♥ 33. fejezet - Megérzések ♥

MEGÉRZÉSEK

Amint felocsúdtam a döbbenetből azonnal a többiek reakcióit figyeltem, de úgy tűnt észre sem vették. Igazából, ha nem a saját szememmel láttam volna, el sem hinném, hiszen semmi jelét nem adta, hogy lenne itt valaki, nem éreztem a szagát sem. Majd amikor Jake meglátta az aggodalommal teli szemeimet és a rémült arcomat azonnal odajött hozzám és faggatni kezdett.

– Nessie mi történt? Olyan zaklatottnak látszol! – Az arca felvette az aggodalmas vonásokat és láttam rajta valóban megijesztettem, pedig egyáltalán nem állt szándékomban.

– Én csak azt hiszem láttam valakit odakint – feleltem enyhén akadozó hangon mire mindenki felém kapta a fejét és azonnal mellettünk termettek.

– Hogy érted, hogy láttál valakit? – kérdezte apa.

– Az, előbb amikor az erdőt figyeltem, hirtelen elsuhant valaki a ház előtt. Nem tudom ki lehetett az. Nem értem nem éreztem a szagát sem, és ahogy látom ti sem vettetek észre semmit – Mindenki gondolkodóba esett szavaim hallatán. Jake szorosan magához ölelt, aminek hatására kicsit megnyugodtam. Em, Jazz és apa pedig kimentek körülnézni a környéken hátha találnak valami nyomot.

– Kicsim jól vagy? – kérdezte anya. Láttam rajta, hogy leginkább miattam aggódik ezért próbáltam megnyugtatni annak ellenére, hogy én kicsit sem éreztem magam annak.

– Persze anya minden rendben, ne aggódj. – Már eltelt negyed óra, de apuék még mindig nem tértek vissza. Időközben bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra. Én természetesen Jake mellé ültem, aki mindvégig fogta a kezem és gyengéden simogatta azt. El sem tudom mondani mennyire jól esett a közelsége, hogy tudtam akármi is jön ez után, nem vagyok egyedül, hogy ő itt van nekem. Miután fél óra elteltével sem volt semmi hírünk apuék felől az aggodalom szépen lassan kezdett visszaszivárogni belém. Minden egyes zajforrásra oda kaptam a fejem és figyeltem hátha ismét meglátok valamit vagy valakit, de semmi.

– Szépségem nyugodj meg nem lesz semmi baj – mondta Jake. És akkor megjelentek mind a hárman. Em, Jasper és apa.

– Nem járt erre senki, legalábbis nem hagyott egy árva nyomot sem – mondta apu miközben nagyapára nézett aztán tekintete Jake-et fürkészte. Mintha szavak nélkül próbált volna válaszolni egy kimondatlan kérdésre. Hosszan minden egyes lehetőséget végig tárgyaltak, átbeszéltek és végül arra jutottak, hogy mindannyian nyitva tartjuk a szemünket és éberen viselkedünk. Fogalmunk sem volt róla ki lehetett az most, hogy a Volturi nincs a lehetőségek listáján sokkal több eshetőségre kellett felkészülnünk. Másnap reggel ismét suliba kellett mennünk, úgyhogy olyan tizenegy óra körül Jake is haza ment, búcsúzóul egy édes puszit nyomott ajkaimra és hosszas vágyakozó pillantások után beszállt az autójába majd elhajtott. Halk sóhaj után beléptem az ajtón, illetve csak szerettem volna, mert Jasper megakadályozott benne.

– Hát te? – kérdeztem, amikor hirtelen neki ütköztem.

– Látom jócskán elveszted a vámpírképességeidet amikor Jacob közelébe kerülsz – mondta miközben alig bírta vissza fojtani a feltörekvő nevetését.

– Ha-ha-ha igazán vicces Jasper.

– Jó, jó de most komolyan, örülök, hogy végre megvallottátok egymásnak az érzéseiteket, tudod néhanapján igazán nehezen viseltem az elfojtott érzelmeiteket. Most úgymond kicsit megkönnyebbülhettem én is.

– Sajnálom – mondtam igazán röstellve a dolgot.

– Ugyan nem kell ostoroznod magad emiatt, igazán örülök, hogy végre boldog vagy és persze, annak is örülök, hogy Jacob is az.

– Köszönöm. Mit gondolsz aggódnom, kéne, az ismeretlen látogató miatt?

