♥ Könyvajánló! Egyszerűen Fantasztikus!! ♥

Hello mindenki! A napokban pontosabban ma hajnalban olvastam egy fantsztikus könyvet! Mindenkinek ajánlom! A főhősnő szimpatikus és férfi...szívdöglesztő! :):D EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül. Bevallom F♥lt egyszerűen elvarázsolt! Titokzatos, rossz fiú akitől tudod, hogy jobb minnél nagyobb távolságot tartanod mégis minden porcikáddal utána vágyódsz! Szóval Folt, helyet kapott Edward mellett a szívemben! Bár Edward-é az első!

♥ 25. fejezet - Az utolsó csepp ♥

AZ UTOLSÓ CSEPP

Teljesen kétségbe voltam esve, és egyszerűen nem tudtam megnyugodni. Közben éreztem, hogy a testemet ismételten elönti a forróság és nem tudok neki parancsolni. Tudtam, hogy ki kell mennem különben még másokban is kárt teszek és a háznak sem éppen tenne jót. Így gyorsan felálltam, ami nem volt valami jó ötlet, mert kicsit megszédültem. Mégis meddig feküdtem az ágyban?

– Ness, hova mész? – kérdezte Lili.

– Ki kell mennem, muszáj! – mondtam majd felkaptam az egyik szatén köntösömet és rohantam, ahogy csak tudtam. Persze mivel már Lili is tudta ki vagyok, a vámpír sebességet használva pillanatok alatt kijutottam a házból és immáron a friss levegőn állva erősen koncentráltam, hogy valahogy sikerüljön lehiggadnom.

– Nessie kérlek! – jött oda Jake ismételten – Gyere be! Beszéljük meg! – Mégis mit akar megbeszélni? Elég nyilvánvaló volt. Nem vagyok hülye, tudom mit láttam.

– Mégis mit akarsz megbeszélni? – szegeztem neki a kérdést miközben szemeim villámokat szórva követték reakcióját. Iszonyat dühös voltam és ez most kicsit sem volt jó.

– Nem úgy volt ahogyan azt te gondolod, Nessie.... – Közelebb jött hozzám, amitől hirtelenjében elszakadt nálam a cérna. A testem pillanatok alatt lángba borult, és akkora erőt éreztem magamban, mint még soha. Jake-re nézve láttam rajta, hogy ő is megijedt. – Nessie, kérlek nyugodj meg, még a végén bajod esik! – Hallottam a hangját, tudtam, hogy hozzám beszél, de képtelen voltam válaszolni, vagy bármiképpen reagálni. Láttam amint a többiek is ki jönnek. Legutoljára Leah jött ki a házból és rögtön Jake mellett állt meg. Nem akartam, illetve fogalmam sem volt, hogy mit is akarok valójában, de ez egyszerűen irányíthatatlanná vált ez új és veszedelmes erő, ami a birtokomban volt.

– Tűnjetek a szemem elől! – Végre sikerült megszólalnom, de épp, hogy sikerült kiszűrnöm a fogaim között. Jake arcára fájdalom ült ki, míg Leahén elégedettség. Úgy tűnt rájött jobb ha nem húz velem ujjat mert hátat fordított és bement.

– Jake, jobb lesz ha te is bemész. Így nem fog lenyugodni! – mondta Sam.

– Nem megyek sehová! Nem hagyom itt! – kiabálta feldúltan. Nem értettem őt, mit akar tőlem, mi ez az egész? Ha Leaht szereti, miért nem vele van? Hiszen a barátságunk sem ér már semmit, mert hazudott nekem. Tudtam, hogy nem bírom már sokáig, és ha nem tudom elküldeni szavakkal, akkor majd mutatok neki valamit, amitől biztosan felfogja, mit szeretnék. A testemet egyre nagyobb lángok vették uralmuk alá, és éreztem, hogy képes vagyok ezt másokra is kiterjeszteni, ám még mielőtt bárki megijedne, eszembe sem jutott Jake-t bántani, bármennyire is gyűlöltem őt azért, amiért átvert, nem lettem volna képes bántani. Őt soha! Tudtam, meg kell tanuljam kontrolálni ezt a dolgot, úgyhogy itt volt az ideje, hogy megpróbáljam. Erősen összpontosítottam, az egyik fára és azt akartam, hogy a lángok ostromolni kezdjék azt. Nem volt szükségem csöppnyi erőlködésre sem, a fa hirtelen lángra borult, majd pillanatok alatt a tűz áldozatává vált. Jake pillanatra köztem és a szénné égett fa közt jártatta tekintetét, majd még egy utolsó pillantást vetett felém és elment. Nem a házba hanem a part felé futott, majd egyik pillanatról a másikra farkas testben eltűnt a fákkal borított erdőbe.

– Nessie, le kell nyugodnod, hallod? – szólongatott Paul.

– Igen, tisztában vagyok vele, de nem megy – mondtam kétségbeesetten. Próbáltam kellemes dolgokra gondolni, a családomra. Nem sokkal később megtette a hatását és éreztem amint a lángcsóvák egyre kisebbek és kisebbek lesznek, míg végül teljesen el nem tűntek. Lilire esett a pillantásom, kissé megilletődve, talán félelemmel a szemeiben állt nem mesze tőlem és tekintete egyetlen pontra szegeződött, mégpedig ahol nem sokkal ezelőtt Jake alakja eltűnt a sötétségben.

– Lili minden rendben? – kérdeztem, mire hirtelen felém kapta a fejét, és egy mély levegővétel után megszólalt.

– Igen persze, csak tudod, azért ez egy kicsit sok így egyszerre. Te elkezdesz lángolni és egy karcolás nélkül megúszod, aztán Jake elrohan és egy szempillantás alatt hatalmas farkassá változik. Mondta Paul, hogy hogyan megy ez az egész, de a saját szememmel látni egészen más. De inkább rólad beszéljünk – jött közelebb hozzám –, minden rendben? – Hogy minden rendben van-e? Nézzük csak, mostanság csak úgy felgyulladok, és mégsem esik semmi bajom, márpedig kéne hisz az az egyetlen dolog, ami képes elpusztítani minket, persze a farkasokon kívül. Az egyetlen, akit teljes szívemből szeretek egy másik nő karjaiban éli meg a boldogságot, és ha még ez sem lenne elég pont abban a nőében, akit ki nem állhatok.

– Hát nem mondanám. Nem értem mi történik velem. – Mindketten leültünk a lépcsőre és ott folytattuk a beszélgetést.

– Máskor is előfordult már ez veled? És a többi vámpír is képes ilyesmikre? – Akkor ezek szerint Paul nem mesélt el mindent.

– Ami az első kérdésedet illeti, nem eddig soha nem fordult velem elő ilyesmi. És hogy válaszoljak a másik kérdésedre is, igen vannak páran, akik hasonlóan erős képességekkel rendelkeznek.

– A családodban is? - kérdezte.

– Igen, az én családom ezen a téren is igen különlegesnek számít ugyanis többünknek is kijutott a képességekből. Nagyapa elmélete szerint ez attól függ, ki milyen adottságokkal rendelkezett már ember korában, szerinte a legerősebb tulajdonságunkat, megerősítve átvisszük a vámpír életünkbe. Az apám hallja a gondolatokat. – Tágra nyílt szemekkel nézett rám.

– Azt mondod Edward hallotta minden gondolatomat, amikor ott voltam nálatok? – kérdezte és pedig bólintottam. – Jesszusom, ez olyan égő. Most mit gondolhat rólam? – Az arca teljesen kétségbeesett volt, amivel sikerült egy kis mosolyt csalnia az arcomra.

– Nyugi már megszokta, volt ideje rá. Szóval, ott van Jasper, ő igazán különleges képességgel bír, ugyanis képes befolyásolni a körülötte lévők érzéseit és át is érzi azokat, valamint ott van Alice, aki látja a jövőt.

– Na ne, ez most komoly? – Ajkai szélén látni lehetett visszafogott mosolyát.

– Igen, de a látomásai képlékenyek, a jövő a döntéseink alapján változhat. Ő csak akkor látja miután már döntöttél.

– Ez tök szuper. És a többiek? – kérdezte lelkesen.

– Anyámnak, egy bizonyos pajzs öleli körül az elméjét, ami már ember korában is megvolt, ami igazán különleges jelenség. Később ezt a pajzsot megtanulta másokra is kiterjeszteni és így képes megvédeni őket a mentális képességektől. Például apu nem tud olvasni a gondolataiban, csak ha ő úgy nem akarja, viszont Alice látja a jövőjét és Jasper pedig képes befolyásolni az érzéseit.

– Ez olyan, hihetetlen, de nagyon tetszik. Na de még mindig nem mondtad veled mi a helyzet? – kíváncsiskodott tovább.

– Ezt elég nehéz elmagyarázni, még máig nem találtunk rá megfelelő meghatározást. Talán jobb, ha inkább megmutatom – mondtam, amitől egy pillanatra megijedt – Nyugi Lili nem fog fájni! – biztattam. Megérintettem a kezét, kérdő tekintete azonnal rám talált nem igazán tudta most mit kéne tennie, látnia, aztán egyszer csak megjelentek az elmémből kivetítet emlékképek. Megmutattam neki azt, amikor először találkoztunk, a nálunk töltött időt, amikor La-Pushban voltunk, az utazást, mindent, ami kedves volt számomra és vele kapcsolatos. Aztán véletlenül becsúszott egy emlékkép, az, amikor megláttam Jacobot és Leaht a sziklás parton. Hirtelen megszakítottam az emlékek vetítését, és Lilire néztem.

– Nagyon jó volt ezeket a te szemszögedből látni, viszont a végét azt nagyon sajnálom. Nem lehetett könnyű. Na de mi van ezzel a lángolásos dologgal? Ez valami új képesség lenne? – érdeklődött tovább.

– Nem tudom, igazából fogalmam sincs, de valószínűleg ez a megoldás. Hiszen mi másért lenne az, hogy míg mindent felemészt a tűz körülöttem, bennem cseppnyi kárt sem okoz? Ezt majd megbeszélem a szüleimmel, meg nagypapával. Addig is meg kéne tanulnom kezelni. Mert egyelőre nem tudom szabályozni, nem tudom, mikor jöhet elő legközelebb.

– Hát úgy tűnik Jake és Leah képes előidézni – jegyezte meg, majd mikor meglátta a fájdalommal teli szemeimet, megpróbálta kicsit másfelé terelni a témát.

– Akkor nem ártana gyakorolnod, nem igaz? – jelent meg hirtelen Paul.

– Igazad lehet, bár félek, hogy túl sok mindent elégetek – aggodalmaskodtam megint.

– Ugyan Nessie, inkább idekint, mint bent, még a végén ránk gyújtod a házat! – nevetett, ám én ezt kicsit sem éreztem viccesnek és ez az ő figyelmét sem kerülte el. – Bocs, ez tényleg nem volt jó poén. Na, gyere, gyakoroljunk – mondta végül, majd felém nyújtotta segítő kezét és felhúzott maga mellé.

– Jó ötlet ez? – szólalt meg hirtelen Lili, és szemeiben féltést és aggodalmat láttam.

– Ugyan cica, ne aggódj, rossz pénz nem vész el! – mondta majd egy gyengéd csókot lehelt Lili ajkaira.

– Ebben biztos lehetsz, barátném – erősítettem meg Paul állítását mire mindhárman nevetni kezdtünk. Mellettük sikerült kicsit elterelni a gondolataimat Jake-ről. A gyakorlás egész jól ment, igazából nem is azzal volt a gond, hogyan élesszem fel a tüzet, hiszen ahhoz elég volt magam elé képzelnem Jake-t és Leaht, de az, hogy megszüntessem, már nehezebbnek bizonyult. Az idő eszeveszett sebességgel telt, már csak a sötétedő égboltra lettünk figyelmesek.

