♥ 13. fejezet - Látomások ♥

Látomások

Edward szemszöge

Itt vagyok a villában és azon töröm a fejem, vajon mit csinálhat most Nessie és Jacob. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy milyen hamar felnőtt. Még csak négy éves és már kész nő. Még, ha nem is akarom elfogadni így van, a lányom már nem az a kislány, aki ezelőtt 1 évvel volt. Eddig is tudtam, hogy idővel eljön majd ez az idő is és lehet, hogy ő és Jacob együtt lesznek, de ez még túl korai, nekem ez még nagyon hamar és hirtelen. Hiszen még csak nem régen született és már el is venné tőlem az a kutya. Azt eddig is tudtam, hogy Jacob milyen érzéseket táplál iránta, de hogy mostanában már Nessie fejében is hasonló gondolatok fordulnak meg, ez már kicsit megrémiszt. Nem akarom még elveszíteni a lányomat. Most, hogy Nessie ennyire megváltozott, mint külsőleg, mint belsőleg, Jacobnak pedig egyre cifrább a fantáziája, amiért legtöbbször meg tudnám fojtani őt, s mégis tehetetlennek érzem magam. Bár ahogyan azt Jacob gondolataiból kivettem még nem szándékozik elmondani neki, mit is érez iránta valójában és ez jó, de mi van, ha Nessie fog lépni? Annyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem, hogy az én kicsi Bellám bejött a szobába, csak amikor karjaival átölelt.

– Edward már megint min töprengsz ennyire? – kérdezte. Miközben egymás szemeibe néztünk.

– Semmin – mondtam, de mint általában most sem sikerült átvernem.

– Edward, ne akarj átverni! Látom rajtad, hogy megint emészted magad valami miatt. Csak azt nem tudom, hogy most perpillanat mi az oka – mondta és mosolyra húzta imádott ajkait.

– Már megszokhatnám, hogy átlátsz rajtam! – mondtam és Bella kedvenc féloldalas mosolyára húztam ajkaim.

– Szóval? - kérdezte.

– Hát igazából Nessie-n és Jacobon gondolkoztam – feleltem s mindeközben a ház mögött húzódó erdőt pásztáztam.

– Valahogy sejtettem – mondta, miközben szem forgatva karjaimba bújt.

– Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy ilyen hamar felnőtt.

– Edward, tudtuk, hogy hamar eljön, majd ez a pillanat! Szerintem, amitől igazán tartasz az nem az, hogy már felnőtt hanem, hogy esetleg lesz közte és Jake között valami. Nem de?

– Igazad van, de te nem hallod miket gondol az a kutya! Egyszerűen nem bírom elviselni! Hogy lehet, az hogy te ilyen könnyen beletörődtél ebbe az egészbe? Hiszen mikor megtudtad, hogy ő lett Jacob lenyomata szét akartad tépni őt… és most?

– Igen tudom, de azóta rájöttem, hogy erről nem Jake tehet. Nem ő választotta ezt az egészet. Belegondoltam és arra jutottam, hogy Jake-t legalább ismerjük, tudjuk, hogy nagyon kedves és mindig ott van, ha valakinek szüksége van rá. Hiszen nekem is rengeteget segített annak idején. Nélküle nem bírtam volna végig csinálni ezt az egészet és ezt szerintem te is jól tudod! Te és Jasper tudjátok a legjobban mennyire, szereti a lányunkat! Hisz még te mondtad az imént, hogy minden gondolata ő! De még én is, innen külső szemlélőként látom, mi mindent megtenne érte! Nem mellékesen az sem hátrány, hogy Jake bárkitől és bármitől képes lenne megvédeni Nessie-t és ez az egyik legfontosabb nem igaz? Most őszintén, valld be igazam van, nem? – kérdezte és mindvégig a szemembe nézett azokkal a gyönyörű topáz színű szemeivel.

– Tegyük fel, igazad van, akkor is ez még nagyon korai még csak négy éves!

– Tudod te is a szellemi és fizikai fejlettsége sem olyan, mint egy négy éves kislányé. Különben is addig felesleges aggódnod, amíg Nessie részéről ez még mindig csak barátság.

– Hát igen éppen ez a gond! – mondtam.

– Ezt meg mégis hogyan érted? – kérdezte s szemöldöke gyönyörű ívbe szaladt.

– Hát éppen az a baj a mi Nessien-k sem szimpla barátként gondol Jacobra, mostanában eléggé elkalandoznak a gondolatai vele kapcsolatban – morogtam.

