♥ 6. fejezet - Meggondolatlan szavak ♥

Meggondolatlan szavak

Jacob szemszög

Miután kicsengettek Nessie-vel oda mentünk Mr. Harisonhoz, hogy aláírassuk a jelenléti papírokat. Próbáltam nagyon higgadt maradni, hogy Nessie ne vegyen észre semmit, nem akartam neki magyarázkodni, hisz nem mondhattam el neki, hogy mi zajlik bennem, még nem. Mikor ezzel is végeztünk elindultunk a következő óránkra, ami nekem tesi, Nessie-nek pedig spanyol volt. A tesi elég unalmasan telt mivel a fizikai erőmet is korlátoznom kellett, nem lehettem túl gyors sem és nem szerettem mikor ennyire vissza kellett fognom magam. Mikor kiléptem az öltözőből Nessie már ott várt rám, hogy együtt mehessünk az ebédlőbe. Személy szerint én már farkas éhes voltam, amit nálam szó szerint is vehetünk. Jól megpakoltam a tálcámat, míg Nessie csak egy almát és egy üveg ásványvizet vett. Ezen már meg sem lepődtem, hiszen tudom, hogy nincs valami nagyon oda az emberi ételekért, kivéve egy- két kivételt. A menza zsúfoltságig tele volt, mindössze egy üres hely volt, valamint egy ahol Lili ült. Mikor láttam, hogy Nessie nagyon nézi Lilit, gondoltam, hogy majd mellé akar leülni, és nem is tévedtem.

– Jake mit gondolsz, odaülhetnénk Lilihez? Olyan egyedül van, és különben is nekem nagyon szimpatikus – mondta és mindeközben hatalmas boci szemekkel nézett rám, aminek nem tudtam ellenállni.

– Persze, ha szeretnéd, oda ülhetünk. Csak nehogy megint olyan zavarba hozzam, mint mikor matekon mellé ültem. – mondtam, majd egy hatalmas vigyor terült el az arcomon, mire Nessie is nevetni kezdett.

– Jól van, te nőcsábász gyere, menjünk akkor oda hozzá! – Bár elmondhatnám végre neki az egészet és megtudhatná, hogy nekem egyedül csak rá lenne szükségem, de nem tehetem, még nincs itt az ideje.

– Szia! A nevem Nessie ő pedig Jake mint azt már tudod – mondta Nessie, majd mikor az én nevemet mondta, Lili félve rám pillantott s mivel én is pont őt néztem elpirult és tekintetét gyorsan elkapta rólam.

– Arra gondoltunk ide ülnénk melléd, ha az neked is megfelel? – kérdezte Ness, majd Lili így szólt:

– Pe… Persze, nyugodtan üljetek le. – Megpróbáltam elfojtani egy kitörő nevetést, nem hiszem el, hogy tényleg ennyire szégyenlős vagy csak én vagyok rá ilyen hatással? Aztán amire nem számítottam ő kezdeményezte a beszélgetést.

– Na, és honnan jöttetek? – Na, akkor most jöhet a fedő sztori – gondoltam magamban.

– Én Jacksonville-ből jöttem, ott éltem a szüleimmel, akik már meghaltak, így ide költöztem Forksba Edwardhoz és a feleségéhez Bellához, majd nem sokkal rá örökbe fogadtak. Egy ideje itt élek csak magántanulóként, de most úgy döntöttem beiratkozom ide. – Mi tagadás Nessie jól betanulta a szövegét, bár láttam rajta, hogy nem szívesen hazudott Lilinek, de nem tehet mást. A valódi kilétünket titokban kell tartanunk minden áron! Félve bár, de Lili felém fordult, majd engem is megkérdezett.

– Na és te? – Nekem végülis nem kellett hazudnom nagyjából elmondhattam az igazat.

– Én La Pushban lakom az ottani rezervátumi suliból iratkoztam át ide. Na de mi a helyzet veled? Te mióta laksz Forksban? – Kíváncsi voltam, hiszen ha egyedül ült itt, akkor nem lakhat itt olyan régóta vagy csak nem túl barátkozós típus. Bár véleményem szerint kedves lány.

– Én kb. két éve költöztem ide. Előtte Los Angelesben laktam, de mivel apám itt kapott munkát így átköltöztünk ide. Mint látjátok az óta sem tettem szert túl sok barátra! – Akkor ezek szerint tényleg nem valami barátkozós. Vagy esetleg a többiek nem akarnak vele ismerkedni?

