♥ 9. fejezet - Felkavaró álom ♥

Felkavaró álom

Miután átkarolta a derekamat odahajolt hozzám, majd gyengéden megcsókolt. A csókja hosszan tartott és mindvégig szorosan ölelt karjaiban. Miután csókunk véget ért annyit mondott: ’’ Szeretlek ”

Zihálva, levegő után kapkodva felébredtem. Fogalmam sincs mi volt ez! Én és Jake? Komolyan mondom mostanában nincs valami rendben velem! Még mindig zaklatottnak éreztem magam, úgy döntöttem lemegyek és iszom egy pohár vizet, hátha megnyugszom tőle kicsit. Nagyon reméltem, hogy senki sincs a konyhában, illetve a nappaliban, mert nem szerettem volna találkozni egyikükkel, sem mert akkor rögtön faggatózni kezdenének, és az most nem lenne jó! Mikor leértem örömmel fogadtam, hogy senki sincs lent így azonnal a konyhába mentem. Viszont azzal nem számoltam, hogy apám gondolatolvasó és majd meghallja milyen kusza, és zaklatott gondolataim vannak perpillanat. Hirtelen megjelent a hátam mögött. Megijedni nem ijedtem meg, hiszen már éreztem, hogy közeledik, de mondhatni nem repdestem az örömtől.

– Szia, apu! Mit keresel itt? – kérdeztem ártatlanságot mutatva, mintha tényleg nem lenne semmi gond.

– Nessie minden rendben? – kérdezte, miközben elég mélyre hatóan a szemembe nézett

– Persze, miért kérdezed folyton ezt? Teljesen jól vagyok! Miből gondolod, hogy bármi probléma lenne? Ne aggódj már folyton! Na, apu én megyek, visszafekszem – mondtam, majd adtam neki egy puszit aztán vámpír gyorsasággal az ágyamba kerültem.

Mondanom sem kell, hogy visszaalvásról szó sem lehetett! Egy részről nem is tudtam volna, ahhoz túl nem is tudom ideges voltam, a másik pedig, hogy nem is akartam vissza aludni, nem akartam újból ezeket a képeket látni! Azt nem értem miért pont Jake-kel kapcsolatosan álmodom ilyeneket? Annyi srác van a suliban is, na meg ott van Kevin is ma volt a randink, ő volt az, aki meg akart csókolni akkor meg mi a fenének álmodom Jacobbal? Rá néztem az órára hajnal 5 órát mutatott. Úgy döntöttem mivel aludni már nem fogok, inkább felkelek és felöltözöm. Jake majd csak este jön értem, szóval az egész napomat itthon töltöm. Azt hiszem ez nem is baj, legalább lesz időm gondolkodni az éjszakáról. Hogyan fogok az álmom után Jake szemébe nézni? Egy biztos erről nem tudhat! Úgy ahogyan terveztem egész nap nem csináltam semmit. Megpróbáltam apu közelében nem az álmomra gondolni, már csak az hiányozna, ha tudomást szerezne róla. Már 7 óra volt és a gardróbomban álltam, azon gondolkoztam, mit vehetnék fel! Hiszen csak La Pushba megyek, úgyhogy minek öltöznék ki? Viszont ott lesz Jake is… jézusom miért akarok én Jake-nek tetszeni? Na, jó Nessie fejezd ezt be! Végül, hogy egy farmer rövidnadrágot és egy egyszerű méregzöld felsőt veszek fel. Viszonylag hamar kész lettem, így míg vártam Jake-t gondoltam beszélgetek kicsit Rosalie-val.

Jacob szemszöge

Egész nap csak Nessie - re és a ma esti randijára tudok gondolni azzal a pondróval. Teljesen kikészít a gondolat, hogy kettesben lesz az én Nessiem-mel. Tényleg tetszik neki ez a… nem is találok rá megfelelő jelzőt. Ha egy újjal is hozzá mer érni, én megölöm, abban biztos lehet! Biztosan észrevette Nessie is, hogy ma nem vagyok valami jó kedvemben, de nem tudok mit tenni, hogyan lehetnék jókedvű, mikor lehet, hogy ma végleg elvesztem Nessie-t? Még az autóban sem beszéltünk egy szót sem, nem is tudtam volna mit mondani. Legszívesebben könyörögtem volna neki, hogy ne menjen sehova Kevinnel, de tudom, hogy úgysem értem volna el vele semmit meg aztán, ha megkérdezte volna, miért nem akarom, hogy elmenjen vele akkor nem tudtam volna mit mondani neki így inkább csendben maradtam. Mikor már majdnem megérkeztünk ő volt az, aki megtörte a csendet.