– Nem hiszem, valószínűleg csak körül nézett a környéken, sokan hallanak rólunk főleg most, hogy a Volturi veszte is a mi nevünkhöz kötődik. Sőt leginkább hozzád a négy éves félig ember félig vámpír lányhoz, aki képes volt elbánni egy évszázadok óta létező királyi családdal. Ami engem mondhatni aggaszt egy kicsit az, az, hogy nem hagyott maga után egy nyomot sem, sem egy gyenge szag vagy valami… így sokkal nehezebb lesz a nyomára bukkanni. Na de mindegy most már ne rágódj ezen, szerintem ideje volna lefeküdni, nem gondolod? – kérdezte s a végszóra persze megjelent anyu és apu is.

– Ami azt illeti szerintem is menned kéne – értett egyet apu is. S persze most is, mint már olyan sokszor megpróbálta bevetni a „szigorú apa” vagyok tekintetet, ám ez régebben sem vált be, ellenben nekem egyetlen pillantásom is elég volt s máris levettem a lábáról.

– Rendben apa – egyeztem bele majd egy-egy puszi után felmentem a szobámba. Egy gyors fürdés után befeküdtem az ágyamba ám az álom nem telepedett rám. Most valahogy nem hatott rám megnyugtatóul az üvegfal, ami az erdő sötét és rejtélyes vonulatait tárta a szemem elé. Éppen ellenkezőleg, folyamatosan az az árny lebegett a szemem előtt és néha-néha mintha látni véltem volna ismét. Azzal nyugtattam magam, hogy valószínűleg csak beképzelem magamnak túl sok minden történt mostanság. Eszembe jutottak a Jakkel töltött percek és a szívem ismét boldogsággal telt meg. Aztán felelevenedett a pillanat, amikor az apja ránk nyitott… még mindig kínosan érint a dolog. Ennek ellenére az, ahogyan akkor csókolt… elképesztő hatással volt és van rám még mindig, ha csak eszembe jut. Úgy érzem, mintha nem is a Földön járnék! Az egész testem felhevül, de nem úgy, amikor a képességemet használom, hanem egészen más módon. Az egész testem bizseregni kezd. Ma is, amikor ott állt előttem abban, a bokszerben… jesszusom, annyira örültem, hogy apám nem volt jelen. Ha hallotta volna az, akkor előbukkanó gondolatokat a fejemben kitért volna a hitéből. Magam sem tudom honnan jöttek, de az, az alsó… nagyon remélem, hogy nem vette észre mennyire megbámultam. Igazából láttam már pár srácot hasonló szerelésben vagy fürdőnaciban de, ott akkor abban a pillanatban igazán elkalandoztak a gondolataim, és talán ha nem lép közbe Billy… ááá hogyan is juthatnak ilyesmik eszembe, hiszem még csak nem régen jöttünk össze mit is képzelek, hogy már ilyesmin jár az eszem?…. Remélem apu nem figyelt most rám. Egészen addig, amíg el nem nyomott az álom Jake-re és az előttünk álló örökkévalóságra gondoltam. Talán nem kellett volna…

(Másnap reggel)

Hétórakor ébresztett a vekker, azonnal kipattantam az ágyból és egyenesen a fürdőszobába indultam. Egy gyors fogmosás és fésülködés után elindultam a gardróbba. Felvettem egy fehér csőnadrágot és egy pántnélküli kék felsőt ahhoz pedig egy fehér bolerót. A szobámba érve belebújtam egy tornacipőbe és már indulásra készen rohantam le a konyhába. Szokáshoz híven mindenki ott volt még Jake is és már javában fogyasztotta a reggeliét. Mivel a többiek is jelen voltak csak egy puszit nyomtam az arcára, de mindketten éreztük a benne megbúvó vágyat. Gyorsan bekaptam pár falatot és már indultunk is. Az igazságot megvallva nem voltam valami nyugodt és nem csak az előző napi gondok miatt, hanem mert éppen a suliba igyekeztünk, és ha suli, akkor Kevin. Az is igaz, hogy senkinek sem említettem eme aggályaimat főleg nem Jacobnak hiszen egyébként sem csípi őt, mint most már tudjuk miért, így nem akartam még jobban szítani a haragot. Valamint nagyon reméltem, hogy Kevin sem próbál majd vitát szítani. Jake autójával mentünk, amit ha eddig nem mondtam volna lecserélt és immáron egy Lexus RX-et vezet. Igazán illik hozzá.

