltkor.

Ma még az eddigieknél is furcsábban néztek rám az emberek és nem tudom miért! Először azt hittem van rajtam valami különös… de mikor megnéztem magam a tükörben semmi változást nem láttam magamon. A lényeg, hogy ez a nap is gyorsan elment, és Lilivel mára már nagyon jó barátnők lettünk. Vasárnap lesz a születésnapom, de valahogy most nem volt kedvem a bulihoz, a nagy felhajtáshoz. Azonban a családomat és főleg Alice-t ismerve, aki ki nem hagyná a kínálkozó alkalmat arra, hogy bulit rendezhessen nem sok reményt fűztem effajta vágyaimhoz. Suli után egyből hazamentünk és aztán egész nap nem csináltunk semmi különöset. Jacob megígértette velem, hogy vasárnap elmegyek vele valahova, de hogy hova azt nem mondta meg. Már nagyon izgatottan vártam vajon hova akar engem elvinni.

Végre eljött a vasárnap. Mikor felkeltem egy doboz volt az ágyam végén. Gyorsan felültem és kibontottam azt. Egy csodaszép ruha volt benne. Egy fekete fehér selyemruha, ami biztosan Alice választása volt mivel dekoltázsa igencsak mélyre szabott volt valamint a hossza sem ért el a térdemig sem. Ennek ellenére egyszerűen imádtam! Kimásztam az ágyból, bementem a fürdőbe s gyorsan megfürödtem. Hajam begöndörítettem, kicsit kisminkeltem magam majd felvettem a kikészített ruhát és egy hozzá illő magas sarkút. Mivel nem éppenséggel reggel keltem fel, hanem inkább délután kettő, három körül így mire elkészültem majdnem hat óra volt. Jacob ha minden igaz fél hétre jön értem így még időben elkészültem. Időközben anyuék is megjelentek a szobámban és mindenki egyenként felköszöntött. Amikor elindultam lefelé a lépcsőn arra számítottam, hogy már minden giccsben fog úszni, de a házban semmi változás nem volt. Lehet, hogy Alice-nek nem volt kedve partit szervezni? Különös mindenesetre.

Pontban fél hétkor csengettek az ajtón. Tudom megfogadtam távolság tartóbb leszek, de egyszerűen nem tudtam ellenállni neki és beleegyeztem ebbe a nem is tudom mibe. Mikor megláttam az ajtóban, leesett az állam. Egyszerűen észveszejtően nézett ki! Egy hófehér nadrág volt rajta hozzá pedig egy fekete ing. Alig bírtam levenni róla a szemem. És ahogy észrevettem ezzel nem csak én voltam, így mert ő is eléggé feltűnően megbámult. Hát igen, biztosan kicsit durvább ez a ruhám, mint az eddigiek, még apuék is elképedtek mikor megláttak.

– Szia Nessie! Gyönyörű vagy! – mondta miközben odajött hozzám és egy hatalmas öleléssel fogadott. Mikor megéreztem a belőle áradó mennyei illatot biztos voltam abban ennél finomabb nem létezhet.

– Boldog születésnapot Picilány! – suttogta fülembe minek hatására teljesen libabőrös lettem.

– Köszönöm. Te is nagyon csinos vagy! – jegyeztem meg végül azonban ez elég enyhe kifejezés volt arra, amit gondoltam róla ebben a pillanatban.

– Indulhatunk? – kérdezte.

– Igen, persze. De hova is? – próbáltam egy bájos mosollyal kiszedni belőle, de sajnos nem jártam sikerrel.

– Majd meglátod! Titok – mondta miközben arcán ott ragyogott pimasz mosolya.

– Jó jó! Akkor menjünk.

Kocsival mentünk természetesen, az út nem volt valami hosszú, de nem ismertem. Nem sokkal később mikor megérkeztünk s kiszálltunk az autóból a sötét erdőn kívül mást nem láttam. Aztán Jake megfogta kezem majd átfordultunk a másik oldalra. Ami ekkor elém tárult egyszerűen gyönyörű volt!

