♥ 17. fejezet - A látomás ♥

A LÁTOMÁS

(Renesmee szemszöge)

Meg kell, hogy mondjam elég eseménydús szülinapom volt ebben az évben. Vegyük sorjában: Először eljött értem Jake és hát szívdöglesztően nézett ki! Aztán elvitt arra a meglepetés bulira, amin csodálatosan éreztem magam és az ajándéka, amit egyszerűen imádok! Majd amikor megérkeztünk a Cullen házhoz az a sok vendég… majdnem mindenki a suliból volt, rengeteg olyan ember, akit szinte nem is ismertem, de akkor is nagyon jól éreztem magam! Mindaddig persze, míg össze nem futottam Kevinnel. Egyszerűen nem tudom felfogni mi ütött belé! Hisz a suliban mindig olyan kedves volt, sosem viselkedett így. Bevallom kicsit tartok is attól mi lesz holnap a suliban, ha megint találkozunk. Eddig kedveltem őt, azt hittem barátok lehetünk, de ebben már nem vagyok biztos azok után, amiket ma mondott… ráadásul pont Jake előtt. Remélem egy szavát sem hittel el! Tudom túlságosan is érdekel az, hogy mit hisz és mit nem hisz Jake rólam és Kevinről, de lassan rá kell jönnöm nem tudok mit tenni az ellen, ami mostanában történik velem, ha a közelemben van. Na de most már hagyjuk Kevint, ott van még Paul viselkedése Lilivel szemben. Ismerem Paul-t, szerintem túlságosan is. Rengeteg lánnyal láttam már és nekem elhihetitek sosem találkoztam ugyanazzal a lánnyal kétszer. Nem akarom, hogy Lilivel is ez történjen! Bár azt be kell vallanom, hogy tegnap nagyon különösen viselkedett Paul. Ahogy Lilire nézett, olyan nem is tudom rá a megfelelő szót, ugyan olyan volt a tekintete, mint mikor Jared néz a barátnőjére, Kimre. Ugyan azt a végtelen szerelmet, féltést láttam benne, de ez lehetetlen, hiszen most találkoztak először és alig beszéltek valamit. Lehet, hogy tényleg létezik szerelem első látásra? Ki tudja, mindenesetre én itt leszek mindkettőjük számára, mert ők a barátaim és fontosak nekem. Azt hiszem jobb lesz, ha most elteszem magam holnapra, biztos vagyok benne, hogy lesznek nehézségeim a suliban és nem a tanulásra gondoltam.

Másnap reggel

Egész jól aludtam, miután felkeltem, mint mindig most is lementem reggelizni a többiekhez, majd vissza a szobámba, felöltöztem és megfésülködtem. Egy fekete csőnadrágot és egy kék felsőt vettem fel. Mire leértem a nappaliba Jacob már ott várt rám.

– Szia! – köszöntöttem.

– Szia Nessie! Mehetünk? – kérdezte és a jól ismert vigyor sem maradt el. Nem értem hogyan lehet mindig ilyen jó kedve, mindig mosolyog.

– Persze! Sziasztok. – köszöntünk és már a kocsiban is ültünk.

Gyorsan beértünk a suliba, még bőven volt idő a becsengetésig így Jake és én még kint maradtunk kicsit a kocsinál. Mondanom sem kell jó páran oda jöttek hozzánk és arról áradoztak, hogy milyen jól érezték magukat a bulin. Persze a lányok nem sokáig vesztegették az idejüket rám amint elmondták azt az egy-két mondatot máris Jake-hez fordultak és kellették magukat neki. El kell ismernem ez kissé feldühített, de ahogy észrevettem Jacobot nem igazán érdekelte egyik sem, ez némileg megnyugtató volt. Később Lili is megérkezett és rögtön oda jött hozzánk.

– Sziasztok! – mondta. Úgy láttam igazán jó napja van ma, pedig még csak most kezdődik.

– Szia! Mire fel ez a nagy jó kedv? – kérdezte tőle Jake.

– Hát tudod ma randim lesz! – újságolta, és ha lehetséges még az eddiginél is nagyobb mosoly terült el az arcán.

– Ohh és ki a szerencsés áldozat? – kérdezte Jake.

– Haha nagyon vicces vagy Jacob! – Lili kinyújtotta nyelvét Jake-re majd így folytatta. – Egyébként Tomnak hívják és ő is ide jár a suliba. – Úgy láttam mintha kissé megrándult volna Jake arca mikor Lili kimondta a srác nevét, mintha valaki teljesen másra számított volna.