– Azt hiszem mára ennyi elég volt, mit szólnátok egy kis esti fürdőzéshez? – kérdezte Paul Lili szeme persze azonnal felcsillant.

– Kösz, de én inkább a szobámba mennék, kifárasztott ez a nap.

– Hát rendben, akkor, majd később beszélünk – mondta Lili. Megindultam a ház felé és egyenesen a szobámba mentem. Gondoltam, talán jót tenne egy forró fürdő. Gyorsan ledobáltam magamról a ruhákat és egyenesen a szemétbe hajítottam őket, ugyanis eléggé, megviselte őket a mai nap. Megengedtem magamnak a kádat és közben halk zenét kapcsoltam magamnak. Szükségem volt egy kis lazításra. Már körülbelül fél órája áztathattam magam, amikor a szemem megakadt az óra mutatóján. Már kilenc órát mutatott, de Jake-t még nem hallottam megjönni. Először eluralkodott rajtam a pánik, de aztán gyorsan elhessegettem gondolatot, hiszen lehet, hogy csak kint van az apartmannál vagy valami. Miután már lassan két órája feküdtem a kádban, ideje volt kikászálódnom onnan. Felvettem a pizsamámat, ami egy szatén méregzöld rövidnadrág, és egy hozzá illő top volt gondoltam lemegyek és eszem valami nagyon édeset. A konyhába leérve Emily-t és Kimet találtam csak.

– A többiek a medencénél vannak? – érdeklődtem.

– Igen, kivéve Jacobot és… Leaht – felelte Kim, de aztán rögtön magyarázkodni kezdett – Nem úgy értem, hogy együtt, hanem tudod, Leah a szobájában van, Jake pedig még azóta sem jött vissza. – Egy pillanatra ledermedve álltam a hűtő előtt. Hogy-hogy még nem jött vissza? Mégis merre lehet?

– Értem, de mégis, hogy lehet az, hogy még nem jött vissza? – tettem fel a leginkább foglalkoztató kérdést.

– Fogalmunk sincs, a srácok már elmentek egyszer megkeresni, de amint Jake meghallotta, hogy ők is farkas alakban vannak azon nyomban visszaváltozott. Így fogalmunk sincs merre van, ez a sziget elég nagy, és az illata mindenhol ott van... – mondta. Láttam a szemében, hogy már kezd ő is aggódni, akkor mit mondjak én? Tudom, hogy haragszom rá, de azért azt nem akarom, hogy baja essen. Azt nem élném túl. Teli aggodalommal mentem vissza a szobámba és csak ültem az ágyamon, bámultam ki a fejemből. Egyfolytában az ablakot kémleltem, hátha meg látom amikor elmegy előtte vagy valami. Az idő nagyon gyorsan pergett és azon kaptam magam, hogy már elmúlt hajnali két óra is. Egyre idegesebb lettem, de nem olyan értelemben, csodával hatályos módon képes voltam kordában tartani az új képességemet, de ez cseppet sem segített abban, hogy megnyugodjak, egyre jobban aggódtam, hogy talán valami baja esett. Az én hibám, mert én küldtem el. Fel s alá járkáltam a szobámban, de nem tudtam mitévő legyek. Menjek és keressem az erdőben, vagy maradjak itt és várjam meg, amíg magától visszajön? Egy újabb óra elteltével nem bírtam tovább, ki kellett mennem. Azt hittem már a többségük aludni fog, de szinte mindenki kint volt, és úgy tűnt valami elég foltos dologról beszélgettek.

– Keressük meg! – hallottam annak a libának a hangját.

– Igen? Hát micsoda ötlet, jobb lesz, ha befogod a szádat, mert ez az egész csakis a te hibád! – vágta a fejéhez Paul.

– Miért lenne az én hibám, nem én küldtem el hanem a drágalátos Nessie-tek – mondta dacosan.

– Na idehallgass, jól figyelj mert nem mondom el még egyszer megértetted? – Lili hangja nagyon zaklatottnak tűnt, még sosem hallottam ilyennek – Ha még egyszer a szádra mered venni a barátnőmet, nagyon megbánod! És jobb lesz ha Jake-ről leveszed a mancsod kislány, mert pórul jársz! – Igazán jól esett, hogy kiállt értem, de tudtam, hogy Leah még ember alakjában is többszörösen erősebb barátnőmnél és nagyon nem akartam, hogy baja essék.

– Ugyan már! – hallottam, Leah gúnyos hangját, amit egy még gúnyosabb nevetés követett. – Mégis mit fogsz tenni, hm? Ha akarlak, egyetlen kezemmel elintézhetlek! – Erre a kijelentésére egy hatalmas morgás tört fel a szigeten, biztos voltam benne, hogy Paul volt az. Nem akartam, hogy Leahnak essen bármennyire is megérdemelte volna s mikor már hallottam, hogy a többiek alig bírják visszatartani jobbnak láttam közbelépni. Amint meglátott, hozta a szokásos formáját és gúnyos megjegyzéseket tett rám.

– Na nézzük csak, megérkezett a mi egyetlen, és csodálatos Nessienk.

– Könnyű olyannal kikezdeni, aki nem éppen a te súlycsoportodba tartozik – mondtam, utalva az imént tett megjegyzésére, amit Lilihez intézett – Mi lenne ha végre nyíltan, szemtől szembe támadnál és nem mocskosul hátba döfnél mindenkit? Vagy az túlságosan is nehezedre esne? – Szemeiben csak úgy égett a visszafojtott düh.

– Miért azt hiszed te és én egy súlycsoportba tartozunk? – kérdezte, miközben szemöldökét magasra húzta és ajkain ott bujkált megvető mosolya.

– Próbáld ki! – mondtam. Mindvégig a szemébe nézve, teljes magabiztossággal állva előtte. – Vagy félsz, hogy esetleg erősebb vagyok nálad? – provokáltam, miközben a többiek szeme mindvégig köztem és Leah közt járt.

– Ugyan már! Fél kézzel elbánok veled!

–Akkor gyerünk, mutasd meg! – mondtam kicsit közelebb menve hozzá.

– Nessie, azt hiszem nem kéne! – halottam Seth óva intő szavait.

– Nem félek a nővéredtől Seth! – ellenkeztem.

– Azt hiszed ezzel a hősködéssel, visszaszerzed magadnak Jacobot? – Tudta mi az, amivel fájdalmat tudott okozni, de én nem adtam meg magam neki, lepleztem a szívemet facsaró kínt. – Vagy várjunk csak, hiszen soha nem is volt a tiéd! – Ismételten telitalálat, Jake szíve sosem volt az enyém és most már nem is lesz. Annak ellenére, hogy igaza volt, nem hagyhattam megalázni magamat.

– Miért gondolod, hogy a tiéd igen?

– Hát figyelj, nem hiszem, hogy közöd lenne a magánéletemhez, de ha ennyire tudni szeretnéd, akkor közlöm veled, hogy isteni volt az a csók! – Éreztem, hogy lassan felborul az eddig olyan jól tartott önuralmam.

– Örülök neki, hogy élvezted, de nem úgy látszik mintha ezzel ő is így lenne! Hiszen nem látom, hogy itt lenne veled és többet akarna belőled! – Itt egy kis szünetet tartottam, majd folytattam. – Bár tudod, meg tudom érteni, gondolom rájött felesleges rád vesztegetnie az idejét, nálad csak jobbat találhat. Az előző barátod is valószínűleg most sokkal boldogabban él egy másik nő mellett, akit igazán tiszta szívéből szeret és örül, hogy megszabadult tőled! – Úgy láttam ezzel a mondatommal kivertem nála a biztosítékot. Először Sam és Emily felé kapta a fejét, mélyen Sam szemébe nézett és hirtelen az álarc, amit oly régóta őrzött lehullt és csak egy fájdalommal teli, meggyötört Leaht láthattam magam előtt. Ami még számomra is meghökkentő volt az Sam arca és a szemei, mellyel még mindig Leaht nézte. Arca fájdalomtól és bűntudattól gyötört volt. Nem értettem mi történik. Hirtelen felém kapta a fejét, a testén hihetetlen rángások mentek végig miközben egyre közeledett.

– LEAH ÁLLJ LE! – Sam hangja süvített bele a levegőbe, de Leah mintha meg sem hallotta volna azt egyre csak közeledett és közeledett én pedig felkészültem a harcra, a harcra, ami úgy tűnt mostanra elkerülhetetlenné vált. Minden olyan gyorsan történt, hogy felfogni is lehetetlennek tűnt. Felugrott a levegőbe és immáron egy hatalmas, dühödt, mindenre elszánt farkas közeledett felém a magasból!

3. Díjam =)!! ♥ ♥ ♥

Egy újabb Díj, el sem hiszem, hogy ez már a harmadik! Nagyon szépen köszönöm GreenGirl-nek (http://embryandlili.blogspot.com/ )!! ♥♥ Huhh ismételten 5 dolog rólam!

• Megveszek értük:♥ Taylor Lautner, Alex Meraz, Robert Pattinson, Kellan Lutz, Peter Facinelli ♥
• Imádom a Vámpír naplókat és azon belül Damon és Stefan Salvatore-t :)
• A hétvégén moziba megyek az Utolsó léghajlító című filmre!
• Alig várom a Breaking Dawn-t filmben!
• Olvastam az összes alkonyat könyvet (Twilight - New Moon - Eclipse - Breaking Dawn - Midnight sun)

Akiknek küldöm:

• Kriszti: http://newtwilightsagaforever.blogspot.com/
• Puszmo: http://verkotelez.blogspot.com/
• Claire: http://hope-by-claire.blogspot.com/
• Rami23: http://rami23-ifthesungoesdown.blogspot.com/

Szabályok:

1.Megírod hogy kitől kaptad.

2.Írsz öt dolgot magadról. 3.Kiteszed a képet a blogodba. 4.Továbbadod legalább öt embernek. 5.Hagysz náluk egy megjegyzést

♥ Lili és Paul: A titokra fény derül ♥

Lili és Paul: A Titokra fény derül

Az este valami fantasztikusan telt. Lili és én az egész estét áttáncoltuk és jól éreztük magunkat. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer megtalálom azt az egyetlen nőt, akiért örökké dobogni fog a szívem. Egyáltalán azt sem tudom, honnan jönnek ezek a gondolatok... Én soha nem beszéltem ilyenekről, nem használtam ilyen szavakat. De amióta csak megpillantottam Őt, teljesen megváltoztam. Az éjszaka folyamán, mint mindig Lili gyönyörű volt. Tudtam, hogy hamarosan itt az ideje annak, hogy megosszam vele titkom és elmondjam neki, ki és mi is vagyok én valójában. Vajon, hogyan fogja fogadni? Könnyen beletörődik akárcsak Bella annak idején? Vagy megrémül és elrohan? Azt nem bírnám elviselni. Egy pillanat alatt megértettem azt min mehet keresztül Jacob hiszen nap, mint nap ott van Nessie közelében már évek óta és mégsem mondta el. Akkor még megértettem mivel csak egy kislány volt, de mára már egy felnőtt nő és ezt tudom, hogy Jake is észrevette már. Ideje volna beszélni-e vele. Valamilyen szinten egy csónakban evezünk, a különbség annyi míg Nessie beleszületett a misztikus lények világába, mit több ő maga is az, addig Lili mit sem tud ezeknek valós létezéséről. A tudat, hogy most megint veszélyben forog, nem lehet valami könnyű Jake számára. Akkoriban egyike voltam azoknak akik Cullenék ellen szóltak ám ez már jó ideje megváltozott. Jacob bevésődésének ebben nagy szerepe volt, ugyanis a kicsi leányzó sok időt töltött velünk és igazán megszerette őt mindenki még én is. Megtanultam, hogy ők mások. Ráadásul Lilit is Nessie-n keresztül ismerhettem meg, amiért örökké hálás leszek neki! Az estét csupán egyetlen dolog árnyékolta be, mégpedig Jacob kirohanása. Bár én teljes mértékben megértem és együtt érzek vele ez miatt, mégis aggódom, miként reagálja majd le Nessie. Jómagam is kiakadnék, ha valaki elkezdené tapizni Lilit, de hát melyik férfi nem? Kezdtem aggódni ugyanis Jake még mindig nem jött vissza, bár lehet jobb is, hogy Leah kivitte kicsit levegőzni.

