♥ 12. fejezet - Együtt töltött éjszaka

Együtt töltött éjszaka

Jacob szemszöge

Szerencsére sikerült lenyugodnom és nem tettem semmi butaságot, bár meg kell mondanom, hogy nagyon közel álltam ahhoz, hogy megtámadjam Leaht. Nem hiszem el, hogy képes lett volna elárulni engem, hogy elmondta volna a legféltettebben őrzött titkomat. Az volt az egyetlen szerencséje, hogy ott volt Nessie is. Ő volt az egyetlen dolog, ami visszatartott attól, hogy butaságot tegyek. Ha ő nem nyugtatott volna meg, akkor biztos vagyok benne, hogy nekiesem Leah-nak és tuti később megbántam, volna, ha valami nagyobb kárt okozok benne. Nagyon remélem, Nessie nem fog faggatózni. Miután lerendeztük ezt a kis konfliktust, Nessie és én elmentünk sétálni kicsit a partra. Beszélgettünk egy jót, bár nem mertem megkérdezni mi volt Kevinnel, mert nem akartam, hogy megint összevesszünk vagy ilyesmi. Visszamentünk a többiekhez és leültünk a tűz köré, majd meghallgattuk apám történeteit. Már eléggé későre járt mikor eszembe jutott, hogy még meg sem kérdeztem Nessie-t marad-e, La Pushban vagy hazavigyem.

– Nessie, akkor hogyan döntöttél, hazavigyelek, vagy maradsz, La Pushban? – kérdeztem, bár a válasz kicsit később érkezett.

– Hát persze, hogy maradok! Persze, csak ha akarod és nem gond se, neked se Billynek. – Úgy tűnt, mintha kicsit izgatott lett volna. Lehet, azért mert velem lehet? Áááá… Jake miket gondolsz? És egyáltalán hogyan juthat olyasmi az eszébe, hogy gond, ha nálunk van? Akkor érzem a legjobban magam, mikor a közelemben tudhatom.

– Már hogy lenne gond? Engem sosem zavarsz, hiszen ezt tudhatnád már! Billy meg szeret téged, úgyhogy ma nálam alszol! – Bevetettem egy hatalmas mosolyt, ő pedig elpirult kicsit, bármennyire is próbálta rejtegetni én mégis észrevettem.

– Rendben akkor ezt megbeszéltük! És mikor indulunk? – kérdezte. El sem hiszem, hogy ma újra nálam tölti az éjszakát. Eddig is sokszor előfordult, de ez a mai egészen más helyzet.

– Hát nem tudom, de ha gondolod, akkor akár már most is indulhatunk – feleltem.

– Nem is tudom. Kicsit elfáradtam, de ha te szeretnél, akkor maradhatunk – mondta. Tagadhatatlan, hogy én is elfáradtam mára, és persze szívesebben lettem volna vele kettesben.

– Tőlem mehetünk. Én is elfáradtam mára. – Összeszedtem a cuccainkat, hogy minél előbb elindulhassunk.

Elköszöntünk mindenkitől, apám természetesen még nem akart haza menni így ő még ott maradt a többiekkel. Nem tudom azért maradt-e, mert tényleg volt még kedve maradni vagy csak azért, hogy én és Nessie kettesben lehessünk egy kicsit. Ha az utóbbi, ami valószínűbb akkor nagyon kedves dolog volt tőle, bár nem hiszem, hogy ezzel bármennyire is előre juthatnék. Hamar haza értünk és rögtön az én szobámba mentünk. Mivel nem akartam, hogy esetleg Nessie kellemetlenül érezze magát így arra gondoltam, míg ő majd alszik az én ágyamban, én kimegyek a nappaliba, és a kanapén fekszem le.

– Figyelj, ha gondolod, én aludhatok a kanapén is kint a nappaliban, te pedig aludj az ágyamban – mondtam és már éppen kipakoltam az ágyneműket, mikor Nessie megszólalt.

– Nem, figyelj, ne butáskodj, elférünk ketten is az ágyadon, nehogy már miattam azon a kényelmetlen heverőn kelljen aludnod. De ha te nem akarsz mellettem aludni, akkor… – Nem hagytam, hogy befejezze a mondatát. Mi az, hogy ha én nem akarom? Épp ez az, hogy én mindennél jobban szeretném, ha mellettem aludna, ha minden éjszaka az én karjaimban aludna el, és velem ébredne reggelente.

– Aj, Picilány, ne butáskodj már! Miért ne akarnék melletted aludni? Én csupán téged nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, és ezért mondtam, hogy ha szeretnéd, én aludhatok a nappaliban is.

– Nem, én szeretném, ha te is az ágyadban aludnál, és különben sem szeretnék egyedül maradni éjszaka a szobádban! – Mintha némi félelmet hallottam volna a hangjában. Inkább nem feszegettem a témát, mert tudtam, hogy ha én itt vagyok, akkor úgysem eshet semmi baja, mert bármitől és bárkitől megvédeném akár az életem árán is! Ebben teljesen biztos vagyok, voltam és leszek is.

– Akkor ezt megbeszéltük – mondtam és megpróbáltam oldani a hangulatot a szokásos jókedvemmel. Ami mint most is mindig szívből jövő, hiszen miért ne lennék boldog mikor életem értelme, itt van velem és velem is marad egész éjszakára.

– Na, én elmennék fürdeni, ha nem gond. – mondta és már el is indult a fürdőszoba felé. Eszembe jutott egy kisebb megjegyzés, amit nem hagyhattam ki.

– Gondolom, most már nem kell a segítségem? – kérdeztem. Régebben, ami ugye nem is volt olyan régen, mikor itt aludt mindig én segítettem neki, de most már kicsit más a helyzet. Mikor megláttam arcán, hogy megint elpirult, nem bírtam ki hogy ne vigyorogjam el magam.

– Őőőőőő… nem köszi, azt hiszem, most már megy egyedül is. De ígérem, ha mégis segítségre lesz szükségem, akkor te leszel az, akinek szólni fogok. Rendben? – Nyílván ismételten zavarba hoztam, ami mostanában egyre sűrűbben fordult elő, de próbált úgy tenni mintha mi sem történt volna.

– Vigyázz szavadon foglak! – mondtam, mire szó nélkül bement a fürdőbe.

A fránya jó hallásomnak köszönhetően hallottam mindent, ami a fürdőben történt. Hallottam mikor lehúzta a cipzárt a nadrágján, amikor az leesett a földre és kibujtatta belőle hosszú lábait. Majd hallottam azt is, mikor megszabadult utolsó ruhadarabjaitól is és azokat is a földre ejtette. Aztán kinyitotta a csapot és én elképzeltem amint az első vízcseppek végig gördülnek gyönyörű testén. Abban a pillanatban hihetetlen, de féltékenységet éreztem, amiért a víz megérintheti őt, én pedig nem, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan szeretném. Hallottam, amikor felnyitotta a kókuszos tusfürdőjének fedelét, majd azzal kenegette végig magát tetőtől talpig. Elképzeltem milyen lehet végig simítani bársonyos bőrén. Aztán hirtelen arra eszméltem fel, hogy víz már nem folyik, ő pedig felöltözve kilépett az ajtón.

Mikor megláttam nem bírtam megállni, hogy ne nézzek végig csodás idomain. Most is egy vékony pántos top és egy sort volt rajta, ami megmutatta hosszú vékony, ám de nagyon is formás lábait. Megpróbáltam nem túl feltűnően méregetni, de abba hagyni semmiképpen nem tudtam. Úgy döntöttem inkább gyorsan elmegyek és lefürdök én is. Mielőtt bármit mondhatott volna én már a fürdőben voltam, és hogy megpróbáljam kicsit lehűteni magamat hideg vízben fürödtem meg, hátha sikerül elterelnem a gondolataimat, de nem jártam sok sikerrel. Mikor végeztem gyorsan magam köré tekertem egy törülközőt, mert ugye a nagy kapkodásban elfelejtettem alsónadrágot hozni így abban a kis törülközőben mentem ki. Mikor Nessie rám nézett valahogy egészen fura arcot vágott. Még a száját is nyitva tartotta picit. Nagyon mertem remélni, hogy ezt magamnak köszönhetem, hogy esetleg mégis csak tetszem neki, mert nem mintha máskor olyan sok ruhát hordanék, de azért valószínűleg egész más hatást értem el ezzel a törülközős külcsínnel. Gondoltam megkérdezem, az ágy melyik felén szeretne aludni, de akárhányszor szólongattam, mintha meg sem hallotta volna azt, amit mondtam, mintha nem is ezen a bolygón járt volna.

– Nessie itt vagy? Hahóóó! – próbálkoztam újra.

