♥ 10. fejezet - La Push ♥

La Push

Látszólag Leah kicsit sem félt Jacobtól, mert továbbra is állta vad és dühös tekintetét. Aztán megjelent Sam.

– Leah azonnal fejezd be! – mondta, majd beállt Jake és Leah közé. Mikor Leah meghallotta Sam hangját rögtön hátrálni kezdett, Sam mélyen a szemébe nézett. – Leah szerintem jobb lesz, ha most elmész – mondta, majd Jake –re nézett és így folytatta: – Jake te pedig nyugodj meg! – Csak akkor vettem észre, hogy Jake már alig bírja türtőztetni magát. A testén egyre nagyobb remegés hullámok mentek végig, tudtam ez mit jelent. Ami különös volt, hogy Jake-re még Sam sem tudott hatni. Nem akartam, hogy valami gond legyen így megpróbáltam én is csitítani Jacob dühét.

– Jake, nyugodj meg kérlek, nincs semmi gond. Jól vagyok – mondtam és miközben beszéltem hozzá, kezem először vállához, majd arcához érintettem. Az, az érzés, amit Jake forró bőrének érintése okozott felülmúlhatatlan volt, nagy meglepetésemre a várt hatás bekövetkezett. Jake rám nézett, de pillantásában már semmi dühöt nem láttam, sőt oly gyengéden nézett rám, mintha az előbb mi sem történt volna. Arca ellágyult, s hirtelen visszafordult Leah felé, de se ő sem Leah nem szólt egy szót sem csak szó nélkül elment.

– Gyere, menjünk sétálni kicsit oké? – kérdeztem. Hiszen amúgy is beszélni akartam vele, ráadásul szerettem volna, ha tényleg megnyugszik.

– Rendben menjünk – mondta, majd kézen ragadott és elindultunk az uszadékfák felé. Eleinte csendben sétáltunk egymás mellett, miközben kezeink még mindig egymásba fonódtak. Nem az első alkalom volt az efféle gesztus mégis az első alkalom volt, hogy egészen más érzelmeket váltott ki belőlem.

– Nessie figyelj, ne haragudj Leah viselkedése miatt. Azt sem tudja, mit beszél. Biztosan össze akart minket ugrasztani, még egyszer ne ha…

– Csitt Jake! – mondtam, miközben mutató ujjamat ajkaira tettem, hogy így bírjam csendre. Ez nem volt valami jó ötlet, mert amikor megérintettem egy egészen rövidke pillanatra elvesztettem a józan ítélőképességemet. Egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne rajzoljam körül ajkai vonalát. Jake forró ajkaival megpuszilta az ujjamat s a köd hirtelenjében felszállt az agyamról. Magamhoz tértem a furcsa eufóriából. Hirtelen elkaptam a kezem és próbáltam menteni, ami menthető így ott folytattam ahol eredetileg abba hagytam. – Kérlek Jake hagyjuk ezt jó? Én nem haragszom rád és nem érdekel, mit beszél Leah. Már régen feladtam azt, hogy én és ő jóban legyünk. Ő nem szeret engem és mára ez már kölcsönös érzés. Viszont itt vagytok nekem ti, Paul, Seth és legfőképpen te. Szóval ne izgasd magad ezen. Oké? – kérdeztem.

– Rendben – mondta, majd végre megint mosolyogni láthattam.

– Na, látod, ezt szeretem, mikor mosolyogsz és boldog vagy, olyankor én is boldog vagyok – mondtam, majd kedvesen rá mosolyogtam, cseppet sem volt megjátszott, teljesen szívből jövő mosoly volt. Jacobbal sosem kellett megjátszanom magam. Jacob közelebb jött majd gyengéden megölelt, aminek hatására ismételten az a fura bizsergés futott át a testemen. Nagyon reméltem, hogy ezt ő nem vette észre. Nagy nehezen, de kibújtam öleléséből és belekezdtem a mondandómba. – Figyelj Jake azt akartam kérdezni, hogy minden rendben van veled mostanában? Tegnap is olyan furán viselkedtél. Nem is nagyon beszélgettünk. Ami valljuk be nálunk nem túl mindennapi dolog.

