♥ 35. fejezet - Újabb miértek ♥

ÚJABB MIÉRTEK

Akárhogy próbálkoztam nem sikerült ismét álomra hajtanom a fejem. Rettentően ideges voltam és nem csak amiatt, mert mindeddig az orrom előtt volt a titokzatos látogató kiléte, de a megvilágosulás okozta feszültség elrontotta az elmúlt órákban átélt extázist is. Jake még mindig édesen aludta álmát, s bár legszívesebben felébresztettem volna, hogy elmondjam neki mire jöttem rá, de annyira nyugodt és békés volt az arca, hogy nem volt szívem megzavarni őt. Úgy éreztem szükségem van egy kis friss levegőre, így óvatosan kimásztam Jake mellől, majd lemenve a lépcsőn egyenest a konyhába érve töltöttem magamnak egy bögre teát, majd halkan kinyitva az ajtót kiléptem a verandára. Ismét megcsapott az az istenien friss levegő, a fák, az erdő illata. Nagyokat kortyolgatva a teából folyamatosan a sötét erdőt kémleltem. Akaratlanul is kutattam a fék között bujdokoló kék szempárt. Teljesen belefeledkezve az erdő mustrálásába és a kusza gondolataimba összerezzentem a vállaimat érő hirtelen forróságtól.

– Megijesztettelek? – Hangja nyugtatóul hatott rám.

– Egy kicsit… – feleltem, majd felé fordultam, hogy megcsókolhassam őt. Most nem az a szenvedélyes csók volt, mint legutóbb hanem inkább szerelmes, érzelmes. Azután, hogy ajkaink elváltak egymástól aggodalmamat észre véve szemöldökét összerántva, homlokán apró rácok jelentek meg.

– Mi a baj? Az előbb nagyon elgondolkodtál valamin – mondta miközben szemeivel az arcom különböző rezdüléseit figyelte.

– Nem szeretném elrontani a hétvégénket… – válaszoltam mire az arca még aggodalmasabb lett, mint előtte.

– Ha nem mondod el, akkor nem tudok segíteni, és ha neked rossz a kedved, akkor nekem is szóval? – Tisztában voltam azzal, hogy addig, amíg el nem mondom neki nem lesz nyugta, bár szerény véleményem szerint utána végképp.

– Emlékszel még a múltkori furcsa látogatóra a ház körül? – Beleegyezően bólintott egyet. – Nos bár senkinek sem említettem mielőtt eljöttünk erre a helyre a kocsim mellett állva ismét úgy éreztem mintha valaki figyelne, de amikor körülnéztem nem láttam senkit, egészen addig amíg el nem indultam az ajtó felé. – Mindvégig feszült figyelemmel hallgatta minden szavam. – Akkor a fák között alig észrevehetően megpillantottam egy kék szempárt. Először nem értettem mit keres valaki egyedül az erdőben, de mivel a szemei által meggyőződésem volt afelől, hogy csak egy ártalmatlan ember, nem tartottam fontos dolognak… mindaddig, amíg ismét elő nem jött az az álom.

– Milyen álom?

– Mindig ugyanaz Te és én együtt vagyunk valamilyen módon – Ekkor egy kaján mosoly terült el az. –, a vége aztán mindig ugyan az, mindig azok a kék szemek. Most azonban nem csak a szemit láttam, az arca is jól kivehető volt. Jake tudom ki áll ezek mögött a furcsa dolgok mögött.

– Kit láttál Nessie?

– Kevint. – Amikor megláttam hitetlenkedő arcát, tudtam, hogy mesélnem kell az iskolában történő furcsa érzéseimről. – Tudom ésszerűtlen ez az egész, de hidd el tudom mit beszélek. Ő az. Bár fogalmam sincs, hogy miképpen és miért, de így van. Egészen eddig nem említettem, de a suliban is folyton úgy éreztem, hogy figyel engem, de amikor körül néztem sosem láttam sehol. Először folyton azzal nyugtatgattam magam, hogy csak beképzelem az egészet, de az az álom… Jake Ő az tudom, csak azt nem, hogy hogyan.

– Sosem kedveltem azt a pondrót. – Láttam rajta, hogy kezd egyre idegesebb lenni.

– Igen tisztában vagyok vele, de ugye mindketten tudjuk annak egészen más oka volt – mondtam, mire ő egy egyszerű mozdulattal ujját ajkaimra téve elhallgattatott, hogy aztán gyengéden megcsókolhasson. Csókjai ízlelgetése közben teljesen megfeledkezve az iménti gondokról Jacob hirtelen a karjaiba kapott és felviharzott velem vissza a hálóba. Tudtam mit kéne tennem, egyáltalán nem egymással kellett volna foglalkoznunk, hanem beszélni a többiekkel és figyelmeztetni őket az esetleges veszélyre, de minden egyes érintéssel egyre kevesebb józanság és ép ész volt bennem, míg végül el nem vesztettem az egészet. Így aztán nem sokkal később ismét a mennyei Édenben találtuk magunkat. Miután ismét a Földön éreztük magunkat, az agyam is kitisztult és kezdtek visszaszivárogni a gondok is. Még mindig Jake karjaiban feküdtem, fejem a mellkasára hajtva hallgattam szívének megnyugtató dobogását. Egyikünk sem szólt egy ártatlan szót sem, mindketten a gondolatainkba merültünk. Észre sem vettem Jake mikor nyúlt a telefonért, már csak arra kaptam fel a fejem, amikor beleszólt.