– Ja, hogy úgy, Értem – mondta. Láttam rajta, hogy őt is ledöbbentette ez a hír. El tudtam képzelni mit érezhet, és hogy mi járhat most a fejében, még ha az övébe nem is látok bele. Így odamentem hozzá és átöleltem őt úgy, mint régebben, mint mikor még ember volt és nyugtalankodott valamiért.

– Mióta tudod ezt? – Felém fordította arcát és egyenesen a szemembe nézett, várva mi lesz a válaszom.

– Nem olyan régóta – mondtam, végtére is az igazságot, mert nagyjából két hete vettem észre nála ezeket a dolgokat és az tényleg nem hosszú idő… vagy mégis?

– És mégis mennyi idő, az a nem régóta? – Hangja most már kezdett kissé ideges lenni.

– Hát igazság szerint kb. két hete. Akkor fordult legelőször elő, amikor reggel Jacob eljött érte a suli előtt.

– Értem – mondta és abban a pillanatban kibontakozott az ölelésemből és vámpír gyorsasággal eltűnt. Gondoltam, hogy ez lesz, ezért nem akartam még neki szólni az egészről!

– Nem tudtam mit tegyek? Most azonnal utána menjek, vagy hagyjam, hogy csillapodjék a dühe. Tudtam még mielőtt Jasper belépett volna, hogy beszélni szeretne velem így már előre jeleztem neki, hogy nyugodtan bejöhet.

– Gyere Jasper!

– Szia, Edward! Nem zavarok? – Fejét bedugta az ajtón és úgy beszélt.

– Nem Jasper. Gyere nyugodtan. – Bár már tudtam, hogy mit akar.

– Gondolom, már tudod nagyjából, hogy miről akarok veled beszélni, de azért én belekezdenék. – Nem szóltam egy szót sem, csupán egy bólintással jeleztem, hogy hallgatom.

– Nézd, tudod jól, hogy imádom Nessie-t, mint itt mindenki, és hogy legszívesebben én is megfojtanám a mi farkasunkat, amiért szemet vetett rá. De azt nem tagadhatom le, hogy akárhányszor itt van, olyan erős érzelmeket érzek felőle, mint… talán ezt úgy tudom elmagyarázni, ha azt mondom az érzései olyanok akár a tiéd Bella felé! Nagyon erős és tiszta, valamint megrendíthetetlen! Talán így érzékeltethettem veled azt, amit átél Jacob. Viszont teljes mértékben megértelek téged és Bellát is! Ez, hogy Nessie ilyen gyorsan fejlődik, illetve fejlődött elég nagy hátrány, ha abból a szempontból nézzük milyen hamar lett belőle felnőtt nő, hisz ha akarjuk, ha nem ez az igazság ő már nem kislány és ezt mindegyikünknek el kell fogadnia. Ha akarjuk, ha nem! – Tudtam igaza van, mégsem akartam megtenni, egyszerűen nem tudom elfogadni ezt az egészet.

– Szóval azt mondod Jacob úgy szereti a lányomat, mint én Bellát… – Ezt nem kérdésnek szántam, de ő egy határozott bólintással jelezte, úgy van, ahogy az imént mondtam.

– Na de mi van Nessie-vel? – Jacob érzéseivel nagyjából tisztában vagyok, de kíváncsi lennék, mit érez Nessie-vel kapcsolatban.

– Nem akarok ebbe nagyon belemenni, de annyit mondhatok, már nem csupán a barátját látja Jacobban.

– Persze megértelek. Kösz, hogy ezt elmondtad

– Nincs mit ez természetes. Figyelj Edward – szólt még mielőtt kiment volna az ajtón. -–, szerintem ne légy túl kemény Jacobbal, hisz nem ő döntött úgy, hogy pont a te lányodba lesz halálosan szerelmes. Ezt igazán figyelembe vehetnéd, még mielőtt leharapnád a fejét – mondta miközben visszafogott mosolyra görbült szája.

– Megfontolom Jasper! Megfontolom – mondtam, majd azzal ki is lépett a szobából.