– Ki nem állhatom ezt a Leaht! – hallottam amint Lili mérgelődött az orra alatt.

– Mi a bajod vele azon kívül, hogy egy bunkó kislány? – kérdeztem, mire ő tágra nyílt szemekkel nézett vissza rám. Talán kicsit abszurd, hogy ilyen ricsaj mellett képes voltam meghallani zsörtölődését.

– Jaj, ne haragudj, Paul, tudom, hogy ő is a barátod, nem akartalak megbántani! Én csak… – szabadkozott rögtön.

– Dehogy bántottál meg, nyugi! Leah amúgy sem a barátom, nem igazán lehet őt annak nevezni. Mindenkivel bunkón és elviselhetetlenül viselkedik.

– Kivéve Jacob igaz? Vele mindig olyan kedves és állandóan nyomul rá, de ezt ti persze nem veszitek észre – mondta s úgy tűnt kezd egyre ingerültebbé válni. Bevallom egy egészen röpke pillanatban átsuhant agyamon az a butaság, hogy talán féltékeny, mert tetszik neki Jacob. Utána persze elvetettem ezt az abszurd gondolatot, hiszen akkor most is mellette lenne és nem mellettem. Tény és való, hogy mióta idejöttünk Leah megváltozott vele szemben. De, hogy ennek mi lehet az oka, azt nem tudom.

– Biztos vagyok abban, hogy akármivel is próbálkozna Jake-nél nem érne el vele semmit – mondtam teljesen határozottan.

– Igen? Akkor mégis mi volt szerinted az a tánc, amit az előbb levágtak? Aztán meg Jake megy oda Neszhez, ha az valaki mással mer táncolni. – Sejtettem, hogy a védelmébe veszi barátnőjét, mégsem mondhattam semmit ami Jacob védelmére szólna, hiszen egyikőjük sincs tisztában azzal, mit érez egy bevésődött farkas.

– Tudod ez sokkal bonyolultabb, mint azt te és Nessie gondoljátok – mondtam végül s közben éreztem, ahogyan iménti boldog mosolyom lehervad az ajkamról.

– Igen? Akkor miért nem magyarázod el nekem? Paul nap, mint nap látom rajtad, hogy titkolsz előlem valamit. Szerinted nem vettem észre milyen, furák vagytok? – kérdezte mire én megfelelő válasz után kutattam.

– Fura? – kérdeztem, jól tudván mire is célzott ezzel.

– Igen az! Figyelj, Nessie és a családja annyira hasonlítanak egymásra. Mások, de mégis van bennük valami megmagyarázhatatlanul hasonló. Aztán itt vagytok ti, mind ugyan úgy néztek ki, magas izmos test – Végig nézve rajtam kipirult arccal emelte tekintetét ismét enyémhez majd folytatta. –, a hajatok, minden! Érzem, hogy van egy titok, ami körülölel benneteket. Csak arra nem jöttem még rá, mi lehet az! – mondta. Arcát a padló irányába fordította majd egy mélyről jövő sóhaj után ismét rám nézett. – Paul, nem tudom, mi van velem mióta megismertelek téged. Sőt azt sem értem, miért mondom most ezt el neked, de úgy érzem, ha nem teszem meg lassan megfolyt ez az érzés. Mióta először megpillantottalak, úgy érzem, nem a földön járok, hanem valahol a fellegek között. – Tudtam, hogy nem húzhatom tovább, még ma el kell mondanom neki mindent. Szavai hallatán némi megnyugvást éreztem, hiszen most már biztosan tudom, érez irántam valamit. A kérdés az, vajon akkor is így lesz, ha megtudja, miféle vagyok Láttam rajta, hogy arra vár majd mondok valamit, én azonban ezt semmiképpen sem itt akartam megbeszélni ezt. Közelebb hajoltam mitől szemében ismerős fény csillant s lélegzet visszafojtva várta, hogy ajkaim végre birtokba vegyék övéit. Nem várattam sokáig. Lágy csókot leheltem ajkaira s úgy éreztem, lelkem fellélegezve ujjong örömében. Eközben kis keze felcsúszott a tarkómra, ujjaival hajamba túrva húzott magához közelebb s diktált vadabb ütemet. Miután ajkaink nagy nehezen, de elszakadtak egymástól

– Majd a szigeten elmondok mindent, rendben? – mondtam miután ajkaink nagy nehezen, de elszakadtak egymástól.

Lili szemszöge

Már alig vártam, hogy visszamenjünk a szigetre és beszélhessek Paullal. Nem tudom jó ötlet volt e felfedni előtte az érzéseimet, de az utána történő csók valami eszméletlen volt. Nagy szerencsémre már éppen indulni készültünk. Nessie és Jake még mindig nem szóltak egymáshoz. Leah természetesen nagyon örült magának, amiért sikerült ezt, így vagy úgy de elérnie. Legszívesebben meg gyepáltam volna kicsit, de nem akartam, lesüllyedni az ő szánalmas szintjére. Mikor megérkeztünk egyenesen a szobámba mentem és nagyon reménykedtem abban, hogy Paul követi példám s nekem adott szavát betartván elmond mindent, amit tudni akarok. Érzem, hogy valami nem stimmel velük. Nem sokkal később kopogtatást hallottam szobám ajtaján. Érkezése előtt volt időm egy gyors fürdésre, így immáron pizsamámban vártam őt.

– Szia, Lili. – köszönt, majd miután beinvitáltam, az ajtót becsukva maga után, leült mellém. Minden diszkréció nélkül mustrálta végig külsőm, amit ezután egy a szája szegletében húzódó mosollyal kommentált.

– Szóval hallgatlak! – Semmiképp sem akartam eltérni a tárgytól s attól, amiért egyáltalán ide jött. Meg akartam tudni mi folyik itt.

– Emlékszel még azokra a mesékre, amiket itt hallgattunk esténként Samtől? – kérdezte. Nem egészen tudtam hova akar ezzel kilyukadni.

– Vannak olyan Quileute legendák, amelyek az Özönvíz idejéből származnak, amikor a Quileute indiánok a hegyeken nőtt legmagasabb fák csúcsaihoz kötötték kenuikat, így átvészelve az Özönvíz pusztítását. A Quileute-ok kezdettől fogva kis nép volt s még mai napig az, de sosem tűnt el. Ez azért van, mert vérünkben mindig is ott folyt a varázslat. – Megint egy kis szünetet tartott, majd folytatta. – Emlékszel, Sam azt mondta az őseink szerint mi Quileute-ok a farkasoktól származunk. Ezt mindenki csak mesének hitte mindaddig, míg egy napon – újabb hatásszünet következett miközben fejét lehajtva a földet bámulta. Volt egy olyan érzésem, hogy az őrületbe akar kergetni.

– Paul – mivel még mindig nem nézett rám, gyengéden álla alá nyúlva kényszerítettem, hogy ismét szemembe nézzen –, figyelj, nekem bármit elmondhatsz! – Tekintetében gyötrődést láttam, arca tétovázásról árulkodott, de végül egy hatalmas levegő vétel után folytatta.

– Szóval, Sam kezdte nagyon furcsán érezni magát, az alkata hirtelen megváltozott, a teste olyan forró volt, hogy azt már ember nem tudná elviselni. – Forró bőr… Paul… Jake és a többiek! –, aztán egyik éjjel rettenetes fájdalmai lettek, úgy érezte menten darabokra szakad. – miközben Sam történetét mesélte, úgy éreztem mintha ezzel együtt saját fájdalmáról is mesélne – Nem is állt nagyon távol az igazságtól, az egyik pillanatban még fájdalomtól eltorzult arccal állt a másikban pedig úgy érezte csontjai áttörnek bőrén. Már nem Sam volt, a helyén egy hatalmas, koromfekete farkas állt. – Nem akartam hinni a fülemnek! Farkas?

– Sokáig tartott, míg sikerült annyira megnyugodnia, hogy vissza tudjon változni emberi alakjába. Mivel fogalma sem volt mi történik vele, kerülte a családját és Leaht is. – Leah? Mi köze volt Leahnak Samhez? Gondolom láthatta rajtam, hogy nem értem hogyan lyukadtunk ki hirtelen Leahnál, ezért tovább folytatta. – Igen jól hallottad, Leah, ugyanis ő és Sam egykoron egy pár voltak. Szerették egymást! Sam azonban nem akarta veszélybe sodorni őt, s mivel nem is beszélhetett neki erről a dologról, egyre többet veszekedtek. Ere azonban majd visszatérnék később. Szóval mivel ő volt az első, aki átváltozott, fogalma sem volt arról mit kéne tennie. Aztán egy napon találkozott a bizottság egyik tagjával, ő rögtön tudta mit történt. Samet a többiek elé vitte majd ők elmagyarázták neki a dolgokat. Innentől kezdve a feladatának szentelte magát. Nem sokkal később már nem csak ő volt az egyetlen, aki ebben a "lázba égett". Őt követte Jared – itt nagyot nyelt –, Én, Embry, Jake, Quil, Leah majd Seth… a többieket pedig egyelőre nem ismered. – Tátott szájjal hallgattam, s képtelen voltam hinni a fülemnek! Miket beszél itt össze vissza? Hogy farkasok lennének? Tudtam, hogy valami nincs rendben, de azért ilyesmire nem gondoltam.

– Szóval te is… az vagy? – Tulajdonképpen mi is? – tettem fel magamban a kérdést

– Vérfarkasként hívnak bennünket, de tulajdonképpen még mielőtt halálra rémülnél, – mondta miközben megeresztett egy szívdöglesztő mosolyt – inkább alakváltóknak nevezném magunkat.

– És akkor most teliholdkor változtok át meg minden? – kérdeztem, erre ő nevetni kezdett. Mi olyan vicces ezen?

– Most kinevetsz? – vontam kérdőre kicsit felháborodva.

– Nem dehogyis, semmi közünk nincs a teliholdhoz, akkor változunk, át mikor csak kedvünk tartja. –felelte.

– És mi a helyzet az emberekkel? – kérdeztem kissé kétségbeesetten. Az nem lehet, hogy ártatlan embereket öljenek meg!

– Mi lenne semmi. Egyáltalán nem bántjuk őket, ha erre vagy kíváncsi, sőt!

– Sőt? És mégis mire gondoltál, amikor azt mondtad, hogy Sam a feladatának szentelte magát?

– A mi feladatunk, hogy megvédjük az embereket. – Rengeteg kérdésem volt, és szándékomban állt feltenni őket.

– Mégis mitől? –Láttam, hogy szemében gyűlölet lángra lobban s bevallom ettől kissé félelmetessé vált arckifejezése.

– A farkasoknak egyetlen ősi ellensége van méghozzá a vámpírok. – Na, jó nálam itt pattant el az a bizonyos húr, amitől hatalmas nevetésben törtem ki. Nem tudom, hogy kínomban nevettem e vagy, csak azért mert így könnyebb volt, hogy mindez csak egy hatalmas vicc.

– Lili ez egyáltalán nem vicces! – Vonásait látva arcomra fagyott mosolyom.

