♥ B.U.É.K ( 37. fejezet az előző bejegyzésben ) ♥

Remélem a 2011-es évben is kitartotok mellettem! Puszilok mindenkit! Bee

♥ 37. fejezet - Fontosabb mint hittem ♥

FONTOSABB MINT HITTEM

Eszembe jutottak az elmúlt napok gyönyörű pillanatai. Belesajdult a lelkem, amiért most mindettől búcsút kell vennem. Hát ennyi boldog lét jutott nekem Jake-kel? Ezzel fizetek, amiért mindig is tökéletes életem volt, amiért tökéletes család vett körül egy tökéletes házban? Mindenem meg volt, amire az emberek vágynak és most mindent elveszíthetek Kevin miatt. Aztán eszembe jutott, hogy ha saját magam nem is, de a többieket megszabadíthatom ettől a szeméttől. Most talán eléggé el van foglalva a kínzásommal, ahhoz hogy ne vegye észre, mire készülök. Mivel ekkora mértékben még sosem használtam az erőmet nem tudhattam milyen hatással lehet rám, de ha ezzel végezhetek Kevinnel, akkor vállalom a kockázatot. Lili pedig remélem, időben kijut innen. Éreztem amint Kevin próbál megszabadítani a nadrágomtól is és tudtam ez a megfelelő pillanat. Már éreztem is amint a testem egyre melegebb és melegebb s lesz pillanatokon belül izzani kezdtem. Kevin hirtelen felém kapta a tekintetét, karmait szinte a húsomba vájva próbált menekülni a közelemből, de tudtam itt az idő. Vettem egy mély lélegzetet és eltekintve kínzó fájdalmaktól, amik a testemet gyötörték, erősen koncentráltam és olyan gyorsan, hogy Kevin reagálni sem tudott hatalmas lángcsóvák öleltek körül minket. Semmi mást nem hallottam csak Kevin kínokkal teli sikolyát és a házat elemésztő lángok sercegését. Tudtam ki kell tartanom és el kell viselnem akármi is történjék. Hallottam Lili hangját amint az emeletről kiabál és bíznom kellett abban, hogy sikerül megmenekülnie mielőtt az egész ház lenem ég. Pár másodperccel később hallottam egy másik hangot is… Szinte biztos voltam abban, hogy Jake hangját hallom, de azzal nyugtatgattam magam, hogy csak a képzeletem játszik velem. Később hallottam anyut is amint a nevemet kiáltja. Annak ellenére, hogy már szinte mindent felemésztett a tűz Kevin még mindig harcolt és próbált engem is magával rántani, küzdöttem ellene, ahogy csak bírtam, de éreztem, hogy egyre kevesebb erőm marad ő pedig még mindig él. Igazából nem azzal volt a gond, hogy a tűz az én bőrömre is ártalmas lett volna, hanem úgy éreztem minden egyes erőfeszítésemmel egyre gyengébb és gyengébb leszek. Nem tudtam ez a nagy erőkifejtés hatása vagy Kevin egy újabb rejtegetett erejének eredménye, de éreztem, hogy valami történni fog… és nem hiába. Épp, hogy végig futott ez a gondolat a fejemben a bejárati ajtó hatalmas csapódással vágódott ki és rajta belépve megpillantottam Őt, az én farkasomat.

– Nessie! – A hangját nem hallottam, a hatalmas kiáltások és morgások közepette, de minden egyes hangot le tudtam olvasni ajkairól. Ledöbbenve és méreggel teli szemekkel suttogta nevem. Legszívesebben azzal nyugtatgattam volna, hogy nem lesz semmi baj, de ezt még én magam sem hittem el, hiszen minden egyes lélegzetvétel múltával egyre gyengébbnek és gyengébbnek éreztem magam. Mindezek ellenére nem hagyhattam abba, továbbra is koncentrálnom kellett, Kevin és köztem a küzdelem egyre kiélezettebb volt és hiába lángolt már az egész teste egyre erősebbnek éreztem, mintha az én erőmből táplálkozott volna. Lassacskán egyre több ismerős hang szivárgott a tudatomba és rettegtem attól, hogy bármelyikük is a segítségemre siet majd, hisz mind tudjuk, hogy az ő testük nem áll ellen a tűz mardosó lángjainak. Mivel egyetlen másodpercre sem veszthettem el a fejem és folyamatosan Kevinre kellett koncentrálnom, nem állt módomban figyelmeztetni őket. Félszemmel láttam amint Jake próbál átbotorkálni azon a csekélykényi tűzmentes helyen így férkőzve Kevin és az én közelembe. Nem akartam, hogy oda jöjjön és veszélybe kerüljön, nem akartam, hogy Kevin bármily kárt is okozzon benne, így mikor már csak méterek választották el tőlem nem tehettem mást.

– Jake… – A szemében összegyűlt fájdalom mardosott belül, de már döntöttem, ha kell meghalok, de neki élnie kell... – Sajnálom – mondtam végül, majd mielőtt bármit reagálhatott volna becsuktam a szemem és elképzeltem amint tőlem és Kevintől 5 méteres körzetben minden lángra kap és felemészt mindent, amihez csak hozzá ér. Abban a pillanatban amint lelki szemeim előtt láttam az egészet hallottam a házat tartó faszerkezetek roppanását amint végleg megadva magát kettétörik ezzel újabb akadályt állítva Jake és Közém.

– Nessie Neeeee!! – kiáltotta, de erősnek kellett maradnom és nem meghátrálni. Még mindig fogalmam sem volt arról, hogy miképp lehet Kevin ennyire erős, és hogy lehet ennyi képessége illetve mi módon képes ellenállni az enyémnek, de rá kellett jönnöm hogyan tudnám legyőzni. Biztosan van neki is valami gyenge pontja vagy valami, ami képes elpusztítani… és akkor eszembe jutott, abszurd, de talán segíthet.

– Mi van kicsi Nessie? Ideje, hogy rájöjj nincs semmi a tarsolyodban, amivel képes lennél legyőzni engem, se te, se senki más ezen a világon! Hidd el feleslegesen töröd azt a picinyke fejecskédet. – Nem hagytam, hogy a szavai elhomályosítsák a józan gondolkodásomat. Már tudtam mivel győzhetem le, de előtte tudni akartam, hogy ki tette ezt vele, ki változtatta át és egyáltalán mióta az aki. Tán már az első találkozásunknál is vámpír volt?

– Tudod éppenséggel azon gondolkodtam vajon ki változtatott át téged? – A tervem megvalósításához éppenséggel szükségem volt arra, hogy beszéljen, hogy kicsit elterelődjenek a gondolatai és anélkül, hogy ő észrevenné, minél közelebb férkőzhessek hozzá, olyan közel, hogy megérinthessem őt. Nem voltam benne biztos, hogy apám hallja-e most a gondolataimat, de tudatni akartam vele, hogy nagyon szeretem őket és bízzanak bennem. – " Apa kérlek, menjetek el a közelből, vidd innen Jake-t bármi áron! Van egy tervem, de… Apa szeretlek titeket!"

– Nos mivel már szerintem te is belátod legalábbis hamarosan, hogy nem szabadulsz tőlem, talán el is árulhatom neked, ha nagyon szeretnéd. – Minél többet beszéltettem annál közelebb kerültem hozzá és már csak pár lépés választott el tőle.

– Ohh igen nagyon érdekelne, ki volt az aki felfedezte a benned rejlő lehetőségeket.

– Miután Te és kedves barátnőd rejtélyesen eltűntetek a suliból és persze az ölebed is veletek tartott, egyik este találkoztam egy igen furcsa ám figyelemfelkeltő személlyel. Azt mondta rengeteg lehetőség rejlik bennem, amit kár lenne elvesztegetni, szóval nem mintha lett volna választanivalóm beleegyeztem, hogy megmutassa miről is van szó. Aztán hirtelen a nyakamra vetette magát és már csak arra az érzésre emlékszem, amikor a mérge végig égette az ereimet. Végül a fájdalom megszűnt és vele együtt a szívem is megszűnt dobogni. Azt mondta tudja mire vágyom, és megkapom ha okosan használom az ajándékaimat. Először fogalmam sem volt milyen ajándékokról beszél, de aztán… – Abban a pillanatban amint kimondta azt a szót… ajándék tudtam kiről van szó. Csak egy olyan személyt ismerek illetve ismertem, aki ezt a szót használta a fajtánk különleges képességeire és az nem más, mint Aro. Nem volt más hátra, mint véghezvinni a tervem és végleg leszámolni a Volturi összes katonájával hisz amikor Aro átváltoztatta Kevint ő is Volturi katona lett, mint minden a hatalmuk alákerült áldozatuk. Most már csak centik választottak el egymástól és éreztem ez a megfelelő idő, míg Kevin továbbra is csodálatos önmagáról beszélt tenyerem gyengéden vállára tettem, lehunytam a szemem és a Jacobbal töltött hétvégém minden pillanatát lepörgettem magam előtt ezzel is előidézve azt a reakciót Kevintől, amire szükségem volt. A figyelmét immáron elterelte egy sokkal erősebb és irányíthatatlanabb érzés a féltékenység. Máskor biztosra veszem, hogy elszégyelltem volna magam, ha más is szemtanúja lesz ezeknek a jeleneteknek, de most biztosra vettem, hogy ez hatásos lesz. Nem is tévedtem, a számomra eddig láthatatlan pajzs, ami körbe vette őt ezzel is megakadályozva bármily képességet, ami árthatott volna neki érezhetően lehullott. A képek és érzések sorozatát ugyan nem szakíthattam meg egy másodpercre sem, de olyat kellett tennem, amit eddig még nem állt módomban kipróbálni. Egyszerre volt szükségem mind a két képességemre. Megosztott figyelemre volt szükségem. Már csak ez az egy lehetőségem maradt, ha ez nem jön össze… Már kezdtem érezni amint a bőröm izzani kezd és egyre forróbb és forróbb leszek, míg szinte fel nem robbanok. Nagyon mertem remélni, hogy ha kinyitom a szemem Kevinen csakugyan hatni fog és elpusztul végleg. Lassan kinyitottam hát, és amit akkor láttam boldog és egyben kegyetlen mosolyt csalt ajkaimra. Amit azután éreztem nem csak megdöbbentő és félelmetes volt, de irtózatos fájdalommal járt. Nem tudom mi történt csak azt éreztem, hogy a bőröm le akar válni a testemről és kegyetlenül mar valami. A kín elviselhetetlenné vált oly annyira, hogy képtelen voltam tovább Kevinen tartani a kezem így az emlékek sorozata megszakadt és vele együtt bennem is valami… Éreztem, hogy az életerő kiszáll belőlem és egyre mélyebbre és mélyebbre zuhanok a halál vég nélküli bugyrába.

Tudtam, hogy végem és azt, hogy most már valami egészen más világ felé tartok, de két dologban még mindig reménykedtem, mégpedig, hogy Kevin meghalt velem együtt és akkor legalább nem volt hiába a halálom, és az, hogy Jake idővel túl tud majd lépni rajtam és boldog lesz, mert még ha időbe is telt rájöttem, hogy Jake számomra sokkal fontosabb, mint hittem

SZERETLEK!