– IIIgen? – kérdezte kissé akadozottan.

– Már vagy két perce beszélek hozzád de, mintha meg sem hallottad volna – közöltem vele a tényeket.

– Ne haragudj, elgondolkoztam kicsit. Mit is mondtál? – kérdezte, és bűnbánóan lehajtotta a fejét. Olyan kis aranyos volt.

– Csak azt kérdeztem, hogy belül vagy kívül szeretnél aludni? Míg eldöntöd addig én, megyek és felveszek valamit – mondtam és ki is vettem a szekrényemből egy bokszert és egy laza nadrágot, majd visszamentem a fürdőbe és felvettem azt. Mikor végeztem rögtön a szobámba mentem és újból feltettem az előbbi kérdésemet.

– Na, akkor belül vagy kívül?

– Őőőő belül – mondta és át is mászott az ágy belső felére. Azután én is befeküdtem mellé. Már péntek óta furdal a kíváncsiság, hogy vajon hogyan érezte magát azzal a pondróval. Úgyhogy úgy döntöttem megkérdezem, végül is csak az a lényeg, hogy megfelelő hangsúllyal és persze ne úgy beszéljek róla, mint a múltkor.

– Még nem is meséltél nekem a pénteki randidról azzal a Kevinnel. Milyen volt? – Nehezen, de a pondró helyett inkább a Kevint használtam.

– Ami azt illeti azért nem meséltem róla, mert látszólag nem nagyon kedveled őt, a másik meg semmi érdekes nem történt. Olyan volt, mint egy randi gondolom… mint az összes többi. Elmentünk megnéztünk egy filmet, aztán ettünk valamit és haza vitt ennyi - mondta de, tudtam, hogy valamit eltitkol előlem. De vajon mit? Mi történhetett még kettejük közt? Nagyon ajánlom annak a srácnak, hogy megtartotta a kellő távolságot Nessie-től.

– Értem. De azért jól szórakoztál nem? – kérdeztem, de igazság szerint kicsit tartottam a válaszától.

– Hát jól elvoltunk, de megmondom őszintén, veled jobban érzem magam. – Válasza hallatán hatalmas kő esett le a szívemről. Szóval velem jobban érzi magát, jobban szeret velem lenni. Ez már csak jelent valamit.

– Ennek örülök! – mondtam, és nem tudtam elrejteni a kiugró örömömet.

– Nem sokára itt a szülinapod. Várod már? – kérdeztem. Kíváncsi voltam, hogy mi az, amire a legjobban vágyik. Ilyenkor szívesen lettem volna Edward helyében, hogy kiolvashassam a gondolataiból.

– Most, hogy mondod, majdnem el is felejtettem a saját születésnapomat! Hogy várom–e? Nem igazán, vagyis ugyan olyan lesz, mint az eddigiek nem? – kérdezte.

– Hát én nem tudom… - mondtam, de az volt az igazság, hogy valójában már minden el lett intézve a születésnapjával kapcsolatban. Alice már megszervezett mindent. Egyedül azt nem tudtam, hogy mi az, amivel meglephetném őt, hiszen mindene meg van.

– Ja persze valószínűleg te nem tudsz semmit, mint eddig egyik szülinapi bulimról sem mi? – kérdezte, majd elkezdett nevetni. Imádom mikor nevet, annyira édes.

– Éééén? Már honnan tudhatnám én, hogy mit terveznek és, hogy terveznek e egyáltalán valamit – mondtam, de már én sem bírtam tovább komoly maradni.

– Tudod mit, hiszek neked! – mondta majd egyszer csak rám kacsintott.

Láttam rajta, hogy valahogy nem találja a helyét pedig már elég fáradtnak látszott. Majd félve bár, de megszólalt.

– Figyelj Jake! – Minden figyelmem felé irányult. Igazán érdekelt mi lehet a probléma.

– Igen, mond csak, mit szeretnél? – kérdeztem tőle. Most már igazán kíváncsivá tett. Próbáltam kicsit oldani benne a feszültséget így küldtem felé egy kedves és bátorító mosolyt.

– Hát én… azt szerettem volna megkérdezni, hogy esetleg oda bújhatnék e hozzád, tudod… – nem akartam hinni a fülemnek tényleg ez volt az, amit ilyen nehézkesen tudott kinyögni? Már hogyne bújhatna hozzám. Ha tudná, hogy azzal milyen jót tenne velem, hogy milyen boldoggá tenne már ezzel is. Nevetnem kellett mikor megpillantottam arcát.

– Picilány, Picilány… hát persze, hogy idebújhatsz! Ezt kérdezned sem kellett volna. Na, gyere te kis butus! – mondtam, de vigyoromat nem tudtam továbbra sem letörölni a képemről.

Miután túljutott a kezdetleges zavarán közelebb jött, de, még így sem mert egészen közel bújni, így bátorítóan magamhoz húztam és szorosan a karjaimba zártam őt. Látszólag eléggé kimerült volt és ennek bizonyítékaként nem sokára el is aludt. Gyengéd puszit adtam a fejére, majd jó éjt kívántam neki.

– Jó éjt Egyetlenem! – Sejtésem szerint ebből már nem hallott semmit.

El sem hiszem, hogy itt van velem, és a karjaimban tarthatom őt. Bőrének bársonyossága és illata az éltető számomra. Mit meg nem adnék azért, hogy örökké így tarthassam a karjaimban, hogy csak az enyém, legyen… csak is az enyém! Bárki azt, mondaná, hogy ez az egész bevésődés dolog csak púp a hátamon, de én nagyon boldog vagyok. Mikor megtudja valaki, La Pushban, hogy ki a lenyomatom tárgya, hogy épp a fajtám ősi ellenségei közül való, teljesen kiakadnak, és nem akarnak hinni a fülüknek s legtöbbjük úgy gondolja, hogy szerencsétlen flótás vagyok. Ezzel kicsit sem értek egyet. Szebbet, jobbat nem is szánhattak volna számomra, mint Nessie. Nem tagadom, ha valaki négy évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy Bella és Edward lánya lesz majd az, aki a világot fogja jelenteni számomra, valószínűleg kinevettem volna és teljesen abszurd és lehetetlen dolognak tartottam volna, az egészet. De amikor először megláttam őt, tudtam, hogy semmi és senki nem számít többé csak ő, a biztonsága és a boldogsága egyaránt. Az sem számított, hogy mi ő valójában csak az, hogy mindig mellette lehessek. Az, az érzés, amit még Bella iránt éreztem abban a pillanatban semmivé vált amint megpillantottam őt. A Bella iránt érzett szerelmem semmi sem volt ahhoz képest amit Nessie-vel kapcsolatban érzek. Erre igazság szerint nincsenek szavak. Akkor érzem igazán jól magam, ha mellette lehetek. Egyre többet gondolkozom azon, hogy mit tegyek ezzel az egésszel. Rengeteget töprengtem, elmondjam e neki egyáltalán, mit jelent ő számomra, és ha elmondom, mégis hogyan tálaljam neki? Attól félek, ha ő nem úgy érez irántam, mint ahogyan azt én szeretném, akkor eltávolodik majd tőlem és azt nem bírnám elviselni. Valószínűleg míg nem látom semmi jelét az esetleges viszonzásnak, nem teszek lépéseket az ügy érdekében. Mikor az órára néztem már hajnal két órát mutatott, így úgy döntöttem ideje aludnom kicsit. Mielőtt lehunytam volna a szemem, gyors pillantást vetettem az ölelésemben alvó lányra, és én is az álmok tengerébe merültem.

Mikor felkeltem, vagyis mikor kinyitottam a szemem Nessie még mindig a karjaimban volt.

– Jó reggelt Picilány! – mondtam és egy hatalmas mosollyal köszöntöttem.

– Jó reggelt! – mondta és úgy láttam ma reggel ő is nagyon jó kedvében van.

– Na, mi van, hol marad a jó reggelt puszim? Régebben mindig megkaptam, ha itt aludtál! – kérdeztem, majd játékosan rákacsintottam.

– Teljesen kiment a fejemből! Ne haragudj! – mondta teljesen komoly ábrázattal, de nem bírta sokáig és végül elnevette magát. Megkaptam az elmaradt puszimat, ami kicsit hosszabbra sikerült, mint egy egyszerű puszi, és ahogyan a végén az ujjaival megérintette ajkaimat. Elmondhatatlanul jó érzés volt, mikor megérintett és már kezdtem reménykedni talán több is lehet ebből, egyre közelebb jött hozzám, de még mielőtt bármi is történhetett volna megcsörrent a telefonja.

– Igen? Mondd apu! – mondta, miközben elég meglepett arcot vágott. Igazság szerint én sem tudtam mit akarhat ilyenkor.