– Jake egész nap olyan szótlan voltál. Van valami probléma? Ugye nem vagy beteg? – kérdezte. Láttam rajta, hogy tényleg aggódik, de akkor sem mondhattam el neki, miért vagyok ilyen amilyen. Így tagadtam mindent.

– Nem Nessie nincsen semmi probléma, és beteg sem vagyok csupán fáradt ennyi. – Nagyon reméltem, hogy sikerült elhitetnem vele, amit mondtam.

– Biztos? Ne haragudj, hogy folyton nyaggatlak, csak aggódom érted! Hisz tudod, hogy nagyon fontos vagy nekem. – Nem adta fel olyan könnyen, de én tartottam magam az előzőekhez. Az, hogy azt mondta nagyon fontos vagyok számára jól esett, de sajnos ő nem úgy érez irántam, ahogyan én ő iránta és egyre biztosabb, hogy már nem is fog.

– Tudom és örülök, hogy ennyire a szíveden viseled a sorsom, de tényleg nincs semmi baj. Jól vagyok Picilány – mondtam és próbáltam kicsit jobb kedvre deríteni magamat, de sehogyan sem ment. Így inkább feladtam a felesleges próbálkozást, majd oda hajoltam és homlokon pusziltam őt. Bőre most is, mint mindig puha és bársonyosan sima volt, illata pedig, mint a kókusz.

Gondoltam bemegyek párpercre és köszönök a többieknek, aztán lelépek. Nem akarom végig nézni azt, ahogyan készülődik az estéjére, hogy tetsszen annak a… annak a kis… nyugi Jake! – Muszáj volt megnyugodnom, Nessie ebből nem vehet észre semmit. Láttam Edwardon is, hogy elég ideges, de ő is próbálja türtőztetni magát. Úgy gondoltam eljött az ideje annak, hogy távozzam. Elköszöntem mindenkitől, Nessie-t hagytam legutoljára. Oda mentem hozzá, és mint mindig most is a homlokán csókoltam meg, de ez most más volt, úgy éreztem talán ez az utolsó alkalmam, hogy megtehessem így kicsit hosszabbra nyújtottam a pillanatot, majd egy szó nélkül eljöttem. Reggel nem autóval jöttem így gyorsan levettem a ruháimat az egyik bokor mögött a lábamhoz kötöttem, majd átváltoztam és olyan sebességgel futottam, mint még soha! Jó volt érezni a levegőt, ahogyan az ’’ arcomba’’ csapódik, jó volt kicsit kiszellőztetni a fejem. Nem tartott sokáig a szabadság és az egyedüllét mivel nem sokkal később hallottam, hogy Paul és Sam is farkas alakban vannak. – Jake ma nem kell járőröznöd! Nyugodtan menj haza!– üzente Sam. – Köszönöm Sam, de igazán nincs erre semmi szükség, jól vagyok! – mondtam, bár tudtam ezzel kapcsolatban, úgysem tudom meggyőzni őket. Hiszen ők is épp úgy tudják, mivel jár ez az egész, mint én. A különbség csupán annyi, míg Sam boldogan él Emily-vel és a babájukkal, Nessie még csak azt sem tudja, hogy egyáltalán létezik ez a lenyomat dolog, valamint nagyjából most indul el egy másik sráccal randizni és ki tudja, mi fog kialakulni az egészből. Talán Paul az, aki a legjobban járt eddig, hiszen ő még nem találkozott azzal a lánnyal, aki a világot jelentené számára. – Nekem nem úgy tűnik, úgyhogy ma kihagyod az őrködést! – Nem volt kedvem vitatkozni vele így inkább beleegyeztem. – Huh, haver te tényleg eléggé kivagy – mondta Paul, hát persze ilyenkor mikor farkas alakban vagyunk, átérezzük, amit a másik érez és halljuk egymás gondolatait is. – Sajnálom! – mondtam. – Ugyan haver ne sajnáld, hiszen nem tehetsz róla! Valószínűleg én is így éreznék a helyedben. Nessie okos lány hidd el rá fog jönni ki az, aki a legmegfelelőbb számára és biztosan nem az a nyikhaj senki. Majd meglátod! – mondta Paul. Jól esett, hogy mellettem állnak és támogatnak, de most egy kis egyedüllétre volt szükségem. – Ha nem gond most inkább egyedül lennék – mondtam majd elindultam a házunk felé, de még hallottam mikor Sam ezt üzente: Persze menj csak!