– Ne haragudj, de ez egy kicsit sok! Azt mondod, léteznek vámpírok? – Még mindig hihetetlenül hangzott ez az én számból.

– Nagy sajnálatunkra, igen így van. De nem mind gonosz és gyilkos, van néhány olyan, aki ellent mond az ösztöneinek és emberéleteket megkímélve "éli" az életét. Te is ismered őket Lili, sőt igazán jó kapcsolatban vagy velük – mondta, mitől bennem megfagyott a vér. Hogy én jóban vagyok vámpírokkal? Mégis kik azok? Egy barátom sincs Nessie-n és Jake-en kívül. JESSZUSOM, NESSIE!

– Nessie és családja? – kérdezte elhalkuló hangon.

– Igen.

Ezek után mindent elmesélt a vámpírokról, farkasokról egyaránt. Megtudtam, hogy Nessie nem az örökbe fogadott lánya Edwardnak és Bellának, hanem a saját, vér szerinti gyerekük és hogy csupán négy éves. Ami igen kiakasztó volt, de túltettem magam rajta. Megtudtam, hogy közülük Dr. Carlisle volt az első és hogy még valamikor az 1600 években, gyors fejszámolás után is oda jutottam, hogy jócskán elmúlt már 400 éves. Őt követte Edward 1918-ban, aztán Esme 1921-ben, Rosalie 1933-ban, Emmett 1935-ben. Azt is megtudtam, hogy őket mind Carlisle változtatta át ám Alice és Jasper később csatlakozott a családhoz. Alice 1920, Jasper pedig 1863 óta éli ezt az életet. Megtudtam, hogy Bella még emberként találkozott Edwarddal, egymásba szerettek, majd Edward elhagyta őt, amibe Bella majd belehalt. Jacob volt az, aki kisegítette ebben az időszakban. Majd mikor Edward visszajött, összeházasodtak és a nászéjszakán megfogant Nessie.

– Senki nem gondolta volna, hogy ilyesmi lehetséges. Bella alig pár hét alatt kihordta Nessie-t. De a részletekbe most nem mennék bele, majd ők elmesélik neked egyszer. Persze ha akarsz még ezek után találkozni velük és velünk – mondta.

– Már hogyne akarnék, hisz ők nem bántanak senkit, ha akartak volna már lett volna rá lehetőségük és ti sem bántottatok soha! – Teljes mértékben bíztam benne.

– Örülök, hogy így érzel – mondta.

– Na de most komolyan Jake szerelmes volt Bellába? – Nem akartam elhinni, hogy Bella után képes Nessie-re olyan szemekkel nézni.

– Hát igen, bár tudta, hogy nem sok esélye van Edward ellen.

– Nem értem Bella után, hogy vethetett szemet Nessie-re hiszen a lánya – fedtem fel iménti gondolatom előtte.

– Ez nem egészen ilyen egyszerű, mint ahogyan azt te látod.

– Akkor magyarázd el, ugyanis szerintem ez elég piszok dolog tőle.

– Miután Jake először meglátta Nessie-t a Bella iránt érzett "szerelme" semmit nem jelentett többé – felelte, s úgy tűnt jól tudja, miről beszél.

– De hisz akkor még csak egy kis baba volt nem? – kerekedtek el szemeim.

– Igen, de ennek nem lehet parancsolni, ezt a személyt nem mi válasszuk meg magunknak, ez egyszerűen csak megtörténik velünk és kész. Emlékszel mit mondtam Leahról és Samről? – bólintottam – Ők is egy pár voltak annak idején, de mivel Sam nem mondhatta el neki ezt a dolgot egyre távolabb kerültek egymástól, hiába szerették a másikat. Aztán egyik nap Leah unokatestvére látogatóba érkezett. Sam amint meglátta őt, tudta nincs semmi más többé, ami fontosabb lenne számára, semmi, ami számítana ezen a világon.

– Emily? – Ekkor Leah helyébe képzelve magamat, megértettem miért is lett ilyen keserű.

– Igen, ő.

– Mekkora szemétség volt, ez Leahval szemben – hüledeztem.

– Erről egyikük sem tehet. Ha egy farkas megtalálja a lenyomatát, nem tehet ellene semmit. Mert számára ő lesz a világ közepe, minden, ami eddig számított az életében, család, barátok, szerelem, minden kötelék elszakad és egyetlen erős kötelék tartja tovább a Földön. Nem feltétlenül alakul ki szerelmi kapcsolat a két fél között, de miért ne történne meg ez, hiszen a lány hogyan tudna ellen állni ekkora hódolatnak? – Csak ültem vele szemben és nem tudtam mit mondhatnék. Ha Sam megtalálta azt a bizonyos nőt, akit neki szánt az ég, akkor ez akár Paullal is megtörténhet, vagy már meg is történt.

– Szóval Emily Sam lenyomata, Nessie pedig Jake-é? – kérdeztem, azt azonban már nem mertem, hogy vele mi a helyzet.

– Igen, Kim pedig Jared-é, a kis Claire pedig Quil lenyomata. – Mélyen a szemembe nézett s még mielőtt elvesztem volna gyönyörű éjfekete szemiben, meg kellett tudnom ő meg találta-e már azt a lányt.

– És veled mi a helyzet? Úgy értem te már… – Arcán egy csábos mosoly jelent meg, amitől szívem olyan gyorsan dübörgött mellkasomban, hogy azt hittem menten kiugrik. Megfogta kezem s tekintetem egy pillanatra sem eresztette.

– Arra vagy kíváncsi én megtaláltam e már a világot jelentő köteléket? Nos, igen. – Alig bírtam visszafojtani a feltörekvő könnyeket, amiket eme szavak hallatán ostromolták lelkem. – Nem régen találkoztam vele először. Egy gyönyörű, okos és csodálatos lány. – Ledermedve ültem vele szemben. – Forksban lakik és egy nagyon kedves barátom által ismertem meg. – Nem bírtam tovább a szemébe nézni, éreztem, hogy az alattomos könnyek lassacskán utat törve legördülnek felhevült arcomon, hogy azzal elárulják szívemnek fájdalmát. Megérezve forró kezét az államon ismételten a szemébe kellett néznem s ezután újból megszólalt. – Te vagy az Lili! – mondta, mire belőlem előtört a sírás. Akkora kő esett le szívemről, hogy a megkönnyebbüléstől kicsorduló könnyeimet már nem bírtam vissza fojtani. Ismételten Paul szemébe néztem, és a megannyi érzelem, amit kiolvastam belőle felülmúlhatatlan volt. A szerelem fénye. Egy hirtelen döntéstől vezérelve, egyik kezemet a tarkójára helyezve közelebb húztam magamhoz, míg másik kezemmel a hajába túrva forró csókban forrtunk össze. Úgy éreztem, életemben nem voltam még olyan boldog, mint abban a pillanatban. Úgy éreztem álmodom, és azt akartam, ha ez valóban igaz, akkor sohasem ébredjek fel és örökké az álmok tengerén lebegjek, Paullal egyetemben.

♥ 24. fejezet - Láng ♥

LÁNG

Egy ideig csak álltam kint a friss levegőn és erősen próbáltam lenyugtatni magam. Hisz majdnem eltörtem a kezét annak a nem is tudok rá megfelelő jelzőt. A hátam mögé pillantva rájöttem, hogy Leah még mindig ott van velem.

– Leah igazán bemehetsz. Már jól vagyok – próbáltam elhitetni vele, de ő nem mozdult mellőlem továbbra sem. Nem sokkal később, úgy döntöttem ideje visszamennem, különben is legalább szemmel tarthatom. Mikor bementünk feszült figyelemmel kerestem a tömegben, miközben visszamentem az asztalunkhoz. Az asztalhoz lépve megláttam Pault és Lilit.

– Haver minden rendben? – kérdezte mikor leültem vele szemben. Ő megért engem, eltudja képzelni min mehetek keresztül, de átérezni még ő sem képes hiszen neki ott van Lili, aki viszont szereti őt, míg engem Nessie észre sem vesz.

– Nem mondanám, hogy minden rendben, de már nyugodtabb vagyok – mondtam. Ekkor megpillantottam a tömegben. Ott táncolt, elbűvölt testének ritmikus mozgása. Ahogyan ringatta csípőjét a dallam vonalán. Ismét meglátva Enriquét, azonnal elfogott a féltékenység, a belülről mardosó gyűlölt érzés. Itt fogdossa a szemem láttára és én nem teszek semmit. Láthatólag jól érezte magát vele, mindig is tudtam, hogy jól tud táncolni, hiszen hányszor láttam amikor Emmettel vagy az apjával tette azt, de az egészen más volt. Ez itt egy idegen férfi, aki nem a kishúgát vagy az unokahúgát látja benne, egy férfi, aki teljesen más szemmel néz rá. Az egész estét végig táncolta, egy pillanatra sem jött vissza az asztalunkhoz. Valamikor hajnal két-három óra felé értünk vissza a szigetre. Nessie egyenesen a szobájába ment és nem beszélt senkivel az úton sem. Én is inkább felmentem és lefeküdtem. Megpróbáltam aludni, de nem ment, amint behunytam a szemem, őt láttam amint ott táncol egy másik férfivel, kísértett az a dühös tekintet, amivel rám nézett. Nem tudom végül mikor, de sikerült elaludnom. Kilenc óra lehetett mikor végre kellőképpen magamhoz tértem és lementem a földszintre. Szinte mindenki a nappaliban volt. Azonnal feltűnt, hogy Nessie nincs jelen, s a többieket megfigyelve furcsán idegesnek láttam őket. Rögtön arra gondoltam, hogy esetleg történt vele valami! – Nessie hol van? – kérdeztem meg végül, s már előre féltem a választól.

– Nem tudjuk, Lili reggel bement a szobájába, de nem volt ott. Kimentünk az apartmanhoz ott sem találtuk, az egész házat átnéztük, nyoma sincs. Arra gondoltunk talán elment sétálni valamerre, a partra vagy nem tudom – mondta feszülten Paul.

– Akkor mire vártok még? Menjünk és keressük meg! – mondtam ellenkezést nem tűrően. Nem is értettem eddig miért nem keltettek fel.

Először a hajóhoz mentem hátha azzal ment el, de szerencsére az ott állt ahol az este hagytuk. – Akkor hova mehetett? – tettem magamban a kérdést. Lili az egyik én a másik irányba indultam el, de továbbra is semmi. Abban reménykedtem, hogy Lili velem ellentétben sikerrel járt. Mikor visszaértem a házhoz hatalmas kő esett le a szívemről, Nessie ott volt a többiek társaságában, épségben. Nem voltam dühös, egyáltalán nem, inkább iszonyatosan féltem, hogy valami baja történt. Hisz mi van, ha a Volturi mégis megtalálta őt és elvitték vagy valami. Először nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet, ha megszólítóm, de végül nem bírtam a kíváncsiságommal és megtettem.

– Merre voltál? – Először nem mondott semmit, már azt hittem nem is fog válaszolni, de aztán mégis felém fordult majd válaszolt.

– Mit érdekel az téged? – Hangja megvető és gúnyos. Még sosem beszélt velem ilyen hangnemben. Meg sem várva a válaszom bement a házba. Néhány perc múltán azonban ismét megjelent a medencénél, most is letaglózott földöntúli szépsége. Nem sokkal ez után pedig megcsörrent a telefonom.

– Igen? – szóltam bele, s a kijelzőre pillantva pontosan tudtam ki van a vonal túlsó felén.

– Szia Jacob, Bella vagyok! Nessie ott van? – kérdezte nyomban.

– Igen itt van. Adjam? – kérdeztem, teljesen feleslegesen.

– Persze, persze – sürgetett.