Miután letette a telefont, láttam rajta, hogy elgondolkozott valamin. Végre történhetett volna, valami köztünk erre Edward közbe avatkozik. Egy pillanatra felmerült bennem a kérdés, hogy vajon ez a puszta véletlen műve vagy szándékos közbelépés volt? Többször is megpróbáltam megkérdezni Nessie-től mi történt, de mint ahogyan tegnap most is csak nézett ki a fejéből és olyan volt mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam.

– Nessie! Hahóóó föld hívja Renesmee-t! – Próbáltam valahogyan magához téríteni, már hadonásztam is előtte, hogy valahogyan észrevegyen.

– Jaj, ne haragudj, csak elgondolkodtam. Mit is mondtál? –Láttam rajta, hogy tényleg fogalma sincs arról, hogy miről beszéltem. Vajon mit mondhatott neki Edward, amin ennyire elgondolkodott?

– Szóval azt mondtam, vagyis kérdeztem, hogy mit akart apád? – tettem fel újra a kérdést.

– Igazából csak annyit, hogy mikor megyek haza, nem tudom miért érdekelte, hiszen régebben sem hívogatott ilyesmikért. – Igazság szerint én is furcsálltam egy kicsit bár azért lehet, hogy mégis sejtem mi volt rá az oka. Időközben felkeltem az ágyból és felvettem egy nadrágot.

– Akkor mit szeretnél, mikor induljunk? - kérdeztem.

– Nem tudom, még maradnék kicsit – mondta és mindeközben a padlót fixírozta.

– Rendben. Akkor mit szólnál hozzá, ha kimennénk reggelizni a konyhába? – Felvettem még egy pólót, majd kimentem a konyhába elkészíteni a reggelit. Hallottam, hogy ő is kikászálódott már az ágyból és bement a fürdőszobába és nem sokkal később megjelent a konyhában.

– Na, szóval, akkor mi lesz a reggeli? – kérdezte, ajkait pedig kedves mosolyra húzta.

– Hát mit szólnál egy kiadós rántottához és desszertként egy kis palacsinta, rengetek csokoládé sziruppal? – Tudtam, ennek nem tud és nem is fog ellen állni, főleg ha palacsintáról és rengeteg csokiról van szó.

– Tökéletes! Bár szerintem ezt már tudtad mielőtt megkérdezted. – Kinyújtotta a nyelvét és még hatalmasabb mosoly került gyönyörű arcára.

– Persze, hogy tudtam! Mindent megfigyelek, ami veled kapcsolatos. – Ez teljes mértékben igaz. Ismerem minden mozdulatát, tudom, mikor mosolyog őszintén és mikor csak kedvességből. Tudom, mikor próbál sumákolni. Mindent észreveszek rajta, bár mostanában vannak olyan dolgai, amit nem igazán tudok hova tenni!

– Köszönöm – mondta.

– Ugyan nincs mit! Jó étvágyat! – mondtam, majd letettem elé a tojást és a palacsintát.

Miután befejezte a reggelizést, felállt az asztaltól és bement a szobámba. Elpakoltam és mivel még nekem is fel kellett rendesen öltöznöm vissza indultam a szobámba. Amikor benyitottam, ledermedtem, köpni, nyelni nem tudtam a látványtól, ami elém tárult. Nessie ott állt előttem abban a nagyon rövid nadrágjában és egy melltartóban. Nem volt rajta semmi több csupán az a falatnyi nadrág és a melltartó. Tudtam, hogy azonnal meg kéne fordulnom és kimennem a szobából, de egyszerűen nem voltam képes levenni a tekintetem róla. Egyszerűen gyönyörű volt! Még annál is gyönyörűbb, mint amilyennek képzeltem és még nem is láttam szinte semmit. Nem tudom mióta állhattam már ott, de Nessie hangja amint éppen próbál magamhoz téríteni kitisztította a fejemet. Szegény azt sem tudta hogyan takarhatná el magát, láttam rajta, hogy azt sem tudja hova kapkodjon szégyenében.

– Jacob kimennél? Vagy legalább fordulj el, kérlek! – mondta, de én még mindig ott álltam és csak néztem, mint valami bolond.

– Jake! Hallod? – Végre észbe kaptam és azon nyomban megfogtam magam és egy szó nélkül kirohantam a házból. Muszáj volt lenyugodnom. Nem láthat ilyen állapotban még egyszer. Egyszerűen nem bírtam másra gondolni csak az a kép lebegett előttem amint ott áll és… áhhhh. Meddig bírom még ezt vajon? Egyre jobban kínoz ez az érzés! Annyira szeretem, hogy az már beteges és most, hogy már kész nő lett még jobban megőrülök érte. Napról napra jobban kívánom őt és ez már lassan elviselhetetlenné válik. Akárhányszor meglátom őt, alig bírom ki, hogy ne menjek oda hozzá és csókoljam meg őt, hogy magamhoz öleljem és szeressem őt. Lassan de biztosan bekattanok ettől. Már elég messze jártam a háztól, amikor megéreztem, hogy vámpír van a közelben, de ezt a vámpírt jól ismertem. Edward. Nagyon reméltem nem régóta van itt, és hogy nem hallotta azokat, amiket az előbb gondoltam.

♥ 11. fejezet - Váratlan helyzetek ♥

Váratlan helyzetek

Álmomban ismételten La-Pushban voltam és a parton sétálgattam, majd meghallottam amint valaki a nevemet kiáltja

– Nessie! Nessie drágám! – Mikor megfordultam a felém rohanó Jake-kel találtam szembe magam s ő volt az, aki a nevemet harsogta. Drágám? Mégis miért hívott így? De ami utána következett még furább volt, mert mint a múltkori álmomban is Jake oda jött hozzám, a karjaiba kapott és szenvedélyesen megcsókolt. Csókja olyan érzéseket váltott ki belőlem amilyenekről még csak azt sem tudtam, hogy létezhet. Ajkai lágyak és puhák voltak, egyszerűen isteni volt minden érintése. Abban a pillanatban úgy éreztem, itt kell lennem ez az én helyem. A karjaiban felülmúlhatatlanul boldog voltam. Aztán egyszer csak… felébredtem.

Mikor kinyitottam a szemem, még mindig Jake karjaiban feküdtem miközben ő szorosan ölelt magához. Szemei csukva voltak, arca nyugodt volt és most, hogy jobban szemügyre vettem őt, rájöttem, hogy Jake-nek nem csak a teste és a lelke tökéletes, hanem az arca is. Szemei mélyen ülnek és egészen sötét, majdhogynem fekete színben fénylenek s éppen emiatt oly könnyű elveszni bennük. Bőre gyönyörű bronz barna és selymes akár a kasmír, arcvonásai egy erős férfit mutatnak erős jellemmel. Ajkai is tökéletesek, mint minden más, ami csak Jake-kel kapcsolatos. Erről eszembe jutott az álmom. Álmomban megízlelhettem eme édes ajkakat. Csupán egy álom volt, de annak a legjobb, egyszerűen mennyei! Vajon milyen lehet valójában megcsókolni őt? Biztos vagyok benne, hogy ugyan olyan jó vagy esetleg még jobb, már ha lehetséges ez. Legszívesebben most azonnal kipróbáltam volna de, mit szólt volna ahhoz Jake? Biztos kiakadna, én is azt tenném. Lehet, azt gondolná meghibbantam, ami szerintem nagyon is lehetséges máskülönben miért gondolnék ilyesmikre? A fejem visszatettem mellkasára és hallgattam egyenletes légzését. Eszembe jutott egy mondat: Jó éjt Egyetlenem! – Vajon ez is az álmomhoz tartozott? Vagy tényleg ezt mondta volna? Úgy gondoltam jobb lesz, ha inkább későbbre halasztom ezt az egészet, mert ha nem hagyom most abba, akkor biztos begolyózok. Nem sokkal később Jake is mocorogni kezdett, majd kinyitotta szemeit, melyek most is gyönyörűek voltak.

– Jó reggelt Picilány – mondta és máris az én imádott mosolyomat láttam az arcán.

– Jó reggelt! – Neki köszönhetően én sem tudtam levakarni magamról felhőtlen jó kedvemet.

– Na, mi van, hol marad a jó reggelt puszim? Régebben mindig megkaptam, ha itt aludtál – mondta, de a már Emmettől is jól megszokott kaján vigyora ott ékeskedett az arcán, majd hogy még jobban megbizonyosodjak arról, hogy túl sok időt tölt drága nagybátyámmal mindezt megspékelte egy kacsintással. Igaza volt, régebben minden reggel, amikor itt aludtam nála egy hatalmas puszival köszöntöttem őt.