– Hát akkor sok szerencsét ehhez a Tomhoz. Aztán ne halljak rosszat felőled! – mondta majd ujjával megérintette Lili orrát.

– Rendben Jacob bácsi ígérem, jó leszek!! – Mind a hárman nevetésben törtünk ki. A jókedvünket a csengő zavarta meg, ideje volt órára mennünk. Nem tudom kitaláljátok-e hogy kivel volt ma az első közös órám! Na vajon? Hát persze, hogy Kevinnel! Ami még rosszabb volt, hogy Jake-nek is ugyan az, az órája volt. Nem akartam, hogy bármiféle összetűzés alakuljon ki kettejük között. Gyorsan a helyemre mentem, de még csak egy pillantást sem szenteltem Kevinnek, hiszen akkora tuskó volt a tegnap. Épphogy leültünk már meg is érkezett a tanár. Úgy láttam ez nem igazán zavarja Kevint mert így is egyfolytában engem bámult. Kezdett nagyon idegesíteni a folytonos bámulása így nem bírtam tovább és kérdőre vontam.

– Elmondanád, hogy mi a fenét bámulsz? – Próbáltam minél halkabban beszélni, de azt is szerettem volna, ha kiérzi a hanglejtésemből mennyire nem kedvelem őt.

– Téged! Gyönyörű vagy! – mondta és a szemeit le nem vette volna rólam.

– Hagyjál békén! Tegnap elvágtad magad előttem, félre ismertelek, úgyhogy örülnék neki, ha előre figyelnél, és békén hagynál, megértettük egymást? – Reméltem, hogy sikerült felfogatnom vele helyzet komolyságát, de hamar rá kellett jönnöm ez nem lesz ilyen könnyű.

– Nessie tudom tegnap bunkó voltam. Sajnálom! Hidd el nem akartalak megbántani, csak nem is tudom mi ütött belém! Ne haragudj! – Most vagy nagyon jó színész, vagy tényleg komolyan gondolt mindent, amit most mondott. Éreztem kezdek megenyhülni, és ezt nem akartam így végül nem mondtam inkább semmit csak elfordultam tőle és a tanárra figyeltem. Ő persze továbbra is engem nézett, már alig vártam, hogy végre kicsengessenek és megszabaduljak tőle. Észrevettem párszor, hogy Jake is engem néz, gondolom neki sem tetszett, hogy Kevin mellett ülök azok után. És igen végre kicsengettek!!! Abban a pillanatban felálltam, kézen ragadtam Jake-t és már kint is voltunk a teremből.

– Hééé Nessie, mi van hova sietsz ennyire?

– Nem akarom, hogy Kevin utánam jöjjön, nem akarok vele beszélni! – mondtam neki az igazságot. Minek is hazudtam volna?

– Mit mondott neked órán? Láttam, hogy folyamatosan téged bámult. – Észrevettem, hogy kezd egyre idegesebb lenni, és nem akartam, hogy valami hülyeséget csináljon, így próbáltam megnyugtatni és elterelni a figyelmét.

– Semmi említésre méltót. Milyen órád lesz? – kérdeztem.

– Tesi. Neked? – Úgy tűnt máris nyugodtabb, tehát a figyelem elterelés sikerült.

– Angol. Akkor óra után találkozunk! Szia. – Elköszöntünk egymástól majd egy puszit adtam az arcára. Ne kérdezzétek miért, mert én magam sem tudom ez honnan jött, de még szerencse, hogy csak az arcára. Ő meg ott állt egy pillanatig meglepetten majd sarkon fordult és bement az öltözőbe.

Én is elindultam a terem felé és közben azért imádkoztam, hogy még véletlenül se találkozzam Kevinnel. Nagy koncentrációm közepette nem vettem észre, hogy valaki más azonban igen is közelít felém és hirtelen a hátamra ugrik. Na vajon ki volt az? Hát persze, hogy Lili.

– Látom még mindig fel vagy pörögve! – Folyamatosan csacsogott és nevetett… és csacsogott és nevetett!

– Teljesen fel vagyok villanyozódva! Bár nagyon izgulok, hogy milyen lesz, hogy hova megyünk meg ilyenek. Igazából nem ismerem Tomot, remélem olyan jó fej, mint amilyennek elképzeltem!

– Remélem jól érzed majd magad! – Őszintén szerettem volna ha jól kijönnének egymással.

– Hát még én mennyire reménykedem!! Na, gyere, menjünk be a terembe. – Ezen az órán Lili mellett ültem, így együtt mentünk be. Már egy ideje idejárok, de még most is úgy lesnek mintha most látnának először. – Láttam beszélgettél órán Kevinnel.

