Első nap a suliban
Egyenesen a titkárságra indultunk, hogy átvehessük a szükséges papírokat, és hogy megkapjuk az órarendjeinket, ami majdnem egyforma volt, tesin és spanyolon kívül minden óránk közös volt, hála apu meggyőző erejének. Már becsengettek, így a folyosókon nem volt senki rajtunk kívül. Mikor odaértünk a titkársághoz Jake illedelmesen bekopogott, majd egy szabad után benyitott. A pult mögött egy harmincas éveiben járó nő ült, haja félhosszú, szőke, enyhén hullámos, szemei kékek, termete az enyémhez hasonló, se nem alacsony se nem magas, mondhatni középtermetű. Ha úgy nézzük, egész csinos persze nem ér fel Rosalie természetfeletti szépségével, de nem panaszkodhat a külsejére. Mikor meglátott minket rögtön mosolyra húzódtak ajkai, nem tudtam, hogy ez szimpla kedvesség volt e vagy ez a mosoly az előttem álló Jacobnak szólt, aki a pulthoz lépett, s így szólt:
– Jó napot asszonyom! Jacob Black vagyok ő pedig Renesmee Cullen, mi vagyunk az új diákok.
– Sziasztok! Oh, igen persze, már vártalak benneteket! Itt vannak a papírok, amiket ki kéne töltenetek, és ez pedig – mutatott a másik kezében lévő papírokra –, Az órarendjeitek! Ja és majdnem elfelejtettem! Ezeket írassátok alá a tanárokkal, hogy megjelentetek az órán! – Elővett két másik papírt és azt is oda rakta a többi mellé.
– Köszönjük szépen asszonyom! Viszlát – mondtuk, majd mindketten elhagytuk a helységet.
– Miután megkaptuk az iratokat leültünk, kitöltöttük őket, majd elindultunk az osztályterem felé. Az első óránk matek volt, megkerestük a termet, majd óvatosan bekopogtam és kinyitottam az ajtót.
– Elnézést kérünk a késésért! Mi vagyunk az új diákok és ki kellett töltenünk pár papírt. – A tanár negyvenes éveiben járhatott, köpcös enyhén kopaszodó férfi volt. Mikor meglátott minket, gyors pillantást vetett mindkettőnkre, majd így szólt:
– Üdvözöllek titeket iskolánkban! A nevem Mr. Harison és én leszek a matek tanárotok. A mostani késésetektől eltekintek, de többet ne forduljon elő rendben? És most pedig kérlek, titeket mutatkozzatok be ti is. Azt hiszem, kezdjük a hölggyel.
– A nevem Renesmee Cullen, de hívjon csak Nessie-nek – mondtam miközben a többiek arcát figyeltem. Mindenki minket nézett, a lányok szemében féltékenységet, gonoszságot láttam, míg a fiúk arcán letörölhetetlen bárgyú vigyor ült. Aztán Jake szólalt meg.
– Az én nevem Jacob Black, a
– Köszönjük szépen! Fáradjatok a helyetekre. Jacob te ülj Lili mellé, Nessie te pedig foglalj helyet Kevin mellett. – Mi se szó se beszéd úgy tettünk, ahogyan a tanár kérte. Jake leült Lili mellé én pedig Kevin mellé. Lili kb. fél fejjel volt magasabb nálam, haja barna, vállig érő, testalkatilag vékony, de sportos, arca kedves volt és mikor meglátta Jake-t közeledni arcán enyhe rózsás pír jelent meg. Ezen mosolyognom kellett, valami azt súgta jól ki fogok jönni vele. Ami Kevint illeti, termete magas de nem annyira, mint Jake-é, haja szőkés barna, szemei pedig kékek, sportos testfelépítésű, de izmai Jake-éhez képest nem voltak túl kidolgozottak, mégis valahogy így volt jó. Észrevettem, hogy az alatt az idő alatt is, míg oda értem közös padunkhoz mindvégig engem nézett, le nem vette rólam azokat a hatalmas kék szemeit. Mikor leültem, felém fordult és megszólított.