– Teljesen kiment a fejemből! Ne haragudj! – mondtam de, a végére már nem bírtam és elnevettem magam, közelebb hajoltam hozzá és adtam egy hatalmas puszit az arcára. Mikor ajkaim arcához értek, teljesen elkábultam az illatától, annyira jó volt! Kinyitottam a szemem, tekintetem ajkaira tévedt. Mondanom sem kell, hogy ez hatalmas hiba volt! Még a lélegzetem is elakadt néhány másodpercre. Kezem automatikusan indítottam meg arca felé, majd ujjaimmal megérintettem ajkait és már éppen közeledtem volna, amikor a telefonom hirtelen heves csörögésbe kezdett!

– Igen? Mondd apu! – El sem tudtam képzelni, mit akarhat ilyenkor.

– Mikor jössz haza? – Nem tudtam elhinni, hogy tényleg ezért hívott fel, hiszen még mikor kisebb voltam sem hívogatott sosem amiatt, hogy mikor érkezem haza.

– Őőőő hát nem tudom, nem sokára. Miért valami baj van? – Már kezdtem megijedni.

– Nem nincsen semmi probléma, csupán tudni szeretném, mikor jössz haza, ennyi. – Hát ez elég fura, na, mindegy.

– Oké akkor nem sokára megyek. Rendben? – kérdeztem.

– Rendben. Szia, Kicsim.

– Szia.

Nem tudtam eldönteni, hogy most utáljam vagy hálás legyek apunak, amiért éppen akkor hívott, amikor meg akartam csókolni Jake-t. Úristen meg akartam csókolni Jacobot az én Jacobomat! Nessie térj, már észhez mi a franc van veled? Na, jó harmadik személyben beszélek saját magamról szuper, most már tuti, hogy bekattantam. Azt hiszem eljött az ideje, hogy beszéljek valakivel erről. De kivel?

– Nessie! Hahóóó Föld hívja Renesmee-t! – Annyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem, Jake már jó ideje szólongat.

– Jaj, ne haragudj csak elgondolkodtam. Mit is mondtál? – Úristen ez rohadt kellemetlen. Nem is tudom, hogy vámpír létemre, hogyan tudok ennyire elgondolkozni?

– Szóval azt mondtam, vagyis kérdeztem, hogy mit akart apád?

– Igazából csak annyit, hogy mikor megyek haza. Nem tudom, hogy miért érdekelte, hiszen régebben sem hívogatott ilyesmikért. – Olyan furán nézegetett, nagyon remélem, hogy nem vett észre semmit az előbbi magánakciómból, mert az nagyon kellemetlen lenne.

– Akkor mit szeretnél, mikor induljunk? – kérdezte, majd felkelt az ágyból és felkapott egy térdig érő, fehér nadrágot, ami rendkívüli módon kiemelte bőrének bronzosságát és tökéletesen kidolgozott hasizmait. Nessie már megint elkalandoztál!

– Nem tudom, még maradnék kicsit. – Valahogy nem volt kedvem haza menni, annak ellenére, hogy folyamatosan magamra kell szólnom, hogy el ne kalandozzanak a gondolataim illetve a fantáziám.

– Rendben, Akkor mit szólnál hozzá, ha kimennénk reggelizni a konyhába? – kérdezte és közben felvette a pólóját is, ami eltakarta szemem elől izmos felsőtestét. Valljuk meg jobban is tette, mert már így is alig bírtam levenni róla a szemem és féltem, hogy ezt ő is észreveszi, és akkor mit mondok neki? Jaj, ne haragudj, de mostanában nem bírok magammal, ha a közelemben vagy? És, hogy minden pillanatban rád akarom vetni magam? Na, nem azt már nem, ezt soha nem tudhatja meg!

– Oké menjünk. És mi lesz reggelire? – kérdeztem és közben én is kikászálódtam az ágyból, majd bementem a fürdőbe. Fogat mostam, utána pedig elindultam a konyhába, ugyanis ha a fülem nem csal, márpedig az enyém ritkán tesz ilyet, akkor Jacob már ott van.

– Mi készül? – kérdeztem.

– Hát mit szólnál egy kiadós rántottához és desszertként egy kis palacsinta rengetek csokoládé sziruppal? – Tudta, hogy a palacsintával le tud venni a lábamról.

– Tökéletes! Bár szerintem ezt már tudtad mielőtt megkérdezted – mondtam, majd nyelvet nyújtottam rá.

– Persze, hogy tudtam! Mindent megfigyelek, ami veled kapcsolatos – mondta, majd letette elém az általa készített reggelit. Már csak ezért is megettem volna, mert ő készítette.

– Köszönöm.

– Ugyan nincs mit! Jó étvágyat. – Leült ő is, és jóízűen falatozni kezdett.

Miután befejeztük a reggelit én bementem Jake szobájába és átöltöztem. Éppen a pólómat vettem volna át, amikor Jake benyitott az ajtón. Ott álltam egy szál melltartóban és a tegnapi sortban. Hirtelen azt sem tudtam hova kapjak, mit tegyek. Iszonyatosan elszégyelltem magam. Ráadásul az is rátett egy lapáttal hogy Jake ott állt kővé dermedve miközben engem bámult. Gyorsan magam elé kaptam a pólómat s próbáltam észhez téríteni Jacobot.

– Jacob kimennél? Vagy legalább fordulj el, kérlek! – De Jake még mindig nem mozdult, nem is mondott semmit.

– Jake! Hallod? – Majd hirtelen megfogta magát és kirohant a szobából.

– Jézusom! Ezt nem hiszem el! Miért velem történik mind ez? Először majdnem megcsókolom őt, majd meglát melltartóban. Ez elképesztő! Komolyan mondom! Nem tudtam mit kezdjek magammal. Kimenjek? Ne menjek? Bár biztos voltam benne, hogy számára is legalább annyira kellemetlen volt a helyzet, mint nekem. Összeszedtem magam és kimentem a konyhába a cuccaimmal együtt, indulásra készen, de Jake-t nem láttam sehol. Vajon hova mehetett? Azon gondolkoztam, felhívjak e valakit, hogy jöjjön értem vagy várjam meg Jake-t míg visszajön? Úgy döntöttem végül, hogy inkább megvárom, nehogy azt higgye, hogy haragszom rá az előbbiek miatt vagy ilyesmi. Hiszen erről szó sincs csupán kicsit kellemetlen a helyzet, de semmiféleképpen nem haragszom. Bár azt nem értem miért reagált ilyen furcsán, mármint, hogy szó szerint bámult és először azt sem vette észre, hogy megkértem menjen ki. Biztosan több tucat lányt látott már ilyen módon, mégis olyan… olyan… nem is tudom milyen volt. Majd úgy tíz perc elteltével léptek zajára lettem figyelmes. Hát végül visszajött, de amint megéreztem az érkező illatát tudtam, hogy téves riasztás, vagyis valószínűleg értem jött, de nem az, akire számítottam. Az ajtóhoz mentem, majd kinyitottam. Apu állt velem szemben.

– Szia! Hát te? – kérdeztem. Nem tudtam elképzelni, mégis hogyan került ide.

– Jake-nek közbe jött valami így felhívott engem, hogy jöjjek el érted. Készen vagy? Indulhatunk? – kérdezte, majd az autó felé mutatott.

– Hát jó akkor menjünk! – mondtam, majd beszálltam az autóba. Bevallom kicsit rossz lett a kedvem. Remélem nem az imént történtek miatt nem jött vissza Jake. Végül is én vagyok az, akit megláttak nem ő szóval nekem kéne ezen fenn akadnom. Remélem, felhív majd.

– Azt üzente amint tud, felhív – mondta apu, hát persze már megint a fejemben turkál!

– Apu! Légy szíves!

– Jó, jó rendben, bocs! – mondta, majd védekezően feltette a kezeit. Időközben megérkeztünk a villához. Kiszálltunk én pedig rögtön a szobámba mentem. Nem sokkal később kopogtattak az ajtómon.

– Gyere! – mondtam.

– Szia Nessie! Beszélhetnénk? – kérdezte anyu.

– Igen persze. Mond, miről van szó? – Kissé tartottam a mondanivalójától ugyanis a komoly arckifejezése nem ígért semmi jót.

– Hát… Jacobról! – Azonnal megfagyott bennem a vér.

♥ 10. fejezet - La Push ♥

La Push

Látszólag Leah kicsit sem félt Jacobtól, mert továbbra is állta vad és dühös tekintetét. Aztán megjelent Sam.