Nessie Ruhája

Happy Birthday Rob

BOLDOG SZÜLETÉS NAPOT ROBERT PATTINSON!

Ma van az Alkonyat sztárjának Robertnek a 24. születés napja! Ezúttal kívánok neki minden alkonyat rajongó nevében nagyon de nagyon boldog születés napot!!! Millióóó csók Bee

♥ 13. fejezet - Látomások ♥

Látomások

Edward szemszöge

Itt vagyok a villában és azon töröm a fejem, vajon mit csinálhat most Nessie és Jacob. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy milyen hamar felnőtt. Még csak négy éves és már kész nő. Még, ha nem is akarom elfogadni így van, a lányom már nem az a kislány, aki ezelőtt 1 évvel volt. Eddig is tudtam, hogy idővel eljön majd ez az idő is és lehet, hogy ő és Jacob együtt lesznek, de ez még túl korai, nekem ez még nagyon hamar és hirtelen. Hiszen még csak nem régen született és már el is venné tőlem az a kutya. Azt eddig is tudtam, hogy Jacob milyen érzéseket táplál iránta, de hogy mostanában már Nessie fejében is hasonló gondolatok fordulnak meg, ez már kicsit megrémiszt. Nem akarom még elveszíteni a lányomat. Most, hogy Nessie ennyire megváltozott, mint külsőleg, mint belsőleg, Jacobnak pedig egyre cifrább a fantáziája, amiért legtöbbször meg tudnám fojtani őt, s mégis tehetetlennek érzem magam. Bár ahogyan azt Jacob gondolataiból kivettem még nem szándékozik elmondani neki, mit is érez iránta valójában és ez jó, de mi van, ha Nessie fog lépni? Annyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem, hogy az én kicsi Bellám bejött a szobába, csak amikor karjaival átölelt.

– Edward már megint min töprengsz ennyire? – kérdezte. Miközben egymás szemeibe néztünk.

– Semmin – mondtam, de mint általában most sem sikerült átvernem.

– Edward, ne akarj átverni! Látom rajtad, hogy megint emészted magad valami miatt. Csak azt nem tudom, hogy most perpillanat mi az oka – mondta és mosolyra húzta imádott ajkait.

– Már megszokhatnám, hogy átlátsz rajtam! – mondtam és Bella kedvenc féloldalas mosolyára húztam ajkaim.

– Szóval? - kérdezte.

– Hát igazából Nessie-n és Jacobon gondolkoztam – feleltem s mindeközben a ház mögött húzódó erdőt pásztáztam.

– Valahogy sejtettem – mondta, miközben szem forgatva karjaimba bújt.

– Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy ilyen hamar felnőtt.

– Edward, tudtuk, hogy hamar eljön, majd ez a pillanat! Szerintem, amitől igazán tartasz az nem az, hogy már felnőtt hanem, hogy esetleg lesz közte és Jake között valami. Nem de?

– Igazad van, de te nem hallod miket gondol az a kutya! Egyszerűen nem bírom elviselni! Hogy lehet, az hogy te ilyen könnyen beletörődtél ebbe az egészbe? Hiszen mikor megtudtad, hogy ő lett Jacob lenyomata szét akartad tépni őt… és most?

– Igen tudom, de azóta rájöttem, hogy erről nem Jake tehet. Nem ő választotta ezt az egészet. Belegondoltam és arra jutottam, hogy Jake-t legalább ismerjük, tudjuk, hogy nagyon kedves és mindig ott van, ha valakinek szüksége van rá. Hiszen nekem is rengeteget segített annak idején. Nélküle nem bírtam volna végig csinálni ezt az egészet és ezt szerintem te is jól tudod! Te és Jasper tudjátok a legjobban mennyire, szereti a lányunkat! Hisz még te mondtad az imént, hogy minden gondolata ő! De még én is, innen külső szemlélőként látom, mi mindent megtenne érte! Nem mellékesen az sem hátrány, hogy Jake bárkitől és bármitől képes lenne megvédeni Nessie-t és ez az egyik legfontosabb nem igaz? Most őszintén, valld be igazam van, nem? – kérdezte és mindvégig a szemembe nézett azokkal a gyönyörű topáz színű szemeivel.