– Edward? – kérdezte. – Nessie rájött ki volt az az alak minap a háznál. – Megint csend. – Rendben akkor azonnal indulunk – mondta végezetül, majd letette.

– Mit mondott? – kérdeztem miközben az ágyból kikászálódva magamra kapkodtam a ruháimat.

– Meglepett volt, de azt mondta inkább menjünk haza és beszéljük meg személyesen. – Mikor már mindent összepakoltunk, még utoljára végignéztem a szobán, a hatalmas baldachinos ágyon és hirtelen elöntött a harag és a szomorúság, amiért idő előtt itt kell hagynunk ezt a csodálatos helyet. Jake valószínűleg rögtön megérezte, mert abban a pillanatban éreztem ajkait a fülem tövénél. – Nyugodj meg Drágám hidd el rengeteg ehhez hasonló gyönyörteljes pillanataink lesznek még. – Egyik kezével a derekamat ölelte másikkal pedig a bőröndöket tartotta. Nem szívesen, de elhagytuk a hegyi levegőt és a fákkal körülölelt faházat. A hazavezető út röpke tizenöt percünkbe került, így még a napfelkelte előtt elértünk a Cullen villához. Amint beléptünk az ajtón egyenesen a nappali felé vettük az irányt. Apuék mindenkit összehívtak már csak mi hiányoztunk. Anyu és nagyi amint megláttak, odarohantak hozzám és azonnal megölelgettek. Miután mindenki helyet foglalt a figyelem felém irányult és minden szempár engem nézett.

– Jacob azt mondta, tudod ki járt itt a múltkor. – Apa hangja nyugodtságot sugárzott, de már jól ismertem ezt a pillantást, mélyen legbelül ő is ideges és feszült volt, de mint mindig most is csak minket próbált nyugtatni mindezzel.

– Elég hosszú történet, de a lényeg az, hogy biztosan tudom, hogy Kevin járt itt, valamint az elutazásunk napján is láttam. Először nem tudtam hova tenni, de az este sehogy sem hagyott nyugodni az a kék szempár, amit a fák között láttam. Aztán egyszer csak beugrott Kevin arca. Az iskolában is olyan furcsa volt… folyton úgy éreztem, hogy figyel. Már csak azt nem tudom, hogyan volt képes olyan gyorsan mozogni és miként tüntette el a nyomait.

– Nem csakhogy a nyomai tűntek el, de a szagát sem lehetett érezni sehol sem a környéken – mondta Jasper.

– Azt mondod, hogy a szeme kék volt? – kérdezte nagyapa.

– Igen ugyan olyan, mint mikor először láttam őt.

– És nem vettél észre rajta semmi furcsát? – Most apu kérdezett.

– A furcsa alatt mit értesz? Azon kívül, hogy folyton bámult nem igazán. Az igaz, hogy kényelmetlenül éreztem magam a közelében de…

– Akkor vámpír semmiképp sem lehet, mert még hogyha a kék szemektől el is tekintünk, a többi ránk jellemző tulajdonságot nem lenne módja elrejteni – mondta Emmett.

– De akkor mégis mi a fene lehet? – Jacob most szólalt meg először mióta megérkeztünk és a hangja cseppet sem volt nyugodt. Sőt éreztem amint az apró rezgések végig futnak a testén.

– Még nem tudom, de kifogjuk deríteni – felelte apa, miközben egyik kezét Jake vállára tette, minek hatására az kissé nyugodni látszott.

– Nem hinném, hogy tudná mennyi mindenre jöttünk rá vele kapcsolatban. Amit nem is áll szándékunkban közölni vele. Mivel elég feltűnő lenne, ha most hirtelen hiányozni kezdenél Nessie ezért továbbra is minden nap bementek az iskolába. Te pedig – És itt Jake-re nézett –, természetesen nyitva tartod a szemed. – Jake éppen megszólalt volna, de apu gyorsabb volt. – Jól figyelj arra mit most mondok! Akármit is tesz vagy mond, nem szállhatsz szembe vele egyedül.

– Azt gondolod, hogy egyedül nem bírok el vele? - kérdezte Jake.

– Itt nem erről van szó, de egyelőre azt sem tudjuk mi Ő, és hogy segít-e neki valaki, valamint, hogy a rejtőzködésen kívül mikre képes még. – Egyáltalán nem volt lekezelő vele szemben, sőt úgy éreztem, hogy komolyan szeretné ha biztonságban lenne. Jake sem szólt ezek után egy szót sem.