Az élet azok számára tűnik rövidnek, akik tisztában vannak azzal, hogy egyszer véget ér, a világ egyszer megszűnik számukra létezni. Csak kevesen képesek átérezni, mit is jelent örökre eltűnni.

by Jostein Gaarder

♥ Hírek!!!! ♥

Elnézést kérek mindenkitől amiért ilyen ritkán jelentkezem...de van egy jó hírem, holnap hozom a 37. fejezetet! Valamint szolgálok egy rossz hírrel is ami valószínűleg csak azoknak rossz akik folyamatosan végig követték a történetemet. Szóval a lényeg az, hogy ennek a történetnek hamarosan a végéhez érek ami nem azt jelenti, hogy a napokban még nagyjából 4-5 fejezet várható +/- egy... Kíváncsi vagyok, hogy érdekelne e titeket egy újabb történet és hogy mit olvasnátok szívesen egy újabb Nessie/Jake párosítás vagy esetleg Bella/Edward ?... várom a véleményeket! puszilok mindenkit! Bee

Díjak

Elnézést kérek mindenkitől amiért csak most teszem ki eme díjakat, de sajna csak most van rá időm. Mindenesetre köszönöm szépen mindenkinek amiért újra ebben a megtiszteltetésben lehetett részem.

Ezt a 3 csodás díjat köszönöm:

• Sárinak - http://storyssari.blogspot.com/
• Krisztinek - http://newtwilightsagaforever.blogspot.com

Ezt pedig köszönöm szintén Sárinak - http://storyssari.blogspot.com/

Valamint tovább küldeném minden egyes tehetséges blogosnak!

Újabb Díj :)

Ismételten kaptam egy díjat aminek roppantul örülök és nagyon hálás vagyok érte:

• Krisztinek ( http://newtwilightsagaforever.blogspot.com )
• Detty-nek (http://detty97-tortenet.blogspot.com/)

Köszönöm, mindenkinek a kitartást, amiért annak ellenére,hogy mostanában jócskán elvagyok maradva a frissekkel továbbra is olvastok... sok sok puszi mindenkinek!! Ajánlom:

• Nikuska94 - http://micsodavampirfanfic.blogspot.com/
• Greengirl - http://jacobandnetty.blogspot.com/

♥ 36. fejezet - Rossz Karma ♥

Tudom, hogy rengeteget kellett rá várni és nem is lett valami hosszú, de sajna most csak ennyit telik tőlem, még mindig elég ramatyul vagyok… sajnálom, megpróbálok gyorsabb tempóra váltani! puszilok mindenkit!

Bee

ROSSZ KARMA

Biztosra ugyan nem tudhattam ki lehet az, de volt egy olyan sejtésem, hogy az a valaki nem lehet más, mint Kevin. Mikor szembe fordultam vele, egy undorító kaján vigyorral találtam szembe magam.

– Kevin engedj el!! – mondtam, mire ő a helyett, hogy engedett volna a szorításán még erősebben markolt a kezembe. Lili először nem tudta miért álltam meg, ezért visszajött és mivel neki fogalma sem volt a Kevinnel kapcsolatos gondokról, mit sem sejtve kedves mosollyal az arcán lépkedett egyre közelebb. Aztán észrevette, az egyre erősebben fogva tartó kezeket, de a segítségért való rohanáshoz már túl késő volt.

– Lili, ugyan ne rohanj sehova, maradj te is itt velünk. – Hangja és arca tenyérbe mászóbb volt, mint valaha. Amint szabadulni próbáltam, vagy legalább valahogy értesíteni Jake-t egyre durvább és durvább lett viselkedése, majd a fülemhez hajolt szinte oly közel, hogy a szája érintette fülem tövét. Kirázott a hideg és a lehető legrosszabb értelemben. – Nessie édesesem, én a helyedben abbahagynám a ficánkolást, mert ha továbbra is rossz kislányként viselkedsz, meglehet, hogy megtudják a többiek is mi vagy valójában és az ugye naaagyon rossz lenne neked? – Először fogalmam sem volt róla, miről beszél, hogyan is tudna leleplezni? Aztán egyszer csak éreztem, hogy a testem kezd egyre forróbb és forróbb lenni, akkor megértettem mire célzott a képességem által akart leleplezni. Fogalmam sem volt róla hogyan csinálja, de ő irányította az erőmet. – Szóval, hogyan döntesz? Nyugton maradsz, és mindhárman problémamentesen kimegyünk az iskolából vagy tovább ellenkezel és előfordulhat, hogy egyeseknek baja esik? Rajtad áll! – Legszívesebben azonnal lángra lobbantottam volna a testem és akkor végleg és egyetlen pillanat alatt végezhettem volna vele, de akkor kárba veszett volna a nagyszüleim és az egész családom eddigi munkája miszerint mindenki előtt titokban maradjon a kilétünk. Így inkább nyugton maradtam. – Okos kislány. Tudtam, hogy helyén van az eszed. Nos, akkor most mindhárman elindulunk a kijárat felé, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Semmi trükk, figyelem minden mozdulatotokat – mondta. Lili és én váltottunk egy jelentőségteljes pillantást majd elindultunk a kijárathoz. Kevin egy pillanatra sem engedett a szorításán és időközben másik kezével Lilit is fogva ejtette. Abban reménykedtem talán van itt valaki, aki most is szemmel tart minket és a segítségünkre siet, de amint kiléptünk az ajtón szembe találtam magam a kihalt parkolóval. Ilyenkor persze sehol egy árva lélek, na nem mintha abban bíztam volna, hogy közülük bárki is a segítségünkre sietne, de talán mások szeme láttára nem tenne Kevin sem butaságokat. Miket is gondolok? Hisz az előbb szemrebbenés nélkül leleplezett volna az egész suli előtt, akkor majd biztosan érdekelni fogja pár ártatlan diák… Amint elértünk az autójához mindkettőnket betuszkolt az abba és már indult is. A tehetetlenség kínzó súlya megőrjített, hiszen egyetlen pillanat alatt végezhetnék vele és mégis itt ülök mellette és nem teszek semmit. Kezdtem egyre jobban begurulni és ez által a hőmérsékletem is nőttön-nőtt. – Nessie Édes ugyan! Nyugodj meg hisz minden a legnagyobb rendben van. Vagy te nem így gondolod? – Rikítóan kék szemeit az enyémekbe fúrta és szinte úgy éreztem a vesémbe lát, mintha látná mi zajlik a fejemben és ez kárörömmel tölti el őt. Egyetlen pillanatra sem szakítottam meg a szemkontaktust, ezzel is a tudtára hozva, hogy nem félek tőle.

– Nem! Semmi sincs rendben. Mégis mi fene ütött beléd Kevin? – Ezt az egyet még mindig nem értettem, mit akar tőlem?

– Imádom ahogyan kiejted a nevem... – Az ahogyan rám nézett… annyira undorító volt, felkavarodott a nyomrom ha csak belegondoltam milyen ocsmányságok járhatnak fejében. – És nem csak ezt imádom benned, rajtad… – Egy röpke pillanatig végigjáratta rajtam tekintetét, majd a végén az alsó ajkába harapva ismét a szemembe nézett. – Na de ezt hagyjuk későbbre. Most pedig szépen elmegyünk egy csodálatos helyre. Hidd el Édes tetszeni fog, sőt még a drága barátnődnek is a kedvére lesz – mondta miközben az előttünk elterülő utat nézte. Fogalmam sem volt merre mehetünk, egy idő után teljesen elvesztettem a fonalat. Már lassan egy órája kocsikázhattunk és én mindvégig azon törtem az agyam, hogyan tudnánk megszabadulni tőle vagy legalább azt elérni, hogy Lili elmehessen, de akárhogy törtem a fejem semmi használható ötlet nem jutott eszembe. Pár perccel később a motor leállt és Kevin elégedett fejjel nyitotta ki az ajtót. Kipattant az autóból és még mielőtt elért volna az én ajtómhoz, körbe pásztázta az erdőt. – Szálljatok ki! – A hangja most kicsit kimértebb, talán izgatottabb volt, mint pár perccel ezelőtt. A ház hatalmas volt, nagyjából olyan, mint amiben anyuékkal élünk, de sokkal giccsesebb, és amikor beléptünk egyáltalán nem az a nyugalom és meghittség áradt belőle, hanem furcsán fojtogató, frusztráló hatást keltett. – Lili azt hiszem jobb lesz, ha felmész. Válaszd ki valamelyik szobát és húzd meg magad.

– Azt hiszed, itt hagyom kettesben Nessie-t veled?

– ÓÓÓÓ aranyom nem csak hiszem, hanem tudom, hogy kettesben hagysz minket. Jobban tennéd, ha önszántadból mennél fel és nem várnád meg, amíg a kezembe veszem a dolgokat. Ugye érthető voltam? – Az arcán ismét azt a kaján és nagyképű vigyort láttam, amitől már az elején is undorodtam. Még mielőtt Lili bármit is mondhatott volna rám nézett és minden bizonnyal sikerült leolvasnia az arcomról mit gondolok, mert abban a pillanatban elindult az emeletre. Amint látótávolságon kívül került, Kevin közelebb jött hozzám, majd még közelebb egészen addig, amíg olyan közel nem került, hogy éreztem leheletét a tarkómnál, a nyakamon. – Örülök, hogy végre kettesben maradtunk. Gondolom rengeteg kérdésed lenne, de most szeretném, ha csak is egymással foglalkoznánk, és újra kezdenénk mindent. Megbocsájtom, hogy a múltkor úgy kikosaraztál a miatt a kutya miatt. – Már épp szóltam volna, amikor mutató ujját az ajkaimra tette, ezzel belém fojtva a kicsit sem kedves szavakat. – Csssssttt hidd el, hogy az a srác nem hozzád való és most már remélem te is belátod, hogy az egyetlen, akit szeretsz, az én vagyok… Tudod az elején haragudtam rád, amiért hanyagolni kezdtél, de aztán amikor találkoztam vele, ráébresztett, hogy még nincs minden veszve, és ha nagyon akarom, az enyém lehetsz és most itt vagy velem… kettesben. – Kezdtem azt hinni, hogy teljesen megőrült, hisz amiket mondott az abszurd és egyszerűen hülyeség. Az egyetlen, akit szeretek az Jake és ez mindig is így lesz, ebben teljesen biztos voltam! Ami megragadta a figyelmemet a sok sületlenség között az a valaki volt, akit nem nevezett a nevén. Ki lehetett az, aki ilyen tanácsokkal látta el őt? Rá kellett jönnöm, ki áll e-mögött és tudtam, hogy csak akkor fog sikerülni, ha kedves leszek hozzá, bármennyire is nehezemre esik.

– És mégis ki volt az aki biztatott? – Kicsit közelebb mentem hozzá és próbáltam elővenni a legkedvesebb arcomat.