– Pedig szerintem nagyon aranyos csaj vagy! Nem értem miért van így! – És tényleg így volt, nem értettem az egészet. Bár ha jobban megnézem az ide járó diákokat a legtöbbjük felszínes és nagyképű.

– Oh, köszönöm. Én sem értem, na de mindegy amúgy sincs itt olyan ember, akivel igazán megértethetném magam. Kivéve persze titeket. Ti jófejnek tűntök.

– Hát igen mi tényleg jófejek vagyunk – mondtam, majd mind a hárman egyszerre nevettük el magunkat.

– Örülünk, hogy megismertünk Lili, de nekünk mennünk kell. Holnap találkozunk. Szia! – mondta Nessie, majd elindult a parkoló felé.

– Mikor észrevettem, hogy ki áll az autónál nem hittem a szememnek! Nem hiszem el, mi a fenét akar már megint ez barom? Nem akartam, hogy bármit is észrevegyenek rajtam, próbáltam minél kevesebbet kimutatni a dühömből kisebb-nagyobb sikerrel. Mikor oda értünk rögtön megszólította Nessie-t.

– Szia Nessie! Már vártalak! – Szívesen letöröltem volna azt a bárgyú vigyort a képéről, de nem hiszem, hogy mások nagyon örültek volna neki, főleg nem ez a Kevin gyerek. Engem mintha észre sem vett volna és ez volt az utolsó csepp a pohárban.

– Igen azt látjuk! Mit akarsz? – kérdeztem cseppet sem kedvesen, de nem láttam rajta semmilyen megriadás vagy bármiféle reakciót, teljesen nyugodtnak tűnt és ez egy kicsit sem tetszett nekem!

– Nessie-vel van egy félbe maradt beszélgetésünk! – mondta Kevin miközben végig Nessie-t nézte. Kezdett elfogyni a türelmem, azonban Nessie hangját hallva kicsit nyugodtabbá váltam.

– Jake, szállj be nyugodtan az autóba, mindjárt megyek én is! – De mikor meghallottam mire kért kicsit sem örültem neki! Arra kér, hogy hagyjam kettesben őket, s én nem tehettem mást.

– Rendben, de siess! – Majd Kevinre kaptam a tekintetem jelezve, hogy figyelni fogom, aztán elsétáltam mellette és beszálltam az autóba.

– Jó hallásomnak köszönhetően végig hallgattam az egész beszélgetést. Biztosra vettem, hogy semmi köze nincs ennek az egésznek a kiengeszteléshez, csupán jó ürügy volt neki, hogy Nessie közelébe férkőzzön. Kezdtem örülni, mikor hallottam Nessie pimasz válaszait, de az már cseppet sem tetszett, hogy mikor Kevin rólam kérdezte rögtön rávágta, hogy én nem a fiúja vagyok. Jó tudom ez tényleg így van, de akkor is olyan hirtelen rá vágta. Lehet, hogy neki is tetszik Kevin? Nem hagyhatom, hogy ez a puhány elvegye tőlem! Valahogy meg kell akadályoznom ezt az egészet, de mégis hogyan? Már kezdtem türelmetlen lenni… mintha azt mondta volna, hogy csak egy pillanat az egész! Akkor mégis mi tart ennyi ideig? Mikor meghallottam az utolsó szavait ’’ Még meggondolom! De ha nem gond én most mennék. Szia! ’’ Még meggondolom! ’’… csak ez a két szó zengett a fejemben. Szóval tetszik neki! Hihetetlen harag és düh lobbant fel bennem, amit már nem igazán tudtam véka alá rejteni, így amikor Nessie beszállt a kocsiba és rám nézett rögtön észrevette, de nem szólt semmit.

– Már itt is vagyok! – mondta mosolyogva, de most az egyszer nem tudtam vele együtt örülni… miért is tettem volna? Semmi okom nincs a boldogságra! Nem bírtam megjegyzés nélkül hagyni ezt a dolgot így megszólaltam a tőlem nem meg szokott hangnemben, főleg ha Nessie-ről van szó!

– Igen azt látom! Lehettetek volna gyorsabbak is! – Láttam rajta, hogy nem értette mi ütött belém de akkor sem bírtam visszafogni magam!