Nagyapáék még mindig Kevinről beszéltek miközben anyu és apu egymást karolva az üvegfal előtt álltak és mélyen a gondolataikba temetkeztek, Jake és én a lépcső alján ültünk összekulcsolt ujjakkal, fejem a térdére fektettem ő pedig a másik kezével a hajamat babrálta.

– Rendben – hallottuk apa hangját. Senki sem tudta valójában ez most kinek szólt így mindenki kérdő tekintettel figyelte őt. Az ő tekintete egy tapodtat sem mozdult, mindvégig minket nézett. Majd a többiek is követték a pillantását.

– Mi is tudhatnánk, miről van szó? – kérdezte Em teljes felháborodással a hangjában.

– Jacob itt tölti az éjszakát – felelte nemes egyszerűséggel. Hirtelen kaptam fel fejem és hitetlenkedő ábrázattal néztem először Jake-re, majd apámra. Úgy tűnt egy egész rövidke ideig ő is meglepődött ezen, de aztán mintha misem történt volna folytatta a hajam birizgálását. Amint tekintetem Emmettre siklott azonnal észrevettem elfojtott és minden bizonnyal perverz szavait. Szinte hallottam, ahogyan kimondja azokat. Mivel a házban nem volt több szabad szoba, így Jake végül az én szobámban kötött ki, ami valahol teljesen érthető volt hisz az elmúlt két éjjelt is együtt töltöttük. Elég kimerítő volt a mai nap így mindketten lepihentünk, hogy aztán az álom észrevétlenül telepedjen ránk. Mikor legközelebb felkeltünk a nap sugarai gyengéden simogatták az arcunkat.

– Jó reggelt. – Az arca fáradtnak tűnt, elképzelhető, hogy ő nem aludta át az éjszakát. Annyira sajnálom, hogy már megint miattam kell aggódnia és nem csak neki, hanem ez egész családnak. – Haza ugrok suli előtt. Húsz perc és itt vagyok. – Még adott egy csókot majd el is tűnt a teraszajtón keresztül. Még láttam, amikor háta ívbe feszült és a hatalmas rozsdabarna farkas kirobban testéből. Húsz percem volt elkészülni, úgyhogy gyorsan kiugrottam az ágyból a fürdőbe igyekeztem és miután minden teendőmmel végeztem, magamra kaptam a ruháimat és lerohantam a konyhába.

– Jó reggelt édesem.

– Jó reggelt mindenkinek. – Le sem ültem csak bekaptam egy falatot a palacsintából és már rohantam is amint meghallottam Jake autójának dudáját.

– Majd jövünk – mondtam még a többieknek mielőtt kimentem volna az ajtón.

– Szia, Szépségem! – köszönt Jake egy hatalmas ám nem teljesen felhőtlen mosoly kíséretében.

– Szia! – Megcsókoltuk egymást, majd Jake a gázra taposott. A suliba vezető úton nem beszéltük, de szinte tapintható volt az egyre növekvő feszültség. Mielőtt kiszálltunk volna az autóból, egyik kezem Jacobéra téve próbáltam megnyugtatni. – Jake, tudom mit érzel most de mint eddig mindent ezt is sikerül majd megoldanunk. Hisz gondolj bele a Volturival már elbántunk, mi lehet annál rosszabb? – próbáltam egy kis térfát belevinni a dologba, de mindez hasztalan volt, Jake arcán egyetlen gyér mosoly sem játszott. Abban reménykedtem, hogy Kevin nem is lesz bent, hogy lesz jobb dolga is, minthogy bejöjjön az iskolába, de a reményem legkisebb szikrája is kialudt. Amint beléptem a terembe Jake-kel az oldalamon, megpillantottam a sor leghátsó padjában ülő fiút. Jake kétkedve, de elengedte a kezem, és a helyére ment, én pedig az enyémre. Amint Kevinhez értem, kedvesen rám mosolygott, mint eddig mindig, bár most már tisztában voltam azzal, hogy a hízelgő mosoly mögött valami mocskos hátsószándék lappang. Így inkább én is visszamosolyogtam, amitől a szemeiben diadalittas fény csillant. Nehezen, de végig ültem az órát. Amint kicsengettek felpattantam a székről és egyenesen Jake és Lili felé vettem az irányt. Jake a nap folyamán egy percre sem hagyott magamra, mindvégig mellettem volt és persze Lili is velünk tartott. De aztán eljött az elkerülhetetlen tesi óra, így én és Lili elindultunk az öltözőbe, Jake pedig a következő terem felé. Szerencsére ez az órám sem volt közös Kevinnel így viszonylag nyugodtan telt el. Lili és én az óra végeztével az öltözőbe siettünk volna ám a tanár feltartott minket. Végül mi érkeztünk legutolsónak, már mindenki ki ment. Gyorsan átöltöztünk és kiléptünk az ajtón. Elég sokan sürögtek forogtak már kint a folyosón ahhoz képest, hogy még nem csengettek ki. Megpróbálva áttörni a tömegen a kijárathoz indultunk, amikor valaki megragadta a karomat.