♥ 14. fejezet - Békülés és meglepetés ♥

Békülés és meglepetés

– Mi van Jacobbal? – Nem tudtam mit akarhat vele.

– Tudod csak azt akartam kérdezni, hogy minden rendben van-e veletek? – Nem egészen értettem, mire is gondol, hiszen a múltkori vita óta már kibékültünk ezt mindenki tudja. A mai incidensről pedig nem kéne tudniuk, ha csak apu el nem kotyogta. Az viszont lehetetlen, hiszen mikor tette volna? Különben is Jasperrel van… különös.

– Igen minden a legnagyobb rendben van. Újból a legjobb barátok vagyunk – feleltem. Igazán boldoggá tett, ez a tény, mert tudtam bármi történjék is Ő és én örökké barátok maradunk.

– Ennek nagyon örülök kicsim! – mondta, de láttam rajta, hogy van még valami, amit tudni szeretne.

– Ez minden, amit szerettél volna? – tettem fel neki a kérdést.

– Igen, ennyi. Miért? – szemöldökét felhúzta miközben beszélt.

– Semmi, csak kérdeztem.

– Oké, akkor én most megyek, pihend ki magad, mert holnap suli! – mondta, egy puszit adott a homlokomra, majd kiment a szobámból.

Befeküdtem az ágyamba és azon töprengtem vajon mit akarhatott valójában, és főleg mi köze annak Jake-hez? Áhhhh Jake! Az én Jacobom! El sem hiszem, hogy majdnem megcsókoltam őt! Jacobot a legjobb barátomat, azt, aki már születésem óta ismer engem. Vajon mit tett volna, ha mégis megteszem? Nagy valósínűséggel teljesen hibbantnak nézett volna és rögtön ledobott volna magáról! Bár, az, ahogyan a majdnem pucérkodásomra reagált, lehet ő is viszonozta volna… ÁÁÁÁÁ dehogyis ilyesmire még gondolni is badarság. Biztosan csak zavarban volt és ennyi az egész. Én is biztosan így éreztem volna a helyében. Igen ez volt az oka biztosan!

Teljesen biztos voltam abban, hogy valami nagyon nincsen rendjén velem, hiszen ez nem normális dolog! Így egyik napról a másikra megváltozzanak a nézeteim, érzéseim Jacobbal kapcsolatban. Azt is tudtam, hogy azonnal be kell ezt fejeznem, és ezt csak úgy tudom megvalósítani, ha megtartom a pár lépés távolságot tőle! Teljesen nem fosztom meg magam tőle, mert azt nem bírnám elviselni. Mikor az órára néztem nyolc órát mutatott. Úgy döntöttem jobb lesz, ha elteszem magam holnapra. Elalvás előtt természetesen ki másra gondoltam volna, mint Jake-re. Nagyon remélem, hogy hamarosan láthatom… Na, ennyit a távolság tartásról! Nem szabad feladnom! Holnap úgyis eljön értem suli előtt, s akkor majd kiderül, mennyire tudom állni a szavam. Lehunytam szemem és mély álomba merültem.

Szerencsére az éjszakám álmatlanul telt. Végre semmi bugyuta és felettébb furcsa álomkép. Gyorsan kikeltem az ágyból, bementem a mosdóba, megmostam az arcom, majd lementem a konyhába. Természetesen most is mindenki ott volt és rám vártak. A reggelim is kész volt már Esme nagyi most is, mint minden reggel elkészítette nekem. Meglepődtem amikor nagyapát is az ott lévők között láttam, de mindemellett nagyon örültem neki.

– Hello mindenkinek! – köszöntöttem őket egy hatalmas mosoly kíséretében.

– Szia Nessie! – mondták ők kórusban, amin ismételten mosolyognom kellett.

– Itt a reggeli kincsem! – mondta nagyi, majd lerakta elém a tányért ami tele volt finom palacsintával.

– Köszönöm!

– Szívesen Kicsim – felelte, majd ő is leült az asztalhoz.

– Na és, hogy aludtál? – kérdezte anyu.