– Leah azonnal fejezd be! – mondta, majd beállt Jake és Leah közé. Mikor Leah meghallotta Sam hangját rögtön hátrálni kezdett, Sam mélyen a szemébe nézett. – Leah szerintem jobb lesz, ha most elmész – mondta, majd Jake –re nézett és így folytatta: – Jake te pedig nyugodj meg! – Csak akkor vettem észre, hogy Jake már alig bírja türtőztetni magát. A testén egyre nagyobb remegés hullámok mentek végig, tudtam ez mit jelent. Ami különös volt, hogy Jake-re még Sam sem tudott hatni. Nem akartam, hogy valami gond legyen így megpróbáltam én is csitítani Jacob dühét.

– Jake, nyugodj meg kérlek, nincs semmi gond. Jól vagyok – mondtam és miközben beszéltem hozzá, kezem először vállához, majd arcához érintettem. Az, az érzés, amit Jake forró bőrének érintése okozott felülmúlhatatlan volt, nagy meglepetésemre a várt hatás bekövetkezett. Jake rám nézett, de pillantásában már semmi dühöt nem láttam, sőt oly gyengéden nézett rám, mintha az előbb mi sem történt volna. Arca ellágyult, s hirtelen visszafordult Leah felé, de se ő sem Leah nem szólt egy szót sem csak szó nélkül elment.

– Gyere, menjünk sétálni kicsit oké? – kérdeztem. Hiszen amúgy is beszélni akartam vele, ráadásul szerettem volna, ha tényleg megnyugszik.

– Rendben menjünk – mondta, majd kézen ragadott és elindultunk az uszadékfák felé. Eleinte csendben sétáltunk egymás mellett, miközben kezeink még mindig egymásba fonódtak. Nem az első alkalom volt az efféle gesztus mégis az első alkalom volt, hogy egészen más érzelmeket váltott ki belőlem.

– Nessie figyelj, ne haragudj Leah viselkedése miatt. Azt sem tudja, mit beszél. Biztosan össze akart minket ugrasztani, még egyszer ne ha…

– Csitt Jake! – mondtam, miközben mutató ujjamat ajkaira tettem, hogy így bírjam csendre. Ez nem volt valami jó ötlet, mert amikor megérintettem egy egészen rövidke pillanatra elvesztettem a józan ítélőképességemet. Egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne rajzoljam körül ajkai vonalát. Jake forró ajkaival megpuszilta az ujjamat s a köd hirtelenjében felszállt az agyamról. Magamhoz tértem a furcsa eufóriából. Hirtelen elkaptam a kezem és próbáltam menteni, ami menthető így ott folytattam ahol eredetileg abba hagytam. – Kérlek Jake hagyjuk ezt jó? Én nem haragszom rád és nem érdekel, mit beszél Leah. Már régen feladtam azt, hogy én és ő jóban legyünk. Ő nem szeret engem és mára ez már kölcsönös érzés. Viszont itt vagytok nekem ti, Paul, Seth és legfőképpen te. Szóval ne izgasd magad ezen. Oké? – kérdeztem.

– Rendben – mondta, majd végre megint mosolyogni láthattam.

– Na, látod, ezt szeretem, mikor mosolyogsz és boldog vagy, olyankor én is boldog vagyok – mondtam, majd kedvesen rá mosolyogtam, cseppet sem volt megjátszott, teljesen szívből jövő mosoly volt. Jacobbal sosem kellett megjátszanom magam. Jacob közelebb jött majd gyengéden megölelt, aminek hatására ismételten az a fura bizsergés futott át a testemen. Nagyon reméltem, hogy ezt ő nem vette észre. Nagy nehezen, de kibújtam öleléséből és belekezdtem a mondandómba. – Figyelj Jake azt akartam kérdezni, hogy minden rendben van veled mostanában? Tegnap is olyan furán viselkedtél. Nem is nagyon beszélgettünk. Ami valljuk be nálunk nem túl mindennapi dolog.

– Jól vagyok. Sajnálom, ha tegnap rosszul érezted magad miattam. Csupán rossz kedvem volt ennyi. Mondd, mivel tehetném jóvá? – kérdezte és arcán megjelent az imádott csibészes mosolya. Na, de most erre a kérdésre mit mondhattam volna? Ami legelőször eszembe jutott az egyszerűen képtelenség volt, úgyhogy azt nem mondhattam ki, főleg addig nem és úgy nem, hogy még magam sem tudom mitől és miért vannak ilyen gondolataim mostanában.

– Hát nem is tudom, mondjuk, őőő fogalmam sincs! Lepj meg valamivel!

– Meglepi? Oké benne vagyok! Akkor, majd kitalálok valamit, aminek biztosan örülni fogsz. Na, de szerintem most menjünk vissza a többiekhez.

– Jó menjünk!

Mire vissza értünk már mindenki megérkezett és körül ülték a tábortüzet

– Éppen időben! Már arra gondoltunk, hogy elkezdjük nélkületek – mondta Billy, miközben arcán egy fülig érő és sokat sejtető mosoly játszott.

– Elnézést Billy! Az én hibám volt, feltartottam Jake-t – mondtam.

Mi is leültünk a tűz köré természetesen egymás mellé, mint eddig mindig. Billy rögtön belekezdett a mesélésbe. A téma természetesen a Quileute legendák voltak, amiről mi ugye tudjuk, hogy nem pusztán mendemondákról van szó, hanem minden vagy legalábbis nagy része igaz és megtörtént egyszer régen. Miközben Billy, Jake apja mesélte a történeteit, addig mi többiek különféle húsokat sütöttünk, persze mind ezt a körül ült tűz segítségével. Az igaz, hogy alapjában véve nem vagyok annyira oda az emberi ételekért, de az édességeknek és az ilyen tábortüzezések alkalmával sütött húsoknak nem tudok ellenállni. Mindig is imádtam ezeket az összejöveteleket, mert a hangulat remek és így a barátaimmal lehettem. Billy már a története végéhez közeledett, mikor Jake közelebb hajolt hozzám és a fülembe suttogott.

– Nessie, akkor hogyan döntöttél haza vigyelek vagy maradsz, La Pushban? – Hangjában véltem felfedezni némi zavartságot, de ami leginkább lefoglalta a figyelmemet az Jake ajkainak közelsége volt. Oly közel volt az arcomhoz, hogy éreztem forró leheletét a bőrömön, amire persze a mostanában előforduló bizsergető érzés volt a reakcióm. Megpróbáltam válaszolni a feltett kérdésére, bár fogalmam sem volt mit tegyek. Minden vágyam az volt ebben a pillanatban, hogy vele maradhassak egész éjszaka, de kínosan éreztem magam eme vágyam miatt. Már nem az a kislány vagyok, aki nem is olyan régen hozzábújva aludt. Mégsem tudtam mást mondani, mint hogy amire jelenleg mindennél jobban vágytam.

– Hát persze, hogy maradok! Persze, csak ha akarod és nem gond se, neked se Billynek –Próbáltam elrejteni zavaromat, mind emellett lelkesedésemet is, ami a Jake-kel töltendő hátralevő órák miatt volt.

– Már, hogy lenne gond? Engem sosem zavarsz, hiszen ezt tudhatnád már! Billy, meg szeret téged, úgyhogy ma nálam alszol! – mondta, majd kaján vigyorra húzta ajkait, amitől kicsit elpirultam. Reméltem, hogy nem vette észre.

– Rendben akkor ezt megbeszéltük! És mikor indulunk? – kérdeztem. Egyre jobban vágytam arra, hogy kettesben lehessek vele. Ezek az érzések iszonyatosan megrémítettek, mégsem tudtam ellenállni nekik.

– Hát nem tudom, de ha gondolod, akkor akár már most is indulhatunk. – Láttam rajta, hogy kicsit ő is izgatott lett. Az okát, azt nem tudtam, de sejtésem szerint neki is fura lehet ez az egész, hiszen nem régiben még csak egy kislány voltam mára viszont már kész nő vagyok.

– Nem is tudom. Kicsit elfáradtam, de ha te szeretnél, akkor maradhatunk. –Tényleg elfáradtam egy egész kicsit, főleg a Leahval való vitám után.

– Tőlem mehetünk. Én is elfáradtam mára – mondta és már össze is szedte a cuccait indulásra készen.

Mindenkitől elköszöntünk, s mivel Billy még maradni akart, így ketten indultunk el a Black házhoz. Hamar oda értünk. Csupán két szoba van a házban és abból az egyik Billy-é, így nekem maradt Jacob szobája. Időközben Jacob kicserélte az ágyát egy nagyobbra, így volt hely mindkettőnk számára.

– Figyelj, ha gondolod, én aludhatok a kanapén is, kint a nappaliban, te pedig aludj az ágyamban – mondta, majd elkezdte kipakolni magának az ágyneműt a kanapéra.