A parkolóba beérve láthatóan jócskán megtelt már. Beálltunk az egyik még üres helyre, majd kiszálltunk és kézen fogva elindultunk a bejárat felé. Mondanom sem kell, hogy rengeteg szempár figyelt minket. A legtöbb lány, gyűlölködő pillantásokkal méregette az egymásba fonódott ujjainkat, én pedig büszkén húztam ki magam Jake mellett. Úgy éreztem, hogy én vagyok a legszerencsésebb a világon és ezt a fortyogó lányok is, alátámasztották. Amikor beértünk az első óránkra Jake helyet foglalt az immáron megérkezett Lili mellett, aki a harc utáni napon érkezett haza Forksba, én pedig helyet foglaltam hátul az eddig üres padban. Igazán furcsálltam, hogy nincs itt Kevin, hiszen eddig egyszer sem hiányzott. Aztán az előttem, helyet foglaló lány megszólalt.

– Már két hete nem jár suliba. Nagyjából azóta mióta te sem. – Egy egész rövidke pillanatra elöntött a döbbenet és a meglepettség, de aztán mit sem mondó arccal közöltem.

– Kösz, a felvilágosítást, de nem érdeklődtem Kevin holléte felől – mondtam mire a lány arca gúnyos maszkká merevedett. Az igazat megvallva nem hagyott nyugodni az, amit mondott „Már két hete nem jár suliba.” Vajon mi történhetett? És amit utána mondott… „Nagyjából azóta mióta te sem.” Mi köze lehet Kevin eltűnésének hozzám? Olyan öt perc telhetett el és még mindig az előbbieken töprengtem, amikor a mellettem lévő szék nyikorgására felkaptam a fejem. Kevin egyenesen a szemembe nézett és mintha megpróbált volna kiolvasni belőle valamit.

– Szia Nessie! – köszönt és most is az a letörölhetetlen, bájolgó vigyor terült el az arcán.

– Szia Kevin! – köszöntem én is, majd helyet foglalt és még mindig engem nézett. Kezdtem ismételten kényelmetlenül érezni magam. Ami furcsává tette ezt az az, hogy az utóbbi időben ez mindig így volt, ha a közelembe férkőzött. Félve Jake felé lestem aki, mint sejtettem idegesen méregette Kevin – Nessie párosunkat. Kedves és szerelemmel teli mosollyal próbáltam enyhíteni a haragját, amitől kissé ellazultak a vonásai, ám Kevint továbbra is gyilkos pillantásokkal bombázta. Miközben én Jake-t néztem mindvégig magamon, éreztem Kevin pillantását. Egyre feszültebben vártam a kicsengetést, ami gyötrő lassúsággal közeledett. Még hosszúnak ígérkező negyed óra volt hátra, amikor Kevin ismét megszólított.

– Úgy látszik a haverod ma még mérgesebb, mint általában – A haverod… Ha tudná, hogy már nem egészen úgy áll a helyzet, mint két héttel ezelőtt.

– Már nem a haverom – feleltem s közben félszegen felé pillantottam. Hirtelen fény csillant szemeiben, amit a reménykedés apró villódzásának tudtam be.

– Ennek igazán örülök, azt hiszem sokkal kedvedre valóbb barátokkal is körülvehetnéd magad. – Teljesen tisztában voltam vele, hogy magára céloz.

– Ami azt illeti… Nem azt mondtam, hogy megszakítottam vele a kapcsolatot, csupán már nem haverok vagyunk. – Az arcán átsuhanó felismerés iszonyú gyorsan felváltotta az imént még ragyogó reménysugarakat.

– Szóval azt akarod mondani, hogy sikerült behálóznia téged ennek a suttyónak? – A hangja merő gúny volt és csak úgy sütött belőle a lenézés és a harag. Kissé kezdtem bedühödni, mit képzel magáról? Csak azért, mert egy öntelt tahó, aki azt hiszi bárkit megkaphat, nem beszélhet így Jake-ről! Mindezt, csak azért mert hidegen hagy, na jó éppenséggel nem hagy hidegen, de egyáltalán nem, úgy ahogy Jacob. Sőt folyton feszengek mellette és irtózom, amikor a közelembe kerül. Épp feleltem volna, amikor megszólalt a várva-várt csengő és Jake abban a pillanatban mellettem termett.

– Mehetünk Nessie? – az arca nyugodtságot mímelt, ám én láttam rajta az elfojtott feszültséget.

– Persze. – Majd hátamra dobtam a táskám és egymás keze után kapva elindultunk a következő óránkra, Kevint otthagyva válasz nélkül. Egyre jobban aggaszott ez az egész Kevin dolog. Ugyan az a srác, mint két héttel ezelőtt és mégis más. Olyan mintha… mintha veszedelmesebbé vált volna.

– Min töprengsz ennyire Szépségem? – Jake hangja kijózanítóul hatott rám, ám nem sokáig, hiszen amint a gyönyörű szemeibe néztem, újra elvesztem.