Egy ideig még farkasként, majd még mielőtt a házhoz értem volna, visszaváltoztam, és mivel nem volt kedvem apuval sem beszélni így inkább a szobám ablakán mentem be. Még mielőtt lefeküdtem volna elmentem és lezuhanyoztam. Mikor kijöttem a fürdőből megpillantottam az ágyam mellett lévő kis szekrényen Nessie fényképét, ami kb. fél évvel ezelőtt készült. Mikor lefeküdtem, őt nézegettem és azon ámultam mennyit változott, azóta. Mostanra már egy gyönyörű nő lett. Egyáltalán nem hasonlít, arra a kislányra, aki félévvel ezelőtt volt. Mint azt gondoltam egész éjjel nem aludtam semmit csak Nessie járt a fejemben és azon gondolkodtam, vajon mit csinálnak most? Bár tudom, hogy Edward úgysem hagyná azt, hogy Nessie-nek bármi baja essen. Azzal próbáltam nyugtatni magam, ma este úgyis találkozunk méghozzá itt lesz, La Pushban. Gondolkoztam rajta, hogy felhívom, de amikor éppen megettem volna mindig meggondoltam magam.

Már délután 5 óra van, és még mindig van 3 óra a találkozásunkig. Részben azért vagyok türelmetlen, mert már nagyon tudni szeretném mi volt tegnap.

(Két és fél óra múlva)

Mielőtt elmentem volna otthonról, megfürödtem, felvettem egy laza rövidnadrágot, felkaptam egy pólót és már indultam is. Autóval mentem bár így lassabb volt, mégis jobbnak láttam. Mikor oda értem Cullenékhez olyan izgalom lett rajtam úrrá, mint még soha, hogy ez annak volt e köszönhető, hogy ismételten láthatom ŐT, vagy, hogy végre megtudom, hogyan tovább azt nem tudnám megmondani, de az is lehet, hogy mind a kettő. Oda mentem az ajtóhoz és bekopogtam.

Renesmee szemszöge

A Rosalie-val való beszélgetésem nem tartott valami sokáig úgy 5-10 percig talán, mert még mielőtt becsöngetett volna, már tudtam, hogy itt van. Hirtelen nagyon izgatott lettem, de Jasper hamar segített rajtam küldött felém egy kis nyugalom hullámot. Mikor kinyitottam az ajtót most, is mint mindig a folyton vidám mosolygós Jake-t láttam magam előtt, és ettől én is nagyon boldog lettem.

– Szia Picilány! – mondta, de a hangjában már nem hallottam annyi boldogságot, mint amennyit mutatott a külvilág felé.

– Szia Jake! – Félénken, de oda léptem hozzá és adtam az arcára egy puszit, arra persze nem gondoltam, hogy ez milyen hatást fog elérni, és amikor hozzáértem automatikusan elkezdtem kivetíteni neki az álmomat. Nagy szerencsémre hamar észhez tértem és még mielőtt bármi komolyabb dolgot megláthatott volna megszakítottam az egészet. Nagy szemekkel nézett rám, mintha azt kérdezné… „Ez meg mi volt?”

Bementünk a nappaliba, mindenkinek köszönt, majd leült Emezt és Jasper mellé a tv-hez. Én addig felmentem a szobámba, felvettem egy vékony dzsekit, gyorsan megnéztem magam a tükörben és már mentem is vissza a többiekhez. Mire vissza értem Jake már nem volt Emmettel, sőt nem is láttam sehol. Elment volna nélkülem? Egyetlen szó nélkül?

– Jake elment apáddal mindjárt visszajönnek – mondta anyu, majd oda jött hozzám.

– Kicsim minden rendben? Olyan gondterheltnek látszol mostanában. – Anyu mindig mindent észrevesz rajtam. Viszont most még neki sem akartam elmondani mit álmodtam, még nem, majd talán később.

– Igen anyu teljesen jól vagyok. Miért kérdezi ezt mindenki? – Már kezdtem tényleg unni ezt az egészet. Tudom, hogy csak aggódnak értem, de ez a folytonos van valami probléma? Már kikészít.

– Mert látjuk rajtad, hogy van valami, de nem beszélsz róla senkinek. Különben is Jaspert nem tudod átverni. Ő is érzi, amit te. – Hát persze, néha annyira szeretném, ha normális családban élnék ahol nem olvassa senki a gondolataimat és nem érzi azt amit én. Nagy szerencsémre éppen akkor lépett be a házba Jake és apu.

– Nessie indulhatunk? – kérdezte.

– Persze, már készen vagyok, rád vártam. – Jake megfogta a kezem és együtt mentünk ki az autóhoz. De még mielőtt beszállhattunk volna anyu és apu jött ki az ajtón.