– Nem, ne butáskodj, elférünk ketten is az ágyadon, nehogy már miattam azon a kényelmetlen heverőn kelljen aludnod. De ha te nem akarsz mellettem aludni, akkor – mondtam, de ő félbeszakította mondanivalóm.

– Ej, Picilány ne butáskodj már! Miért ne akarnék melletted aludni? Én csupán téged nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni! És ezért mondtam, hogy ha szeretnéd, én aludhatok a nappaliban is.

– Nem, én szeretném, ha te is az ágyadban aludnál, és különben sem szeretnék egyedül maradni éjszaka a szobádban – mondtam. Abban biztos voltam, hogy iszonyat zavarban leszek majd, de azt is tudtam, hogy nem bírnék meglenni éjszaka egyedül, La Pushban még ha tudtam is, hogy csak egyetlen vékony fal választ el tőle.

– Akkor ezt megbeszéltük. – Végre újból mosolygott.

– Na, én elmennék fürdeni, ha nem gond – mondtam és már indultam is a fürdőszoba felé, mikor utánam szólt.

– Gondolom, most már nem kell a segítségem. – Tudta, hogy ezzel a kérdésével valószínűleg zavarba fog hozni, amiben mellesleg nem is tévedett. Arcomat látva próbálta elrejteni huncut vigyorát, de nem sok sikerrel.

– Őőőőőő… nem köszi, azt hiszem, most már megy egyedül is. De ígérem, ha mégis segítségre lesz szükségem, akkor te leszel az, akinek szólni fogok. Rendben? – próbáltam elviccelni a dolgot így én sem éreztem már magamat olyan kínosan.

– Vigyázz szavadon foglak! – Én inkább nem szóltam semmit. Gyorsan lefürödtem, felvettem a pizsamámat, ami a szokásos top és sort volt. Mire kiértem a fürdőből az ágy már meg volt csinálva. Jake szemei egy pillanatra elidőztek rajtam, majd gyorsan bement a fürdőszobába. Míg fürdött én bebújtam a finom, meleg, puha ágyikóba és vártam, hogy Jake elkészüljön. Amikor végül elkészült, és megpillantottam az ajtóban nem akartam hinni a szememnek. Sőt azon kaptam magam, hogy még a szám is tátva maradt. Jake-n nem volt semmi más, csupán egy falatnyi törülköző, amit a csípője köré tekert. A törülköző hófehér volt, ami kiemelte Jacob bronzbarna bőrét, amin néhol végig gördült egy-egy vízcsepp. Lélegzet elállítóan festett. Lesem bírtam venni a szemem róla.

– Nessie itt vagy? Hahóóó. – Már egy ideje hozzám beszélt, de nekem fogalmam sem volt róla mit mondhatott.

– IIIgen?

– Már vagy két perce beszélek hozzád, de mintha meg sem hallottad volna – mondta, majd leült az ágy szélére még mindig, egy szál törülközőben.

– Ne haragudj elgondolkoztam kicsit. Mit is mondtál?

– Csak azt kérdeztem, hogy belül vagy kívül szeretnél aludni? Míg eldöntöd, addig én megyek és felveszek valamit – mondta, majd ki is ment. Huh, szerencsére felöltözik, mert, ha nem tette volna, akkor nem jutott volna velem semmire az biztos. Gyorsan vissza is jött. Nem mondhatnám, hogy sok mindennel lett volna rajta több ruha csupán egy rövidnadrágot vett fel és ennyi. Izmos felsőtestét most sem fedte el semmi, a szemeim elöl.

– Na, akkor belül vagy kívül? – kérdezte.

– Őőőő belül – mondtam, majd szépen az ágy belső részéhez másztam. Ő is befeküdt mellém.

– Még nem is meséltél nekem a pénteki randidról azzal a Kevinnel. Milyen volt? – kérdezte, bár láttam rajta, hogy nem szívesen ejtette ki a nevét.

– Ami azt illeti azért nem meséltem róla, mert látszólag nem nagyon kedveled őt, a másik meg semmi érdekes nem történt. Olyan volt, mint egy randi gondolom, mint az összes többi. Elmentünk megnéztünk egy filmet aztán ettünk valamit és haza vitt ennyi – mondtam. De még nekem is feltűnt, hogy semmi örömöt vagy lelkesedést nem lehetett hallani a hangomban.

– Értem. De azért jól szórakoztál nem? – tette fel az újabb kérdést, tekintete most nem azt a már megszokott magabiztosságot sugározta.

– Hát jól elvoltunk, de megmondom, őszintén veled jobban érzem magam – vallottam be a színtiszta igazságot, amibe kicsit bele is pirultam, de tényleg csak enyhén. Régebben semmilyen különösebb érzés nélkül mondtam el neki, hogy mennyire szeretem őt, és hogy mennyire szeretek vele lenni, de mostanában ez már másképpen van. Válaszomat hallva, mintha megkönnyebbült volna vagy nem is tudom.

– Ennek örülök! – Ismételten visszatért az a mindig hatalmas jókedve.

– Nem sokára itt a szülinapod. Várod már? – kérdezte, és most jöttem rá, hogy teljesen kiment a fejemből a közeledő születésnapom. Valószínűleg most is lesz valamilyen ünneplés, mint eddig minden alkalommal.

– Most, hogy mondod, majdnem el is felejtettem a saját születésnapomat! Hogy várom-e? Nem igazán, vagyis ugyan olyan lesz, mint az eddigiek nem?

– Hát én nem tudom… - mondta, de az arcáról mást lehetett leolvasni.

– Ja persze valószínűleg te nem tudsz semmit, mint eddig egyik szülinapi bulimról sem mi? – kérdeztem, de már nem bírtam ki, hogy ne nevessek ezen az egészen.

– Éééén? Már honnan tudhatnám én, hogy mit terveznek és hogy terveznek-e egyáltalán valamit? – Ő sem bírta véka alá rejteni hatalmas fülig érő vigyorát

– Tudod mit, hiszek neked! – mondtam, majd hogy fokozzam a játék hitelességét még rá is kacsintottam.

Már kezdtem tényleg elég álmos lenni, de valahogyan nem tudtam elaludni. Vajon Jake közelsége miatt volt, vagy éppen ellenkezőleg? Pont az volt a baj, hogy míg én az ágy egyik ő a másik szélére húzódott ki?

– Figyelj Jake! – szólaltam meg végül. Bár elég nehézkesen, de rá vettem magam, hogy végül megkérdezzem tőle, odabújhatnék e hozzá, mint régebben, mikor vele aludtam

– Igen, mond csak mit szeretnél? – Közben arcát felém fordította és kedvesen rám mosolygott.

– Hát én… azt szerettem volna megkérdezni, hogy esetleg oda bújhatnék e hozzád, tudod… – Istenem ezt az égést. Még sosem éreztem magam ilyen zavarban Jake mellett. Most biztosan gyagyásnak néz. Egyszer csak elkezdett nevetni én meg azt sem tudtam, hogy most mi van.

– Picilány, Picilány, hát persze, hogy idebújhatsz! Ezt kérdezned sem kellett volna. Na, gyere te kis butus! – mondta, de még mindig vigyorgott, mint a vadalma, én meg azt sem tudtam, hogy hova süllyedjek el. Nem is tudom hogyan juthatott eszembe ilyesmit kérni tőle, na de most már mindegy.

Végül erőt vettem magamon és közelebb mentem hozzá, mire ő hatalmas karjával átölelt és még közelebb húzott magához. Bőre most is forró volt és puha akár a selyem. Éreztem hatalmas, kiduzzadó izmait amint körül ölelik testemet és ez nagyon jó érzés volt. Teljesen biztonságban éreztem magam és hamar álomba is merültem. Azt viszont még éreztem mikor Jake megpuszilta a fejem búbját s mintha azt mondta volna…

Jó éjt Egyetlenem! – Majd az álmok sűrű tengerébe zuhantam.

♥ 9. fejezet - Felkavaró álom ♥

Felkavaró álom

Miután átkarolta a derekamat odahajolt hozzám, majd gyengéden megcsókolt. A csókja hosszan tartott és mindvégig szorosan ölelt karjaiban. Miután csókunk véget ért annyit mondott: ’’ Szeretlek ”

Zihálva, levegő után kapkodva felébredtem. Fogalmam sincs mi volt ez! Én és Jake? Komolyan mondom mostanában nincs valami rendben velem! Még mindig zaklatottnak éreztem magam, úgy döntöttem lemegyek és iszom egy pohár vizet, hátha megnyugszom tőle kicsit. Nagyon reméltem, hogy senki sincs a konyhában, illetve a nappaliban, mert nem szerettem volna találkozni egyikükkel, sem mert akkor rögtön faggatózni kezdenének, és az most nem lenne jó! Mikor leértem örömmel fogadtam, hogy senki sincs lent így azonnal a konyhába mentem. Viszont azzal nem számoltam, hogy apám gondolatolvasó és majd meghallja milyen kusza, és zaklatott gondolataim vannak perpillanat. Hirtelen megjelent a hátam mögött. Megijedni nem ijedtem meg, hiszen már éreztem, hogy közeledik, de mondhatni nem repdestem az örömtől.