– Nessie a szüleid. – Átnyújtottam neki a telefont s ő szótlanul elfogadva tőlem arrébb sétált.

Miközben beszélt figyeltem őt. A szomorú arckifejezése pillanatok alatt eltűnt és felváltotta a lelkes jókedvség. Biztosan hiányzik már neki a családja, még nekem is hiányoznak, akármennyire is furcsa. Mélyen a lelkem mélyén gyötör a lelkiismeret furdalás, amiért magukra hagytam őket, és átvertem a legfontosabb személyt az életemben. Tegnap este óta azon töröm a fejem, mi lehet Ness haragjának valódi oka. Azért akadt így ki rám, mert megszorongattam kicsit a barátját, vagy az nem tetszett neki, hogy Leahval táncoltam? Bár nem sok esélyt látok a velem szemben lévő féltékenységre. Főleg Leahra? Hiszen soha nem néztem rá úgy, mint nőre, még akkor sem, amikor még csak egy szimpla lány volt a rezervátumban. Időközben Nessie befejezte a beszélgetést, majd elindult felém, kezében a telefonnal. Egyetlen szó nélkül átadta azt és mit sem törődve velem el is ment.

– Igen? – szóltam bele ismételten.

– Szia Jacob! Minden rendben megy ott? – kérdezte Edward.

– Ami azt illeti igen. Bár volt egy kis összezördülésem Nessie-vel. – Magam sem tudom miért pont neki mondtam ezt el, csak úgy kicsúszott a számon. Hiszen mostanában elég jó volt a kapcsolatunk.

– Akkor mégiscsak jól hallottam, hogy valami nem stimmel vele – mondta, majd pár pillanat töprengés után folytatta – Miért vesztetek össze? – kérdezte.

– Tegnap elmentünk egy kicsit a városba, és bementünk egy szórakozó helyre. Minden jól ment mindaddig, amíg meg nem láttam őt… – kicsit haboztam, nem tudtam elmondjam-e –, a hajó kapitányával táncolni, félre ne érts nem az volt a gondom hogy táncoltak, csupán eléggé udvariatlan volt az a fickó, mire én begurultam kicsit… – Egy ideig nagy csend, amit Emmett hatalmas nevetése tört meg, majd egy nagy csattanás. Gondolom Rosalie megint nyakon vághatta, ami be kell valljam egy kis mosolyt csalt a képemre.

– Értem, nos örülök hogy nem hagytad hogy tiszteletlenül bánjanak a lányommal, de miért van olyan érzésem, hogy itt még nincs vége a dolognak?

– Hát eléggé berágott rám emiatt, aztán hiába próbáltam rávenni, hogy menjünk inkább vissza a szigetre nem mondanám hogy sikerült meggyőznöm. Ott maradtunk és az egész estét vele töltötte. – Minden bizonnyal kihallotta a hangomból milyen érzés lehet ez nekem, de mivel naphosszat a fejemben turkál, ez már nem igazán izgat.

– Értem. Mind tudjuk milyen Nessie, makacs és önfejű, ha akarom, ha nem el kell ismernem, hogy volt kitől örökölnie – vallotta be –, de hidd el hamar megfog békélni, ne kérdezd miért, de rád valahogy nem képes sokáig haragudni.

– Na és mesélj ott mi a helyzet? Tudjátok már, hogy mikor támadnak? – kérdeztem idegesen.

– Ami azt illeti igen, Alice-nek volt egy újabb látomása. Mához egy hétre érkeznek – mondta érzelemmentes hangon.

– És a többieket sikerült összegyűjteni? – Hirtelen átfutott az agyamon a kérdés, vajon megmondaná az igazat? Bevallaná, hogy kénytelenek egyes egyedül szembe szállni a Volturival? Igen mindenki itt van és mellettünk állnak. Nyugodj meg Jacob minden a legnagyobb rendben lesz. Nem adjuk magunkat olyan könnyen. – Persze mintha csakis rajtuk múlna.

– Rendben, de hívjatok, ha bármi változás állna be – figyelmeztettem.

– Úgy lesz, te meg békítsd ki a lányom, de gyorsan! – mondta, látszólag megfenyegetve, de elég jól ismertem már ahhoz, hogy tudjam, valójában mosolyog. – Üdvözlöm a többieket!

– Add át neki az üzenetem! – hallottam Alice csilingelő hangját.

– Alice azt üzeni, idézem: "Vigyázz Leahval!" Bármit is jelentsen ez! Akkor most elköszönök, szia!

– Rendben és köszönöm a figyelmeztetést Alice-nek! – nevettem bele a telefonba, bár fogalmam sem volt mire érthette ezt a mindig jókedvű koboldlány. – Sziasztok. – Azzal le is tettem a telefont. Egyfolytában ez mondat járt a fejemben "Vigyázz Leahval!" Miért kéne vigyáznom vele? Jó tudom elég forrófejű és bunkó, de ezt már megszoktuk tőle… A szóban forgó személyre pillantottam. Mikor tekintetünk találkozott furcsa fény csillant szemeiben. Gyorsan másfelé koncentráltam, s próbáltam rájönni mi is volt ez valójában.

– Mi van haver? Olyan képet vágsz, mint aki éppen haldoklik – próbált ugratni Seth, most azonban nem igazán voltam kapható az efféle baromkodásra. Néha tényleg úgy érzem haldoklom, minden egyes nappal, perccel amit Nessie szerelme nélkül töltök közelebb kerülök a halálhoz. Seth észrevette, hogy most nem igazán vagyok vevő a humorára, így bocsánatkérő szemekkel nézett vissza rám. Egy kis egyedül létre volt szükségem és gondoltam meg látogatom azt a helyet ahol a múltkor Lili rátalált Nessie-re. Leültem az egyik sziklára és közben néztem az előttem elterülő vizet, ahogyan a hullámok verdesik a sziklák oldalát. Mindenhol Nessie-t láttam, ha felnézek az égre a felhőkben is őt látom, ha a tenger tükör sima vizét kémlelem abban is az ő gyönyörű arca rajzolódik ki. Lehetetlen szabadulnom ebből a rabságból. Rab vagyok, mert ez a gyönyörű teremtmény már születése első perceiben visszavonhatatlanul magához láncolt és nincs erőm, sem akaratom ahhoz, hogy elszakadjak tőle. Napról-napra, sőt percről-percre nagyobb bennem a vágy iránta, nem is értem hogyan lehetséges, hogy ez még mindig csak nő és nő… egyáltalán megáll majd valaha? Vagy addig növekszik, míg már nem bírja a szívem és testem elviselni a kínt, mit lelkem másik fele iránti hiány okoz, és aztán egyszer csak szétrobbanok? Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem mikor jött ide Leah, már csak azt vettem észre, hogy előttem áll és mindene csupa víz. Nekidőlt a velem szemben lévő sziklának.

– Szia Jake. Mit csinálsz itt egyes-egyedül? – kérdezte, miközben egyik kezét gyengéden végig húzta a jobb karomon.

– Gondolkodom – feleltem egyszerűen és az imént megérintett kezemet elhúztam tőle. Komolyan mi a fene ütött belé?

– Jake folyton csak agyalsz, ideje volna már egy kicsit pihenned, élvezned az életet – mondta miközben közelebb jött hozzám.

– Nem hiszem, hogy most abban a helyzetben lennénk, hogy önfeledten tudjak szórakozni, és Nessie is ki van akadva rám ismételten szóval… – ellenkeztem mire a szemeiben ismételten haragos fény csillant fel. Hamar rendezte vonásait és ismét a nyugodt és új Leah állt velem szemben.

– Hagyd már azt a kislányt Jake! Miért nem foglalkozol inkább igazi nőkkel? Észre sem veszed hány nőt kaphatnál meg, csupán egyetlen szavadba kerülne… – mondta mézes mázos hangon. Én meg, mi van? Azt hiszem ekkor kezdett bennem összeállni a kép, Leah viselkedése mostanában, Alice figyelmeztetése "Vigyázz Leahval" – visszhangzott ismételten a fejemben Alice hangja. Ám amikor szóra nyitottam volna a szám, hogy elmagyarázzam neki, köztünk soha nem lehet semmi, Leah közelebb jött és még mielőtt felfoghattam volna, mire készül ajkai már az enyémen voltak. Először azt sem tudtam mit csináljak, hogyan szedjem le magamról, hiszen nem akartam megbántani őt, de valahogy a tudtára kellett adnom, hogy ezt felejtse el. Lelöktem magamról, majd rögtön ezután neszezést hallottam nem messze tőlünk. Oldalra fordítva fejem megpillantottam Nessie-t amint… micsoda? Ez meg, hogy lehet?

– NESSIE!!!!!!!!!!!!!! – nem is tudtam mit tegyek, először kinyírjam Leaht amiért ezt tette vagy Nessie-hez rohanjak. Nessie körül egyről a kettőre hatalmas lángcsóvák lobbantak fel. Miután felébredtem az ámulatból azonnal oda futottam hozzá, fogalmam sem volt róla honnan jöttek a lángok, de azt igen, hogy elpusztítja őt. Mikor közelebb értem hozzá akkor észrevettem, hogy a lángok Nessie testéből indulnak ki és egy karcolást sem ejtenek rajta. Közben a többiek is megérkeztek és mindenki szemében a döbbenetet és féltést láttam, hiszen ők is tudták mire képes a tűz egy vámpírral szemben. Ámulva néztük mi történik körülöttünk, eközben néhány fa is lángra kapott, amit persze a fiúk sebesen próbáltak eloltani. Próbáltam segíteni Nessie-nek, a nevén szólítottam, próbáltam hozzáérni, de amint megérintettem hatalmas fájdalom keletkezett a helyén ugyanis benne lehetséges, hogy nem tesz kárt bennem már annál inkább. Szóval a káprázat és a képzelődés kizárva, de akkor mégis mi lehet vele? A lángcsóvák nemhogy csillapodtak volna egyre nagyobbak és nagyobbak lettek. Idővel a lángok elindultak Leah felé és felém. Mikor Nessie szemébe néztem gyűlöletet és fájdalmat láttam csupán, mintha nem is ő lett volna. Aztán mindez egy szempillantás alatt eltűnt s életem értelme eszméletét vesztve összeesett. Azonnal utána kaptam, a karjaimba vettem és a házba szaladtam vele.

– Én beviszem a házba, ti oltástok el a tűzet, nehogy idetaláljon jönni valaki – utasítottam Jaredet és Embry-t. Olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam a fürdőbe rohantam vele. A teste még mindig iszonyatforró volt még az én testemhez képest is. Azonnal a kádba tettem és hideg vízzel próbáltam lehűteni felhevült testét. Bíztam benne, hogy a hideg víz segít majd észhez térítenem, de hiba való próbálkozás volt. Miután a ernyedt teste elérte a megfelelő hőmérsékletet a szobájába vittem és befektettem az ágyba. Mire beértünk Lili és Emily már mindet elrendeztek, hogy nyugodtan pihenhessen. Hálával teli tekintettel néztem rájuk emiatt.

– Mi van, vele jól van? – kérdezte rögtön Lili. Szemeiben könnyek gyűltek, majd lefolytak arcán. Paul azonnal mellette termett és próbálta megnyugtatni. Azt hajtogatta minden rendben lesz, de ebben én voltam olyan biztos. Mi történhetett? Még egyszer átnéztem, hogy nem okozott-e sérülést a tűz, de semmi. A tény miszerint majdhogynem két órája öntudatlan állapotban fekszik és semmire sem reagál nagyon is aggasztott. Egész nap ott ültem az ágya mellett és arra vártam mikor ébred fel. Már hajnal három körül járhatott mikor Lili és Paul belépett szobájának ajtaján. Lili azonnal Nessie mellé ment és az arcát simogatva kérlelte keljen végre fel.