– Valami baj van Jake? Mi bajod van? Mi rosszat tettem? – kérdezte, de először nem tudtam mit mondjak erre. Nem tudtam, hogy rosszat tett-e ezzel, mert végül is ő nem tudja, mit érzek iránta. Nem a barátnőm szóval azt csinál, amit akar! De akkor sem bírom elviselni, hogy mással legyen! Főleg nem egy ilyen felfuvalkodott hólyaggal. Muszáj volt megkérdeznem, amit már eddig is tudtam.

– Szóval randizni mész ezzel a bájgúnárral? Hm? – Mindvégig a szemébe néztem és láttam a szemében gyúló ijedelmet! Nem akartam megijeszteni ez is annak a Kevinnek a hibája! Tudtam, hogy bunkón viselkedem, de mégsem bírtam befogni a szám.

– Nem mondtam neki igent vagy te úgy halottad? Különben is mi bajod van? Nem értelek! Miért lenne az baj neked, ha igent mondtam volna? – Na, gyerünk, most legyél okos Jake, erre mit mondasz? Tettem fel magamnak a kérdést.

– Nem, nem mondtad ki konkrétan, de tudom, hogy elmész vele! És azért lenne baj… mert… – SZERETLEK! Persze ezt csak magamban mondtam ki - csak és kész! Különben meg nem is én vagyok az, akinek baj lesz, hanem apádnak és a többieknek! Szerinted mit fognak hozzá szólni, hogy már rögtön az első napodon randit beszélsz meg valakivel? Főleg, hogy az a valaki egy ember? – mikor kimondtam az utolsó szavakat is, olyat láttam az arcán, amit sosem szerettem volna… megbántottam! Ráadásul teljesen oktalanul. Semmi jogom arra, hogy kérdőre vonjam a tettei miatt. Végül összeszedte magát, és azt mondta:

– Tudod mit nem akartam elmenni vele sehova sem, mert nem érdekel, de most már, azért is el fogok menni! Ha tetszik, ha nem! Megértetted Jacob Black? Tudd meg, hogy most nagyon utállak! – Azt mondta, hogy utál. Hirtelen hatalmas fájdalom nyilallt a szívembe, de megérdemeltem, amit mondott. Teljes mértékben igaza volt mégis nagyon fájtak a szavai. Lehet most örökre elveszítettem? Nem az nem lehet! Nem tudtam, mit mondhatnék, így az út hátra levő részében csendben voltunk, még csak egymásra sem néztünk.

– Mikor megérkeztünk a Cullen villához egy szó nélkül kiszálltam az autójából, majd beszálltam a sajátomba és elhajtottam egyenesen, La Push felé. Egyedül akartam lenni, hogy átgondoljam, mit tegyek. Rá kell jönnöm, mivel engesztelhetem ki őt, mert ha a szerelme nem is lehet az enyém a barátságát, nem akarom elveszíteni! Nem bírok nélküle létezni, szükségem van rá! Meg aztán nem hiszem, hogy jó ötlet lett volna bemennem annyi vámpír közé, mikor megbántottam az egyetlen unokahúgukat, illetve lányukat. Bár abban biztos vagyok, hogy Edward még a mai nap folyamán felkeres, amint tudomást szerez a mai nap történtekről. Nem fogok harcolni vele, teljesen igaza lesz, ha mérges lesz rám! Lementem a partra, hogy gondolkozhassam egy kicsit. Nem mehet ez így tovább, nem bírom ezt a gyötrődést, de viszont távol sem tudok tőle maradni. Egyszerűen nem megy, ha nem vagyok mellette, mintha valami láthatatlan kötelék vonszolna felé, ami ellen nem tudok tenni. De ha elmondom neki az igazat, akkor viszont egyre biztosabb, hogy elutasítana és akkor a barátságáról is le kéne mondanom, ha nem mondok semmit, akkor végig kell néznem, ahogyan enyeleg majd azzal a pondróval vagy valami más pasival, és azt sem bírnám elviselni. Most mit tegyek?

Hirtelen vámpír szagot éreztem, de ez nem idegen volt… sőt nagyon is jól ismertem, Edward volt az! Tudtam, hogy nem kell sokat várnom és megjelenik.

– Igen kutya itt vagyok, de hidd el, ennek te nem fogsz örülni! – mondta, majd rám vetette magát, s mint azt nemrég mondtam, nem ellenkeztem, mert tudtam teljesen igaza van!

– Igen tudom miért jöttél és azt is, hogy teljesen igazad van!