– Szia, apu! Mit keresel itt? – kérdeztem ártatlanságot mutatva, mintha tényleg nem lenne semmi gond.

– Nessie minden rendben? – kérdezte, miközben elég mélyre hatóan a szemembe nézett

– Persze, miért kérdezed folyton ezt? Teljesen jól vagyok! Miből gondolod, hogy bármi probléma lenne? Ne aggódj már folyton! Na, apu én megyek, visszafekszem – mondtam, majd adtam neki egy puszit aztán vámpír gyorsasággal az ágyamba kerültem.

Mondanom sem kell, hogy visszaalvásról szó sem lehetett! Egy részről nem is tudtam volna, ahhoz túl nem is tudom ideges voltam, a másik pedig, hogy nem is akartam vissza aludni, nem akartam újból ezeket a képeket látni! Azt nem értem miért pont Jake-kel kapcsolatosan álmodom ilyeneket? Annyi srác van a suliban is, na meg ott van Kevin is ma volt a randink, ő volt az, aki meg akart csókolni akkor meg mi a fenének álmodom Jacobbal? Rá néztem az órára hajnal 5 órát mutatott. Úgy döntöttem mivel aludni már nem fogok, inkább felkelek és felöltözöm. Jake majd csak este jön értem, szóval az egész napomat itthon töltöm. Azt hiszem ez nem is baj, legalább lesz időm gondolkodni az éjszakáról. Hogyan fogok az álmom után Jake szemébe nézni? Egy biztos erről nem tudhat! Úgy ahogyan terveztem egész nap nem csináltam semmit. Megpróbáltam apu közelében nem az álmomra gondolni, már csak az hiányozna, ha tudomást szerezne róla. Már 7 óra volt és a gardróbomban álltam, azon gondolkoztam, mit vehetnék fel! Hiszen csak La Pushba megyek, úgyhogy minek öltöznék ki? Viszont ott lesz Jake is… jézusom miért akarok én Jake-nek tetszeni? Na, jó Nessie fejezd ezt be! Végül, hogy egy farmer rövidnadrágot és egy egyszerű méregzöld felsőt veszek fel. Viszonylag hamar kész lettem, így míg vártam Jake-t gondoltam beszélgetek kicsit Rosalie-val.

Jacob szemszöge

Egész nap csak Nessie - re és a ma esti randijára tudok gondolni azzal a pondróval. Teljesen kikészít a gondolat, hogy kettesben lesz az én Nessiem-mel. Tényleg tetszik neki ez a… nem is találok rá megfelelő jelzőt. Ha egy újjal is hozzá mer érni, én megölöm, abban biztos lehet! Biztosan észrevette Nessie is, hogy ma nem vagyok valami jó kedvemben, de nem tudok mit tenni, hogyan lehetnék jókedvű, mikor lehet, hogy ma végleg elvesztem Nessie-t? Még az autóban sem beszéltünk egy szót sem, nem is tudtam volna mit mondani. Legszívesebben könyörögtem volna neki, hogy ne menjen sehova Kevinnel, de tudom, hogy úgysem értem volna el vele semmit meg aztán, ha megkérdezte volna, miért nem akarom, hogy elmenjen vele akkor nem tudtam volna mit mondani neki így inkább csendben maradtam. Mikor már majdnem megérkeztünk ő volt az, aki megtörte a csendet.

– Jake egész nap olyan szótlan voltál. Van valami probléma? Ugye nem vagy beteg? – kérdezte. Láttam rajta, hogy tényleg aggódik, de akkor sem mondhattam el neki, miért vagyok ilyen amilyen. Így tagadtam mindent.

– Nem Nessie nincsen semmi probléma, és beteg sem vagyok csupán fáradt ennyi. – Nagyon reméltem, hogy sikerült elhitetnem vele, amit mondtam.

– Biztos? Ne haragudj, hogy folyton nyaggatlak, csak aggódom érted! Hisz tudod, hogy nagyon fontos vagy nekem. – Nem adta fel olyan könnyen, de én tartottam magam az előzőekhez. Az, hogy azt mondta nagyon fontos vagyok számára jól esett, de sajnos ő nem úgy érez irántam, ahogyan én ő iránta és egyre biztosabb, hogy már nem is fog.

– Tudom és örülök, hogy ennyire a szíveden viseled a sorsom, de tényleg nincs semmi baj. Jól vagyok Picilány – mondtam és próbáltam kicsit jobb kedvre deríteni magamat, de sehogyan sem ment. Így inkább feladtam a felesleges próbálkozást, majd oda hajoltam és homlokon pusziltam őt. Bőre most is, mint mindig puha és bársonyosan sima volt, illata pedig, mint a kókusz.

Gondoltam bemegyek párpercre és köszönök a többieknek, aztán lelépek. Nem akarom végig nézni azt, ahogyan készülődik az estéjére, hogy tetsszen annak a… annak a kis… nyugi Jake! – Muszáj volt megnyugodnom, Nessie ebből nem vehet észre semmit. Láttam Edwardon is, hogy elég ideges, de ő is próbálja türtőztetni magát. Úgy gondoltam eljött az ideje annak, hogy távozzam. Elköszöntem mindenkitől, Nessie-t hagytam legutoljára. Oda mentem hozzá, és mint mindig most is a homlokán csókoltam meg, de ez most más volt, úgy éreztem talán ez az utolsó alkalmam, hogy megtehessem így kicsit hosszabbra nyújtottam a pillanatot, majd egy szó nélkül eljöttem. Reggel nem autóval jöttem így gyorsan levettem a ruháimat az egyik bokor mögött a lábamhoz kötöttem, majd átváltoztam és olyan sebességgel futottam, mint még soha! Jó volt érezni a levegőt, ahogyan az ’’ arcomba’’ csapódik, jó volt kicsit kiszellőztetni a fejem. Nem tartott sokáig a szabadság és az egyedüllét mivel nem sokkal később hallottam, hogy Paul és Sam is farkas alakban vannak. – Jake ma nem kell járőröznöd! Nyugodtan menj haza!– üzente Sam. – Köszönöm Sam, de igazán nincs erre semmi szükség, jól vagyok! – mondtam, bár tudtam ezzel kapcsolatban, úgysem tudom meggyőzni őket. Hiszen ők is épp úgy tudják, mivel jár ez az egész, mint én. A különbség csupán annyi, míg Sam boldogan él Emily-vel és a babájukkal, Nessie még csak azt sem tudja, hogy egyáltalán létezik ez a lenyomat dolog, valamint nagyjából most indul el egy másik sráccal randizni és ki tudja, mi fog kialakulni az egészből. Talán Paul az, aki a legjobban járt eddig, hiszen ő még nem találkozott azzal a lánnyal, aki a világot jelentené számára. – Nekem nem úgy tűnik, úgyhogy ma kihagyod az őrködést! – Nem volt kedvem vitatkozni vele így inkább beleegyeztem. – Huh, haver te tényleg eléggé kivagy – mondta Paul, hát persze ilyenkor mikor farkas alakban vagyunk, átérezzük, amit a másik érez és halljuk egymás gondolatait is. – Sajnálom! – mondtam. – Ugyan haver ne sajnáld, hiszen nem tehetsz róla! Valószínűleg én is így éreznék a helyedben. Nessie okos lány hidd el rá fog jönni ki az, aki a legmegfelelőbb számára és biztosan nem az a nyikhaj senki. Majd meglátod! – mondta Paul. Jól esett, hogy mellettem állnak és támogatnak, de most egy kis egyedüllétre volt szükségem. – Ha nem gond most inkább egyedül lennék – mondtam majd elindultam a házunk felé, de még hallottam mikor Sam ezt üzente: Persze menj csak!