– Haver, ideje volna enned valamit, meg pihenned egy kicsit – mondta mellém állva Paul.

– Köszönöm Paul, de egy falat sem menne le a torkomon – utasítottam el tanácsát.

– Megértem haver, hisz tudod, most már én is átérzem, amit te – és itt jelentőségteljesen Lilire nézett –, de akkor is pihenned kell, fürödj le.

– Úgysem tudnék aludni míg ő itt fekszik, de igazad van, megyek és lefürdöm, addig itt maradnátok, nem akarom, hogy egyedül legyen – kértem tőlük, s tudtam azonnal bele is egyeznek majd.

– Ez természetes – szólalt meg Lili most először mióta bejöttek. Megköszöntem nekik és kiléptem az ajtón, hogy aztán átmenjek a sajátomba. Az ajtóhoz érve azonban olyat láttam, amitől egyszeriben felment bennem a pumpa. Leah a szobám előtt állt, és gondolom engem várt.

– Te meg mit keresel itt? Hm?? Nem volt elég, amit eddig tettél? Mit szeretnél? Hm? – Mindvégig a szemébe néztem és csak úgy ordított rólam a megvetés és a düh. Leah állta a tekintetem, de egy ideig nem jutott szóhoz.

– Én csak… – kezdte, de nem hagytam, hogy befejezze.

– Te csak mi? Gondoltad nem jött össze, hogy Samet elválaszd Emily-től akkor bepróbálkozol nálam? Mi? Mégis, hogy gondoltad? Hogy lehetsz ennyire erkölcstelen és hülye? Mikor fogod már fel, hogy a bevésődés az nem vicc!? – Meg sem várva reakcióját ellöktem az ajtóból és magamra zártam azt. Még sosem viselkedtem egy nővel sem így, de úgy érzem megérdemelte. Biztos vagyok benne, hogy tudta Nessie látni fogja, mit tesz, de akkor is megtette. Megengedtem magamnak egy kád, forró vizet, majd izmaimat ellazítva elmerültem benne. Szükségem volt egy kis egyedüllétre, hogy lenyugodjak és gondolkodhassak. Hogyan fogom ezt kimagyarázni? Egy valami most már biztossá vált számomra, mégpedig az, hogy Nessie érez irántam valamit. Valamit, aminek többnek kell lennie baráti vagy testvéri szeretetnél, különben nem lett volna féltékeny. Amint jobban lesz, minden erőmet arra fogom felhasználni, hogy bebizonyítsam, nekem Ő kell senki más!

(Nessie szemszöge)

Egyre mélyebbre zuhantam és semmi mást nem láttam csak a sötétséget. Szólásra nyitottam volna a számat, de egy hang sem jött ki rajta. Aztán eszembe jutott mi is történt. Jake és Leah… Szóval mégis jól gondoltam, együtt vannak. Jake Leaht szereti és én erről mindeddig nem tudtam. Átvert. Hazudott nekem. Pont Leah? Nem talált mást, egy jóval kedvesebb nőt? De várjunk csak, honnan jöttek azok a lángok? Vagy lehet, hogy csak képzelődtem? Igen minden bizonnyal az lehet. Miért nem kelek már fel? Elfogott a félelem és iszonyatos pánik kerített hatalmába. Mi történt velem? Elveszett az a szemernyi esélyem is, hogy esetleg egyszer valamikor ő is szerethet engem úgy, mint én őt. Iszonyatosan fájt. Fájt elfogadnom, hogy másé a szíve, de még nehezebb volt beletörődnöm abba, hogy az a valaki Leah. Nem tudom mióta lehettem már ebben a feneketlen sötétségben, de kezdtem hangokat hallani.

– Vajon mikor kel fel? – Rögtön felismertem Lili hangját.

– Nem tudom, Lili nem tudom, de mindaddig mellette maradok. – Jake? Hát ő meg mi a fenét keres itt? Éreztem, hogy a testemet ismételten átjárja az a különös forróság. Kinyílt a szemem és megpillantottam őt, amint ott ült az ágyam mellett és a kezemet fogja. Egyre nagyobb volt a forróság. Ugyan ez az érzés kerített hatalmába mielőtt a sötétség elnyelt volna. Arra gondoltam talán én miattam törtek fel azok a lángok, talán mégsem képzelődtem. Tudtam, hogy ha továbbra is itt marad, akkor nem tudok lenyugodni. Valószínűleg ő is észrevehette, hogy megváltozott a hőmérsékletem. A szemébe néztem és minden haragomat beleadtam abba a pillantásba.

– Nessie! Végre felkeltél – mondta mintha mi sem történt volna.

– Tűnj el innen! – mondtam fojtott hangon. Egyre nagyobb erőt éreztem magamban. Ilyen még sosem történt velem.

– Na de Ness! Kérlek! – szólt ismét.

– Eressz el és tűnj innen! Nem akarom, hogy ismét az történjen! Menj! – Felállt és egy fájdalmas pillantás után kiment az ajtón.

– Nessie, kérlek nyugodj meg! Már kiment – kérlelt barátnőm. Éreztem, ahogyan egyre nyugodtabb leszek, és kezdett eltűnni a forróság is ami körülölelte testem.

– Lili! Jake és Leah… együtt… együtt vannak! Őt szereti! Én, én Láttam!

Újabb díj :)

Még egy díj! Elsem hiszem! Jajjj annyira köszönöm Puszmónak! 5 dolog rólam

• Imádok rajzolni!
• Láttam Robert Pattinson-t ♥♥♥
• Imádom a barátnőimet (Kriszti, Klau és drága Évim)
• Szeretnék igazán tehetséges lenni valamiben.
• Augusztus 11-én leszünk 4 éve együtt a párommal!

Akiknek ajánlom:

• Kriszti: http://newtwilightsagaforever.blogspot.com/

• Suomi: http://keiju-pick.blogspot.com/
• Isabella: http://vampirsztar.blogspot.com/
• GreenGirl: http://jacobandnetty.blogspot.com

Az első díjam!

DÍJ! :) Huhh az első díj amit kaptam! Nagyon szépen köszönöm GreenGirl-nek!! 5 dolog rólam:

• Imádom a Twilight saga-t és azon belül Edwardot!
• Imádom az olvasóimat ♥
• Nagyon szeretek írni és olvasni!
• Augusztus 30. án töltöm a 19-et.
• Van pár függőségem: Twilight, filmek, zene, cola, fanficek

5 tehetséges ember akinek adom:

• Claire : http://hope-by-claire.blogspot.com/
• Suomi: http://keiju-pick.blogspot.com/
• Claire: http://livefreeorletmedie-claire.blogspot.com/
• Kriszti: http://newtwilightsagaforever.blogspot.com
• Szabina: http://lilycullenharper-szabina.blogspot.com/

♥ 23. fejezet - Éjszakai kiruccanás és a következmények ♥

ÉJSZAKAI KIRUCCANÁS ÉS A KÖVETKEZMÉNYEK

(Jacob szemszög)

Már eltelt pár nap mióta megérkeztünk erre a helyre. Nem tagadhatom, hogy igazán gyönyörű hely, és az ahogyan Nessie kivirágzott ebben a környezetben, még szebbé teszi számomra. Most is, mint általában, kint ültünk az apartmanban, amikor Lilinek remek ötlete támadt.

– Srácok mit szólnátok, ha végre kimozdulnánk kicsit? – kérdezte, mire mindenki szeme felcsillant.

– Én benne vagyok – vágta rá rögtön Nessie. Igazából én is örültem volna már egy kis kimozdulásnak.

– Szerintem mindenki benne van – mondtam, mire a lányok mind felálltak és bementek a házba.

– Még csak három óra, de a csajok már most elkezdik a készülődést – csipkelődött Paul, amin persze mi srácok jót nevettünk.

– Ugyan haver már csak öt órájuk van elkészülni estig, még a végén kifutnak az időből – mentem bele a játékba erre azonban egy halk morgást kaptam válaszul, a hang irányába nézve meglepetten vettem tudomásul, hogy Leah még jelen van. Leahról jut eszembe, mostanában egyre furcsábban viselkedik. Folyton arra leszek figyelmes, hogy ott van a közelemben, és kedvesen közelít felém. Nem értem mi ütött belé.

– Bocs Leah, nem vettük észre, hogy te is itt vagy – kért bocsánatot Jared, ám ettől Leah csak még dühösebb lett, felállt majd távozott.

– Na, ezt aztán jól megmondtad neki! – jegyezte meg Paul, miközben a kárörvendő mosoly ott bujkált a szája tövében.

Miután még hat óra után sem kerültek elő a lányok, lassacskán mi is beszállingóztunk és elkezdtünk készülődni. Megfürödtem, és nagy nehezen kiválasztottam egy nadrágot és egy egyszerű fekete pólót estére. Mikor kimentem a szobámból a srácokat a nappaliban találtam, de a lányok még mindig sehol. Így leültem a többiek közé és ott vártuk, hogy elkészüljenek. Úgy fél óra múlva lépteket hallottunk az emelet felől mire mind egyszerre fordultunk hátra, ám csak Leah volt, aki lejött. El kell, hogy ismerjem eléggé kicsípte magát. Talán még sosem láttam ilyen öltözetben. Egy élénk, piros ruha volt rajta, ami elég rövidke volt, de nem annyira, hogy közönséges legyen.

– Hát a többiekkel mi van? Elkészültek már? – érdeklődtem.

– Fogalmam sincs. Nem mondanám, hogy odafigyeltem rájuk. – mondta a tőle nem megszokott hangnemben.

Időközben Emily és Kim is megérkezett és természetesen rögtön Sam és Jared karjai közt állapodtak meg. Bárcsak Nessie is hozzám sietne a lépcsőről lejövet. Paul és én már tűkön ülve vártuk mikor pillanthatjuk meg őket. Aztán egyszer csak ismételten cipők kopogása hallatszott, mire mind oda kaptuk a fejünket. Amikor megláttam Nessie-t leesett állal, kővé dermedve álltam meg a lépcső előtt. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek. Mikor lett az én Nessiem ilyen gyönyörű nő? A ruha, ami rajta volt megmutatta milyen tökéletes alakja van. Lágyan simult egyre domborodó kebleire. Nem hiszem el, hogy még mindig meg tudok lepődni azon, hogy milyen csodálatos. A múltkor is a medencénél mikor kijött abban a nem mindennapi fürdőruhában. Az első gondolatom az volt, hogy valószínűleg Alice az őrületbe akar kergetni ezekkel a ruhákkal, amiket vásárolgat neki, mert minden bizonnyal ebben is az ő keze volt. Nem tudom mióta állt már előttem, de hirtelen észhez tértem és kinyögtem valami bók félét.

– Huhh Nessie, nagyon jól nézel ki. – Ennyi tellett tőlem ebben a pillanatban.

– Köszönöm, te sem panaszkodhatsz – mondta viszonzásképp.

Egész idő alatt alig bírtam levenni róla a szemem, annyira elbűvölt a látványa. Végül tudatosult bennem, ha rám ilyen hatással bír, akkor milyen hatással lesz majd a többi férfira, azokra a férfiakra, akik a klubban lesznek? Még belegondolni is borzasztó volt, hogy más férfi érintse rajtam kívül, már azt a Kevin gyereket is alig bírtam elviselni, akkor ezeket, akik itt vannak… Azt hallottam a spanyol férfiak elég temperamentumosak és nagyon szeretik a gyönyörű nőket. Azt biztos, hogy rajta tartom a szemem egész éjjel. Nem telt sok időbe mire megérkeztünk a klub elé. Már kintről hallani lehetett a hangos zenét. Mikor beléptünk az ajtón, táncoló emberek tömkelegével találtuk magunkat szembe. Közel a pulthoz találtunk egy üres asztalt ahol mind elfértünk. Nem sokkal később oda jött az egyik pincér.