– Egy igen nagy hatalommal rendelkező személy, aki azt mondta nagy dolgokra vagyok hivatott, és ha akarom még te is az enyém lehetsz. Igaz, hogy napok teltek el kegyetlen fájdalmak közt, de úgy gondolom megérte. Olyan dolgokra vagyok képes, amiről a családodnak fogalma sincs, hogy egyáltalán létezhet ilyesmi. – A családom említésére úgy érezem mintha a szívemen csavart volna egyet. Már egy ideje a kanapán ültünk, amikor Kevin ismét közeledni kezdett felém, vészesen csökkent a kettőnk között lévő távolság. Tisztában voltam azzal, hogy nem sikerült még kiszednem belőle annak nevét, aki átváltoztatta, de mégsem bírtam elviselni azt, hogy más is érintse ajkaimat Jake-n kívül. Megpróbáltam ellökni magamtól, de hiába a vámpír erőnek az ő ereje mellett mit sem ért, hiszen még nagyon fiatal vámpír volt, ami egyet jelentett azzal, hogy átlagon felüli erővel rendelkezett. Ajkai egyre követelőzőbbek voltak és érintései is egyre durvábbá váltak. Egyre kétségbe esettebben próbáltam szabadulni markai közül, de mindhiába kapálóztam, sikítottam senki sem sietett a segítségemre. – Ugyan Édes, hisz tudom, hogy te is akarod. Erre vársz amióta csak megláttál. – Nyelvével undorítóan végignyalta a nyakamat egészen az államig ahol ismét ajkaimra tapasztotta száját, belém fojtva minden sikolyt. Abban a pillanatban amint meghallottam a blúzom gombjainak megadó hangját, tudtam mindennek vége. A felsőm cafatokban lógott rajtam és én már csak a gombok halk, de ritmusos pattogását hallottam, amint végig gurulnak a padlón.

Talán nem is létezhet öröm ezen a bolygón anélkül, hogy vele egyenlő mértékű fájdalom ne szülessen a kiegyensúlyozásához egy ismeretlen mérlegen…

Jacob Blak - rajz

Nemsokára érkezik az új fejezet , de addig is szeretném megmutatni a legújabb Twilight-os munkámat...

♥ 35. fejezet - Újabb miértek ♥

ÚJABB MIÉRTEK

Akárhogy próbálkoztam nem sikerült ismét álomra hajtanom a fejem. Rettentően ideges voltam és nem csak amiatt, mert mindeddig az orrom előtt volt a titokzatos látogató kiléte, de a megvilágosulás okozta feszültség elrontotta az elmúlt órákban átélt extázist is. Jake még mindig édesen aludta álmát, s bár legszívesebben felébresztettem volna, hogy elmondjam neki mire jöttem rá, de annyira nyugodt és békés volt az arca, hogy nem volt szívem megzavarni őt. Úgy éreztem szükségem van egy kis friss levegőre, így óvatosan kimásztam Jake mellől, majd lemenve a lépcsőn egyenest a konyhába érve töltöttem magamnak egy bögre teát, majd halkan kinyitva az ajtót kiléptem a verandára. Ismét megcsapott az az istenien friss levegő, a fák, az erdő illata. Nagyokat kortyolgatva a teából folyamatosan a sötét erdőt kémleltem. Akaratlanul is kutattam a fék között bujdokoló kék szempárt. Teljesen belefeledkezve az erdő mustrálásába és a kusza gondolataimba összerezzentem a vállaimat érő hirtelen forróságtól.

– Megijesztettelek? – Hangja nyugtatóul hatott rám.

– Egy kicsit… – feleltem, majd felé fordultam, hogy megcsókolhassam őt. Most nem az a szenvedélyes csók volt, mint legutóbb hanem inkább szerelmes, érzelmes. Azután, hogy ajkaink elváltak egymástól aggodalmamat észre véve szemöldökét összerántva, homlokán apró rácok jelentek meg.

– Mi a baj? Az előbb nagyon elgondolkodtál valamin – mondta miközben szemeivel az arcom különböző rezdüléseit figyelte.

– Nem szeretném elrontani a hétvégénket… – válaszoltam mire az arca még aggodalmasabb lett, mint előtte.

– Ha nem mondod el, akkor nem tudok segíteni, és ha neked rossz a kedved, akkor nekem is szóval? – Tisztában voltam azzal, hogy addig, amíg el nem mondom neki nem lesz nyugta, bár szerény véleményem szerint utána végképp.

– Emlékszel még a múltkori furcsa látogatóra a ház körül? – Beleegyezően bólintott egyet. – Nos bár senkinek sem említettem mielőtt eljöttünk erre a helyre a kocsim mellett állva ismét úgy éreztem mintha valaki figyelne, de amikor körülnéztem nem láttam senkit, egészen addig amíg el nem indultam az ajtó felé. – Mindvégig feszült figyelemmel hallgatta minden szavam. – Akkor a fák között alig észrevehetően megpillantottam egy kék szempárt. Először nem értettem mit keres valaki egyedül az erdőben, de mivel a szemei által meggyőződésem volt afelől, hogy csak egy ártalmatlan ember, nem tartottam fontos dolognak… mindaddig, amíg ismét elő nem jött az az álom.

– Milyen álom?

– Mindig ugyanaz Te és én együtt vagyunk valamilyen módon – Ekkor egy kaján mosoly terült el az. –, a vége aztán mindig ugyan az, mindig azok a kék szemek. Most azonban nem csak a szemit láttam, az arca is jól kivehető volt. Jake tudom ki áll ezek mögött a furcsa dolgok mögött.

– Kit láttál Nessie?

– Kevint. – Amikor megláttam hitetlenkedő arcát, tudtam, hogy mesélnem kell az iskolában történő furcsa érzéseimről. – Tudom ésszerűtlen ez az egész, de hidd el tudom mit beszélek. Ő az. Bár fogalmam sincs, hogy miképpen és miért, de így van. Egészen eddig nem említettem, de a suliban is folyton úgy éreztem, hogy figyel engem, de amikor körül néztem sosem láttam sehol. Először folyton azzal nyugtatgattam magam, hogy csak beképzelem az egészet, de az az álom… Jake Ő az tudom, csak azt nem, hogy hogyan.

– Sosem kedveltem azt a pondrót. – Láttam rajta, hogy kezd egyre idegesebb lenni.

– Igen tisztában vagyok vele, de ugye mindketten tudjuk annak egészen más oka volt – mondtam, mire ő egy egyszerű mozdulattal ujját ajkaimra téve elhallgattatott, hogy aztán gyengéden megcsókolhasson. Csókjai ízlelgetése közben teljesen megfeledkezve az iménti gondokról Jacob hirtelen a karjaiba kapott és felviharzott velem vissza a hálóba. Tudtam mit kéne tennem, egyáltalán nem egymással kellett volna foglalkoznunk, hanem beszélni a többiekkel és figyelmeztetni őket az esetleges veszélyre, de minden egyes érintéssel egyre kevesebb józanság és ép ész volt bennem, míg végül el nem vesztettem az egészet. Így aztán nem sokkal később ismét a mennyei Édenben találtuk magunkat. Miután ismét a Földön éreztük magunkat, az agyam is kitisztult és kezdtek visszaszivárogni a gondok is. Még mindig Jake karjaiban feküdtem, fejem a mellkasára hajtva hallgattam szívének megnyugtató dobogását. Egyikünk sem szólt egy ártatlan szót sem, mindketten a gondolatainkba merültünk. Észre sem vettem Jake mikor nyúlt a telefonért, már csak arra kaptam fel a fejem, amikor beleszólt.

– Edward? – kérdezte. – Nessie rájött ki volt az az alak minap a háznál. – Megint csend. – Rendben akkor azonnal indulunk – mondta végezetül, majd letette.

– Mit mondott? – kérdeztem miközben az ágyból kikászálódva magamra kapkodtam a ruháimat.

– Meglepett volt, de azt mondta inkább menjünk haza és beszéljük meg személyesen. – Mikor már mindent összepakoltunk, még utoljára végignéztem a szobán, a hatalmas baldachinos ágyon és hirtelen elöntött a harag és a szomorúság, amiért idő előtt itt kell hagynunk ezt a csodálatos helyet. Jake valószínűleg rögtön megérezte, mert abban a pillanatban éreztem ajkait a fülem tövénél. – Nyugodj meg Drágám hidd el rengeteg ehhez hasonló gyönyörteljes pillanataink lesznek még. – Egyik kezével a derekamat ölelte másikkal pedig a bőröndöket tartotta. Nem szívesen, de elhagytuk a hegyi levegőt és a fákkal körülölelt faházat. A hazavezető út röpke tizenöt percünkbe került, így még a napfelkelte előtt elértünk a Cullen villához. Amint beléptünk az ajtón egyenesen a nappali felé vettük az irányt. Apuék mindenkit összehívtak már csak mi hiányoztunk. Anyu és nagyi amint megláttak, odarohantak hozzám és azonnal megölelgettek. Miután mindenki helyet foglalt a figyelem felém irányult és minden szempár engem nézett.

– Jacob azt mondta, tudod ki járt itt a múltkor. – Apa hangja nyugodtságot sugárzott, de már jól ismertem ezt a pillantást, mélyen legbelül ő is ideges és feszült volt, de mint mindig most is csak minket próbált nyugtatni mindezzel.

– Elég hosszú történet, de a lényeg az, hogy biztosan tudom, hogy Kevin járt itt, valamint az elutazásunk napján is láttam. Először nem tudtam hova tenni, de az este sehogy sem hagyott nyugodni az a kék szempár, amit a fák között láttam. Aztán egyszer csak beugrott Kevin arca. Az iskolában is olyan furcsa volt… folyton úgy éreztem, hogy figyel. Már csak azt nem tudom, hogyan volt képes olyan gyorsan mozogni és miként tüntette el a nyomait.

– Nem csakhogy a nyomai tűntek el, de a szagát sem lehetett érezni sehol sem a környéken – mondta Jasper.

– Azt mondod, hogy a szeme kék volt? – kérdezte nagyapa.

– Igen ugyan olyan, mint mikor először láttam őt.

– És nem vettél észre rajta semmi furcsát? – Most apu kérdezett.

– A furcsa alatt mit értesz? Azon kívül, hogy folyton bámult nem igazán. Az igaz, hogy kényelmetlenül éreztem magam a közelében de…

– Akkor vámpír semmiképp sem lehet, mert még hogyha a kék szemektől el is tekintünk, a többi ránk jellemző tulajdonságot nem lenne módja elrejteni – mondta Emmett.

– De akkor mégis mi a fene lehet? – Jacob most szólalt meg először mióta megérkeztünk és a hangja cseppet sem volt nyugodt. Sőt éreztem amint az apró rezgések végig futnak a testén.

– Még nem tudom, de kifogjuk deríteni – felelte apa, miközben egyik kezét Jake vállára tette, minek hatására az kissé nyugodni látszott.

– Nem hinném, hogy tudná mennyi mindenre jöttünk rá vele kapcsolatban. Amit nem is áll szándékunkban közölni vele. Mivel elég feltűnő lenne, ha most hirtelen hiányozni kezdenél Nessie ezért továbbra is minden nap bementek az iskolába. Te pedig – És itt Jake-re nézett –, természetesen nyitva tartod a szemed. – Jake éppen megszólalt volna, de apu gyorsabb volt. – Jól figyelj arra mit most mondok! Akármit is tesz vagy mond, nem szállhatsz szembe vele egyedül.

– Azt gondolod, hogy egyedül nem bírok el vele? - kérdezte Jake.

– Itt nem erről van szó, de egyelőre azt sem tudjuk mi Ő, és hogy segít-e neki valaki, valamint, hogy a rejtőzködésen kívül mikre képes még. – Egyáltalán nem volt lekezelő vele szemben, sőt úgy éreztem, hogy komolyan szeretné ha biztonságban lenne. Jake sem szólt ezek után egy szót sem.