– Remekül – válaszoltam, bár még nekem sem tűnt valami őszintének. Igaz, hogy végig aludtam az éjszakát, de mégis kétségek között keltem.

Feltűnt, hogy Jacob még mindig nincs itt, pedig ilyenkor már régen a konyhában szokott lenni és felfalja az összes kaját, amit a nagyi ki tesz elé. Lehet, hogy a tegnapi dolog miatt nincs még itt? Ugye ez nem azt jelenti, hogy nem is jön? Tudom, hogy azt mondtam távolságot kell tőle tartanom, na de ez már azért túlzás lenne! Szükségem van arra, hogy a közelemben legyen! Mivel az evéssel már végeztem úgy döntöttem inkább felmegyek a szobámba és felöltözöm. Nagyon reméltem, hogy addigra Jake is itt lesz! A készülődést direkt elnyújtottam, így több esélyt láttam arra, hogy mire végzek, ő már itt legyen. A mai öltözékem egy fekete nadrágból és egy hosszú ujjú kék felsőből állt, amihez egy tornacipőt vettem fel. A hajamat most könnyű copfba kötöttem. Összeszedtem a könyveimet és a füzeteimet beraktam a táskámba és elindultam lefelé. Mikor a nappaliba értem, nagy megkönnyebbülésemre Jake már ott volt és Emmettékkel nevetgélt valamin. Nagyon örültem, hogy itt van, és hogy újra láthatom őt.

– Szia Jake! Hát ide értél? – kérdezem és próbáltam nem kétségbeesettnek tűnni, és mivel apám is a szobában volt megpróbáltam kordában tartani elkalandozó gondolataimat.

– Szia Nessie! – köszönt ő is, de eközben tekintetét még mindig a tv-n tartotta.

– Akkor indulhatunk? – kérdeztem.

– Persze, menjünk. Sziasztok! Viszlát Esme! – elköszönt mindenkitől, majd kiment az ajtón. Tudtam, hogy valószínűleg a tegnap miatt viselkedik így és nem akartam, hogy ennyire kényelmetlenül érezze magát. Mielőtt elindítottam volna az autót beszélnem kellett vele.

– Figyelj Jake! – tekintetét nagy nehezen, de felém fordította. –, ami tegnap történt az… – Nem tudtam befejezni, mert hirtelen beszélni kezdett miközben bűnbánó arcát a tenyerébe temette.

– Nessie, tudom és annyira sajnálom! El sem tudod képzelni mennyire…

– Héj-héj Jacob! Ha hagynád, hogy befejezzem, a mondanivalómat, akkor elmondhatnám, hogy egyáltalán nem haragszom! Ez nem a te hibád volt, bárkivel megtörténhetett volna! Nekem kellett volna elővigyázatosabbnak lennem. Bezárhattam volna az ajtót vagy bemehettem volna a fürdőbe. Mindegy is, hagyjuk is ezt a dolgot rendben? – nagyon reméltem, hogy sikerült meggyőznöm őt, mert bár igazán aranyos volt, ahogyan magyarázkodni akart, nem szerettem volna, ha feleslegesen okolja magát.

– Rendben – mondta és végre újra mosolyogni láthattam. Az a gyönyörű mosolya, ami csak úgy virít a bronz bőre mellett.

A suliba gyorsan beértünk. A parkolóban nem voltak még sokan, így minden gond nélkül sikerült parkolóhelyet találnom. A nap eseménytelenül telt, leszámítva, hogy még ma is megbámulnak minket, ami kicsit zavar. Igaz, hogy apuék megmondták „Ezt meg kell szoknod Nessie!” Mégis hogyan lehetne ezt megszokni? Az ebédlőben most is Lili mellé ültünk. Úgy döntöttem jobban meg akarom őt ismerni és szeretném, ha jó barátnők lennénk.

– Szia, Lili! – köszöntünk neki, majd helyet foglaltunk.

– Sziasztok! Mi újság? – Elég boldognak látszott, le sem tudta törölni a vigyorát.

– Semmi különös. És veled? Látom nagyon jó kedvedben vagy ma! – mondtam és nem tudom miért, de ettől nekem is jobb kedvem lett.