– Megmondtam, ne merd megbántani a lányomat, mert különben véged! Vagy te nem úgy emlékszel? Hm? – Arca olyan közel volt az enyémhez hogy akár egy pillanat alatt elharaphatta volna a torkom, de valahogy ebben a pillanatban még ez sem érdekelt! Megbántottam Nessie-t és félek, hogy soha többé nem fog velem szóba állni!

– Félhetsz is! Most is miattad sír! Nem érdekel mennyire vagy féltékeny, de ha a lányom közelében vagy fogd vissza magad, mert különben nem állok jót magamért! Megértetted? – Támadó testtartását még mindig fent tartotta de, már nem láttam olyan dühösnek! Egy valamit azonban nem bírtam elengedni a fülem mellett… „Most is miattad sír!”

– Azt mondtad, hogy sír? Most mit tegyek? – Bár nem pont tőle kéne ezt megkérdeznem, hiszen legszívesebben végezne velem.

– Igen jól gondolod, legszívesebben végeznék veled de, a lányom és Bella miatt nem teszem, mert ők szeretnek téged! És ami a lányomat illeti, ajánlom, hogy minél hamarabb engeszteld ki!

– De mégis mivel engesztelhetném ki? Elmegyek és bocsánatot kérek tőle! Lehet, hogy hagynom kéne azt is, hogy azzal a Kevinnel elmenjen!

– Nem azt már nem! Ebben az egyben egyetértek veled! Mindenféleképpen figyelned kell azt a gyereket. Bár mivel ennek a magánakciódnak köszönhetően szerintem már csak azért is, el fog menni vele még akkor is, ha én tiltom meg neki! De szemmel kell tartani!

– Már ha megbocsát. – Nem igazán hittem ebben.

– Hidd el, ha elmész hozzá és őszintén bocsánatot kérsz tőle, biztos vagyok benne, hogy megbocsát, mert szeret téged! Még ha ennek én nem is örülök. Mégis ha már választanom kell Kevin és közted, akkor inkább te, mert tudom, hogy te meg tudod védeni őt, és meg is tennéd bármi áron! – Igazán meglepődtem Edwardon, nem gondoltam volna, hogy így vélekedik ezekkel kapcsolatban, de teljesen igaza van arról, hogy bármi áron megvédeném Nessie-t akár az életem árán is!

– Tudom Jacob épp ezért választanálak inkább téged! Tudom, hogy sosem volt jó a kapcsolatunk először Bella most pedig Nessie miatt, de mint azt már régebben is mondtam hálás vagyok neked, amiért mindig ott vagy, ha szükség van rád és mindig vigyáztál arra a két személyre, akik a legfontosabbak nekem a világon!

– Tudod, hogy szívesen tettem! Nagyon szeretem mindkettőjüket! Bella olyan mintha a testvérem lenne, Nessie meg hát szerintem ezt nem kell elmagyaráznom, hogy mit érzek iránta.

– Nem, nem kell! –mondta rögtön. Elég fura volt Edwarddal ilyen témákról beszélgetni főleg, hogy ilyen nyugodtan viselkedett ő is és én is, ráadásul most az én oldalamon áll.

– Nem hiszem, hogy ilyesmi a közeljövőben elő fog fordulni! Úgyhogy kellőképpen élvezd ki a helyzetet kutya! – mondta, de a szája sarkában észre vehető volt a visszatartott mosoly.

– Nem is számítottam rá vérszopó! – Én viszont már nem bírtam ki nevetés nélkül.

– Na, én megyek, megnézem, hogy van Nessie! Remélem mélyen az eszedbe vésted, amiket mondtam! Még egy ilyen eset ne legyen! – hangja ismét támadó és haraggal teli volt.

– Rendben! Reggel megyek érte és remélem, hogy sikerül kibékítenem őt!

– Majd egyetlen szó nélkül eltűnt olyan hirtelen, hogy alig volt észre vehető. Azért annak örülök, hogy egyet ért velem, Kevinnel kapcsolatban és hogy engem szívesebben látna a lánya mellett.

Úgy döntöttem inkább haza megyek, és hamar lefekszem, hogy holnapra végre kipihent legyek. Holnap nehéz napom lesz de, bármit meg teszek azért, hogy megbocsásson nekem. Elmentem gyorsan megfürödtem, s mikor már az ágyamban feküdtem, akkor is Nessie járt a fejemben! Aztán egyszer csak elaludtam, és mint általában még álmomban is Nessie-vel voltam! Gyönyörű volt!