– Hát az, hogy beszélgettünk enyhe túlzás. Próbált bocsánatot kérni, de engem nem érdekel mit mond.

– Na de mégis mit mondott? – kíváncsiskodott tovább.

– Hát a szokásos, hogy ne haragudjak, nem akart megbántani, és hogy nem is tudja miért beszélt így meg ehhez hasonlók – magyaráztam.

– Úgy látszik tényleg oda van érted ez a srác. Nessie, ha tudnád hányan lennének a helyedben! Kevin Lautner érted? – Ahogy észre vettem neki is tetszik, mondjuk ebben a suliban elég kevés olyan lány van, akinek nem én azonban azt a kevés százaléknyi lányt erősítettem.

– Igen tudom a suli legmenőbb pasija és minden lány csorgatja a nyálát érte, de ha egyszer olyan bunkó! – Legalábbis most már így gondolom.

– Jó, jó, persze megértelek tényleg az volt – értett egyet velem.

– Kösz!

– Ugyan mit köszönsz? Ez természetes, hiszen barátnők vagyunk vagy nem? – Szemöldökét felhúzta és várta a válaszom.

– De persze hogy azok vagyunk – helyeseltem.

A nap hátra levő része hamar elment így már hazafelé tartottunk Jacobbal. Sajnos nem tudott maradni, mert ma ő volt a soros így neki kellett őrködni La-Push területén.

– Akkor reggel találkozunk! A szokásos időben itt leszek – mondta majd homlokon puszilt és már el is ment.

(Pár héttel később)

Jó pár hét eltelt már a születésnapom óta. A helyzet azóta is változatlan. Kevin minden nap megpróbál kiengesztelni, folyton az utamba kerül és akkor elkezd magyarázkodni amit már kezdek kicsit unni. Már gondoltam rá, hogy ha még egyszer oda jön, akkor inkább kibékülök vele csak hagyja már abba ezt a hülyeséget. Kitartó az egyszer biztos. Ami Jacobot illeti még mindig ugyan az a helyzet egyre kínosabb mellette lennem, de még sem bírok sokáig a társasága nélkül meglenni. Most éppen szünet van a suliban, úgyhogy itthon üldögélek a szobámban és most is, mint mindig csak gondolkozom és gondolkozom. És hogy min? Hát a szokásos Jacob… Jacob na meg Jacob. Nagyon remélem apu már leszokott arról, hogy a fejemben matasson, mert nem szeretném, ha rájönnének, miféle gondolataim vannak mostanság. Elég kínos lenne, főleg apu előtt. Most, hogy szünet van Jacob többet van távol mivel így többet megy járőrözni is. Szóval már két napja nem találkoztunk. Ma átjön hozzám Lili, szóval nem fogok unatkozni. Mellette nem is lehet! Mindig jó kedve van akárcsak Jake-nek bár múltkor kicsit lelombozódott a Tommal való randija után. Természetesen az volt az első dolga, hogy engem felhívjon utána. A vámpír memóriámnak köszönhetően szóról-szóra emlékszem a beszélgetésünkre. Emlékszem már este tizenegy körül járt az idő mikor csörgött a telefonom.

– Na, szia! Milyen volt az a híres Tom? – kérdeztem

– Szia! Huhh hát hol is kezdjem? – Már itt tudtam hogy valami gáz van.

– Na, nem kezdődik valami jól – jegyeztem meg barátnőmnek.

– Mert nem is volt valami izgalmas. Legalábbis én nem ilyenre számítottam – panaszkodott.

– Mesélj! – buzdítottam.

– Hát úgy volt, hogy nyolcra jött értem hozzánk. A gyönyörű ezüst BMW-jével jött. Először elmentünk mozizni, hagyta, hogy én válasszam ki a filmet, eddig minden jó volt aztán a film után beültünk egy étterembe enni. Elkezdtünk beszélgetni, vagyis én folyamatosan csacsogtam, míg ő csak hallgatott és a kérdéseimre is csak egy szavas válaszokat adott. Szóval a vége felé már alig vártam, hogy haza menjek. És a leggázabb az egészben az volt, hogy míg vele voltam végig egy másik srácra gondoltam. Szemétség volt tőlem tudom, de nem tudtam mit tenni, ha legalább lekötötte volna valamivel a figyelmemet, de semmi.

– Dehogy voltál szemét. Ő tehet róla, miért nem volt szórakoztatóbb? Ha egyszer ő volt az, aki elhívott akkor az lett volna a dolga, hogy szórakoztasson, nem igaz? És ő ezt nem tette meg. Ennyi. Na de mondd csak el ki volt az a titokzatos srác, aki befészkelte magát az agyadba? – kérdeztem nevetve.