– Igen, de ha nem gond majd inkább négyszemközt mesélném el. – Rögtön tudtam, hogy Jake miatt nem akar beszélni róla.

– Persze, semmi gond! – mondtam.

– Oh, szóval én nem tudhatok róla? – kérdezte Jake egy kis tettetett sértődöttséggel a hangjában.

– Ne haragudj Jake, de tudod ez olyan csajos dolog! Ugye nem haragszol? – kérdezte Lili. Tetszik, hogy jól kijönnek egymással, és hogy Lili sem érzi már feszülten magát a közelében.

– Na, jó elnézem, de csak most az egyszer! – mondta, majd nevetve ránk kacsintott. – Ajj hogyan tarthatnám a távolságot tőle, ha egyszer ennyire édes? Na, jó Nessie térj észhez!

– Akkor mit szólnál, ha átjönnél ma hozzánk? – kérdeztem, azonban abban a pillanatban meg is bántam. Mi van, ha ezzel hibát követtem el? Meg kell kérdeznem a többieket. Aztán hirtelen csörögni kezdett a mobilom. Apu hívott.

– Igen?

– Szia, Kicsim, csak azért hívtalak, hogy megnyugtassalak. Nem baj, hogy elhívtad Lilit hozzánk.

– Köszönöm A… Edward! – Még jó, hogy időben észbe kaptam és nem apunak szólítottam.

– Nincs mit Kicsim. Akkor itthon találkozunk! Szia!

– Szia! De várj hogyan… ? – Nem tudtam befejezni, mert addigra már letette a telefont.

– Edward hívott? – kérdezte Jake.

– Igen ő. Nos, Lili? Mit szólsz?– kérdeztem most már minden bizonytalanság nélkül.

– Rendben. Tényleg Edward hívott, Edward Cullen? – kissé megcsillantak a szemei mikor kimondta apu nevét.

– Igen ő, miért? – Nem egészen értettem miért lenne ez olyan nagy ügy.

– Hááát tudod, szerintem nagyon jó pasi! Nagyon szerencsés a barátnője, vagyis a felesége… – javította ki magát. Először nem tudtam, hogy most nevessek vagy kiakadjak. Furcsa volt ilyesmit hallani valakitől, aki nem az anyám volt.

– Hát igen öhm szerencsés. Edward tökéletes! – mondtam végül s valóban úgy gondoltam ha azt az apró bibit miszerint mindenki gondolataiba belekotnyeleskedik nem vesszük figyelembe a legtökéletesebb apa a világon!

– Mint minden más Cullen! – mondta és jelentőségteljesen rám nézett.

– Kösz! – Kicsit zavarva hozott ez a kijelentése, de ő ugyebár nem tudja, miért látja őket illetve minket mindenki tökéletesnek.

– Na, jó azért én is itt vagyok lányok! – szólalt fel hirtelen társaságunk egyetlen hímnemű tagja.

– Igen tudjuk Jake! Talán féltékeny vagy Edward Cullenre? – kérdezte Lili, némi pimaszsággal a hangjában.

– Én féltékeny Edwardra? Ugyan már! Miért kéne nekem féltékenynek lennem rá? –egy ici-pici felháborodást véltem felfedezni a hangjában.

– Hát nem is tudom, esetleg tetszik neked Bella vagy, mert minden lány szerint egy Adonisz! Figyelj Jake, te sem panaszkodhatsz! Hidd el nekem! – mondta, de az utolsó mondatába még ő is belepirult. Azonban az az eshetőség miszerint Jake-nek tetszhet anyám még az a nem létező szőr is felállt a hátamon.

– Ó szóval úgy? Akkor ezt vegyem úgy, hogy én is tetszem neked? – Vigyora letörölhetetlen volt. Egoista majom!

– Hát én nem egészen ezt mondtam, de végülis mondhatjuk így is. – felelte végül Lili én meg csak ültem kettejük között és azon ámultam milyen könnyen kimondja neki. Vajon akkor is ilyen mosolygós lenne, ha én mondanám?