– Szia! A nevem Kevin Lautner. Te pedig Nessie ugye?
– Igen, Nessie vagyok
– És honnan jöttél? Nem láttalak még a városban.
– Eddig Jacksonville-ben laktam a szüleimmel, de miután ők meghaltak ideköltöztem az unokabátyámhoz és a feleségéhez Edward és Bella Cullenhez.
– Oh, sajnálom! Nem akartalak megbántani! – mondta gyorsan.
– Ugyan nincs semmi baj! Nem a te hibád, nem tudhattad – mondtam, majd egy bátorító mosolyt küldtem felé.
– Akkor is sajnálom! Mivel engesztelhetnélek ki? – kérdezte és közben végig a szemembe nézett. Ajkain megjelent apuéhoz hasonló hamiskás féloldalas mosolya. Mikor megláttam rögtön tudtam, hogy ő lehet a suli legmenőbb sráca, biztos minden lány oda van érte és ő ezt nagyon is élvezi, de ezek mellett egész szimpatikusnak tűnt. Kérdésén mégis elmosolyodtam, majd végül enyhén el is pirultam. Ha tudná, hogy szó sincs olyasmiről, hogy a szüleim halottak, sőt ha tudná, hogy ők sosem fognak meghalni, ahogyan én sem, de mikor éppen szólásra nyitottam volna a számat Mr. Harison szakított félbe.
– Mr. Lautner talán valami gond van?
– Nem Mr. Harison! Minden a legnagyobb rendben. – Miközben Mr. Harisonhoz beszélt, engem nézett és a mondandója végén rám kacsintott. Nem tudtam mit kéne tennem, így zavaromban elfordítottam a fejem és Jake-re néztem, aki mintha dühös lett volna… Vajon mi történhetett? Miről maradtam le? Majd olyan halkan, hogy más ne halhassa megkérdeztem.
– Jake valami baj van? – Mikor meghallotta, hogy megszólítottam hirtelen rám emelte tekintetét, arca abban a pillanatban ellágyult, majd így szólt:
– Nincs semmi baj, ne aggódj Picilány! – Megajándékozott azzal az édes fülig érő mosolyával, de engem nem tudott átverni. Tudtam, hogy valami nincs rendben, de inkább nem firtattam, ha akarja, úgyis elmondja majd.
A maradék időben a tanárra és a tananyagra figyeltem. Miután kicsengettek Kevin még mielőtt kiment volna a teremből elköszönt és ismét rám kacsintott, amitől kicsit zavarba jöttem, de viszonzásképpen én is köszöntem, majd rá mosolyogtam. Jake rögtön mellettem termett és együtt oda mentünk a tanárhoz, hogy aláírassuk a jelenlétit. Miután ezzel is megvoltunk megnéztük hol lesz a következő óránk. Nekem spanyolom volt Jake-nek pedig tesi. Így ő elment az öltözőbe én pedig bementem a spanyol órámra. Mikor végeztem a fiúöltöző előtt vártam Jake-t, hogy együtt menjünk az ebédlőbe. Igaz én cseppet sem voltam éhes, de mivel Jacob rágta a fülemet, hogy ő már éhen hal és különben is fent kell tartanunk a látszatot így belementem. Az ebédlőben rengetegen voltak, Jake úgy rendesen megpakolta a tálcáját mindenfélével én csak egy almát és egy ásványvizet vettem. Egy üres asztal volt csupán és egy, amelyiknél az a lány ült aki Jake padtársa matekon Lili. Én szívesen ültem volna mellé, de úgy gondoltam előbb megkérdezem Jake mit szeretne
– Jake mit gondolsz, oda ülhetnénk Lilihez? Olyan egyedül van, és különben is nekem nagyon szimpatikus – kérdeztem és reméltem ő is hasonlóan gondolja.
– Persze ha szeretnél, oda ülhetünk. Csak nehogy megint olyan zavarba hozzam, mint mikor matekon mellé ültem – mondta és közben egy hatalmas vigyor terült el az arcán, amitől nekem is nevetnem kellett. Igaza volt Lili tényleg elpirult Jake közelségétől, de meglehet érteni.