Nagyapáék még mindig Kevinről beszéltek miközben anyu és apu egymást karolva az üvegfal előtt álltak és mélyen a gondolataikba temetkeztek, Jake és én a lépcső alján ültünk összekulcsolt ujjakkal, fejem a térdére fektettem ő pedig a másik kezével a hajamat babrálta.

– Rendben – hallottuk apa hangját. Senki sem tudta valójában ez most kinek szólt így mindenki kérdő tekintettel figyelte őt. Az ő tekintete egy tapodtat sem mozdult, mindvégig minket nézett. Majd a többiek is követték a pillantását.

– Mi is tudhatnánk, miről van szó? – kérdezte Em teljes felháborodással a hangjában.

– Jacob itt tölti az éjszakát – felelte nemes egyszerűséggel. Hirtelen kaptam fel fejem és hitetlenkedő ábrázattal néztem először Jake-re, majd apámra. Úgy tűnt egy egész rövidke ideig ő is meglepődött ezen, de aztán mintha misem történt volna folytatta a hajam birizgálását. Amint tekintetem Emmettre siklott azonnal észrevettem elfojtott és minden bizonnyal perverz szavait. Szinte hallottam, ahogyan kimondja azokat. Mivel a házban nem volt több szabad szoba, így Jake végül az én szobámban kötött ki, ami valahol teljesen érthető volt hisz az elmúlt két éjjelt is együtt töltöttük. Elég kimerítő volt a mai nap így mindketten lepihentünk, hogy aztán az álom észrevétlenül telepedjen ránk. Mikor legközelebb felkeltünk a nap sugarai gyengéden simogatták az arcunkat.

– Jó reggelt. – Az arca fáradtnak tűnt, elképzelhető, hogy ő nem aludta át az éjszakát. Annyira sajnálom, hogy már megint miattam kell aggódnia és nem csak neki, hanem ez egész családnak. – Haza ugrok suli előtt. Húsz perc és itt vagyok. – Még adott egy csókot majd el is tűnt a teraszajtón keresztül. Még láttam, amikor háta ívbe feszült és a hatalmas rozsdabarna farkas kirobban testéből. Húsz percem volt elkészülni, úgyhogy gyorsan kiugrottam az ágyból a fürdőbe igyekeztem és miután minden teendőmmel végeztem, magamra kaptam a ruháimat és lerohantam a konyhába.

– Jó reggelt édesem.

– Jó reggelt mindenkinek. – Le sem ültem csak bekaptam egy falatot a palacsintából és már rohantam is amint meghallottam Jake autójának dudáját.

– Majd jövünk – mondtam még a többieknek mielőtt kimentem volna az ajtón.

– Szia, Szépségem! – köszönt Jake egy hatalmas ám nem teljesen felhőtlen mosoly kíséretében.

– Szia! – Megcsókoltuk egymást, majd Jake a gázra taposott. A suliba vezető úton nem beszéltük, de szinte tapintható volt az egyre növekvő feszültség. Mielőtt kiszálltunk volna az autóból, egyik kezem Jacobéra téve próbáltam megnyugtatni. – Jake, tudom mit érzel most de mint eddig mindent ezt is sikerül majd megoldanunk. Hisz gondolj bele a Volturival már elbántunk, mi lehet annál rosszabb? – próbáltam egy kis térfát belevinni a dologba, de mindez hasztalan volt, Jake arcán egyetlen gyér mosoly sem játszott. Abban reménykedtem, hogy Kevin nem is lesz bent, hogy lesz jobb dolga is, minthogy bejöjjön az iskolába, de a reményem legkisebb szikrája is kialudt. Amint beléptem a terembe Jake-kel az oldalamon, megpillantottam a sor leghátsó padjában ülő fiút. Jake kétkedve, de elengedte a kezem, és a helyére ment, én pedig az enyémre. Amint Kevinhez értem, kedvesen rám mosolygott, mint eddig mindig, bár most már tisztában voltam azzal, hogy a hízelgő mosoly mögött valami mocskos hátsószándék lappang. Így inkább én is visszamosolyogtam, amitől a szemeiben diadalittas fény csillant. Nehezen, de végig ültem az órát. Amint kicsengettek felpattantam a székről és egyenesen Jake és Lili felé vettem az irányt. Jake a nap folyamán egy percre sem hagyott magamra, mindvégig mellettem volt és persze Lili is velünk tartott. De aztán eljött az elkerülhetetlen tesi óra, így én és Lili elindultunk az öltözőbe, Jake pedig a következő terem felé. Szerencsére ez az órám sem volt közös Kevinnel így viszonylag nyugodtan telt el. Lili és én az óra végeztével az öltözőbe siettünk volna ám a tanár feltartott minket. Végül mi érkeztünk legutolsónak, már mindenki ki ment. Gyorsan átöltöztünk és kiléptünk az ajtón. Elég sokan sürögtek forogtak már kint a folyosón ahhoz képest, hogy még nem csengettek ki. Megpróbálva áttörni a tömegen a kijárathoz indultunk, amikor valaki megragadta a karomat.

♥ Lili és Paul: A viszontlátás öröme ♥

Lili és Paul: A viszontlátás öröme

Miután mi is megérkeztünk a szigetről, percről percre izgatottabban vártam a pillanatot, amikor újra megpillanthatom Pault. Természetesen a többiekért is aggódtam, de amin azon a napon keresztül mentem, még az ellenségemnek sem kívánnám. Rettenetes volt tétlenül ülni és várni, hogy végre megcsörrenjen a telefon és valami hírt kapjak az életét kockáztató férfiról, aki, még ha hihetetlenül is hangzik bárminél és bárkinél fontosabb lett számomra az elmúlt idő alatt. Tisztán és megmásíthatatlanul emlékszem minden pillanatára a viszontlátásunknak. Amint leszállt a gépünk és anyuék eljöttek értem, egyenesen a rezervátumhoz vitettem magam. Az autó megállt, az ajtó kivágódott, én pedig rögvest kiugrottam. Már épp bezártam volna, amikor anya utánam kiáltott.

– Számítsak rád még a mai nap folyamán? – Kérdése meglepett, de amint megpillantottam az immáron az ajtóban álldogáló Pault, tudtam mit kell, feleljek.

– Azt hiszem, ma nem megyek haza. Szia, anyu.

– Szia, Kincsem. – És már el is hajtott. Azonnal megfordultam és fejvesztve rohantam Paul karjaiba. Olyan szorosan öleltük egymást, hogy én már levegőt is alig kaptam, de annyira jó volt újra hozzá bújni és érezni azt a jellegzetesen finom illatát, érezni az ölelő karokat magam körül.

– Annyira aggódtam! – mondtam miközben arcom a mellkasába temettem.

– Látod, teljesen jól vagyok, egy karcolás sincs rajtam. – Egy hatalmas sóhajt követően… – Annyira hiányoztál! – mondta s én nem bírva tovább vágyaimmal, ajkaira vetettem magam. A csók édes volt akár a méz, olyan volt mintha most érintették volna először ajkaim az övét. Csókunkat meg nem szakítva egyre beljebb és beljebb haladtunk egészen a szobájáig. Az ajtóban azonban megtorpantam. Bevallom, annak ellenére mennyire mélységesen szerelmes vagyok belé megijedtem, hiszen sosem voltam együtt olyan módon senkivel sem, de tisztában voltam azzal, hogy ez a legmegfelelőbb pillanat. A tétovázásomat Paul is észrevette. Egyik kezével az állam alá nyúlt így tekintetünk összekapcsolódott, majd lágy, búgó hangon beszélni kezdett.

– Ne félj Cica! Jó lesz, higgy nekem! Szeretlek! – Hittem neki. A szavai hallatán minden kétségem elszállt, amit egy szenvedélyes csók segítségével a tudomására is hoztam. Ennek hatására ajkaink újfent vad táncba kezdtek. Az a két nap különlét, teli aggodalmakkal és féltéssel eszméletlen módon perzselte fel a kettőnk közti szenvedélyt. Paul eddig is nagyon érzéki volt számomra, ám ebben a pillanatban már jómagam is tudtam innen nincs vissza út. Miközben ajkaink egyetlen röpke pillanatra sem váltak el, már csak arra eszméltem fel, hogy a szobájában vagyunk. Karjai segítségével immáron az ágyon fekve élveztem ajka játékát a nyakamon, a kulcscsontomnál, majd egyre lejjebb és lejjebb haladva dekoltázsom kényeztetésével folytatta. Szépen lassan a testünket fedő ruhaneműk is lekerültek rólunk.

Minden olyan gyorsan történt és mégis úgy éreztem körülöttünk megállt az idő. Az idő mely megannyi gyönyör teljesen pillanattal telt el. Miután nyelve és ajkai bejárták testem legérzékenyebb pontjait még egy utolsó lelkünkig mélyülő pillantást vetettünk egymásra s a szerelmünk beteljesedett. Az elején érzett enyhe fájdalom után már csak az élvezet és az egymás iránt táplált vágyaink maradtak. Miközben vágytól meredező férfiassága, egyre gyorsabb tempóban diktálta az iramot, mindkettőnk torkából egyre hangosabb és kéjesebb hangok törtek fel, s még egy utolsó mozdulat után mindketten elértük vágyaink tetőfokát. A még mindig testünket árjáró izgalmaktól elfáradva öleltük egymást. Az ablakon kinézve a hold megvilágításában tündöklő erdőt kémleltem s lassan mindketten álomba merültünk.

♥ 34. fejezet - Beteljesülés ♥

BETELJESÜLÉS

Egy egész rövidke pillanatig elfogott a rémület, aztán arra gondoltam nincs félni valóm, hisz ez csak egy ember lehetett. Mikor még egyszer abba az irányba néztem már nem láttam ott senkit. Biztosan csak erre tévedt és ennyi – gondoltam magamban. – Ám sehogy sem tudtam elfelejteni azt a pillantást. Olyan ismerős volt, biztos voltam abban, hogy láttam már valahol, de hol? Ki volt az? Mit keresett egyedül az erdőben?

Végül úgy döntöttem, mostantól csakis a hétvégémre fogok gondolni, most csak is Jake és én számítunk. Ez a mi hétvégénk. A legelső alkalom, hogy kettesben eltölthetünk egy egész hétvégét. Csak mi ketten, senki sem fog zavarni minket és ez a gondolat örömmel töltött el. Így inkább elindultam a bejárati ajtó felé. Amikor beléptem, egyből tudtam merre találom meg Jake-t. A hangok az emeleti szobák egyikéből jöttek. Jacob hangján kívül tisztán kivehető volt Emmetté és apáé egyaránt. A téma mi más lehetett volna, mint én és persze Jake. Meglepően többet hallhattam Emmett hangját, nem irigyeltem Szerelmemet.

– Jackie fiú, annak ellenére, hogy bírlak, ugye tudod, hogy az lenne a legjobb számodra, ha a kis Blacket a gatyádban tartanád? Stim? – Nem hiszem el, hogy még mindig ezzel traktálják szegényt! Már nem vagyok kislány, miért nem látják már ezt be?

