♥ 11. fejezet - Váratlan helyzetek ♥

Váratlan helyzetek

Álmomban ismételten La-Pushban voltam és a parton sétálgattam, majd meghallottam amint valaki a nevemet kiáltja

– Nessie! Nessie drágám! – Mikor megfordultam a felém rohanó Jake-kel találtam szembe magam s ő volt az, aki a nevemet harsogta. Drágám? Mégis miért hívott így? De ami utána következett még furább volt, mert mint a múltkori álmomban is Jake oda jött hozzám, a karjaiba kapott és szenvedélyesen megcsókolt. Csókja olyan érzéseket váltott ki belőlem amilyenekről még csak azt sem tudtam, hogy létezhet. Ajkai lágyak és puhák voltak, egyszerűen isteni volt minden érintése. Abban a pillanatban úgy éreztem, itt kell lennem ez az én helyem. A karjaiban felülmúlhatatlanul boldog voltam. Aztán egyszer csak… felébredtem.

Mikor kinyitottam a szemem, még mindig Jake karjaiban feküdtem miközben ő szorosan ölelt magához. Szemei csukva voltak, arca nyugodt volt és most, hogy jobban szemügyre vettem őt, rájöttem, hogy Jake-nek nem csak a teste és a lelke tökéletes, hanem az arca is. Szemei mélyen ülnek és egészen sötét, majdhogynem fekete színben fénylenek s éppen emiatt oly könnyű elveszni bennük. Bőre gyönyörű bronz barna és selymes akár a kasmír, arcvonásai egy erős férfit mutatnak erős jellemmel. Ajkai is tökéletesek, mint minden más, ami csak Jake-kel kapcsolatos. Erről eszembe jutott az álmom. Álmomban megízlelhettem eme édes ajkakat. Csupán egy álom volt, de annak a legjobb, egyszerűen mennyei! Vajon milyen lehet valójában megcsókolni őt? Biztos vagyok benne, hogy ugyan olyan jó vagy esetleg még jobb, már ha lehetséges ez. Legszívesebben most azonnal kipróbáltam volna de, mit szólt volna ahhoz Jake? Biztos kiakadna, én is azt tenném. Lehet, azt gondolná meghibbantam, ami szerintem nagyon is lehetséges máskülönben miért gondolnék ilyesmikre? A fejem visszatettem mellkasára és hallgattam egyenletes légzését. Eszembe jutott egy mondat: Jó éjt Egyetlenem! – Vajon ez is az álmomhoz tartozott? Vagy tényleg ezt mondta volna? Úgy gondoltam jobb lesz, ha inkább későbbre halasztom ezt az egészet, mert ha nem hagyom most abba, akkor biztos begolyózok. Nem sokkal később Jake is mocorogni kezdett, majd kinyitotta szemeit, melyek most is gyönyörűek voltak.

– Jó reggelt Picilány – mondta és máris az én imádott mosolyomat láttam az arcán.

– Jó reggelt! – Neki köszönhetően én sem tudtam levakarni magamról felhőtlen jó kedvemet.

– Na, mi van, hol marad a jó reggelt puszim? Régebben mindig megkaptam, ha itt aludtál – mondta, de a már Emmettől is jól megszokott kaján vigyora ott ékeskedett az arcán, majd hogy még jobban megbizonyosodjak arról, hogy túl sok időt tölt drága nagybátyámmal mindezt megspékelte egy kacsintással. Igaza volt, régebben minden reggel, amikor itt aludtam nála egy hatalmas puszival köszöntöttem őt.

– Teljesen kiment a fejemből! Ne haragudj! – mondtam de, a végére már nem bírtam és elnevettem magam, közelebb hajoltam hozzá és adtam egy hatalmas puszit az arcára. Mikor ajkaim arcához értek, teljesen elkábultam az illatától, annyira jó volt! Kinyitottam a szemem, tekintetem ajkaira tévedt. Mondanom sem kell, hogy ez hatalmas hiba volt! Még a lélegzetem is elakadt néhány másodpercre. Kezem automatikusan indítottam meg arca felé, majd ujjaimmal megérintettem ajkait és már éppen közeledtem volna, amikor a telefonom hirtelen heves csörögésbe kezdett!