– Tegyük fel, igazad van, akkor is ez még nagyon korai még csak négy éves!

– Tudod te is a szellemi és fizikai fejlettsége sem olyan, mint egy négy éves kislányé. Különben is addig felesleges aggódnod, amíg Nessie részéről ez még mindig csak barátság.

– Hát igen éppen ez a gond! – mondtam.

– Ezt meg mégis hogyan érted? – kérdezte s szemöldöke gyönyörű ívbe szaladt.

– Hát éppen az a baj a mi Nessien-k sem szimpla barátként gondol Jacobra, mostanában eléggé elkalandoznak a gondolatai vele kapcsolatban – morogtam.

– Ja, hogy úgy, Értem – mondta. Láttam rajta, hogy őt is ledöbbentette ez a hír. El tudtam képzelni mit érezhet, és hogy mi járhat most a fejében, még ha az övébe nem is látok bele. Így odamentem hozzá és átöleltem őt úgy, mint régebben, mint mikor még ember volt és nyugtalankodott valamiért.

– Mióta tudod ezt? – Felém fordította arcát és egyenesen a szemembe nézett, várva mi lesz a válaszom.

– Nem olyan régóta – mondtam, végtére is az igazságot, mert nagyjából két hete vettem észre nála ezeket a dolgokat és az tényleg nem hosszú idő… vagy mégis?

– És mégis mennyi idő, az a nem régóta? – Hangja most már kezdett kissé ideges lenni.

– Hát igazság szerint kb. két hete. Akkor fordult legelőször elő, amikor reggel Jacob eljött érte a suli előtt.

– Értem – mondta és abban a pillanatban kibontakozott az ölelésemből és vámpír gyorsasággal eltűnt. Gondoltam, hogy ez lesz, ezért nem akartam még neki szólni az egészről!

– Nem tudtam mit tegyek? Most azonnal utána menjek, vagy hagyjam, hogy csillapodjék a dühe. Tudtam még mielőtt Jasper belépett volna, hogy beszélni szeretne velem így már előre jeleztem neki, hogy nyugodtan bejöhet.

– Gyere Jasper!

– Szia, Edward! Nem zavarok? – Fejét bedugta az ajtón és úgy beszélt.

– Nem Jasper. Gyere nyugodtan. – Bár már tudtam, hogy mit akar.

– Gondolom, már tudod nagyjából, hogy miről akarok veled beszélni, de azért én belekezdenék. – Nem szóltam egy szót sem, csupán egy bólintással jeleztem, hogy hallgatom.

– Nézd, tudod jól, hogy imádom Nessie-t, mint itt mindenki, és hogy legszívesebben én is megfojtanám a mi farkasunkat, amiért szemet vetett rá. De azt nem tagadhatom le, hogy akárhányszor itt van, olyan erős érzelmeket érzek felőle, mint… talán ezt úgy tudom elmagyarázni, ha azt mondom az érzései olyanok akár a tiéd Bella felé! Nagyon erős és tiszta, valamint megrendíthetetlen! Talán így érzékeltethettem veled azt, amit átél Jacob. Viszont teljes mértékben megértelek téged és Bellát is! Ez, hogy Nessie ilyen gyorsan fejlődik, illetve fejlődött elég nagy hátrány, ha abból a szempontból nézzük milyen hamar lett belőle felnőtt nő, hisz ha akarjuk, ha nem ez az igazság ő már nem kislány és ezt mindegyikünknek el kell fogadnia. Ha akarjuk, ha nem! – Tudtam igaza van, mégsem akartam megtenni, egyszerűen nem tudom elfogadni ezt az egészet.