– Akkor jó! – mondta, majd felállt az asztaltól és elindult kifelé.

– Na, jó akkor gyere el hozzánk úgy négy körül. Neked úgy jó? – Időközben felfirkantottam egy papírra a címünket és reméltem, hogy minden gond nélkül odatalál majd.

– Igen. Akkor később találkozunk! Szia! – mondta és ő is összeszedte a cuccait, majd elsétált.

Nem sokkal hazaérkezésünk után Jacob úgy döntött, hogy haza megy.

– Picilány azt hiszem, én haza megyek. Majd reggel jövök rendben? – Miközben beszélt egyre közelebb és közelebb jött hozzám, majd végül alig húsz centire megállt előttem, jobb kezét megemelte majd ujjaival gyengéden végig simított az arcomon. Jacob érintése nyomán libabőrös lettem annak ellenére, hogy akárcsak az enyém az övé is jócskán melegebb a kelleténél.

– Oké, de ne késs! – mondtam, ő pedig vigyorogva kisétált az ajtón.

Már három óra körül járt, amikor felmentem a szobámba. Igazság szerint nem tudtam mivel töltsem el az időt, míg Lili megérkezik, így inkább úgy döntöttem lemegyek vissza és elbeszélgetek kicsit apuékkal a mairól. A nappaliban ültek egymás mellett. Mivel nem beszélgettek gondolom így nem is zavarhattam meg őket semmiben.

– Sziasztok – köszöntem nekik.

– Szia, Drágám! Mit szeretnél? – kérdezte anyu, de én apámra néztem, és persze mint mindig most is tudta mit akarok mondani.

– Nessie arra kíváncsi, hogy honnan tudtam ma délelőtt, hogy elhívta hozzánk Lilit – mondta felvilágosítva ezzel a még mindig mellette helyet foglaló anyámat.

– Oh, hogy az. Értem, gyere, Drágám ülj le.

– Szóval apu, hogyan? Mi történt? – Egyszerűen nem értettem, hogy hogyan csinálta, mert ugye Alice nem lehetett, mert ő nem lát sem engem sem a farkasokat.

– Eddig így volt. – Na, jó most már végképp nem tudom, miről beszél.

– Eddig tényleg nem volt rá példa, hogy Alice látott volna téged, de mostanában egyre sűrűbben fordul elő és legtöbbször véletlenszerűen történik – magyarázta s bár most már világos volt a mai nap mégis valahogy nem találtam rá magyarázatot.

– És a farkasokat is vagy csak engem? – Jött az újabb kérdés.

– Igazság szerint ezt nem tudjuk eddig akárhányszor látott téged, Jacob is mindig veled volt, szóval nem tudjuk, hogy mindez csak azért van, mert ugye te is ott vagy, vagy őket is képes látni.

– Értem, és akkor ez most jó?

– Mindenképpen, így téged is nagyobb biztonságban tudhatunk – felelték nagy egyetértésben.

– Köszönöm, hogy elmondtad. Én felmegyek a szobámba, szóljatok, ha megérkezett Lili.

– Persze menj csak.

Miután felértem a szobámba átöltöztem. Éppen a Jacobbal való közös fotóinkat nézegettem, mint mostanában oly sokszor mikor csengetést hallottam. Gyorsan lementem, de akkor már apu ajtót nyitott neki.

– Szia, te bizonyára Lili vagy – köszönt neki apu.

– Hee… Hello Edward! – Az hogy tetszik neki az apám világossá vált az ebédlőben, na de, hogy ennyire…

– Gyere csak be, Nessie már vár. – Apám még ráadásképpen még mosolygott is, amitől Lili szíve számunkra jól hallhatóan akkorát dobbant, hogy félő volt kiugrik a mellkasából. Úgy tűnt mindez apámat kellőképpen szórakoztatta és még jómagam is nehezen fogtam vissza a feltörekvő kacajomat.

– Szia, Lili! – köszöntem neki én is. Majd oda mentem hozzá. Láttam rajta, hogy kissé feszült. Így a hangulat oldása érdekében bemutattam neki a családomat.

