♥ 15. fejezet - A Medalion ♥

A medalion

Mikor megfordultam nem hittem a szememnek. Az erdőbe mélyébe vezető ösvény végig ki volt világítva és minden fényárban úszott.

– Jake ez… egyszerűen gyönyörű, nem találok rá szavakat. Na de hova vezet ez az ösvény?– kérdeztem izgatottságtól és meghatottságtól csillogó szemekkel.

– Nessie ugye nem gondolod komolyan, hogy elmondom? Mindjárt meglátod. Gyere, menjünk.

Egy szót sem szóltam, Jake megfogta a kezem majd a fényeket követvén bevezetett az erdőbe. Az út nem volt hosszú, épphogy sétáltunk 20 m-t, amikor a nagy sötétségben, ami az ösvény végén fogadott minket kigyúltak a fények én pedig megpillantottam a második családomat. Ott állt minden jó barátom La Pushból. Sam és Emily, Jared, Quil, Embry és a barátnője, Paul, Seth és még Billy, Jacob édesapja is ott volt és én rám várt. A fények villanásával egy azon időben kiáltottak fel mind.

– Boldog születésnapot! – Annyira édesek voltak, teljesen meghatódtam kedvességüktől. Mindenki oda jött hozzám és külön-külön még egyszer felköszöntöttek és megpuszilgattak.

– Na és kinek az ötlete volt ez az egész? – Igazán kíváncsi voltam kinek köszönhetem ezt a csodás estét.

– Hát igazság szerint közösen hoztuk össze, még Alice is segített – mondta Jake.

– Na, ja együtt, de azért az ötlet a te fejedből pattant ki! – mondta Paul s közben vigyorogva Jake felé mutatott.

– Akkor köszönöm Jake! – El sem hiszem, hogy tényleg a nyakába csimpaszkodtam és arcon csókoltam őt. Már megint elvesztettem a fejem.

– Ugyan Picilány! Örülök, hogy tetszik! – Kezét a derekamra tette és jó ideig ott is tartotta.

– Most pedig jöjjenek az ajándékok! – kiáltotta el magát Sam.

A tisztás közepén tüzet raktak és nem messze tőle felállítottak egy asztalt is, amit körbe raktak székekkel. Mindenki leült körém és oda adogatták az ajándékaikat. Rengeteget és nagyon szép ajándékokat kaptam. Az utolsó, aki oda jött hozzám az Jake volt. A kezében egy kis fekete dobozt tartott.

– Boldog születésnapot Picilány! Remélem tetszeni fog! – mondta majd felém fordította a dobozt s kinyitotta azt. Először nem tudtam megszólalni. A dobozban egy ezüst nyaklánc volt melyen egy farkast ábrázoló, briliánsokkal díszített medalion csüngött. Ez volt az eddigi legszebb ajándék, amit valaha kaptam!

– Atya ég Jacob! Ez nagyon szép! Köszönöm! – mondtam fátyolos hangon.

– Ugyan semmiség! Megengeded, hogy a nyakadba tegyem? – Ez a mosoly… Hogy tudnék nemet mondani neki?

– Persze! Még szép!

– Biztos, hogy tetszik? Tudod nem voltam benne biztos, hogy neked is tetszeni fog.

– Jake már hogy ne tetszene?! Szerintem gyönyörű! Akárhányszor rá nézek, majd mindig te fogsz eszembe jutni róla. – Nem mintha ez nélkül nem gondolnék rá eleget. – jegyeztem meg magamban

– Reméltem is, hogy így lesz, ezért is választottam ezt a farkast. Mikor megláttam tudtam, hogy megtaláltam a megfelelőt számodra.

Miután kibontottam az összes ajándékot maradtunk még kicsit aztán elköszöntem mindenkitől és elindultunk vissza az autóhoz.

– Köszönöm még egyszer mindegyikőtöknek. Nagyon kedves volt tőletek, hamarosan találkozunk, ígérem! – nyugtattam meg őket majd tényleg elindultunk.

Egész úton a Jacobtól kapott nyakláncot nézegettem. Egyszerűen nem tudtam betelni a látványával.

– Látom, tényleg nagyon tetszik! – jegyezte meg Jake s mikor nyakláncomtól megfosztva pillantásom az ő arcát kezdtem figyelni láttam milyen elégedettséggel tölti el a tudat miszerint tökéletes ajándékkal lepett meg engem.