Az éjszaka iszonyatosan lassan telt és én már alig vártam, hogy Nessie hazaérjen végre. Bella meg én még az éjszaka folyamán kibékültünk. Végül megértette az érveimet miért nem mondtam el neki a teljes igazságot. Belátta, hogy csak őt akartam megóvni a felesleges aggódástól. Éppen a villa felé tartottunk kettesben, amikor már hirtelen megláttam Nessie-t Alice egyik látomásában amint éppen Jacobhoz hajol, és megcsókolja őt. A látomás véget ért én pedig abban a pillanatban tudtam, hogy meg kell akadályoznom ezt a dolgot. Nem történhet meg! Még nem! Nem vagyok felkészülve erre még, túl hamar túl korai. Úgy döntöttem, hogy ne legyen, túl feltűnő inkább felhívom telefonon. Csak abban reménykedhettem, hogy még időben közbeavatkozom még mielőtt bármi is történhetne. A telefon kicsöngött! Egy csörgés… csörög… csörög… már éppen arra gondoltam elkéstem és túl elfoglaltak ahhoz, hogy felvegyék a telefont. Ettől a gondolattól olyan düh lobban fel bennem amitől, kis híján darabokra tört a kezemben lévő telefonom. Egy újabb csörgés és végre felvette!

– Igen? Mondd apu!

– Mikor jössz haza? – próbáltam minél nyugodtabbnak látszani kisebb-nagyobb sikerrel.

– Őőőő hát nem tudom nem sokára. Miért van valami baj? – Hallottam a hangjában, hogy megijedt, amit egyáltalán nem akartam.

– Nem nincsen semmi probléma, csupán tudni szeretném, mikor jössz haza ennyi – mondtam, és nagyon reméltem, hogy meggyőző voltam.

– Oké akkor nem sokára megyek. Rendben? – kérdezte és hát mi mást mondhattam volna?

– Rendben. Szia, Kicsim.

– Szia.

Miután letettem a telefont, rá jöttem, hogy Bella mindvégig itt állt mellettem és értetlenül meredt rám. Nem tudhatta mit tettem az előbb. Vajon örülni fog neki vagy éppen ellenkezőleg és haragudni fog rám érte?

– Edward mondanál már végre valamit? – arca nagyon dühös volt, tekintete szinte villámokat szórt.

– Igen persze, de nem vagyok benne biztos, hogy örülni fogsz annak, amit az imént tettem. – Fejemet inkább lehajtottam, mert nem akartam látni a tekintetét abban a pillanatban, amikor elmondom neki. – Szóval arról van szó, hogy Alice-nek volt egy látomása és…

– Nessie… ugye vele van valami baj! Ugye? Mondd már!

– Nem dehogyis, semmi baja nincs. Nem forgott veszélyben, legalábbis a szó szoros értelmében nem. – Bár számomra ez is elég nagy gond lett volna.

– Akkor meg mi történt? Jaj, Edward ne kelljen már mindent harapófogóval kihúznom belőled! – Láttam rajta, hogy eléggé felidegesítettem, így inkább gyorsan beszélni kezdtem.

– Azt látta Alice, hogy Nessie és Jacob, hát szóval, hogy csókolóznak! És hát én ezt nem hagyhattam! Egyszerűen nem ment… mikor nem vették fel a telefont már azt hittem elkéstem és már rég a lányomra mászott az a kutya! De szerencsére idejében felhívtam őt és így megakadályoztam a dolgot – fejeztem be végül a mondanivalómat, aztán az jutott hirtelen eszembe vajon Alice hogyan láthatta Nessie-t a látomásában, mikor eddig sosem sikerült a félvéreket és az alakváltókat látnia akár, hogy is koncentrált…

– Micsoda? Nessie és Jake? Na de hogyan? Alice eddig… – Tudtam, hogy ő is arra gondolt, amire én az előbb.

– Igen, tudom, mire akarsz kilyukadni, pont erre gondoltam én is az előbb. Én sem értem hogyan történhetett. Gyere, menjünk, beszéljünk a többiekkel – mondtam, majd rögtön megfogtuk egymás kezét és együtt bementünk a nappaliba. Már mindenki ott volt és minket várt.

– Sziasztok! – mondtuk egyszerre szerelmemmel, majd leültünk a kanapéra Bellát pedig az ölembe húztam és a többiek is körénk gyűltek. Mindenki tanácstalanul nézett egymásra.

– Szóval Alice, hogy lehet ez? – kérdeztem meg végül én.

– Nem tudom, semmit nem tettem és egyszer csak láttam Nessie-t és Jake-t… – Nem folytatta tovább a mondatot, hiszen jól tudtam mit látott.

– Lehet annyi időt töltött már velük, hogy talán rájuk tudott hangolódni – mondta Carlisle.

– Igen ez előfordulhatott. Mi más lehetne az oka? – kérdezte Jasper.

– Nem tudom, de ez elég furcsa – mondtam végül én.

– Furcsa igen, de így legalább most már ő is biztonságban van, vagyis ha valami baj közeledne, akkor azt Alice látni fogja. – állapította meg az én kicsi Bellám.