– Jól vagyok. Sajnálom, ha tegnap rosszul érezted magad miattam. Csupán rossz kedvem volt ennyi. Mondd, mivel tehetném jóvá? – kérdezte és arcán megjelent az imádott csibészes mosolya. Na, de most erre a kérdésre mit mondhattam volna? Ami legelőször eszembe jutott az egyszerűen képtelenség volt, úgyhogy azt nem mondhattam ki, főleg addig nem és úgy nem, hogy még magam sem tudom mitől és miért vannak ilyen gondolataim mostanában.

– Hát nem is tudom, mondjuk, őőő fogalmam sincs! Lepj meg valamivel!

– Meglepi? Oké benne vagyok! Akkor, majd kitalálok valamit, aminek biztosan örülni fogsz. Na, de szerintem most menjünk vissza a többiekhez.

– Jó menjünk!

Mire vissza értünk már mindenki megérkezett és körül ülték a tábortüzet

– Éppen időben! Már arra gondoltunk, hogy elkezdjük nélkületek – mondta Billy, miközben arcán egy fülig érő és sokat sejtető mosoly játszott.

– Elnézést Billy! Az én hibám volt, feltartottam Jake-t – mondtam.

Mi is leültünk a tűz köré természetesen egymás mellé, mint eddig mindig. Billy rögtön belekezdett a mesélésbe. A téma természetesen a Quileute legendák voltak, amiről mi ugye tudjuk, hogy nem pusztán mendemondákról van szó, hanem minden vagy legalábbis nagy része igaz és megtörtént egyszer régen. Miközben Billy, Jake apja mesélte a történeteit, addig mi többiek különféle húsokat sütöttünk, persze mind ezt a körül ült tűz segítségével. Az igaz, hogy alapjában véve nem vagyok annyira oda az emberi ételekért, de az édességeknek és az ilyen tábortüzezések alkalmával sütött húsoknak nem tudok ellenállni. Mindig is imádtam ezeket az összejöveteleket, mert a hangulat remek és így a barátaimmal lehettem. Billy már a története végéhez közeledett, mikor Jake közelebb hajolt hozzám és a fülembe suttogott.

– Nessie, akkor hogyan döntöttél haza vigyelek vagy maradsz, La Pushban? – Hangjában véltem felfedezni némi zavartságot, de ami leginkább lefoglalta a figyelmemet az Jake ajkainak közelsége volt. Oly közel volt az arcomhoz, hogy éreztem forró leheletét a bőrömön, amire persze a mostanában előforduló bizsergető érzés volt a reakcióm. Megpróbáltam válaszolni a feltett kérdésére, bár fogalmam sem volt mit tegyek. Minden vágyam az volt ebben a pillanatban, hogy vele maradhassak egész éjszaka, de kínosan éreztem magam eme vágyam miatt. Már nem az a kislány vagyok, aki nem is olyan régen hozzábújva aludt. Mégsem tudtam mást mondani, mint hogy amire jelenleg mindennél jobban vágytam.

– Hát persze, hogy maradok! Persze, csak ha akarod és nem gond se, neked se Billynek –Próbáltam elrejteni zavaromat, mind emellett lelkesedésemet is, ami a Jake-kel töltendő hátralevő órák miatt volt.

– Már, hogy lenne gond? Engem sosem zavarsz, hiszen ezt tudhatnád már! Billy, meg szeret téged, úgyhogy ma nálam alszol! – mondta, majd kaján vigyorra húzta ajkait, amitől kicsit elpirultam. Reméltem, hogy nem vette észre.

– Rendben akkor ezt megbeszéltük! És mikor indulunk? – kérdeztem. Egyre jobban vágytam arra, hogy kettesben lehessek vele. Ezek az érzések iszonyatosan megrémítettek, mégsem tudtam ellenállni nekik.

– Hát nem tudom, de ha gondolod, akkor akár már most is indulhatunk. – Láttam rajta, hogy kicsit ő is izgatott lett. Az okát, azt nem tudtam, de sejtésem szerint neki is fura lehet ez az egész, hiszen nem régiben még csak egy kislány voltam mára viszont már kész nő vagyok.

– Nem is tudom. Kicsit elfáradtam, de ha te szeretnél, akkor maradhatunk. –Tényleg elfáradtam egy egész kicsit, főleg a Leahval való vitám után.

– Tőlem mehetünk. Én is elfáradtam mára – mondta és már össze is szedte a cuccait indulásra készen.