– Szóval azt mondod Jacob úgy szereti a lányomat, mint én Bellát… – Ezt nem kérdésnek szántam, de ő egy határozott bólintással jelezte, úgy van, ahogy az imént mondtam.

– Na de mi van Nessie-vel? – Jacob érzéseivel nagyjából tisztában vagyok, de kíváncsi lennék, mit érez Nessie-vel kapcsolatban.

– Nem akarok ebbe nagyon belemenni, de annyit mondhatok, már nem csupán a barátját látja Jacobban.

– Persze megértelek. Kösz, hogy ezt elmondtad

– Nincs mit ez természetes. Figyelj Edward – szólt még mielőtt kiment volna az ajtón. -–, szerintem ne légy túl kemény Jacobbal, hisz nem ő döntött úgy, hogy pont a te lányodba lesz halálosan szerelmes. Ezt igazán figyelembe vehetnéd, még mielőtt leharapnád a fejét – mondta miközben visszafogott mosolyra görbült szája.

– Megfontolom Jasper! Megfontolom – mondtam, majd azzal ki is lépett a szobából.

Az éjszaka iszonyatosan lassan telt és én már alig vártam, hogy Nessie hazaérjen végre. Bella meg én még az éjszaka folyamán kibékültünk. Végül megértette az érveimet miért nem mondtam el neki a teljes igazságot. Belátta, hogy csak őt akartam megóvni a felesleges aggódástól. Éppen a villa felé tartottunk kettesben, amikor már hirtelen megláttam Nessie-t Alice egyik látomásában amint éppen Jacobhoz hajol, és megcsókolja őt. A látomás véget ért én pedig abban a pillanatban tudtam, hogy meg kell akadályoznom ezt a dolgot. Nem történhet meg! Még nem! Nem vagyok felkészülve erre még, túl hamar túl korai. Úgy döntöttem, hogy ne legyen, túl feltűnő inkább felhívom telefonon. Csak abban reménykedhettem, hogy még időben közbeavatkozom még mielőtt bármi is történhetne. A telefon kicsöngött! Egy csörgés… csörög… csörög… már éppen arra gondoltam elkéstem és túl elfoglaltak ahhoz, hogy felvegyék a telefont. Ettől a gondolattól olyan düh lobban fel bennem amitől, kis híján darabokra tört a kezemben lévő telefonom. Egy újabb csörgés és végre felvette!

– Igen? Mondd apu!

– Mikor jössz haza? – próbáltam minél nyugodtabbnak látszani kisebb-nagyobb sikerrel.

– Őőőő hát nem tudom nem sokára. Miért van valami baj? – Hallottam a hangjában, hogy megijedt, amit egyáltalán nem akartam.

– Nem nincsen semmi probléma, csupán tudni szeretném, mikor jössz haza ennyi – mondtam, és nagyon reméltem, hogy meggyőző voltam.

– Oké akkor nem sokára megyek. Rendben? – kérdezte és hát mi mást mondhattam volna?

– Rendben. Szia, Kicsim.

– Szia.

Miután letettem a telefont, rá jöttem, hogy Bella mindvégig itt állt mellettem és értetlenül meredt rám. Nem tudhatta mit tettem az előbb. Vajon örülni fog neki vagy éppen ellenkezőleg és haragudni fog rám érte?

– Edward mondanál már végre valamit? – arca nagyon dühös volt, tekintete szinte villámokat szórt.

– Igen persze, de nem vagyok benne biztos, hogy örülni fogsz annak, amit az imént tettem. – Fejemet inkább lehajtottam, mert nem akartam látni a tekintetét abban a pillanatban, amikor elmondom neki. – Szóval arról van szó, hogy Alice-nek volt egy látomása és…

– Nessie… ugye vele van valami baj! Ugye? Mondd már!