– Hááát tudod az a srác, akivel a bulidon találkoztam. Paul. Nem tudom, mi van velem azóta, nem bírom kiverni a fejemből. Pedig alig beszélgettünk valamit. Azóta hívott telefonon is. Olyan kedves volt és ajj annyira jóképű!!! – Nem igazán tudtam mit mondhatnék erre.

– Paul? Hát igen tényleg jóképű. És miről beszélgettetek? – Igazán érdekelt, hogy mit szeretne tőle.

– Hát úgy mindenféléről. Kérdezgetett egy csomó mindent. Mi kedvenc virágom, kedvenc színem meg ilyenek. Milyen zenét hallgatok, filmekről, a suliról meg ilyesmikről beszélgettük. – Úgy látszik Pault tényleg érdekli Lili. Különben minek akarna ennyi mindent megtudni róla?

– Na, az tök jó. Úgy veszem észre elégé megkedvelted őt!

– Hát ja, de te is csíped őt nem? – Na, igen nagyon szeretem Pault, de szerintem nem egészen úgy, ahogyan Lili.

– Igen olyan nekem, mint egy báty.

– Hát azt hiszem, engem kissé másképpen érdekel! – mondta és közben jókat nevetett.

– Azt mindjárt gondolta. – nevettem vele én is.

– Jól van, majd találkozunk. Jó éjt! – köszönt el álmoskás hangján.

– Rendben. Jó éjt! – mondtam én is majd letettük a telefont és én is lefeküdtem aludni.

Azóta már túltette magát Tomon. Nem is történhetett volna másképpen, hiszen Paullal azóta is sokat beszélgetnek. Van egy olyan érzésem, hogy Paul teljesen az ujja köré csavarta őt. Ami a legfurább, hogy úgy látom vele is ugyan ez történt. Kopogtattak az ajtómon.

– Gyere! – Tudtam, hogy Lili érkezett meg ezért meg sem kérdeztem, ki az.

– Szia! Látom, unatkozol! – állapította meg szemfülesen.

– Hát egy kicsit! – helyeseltem.

– Akkor szerencséd, hogy én itt vagyok! – mondta és rávetette magát az ágyamra.

– Na ja, hogy én mekkora mázlista vagyok! – dramatizáltam.

– Jake merre jár? – kérdezte, miközben a gardróbomban matatott.

– Nem tudom, gondolom La-Pushban a többiekkel. Már vagy két napja nem láttam. – Még nekem is feltűnt mennyire szomorúan csengett a hangom.

– És gondolom ez számodra eget rengetően sok idő mi? – kérdezte miközben jelentőségteljesen rám szegezte tekintetét.

– Én ilyet egy szóval sem mondtam – próbáltam menteni a menthetőt.

– Na, ja, persze hogy nem – mondta és közben gúnyosan rám mosolygott.

– Jajj, képzeld Paul felhívott! – váltott hirtelen témát.

– Ebben már nincs semmi újdonság, mostanában elég sűrűn előfordul! – mondtam, de a végére már elmosolyogtam magam.

– Igen, de ez most más volt. Képzeld meg kérdezte, hogy nem találkoznék-e vele. Én meg természetesen azt mondtam neki, hogy de. Már azt hittem sosem fogja megkérdezni.

– Akkor ez tényleg haladás. Már igazából én is furcsálltam, hogy nem kérdezett rá már rögtön az elején. Bár ha bele gondolok, lehet így jobb is. Ez valószínűleg azt , hogy tényleg érdekled őt. Nem?

– Hát nagyon remélem. Bár nem mondanám, hogy nagy tapasztalatom lenne a fiúkkal kapcsolatban.

– Nekem mondod? – kérdeztem.

Hírtelen egy hatalmas sikítást hallottunk a földszint felől. Mindketten összerezzentünk olyan félelmetesen hangzott. Rögtön felismertem, hogy ki volt az… Alice!

– Mi történt? – kérdezte ijedten Lili.

– Nem tudom. Maradj itt, mindjárt megnézem. Rendben? – kérdeztem.

– Oké, persze! – felelte.

Nem tudtam elképzelni mi történhetett. Idegen vámpír szagot nem éreztem, akkor mégis miért sikított ekkorát? Mikor leértem a nappaliba mindenki Alice köré gyűlt és próbálták lenyugtatni. Akkor ez azt jelenti, hogy látomása volt. De mit láthatott, ami ennyire megrémítette?