Mindenkitől elköszöntünk, s mivel Billy még maradni akart, így ketten indultunk el a Black házhoz. Hamar oda értünk. Csupán két szoba van a házban és abból az egyik Billy-é, így nekem maradt Jacob szobája. Időközben Jacob kicserélte az ágyát egy nagyobbra, így volt hely mindkettőnk számára.

– Figyelj, ha gondolod, én aludhatok a kanapén is, kint a nappaliban, te pedig aludj az ágyamban – mondta, majd elkezdte kipakolni magának az ágyneműt a kanapéra.

– Nem, ne butáskodj, elférünk ketten is az ágyadon, nehogy már miattam azon a kényelmetlen heverőn kelljen aludnod. De ha te nem akarsz mellettem aludni, akkor – mondtam, de ő félbeszakította mondanivalóm.

– Ej, Picilány ne butáskodj már! Miért ne akarnék melletted aludni? Én csupán téged nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni! És ezért mondtam, hogy ha szeretnéd, én aludhatok a nappaliban is.

– Nem, én szeretném, ha te is az ágyadban aludnál, és különben sem szeretnék egyedül maradni éjszaka a szobádban – mondtam. Abban biztos voltam, hogy iszonyat zavarban leszek majd, de azt is tudtam, hogy nem bírnék meglenni éjszaka egyedül, La Pushban még ha tudtam is, hogy csak egyetlen vékony fal választ el tőle.

– Akkor ezt megbeszéltük. – Végre újból mosolygott.

– Na, én elmennék fürdeni, ha nem gond – mondtam és már indultam is a fürdőszoba felé, mikor utánam szólt.

– Gondolom, most már nem kell a segítségem. – Tudta, hogy ezzel a kérdésével valószínűleg zavarba fog hozni, amiben mellesleg nem is tévedett. Arcomat látva próbálta elrejteni huncut vigyorát, de nem sok sikerrel.

– Őőőőőő… nem köszi, azt hiszem, most már megy egyedül is. De ígérem, ha mégis segítségre lesz szükségem, akkor te leszel az, akinek szólni fogok. Rendben? – próbáltam elviccelni a dolgot így én sem éreztem már magamat olyan kínosan.

– Vigyázz szavadon foglak! – Én inkább nem szóltam semmit. Gyorsan lefürödtem, felvettem a pizsamámat, ami a szokásos top és sort volt. Mire kiértem a fürdőből az ágy már meg volt csinálva. Jake szemei egy pillanatra elidőztek rajtam, majd gyorsan bement a fürdőszobába. Míg fürdött én bebújtam a finom, meleg, puha ágyikóba és vártam, hogy Jake elkészüljön. Amikor végül elkészült, és megpillantottam az ajtóban nem akartam hinni a szememnek. Sőt azon kaptam magam, hogy még a szám is tátva maradt. Jake-n nem volt semmi más, csupán egy falatnyi törülköző, amit a csípője köré tekert. A törülköző hófehér volt, ami kiemelte Jacob bronzbarna bőrét, amin néhol végig gördült egy-egy vízcsepp. Lélegzet elállítóan festett. Lesem bírtam venni a szemem róla.

– Nessie itt vagy? Hahóóó. – Már egy ideje hozzám beszélt, de nekem fogalmam sem volt róla mit mondhatott.

– IIIgen?

– Már vagy két perce beszélek hozzád, de mintha meg sem hallottad volna – mondta, majd leült az ágy szélére még mindig, egy szál törülközőben.

– Ne haragudj elgondolkoztam kicsit. Mit is mondtál?

– Csak azt kérdeztem, hogy belül vagy kívül szeretnél aludni? Míg eldöntöd, addig én megyek és felveszek valamit – mondta, majd ki is ment. Huh, szerencsére felöltözik, mert, ha nem tette volna, akkor nem jutott volna velem semmire az biztos. Gyorsan vissza is jött. Nem mondhatnám, hogy sok mindennel lett volna rajta több ruha csupán egy rövidnadrágot vett fel és ennyi. Izmos felsőtestét most sem fedte el semmi, a szemeim elöl.

– Na, akkor belül vagy kívül? – kérdezte.

– Őőőő belül – mondtam, majd szépen az ágy belső részéhez másztam. Ő is befeküdt mellém.