– Nem dehogyis, semmi baja nincs. Nem forgott veszélyben, legalábbis a szó szoros értelmében nem. – Bár számomra ez is elég nagy gond lett volna.

– Akkor meg mi történt? Jaj, Edward ne kelljen már mindent harapófogóval kihúznom belőled! – Láttam rajta, hogy eléggé felidegesítettem, így inkább gyorsan beszélni kezdtem.

– Azt látta Alice, hogy Nessie és Jacob, hát szóval, hogy csókolóznak! És hát én ezt nem hagyhattam! Egyszerűen nem ment… mikor nem vették fel a telefont már azt hittem elkéstem és már rég a lányomra mászott az a kutya! De szerencsére idejében felhívtam őt és így megakadályoztam a dolgot – fejeztem be végül a mondanivalómat, aztán az jutott hirtelen eszembe vajon Alice hogyan láthatta Nessie-t a látomásában, mikor eddig sosem sikerült a félvéreket és az alakváltókat látnia akár, hogy is koncentrált…

– Micsoda? Nessie és Jake? Na de hogyan? Alice eddig… – Tudtam, hogy ő is arra gondolt, amire én az előbb.

– Igen, tudom, mire akarsz kilyukadni, pont erre gondoltam én is az előbb. Én sem értem hogyan történhetett. Gyere, menjünk, beszéljünk a többiekkel – mondtam, majd rögtön megfogtuk egymás kezét és együtt bementünk a nappaliba. Már mindenki ott volt és minket várt.

– Sziasztok! – mondtuk egyszerre szerelmemmel, majd leültünk a kanapéra Bellát pedig az ölembe húztam és a többiek is körénk gyűltek. Mindenki tanácstalanul nézett egymásra.

– Szóval Alice, hogy lehet ez? – kérdeztem meg végül én.

– Nem tudom, semmit nem tettem és egyszer csak láttam Nessie-t és Jake-t… – Nem folytatta tovább a mondatot, hiszen jól tudtam mit látott.

– Lehet annyi időt töltött már velük, hogy talán rájuk tudott hangolódni – mondta Carlisle.

– Igen ez előfordulhatott. Mi más lehetne az oka? – kérdezte Jasper.

– Nem tudom, de ez elég furcsa – mondtam végül én.

– Furcsa igen, de így legalább most már ő is biztonságban van, vagyis ha valami baj közeledne, akkor azt Alice látni fogja. – állapította meg az én kicsi Bellám.

– És ha csak most egyszer fordult elő? Egyáltalán nem biztos, hogy többször is sikerül. És ha mégis akkor sem tudja irányítani – szólaltam meg ismét, ám épphogy befejeztem, amikor Alice-nek újabb víziója támadt.

Alice látomásán keresztül Jacob szobájában találtam magam. Az említett, mozdulatlan testtartással, ledermedve állt a szoba ajtajában Nessie pedig vele szemben. Kétségbeeséssel az arcán próbálgatta takargatni magát Jacob kocsányon lógó szemei elől. Lányom hangját megemelve próbálta magához téríteni a még mindig letaglózott fiút, ám az még hosszú másodpercek elteltével is üres tekintettel meredt maga elé. Majd hirtelen hátat fordított és kirohant a házból.

A látomásnak vége szakadt s Alice meg én döbbent pillantásokat vetve egymásra álltunk a nappali közepén. Jasper természetesen, mint mindig ott volt mellette és próbálta megnyugtatni őt. Nem tudtam mit kéne tennem, hiszen nem ronthatok csak úgy rájuk és végül is Jacob semmi olyat nem tett, amiért meg kéne ölnöm, úgyhogy úgy döntöttem lassan elindulok Nessie-ért. Kitudja, Jacob, mikor megy vissza érte. Mindenki nagy szemekkel nézett minket, hiszen nekik fogalmuk sem volt arról, mit látott Alice.