– Igen? Mondd apu! – El sem tudtam képzelni, mit akarhat ilyenkor.

– Mikor jössz haza? – Nem tudtam elhinni, hogy tényleg ezért hívott fel, hiszen még mikor kisebb voltam sem hívogatott sosem amiatt, hogy mikor érkezem haza.

– Őőőő hát nem tudom, nem sokára. Miért valami baj van? – Már kezdtem megijedni.

– Nem nincsen semmi probléma, csupán tudni szeretném, mikor jössz haza, ennyi. – Hát ez elég fura, na, mindegy.

– Oké akkor nem sokára megyek. Rendben? – kérdeztem.

– Rendben. Szia, Kicsim.

– Szia.

Nem tudtam eldönteni, hogy most utáljam vagy hálás legyek apunak, amiért éppen akkor hívott, amikor meg akartam csókolni Jake-t. Úristen meg akartam csókolni Jacobot az én Jacobomat! Nessie térj, már észhez mi a franc van veled? Na, jó harmadik személyben beszélek saját magamról szuper, most már tuti, hogy bekattantam. Azt hiszem eljött az ideje, hogy beszéljek valakivel erről. De kivel?

– Nessie! Hahóóó Föld hívja Renesmee-t! – Annyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem, Jake már jó ideje szólongat.

– Jaj, ne haragudj csak elgondolkodtam. Mit is mondtál? – Úristen ez rohadt kellemetlen. Nem is tudom, hogy vámpír létemre, hogyan tudok ennyire elgondolkozni?

– Szóval azt mondtam, vagyis kérdeztem, hogy mit akart apád?

– Igazából csak annyit, hogy mikor megyek haza. Nem tudom, hogy miért érdekelte, hiszen régebben sem hívogatott ilyesmikért. – Olyan furán nézegetett, nagyon remélem, hogy nem vett észre semmit az előbbi magánakciómból, mert az nagyon kellemetlen lenne.

– Akkor mit szeretnél, mikor induljunk? – kérdezte, majd felkelt az ágyból és felkapott egy térdig érő, fehér nadrágot, ami rendkívüli módon kiemelte bőrének bronzosságát és tökéletesen kidolgozott hasizmait. Nessie már megint elkalandoztál!

– Nem tudom, még maradnék kicsit. – Valahogy nem volt kedvem haza menni, annak ellenére, hogy folyamatosan magamra kell szólnom, hogy el ne kalandozzanak a gondolataim illetve a fantáziám.

– Rendben, Akkor mit szólnál hozzá, ha kimennénk reggelizni a konyhába? – kérdezte és közben felvette a pólóját is, ami eltakarta szemem elől izmos felsőtestét. Valljuk meg jobban is tette, mert már így is alig bírtam levenni róla a szemem és féltem, hogy ezt ő is észreveszi, és akkor mit mondok neki? Jaj, ne haragudj, de mostanában nem bírok magammal, ha a közelemben vagy? És, hogy minden pillanatban rád akarom vetni magam? Na, nem azt már nem, ezt soha nem tudhatja meg!

– Oké menjünk. És mi lesz reggelire? – kérdeztem és közben én is kikászálódtam az ágyból, majd bementem a fürdőbe. Fogat mostam, utána pedig elindultam a konyhába, ugyanis ha a fülem nem csal, márpedig az enyém ritkán tesz ilyet, akkor Jacob már ott van.

– Mi készül? – kérdeztem.

– Hát mit szólnál egy kiadós rántottához és desszertként egy kis palacsinta rengetek csokoládé sziruppal? – Tudta, hogy a palacsintával le tud venni a lábamról.

– Tökéletes! Bár szerintem ezt már tudtad mielőtt megkérdezted – mondtam, majd nyelvet nyújtottam rá.