– Jól van te nőcsábász, gyere, menjünk akkor oda hozzá! – mondtam és már el is indultunk az asztala felé. Mikor oda értünk Lili elég meglepett arcot vágott, de hamar rendezte arcvonásait és kedvesen ránk mosolygott.
– Szia! A nevem Nessie ő pedig Jake, mint azt már tudod – mondtam, majd mikor megláttam, hogy ismételten elpirul, nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjam el magam. – Arra gondoltunk ide ülnénk melléd, ha az neked is megfelel?
– Pe… Persze, nyugodtan üljetek le. – felelte, majd a mellette lévő székekre mutatott. – Na és honnan jöttetek? – kérdezte.
– Én Jacksonville-ből jöttem, ott éltem a szüleimmel, akik már meghaltak így ide költöztem Forksba Edwardhoz és a feleségéhez Bellához, majd nem sokkal rá örökbe fogadtak. Egy ideje itt élek csak magántanulóként, de most úgy döntöttem beiratkozom ide – mondtam a már jól betanult szöveget, de rosszul éreztem magam, hogy hazudtam neki, hiszen már most kedveltem őt, pedig nem is ismertem még.
– Na és te? – kérdezte Jake-től, majd félve rá is pillantott, mire Jacob önelégülten vigyorgott, s így szólt.
– Én La-Pushban lakom az ottani rezervátumi suliból iratkoztam át ide. Na de, mi a helyzet veled? Te mióta laksz Forksban? – kérdezte tőle Jake.
– Én kb. két éve költöztem ide. Előtte Los Angelesben laktam, de mivel apám itt kapott munkát így átköltöztünk ide. De mint látjátok az óta sem tettem szert túl sok barátra! – mondta, láttam, rajta, hogy próbálja vicces dologként beállítani a dolgot, de valójában rossz neki, hogy egyedül van.
– Pedig szerintem nagyon aranyos csaj vagy! Nem értem miért van így! – mondta Jacob, majd rám kacsintott, hát igen ő az én drága Jake-m, a legaranyosabb srác a világon. Mindig tudja, mikor mit kell mondania.
– Oh, köszönöm. Én sem értem, na de mindegy amúgy sincs itt olyan ember, akivel igazán megértethetném magam. Kivéve persze titeket. Ti jó fejnek tűntök. – Kezdett feloldódni a társaságunkban és ennek nagyon örültem.
– Hát igen mi tényleg jó fejek vagyunk. – mondta Jake mire mind a hármunkon egyszerre lett úrrá a nevetés.
– Örülünk, hogy megismertünk Lili, de nekünk mennünk kell. Holnap találkozunk. Szia! – Elköszöntünk, majd kisétáltunk az ebédlőből.
Egyenesen a parkoló felé sétáltunk, miután kiértünk a suli épületéből megdöbbentem. Nem hittem a szememnek, Kevin ott várt rám a kocsimnak dőlve és mikor észrevette, hogy közeledem arcán ismételten az a féloldalas mosolya jelent meg. Nem tudtam mit akarhat, de úgy vettem észre Jake-n, hogy ismételten dühös lett valamiért. Lehet, hogy Kevin az oka? Miket gondolok? Miért lenne féltékeny Jake Kevinre? Eleve nem is lenne miért, hisz még csak egyszer beszélgettünk Kevinnel a másik meg az, hogy mi csak barátok vagyunk, de a legjobbak. Izgatottan vártam mit fog mondani Kevin.
– Szia Nessie! Már vártalak! – Míg hozzám beszélt ajkain folyamatosan csibészes mosolya húzódott. Olyan volt mintha Jake-ről tudomást sem vett volna. Ez cseppet sem tetszett.
– Igen azt látjuk! Mit akarsz? – kérdezte Jake, bár hangsúlyán érezhető volt, hogy nem éppen kedvességből kérdezte.