– És ha csak most egyszer fordult elő? Egyáltalán nem biztos, hogy többször is sikerül. És ha mégis akkor sem tudja irányítani – szólaltam meg ismét, ám épphogy befejeztem, amikor Alice-nek újabb víziója támadt.

Alice látomásán keresztül Jacob szobájában találtam magam. Az említett, mozdulatlan testtartással, ledermedve állt a szoba ajtajában Nessie pedig vele szemben. Kétségbeeséssel az arcán próbálgatta takargatni magát Jacob kocsányon lógó szemei elől. Lányom hangját megemelve próbálta magához téríteni a még mindig letaglózott fiút, ám az még hosszú másodpercek elteltével is üres tekintettel meredt maga elé. Majd hirtelen hátat fordított és kirohant a házból.

A látomásnak vége szakadt s Alice meg én döbbent pillantásokat vetve egymásra álltunk a nappali közepén. Jasper természetesen, mint mindig ott volt mellette és próbálta megnyugtatni őt. Nem tudtam mit kéne tennem, hiszen nem ronthatok csak úgy rájuk és végül is Jacob semmi olyat nem tett, amiért meg kéne ölnöm, úgyhogy úgy döntöttem lassan elindulok Nessie-ért. Kitudja, Jacob, mikor megy vissza érte. Mindenki nagy szemekkel nézett minket, hiszen nekik fogalmuk sem volt arról, mit látott Alice.

– Mi történt? Mit láttál Alice? – kérdezte Bella.

– Megint őket láttam. Edward szerintem jobb lesz, ha elmész Nessie-ért. Nem hiszem, hogy Jacob egy hamar haza kerülne. – Nem felelten semmit inkább a kulcsom után nyúltam, hogy a lassabb lehetőséget választva, autóval tegyem meg, a La Pushba vezető utat.

– Miért mi történt már megint? – kérdezte Emmett – Csak nem becserkészte magának Nessie-t a mi kutyuskánk? – érdeklődött már-már kaján vigyorral az arcán. Amint meglátta, hogy mindenki gyilkos pillantásokat vet felé, inkább csenden maradt. – Jól van na, csak vicceltem! – mondta és lehajtott fejjel visszaült a fotelba.

– Alice lennél szíves elmondani nekik? Én elmegyek Nessie-ért. – meg sem vártam mit felel el indultam.

Nem siettem annyira, mint általában szoktam, ám így is elég gyorsan elértem a La Push-i erdőbe. Az autót leállítottam majd kiléptem a sűrű fák nőtte erdőbe. Annyira közel voltam, hogy már hallottam Jacob gondolatait. Szóval már megtörtént. Azt kívántam bár ne hallottam volna, mikre gondol. Ő is jobban járt volna hát még én. Természetesen most is, mint általában mindig Nessie járt a fejében csupán azzal a nagy különbséggel, hogy most a majdnem meztelen lányomat látta maga előtt egyfolytában. Megpróbáltam nem rá koncentrálni, nem akartam látni, amit ő. Már nem mentem sokat, amikor jól kivehetően meg láttam őt az egyik fánál. Nem akartam vele veszekedni csupán szépen nyugodtan megpróbáltam tudtára hozni, mit is gondolok erről az egészről.

– Szia Jacob! – Megálltam tőle úgy két méterre.

– Hello! Hát te mit keresel itt? – kérdezte, és láttam rajta tényleg meglepődött azon, hogy itt lát engem. Ami mondjuk nem csoda, hiszen nem mondanám, hogy Nessie-n kívül bármelyikünk sűrűn jönne erre, még ha a szerződés rég érvényét is vesztette.

– Nessie-ért jöttem. Tudod Alice-nek volt egy látomása. – Szándékosan említettem csak egy látomást, ugyanis nem akartam, hogy megtudja, egyéb dolgok is a tudomásunkra jutottak.

– Látomása? De hogyan? Eddig úgy tudtam minket nem lát – mondta ő is meglepett ábrázattal, majd arca hirtelen meglepettből bűnbánóvá vált. Ilyen esetekben néha még mindig meglepődöm, ugyanis teljesen másképpen viselkedik Jacob a lányommal kapcsolatban, mint anno Bella esetében. Mikor Belláról volt szó, mindig benne volt szinte minden marhaságban és őrültségben. Míg Nessie-vel mindig nagyon megfontolt, amellett, hogy folyton lesi minden kívánságát, odafigyel arra, hogy semmi őrültséget ne tegyen. Régebben nem kért volna bocsánatot semmiért, főleg nem tőlem, de most, még ha nem is mondja, az arcáról le lehet olvasni érzelmeit. Még mielőtt belekezdett volna a mentegetőzésbe, megelőztem és beszélni kezdtem.