– Nessie ott maradsz éjszakára La Pushban, vagy hazajössz? – Erre nem is gondoltam, régebben minden tábortüzezés után Jake-nél aludtam. Na, de most már azért teljesen más a helyzet.

– Még nem tudom, majd meglátom rendben? – bólintottak, majd visszamentek a házba.

– Mindenki ott lesz? – kérdeztem. Igazság szerint reménykedtem, hogy azt fogja mondani Leah nem ér rá ezért kihagyja a ma estét, de sajnos nem így tett.

– Igen mindenki! Miért talán nem szeretnéd, ha mindenki eljönne? – Miközben hozzám beszélt felém fordította a fejét és a szemembe nézett.

– Tudod, hogy nem erről van szó, csak hát tudod milyen a kapcsolatom Leahval. Hiába próbáltam vele barátkozni egyszerűen nem megy, és úgy döntöttem nem is érdekel már, ha ő nem akar velem jóban lenni, akkor nem kell, én nem erőltetem.

– Igen pontosan tudom, hogy milyen Leah. Nekem aztán nem kell bemutatni, de ígérem, hogy nem fog piszkálni, ha mégis akkor velem gyűlik meg a baja! – mondta, de a mondata végére eltűnt a mosolya és nagyon komollyá dermedt.

– Ugyan, engem ez már nem érdekel. Alig várom, hogy lássam a többieket. Pault és Sethet, igen ők már nagyon hiányoznak!

– Te is hiányzol nekik! Számíts rá, hogy kapni fogsz tőlük egy kiadós fejmosást, amiért mostanában ilyen ritkán jársz, La Pushba – mondta, s a mondata végén már az ő hangjában és véltem felfedezni egy kis dorgálást.

– Igen tudom, igazuk van. De megígérem ezen túl, sokkal többet fogok jönni.

– Akkor jó – mondta és bedobott egy ellenállhatatlan mosolyt is.

Időközben megérkeztünk a házukhoz, gyorsan leparkolta az autót, kiszálltunk és együtt sétáltunk le a partra. Mire La Pushba értünk eléggé besötétedett így nem láttam pontosan, hogy kik vannak már ott a tűz körül. Viszont Pault és Sethet rögtön felismertem. Paul amint észrevett oda rohant hozzám és a karjaiba kapott, majd úgy forgott velem körbe-körbe.

– Tegyél le! Még a végén elszédülök! – mondtam, de tudtam, hogy végül is annak az esélye, hogy elszédülök igen csekély.

– Huh, hallod te aztán megnőttél! – mondta, majd elég látványosan végig nézett rajtam.

– Hát igen, végül is már lassan négy éves leszek! – Erre a kijelentésemre mind ahányan voltunk elnevettük magunkat. Aztán megjelent Leah. Mondanom sem kell, hogy most sem hagyta ki azt, hogy ne kössön belém!

– Oh, megérkezett a túlméretezett vérszopó bébi is? – kérdezte gúnyosan, majd velem szemben meg állt miközben elég lenézően méregetett. Jake már nem volt a közelemben, így ő ezt az egészet valószínűleg nem hallotta.

– Ha már itt tartunk, te sem panaszkodhatsz a méreteidet illetően! – Mivel Leah is farkas így magassága meghaladja a 185 cm-t is. Ami valljuk, be lányoknál elég magasnak számít. – Ami pedig engem illet, közel sem vagyok már bébi. Szerintem megnézhetnénk, kinek van több esze kettőnk közül, valamint úgy látszik én érettebb vagyok nálad ugyanis te vagy az, aki folyton elkezdi ezt az egészet. Részemről nem érdekel a véleményed!

– Persze, szaladj Jake-hez, majd ő megvéd téged! Hogyan is tehetne mást az a szerencsétlen? Nagyon tudom sajnálni! Szegény pont egy ilyenbe…

– Miről beszélsz? – Most már elvesztettem a fonalat. Miről beszél ez a csaj?

– Jaj, ne tegyél már úgy, mintha nem tudnád, hogy Jake-nek te vagy a… – De nem tudta befejezni, mert hirtelen megjelent Jacob és beléfojtotta a szót.

– Leah azonnal fogd be a szád megértetted? – Leah ugyan magas, de amikor Jake elé állt jócskán fölé tornyosult. Olyan közel ment hozzá, hogy majdhogynem fellökte. Szinte háttal állt nekem, de azért még innen is láttam milyen harag és düh ég a szemében. Vajon mit akart mondani, ami miatt Jacob ilyen mérges lett?

– Na, mi van csak nem beijedtél? Félsz, hogy kiderül a titkod?