– Nessie-vel van egy félbe maradt beszélgetésünk! – mondta Kevin, csodálkoztam, hogy egy kicsit sem ijedt be Jake-től aki elég fenyegető testtartásban állt mellettem. Nem értettem mi baja van, de majd később megkérdezem.
– Jake szállj, be nyugodtan az autóba mindjárt megyek én is! – kértem tőle, nem akartam, hogy valami probléma legyen és tudtam, hogy ha én kérem nem fog jelenetet rendezni és be fog ülni a kocsiba. Nem is tévedtem, Jake rám nézett majd így szólt:
– Rendben, de siess! – Majd hirtelen Kevinre kapta szemeit, aki szemrebbenés nélkül állta tekintetét.
– Rendben, egy pillanat az egész! – mondtam, majd amint Jake beült az autóba Kevin beszélni kezdett.
– Ez a srác a fiúd? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, majd fejével a kocsiban ülő Jake felé biccentett.
– Mi? Ja Jake nem, ő nem a fiúm, a legjobb barátom, de miért? - kérdeztem. Először is nem értettem, hogy honnan vette ezt az egészet, hogy Jake és köztem olyan kapcsolat van. A másik pedig egyáltalán miért érdekli ez őt? Mi köze hozzá?
– Ennek örülök! Igazán megkönnyebbültem
– És mégis miért, ha szabad tudnom? – Lehet, azért kérdez ilyeneket, mert tetszem neki? Nem az nem lehet. Mi tetszene neki bennem?
– Mert akkor ezek szerint nincs semmi akadálya annak, hogy kiengeszteljelek a matek órán mondottak miatt. Bár még mindig nem mondtad, hogy hogyan tehetném jóvá! Szóval mivel tehetnék a kedvedre? – Én csak néztem és nem tudtam mit mondhatnék most erre? Mikor látta, hogy keresem a szavakat, de nem találom, újból megszólalt:
– Esetleg eljönnél velem moziba? Megnézhetnénk egy filmet, aztán elmehetnénk kajálni utána. Mit szólsz? – Ajkain ismételten csibészes féloldalas mosolya látszott. Nem tudtam mit feleljek így csak ennyit mondtam:
– Mondtam, már hogy erre semmi szükség! Nem tudhattad ezért nem is haragszom rád! Amúgy meg nem azt mondtam, hogy nincs barátom, hanem hogy Jake nem az. Miből gondolod, hogy attól függetlenül szabad utad van? – Próbáltam kicsit pimasz lenni hátha meggondolja magát és elmegy és nem áll elő többször ilyen badarságokkal, hogy velem akar moziba menni és hasonlók. De a várt hatás nem következett be. Sőt éppen ellenkezőleg, mintha tetszett volna neki ez a helyzet. Ismételten vigyorogni kezdett majd így szólt:
– Ezzel azt akarod mondani, hogy van valakid? - szemöldökét megint felhúzta, de mosolya lankadatlan volt. Volt egy olyan érzésem hogy nem hitte el, amit mondtam.
– Nem nincs, csupán a rögtönzött feltételezésed miatt kérdeztem, nem hiszem, hogy olyan egyértelmű lett volna, mint ahogyan te vetted. – Még mindig próbáltam kicsit bunkó lenni, de semmi reakció, legalábbis semmi olyan, amire én vártam. Kész vége, feladom!
– Nos, akkor? Mi a válaszod? – tette fel újból a kérdést. Nem tudtam mit mondhatnék így egy semleges válasszal álltam elő.
– Még meggondolom! De ha nem gond én most mennék. Szia! – Azzal hátat fordítottam Kevinnek és beszálltam az autómba ahol már Jacob várt rám egy ideje.
– Már itt is vagyok! - Mikor megláttam Jake arcát megijedtem! Még sosem láttam ilyen idegesnek és szomorúnak egyszerre. Nem értettem mi történt. Közben elindultam a parkoló kijárata felé és hazafelé vettem az irányt.