– Igen nagyon! – Nem tudom miért áll máris közelebb a szívemhez ez a nyaklánc, mint az eddig kapott ajándékaim, de tény hogy így van. Hamar megérkeztünk a villához. S úgy tűnt semmi felfordulás nincs odabent. Meg vagyok lepődve Alice-n! Eddig egy alkalmat sem hagyott ki mikor bulit szervezhetett. Jake pedig ma még az eddigieknél is udvariasabban viselkedett. Miután leállította az autó motorját, kiszállt s átsétálva az én oldalamra kinyitotta ajtaját majd segített a kiszállásban. Akárhányszor ránéztem erősen kellett koncentrálnom ahhoz, hogy ne bámuljam meg túlságosan vagy ilyesmi. Még a bejárati ajtót is kinyitotta előttem, majd előreengedett. Amit rögtön furcsálltam az, az volt, hogy odabent is koromsötét fogadott. Abban biztos voltam, hogy itthon vannak, hisz éreztem az illatukat. Gyorsan fel akartam kapcsolni a villanyt ám mielőtt még oda értem volna a kapcsolóhoz már valaki felkapcsolta azt. Megfordultam s immáron egy feldíszített nappaliban találtam magam. Virágok és különböző fények villogtak mindenütt. A nappalit teljesen átalakították, mivel még nem jártam egy klubban sem, de talán ehhez hasonlóan nézhetnek ki azok is. Nagyon tetszett! Alice most is kitett magáért, mint mindig. A nappali közepén rengetegen voltak. A családom és nagy meglepődésemre még a suliból is voltak jó páran. Lili is jelen volt, s mint ahogyan az erdőben itt is egyszerre kiáltották fel.

– Boldog születésnapot! – Kétségkívül ez a legjobb szülinapom eddig.

– Köszönöm mindenkinek! – Mikor volt alkalmam kicsit jobban szemügyre venni a vendégeket ráj9ttem, hogy a Denali klán ezúttal nem jött el. Valószínűleg a suliból meghívottak miatt történt így. Nem mintha bármiféle veszélyt jelentenének számukra.

– Boldog születésnapot drágám! – jöttek kicsit később a szüleim, és természetesen mindezt olyan halkan súgták, hogy csak én hallhattam.

– Köszönöm anya és neked is apu! – Mindketten megpusziltak, majd elsétáltak nagyobb teret hagyva a többiek számára. Nem maradtam sokáig egymagam, ugyanis nagy meglepetésként ért mikor Kevint láttam közeledni.

– Szia, Cica! – Cica? Eddig is előfordult, hogy kedveskedni próbált, de ilyen becézgető szavakat eddig még nem használt.

– Öhm szia, Kevin! Miújság? – Azóta a bizonyos randi óta nem igazán beszélgettünk, de minden reggel odajött hozzám és köszönt, amit általában egy kacsintással esetleg egy mosollyal toldott meg.

– Semmi különös Nessie! Szóval 18 lettél! – Na, ja vagy inkább 4.

– Hát igen, de ezzel szerintem semmi sem változott – állapítottam meg.

– Na és hol hagytad az izomagyú testőrödet? – Tudtam, hogy Jake-ről beszél és a gúny, ami a szavaihoz társult cseppet sem tetszett nekem. Kicsit fel is húzott ezzel bevallom. Mikor aztán hirtelen megjelent Jacob, kicsit megijedtem. Egyáltalán nem őt féltettem, mert tudtam, hogy Jake akár egy ujjal is el tudná intézni Kevint, de nem akartam, hogy verekedjenek.

– Talán van valami gondod? – Nem kellett rá néznem, ahhoz hogy tudjam, milyen félelmetes lehet most.

– Kérlek Jacob majd én elintézem! Rendben? – Mindezt természetesen nagyon halkan mondtam így Kevin nem hallhatta, Jake pedig nem szólt csak bólintott egyet.

– Látom, ki sem kell ejtenem a nevedet, hallgatsz te az izomagyúra is! – Egyre gúnyosabb és nagyképübb lett. Ezzel elszakadt nálam az a bizonyos cérna. Mondhatjuk azt is, hogy előtört belőlem a vámpír énem.

– Egy, ő nem a testőröm, kettő, mi van csak nem féltékeny vagy Kevin? Igen, valószínűleg ez lehet a problémád. Megértelek, nem lehet könnyű elviselni, hogy Jake jobban bejön a csajoknak, mint te! – El sem hittem, hogy ezt én mondtam, azonban nem akartam Kevin szemében is meginogni.

– Hogy én féltékeny? Ne nevettess már! – Láttam rajta, hogy hiába vagyok nála kisebb és az ő szemében védtelen egy pillanatig megrémült szavaim hallatán, a tekintete mindent elárult.