– Nem vagyok szellemi fogyatékos. Tisztában vagyok a véleményetekkel… – Egy kis hatásszünet következett. –, ami nem azt jelenti, hogy egyet is értek vele! – Elképzeltem Emmett diadalittas arcát, majd azt, ahogyan arcára fagy kárörvendő vigyora. Ennek hatására egy kisebb kacaj tört elő belőlem s ezek után tudtam… lebuktam. Kinyitódott az ajtó és három szempár nézett vissza rám. Apu megrovóan – Gondolom a hallgatózás miatt –, Em komoly ábrázattal, persze szeme most is mosolygott, Jake pedig kettejük között állva, fülig érő vigyorral az arcán. Mit sem törődve a mellette álló két véresen komoly ábrázattal álló férfival kilépett közülük, hogy gyengéden, de határozott mozdulattal megragadja a kezemet és magával húzva a nappaliba vezessen. Nagyi és Rosalie is ott voltak, ha jól hallottam Rosalie nagyon erősen próbálta meggyőzni anyut valamiről, és mivel igen jól ismerem Rose-t biztos voltam abban, hogy annak a bizonyos dolognak köze van hozzám, Jake-hez és a hétvégi kiruccanásunkhoz. Bárki azt gondolhatná, hogy azok után, ami a Volturival történt, megváltozott az egymáshoz kapcsolódó viszonyuk, de amint elállt a veszély a kapcsolatuk ismét abba az örökké marakodós helyzetbe állt vissza, mint azok előtt. Akárhogyan próbáltam rendbe hozni ezt a dolgot kettejük között, sosem jártam sikerrel s mára már be kell látnom hiábavalóak a próbálkozásaim, az erőfeszítések ők örökké így fognak viselkedni egymással. Mikor észrevette, hogy megjelentünk mi is, azonnal csendben maradt.

Elérkezett a pillanat, a pillanat amikor végre elindulhatunk a legszebb hétvégémre. Jake bepakolt mindent és már csak a kínos búcsúzkodás volt hátra.

– Vigyázzatok magatokra! – mondta anya és nagyi, amikor odajöttek hozzám. Megöleltek és egy kedves mosoly kíséretében utamra engedtek. Apu természetesen még vetett pár óvó és figyelmeztető pillantást Jake felé, ám mi már erről tudomást sem véve beszálltunk az autóba és elhajtottunk.

– Áruld már el hova megyünk! – próbálkoztam újra, bár kétségem sem volt afelől, hogy Jake továbbra is titkolózni fog. Azért egy próbát megért…

– Nem árulok el semmit. Hamarosan láthatod a saját szemeddel. Hidd el tetszeni fog – mondta végül, majd az arcom láttán mosolyogni kezdett.

– Min mosolyogsz? – kérdeztem.

– Tudod mennyire gyönyörű vagy mikor duzzogsz? – Bár nem akartam, de szavai és az arckifejezése ismét mosolyt csalt az arcomra.

– Csak akkor vagyok gyönyörű? – érdeklődtem, de az eleinte oly komoly arcvonásaim hamar boldog és huncut mosolyra húzódtak.

– Az igazat mondjam, vagy hazudjak?

– Szerinted? – szemöldököm magas ívbe szaladt.

– Nem is tudom… azt hiszem igen, csak akkor vagy gyönyörű – felelte teljesen komoly ábrázattal. Előbbi kacérkodó mosolyom azonnal arcomra fagyott. Ajkai lassacskán egyre szélesebbre húzódtak, mígnem fülig nem érő mosolyként el nem terült az arcán.

– Szemét! – mondtam, majd játékosan a vállába bokszoltam. A motor leállt és az autó immáron elérte úti célját. Tekintetem rögtön körbefuttattam a szélvédőn keresztül elém vetülő felülmúlhatatlan tájon.

– Tudtam, hogy tetszeni fog! – hallottam meg Jake halk, már-már suttogóan lágy hangját, ami oly közelről jött, hogy éreztem forró leheletét, minek hatására egy erőteljes borzongás futott át testemen. Reménykedtem abban, hogy előtte mindez titok marad ám látván önelégült arcát szertefoszlottak efféle vágyaim. Jake kiszállt, kinyitotta nekem is az ajtót. Megéreztem a hihetetlenül friss és tiszta levegőt, s élvezettel vettem mély lélegzeteket mélyen magamba szívva az erdő és a hegyi levegő kellemes és megnyugtató illatát. Nem tudom mióta állhattam odakint, de amikor meghallottam, Jake hangját és felé fordultam ő már a ház ajtajában álldogált és gyönyörűen sötétlő szemivel engem nézett. – Nem akarsz bejönni? Szerintem a ház is tetszene. – Hallottam a hangját és tudtam, hogy hozzám beszél, de nem érzékeltem semmi mást a szemein kívül. Teljesen elvesztem a mélységében, abban, hogy ennyi szerelmet látok minden egyes pillanatban a tekintetében, hogy mennyire érzékelhető minden egyes szavában, lélegzetvételében az egymás iránt érzett kiolthatatlan és megsemmisíthetetlen összetartozás.

– Megyek már – mondtam végül mikor végre sikerült elszakítanom magam a tekintetétől, az erdőtől a testemet felélénkítő levegőtől. Mikor beértem egy nem túl nagy, mégis gyönyörűen berendezett fából épült házban találtam magam. A nappali és az egész ház a barna különböző árnyalataiban pompázott, néhol feldobva egy-egy fekete illetve fehér kiegészítővel. Az egész helységből melegség áradt, a meghitt közeg, az egész olyan barátságos és megnyugtató volt. Az első pillanattól kezdve úgy éreztem mintha otthon lennék. Aztán megpillantottam a lépcső aljához lepakolt bőröndöket és a kisebb táskákat, amit magunkkal hoztunk. Szóval akkor már ezeket is behozta.

– Gyere, megmutatom a szobánkat – szólalt meg ismét, majd megfogta a kezem és együtt felsétáltunk az emeletre. Ha jól hallottam azt mondta szobánk, ezek szerint egy ágyban fogunk aludni… ez jó jel.

Amint felértünk egy nem túl hosszú folyosóra léptünk. Összesen volt két szoba és egy harmadik helység. Gondolom a fürdőszoba. Jake még mindig a kezem fogta és automatikusan elindult az első ajtó felé. Megállt, kezét a kilincsre helyezte, majd benyitott. A háló is ugyan abban a színben virított, mint a ház többi része, de ami igazán feldobta az a szoba közepén elterülő hatalmas baldachinos ágy… egyszerűen gyönyörű volt.

– Tetszik?

– Igen, nagyon – feleltem, de teljesen máshol jártam. Annyira tetszett ez a helyzet, csak Ő és Én ebben a pompás kis házban fent a hegyekben ahol senki és semmi nem teheti tönkre a boldogságom.

– Megyek felhozom a cuccainkat addig nézz jobban körbe ha akarsz, a mosdó pedig szemben van – mondta, majd választ nem várva egy röpke csókot lehelt ajkaimra és már el is tűnt. A szoba minden zegzugát megnéztem, gyönyörködtem a kilátásban, majd engedve a kísértésnek boldogan belevetettem magam a hatalmas ágyba. Nem csak a szemnek gyönyörködtető, de igazán kényelmes volt. Még az ágynemű illata is kellemes fenyőillatot árasztott.

– Látom az ágy igazán elnyerte a tetszésedet. – Jake hangjára hirtelen minden érzékszervem kiélesedett, és amikor felemelve a fejem megpillantottam őt, amint az ajtó félfának támaszkodva, kezeit karba téve, huncut mosollyal az ajkán engem néz, akaratlanul is tüzetesebben végig néztem a póló alól kikandikáló feszes izmokat, a karjain duzzadó, hatalmas erőt rejtő izomzatot és úgy éreztem menten elakad a lélegzetem. A pulzusom az egekbe szökik, a szívem vad kalimpálásba kezd és a fantáziám szárnyalni kezd. Mikor magamhoz térek Jake már nem az ajtóban, hanem mellettem áll és mikor ajkait mozgásban látom, rájövök hozzám beszél. – Nessie, jól vagy? – kérdezi mire én hirtelen azt sem tudom nevessek-e kínomban vagy inkább sírjak. Ha tudná mennyire akartam az elmúlt pillanatokban, sőt, hogy mennyire akarom még mindig. Egy hatalmas levegővétel után úgy éreztem a vérmérsékletemet sikeresen normálisabbá csökkentettem így még mindig az izgatottságtól rekedtes hangon válaszoltam.

– Pe… persze, csak elbambultam egy kicsit. Ne haragudj. Mondtál valamit? – Először nehézkesen, de sikerült a szemébe néznem.

– Csak azt kérdeztem lenne-e kedved sétálni kicsit, vagy esetleg vadásznál? – Vadászni? Huhh azt hiszem ez most egy nagyon jó ötlet. Sőt nagyszerű! Szükségem van most egy kis gőz kiengedésre. El sem tudom képzelni, hogy fogom túlvészelni ezt a hétvégét, ha csak ennyitől ennyire felforrt a vérem.

– Ez egy remek ötlet. Menjünk – mondtam, majd mit sem várva felpattantam az ágyról kézen ragadtam és pillanatokon belül már az erdő sűrűjébe vetettem magam. Nem vesztegettem az időt azonnal átadtam magam az ösztöneimnek és csak vadásztam és vadásztam, mindaddig, amíg úgy nem éreztem teljesen lenyugodtam. Mire vissza értünk a házhoz már jócskán sötétedett.

– Te ma aztán kitettél magadért – jegyezte meg Jake miközben kézen fogva fellépkedtünk a verandára.

– Ezt meg hogy érted?

– Öt szarvas? Még a legjobb formádban sem voltál ennyire falánk – mondta, bár kicsit sem gúnyolódásképpen, inkább poénnak vette fel. Én ugyan tisztában voltam eme falánkságomnak okával, de nem állt szándékomban a tudomására hozni így is elég kínos helyzetekbe tudom néha magam sodorni, nem kell még tetőznöm a dolgot.

– Jól van, na elragadtattam magam kicsit, de szerintem ez csak ennek a helynek a hatása – mutattam az előttünk elterülő tájra.

Lassacskán az óra ütötte a tizenegy órát így mindketten felbaktattunk a szobánkhoz.

– Én elmegyek fürdeni – mondtam, majd gyorsan összeszedtem a cuccom. Épp a táskámban matattam, amikor a kezembe akadt egy gondosan becsomagolt valami, amin precízen formált betűkkel ez állt: "Csak szombat este nyisd ki. Hidd el tetszeni fog. Szívesen Alice! És ne feledd csak szombaton, úgyis látom, ha nem akkor nyitod ki" – Ez aztán Alice-re vall, megajándékoz és közben megfenyeget! Mivel tisztában voltam azzal, hogy Alice-nek nem érdemes ellenszegülni visszatettem a táskába és előhúztam egy szatén rövidnadrágot, hozzá tartozó egyszerű pántos felsőt. A fürdést, mint általában most sem hamarkodtam el, kellemesen kiáztattam magam. Amikor beléptem a fürdőbe először nem tudtam eldönteni magamra zárjam-e az ajtót vagy csak csukjam be simán. Végülis nem lenne semmi abból, ha meglátna Jake… na jó iszonyatosan kínosan érezném magam, de mit is akarok én most komolyan? A minap még azt tervezgettem, hogy hogyan csábítom el, most meg attól rettegek, nehogy meglásson fürdés közben. Komolyan már én magam sem vagyok tisztában azzal, hogy mit akarok. Kikászálódtam a kádból, megtörülköztem és gyorsan belebújtam a ruhába. Amikor kiléptem a gőzzel megtelt fürdőből, hirtelen megcsapott az ablakon át érkező hűvös levegő. A testem ugyanúgy reagált a hidegre, mint minden embernek, így libabőrösen vacogtam át az egyik ajtóból a másikba. Mire beértem a hálóba Jake már az ágyban feküdt. Csak a felsőteste látszott ki a takaró alól, ami éppen elég volt ahhoz, hogy egy újabb bizsergés járja át a testem. Ott álltam és néztem őt. – Nem is fürdesz? – kérdeztem hirtelen.