– Mint azt már tudod ő itt Edward – mutattam apura, mire apu csak biccentett egyet a fejével miközben folyamatosan rejtegetni próbálta a mosolyát. Gondolom Lili elég vicces dolgokra gondolhatott.

– Ő pedig Bella, Esme, Rosalie, Emmett, Alice és Jasper. Carlisle pedig éppenséggel nincs itthon, a kórházban dolgozik.

– Szia, mindenki! – Úgy láttam kicsit felszabadultabb lett. Valószínűleg ezt Jaspernek köszönhette.

– Na, gyere, menjünk fel az emeletre.

– Rendben menjünk – egyezett bele.

Rengeteget beszélgettünk és természetesen elmesélte azt is, hogy miért volt ma olyan hihetetlenül jókedvű.

– Na és mesélj mi az a nagyon jó dolog, ami miatt majd kiugrassz a bőrödből? – kérdeztem, mert igazán kíváncsi voltam a válaszára.

– Hát tudod, van egy srác. Ő is a suliba jár és Tomnak hívják. Az a lényeg, hogy már jó ideje tetszik és ma reggel oda jött hozzám és elhívott randizni.

– Ez tök jó! És gondolom igent mondtál. Na és tudod, hogy hova mentek? – kérdeztem. Annyira izgatott lettem hirtelenjében. Furcsa, hiszen a saját randevúm alkalmával nem volt bennem mennyi izgatottság.

– Igazából fogalmam sincs, de gondolom mozi vagy valami ilyesmi. Na de ha már a randiról van szó mi volt Kevinnel? Meg csókolt? És akkor most együtt jártok? – Liliből csak úgy ömlöttek a kérdés áradatok.

– Mi? Dehogy! Nem járunk és csókolózni sem csókolóztunk! Elmentünk moziba, ettünk aztán haza hozott ennyi.

– Na de mégis milyen volt? Nem tetszik?

– Hát igazság szerint jól néz ki, meg jó fej, de semmi extra. Mint haver jó, de semmi többet nem szeretnék tőle – feleltem.

– Szóval barát? Hát hallod rengeteg lány kiugrana a bőréből, ha Kevin Lautner elhívná őket randizni. És Jake? Vele mi van ő is csak barát? – Na, pont beletrafált abba kérdésbe, amire még jómagam sem tudom a választ.

– Én és Jake? A legjobb barátom, mindent tudunk egymásról. Ő az, akire mindig számíthatok. – Reméltem, hogy beéri ennyivel és nem feszegeti tovább ezt a témát.

– Szóval legjobb barát. Tudod Jacob naggyon jó pasi! Vagy ő benne sincs semmi extra? – Szemöldökét felhúzta miközben nyelvét nyújtva mindentudó szemekkel méregetett.

– Én nem olyan szemmel nézem őt! – próbáltam hárítani, de volt egy olyan érzésem, hogy nem sok sikerrel.

– Ajj Nessie ne már! Most komolyan nem látod, milyen pasival töltöd a napjaidat? Azok az izmok, a bronzos bőre… a mosolya, a szemei…

– Jó jó jó! Megadom magam! Igazad van Jacob nagyon öhm jó pasi, de akkor is csak egy barát!

– Oké, oké barát. Tudod, örülök, hogy eljöttem ma és hogy ennyit beszélgettünk. Így legalább megismerhettük kicsit egymást. Remélem, csinálunk ilyet többször is!

– Természetesen, ezek után le sem tudsz majd vakarni magadról! – Ha tudná, hogy ő még ezzel semmit sem tud rólam és valószínűleg soha nem is fogja megtudni ki, vagyok valójában.

– Akkor jó! De nekem most már mennem kell. Holnap találkozunk a suliban.

– Oké, szia!

Kikísértem, majd visszamentem a szobámba, megfürödtem és lefeküdtem aludni.

(4 nappal később)

Ma péntek van ismételten itt a hétvége. Tudom, hogy azt ígértem Jacobnak, hogy ezentúl sűrűbben fogok, La Pushba járni, de ha ismételten nála és főképpen vele aludnék, akkor nem vagyok biztos abban, hogy megtudnék állni ott ahol a múltkor.