– Jajj Kevin ne tagadd, hogy így van! Féltékeny vagy rá! Máskülönben miért viselkednél így?

– Csak hogy tudd, én nem vagyok féltékeny erre a muszkliman-re itt, és perpillanat nem érdekel egy csaj sem rajtad kívül. Te pedig az én csajom vagy! – Mikor ezt kimondta nem akartam hinni a fülemnek, de ami még furább volt, az Jacob reakciója ennek hallatán. – Szóval probléma egy szál se! – Mi hogy én az ő csaja? Mit képzel magáról?

– Még hogy a te csajod! Ezt meg honnan a fenéből szedted? – Kezdett ismételten felmenni bennem a pumpa.

– Nessie drágám ne tagadd már! Akkor mégis mi volt az a csók? Hm? – Csók? Miről beszél ez a srác? Fél szemem közben Jacobon tartottam, ha bármi butaságot akarna tenni még időben lebeszélhessem. Testtartása egyre dühödtebbé vált.

– Kevin szánalmas vagy! Semmilyen csók nem volt köztünk és nem is lesz soha!

– Most mit tagadod a haverod előtt? Csak nem két vasat tartasz a tűzben? – kérdezte Kevin. Most az ő szemében láttam dühöt.

– Jobban teszed, ha most elmész! – szűrte a fogai közt Jake!

– Miért? Nem te fogod megmondani, mikor megyek el! – Olyan nagyképű és bunkó volt, hogy teljesen elképedtem rajta. Úgy döntöttem jobb lesz, ha segítséget hívok apu személyében. Nem is tudom eddig, hogy lehet az, hogy nem jelent meg. Megeshet, hogy túl mesze van ahhoz, hogy meghalljon minket? Vagy túl sok ember és ezáltal túl sok a gondolat ahhoz, hogy felismerje az enyémet? ”Apu jó lenne, ha idejönnél! Van egy kis gond Kevinnel! Apu hallasz? ” – Nem kellett sokat várnom a felmentő sereg azonnal megérkezett apu, Emmett és Jasper személyében.

– Én lehet, hogy nem mondhatom meg mikor távozz, de ők igen! – biccentett fejével apuék felé! Kevin kicsit hátrálni kezdett, azonban apuék elől már nem tudott meglógni.

– Talán van valami problémája Lautner úr? – Apu hihetetlenül udvariasan beszélt, mégis mérhetetlen dühöt és fenyegetést lehetett hallani hangjában.

– Nem nincsen! – Most már igazi félelmet láttam a szemeiben. Nem is csoda! Apu nagyon félelmetes tud lenni, ha előtérbe kerül a vámpír énje, és az hogy Emmett is ott áll mellette… hátborzongató!

– Akkor azt hiszem, jobban tennéd, ha elindulnál szépen haza! Nem de? – kérdezte Emmett.

– De igen, azt hiszem jobb, ha most megyek.

– Tedd azt! – mondta apu. Kevin nem szólt egy szót sem, megfogta magát majd kiment az ajtón. Kifújtam az eddig benntartott levegőt majd megfordultam de Jake-t már nem láttam sehol.

– Jacob meg hova lett? – kérdeztem apuékat, akik még mindig ott álltak mögöttem.

– Elment, kiszelőzteti kicsit a fejét. Szerintem hagyd most őt kicsit – mondta apu, majd elsétáltak mind a hárman. Én pedig odamentem Lilihez.

– Szia, Lili! Annyira örülök, hogy te is itt vagy!

– Szia szülinapos! Hát persze hogy itt vagyok! Ki nem hagytam volna! Nagyon szuper ez a buli. De ahogy látom neked nincs valami bulizós kedved. – Mindent észrevesz s lehet, ezzel még a későbbiekben gondjaim lesznek.

– Hát tudod az előbb volt egy kis vitám Kevinnel.

– Igen láttam, hogy az előbb elment, beijedt Edwardéktól mi? – kérdezte jót nevetve közben.

– Hát igen mondhatjuk így is.

– Na de mégis miért vitatkoztatok?

– Gúnyolódott rajtam és Jake-n amit nem hagyhattam szó nélkül! Aztán azt mondta, hogy én a csaja vagyok, és hogy csókolóztunk meg ilyenek. Én meg megmondtam neki, hogy valószínűleg csak féltékeny Jacobra, mert ő jobban bejön a csajoknak. Erre a mondatomra válaszolta azt, hogy nem féltékeny, mert őt nem érdekli perpillanat egyetlen lány sem rajtam kívül meg ilyen marhaságok!