– Már megfürödtem, a földszinten is van egy fürdőszoba – felelte. Mivel a háló ajtaját nyitva hagytam egy újabb hideg fuvallat csapott át a szobán, beleborzongatva minden porcikám.

– Te fázol? Gyere, bújj ide mellém Szépségem! – Annyira menni akartam, hogy még gondolkodnom sem kellett semmit a lábaim automatikusan teljesen maguktól elindultak az ágy felé és bebújva a puha és meleg takaró alá a vacogásom alább hagyott. Először valóban a takarók nyújtotta melegség miatt, aztán már a mellettem helyet foglaló férfi, forró testétől. Szorosan hozzá bújtam és nem sokkal később már mindketten mély álomba szenderültünk. Az álmaim másról sem szóltak, mint Jake-ről és rólam, de ezzel együtt mindegyik egy az erdőből figyelő kék szempárral végződött.

Reggel kilenc körül ébredtem és Jake-t nem találtam magam mellett. Majd amikor jobban oda figyeltem a házban hallható zajokra, az illatokra rájöttem, hogy Jacob a konyhában van és valószínűleg a reggelit készíti. Ettől a gondolattól mosolyra húzódtak az ajkaim és jóérzéssel töltött el, hogy ennyire foglalkozik velem. Nem sokkal később hallottam amint egymás után lépked felfele a lépcsőfokokon és végül benyit az ajtón.

– Jó reggelt Szépségem! – köszönt azzal a gyönyörű száz wattos mosolyával, amit annyira imádok.

– Jó reggelt! – köszöntöttem én is, majd helyet foglalt mellettem. A tálcán a lehető legfinomabb dolgok szerepeltek. Rengeteg palacsinta, sok-sok csoki szirup és minden, ami szem szájnak ingere. Miután jól bereggeliztünk, felöltöztünk ugyanis Jake még mindig félmeztelen császkált a házban, így minden figyelmemet magára vonva. Az egész napot a szabadban töltöttük, majd olyan négy óra körül bementünk a házba és a DVD halmazok közül kiválasztottunk egy filmet. Mindketten a kanapéra kucorodtunk és szorosan egymáshoz bújva néztük azt. Na jó túlzás, hogy néztem a filmet, leginkább őt néztem. Figyeltem az arcán előbukkanó reakciókat az ajkai körvonalát, hirtelen olyan hívogatóvá váltak, hogy még ha akartam volna sem lettem volna képes megálljt parancsolni magamnak és a testemnek, a vágyaimnak. Egyik pillanatról a másikra az ölébe ültem, lábaimat dereka köré fontam és vadul csókolni kezdtem. Az elején kicsit meglepett volt, aztán gyorsan összekapta magát és minden figyelmét nekem és a csókunknak szentelte. Minden csókkal jobban vágytam a következőre és a következőre, aztán már úgy éreztem az sem elég és többet akarok. Teljes egészében Jake-re vágytam. Az Övé akartam lenni testestül lelkestül. Abban a pillanatban, amikor meghallottam az egyre fokozottabbá váló lélegzetvételeit és éreztem, hallottam az egyre ritmusosabban dobbanó szívverését, – ami ha lehet még erősebben hatott rám –, a testemben keringő vér csak úgy száguldozott az ereimben. Most már nem csak az ajkaink játszadoztak egymással, hanem éreztem amint Jake forró kezei elindulnak a hátamon le egyenesen a derekamig ahol egy kis időre megtorpan, majd tovább halad. Mintha abban a pillanatban még perzselőbb lett volna az érintése. Annak ellenére, hogy minden egyes alkalommal mikor kezei érintették a bőröm szinte égették a testem, akartam, hogy érintsen, hogy simogasson és becézgessen minden egyes pillanatban… ÖRÖKKÉ. Kezei lassacskán elérkeztek a csípőmig, elérve a nadrágom derekának peremét. Miközben az ő kezei felfedező útra tértek én sem tétlenkedtem. A pólója végét megragadva egy mozdulattal lerántottam róla azt, és immáron tenyeremet egyre gyorsabban emelkedő mellkasára tettem és lassan végig simítottam felsőtestén. Azon az erőt és férfiasságot tükröző testen, ami már oly régóta feszegeti a bennem lakozó és kitörni vágyó szenvedélyt. Eddig sosem gondoltam, hogy ilyesfajta érzések is léteznek és én is átélem majd ezeket, de szerencsére mégis megtörténik. Jake hirtelen megragadott a csípőmnél fogva és pillanatokon belül a hálóban találtam magam. Gyengéden letett az ágyra és folytatta csókjait, a nyakam és a kulcscsontom lágy kényeztetését. Amikor a kezeim megálltak Jake övénél hirtelen megállt s a tekintetem kereste. Hiába akart józan maradni az ő tekintete is fátyolos volt, a mámor fátyla mindkettőnkön eluralkodott. Tudtam, hogy akarja, ha eddig nem is most már százszázalékosan biztos voltam abban, hogy ő is éppúgy akar engem, mint én őt.

– Téged akarlak! – mondtam, mire a szemeiben eddig még nem látott tűz lobbant. Gyengéden a pólóm alá csúsztatta egyik kezét és annak segítségével még közelebb húzott magához. Ujjait végig húzta gerincem mentén amitől az egész testem bizseregni kezdett. Megfogta a pólóm és gyengéden megszabadított tőle, így immáron már csak egyetlen apró ruhanemű takarta el szemei elől kebleim. Egy röpke ideig szemeivel végig pásztázta a melleimet majd finom csókokat hintett rájuk. Érintései hatására már nem csak a légzéseim és szívveréseim hangja, de egyre sűrűbbé váló halk nyögéseim is betelítették a szoba falait. Ajkai egyre lejjebb vándoroltak, le a melleim között a hasamra, egészen a köldökömig, miközben hüvelykujjaival a derekamon körözött. Kezével egy határozott mozdulattal kikapcsolta nadrágom gombjait és megszabadított attól is. Egy újabb pillanatig végig nézett rajtam miközben ott feküdtem az ágyon, készen arra, hogy mindenem neki adjam és a szemeiben megvillanó gyönyör, a csodálat újra felperzselte minden érzékem. Ajaki újra birtokba vették az enyémet csókjai egyszerre voltak gyengédek és vadak. Úgy éreztem ideje a kezembe vennem a dolgokat így egy kicsit használatba véve vámpír erőmet megfordítottam a helyzetet, így most már ő volt, aki az ágyon feküdt én pedig lábaim átvetve derekán lovagló ülésben elhelyezkedtem az ölében. Amint megérezte férfiasságának nyomuló ölem, halk kéjes sóhaj hagyta el ajkait, s ez, ha lehet még ennél is jobban feltüzelt. Kikapcsolva az övét, vámpír gyorsasággal megszabadítottam a nadrágjától, ami hát nem éppen végezte egyben, de most semmi nem számított. Most már csak egy vékonyka bokszeralsó fedte el a tagadhatatlanul meredező kincsét. Vágytól perzselve megnyaltam ajkam és gyengéd mozdulatokkal lehúztam az utolsó zavaró tényezőt is. Még sosem láttam meztelen férfi testet, de amikor megláttam Jacobot úgy éreztem számomra nem létezik szebb, gyönyörűbb, kívánatosabb férfi a világon csak Ő. Még sosem csináltam ilyesmit, de ösztönösen tudtam mit kell tennem ahhoz, hogy örömet okozzak neki. Miután már nem bírta tovább a kínzó gyönyört, megragadott a tarkómnál fogva és ajkaink újabb vad táncba kezdtek. Immáron ismételten alá kerültem és kínzó lassúsággal haladt ajkaival egyre lejjebb és lejjebb míg nem elérte a vékonyka anyagot. Fogaival megragadta és lassan lehúzta azt. Közben gyengéd csókokkal kényeztette a combom, a térdem és mindenhol ahol csak ért. Miközben ajkai igencsak közel játszadoztak a legjobban lüktető testrészemhez a bizsergés egyre csak fokozódott és fokozódott. Amint megéreztem forró ajkainak játékát egy az eddigieknél is hangosabb elismerő hang hagyta el ajkaimat. Miután már szinte kínzó gyönyörökben volt részem, megragadva Jake-t a vállainál fogva magamra húztam és halk suttogó hangon csak ennyit mondtam.

– Akarlak… most! – Nem kellett kétszer mondanom amint egymás szemébe nézve megállapította, hogy tényleg akarom és készen állok neki adni magam, gyengéden a lábaim közé simult és egy gyengéd mégis határozott mozdulattal belém hatolt. Az érzés, ami akkor átjárt elmondhatatlan, szavakba beleönthetetlen. Ezt érezni kell, mindamellett, hogy az első pár mozdulat csekély fájdalommal járt, maga volt a mennyország kapuja, hogy miért csak a kapuja? Nos, ami percekkel később következett még ennél is leírhatatlanabb volt. Hallottam, hogy a légzése egyre rendszertelenebb és a sóhajai is egyre kéjesebbek, minek hatására az én légzésem is gyorsulni kezdett majd egyszer csak úgy éreztem a világ megszűnik és minden eddig érzett gyönyör eltörpül a mellett, amit akkor éreztem. Minden egyetlen egy pontra éleződött ki és aztán, egy hatalmas robbanás következtében beléptem a mennyország kapuján. Egy két pillanattal később Jake háta ívbe feszült és egy erőteljes remegés futott végig a testén. Immáron együtt élveztük a menny nyújtotta csodát.

Miután mindketten kellőképpen visszatértünk a Földre, egymás karjaiban feküdtünk és az elmúlt egy órát játszottuk le újra és újra a fejünkben.

– Szeretlek! – mondta.

– Én is szeretlek! – Egy leheletnyi csók után mindketten pihentető álomba merültünk.

Vagy mondjam azt, hogy csak egy ideig volt pihentető? Az álmom ismét csodálatos volt mindaddig, amíg újra meg nem jelent az a kép, az erdő és a benne rejtőző kék szemű alak.

– Kevin – Suttogásom hangos morajként hasított bele a sötét éjszakába.