– Még nem is meséltél nekem a pénteki randidról azzal a Kevinnel. Milyen volt? – kérdezte, bár láttam rajta, hogy nem szívesen ejtette ki a nevét.

– Ami azt illeti azért nem meséltem róla, mert látszólag nem nagyon kedveled őt, a másik meg semmi érdekes nem történt. Olyan volt, mint egy randi gondolom, mint az összes többi. Elmentünk megnéztünk egy filmet aztán ettünk valamit és haza vitt ennyi – mondtam. De még nekem is feltűnt, hogy semmi örömöt vagy lelkesedést nem lehetett hallani a hangomban.

– Értem. De azért jól szórakoztál nem? – tette fel az újabb kérdést, tekintete most nem azt a már megszokott magabiztosságot sugározta.

– Hát jól elvoltunk, de megmondom, őszintén veled jobban érzem magam – vallottam be a színtiszta igazságot, amibe kicsit bele is pirultam, de tényleg csak enyhén. Régebben semmilyen különösebb érzés nélkül mondtam el neki, hogy mennyire szeretem őt, és hogy mennyire szeretek vele lenni, de mostanában ez már másképpen van. Válaszomat hallva, mintha megkönnyebbült volna vagy nem is tudom.

– Ennek örülök! – Ismételten visszatért az a mindig hatalmas jókedve.

– Nem sokára itt a szülinapod. Várod már? – kérdezte, és most jöttem rá, hogy teljesen kiment a fejemből a közeledő születésnapom. Valószínűleg most is lesz valamilyen ünneplés, mint eddig minden alkalommal.

– Most, hogy mondod, majdnem el is felejtettem a saját születésnapomat! Hogy várom-e? Nem igazán, vagyis ugyan olyan lesz, mint az eddigiek nem?

– Hát én nem tudom… - mondta, de az arcáról mást lehetett leolvasni.

– Ja persze valószínűleg te nem tudsz semmit, mint eddig egyik szülinapi bulimról sem mi? – kérdeztem, de már nem bírtam ki, hogy ne nevessek ezen az egészen.

– Éééén? Már honnan tudhatnám én, hogy mit terveznek és hogy terveznek-e egyáltalán valamit? – Ő sem bírta véka alá rejteni hatalmas fülig érő vigyorát

– Tudod mit, hiszek neked! – mondtam, majd hogy fokozzam a játék hitelességét még rá is kacsintottam.

Már kezdtem tényleg elég álmos lenni, de valahogyan nem tudtam elaludni. Vajon Jake közelsége miatt volt, vagy éppen ellenkezőleg? Pont az volt a baj, hogy míg én az ágy egyik ő a másik szélére húzódott ki?

– Figyelj Jake! – szólaltam meg végül. Bár elég nehézkesen, de rá vettem magam, hogy végül megkérdezzem tőle, odabújhatnék e hozzá, mint régebben, mikor vele aludtam

– Igen, mond csak mit szeretnél? – Közben arcát felém fordította és kedvesen rám mosolygott.

– Hát én… azt szerettem volna megkérdezni, hogy esetleg oda bújhatnék e hozzád, tudod… – Istenem ezt az égést. Még sosem éreztem magam ilyen zavarban Jake mellett. Most biztosan gyagyásnak néz. Egyszer csak elkezdett nevetni én meg azt sem tudtam, hogy most mi van.

– Picilány, Picilány, hát persze, hogy idebújhatsz! Ezt kérdezned sem kellett volna. Na, gyere te kis butus! – mondta, de még mindig vigyorgott, mint a vadalma, én meg azt sem tudtam, hogy hova süllyedjek el. Nem is tudom hogyan juthatott eszembe ilyesmit kérni tőle, na de most már mindegy.

Végül erőt vettem magamon és közelebb mentem hozzá, mire ő hatalmas karjával átölelt és még közelebb húzott magához. Bőre most is forró volt és puha akár a selyem. Éreztem hatalmas, kiduzzadó izmait amint körül ölelik testemet és ez nagyon jó érzés volt. Teljesen biztonságban éreztem magam és hamar álomba is merültem. Azt viszont még éreztem mikor Jake megpuszilta a fejem búbját s mintha azt mondta volna…

Jó éjt Egyetlenem! – Majd az álmok sűrű tengerébe zuhantam.