– Igen azt látom! Lehettetek volna gyorsabbak is! – Szemei olyan dühöt sugároztak, hogy mondhatnám azt is, hogy féltem tőle! Ami még sosem fordult elő, eddig még nem viselkedett így, legalábbis az én társaságomban nem!
– Valami baj van Jake? Mi bajod van? Mi rosszat tettem? – tettem fel a legfontosabb kérdéseimet ebben a pillanatban és reméltem megfelelő választ kapok majd rájuk.
– Szóval randizni mész ezzel a bájgúnárral? Hm? – Bájgúnár? Nem értettem mi baja van Jake-nek Kevinnel. Kezdett felmenni bennem a pumpa. Mégis miért beszél velem így?
– Nem mondtam neki igent! Vagy te úgy halottad? Különben is mi bajod van? Nem értelek! Miért lenne az baj neked, ha igent mondtam volna? – Kicsit magasabbra emeltem a hangom, mint általában, de nem tehettem róla Jake teljesen felidegesített.
– Nem, nem mondtad ki konkrétan, de tudom, hogy elmész vele! És azért lenne baj... mert... Csak és kész! Különben meg nem is én vagyok az, akinek baj lesz, hanem apádnak és a többieknek! Szerinted mit fognak hozzá szólni, hogy már rögtön az első napodon randit beszélsz meg valakivel? Főleg hogy az a valaki egy ember? – Ha szemeivel ölni tudott volna, én bizony már halott lennék. Miket gondol rólam ez a srác? Hisz nem ismer? Úgy látszik nagyon nem! Ezekkel a kijelentéseivel igazán megbántott, ami tegyük hozzá eddig még sosem történt meg! Mindig kedves és udvarias volt velem! Nem értem mi ütött belé!
– Tudod mit nem akartam elmenni vele, sehova sem, mert nem érdekel, de most már azért is el fogok menni! Ha tetszik, ha nem megértetted Jacob Black? Tudd, meg hogy most nagyon utállak!! – Mikor kimondtam az utolsó szót Jake arcára mérhetetlen fájdalom ült ki, kicsit meg is sajnáltam, de ebben a pillanatban nem érdekelt. Ő volt az, aki megbántott engem és igen is megérdemelte azt, amit mondtam. Az út hátra levő részében nem szóltunk egymáshoz még csak egymásra sem néztünk.
Mikor megérkeztünk a Cullen villához Jake kiszállt a kocsiból majd átszállt a sajátjába és se szó se beszéd elhajtott. Nem bírtam tovább és éreztem, amint a könnyeim végig gördülnek arcomon. Nem akartam, hogy a többiek lássanak sírni, de sajnos nem tehettem semmit. Még ki sem szálltam az autóból, de már mindenki az ajtóban állt és engem nézett. Mindenki szemében aggódást láttam. Majd amikor gondolom apu kiolvasta a fejemből, hogy mi történt hirtelen nagyon mérges lett és egy állatias morgás tört fel belőle. Anyu próbálta csitítani, de nem járt sok sikerrel, aztán hirtelen oda rohantak hozzám mind a ketten és szorosan magukhoz öleltek. Mikor hozzám értek akaratlanul is lejátszottam nekik mi történt, mire apu még dühösebb lett. Végül már nem tudta őt senki meg állítani, egy pillantás alatt eltűnt az erdőben.
– Anyu, én most felmennék a szobámba, ha nem gond. – Semmi másra nem vágytam abban a pillanatban csak, hogy egyedül lehessek. Nagyon fájt, hogy így bánt velem az, az ember, akit a világon a legjobban szeretek, persze a családom mellett.
– Persze kicsim, menj csak! – Majd felsétáltam az emeletre és az ágyamon feküdve lepörgettem magamban újra és újra a ma történteket és mikor Jake gyilkos tekintetével és fájdalmas szavaival találtam magam szemben a szívem parányira szorult össze, majd végül álomba sírtam magam.
Wááá nagyon tetszett!! Jake milyen kis féltékeny :))) Nessi pedig jobban tenné ha nem menne el ezzel a hapsival randizni!!!
VálaszTörlés