– Hozhatok önöknek valamit? – kérdezte tőlünk, de közben mindvégig a lányokon legeltette a szemét, ami sem nekem sem a többi fiúnak nem tetszett. Miután mindenki elmondta mit kér ami Nessie esetében is alkohol volt – pedig hevesen próbáltam lebeszélni róla, de ha ő egyszer valamit a fejébe vesz, lehetetlen attól eltántorítani –, elment, hogy kihozhassa azokat. El kell ismernem, hogy egész jól éreztem magam és úgy láttam, hogy a többiek is. Elsőként Paul és Lili voltak azok, akik felálltak és a táncparkettre mentek. Nem sokkal később Leah közelebb hajolt hozzám és így szólt:

– Jake, nem megyünk táncolni? – kérdezte. Először azt sem tudtam eldönteni, hogy jól hallottam e, aztán ránéztem Nessie-re, majd Leahra és úgy döntöttem miért is ne? Hiszen mostanában egész normálisan viselkedett, Nessie-re sem mondott semmi rosszat mióta idejöttünk.

– Őőő de, menjünk. – Azzal fel is álltunk és egyenesen a táncoló tömeg közé furakodtunk. A zene, ami ment eléggé pezsdítő volt és úgy láttam, hogy Leahra is különös hatással volt. Már táncoltunk egy ideje, amikor észrevettem, hogy egyre közelebb kerül hozzám és néha már eléggé intim testrészeit és hozzám dörgölte, s bár először puszta véletlenként kezeltem, a folytonos megismétlődések miatt azonban rá kellett jönnöm szándékosan csinálja. Nem akartam őt megbántani, de azt sem akartam, hogy félre értse, hiszen én Nessie-t szeretem, nem is tehetnék másképp, hiszen ő a lenyomatom, a nő, akiért létezem. Néha Nessie felé sandítottam, de legtöbbször valahova a tömegbe bámult. Még mindig táncoltunk, ami azt illeti Leah egyre hevesebben. Fogalmam sincs mi lett vele, pillantásom hirtelen egy tőlünk nem messze táncoló párra esett. Kellett pár pillanat, amíg rájöttem, hogy az a pár nem más, mint Nessie és az a spanyol ficsúr a hajóról. Mikor eljutott a tudatomig, hogy mit is látok, hirtelenjében elkezdtem remegni, és ez nem, hogy csillapodott volna, hanem egyre nagyobb és erősebb rángások kísérték, éreztem, hogy a testemet elönti a forróság. Emlékeztetnem kellett magamat, hogy emberek is vannak körülöttem, nem változhatok itt át mindenki szeme láttára. Pedig legszívesebben azt tettem volna, darabokra szaggattam volna azt a senkit. Valahol messziről hallottam, hogy valaki próbál nyugtatni, talán Leah volt az nem tudom, de miután megláttam a kezeit lejjebb csúszni Nessie derekáról elszakadt a cérna és nem törődve senkivel odamentem és megálltam Nessie mögött. Megfogtam a férfi kezét, s nem állt szándékomban elrejteni előle milyen erő lakozik bennem, szorításom hatására felkiáltott minek következtében akaratlanul is mosolyra húzódtak ajkaim. A többiek a hangos zene miatt nem hallhatták. Nem érdekelt abban a pillanatban, hogy fájdalmat okozok egy embernek, sőt minél erősebben szorítottam a kezét annál jobban éreztem magam. Megérdemli! Hogy merte fogdosni Őt? Időközben a többiek is odajöttek. Próbálkozásuk miszerint megpróbálnak lenyugtatni hasztalan volt, még mindig a markomban tartottam a férfi kezét.

– Te meg mégis mi a francot képzelsz magadról? – Felbőszültnek tűnt, de jelen pillanatban ez sem érdekelt. Enrique elég magas volt, de nem volt magasabb nálam. Hiába volt izmos, semmit sem jelentett ez velem szemben, a puszta kezemmel darabokra törhetném a csontjait, ha akarnám… egy pillanatra átsuhant az agyamon hogy akarom-e, de aztán ismét meghallottam Nessie-t.

– Jake mégis mi a fenét csinálsz? – kérdezte. Iszonyat dühös voltam és ezen még az sem tudott segíteni, hogy ő volt az, aki megszólított. Mikor a szemébe néztem haragot láttam benne, de ettől csak még mérgesebb lettem. Hiszen hagyta, hogy ez a szemétláda megtapizza.

– Hogy mit csinálok? Ezt én is kérdezhetném tőled, nem gondolod? – szűrtem a szavakat fogaim közt.

– Táncoltam, ebben mi a probléma? Te nem ezt tetted Leahval? – tette fel újabb kérdését, immáron, gúnyosan.

– Azonnal visszamegyünk a szigetre! - Ellenvetést nem tűrően megfogtam a kezét mire ő visszarántotta azt.

– Én ugyan nem megyek sehova. Még maradni akarok, és a többiek is. Én jól érzem magam, ha te ezzel nem így vagy sajnálom, bár ahogy az előbb elnéztelek, nem aggódom miattad. – Végig a szemembe nézett miközben beszélt. Tudtam, hogy nem fogom tudni elvinni önszántából, de akkor mégis mit tegyek? Nem kaphatom fel a hátamra és cibálhatom vissza a hajóra. Nem is várta meg a válaszomat, hátat fordított nekem és elment azzal a mit tudom én, hogy hogyishívjákkal. Én meg ott álltam, mint valami idióta miközben legszívesebben széttéptem volna valakit.

– Jake, kérlek nyugodj meg! Nem kelthetünk feltűnést! – nyugtatgatott Leah. Megfogta a kezem és kivitt egy kicsit a levegőre, én meg ellenvetés nélkül követtem őt, mert muszáj volt lenyugodnom valahogy.

(Nessie szemszöge)

– Hogy mit csinálok? Ezt én is kérdezhetném tőled nem gondolod? – kérdezte. Hangja pengeélként hasított a fülembe.

– Táncoltam, ebben mi a probléma? Te nem ezt tetted Leahval? – Még ő kér engem számon? Ezt nem hiszem el d,e komolyan. Igaz, hogy nincs köztünk semmi, de azért mégis van egy határ nem? Vagy én gondolom rosszul?

– Azonnal visszamegyünk a szigetre! – mondta már-már parancsolón, mire én még jobban felkaptam a vizet. Nem fog ő nekem parancsolgatni! Már felnőtt vagyok, azt teszek, amit akarok!

– Én ugyan nem megyek sehova! Még maradni akarok, és a többiek is. Én jól érzem magam, ha te ezzel nem így vagy sajnálom, bár ahogy az előbb elnéztelek, nem aggódom miattad – vetettem a szemére. A válaszát már meg sem vártam, egyszerűen hátat fordítottam neki és Enrique-t kézen fogva elmentem onnan.

– Jesszusom Enrique jól vagy? – kérdeztem rögtön amint egy kicsit távolabb értem tőlük.

– Ne aggódj kutya bajom – mondta, s úgy tett mintha valóban csak semmiség lenne az egész –, nem vagyok olyan puhány, mint azt te hiszed! – Még ha nem tudnám, hogy Jacob egy vérfarkas el is hinném neki, hogy esetleg lehetne bármiféle esélye ellene, de így… veszett ügy. – Ki ez az állat? A barátod vagy mi? – kérdezte.

– Nem, nem az. – Sajnos – tettem hozzá magamban. – Csak egy jó barátom, aki néha elveti a sulykot.

– Értem – mondta, s úgy láttam nem igazán rázta meg az előbbi incidens. Felcsendült egy igaz spanyol ritmusú és szövegű dal. Úgy döntöttem nem foglalkozom ma este Jacob Blackkel. Igen is jól fogom magam érezni!

– Megyünk táncolni? – Ezúttal én voltam az, aki megkérdezte.

– Ez nem kérdés "Mi nina bonita" – mondta, majd kézen ragadott és immáron a zenére ringattuk testünk.

http://www.youtube.com/watch?v=0IEG3z7Ze3I

Még szerencse, hogy annak idején, ami nem is volt olyan régen, apu, Em és Jasper bácsi megtanítottak táncolni. Igen jól hallottátok Emmett. Nem is néznénk ki belőle, hogy igazán jó táncos. Így ez a stílus és könnyen ment. Szerettem a társastáncokat. Egészen jól sikerült az, hogy ne a minket figyelő Jake-re koncentráljak, hanem teljesen átadjam magam a zenének. Enrique spanyol származása lévén nagyon jól táncolt. Igaz néha-néha eléggé merésszé vált a helyzet, de jól éreztem magam. Nem gondoltam volna soha, hogy ilyen érzéki is tudok lenni, de valahogy ez a zene és Enrique kihozta belőlem. Már nem tudom hány óra felé járhatott, szinte az egész éjszakát végig táncoltuk Enrique-vel. Azután a jelenet után nem foglalkoztam Jacobbal. Leah persze ennek nagyon örült, mert akárhányszor találkozott a pillantásunk jókat mosolygott magának. Hihetetlenül rosszul éreztem magam a történtek miatt, de nem mutathattam ki a külvilág felé, így az egész estét végig mosolyogtam mintha önfeledten boldog lennék. Ez már a második alkalom amikor Jake és én összevesztünk, ám ez még a múltkorinál is durvább volt. Utálnom kéne, amiért úgy viselkedik velem, mint egy gyerekkel, de nem tudom és ez dühít a legjobban, hogy utálnom, rühellnem kéne mégsem megy. Napról-napra jobban szeretem őt és félek, hogy ez a szerelem, ez az érzés egy nap majd felemészti egész lényem. A szigetre való visszatérés csendben telt legalábbis én teljes csendbe burkolóztam. Miután elértük a partot, egyenesen a házba és onnan pedig a szobámba igyekeztem. Nem volt kedvem senki társaságához, de legfőképpen nem akartam látni amint Leah még jobban rámászik Jake-re. Nem hiszem el, hogy nem veszi észre, hogy senki nem látja mit művel. Nem is akarok abba belegondolni, hogy ez esetleg imponál Jake-nek. Eddig sosem láttam felét bármiféle közelebbi kapcsolatnak, de az is lehet, hogy csupán csak nagyon jól titkolták. Egész éjjel forgolódtam, egyszerűen nem jött álom a szememre. Mit tegyek? Csináljak úgy mintha nem is történt volna semmi? Vagy épp ellenkezőleg, figyelembe se vegyem őt és persze újdonsült hódolóját Leaht? Kitől kérhetnék tanácsot? Már reggel hét órát mutatott az óra és mivel úgysem tudtam volna aludni, kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és már csak azért is kicsíptem magam, hogy miért még magam sem tudom, úgyhogy ne kérdezzétek. Gondoltam, hogy senkit nem fogok lent találni, hiszen mindenki alszik. Gondoltam jót tehet egy kis séta a parton, úgyhogy kimentem. Cipőt sem húztam, érezni akartam a lágy homokot a talpam alatt. A nap sugarai még nem vakítottak oly erősen, de a selymesen lágy homok még így is meleg volt. Találtam egy sziklásabb részt nem messze a szállásunktól. Leültem, a lábam a langyos vízbe lógattam és csak gondolkoztam és gondolkoztam. Nem tudom mióta ülhettem már ott, de egyszer csak Lili hangjára kaptam fel a fejem.

– Ness már órák óta keresünk téged! – szaladt oda hozzám. Órák? Hát így elment volna az idő? Észre sem vettem.

– Nem úgy látom mintha, a többes szám találó lenne – mutattam a háta mögé ahol senki nem volt.