– Semmin. Csak úgy bambultam. – Fogalmam sem volt róla miért, de úgy éreztem nincs itt az ideje annak, hogy megosszam vele a Kevinnel kapcsolatos aggályaimat.

– Milyen órád lesz? – kérdeztem, amolyan téma elterelésként.

– Biológia. És neked?

– Tesi. – mondtam, majd egy kisebb fintor került az arcomra.

– Látom mennyire lelkes vagy cicám, de most el kell válnunk egymástól – mondta olyan csábos mosoly kíséretével, amiért már többször kihagyott a szívem, ám én is felfedeztem a szemeiben villogó szomorúságot, s mi tagadás imponálóan hatott a lelkemre.

– Tudom, akkor óra után találkozunk. – Ajkai közeledtek felém, majd gyengéden elérve az enyémet édes csókkal váltunk el egymástól. A nap további része elég gyorsan telt. Mivel nem volt azon a napon több közös órám Kevinnel, a padban töltött idők nyugalommal teltek, ezt azonban nem mondhatom el a szünetekről. Folyton magamon éreztem a pillantását, de amikor körül néztem mégsem láttam sehol. Az órák után egyenesen haza mentünk és pár szó váltása után a többieket magukra hagyva felmentünk a szobámba.

– Valami baj van? Olyan furcsán viselkedtél ma. – Jake leült az ágyamra és lelkemig hatoló pillantással várta az imént feltett kérdésére a válaszom.

– Nincs semmi baj, csak kicsit feldühítettek Kevin szavai és idegesített, hogy nem tudtam belemondani a képébe azt, hogy szeretlek téged és te sokkal jobb vagy nála és bárkinél – feleltem az igazság egy részét. Leültem szorosan mellé, majd hátra dőltem neki támaszkodva az ágytámlának. Jake az ölembe hajtotta a fejét és közben hosszú perceken keresztül csak néztük egymást, elvesztünk egymás szerelmes tekintetében. Mindvégig a haját simogattam s annyira más volt minden mostani érintés, sokkalta másabb, mint a eddigiek, annyival érzelmesebb volt minden pillantás.

(Pár hónappal később)

A suliban minden rendben volt, leszámítva az egyre kényelmetlenebbé váló Kevin ügyet. Napról-napra egyre különösebb lett az egész. Ami Jake-t illeti, percről-percre jobban szeretjük egymást, és a kapcsolatunk kezd igazán elmélyülni, bensőségesebbé válni. Mivel teljesen tisztában voltunk apám elveivel, ami szexet illeti Jake nem hajlandó eme elveknek ellenszegülni. Ami engem illet, úgy gondolom nem az lényeg házasok vagyunk-e, hanem hogy mennyire szeretjük egymást, és ezt szándékozom Jake tudtára hozni. Biztos vagyok abban, hogy ellenkezni fog és kifogásokat keres majd, de remélem, nem kell majd sokat győzködnöm őt. Nap, mint nap látom milyen szemekkel néz rám és bármennyire is tagadni próbáltam én is egyre nehezebben tudom elviselni a jelenlétét anélkül, hogy ne akarnék az ajkai után kapni, vagy végig simítani a tökéletesen kidolgozott testén, egészen közel kerülni hozzá, a fülébe suttogni hogy akarom őt. Már hónapok teltek el azóta, hogy bevallottuk egymásnak az érzéseinket, és én készen érzem magam arra, hogy a kapcsolatunk egy újabb szintre emelkedjék egy bensőségesebb, érzékibb szintre. Magam is elcsodálkozom mennyire magabiztosabb, és bátrabb vagyok az új képességem megjelenése óta, de örülök neki. Nagyon remélem, hogy Jake nem lesz elutasító velem szemben, mert nem hinném, hogy túl jó hatással lenne az újdonsült önbizalmamra. Ma este Jake átjön hozzánk, azt mondta, van egy meglepetése számomra. Teljesen felvillanyozott ezzel a hírrel, próbáltam Alice-től megtudni, hogy mit tervez, de azt mondta ő nem tud semmit. Ami valószínűleg kicsit sem igaz. Nem neheztelek rá emiatt, hiszen biztos Jake kérte meg őt, hogy ne mondjon nekem semmit. Még két órám volt Jake érkezéséig így elmentem fürödni. Hajat mostam, miután megvoltam a fürdéssel törülközőbe csavartam magam, majd a hatalmas fürdőszobai tükör előtt álltam és a hajammal bíbelődtem. Miután azzal is megvoltam átsétáltam a gardróbomba és azon tűnődtem mit kéne felvennem. Egyáltalán megyünk valahova vagy nem, és ha igen akkor hova? Elegáns ruha kéne vagy bulisabb? Esetleg megteszi egy egyszerűbb, hétköznapibb szerelés is? Itt szakadt el a cérna…

– Alice! – kiáltottam el magam, mire az említett megjelent.