– Nem kell mondanod semmit Jacob. Nem foglak kérdőre vonni téged, azért ami történt. Csupán arra kérlek, hogy ha lehetetlen is az az eshetőség, hogy soha többé ne gondolj, az előbb történtekre, legalább azt tedd meg, hogy az én jelenlétemben mellőzöd ezt. Rendben?

– Persze! Ez természetes, bár ha nem turkálnál folyton az én fejemben, akkor nem is hallanád őket. Na de még mindig nem válaszoltál arra, hogy Alice-nek hogyan lehetett rólunk látomása?

– Hát igazság szerint ezt még mi sem tudjuk. Arra gyanakszunk, hogy talán annak a sok veletek eltöltött időnek köszönhető.

– Értem. Figyelj, tudom, hogy ez most kicsit gáz dolog, de nem hiszem, hogy most még vissza tudnék menni Nessie-hez. Megmondanád neki, hogy majd reggel találkozunk? Úgyis megyek érte suli előtt.

– Persze. Ezt bízd csak rám! És nem gáz hidd el én is voltam régebben ilyen vagy ehhez hasonló helyzetben mármint Bellával kapcsolatban. Jobb is hogy nem kerülsz addig a közelébe amíg le nem nyugodtál teljesen.

– Tudom, hogy igazad van.

– Tudod mostanában elég furcsa ez a helyzet, mármint hogy ennyi mindenben egyet értesz velem – mondtam.

– Hát én sem értem, de ha Nessie-ről van szó, megpróbálok mindig józanul gondolkodni. És hát legtöbbször megy is. – Tudtam, hogy mire gondolt ezzel kapcsolatban, még ha szó szerint nem is tette.

– Na, akkor én elindulok. Ja és Jacob szeretném, ha még egyelőre nem erőltetnéd a lányomra ezt a lenyomat dolgot. Remélem világos voltam. – Az előbbi úgymond kedvesebb hangnememről átváltottam a kissé fenyegetőre.

– Az. – Csak ennyit mondott, majd elindult be mélyen az erdőbe.

Gyorsan elértem a házhoz. Majd halk kopogtatással jeleztem, hogy itt vagyok. Nem mintha e nélkül nem tudta volna, hogy jött valaki és hogy az a valaki én vagyok. Már akkor hallottam a gondolatait, amik elég kuszák voltak. Először is nem értette mit keresek itt.

– Szia! Hát te? – kérdezte és közben szemöldökét felhúzta.

– Jake-nek közbe jött valami, így felhívott engem hogy jöjjek el érted. Készen vagy? Indulhatunk? – kérdeztem, de láttam rajta, hogy kicsit rosszul érezte magát amiért Jacob nem jött vissza. Sejtette, hogy nem ez a valódi oka annak, hogy nem ő jött.

– Hát jó akkor menjünk! – Beszállt az autóba, de folyamatosan Jacobon járt az esze.

– Azt üzente, amint tud, felhív! – próbáltam megnyugtatni.

– Apu! Légy szíves! – Ő is egyike volt azoknak, akiknek nem igazán tetszett a tény miszerint minden gondolatát hallom.

– Jó, jó rendben. Bocs! – mondtam.

Időközben megérkeztünk a Cullen házhoz. Nessie rögtön kiszállt majd egyenest felment a szobájába.

– Na, mi volt? – jött oda hozzám Bella.

– Nem volt semmi különös. Nyugodj meg nem veszekedtem vele. Épségben meg hagytam minden végtagját – próbáltam elviccelni kicsit, nem szerettem mikor ennyire gondterhelt.

– Nagyon vicces Mr. Cullen – mondta, majd oldalba bökött és adott egy csókot.

– Tudom – incselkedtem, majd a kedvenc féloldalas mosolyára húztam ajkaim.

– Szerintem jó lenne, ha beszélnél vele kicsit… vagy én nem tudom – bizonytalanodtam el.

– Igen én is erre gondoltam – mondta, majd kinyújtotta rám nyelvét.

– Ja persze. Tudhattam volna.

Búcsúzóul ajkait enyémre tette és gyorsan eltűnt. Nem akartam kihallgatni őket. Egy részről nem akartam indiszkrét lenni a másik meg nem voltam benne biztos, hogy tudni akarom, pontosan miről beszélnek.

Így inkább bementem én is a házba és megpróbáltam lefoglalni a gondolataimat, egy közös sakk partival Jasperrel.