Az a bizonyos hálószoba :)

♥Közvélemény kutatás♥

Mivel már többen említettétek, hogy kíváncsiak lennétek a Lili-Paul között kialakult intim együttlétre, szeretném ha a kitett szavazáson eldöntenétek ezt. Köszönöm, Bee

♥ 33. fejezet - Megérzések ♥

MEGÉRZÉSEK

Amint felocsúdtam a döbbenetből azonnal a többiek reakcióit figyeltem, de úgy tűnt észre sem vették. Igazából, ha nem a saját szememmel láttam volna, el sem hinném, hiszen semmi jelét nem adta, hogy lenne itt valaki, nem éreztem a szagát sem. Majd amikor Jake meglátta az aggodalommal teli szemeimet és a rémült arcomat azonnal odajött hozzám és faggatni kezdett.

– Nessie mi történt? Olyan zaklatottnak látszol! – Az arca felvette az aggodalmas vonásokat és láttam rajta valóban megijesztettem, pedig egyáltalán nem állt szándékomban.

– Én csak azt hiszem láttam valakit odakint – feleltem enyhén akadozó hangon mire mindenki felém kapta a fejét és azonnal mellettünk termettek.

– Hogy érted, hogy láttál valakit? – kérdezte apa.

– Az, előbb amikor az erdőt figyeltem, hirtelen elsuhant valaki a ház előtt. Nem tudom ki lehetett az. Nem értem nem éreztem a szagát sem, és ahogy látom ti sem vettetek észre semmit – Mindenki gondolkodóba esett szavaim hallatán. Jake szorosan magához ölelt, aminek hatására kicsit megnyugodtam. Em, Jazz és apa pedig kimentek körülnézni a környéken hátha találnak valami nyomot.

– Kicsim jól vagy? – kérdezte anya. Láttam rajta, hogy leginkább miattam aggódik ezért próbáltam megnyugtatni annak ellenére, hogy én kicsit sem éreztem magam annak.

– Persze anya minden rendben, ne aggódj. – Már eltelt negyed óra, de apuék még mindig nem tértek vissza. Időközben bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra. Én természetesen Jake mellé ültem, aki mindvégig fogta a kezem és gyengéden simogatta azt. El sem tudom mondani mennyire jól esett a közelsége, hogy tudtam akármi is jön ez után, nem vagyok egyedül, hogy ő itt van nekem. Miután fél óra elteltével sem volt semmi hírünk apuék felől az aggodalom szépen lassan kezdett visszaszivárogni belém. Minden egyes zajforrásra oda kaptam a fejem és figyeltem hátha ismét meglátok valamit vagy valakit, de semmi.

– Szépségem nyugodj meg nem lesz semmi baj – mondta Jake. És akkor megjelentek mind a hárman. Em, Jasper és apa.

– Nem járt erre senki, legalábbis nem hagyott egy árva nyomot sem – mondta apu miközben nagyapára nézett aztán tekintete Jake-et fürkészte. Mintha szavak nélkül próbált volna válaszolni egy kimondatlan kérdésre. Hosszan minden egyes lehetőséget végig tárgyaltak, átbeszéltek és végül arra jutottak, hogy mindannyian nyitva tartjuk a szemünket és éberen viselkedünk. Fogalmunk sem volt róla ki lehetett az most, hogy a Volturi nincs a lehetőségek listáján sokkal több eshetőségre kellett felkészülnünk. Másnap reggel ismét suliba kellett mennünk, úgyhogy olyan tizenegy óra körül Jake is haza ment, búcsúzóul egy édes puszit nyomott ajkaimra és hosszas vágyakozó pillantások után beszállt az autójába majd elhajtott. Halk sóhaj után beléptem az ajtón, illetve csak szerettem volna, mert Jasper megakadályozott benne.

– Hát te? – kérdeztem, amikor hirtelen neki ütköztem.

– Látom jócskán elveszted a vámpírképességeidet amikor Jacob közelébe kerülsz – mondta miközben alig bírta vissza fojtani a feltörekvő nevetését.

– Ha-ha-ha igazán vicces Jasper.

– Jó, jó de most komolyan, örülök, hogy végre megvallottátok egymásnak az érzéseiteket, tudod néhanapján igazán nehezen viseltem az elfojtott érzelmeiteket. Most úgymond kicsit megkönnyebbülhettem én is.

– Sajnálom – mondtam igazán röstellve a dolgot.

– Ugyan nem kell ostoroznod magad emiatt, igazán örülök, hogy végre boldog vagy és persze, annak is örülök, hogy Jacob is az.

– Köszönöm. Mit gondolsz aggódnom, kéne, az ismeretlen látogató miatt?

– Nem hiszem, valószínűleg csak körül nézett a környéken, sokan hallanak rólunk főleg most, hogy a Volturi veszte is a mi nevünkhöz kötődik. Sőt leginkább hozzád a négy éves félig ember félig vámpír lányhoz, aki képes volt elbánni egy évszázadok óta létező királyi családdal. Ami engem mondhatni aggaszt egy kicsit az, az, hogy nem hagyott maga után egy nyomot sem, sem egy gyenge szag vagy valami… így sokkal nehezebb lesz a nyomára bukkanni. Na de mindegy most már ne rágódj ezen, szerintem ideje volna lefeküdni, nem gondolod? – kérdezte s a végszóra persze megjelent anyu és apu is.

– Ami azt illeti szerintem is menned kéne – értett egyet apu is. S persze most is, mint már olyan sokszor megpróbálta bevetni a „szigorú apa” vagyok tekintetet, ám ez régebben sem vált be, ellenben nekem egyetlen pillantásom is elég volt s máris levettem a lábáról.

– Rendben apa – egyeztem bele majd egy-egy puszi után felmentem a szobámba. Egy gyors fürdés után befeküdtem az ágyamba ám az álom nem telepedett rám. Most valahogy nem hatott rám megnyugtatóul az üvegfal, ami az erdő sötét és rejtélyes vonulatait tárta a szemem elé. Éppen ellenkezőleg, folyamatosan az az árny lebegett a szemem előtt és néha-néha mintha látni véltem volna ismét. Azzal nyugtattam magam, hogy valószínűleg csak beképzelem magamnak túl sok minden történt mostanság. Eszembe jutottak a Jakkel töltött percek és a szívem ismét boldogsággal telt meg. Aztán felelevenedett a pillanat, amikor az apja ránk nyitott… még mindig kínosan érint a dolog. Ennek ellenére az, ahogyan akkor csókolt… elképesztő hatással volt és van rám még mindig, ha csak eszembe jut. Úgy érzem, mintha nem is a Földön járnék! Az egész testem felhevül, de nem úgy, amikor a képességemet használom, hanem egészen más módon. Az egész testem bizseregni kezd. Ma is, amikor ott állt előttem abban, a bokszerben… jesszusom, annyira örültem, hogy apám nem volt jelen. Ha hallotta volna az, akkor előbukkanó gondolatokat a fejemben kitért volna a hitéből. Magam sem tudom honnan jöttek, de az, az alsó… nagyon remélem, hogy nem vette észre mennyire megbámultam. Igazából láttam már pár srácot hasonló szerelésben vagy fürdőnaciban de, ott akkor abban a pillanatban igazán elkalandoztak a gondolataim, és talán ha nem lép közbe Billy… ááá hogyan is juthatnak ilyesmik eszembe, hiszem még csak nem régen jöttünk össze mit is képzelek, hogy már ilyesmin jár az eszem?…. Remélem apu nem figyelt most rám. Egészen addig, amíg el nem nyomott az álom Jake-re és az előttünk álló örökkévalóságra gondoltam. Talán nem kellett volna…

(Másnap reggel)

Hétórakor ébresztett a vekker, azonnal kipattantam az ágyból és egyenesen a fürdőszobába indultam. Egy gyors fogmosás és fésülködés után elindultam a gardróbba. Felvettem egy fehér csőnadrágot és egy pántnélküli kék felsőt ahhoz pedig egy fehér bolerót. A szobámba érve belebújtam egy tornacipőbe és már indulásra készen rohantam le a konyhába. Szokáshoz híven mindenki ott volt még Jake is és már javában fogyasztotta a reggeliét. Mivel a többiek is jelen voltak csak egy puszit nyomtam az arcára, de mindketten éreztük a benne megbúvó vágyat. Gyorsan bekaptam pár falatot és már indultunk is. Az igazságot megvallva nem voltam valami nyugodt és nem csak az előző napi gondok miatt, hanem mert éppen a suliba igyekeztünk, és ha suli, akkor Kevin. Az is igaz, hogy senkinek sem említettem eme aggályaimat főleg nem Jacobnak hiszen egyébként sem csípi őt, mint most már tudjuk miért, így nem akartam még jobban szítani a haragot. Valamint nagyon reméltem, hogy Kevin sem próbál majd vitát szítani. Jake autójával mentünk, amit ha eddig nem mondtam volna lecserélt és immáron egy Lexus RX-et vezet. Igazán illik hozzá.

A parkolóba beérve láthatóan jócskán megtelt már. Beálltunk az egyik még üres helyre, majd kiszálltunk és kézen fogva elindultunk a bejárat felé. Mondanom sem kell, hogy rengeteg szempár figyelt minket. A legtöbb lány, gyűlölködő pillantásokkal méregette az egymásba fonódott ujjainkat, én pedig büszkén húztam ki magam Jake mellett. Úgy éreztem, hogy én vagyok a legszerencsésebb a világon és ezt a fortyogó lányok is, alátámasztották. Amikor beértünk az első óránkra Jake helyet foglalt az immáron megérkezett Lili mellett, aki a harc utáni napon érkezett haza Forksba, én pedig helyet foglaltam hátul az eddig üres padban. Igazán furcsálltam, hogy nincs itt Kevin, hiszen eddig egyszer sem hiányzott. Aztán az előttem, helyet foglaló lány megszólalt.

– Már két hete nem jár suliba. Nagyjából azóta mióta te sem. – Egy egész rövidke pillanatra elöntött a döbbenet és a meglepettség, de aztán mit sem mondó arccal közöltem.

– Kösz, a felvilágosítást, de nem érdeklődtem Kevin holléte felől – mondtam mire a lány arca gúnyos maszkká merevedett. Az igazat megvallva nem hagyott nyugodni az, amit mondott „Már két hete nem jár suliba.” Vajon mi történhetett? És amit utána mondott… „Nagyjából azóta mióta te sem.” Mi köze lehet Kevin eltűnésének hozzám? Olyan öt perc telhetett el és még mindig az előbbieken töprengtem, amikor a mellettem lévő szék nyikorgására felkaptam a fejem. Kevin egyenesen a szemembe nézett és mintha megpróbált volna kiolvasni belőle valamit.

– Szia Nessie! – köszönt és most is az a letörölhetetlen, bájolgó vigyor terült el az arcán.

– Szia Kevin! – köszöntem én is, majd helyet foglalt és még mindig engem nézett. Kezdtem ismételten kényelmetlenül érezni magam. Ami furcsává tette ezt az az, hogy az utóbbi időben ez mindig így volt, ha a közelembe férkőzött. Félve Jake felé lestem aki, mint sejtettem idegesen méregette Kevin – Nessie párosunkat. Kedves és szerelemmel teli mosollyal próbáltam enyhíteni a haragját, amitől kissé ellazultak a vonásai, ám Kevint továbbra is gyilkos pillantásokkal bombázta. Miközben én Jake-t néztem mindvégig magamon, éreztem Kevin pillantását. Egyre feszültebben vártam a kicsengetést, ami gyötrő lassúsággal közeledett. Még hosszúnak ígérkező negyed óra volt hátra, amikor Kevin ismét megszólított.