Ma még az eddigieknél is furcsábban néztek rám az emberek és nem tudom miért! Először azt hittem van rajtam valami különös… de mikor megnéztem magam a tükörben semmi változást nem láttam magamon. A lényeg, hogy ez a nap is gyorsan elment, és Lilivel mára már nagyon jó barátnők lettünk. Vasárnap lesz a születésnapom, de valahogy most nem volt kedvem a bulihoz, a nagy felhajtáshoz. Azonban a családomat és főleg Alice-t ismerve, aki ki nem hagyná a kínálkozó alkalmat arra, hogy bulit rendezhessen nem sok reményt fűztem effajta vágyaimhoz. Suli után egyből hazamentünk és aztán egész nap nem csináltunk semmi különöset. Jacob megígértette velem, hogy vasárnap elmegyek vele valahova, de hogy hova azt nem mondta meg. Már nagyon izgatottan vártam vajon hova akar engem elvinni.

Végre eljött a vasárnap. Mikor felkeltem egy doboz volt az ágyam végén. Gyorsan felültem és kibontottam azt. Egy csodaszép ruha volt benne. Egy fekete fehér selyemruha, ami biztosan Alice választása volt mivel dekoltázsa igencsak mélyre szabott volt valamint a hossza sem ért el a térdemig sem. Ennek ellenére egyszerűen imádtam! Kimásztam az ágyból, bementem a fürdőbe s gyorsan megfürödtem. Hajam begöndörítettem, kicsit kisminkeltem magam majd felvettem a kikészített ruhát és egy hozzá illő magas sarkút. Mivel nem éppenséggel reggel keltem fel, hanem inkább délután kettő, három körül így mire elkészültem majdnem hat óra volt. Jacob ha minden igaz fél hétre jön értem így még időben elkészültem. Időközben anyuék is megjelentek a szobámban és mindenki egyenként felköszöntött. Amikor elindultam lefelé a lépcsőn arra számítottam, hogy már minden giccsben fog úszni, de a házban semmi változás nem volt. Lehet, hogy Alice-nek nem volt kedve partit szervezni? Különös mindenesetre.

Pontban fél hétkor csengettek az ajtón. Tudom megfogadtam távolság tartóbb leszek, de egyszerűen nem tudtam ellenállni neki és beleegyeztem ebbe a nem is tudom mibe. Mikor megláttam az ajtóban, leesett az állam. Egyszerűen észveszejtően nézett ki! Egy hófehér nadrág volt rajta hozzá pedig egy fekete ing. Alig bírtam levenni róla a szemem. És ahogy észrevettem ezzel nem csak én voltam, így mert ő is eléggé feltűnően megbámult. Hát igen, biztosan kicsit durvább ez a ruhám, mint az eddigiek, még apuék is elképedtek mikor megláttak.

– Szia Nessie! Gyönyörű vagy! – mondta miközben odajött hozzám és egy hatalmas öleléssel fogadott. Mikor megéreztem a belőle áradó mennyei illatot biztos voltam abban ennél finomabb nem létezhet.

– Boldog születésnapot Picilány! – suttogta fülembe minek hatására teljesen libabőrös lettem.

– Köszönöm. Te is nagyon csinos vagy! – jegyeztem meg végül azonban ez elég enyhe kifejezés volt arra, amit gondoltam róla ebben a pillanatban.

– Indulhatunk? – kérdezte.

– Igen, persze. De hova is? – próbáltam egy bájos mosollyal kiszedni belőle, de sajnos nem jártam sikerrel.

– Majd meglátod! Titok – mondta miközben arcán ott ragyogott pimasz mosolya.

– Jó jó! Akkor menjünk.

Kocsival mentünk természetesen, az út nem volt valami hosszú, de nem ismertem. Nem sokkal később mikor megérkeztünk s kiszálltunk az autóból a sötét erdőn kívül mást nem láttam. Aztán Jake megfogta kezem majd átfordultunk a másik oldalra. Ami ekkor elém tárult egyszerűen gyönyörű volt!

Nessie Ruhája