– Huhh akkor tényleg nagyon bunkó volt. De azért azt meg kell, hogy mondjam, az hogy látszólag ennyire oda van érted, az nagydolog… nem igazán fordult még ilyen elő.

– Engem nem érdekel, hogy ő mit érez.

– Jó jó tudom, már mondtad! De hallod Edward annyira szexi volt az előbb! Huhh nagyon irigylem Bellát. – Na, jó ez már nekem sok! Hogy az apám szexi lenne… nem tudom, gondolom biztosan csak nem számomra.

– ŐŐŐŐ aha biztos…tudod én, valahogy nem tudok olyan szemmel nézni rá!

– Na ja te senkire sem tudsz olyan szemmel nézni Nessie! – Tudtam, hogy ezt Jake miatt mondta, na meg ugye Kevin miatt is. Eközben Jake is visszajött és éppen felénk tartott.

– Sziasztok, lányok! – Most már teljesen nyugodtnak, sőt mondhatni, hogy jókedvűnek látszott.

– Szia Jake! – köszönt neki Lili.

– Hogy érzitek magatokat? – kérdezte persze közben jelentőségteljesen rám nézett én meg csak bólintottam jelzésül, hogy jól vagyok. A zene mindeközben is hangosan dübörgött és szinte mindenki a felállított parketten ringatta magát a ritmusra.

– Jól, de mit szólnál hozzá, ha elmennénk egyet táncolni? – kérdezte Lili Jacobtól.

– Hát nem is tudom… – Láttam, rajta hogy csak húzza Lilit, de úgyis igent fog neki mondani.

– Naaa Jake légysziii… menjünk már! – Lili megragadta Jake kezét és behúzta a többiek közé.

Miközben táncoltak figyeltem őket, pontosabban Jacobot. Most volt alkalmam jobban megfigyelni őt. Ez a fehér nadrág nagyon jól állt neki főleg azzal a fekete inggel huhh! Az ing ujját enyhén feltűrte így némileg láthatni lehetett az izmokat melyek meg megfeszültek karján. Eddig nem is tudtam, hogy Jacob ilyen jól tud táncolni. Látszólag nagyon jól érezték magukat tánc közben, ezt már csak abból is látni lehetett, hogy folyton vigyorogtak és nevetgéltek. A bambulásomból az ajtó felől érkező csengő ébresztett fel. Gyorsan oda mentem és kinyitottam azt. Meglepődtem mikor meg láttam az újonnan érkezetteket. Az ajtóban állt Paul, Quil, Seth, Embry és a barátnője.

– Sziasztok! Hát ti? – kérdeztem meglepetten.

– Tudod mi ide is meg lettünk hívva! – mondta Paul, s mindenki belépett a házba.

– Talán nem örülsz annak, hogy ilyen rövid időn belül újra láthatsz minket? – kérdezte Seth és úgy tett, mint aki menten megsértődik, ha azt mondom, hogy nem.

– Ajj dehogy! Örülök, hogy itt vagytok! Csupán nem számítottam arra, hogy eljöttök, ennyi. Paul időközben oda jött hozzám és hatalmas karjaival átölelt, miközben a többiek ott álltak mellettünk.

– Na és merre van Jacob? – kérdezte Paul.

– Öööö az előbb még ott voltak Lilivel…

– Lilivel? Hát az meg ki? – kérdezte Seth.

– A barátnőm a suliból. Várj csak, ott jönnek! – mutattam Jake és Lili felé. Éppen felénk tartottak.

– Huhh hallod Nessie, nem is említetted, hogy Jake ilyen jól táncol – mondta nevetgélve Lili.

– Hát igazság szerint én sem tudtam róla! – nevettem el magam én is.

– Hát ti? Azt hittem már nem is jöttök – mondta Jake.

– Hát tudod az úgy volt, hogy… – Paul nem tudta befejezni a mondatát, mert amikor ő és Lili egymás szemébe néztek, mintha meg szűnt volna körülöttük a világ. Lili is kicsit fura volt, de szerintem ő sem értette, hogy most mi van. Őszintén szólva nekem fogalmam sem volt róla mi ez az egész. Mindenki, mármint Seth, Embry, Quil és Jacob is Pault nézték aztán egy gyors pillantás egymás felé miközben Jake motyogott valamit az orra alatt, amit nem igazán értettem. Valami olyasmi volt, hogy „A francba” vagy nem tudom. Mi a fene van itt?