Egy ideig még farkasként, majd még mielőtt a házhoz értem volna, visszaváltoztam, és mivel nem volt kedvem apuval sem beszélni így inkább a szobám ablakán mentem be. Még mielőtt lefeküdtem volna elmentem és lezuhanyoztam. Mikor kijöttem a fürdőből megpillantottam az ágyam mellett lévő kis szekrényen Nessie fényképét, ami kb. fél évvel ezelőtt készült. Mikor lefeküdtem, őt nézegettem és azon ámultam mennyit változott, azóta. Mostanra már egy gyönyörű nő lett. Egyáltalán nem hasonlít, arra a kislányra, aki félévvel ezelőtt volt. Mint azt gondoltam egész éjjel nem aludtam semmit csak Nessie járt a fejemben és azon gondolkodtam, vajon mit csinálnak most? Bár tudom, hogy Edward úgysem hagyná azt, hogy Nessie-nek bármi baja essen. Azzal próbáltam nyugtatni magam, ma este úgyis találkozunk méghozzá itt lesz, La Pushban. Gondolkoztam rajta, hogy felhívom, de amikor éppen megettem volna mindig meggondoltam magam.

Már délután 5 óra van, és még mindig van 3 óra a találkozásunkig. Részben azért vagyok türelmetlen, mert már nagyon tudni szeretném mi volt tegnap.

(Két és fél óra múlva)

Mielőtt elmentem volna otthonról, megfürödtem, felvettem egy laza rövidnadrágot, felkaptam egy pólót és már indultam is. Autóval mentem bár így lassabb volt, mégis jobbnak láttam. Mikor oda értem Cullenékhez olyan izgalom lett rajtam úrrá, mint még soha, hogy ez annak volt e köszönhető, hogy ismételten láthatom ŐT, vagy, hogy végre megtudom, hogyan tovább azt nem tudnám megmondani, de az is lehet, hogy mind a kettő. Oda mentem az ajtóhoz és bekopogtam.

Renesmee szemszöge

A Rosalie-val való beszélgetésem nem tartott valami sokáig úgy 5-10 percig talán, mert még mielőtt becsöngetett volna, már tudtam, hogy itt van. Hirtelen nagyon izgatott lettem, de Jasper hamar segített rajtam küldött felém egy kis nyugalom hullámot. Mikor kinyitottam az ajtót most, is mint mindig a folyton vidám mosolygós Jake-t láttam magam előtt, és ettől én is nagyon boldog lettem.

– Szia Picilány! – mondta, de a hangjában már nem hallottam annyi boldogságot, mint amennyit mutatott a külvilág felé.

– Szia Jake! – Félénken, de oda léptem hozzá és adtam az arcára egy puszit, arra persze nem gondoltam, hogy ez milyen hatást fog elérni, és amikor hozzáértem automatikusan elkezdtem kivetíteni neki az álmomat. Nagy szerencsémre hamar észhez tértem és még mielőtt bármi komolyabb dolgot megláthatott volna megszakítottam az egészet. Nagy szemekkel nézett rám, mintha azt kérdezné… „Ez meg mi volt?”

Bementünk a nappaliba, mindenkinek köszönt, majd leült Emezt és Jasper mellé a tv-hez. Én addig felmentem a szobámba, felvettem egy vékony dzsekit, gyorsan megnéztem magam a tükörben és már mentem is vissza a többiekhez. Mire vissza értem Jake már nem volt Emmettel, sőt nem is láttam sehol. Elment volna nélkülem? Egyetlen szó nélkül?

– Jake elment apáddal mindjárt visszajönnek – mondta anyu, majd oda jött hozzám.

– Kicsim minden rendben? Olyan gondterheltnek látszol mostanában. – Anyu mindig mindent észrevesz rajtam. Viszont most még neki sem akartam elmondani mit álmodtam, még nem, majd talán később.

– Igen anyu teljesen jól vagyok. Miért kérdezi ezt mindenki? – Már kezdtem tényleg unni ezt az egészet. Tudom, hogy csak aggódnak értem, de ez a folytonos van valami probléma? Már kikészít.

– Mert látjuk rajtad, hogy van valami, de nem beszélsz róla senkinek. Különben is Jaspert nem tudod átverni. Ő is érzi, amit te. – Hát persze, néha annyira szeretném, ha normális családban élnék ahol nem olvassa senki a gondolataimat és nem érzi azt amit én. Nagy szerencsémre éppen akkor lépett be a házba Jake és apu.

– Nessie indulhatunk? – kérdezte.

– Persze, már készen vagyok, rád vártam. – Jake megfogta a kezem és együtt mentünk ki az autóhoz. De még mielőtt beszállhattunk volna anyu és apu jött ki az ajtón.

– Nessie ott maradsz éjszakára La Pushban, vagy hazajössz? – Erre nem is gondoltam, régebben minden tábortüzezés után Jake-nél aludtam. Na, de most már azért teljesen más a helyzet.

– Még nem tudom, majd meglátom rendben? – bólintottak, majd visszamentek a házba.

– Mindenki ott lesz? – kérdeztem. Igazság szerint reménykedtem, hogy azt fogja mondani Leah nem ér rá ezért kihagyja a ma estét, de sajnos nem így tett.

– Igen mindenki! Miért talán nem szeretnéd, ha mindenki eljönne? – Miközben hozzám beszélt felém fordította a fejét és a szemembe nézett.

– Tudod, hogy nem erről van szó, csak hát tudod milyen a kapcsolatom Leahval. Hiába próbáltam vele barátkozni egyszerűen nem megy, és úgy döntöttem nem is érdekel már, ha ő nem akar velem jóban lenni, akkor nem kell, én nem erőltetem.

– Igen pontosan tudom, hogy milyen Leah. Nekem aztán nem kell bemutatni, de ígérem, hogy nem fog piszkálni, ha mégis akkor velem gyűlik meg a baja! – mondta, de a mondata végére eltűnt a mosolya és nagyon komollyá dermedt.

– Ugyan, engem ez már nem érdekel. Alig várom, hogy lássam a többieket. Pault és Sethet, igen ők már nagyon hiányoznak!

– Te is hiányzol nekik! Számíts rá, hogy kapni fogsz tőlük egy kiadós fejmosást, amiért mostanában ilyen ritkán jársz, La Pushba – mondta, s a mondata végén már az ő hangjában és véltem felfedezni egy kis dorgálást.

– Igen tudom, igazuk van. De megígérem ezen túl, sokkal többet fogok jönni.

– Akkor jó – mondta és bedobott egy ellenállhatatlan mosolyt is.

Időközben megérkeztünk a házukhoz, gyorsan leparkolta az autót, kiszálltunk és együtt sétáltunk le a partra. Mire La Pushba értünk eléggé besötétedett így nem láttam pontosan, hogy kik vannak már ott a tűz körül. Viszont Pault és Sethet rögtön felismertem. Paul amint észrevett oda rohant hozzám és a karjaiba kapott, majd úgy forgott velem körbe-körbe.

– Tegyél le! Még a végén elszédülök! – mondtam, de tudtam, hogy végül is annak az esélye, hogy elszédülök igen csekély.

– Huh, hallod te aztán megnőttél! – mondta, majd elég látványosan végig nézett rajtam.

– Hát igen, végül is már lassan négy éves leszek! – Erre a kijelentésemre mind ahányan voltunk elnevettük magunkat. Aztán megjelent Leah. Mondanom sem kell, hogy most sem hagyta ki azt, hogy ne kössön belém!

– Oh, megérkezett a túlméretezett vérszopó bébi is? – kérdezte gúnyosan, majd velem szemben meg állt miközben elég lenézően méregetett. Jake már nem volt a közelemben, így ő ezt az egészet valószínűleg nem hallotta.

– Ha már itt tartunk, te sem panaszkodhatsz a méreteidet illetően! – Mivel Leah is farkas így magassága meghaladja a 185 cm-t is. Ami valljuk, be lányoknál elég magasnak számít. – Ami pedig engem illet, közel sem vagyok már bébi. Szerintem megnézhetnénk, kinek van több esze kettőnk közül, valamint úgy látszik én érettebb vagyok nálad ugyanis te vagy az, aki folyton elkezdi ezt az egészet. Részemről nem érdekel a véleményed!

– Persze, szaladj Jake-hez, majd ő megvéd téged! Hogyan is tehetne mást az a szerencsétlen? Nagyon tudom sajnálni! Szegény pont egy ilyenbe…

– Miről beszélsz? – Most már elvesztettem a fonalat. Miről beszél ez a csaj?

– Jaj, ne tegyél már úgy, mintha nem tudnád, hogy Jake-nek te vagy a… – De nem tudta befejezni, mert hirtelen megjelent Jacob és beléfojtotta a szót.

– Leah azonnal fogd be a szád megértetted? – Leah ugyan magas, de amikor Jake elé állt jócskán fölé tornyosult. Olyan közel ment hozzá, hogy majdhogynem fellökte. Szinte háttal állt nekem, de azért még innen is láttam milyen harag és düh ég a szemében. Vajon mit akart mondani, ami miatt Jacob ilyen mérges lett?

– Na, mi van csak nem beijedtél? Félsz, hogy kiderül a titkod?