– Márpedig tűvé tettük érted a szigetet. Jacob is bejárta már a környéket, de mégsem talált meg. Kezdett kétségbe esni! – Ja el tudom képzelni. Immáron ott állt mellettem és éreztem, hogy az arcomat pásztázza tekintetével.

– Talán nem keresett olyan nagyon, ha nem lelt rám. Azért annyira nem nagy ez a sziget – mondtam és éreztem, hogy egyre inkább visszatér belém a düh és a harag.

– Ugyan már Nessie! A másik irányba ment ezért nem ő talált meg. Na de gyere, menjünk már! – Megfogta a kezem és felhúzott ülőhelyzetemből.

Mikor odaértünk mindenki az apartmannál volt kivéve Jacobot. Talán tényleg engem keres? – vetődött fel bennem a kérdés. Aztán végül úgy döntöttem nem érdekel.

– Hát te meg merre voltál? – jött oda hozzám Seth és Paul. Velük nem akartam bunkó lenni, hisz ők nem bántottak egy szóval sem.

– A parton, arra – mutattam a helyre ahol az imént ültem –, ott a sziklás résznél.

– Legközelebb azért szólhatnál, hogy elmész. Halálra aggódtuk magunkat miattad! – szidott meg Paul, majd oda jött és megölelt. Igazán jól esett a törődése és az, hogy ilyen sokat jelentek nekik, a barátaimnak. Aztán hirtelen Jake alakja tűnt fel az egyik fa mögül. Sietősen felénk indult. Megpróbáltam nem őt nézni, és nem törődni a jelenlétével. Mikor odaért közénk, oldalról odasandítottam rá. Láttam rajta, hogy vacillált, hogy hozzám szóljon-e, aztán végül mégis beszélni kezdett.

– Merre voltál? – kérdezte. Cseppet sem volt dühös a hangja, inkább mondanám féltőnek. Egy pillanatra átsuhant az agyamon a gondolat, hogy én is kedves leszek vele és elnézem neki a tegnap történteket, aztán végül mégis úgy döntöttem nem adom magam olyan könnyen.

– Mit érdekel az téged? – kérdeztem, majd bementem a házba. Felmentem a szobámba, felvettem egy fürdőruhát és visszasiettem a medencéhez. Jacob is ott maradt és ki se találnátok ki volt rögtön mellette, hát persze, hogy Leah. Nem szóltam egyikkőjükhöz sem, nem mintha régebben különösebben társalogtam volna Leahval. Egész jól elvoltam Lilivel és Paullal. Hirtelen eszembe jutott, hogy mióta itt vagyunk nem is beszéltem a családommal. Épp, hogy befejeztem magamban a mondatot megcsörrent a telefon Jacob zsebében.

– Igen? – szólt bele. – Igen itt van. Adjam? – kérdezte. – Nessie, a szüleid – mondta, majd oda adta a telefont. Tekintetével az enyémet kereste, de én csak elvettem tőle a felém nyújtott mobilt, majd arrébb sétáltam.

– Anyu? – kérdeztem rögtön. Annyira hiányzott már a hangjuk és a jelenlétük.

– Nessie drágám! – mondta örömteli hangon. – Hogy vagy kicsim? – kérdezte.

– Jól, isteni ez a hely. Minden olyan gyönyörű. A szobámat is imádom. – Teljesen belelkesedtem, hogy végre hallhattam őket.

– Hagy beszéljek vele én is! – hallottam a vonal túlsó feléről apám összetéveszthetetlen hangját.

– Kincsem adom apádat. Vigyázz magadra! Szeretlek – mondta, majd átadta a telefont.

– Nessie!

– Szia Apu! Hiányoztok! – csúszott ki a számon.

– Te is nekünk drágám – mondta és elképzeltem, ahogyan mosolyra húzza ajkait.

– Minden rendben otthon? – kérdeztem. Már mióta eljöttünk furcsa érzésem van, de nem tudom hova tenni.

– Persze, nincs semmi probléma. És ott? Minden rendben? – érdeklődött.

– Igen, minden a legnagyobb rendben. Jól érezzük magunkat, csak ti hiányoztok innen – mondtam kicsit csüggedve. A Jake és én összevesztünk részt pedig jobbnak láttam nem megemlíteni.

– Örülök, hogy jól érzed magad!

– Jól van öcskös most már ide azzal a telefonnal! – hallottam Emmett hangját, amitől reflexszerűen mosolyognom kellett. – Hogy van a legkedvesebb unokahúgom?

– Remekül, mellesleg én vagyok az egyetlen unokahúgod! – világosítottam fel s egy jóízű kacaj szaladt ki a számon. Mindig meg tud nevettetni. Beszélgetés közben néha hátra sandítottam. Jake éppen engem figyelt, szemeiben már nyomát sem láttam az elmúlt napokban észrevehető boldog csillogásnak.

Miután beszéltem mindenkivel elbúcsúztam tőlük, de mivel apu még beszélni akart Jake-kel kénytelen voltam odamenni hozzá és átnyújtani neki a telefont. Gondoltam kicsit bemegyek és ledőlök. Befeküdtem az ágyamba, de nem sokkal később kopogásra lettem figyelmes. Nagyon reméltem, hogy nem Jacob az, mert nem voltam még felkészülve arra, hogy beszélgessünk.

– Szia Nessie beszélhetünk? - dugta be a fejét Lili.

– Persze, gyere csak nyugodtan – mondtam, majd felültem és megpaskoltam a magam mellett lévő helyet.

– Nessie, figyelj, én nem akarok beleszólni semmibe, de a barátnőd vagyok, és egyben Jake barátja is. Én nem tudom mi is történt este valójában, de szerintem nem kéne ennyire gyötörnöd őt érte – kezdte.

– Lili mit kéne mondanom?

– Mi történt? – kérdezte. Itt az ideje, hogy kiöntsem valakinek a lelkem, döntöttem el.

– Ajj Lili! Nem tudom, mit tegyek. Iszonyat dühös vagyok rá. De az igazság az, hogy egyáltalán nem Enrique miatt. Tudod nagyon jól, hogy milyen a kapcsolatom Leahval. Már napok óta figyelem őt, és olyan furcsán viselkedett. A gúnyos megjegyzéseit és a lenéző tekintetét már megszoktam, de az, hogy mióta itt vagyunk Jake-kel úgy viselkedik, hogy… nem is tudom. Mindig ott van a nyomában. Állandóan. Olyan kedvesen beszél vele, mint még egész életem alatt nem hallottam, soha! Este pedig olyan közönségesen viselkedett. Láttad hogyan táncolt tegnap Jacobbal? És direkt belevigyorgott a képembe. Aztán jött Enrique és elhívott táncolni. Miért mondtam volna nemet? – Lili nem szólt egy szót sem csak figyelmesen végig hallgatott. Épp erre volt szükségem. – Aztán odajött és megszorongatta szegény srác kezét. És ha eltörte volna? – fakadtam ki, ahogyan felidéztem azt a jelenetet.

– Én teljes mértékben megértelek téged! Leah egy szemét dög! Legszívesebben a hajánál fogva cibálnám végig a szigeten! – ecsetelte ötleteit miközben jókat nevetett. – Na de ez nem azt jelenti, hogy Jake-t kell büntetned. Jó persze nem kellett volna olyan hevesen reagálnia még szerencse, hogy időben le lett állítva még mielőtt nagyobb baj történt volna. – Először azt hittem, hogy tudja, a titkot, amit a Quileute-ok és mi őrzünk, de aztán elhessegettem ezt a gondolatot, hiszen honnan tudná, nem hiszem, hogy Paul máris beavatta volna ebbe a dologba.

– Miért szerinted úgy tett, mint akinek nincsen ínyére Leah viselkedése? – fakadtam ki. Kezdtem elveszíteni a józan eszemet.

– Szerintem őt egyáltalán nem érdekli úgy Leah – mondta teljes őszinteséggel és meggyőződéssel a hangjában.

– Mindegy is hiszen semmi közöm hozzá, mit tesz, csak az bánt, hogy titkolja előttem, és pont vele... pont Leahval.

– Nem ez a te valódi bajod! Szereted igaz? Ne tagadd én látom rajtad, hogy halálosan oda vagy érte! – szegezte nekem a kérdést. Nem volt hát mit tenni, nem tagadhattam az örökkévalóságig.

– Úgy látszik, túl jól ismersz már! – ismertem be, miközben észre sem vettem, hogy a könnyek alattomosan kicsordultak a szememből.

– Igen ismerlek, jobban is, mint azt te gondolnád – mondta majd mélyen a szemembe nézett, mintha mondani akarna valamit. A fülemben zengtek szavai "Igen ismerlek, jobban is, mint azt te gondolnád." Majd amikor meglátta a felismerés fényét a szememben bólintott egyet. – Igen, tudom mi vagy, és azt is, hogy ki a családod, tudok Paulról és a falkáról. – Tátott szájjal néztem rá. Elképesztő volt, hogy milyen nyugodtan ült velem szemben, annak ellenére, hogy tudja, vámpír vagyok.

– Tudod? És hogy-hogy nem félsz tőlem? – kérdeztem megrökönyödve.

– Félni? Már miért félnék a legjobb barátnőmtől? – kérdezte csodálkozva.

– Mert… vámpír vagyok illetve csak félig, de akkor is a családom, ők… és Jacob meg a többiek…

– Figyelj, engem ez nem érdekel, ha érdekelne, nem ücsörögnék itt veled, és nem lennék együtt Paullal, de most már tudom, hogy szeretem őt és vele akarok lenni – fedte fel valódi érzéseit, gondolatait.

– Annyira örülök. És annak is, hogy boldog vagy Paullal. Szerencsés vagy, hogy viszonzásra találtál – mondtam ismételten szomorúan.

– Ne csüggedj Ness, nem tudhatod mit is érez valójában Jacob addig, amíg ki nem deríted. – Igazat adtam neki, ki kell derítenem mi a helyzet vele és velem. Igaz, ha kiderül mégis Leaht szereti borzasztóan fog fájni, de még mindig jobb, mint bizonytalanságban élni.

– Igazad lehet, akkor most megyek és megkeresem Jake-t és kibékülök vele. Aztán, majd idővel kiderülnek a dolgok. Köszönöm, hogy segítettél – mondtam, majd adtam az arcára egy puszit. Együtt kimentünk a többiekhez, de Jake-t nem láttam sehol.

– Paul, nem tudjátok esetleg merre találom Jake-t? – kérdeztem. Pillantása rögtön Lilire esett s kedvesen mosolyogva válaszolt a kérdésemre.

– De Ness, elment arra amerre a múltkor te csámborogtál. – Lilihez lépett majd egy szerelmes csókot adott neki. Hirtelenjében elfogott az irigység, bár én is részesülhetnék ilyesmiben. Miután megköszöntem a segítségét elindultam megkeresni Jacobot. Nagyon izgatott és ideges voltam. Hamar elértem a helyet és már láttam is Jake-t az egyik sziklán ülni. Már épp szaporábbra vettem volna lépteimet amikor megpillantottam a szikla mögül előlépő Leaht. Közeledni kezdett felé majd egyszer csak ajkait ajkaira tette és hevesen megcsókolták egymást. Megfagyott bennem a vér és az első érzést, ami a letaglózottság volt gyorsan felváltotta a düh, a megállíthatatlan féltékenység, gyűlölet. Még sosem történt velem ilyen, olyan hatalmas méreg gyúlt bennem, hogy elkezdett felforrósodni a testem minden porcikája, mintha lobogó tűz lángjaiban állnék. Nem tudom, hogy hogyan, de Jake és Leah észrevettek aztán még valahogy hallottam ahogyan Jacob a nevemet kiáltja, homályos foltokban hatalmas lángcsóvák fellobbanását láttam, aztán elnyelt a sötétség.