– Úgy látszik a haverod ma még mérgesebb, mint általában – A haverod… Ha tudná, hogy már nem egészen úgy áll a helyzet, mint két héttel ezelőtt.

– Már nem a haverom – feleltem s közben félszegen felé pillantottam. Hirtelen fény csillant szemeiben, amit a reménykedés apró villódzásának tudtam be.

– Ennek igazán örülök, azt hiszem sokkal kedvedre valóbb barátokkal is körülvehetnéd magad. – Teljesen tisztában voltam vele, hogy magára céloz.

– Ami azt illeti… Nem azt mondtam, hogy megszakítottam vele a kapcsolatot, csupán már nem haverok vagyunk. – Az arcán átsuhanó felismerés iszonyú gyorsan felváltotta az imént még ragyogó reménysugarakat.

– Szóval azt akarod mondani, hogy sikerült behálóznia téged ennek a suttyónak? – A hangja merő gúny volt és csak úgy sütött belőle a lenézés és a harag. Kissé kezdtem bedühödni, mit képzel magáról? Csak azért, mert egy öntelt tahó, aki azt hiszi bárkit megkaphat, nem beszélhet így Jake-ről! Mindezt, csak azért mert hidegen hagy, na jó éppenséggel nem hagy hidegen, de egyáltalán nem, úgy ahogy Jacob. Sőt folyton feszengek mellette és irtózom, amikor a közelembe kerül. Épp feleltem volna, amikor megszólalt a várva-várt csengő és Jake abban a pillanatban mellettem termett.

– Mehetünk Nessie? – az arca nyugodtságot mímelt, ám én láttam rajta az elfojtott feszültséget.

– Persze. – Majd hátamra dobtam a táskám és egymás keze után kapva elindultunk a következő óránkra, Kevint otthagyva válasz nélkül. Egyre jobban aggaszott ez az egész Kevin dolog. Ugyan az a srác, mint két héttel ezelőtt és mégis más. Olyan mintha… mintha veszedelmesebbé vált volna.

– Min töprengsz ennyire Szépségem? – Jake hangja kijózanítóul hatott rám, ám nem sokáig, hiszen amint a gyönyörű szemeibe néztem, újra elvesztem.

– Semmin. Csak úgy bambultam. – Fogalmam sem volt róla miért, de úgy éreztem nincs itt az ideje annak, hogy megosszam vele a Kevinnel kapcsolatos aggályaimat.

– Milyen órád lesz? – kérdeztem, amolyan téma elterelésként.

– Biológia. És neked?

– Tesi. – mondtam, majd egy kisebb fintor került az arcomra.

– Látom mennyire lelkes vagy cicám, de most el kell válnunk egymástól – mondta olyan csábos mosoly kíséretével, amiért már többször kihagyott a szívem, ám én is felfedeztem a szemeiben villogó szomorúságot, s mi tagadás imponálóan hatott a lelkemre.

– Tudom, akkor óra után találkozunk. – Ajkai közeledtek felém, majd gyengéden elérve az enyémet édes csókkal váltunk el egymástól. A nap további része elég gyorsan telt. Mivel nem volt azon a napon több közös órám Kevinnel, a padban töltött idők nyugalommal teltek, ezt azonban nem mondhatom el a szünetekről. Folyton magamon éreztem a pillantását, de amikor körül néztem mégsem láttam sehol. Az órák után egyenesen haza mentünk és pár szó váltása után a többieket magukra hagyva felmentünk a szobámba.

– Valami baj van? Olyan furcsán viselkedtél ma. – Jake leült az ágyamra és lelkemig hatoló pillantással várta az imént feltett kérdésére a válaszom.

– Nincs semmi baj, csak kicsit feldühítettek Kevin szavai és idegesített, hogy nem tudtam belemondani a képébe azt, hogy szeretlek téged és te sokkal jobb vagy nála és bárkinél – feleltem az igazság egy részét. Leültem szorosan mellé, majd hátra dőltem neki támaszkodva az ágytámlának. Jake az ölembe hajtotta a fejét és közben hosszú perceken keresztül csak néztük egymást, elvesztünk egymás szerelmes tekintetében. Mindvégig a haját simogattam s annyira más volt minden mostani érintés, sokkalta másabb, mint a eddigiek, annyival érzelmesebb volt minden pillantás.

(Pár hónappal később)

A suliban minden rendben volt, leszámítva az egyre kényelmetlenebbé váló Kevin ügyet. Napról-napra egyre különösebb lett az egész. Ami Jake-t illeti, percről-percre jobban szeretjük egymást, és a kapcsolatunk kezd igazán elmélyülni, bensőségesebbé válni. Mivel teljesen tisztában voltunk apám elveivel, ami szexet illeti Jake nem hajlandó eme elveknek ellenszegülni. Ami engem illet, úgy gondolom nem az lényeg házasok vagyunk-e, hanem hogy mennyire szeretjük egymást, és ezt szándékozom Jake tudtára hozni. Biztos vagyok abban, hogy ellenkezni fog és kifogásokat keres majd, de remélem, nem kell majd sokat győzködnöm őt. Nap, mint nap látom milyen szemekkel néz rám és bármennyire is tagadni próbáltam én is egyre nehezebben tudom elviselni a jelenlétét anélkül, hogy ne akarnék az ajkai után kapni, vagy végig simítani a tökéletesen kidolgozott testén, egészen közel kerülni hozzá, a fülébe suttogni hogy akarom őt. Már hónapok teltek el azóta, hogy bevallottuk egymásnak az érzéseinket, és én készen érzem magam arra, hogy a kapcsolatunk egy újabb szintre emelkedjék egy bensőségesebb, érzékibb szintre. Magam is elcsodálkozom mennyire magabiztosabb, és bátrabb vagyok az új képességem megjelenése óta, de örülök neki. Nagyon remélem, hogy Jake nem lesz elutasító velem szemben, mert nem hinném, hogy túl jó hatással lenne az újdonsült önbizalmamra. Ma este Jake átjön hozzánk, azt mondta, van egy meglepetése számomra. Teljesen felvillanyozott ezzel a hírrel, próbáltam Alice-től megtudni, hogy mit tervez, de azt mondta ő nem tud semmit. Ami valószínűleg kicsit sem igaz. Nem neheztelek rá emiatt, hiszen biztos Jake kérte meg őt, hogy ne mondjon nekem semmit. Még két órám volt Jake érkezéséig így elmentem fürödni. Hajat mostam, miután megvoltam a fürdéssel törülközőbe csavartam magam, majd a hatalmas fürdőszobai tükör előtt álltam és a hajammal bíbelődtem. Miután azzal is megvoltam átsétáltam a gardróbomba és azon tűnődtem mit kéne felvennem. Egyáltalán megyünk valahova vagy nem, és ha igen akkor hova? Elegáns ruha kéne vagy bulisabb? Esetleg megteszi egy egyszerűbb, hétköznapibb szerelés is? Itt szakadt el a cérna…

– Alice! – kiáltottam el magam, mire az említett megjelent.

– Nessie már mondtam, hogy nem tudok semmit – kezdte újra.

– Ugyan Alice ne etess ezzel jó? Tudom, hogy Jake kért meg téged erre, de most nem is ezért hívtalak. – Az arca hirtelen a távolba meredt. A jövőt kémlelte.

– Jó rendben, ebben segítek – felelte, pedig még meg sem kértem.

A ruháim közt matatva előhúzott egy egyszerű zöld felsőt – amin a dekoltázs már nem volt olyan szimpla –, majd a kezembe nyomta egy fekete csőnaci társaságában. Akkor ezek szerint nem egy elegáns helyre megyünk… lehet az is, hogy a meglepi egy tárgy. Mosolyogva elvettem tőle a kiválasztott ruhadarabokat, mire ő mit sem szólva kilibbent. Felöltöztem és elindultam lefele a lépcsőn, amikor csengettek. Azonnal az ajtónál teremtem és feltépve az életet jelentő férfitől elválasztó ajtót immáron egymással szemben álltunk.

– Szia! – köszönt, azután beljebb lépett.

– Szia! – köszöntöttem én is, majd éhes szemekkel csodáltam arca tökéletességét. Legszívesebben ajkaira vetettem volna magam, azonban egyes okok miatt csak a kínzó vágyakozás maradt. – Szóval mi lenne, az a meglepi? – kérdeztem csillogó szemekkel, miközben mind bementünk a nappaliba.

– Szóval… – kezdte és közben engem nézett. Láttam rajta iszonyúan élvezi azt, hogy ennyire izgatott vagyok a meglepetése miatt.

– Na Jake nyögd már ki! Légyszi! – bevetettem az angyali pillantásom, aminek sosem tudott ellen állni. Most sem.

– Arra gondoltam elmehetnénk a hétvégén valahova – felelte végre, mire én hirtelen izgatottságomban a nyakába vetettem magam, aztán eszembe jutott nem vagyunk egyedül, és hogy annak ellenére mennyire menni szeretnék közel sem biztos, hogy ezzel apuék is egyet értenek. Így miután elengedtem Jacobot pillantásom apuét kereste, aki teljes nyugalommal és mosollyal az arcán nézett immáron engem és kérdés nélkül bólintott egyet a fejével, ezzel beleegyezését adva az utazásomra Jake-kel. Ennek hatására ismételten fülig érő mosolyra húzódtak ajkaim. Egy hatalmas puszival megköszönve, azonnal Jacob felé fordultam.

– Jajj ez annyira jó! És hova megyünk? – kérdeztem rögtön.

– Ugyan Picilány szerinted az orrodra fogom kötni? – Már jó ideje nem hívott így, de nem zavart, mert most már tisztában voltam azzal, hogy egyáltalán nem tart annak.

(Másnap)

Eljött az utazás napja, a pár ruha, amit magammal viszek már bevan pakolva. Tegnap, amikor elmeséltem Lilinek a híreket a lelkemre kötötte, hogy előtte meglátogatom őt. Így most épp hozzá tartottam. Becsengettem és Lili pillanatokon belül tárt ajtóval behúzott a lakásba.

– Na és tudod már hova mentek? – kérdezte.

– Nem, de nem is lényeges. Az a jó, hogy együtt leszünk kettesben – mondtam és Lili rögtön felismerte azt a különös csengést a hangomban. Hiszen mostanában sűrűn felvetődött köztünk a szex, mint téma. Főleg mióta ő elmesélte mi történt közte és Paul között.

– Óóóó értem már. Akkor ezek szerint hétvégén beveted magad.

– Minden megeshet – feleltem, bár mindketten tudtuk, hogy ha rajtam múlik csodálatos hétvégénk lesz. Nem sokkal később elköszöntem Lilitől és elindultam haza. Gyorsan haza értem a gyorsaságmániámnak köszönhetően. Jake autója már a ház előtt parkolt. Leállítottam az autó motorját, majd kiszálltam, becsaptam az ajtót. Amint kiléptem az autóból ismét az a furcsa érzés fogott el… úgy éreztem, hogy valaki figyel. A tekintetem végig pásztázta a környéket, de sehol sem, láttam egy árva lelket sem. Miután sikerült ismét az egészet a paranoiámra fognom elindultam a bejárat felé…

És akkor a fák között egy ismerős szempárral találkozott a tekintetem.

Jake autója