– Nessie már mondtam, hogy nem tudok semmit – kezdte újra.

– Ugyan Alice ne etess ezzel jó? Tudom, hogy Jake kért meg téged erre, de most nem is ezért hívtalak. – Az arca hirtelen a távolba meredt. A jövőt kémlelte.

– Jó rendben, ebben segítek – felelte, pedig még meg sem kértem.

A ruháim közt matatva előhúzott egy egyszerű zöld felsőt – amin a dekoltázs már nem volt olyan szimpla –, majd a kezembe nyomta egy fekete csőnaci társaságában. Akkor ezek szerint nem egy elegáns helyre megyünk… lehet az is, hogy a meglepi egy tárgy. Mosolyogva elvettem tőle a kiválasztott ruhadarabokat, mire ő mit sem szólva kilibbent. Felöltöztem és elindultam lefele a lépcsőn, amikor csengettek. Azonnal az ajtónál teremtem és feltépve az életet jelentő férfitől elválasztó ajtót immáron egymással szemben álltunk.

– Szia! – köszönt, azután beljebb lépett.

– Szia! – köszöntöttem én is, majd éhes szemekkel csodáltam arca tökéletességét. Legszívesebben ajkaira vetettem volna magam, azonban egyes okok miatt csak a kínzó vágyakozás maradt. – Szóval mi lenne, az a meglepi? – kérdeztem csillogó szemekkel, miközben mind bementünk a nappaliba.

– Szóval… – kezdte és közben engem nézett. Láttam rajta iszonyúan élvezi azt, hogy ennyire izgatott vagyok a meglepetése miatt.

– Na Jake nyögd már ki! Légyszi! – bevetettem az angyali pillantásom, aminek sosem tudott ellen állni. Most sem.

– Arra gondoltam elmehetnénk a hétvégén valahova – felelte végre, mire én hirtelen izgatottságomban a nyakába vetettem magam, aztán eszembe jutott nem vagyunk egyedül, és hogy annak ellenére mennyire menni szeretnék közel sem biztos, hogy ezzel apuék is egyet értenek. Így miután elengedtem Jacobot pillantásom apuét kereste, aki teljes nyugalommal és mosollyal az arcán nézett immáron engem és kérdés nélkül bólintott egyet a fejével, ezzel beleegyezését adva az utazásomra Jake-kel. Ennek hatására ismételten fülig érő mosolyra húzódtak ajkaim. Egy hatalmas puszival megköszönve, azonnal Jacob felé fordultam.

– Jajj ez annyira jó! És hova megyünk? – kérdeztem rögtön.

– Ugyan Picilány szerinted az orrodra fogom kötni? – Már jó ideje nem hívott így, de nem zavart, mert most már tisztában voltam azzal, hogy egyáltalán nem tart annak.

(Másnap)

Eljött az utazás napja, a pár ruha, amit magammal viszek már bevan pakolva. Tegnap, amikor elmeséltem Lilinek a híreket a lelkemre kötötte, hogy előtte meglátogatom őt. Így most épp hozzá tartottam. Becsengettem és Lili pillanatokon belül tárt ajtóval behúzott a lakásba.

– Na és tudod már hova mentek? – kérdezte.

– Nem, de nem is lényeges. Az a jó, hogy együtt leszünk kettesben – mondtam és Lili rögtön felismerte azt a különös csengést a hangomban. Hiszen mostanában sűrűn felvetődött köztünk a szex, mint téma. Főleg mióta ő elmesélte mi történt közte és Paul között.

– Óóóó értem már. Akkor ezek szerint hétvégén beveted magad.

– Minden megeshet – feleltem, bár mindketten tudtuk, hogy ha rajtam múlik csodálatos hétvégénk lesz. Nem sokkal később elköszöntem Lilitől és elindultam haza. Gyorsan haza értem a gyorsaságmániámnak köszönhetően. Jake autója már a ház előtt parkolt. Leállítottam az autó motorját, majd kiszálltam, becsaptam az ajtót. Amint kiléptem az autóból ismét az a furcsa érzés fogott el… úgy éreztem, hogy valaki figyel. A tekintetem végig pásztázta a környéket, de sehol sem, láttam egy árva lelket sem. Miután sikerült ismét az egészet a paranoiámra fognom elindultam a bejárat felé…

És akkor a fák között egy ismerős szempárral találkozott a tekintetem.

Jake autója