– Mi történt? Mit láttál Alice? – kérdezte Bella.

– Megint őket láttam. Edward szerintem jobb lesz, ha elmész Nessie-ért. Nem hiszem, hogy Jacob egy hamar haza kerülne. – Nem felelten semmit inkább a kulcsom után nyúltam, hogy a lassabb lehetőséget választva, autóval tegyem meg, a La Pushba vezető utat.

– Miért mi történt már megint? – kérdezte Emmett – Csak nem becserkészte magának Nessie-t a mi kutyuskánk? – érdeklődött már-már kaján vigyorral az arcán. Amint meglátta, hogy mindenki gyilkos pillantásokat vet felé, inkább csenden maradt. – Jól van na, csak vicceltem! – mondta és lehajtott fejjel visszaült a fotelba.

– Alice lennél szíves elmondani nekik? Én elmegyek Nessie-ért. – meg sem vártam mit felel el indultam.

Nem siettem annyira, mint általában szoktam, ám így is elég gyorsan elértem a La Push-i erdőbe. Az autót leállítottam majd kiléptem a sűrű fák nőtte erdőbe. Annyira közel voltam, hogy már hallottam Jacob gondolatait. Szóval már megtörtént. Azt kívántam bár ne hallottam volna, mikre gondol. Ő is jobban járt volna hát még én. Természetesen most is, mint általában mindig Nessie járt a fejében csupán azzal a nagy különbséggel, hogy most a majdnem meztelen lányomat látta maga előtt egyfolytában. Megpróbáltam nem rá koncentrálni, nem akartam látni, amit ő. Már nem mentem sokat, amikor jól kivehetően meg láttam őt az egyik fánál. Nem akartam vele veszekedni csupán szépen nyugodtan megpróbáltam tudtára hozni, mit is gondolok erről az egészről.

– Szia Jacob! – Megálltam tőle úgy két méterre.

– Hello! Hát te mit keresel itt? – kérdezte, és láttam rajta tényleg meglepődött azon, hogy itt lát engem. Ami mondjuk nem csoda, hiszen nem mondanám, hogy Nessie-n kívül bármelyikünk sűrűn jönne erre, még ha a szerződés rég érvényét is vesztette.

– Nessie-ért jöttem. Tudod Alice-nek volt egy látomása. – Szándékosan említettem csak egy látomást, ugyanis nem akartam, hogy megtudja, egyéb dolgok is a tudomásunkra jutottak.

– Látomása? De hogyan? Eddig úgy tudtam minket nem lát – mondta ő is meglepett ábrázattal, majd arca hirtelen meglepettből bűnbánóvá vált. Ilyen esetekben néha még mindig meglepődöm, ugyanis teljesen másképpen viselkedik Jacob a lányommal kapcsolatban, mint anno Bella esetében. Mikor Belláról volt szó, mindig benne volt szinte minden marhaságban és őrültségben. Míg Nessie-vel mindig nagyon megfontolt, amellett, hogy folyton lesi minden kívánságát, odafigyel arra, hogy semmi őrültséget ne tegyen. Régebben nem kért volna bocsánatot semmiért, főleg nem tőlem, de most, még ha nem is mondja, az arcáról le lehet olvasni érzelmeit. Még mielőtt belekezdett volna a mentegetőzésbe, megelőztem és beszélni kezdtem.

– Nem kell mondanod semmit Jacob. Nem foglak kérdőre vonni téged, azért ami történt. Csupán arra kérlek, hogy ha lehetetlen is az az eshetőség, hogy soha többé ne gondolj, az előbb történtekre, legalább azt tedd meg, hogy az én jelenlétemben mellőzöd ezt. Rendben?

– Persze! Ez természetes, bár ha nem turkálnál folyton az én fejemben, akkor nem is hallanád őket. Na de még mindig nem válaszoltál arra, hogy Alice-nek hogyan lehetett rólunk látomása?