– Persze, hogy tudtam! Mindent megfigyelek, ami veled kapcsolatos – mondta, majd letette elém az általa készített reggelit. Már csak ezért is megettem volna, mert ő készítette.

– Köszönöm.

– Ugyan nincs mit! Jó étvágyat. – Leült ő is, és jóízűen falatozni kezdett.

Miután befejeztük a reggelit én bementem Jake szobájába és átöltöztem. Éppen a pólómat vettem volna át, amikor Jake benyitott az ajtón. Ott álltam egy szál melltartóban és a tegnapi sortban. Hirtelen azt sem tudtam hova kapjak, mit tegyek. Iszonyatosan elszégyelltem magam. Ráadásul az is rátett egy lapáttal hogy Jake ott állt kővé dermedve miközben engem bámult. Gyorsan magam elé kaptam a pólómat s próbáltam észhez téríteni Jacobot.

– Jacob kimennél? Vagy legalább fordulj el, kérlek! – De Jake még mindig nem mozdult, nem is mondott semmit.

– Jake! Hallod? – Majd hirtelen megfogta magát és kirohant a szobából.

– Jézusom! Ezt nem hiszem el! Miért velem történik mind ez? Először majdnem megcsókolom őt, majd meglát melltartóban. Ez elképesztő! Komolyan mondom! Nem tudtam mit kezdjek magammal. Kimenjek? Ne menjek? Bár biztos voltam benne, hogy számára is legalább annyira kellemetlen volt a helyzet, mint nekem. Összeszedtem magam és kimentem a konyhába a cuccaimmal együtt, indulásra készen, de Jake-t nem láttam sehol. Vajon hova mehetett? Azon gondolkoztam, felhívjak e valakit, hogy jöjjön értem vagy várjam meg Jake-t míg visszajön? Úgy döntöttem végül, hogy inkább megvárom, nehogy azt higgye, hogy haragszom rá az előbbiek miatt vagy ilyesmi. Hiszen erről szó sincs csupán kicsit kellemetlen a helyzet, de semmiféleképpen nem haragszom. Bár azt nem értem miért reagált ilyen furcsán, mármint, hogy szó szerint bámult és először azt sem vette észre, hogy megkértem menjen ki. Biztosan több tucat lányt látott már ilyen módon, mégis olyan… olyan… nem is tudom milyen volt. Majd úgy tíz perc elteltével léptek zajára lettem figyelmes. Hát végül visszajött, de amint megéreztem az érkező illatát tudtam, hogy téves riasztás, vagyis valószínűleg értem jött, de nem az, akire számítottam. Az ajtóhoz mentem, majd kinyitottam. Apu állt velem szemben.

– Szia! Hát te? – kérdeztem. Nem tudtam elképzelni, mégis hogyan került ide.

– Jake-nek közbe jött valami így felhívott engem, hogy jöjjek el érted. Készen vagy? Indulhatunk? – kérdezte, majd az autó felé mutatott.

– Hát jó akkor menjünk! – mondtam, majd beszálltam az autóba. Bevallom kicsit rossz lett a kedvem. Remélem nem az imént történtek miatt nem jött vissza Jake. Végül is én vagyok az, akit megláttak nem ő szóval nekem kéne ezen fenn akadnom. Remélem, felhív majd.

– Azt üzente amint tud, felhív – mondta apu, hát persze már megint a fejemben turkál!

– Apu! Légy szíves!

– Jó, jó rendben, bocs! – mondta, majd védekezően feltette a kezeit. Időközben megérkeztünk a villához. Kiszálltunk én pedig rögtön a szobámba mentem. Nem sokkal később kopogtattak az ajtómon.

– Gyere! – mondtam.

– Szia Nessie! Beszélhetnénk? – kérdezte anyu.

– Igen persze. Mond, miről van szó? – Kissé tartottam a mondanivalójától ugyanis a komoly arckifejezése nem ígért semmi jót.

– Hát… Jacobról! – Azonnal megfagyott bennem a vér.