– Hát igazság szerint ezt még mi sem tudjuk. Arra gyanakszunk, hogy talán annak a sok veletek eltöltött időnek köszönhető.

– Értem. Figyelj, tudom, hogy ez most kicsit gáz dolog, de nem hiszem, hogy most még vissza tudnék menni Nessie-hez. Megmondanád neki, hogy majd reggel találkozunk? Úgyis megyek érte suli előtt.

– Persze. Ezt bízd csak rám! És nem gáz hidd el én is voltam régebben ilyen vagy ehhez hasonló helyzetben mármint Bellával kapcsolatban. Jobb is hogy nem kerülsz addig a közelébe amíg le nem nyugodtál teljesen.

– Tudom, hogy igazad van.

– Tudod mostanában elég furcsa ez a helyzet, mármint hogy ennyi mindenben egyet értesz velem – mondtam.

– Hát én sem értem, de ha Nessie-ről van szó, megpróbálok mindig józanul gondolkodni. És hát legtöbbször megy is. – Tudtam, hogy mire gondolt ezzel kapcsolatban, még ha szó szerint nem is tette.

– Na, akkor én elindulok. Ja és Jacob szeretném, ha még egyelőre nem erőltetnéd a lányomra ezt a lenyomat dolgot. Remélem világos voltam. – Az előbbi úgymond kedvesebb hangnememről átváltottam a kissé fenyegetőre.

– Az. – Csak ennyit mondott, majd elindult be mélyen az erdőbe.

Gyorsan elértem a házhoz. Majd halk kopogtatással jeleztem, hogy itt vagyok. Nem mintha e nélkül nem tudta volna, hogy jött valaki és hogy az a valaki én vagyok. Már akkor hallottam a gondolatait, amik elég kuszák voltak. Először is nem értette mit keresek itt.

– Szia! Hát te? – kérdezte és közben szemöldökét felhúzta.

– Jake-nek közbe jött valami, így felhívott engem hogy jöjjek el érted. Készen vagy? Indulhatunk? – kérdeztem, de láttam rajta, hogy kicsit rosszul érezte magát amiért Jacob nem jött vissza. Sejtette, hogy nem ez a valódi oka annak, hogy nem ő jött.

– Hát jó akkor menjünk! – Beszállt az autóba, de folyamatosan Jacobon járt az esze.

– Azt üzente, amint tud, felhív! – próbáltam megnyugtatni.

– Apu! Légy szíves! – Ő is egyike volt azoknak, akiknek nem igazán tetszett a tény miszerint minden gondolatát hallom.

– Jó, jó rendben. Bocs! – mondtam.

Időközben megérkeztünk a Cullen házhoz. Nessie rögtön kiszállt majd egyenest felment a szobájába.

– Na, mi volt? – jött oda hozzám Bella.

– Nem volt semmi különös. Nyugodj meg nem veszekedtem vele. Épségben meg hagytam minden végtagját – próbáltam elviccelni kicsit, nem szerettem mikor ennyire gondterhelt.

– Nagyon vicces Mr. Cullen – mondta, majd oldalba bökött és adott egy csókot.

– Tudom – incselkedtem, majd a kedvenc féloldalas mosolyára húztam ajkaim.

– Szerintem jó lenne, ha beszélnél vele kicsit… vagy én nem tudom – bizonytalanodtam el.

– Igen én is erre gondoltam – mondta, majd kinyújtotta rám nyelvét.

– Ja persze. Tudhattam volna.

Búcsúzóul ajkait enyémre tette és gyorsan eltűnt. Nem akartam kihallgatni őket. Egy részről nem akartam indiszkrét lenni a másik meg nem voltam benne biztos, hogy tudni akarom, pontosan miről beszélnek.

Így inkább bementem én is a házba és megpróbáltam lefoglalni a gondolataimat, egy közös sakk partival Jasperrel.