♥ 12. fejezet - Együtt töltött éjszaka

Együtt töltött éjszaka

Jacob szemszöge

Szerencsére sikerült lenyugodnom és nem tettem semmi butaságot, bár meg kell mondanom, hogy nagyon közel álltam ahhoz, hogy megtámadjam Leaht. Nem hiszem el, hogy képes lett volna elárulni engem, hogy elmondta volna a legféltettebben őrzött titkomat. Az volt az egyetlen szerencséje, hogy ott volt Nessie is. Ő volt az egyetlen dolog, ami visszatartott attól, hogy butaságot tegyek. Ha ő nem nyugtatott volna meg, akkor biztos vagyok benne, hogy nekiesem Leah-nak és tuti később megbántam, volna, ha valami nagyobb kárt okozok benne. Nagyon remélem, Nessie nem fog faggatózni. Miután lerendeztük ezt a kis konfliktust, Nessie és én elmentünk sétálni kicsit a partra. Beszélgettünk egy jót, bár nem mertem megkérdezni mi volt Kevinnel, mert nem akartam, hogy megint összevesszünk vagy ilyesmi. Visszamentünk a többiekhez és leültünk a tűz köré, majd meghallgattuk apám történeteit. Már eléggé későre járt mikor eszembe jutott, hogy még meg sem kérdeztem Nessie-t marad-e, La Pushban vagy hazavigyem.

– Nessie, akkor hogyan döntöttél, hazavigyelek, vagy maradsz, La Pushban? – kérdeztem, bár a válasz kicsit később érkezett.

– Hát persze, hogy maradok! Persze, csak ha akarod és nem gond se, neked se Billynek. – Úgy tűnt, mintha kicsit izgatott lett volna. Lehet, azért mert velem lehet? Áááá… Jake miket gondolsz? És egyáltalán hogyan juthat olyasmi az eszébe, hogy gond, ha nálunk van? Akkor érzem a legjobban magam, mikor a közelemben tudhatom.

– Már hogy lenne gond? Engem sosem zavarsz, hiszen ezt tudhatnád már! Billy meg szeret téged, úgyhogy ma nálam alszol! – Bevetettem egy hatalmas mosolyt, ő pedig elpirult kicsit, bármennyire is próbálta rejtegetni én mégis észrevettem.

– Rendben akkor ezt megbeszéltük! És mikor indulunk? – kérdezte. El sem hiszem, hogy ma újra nálam tölti az éjszakát. Eddig is sokszor előfordult, de ez a mai egészen más helyzet.

– Hát nem tudom, de ha gondolod, akkor akár már most is indulhatunk – feleltem.

– Nem is tudom. Kicsit elfáradtam, de ha te szeretnél, akkor maradhatunk – mondta. Tagadhatatlan, hogy én is elfáradtam mára, és persze szívesebben lettem volna vele kettesben.

– Tőlem mehetünk. Én is elfáradtam mára. – Összeszedtem a cuccainkat, hogy minél előbb elindulhassunk.

Elköszöntünk mindenkitől, apám természetesen még nem akart haza menni így ő még ott maradt a többiekkel. Nem tudom azért maradt-e, mert tényleg volt még kedve maradni vagy csak azért, hogy én és Nessie kettesben lehessünk egy kicsit. Ha az utóbbi, ami valószínűbb akkor nagyon kedves dolog volt tőle, bár nem hiszem, hogy ezzel bármennyire is előre juthatnék. Hamar haza értünk és rögtön az én szobámba mentünk. Mivel nem akartam, hogy esetleg Nessie kellemetlenül érezze magát így arra gondoltam, míg ő majd alszik az én ágyamban, én kimegyek a nappaliba, és a kanapén fekszem le.

– Figyelj, ha gondolod, én aludhatok a kanapén is kint a nappaliban, te pedig aludj az ágyamban – mondtam és már éppen kipakoltam az ágyneműket, mikor Nessie megszólalt.

– Nem, figyelj, ne butáskodj, elférünk ketten is az ágyadon, nehogy már miattam azon a kényelmetlen heverőn kelljen aludnod. De ha te nem akarsz mellettem aludni, akkor… – Nem hagytam, hogy befejezze a mondatát. Mi az, hogy ha én nem akarom? Épp ez az, hogy én mindennél jobban szeretném, ha mellettem aludna, ha minden éjszaka az én karjaimban aludna el, és velem ébredne reggelente.

– Aj, Picilány, ne butáskodj már! Miért ne akarnék melletted aludni? Én csupán téged nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, és ezért mondtam, hogy ha szeretnéd, én aludhatok a nappaliban is.

– Nem, én szeretném, ha te is az ágyadban aludnál, és különben sem szeretnék egyedül maradni éjszaka a szobádban! – Mintha némi félelmet hallottam volna a hangjában. Inkább nem feszegettem a témát, mert tudtam, hogy ha én itt vagyok, akkor úgysem eshet semmi baja, mert bármitől és bárkitől megvédeném akár az életem árán is! Ebben teljesen biztos vagyok, voltam és leszek is.

– Akkor ezt megbeszéltük – mondtam és megpróbáltam oldani a hangulatot a szokásos jókedvemmel. Ami mint most is mindig szívből jövő, hiszen miért ne lennék boldog mikor életem értelme, itt van velem és velem is marad egész éjszakára.

– Na, én elmennék fürdeni, ha nem gond. – mondta és már el is indult a fürdőszoba felé. Eszembe jutott egy kisebb megjegyzés, amit nem hagyhattam ki.

– Gondolom, most már nem kell a segítségem? – kérdeztem. Régebben, ami ugye nem is volt olyan régen, mikor itt aludt mindig én segítettem neki, de most már kicsit más a helyzet. Mikor megláttam arcán, hogy megint elpirult, nem bírtam ki hogy ne vigyorogjam el magam.

– Őőőőőő… nem köszi, azt hiszem, most már megy egyedül is. De ígérem, ha mégis segítségre lesz szükségem, akkor te leszel az, akinek szólni fogok. Rendben? – Nyílván ismételten zavarba hoztam, ami mostanában egyre sűrűbben fordult elő, de próbált úgy tenni mintha mi sem történt volna.

– Vigyázz szavadon foglak! – mondtam, mire szó nélkül bement a fürdőbe.

A fránya jó hallásomnak köszönhetően hallottam mindent, ami a fürdőben történt. Hallottam mikor lehúzta a cipzárt a nadrágján, amikor az leesett a földre és kibujtatta belőle hosszú lábait. Majd hallottam azt is, mikor megszabadult utolsó ruhadarabjaitól is és azokat is a földre ejtette. Aztán kinyitotta a csapot és én elképzeltem amint az első vízcseppek végig gördülnek gyönyörű testén. Abban a pillanatban hihetetlen, de féltékenységet éreztem, amiért a víz megérintheti őt, én pedig nem, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan szeretném. Hallottam, amikor felnyitotta a kókuszos tusfürdőjének fedelét, majd azzal kenegette végig magát tetőtől talpig. Elképzeltem milyen lehet végig simítani bársonyos bőrén. Aztán hirtelen arra eszméltem fel, hogy víz már nem folyik, ő pedig felöltözve kilépett az ajtón.

Mikor megláttam nem bírtam megállni, hogy ne nézzek végig csodás idomain. Most is egy vékony pántos top és egy sort volt rajta, ami megmutatta hosszú vékony, ám de nagyon is formás lábait. Megpróbáltam nem túl feltűnően méregetni, de abba hagyni semmiképpen nem tudtam. Úgy döntöttem inkább gyorsan elmegyek és lefürdök én is. Mielőtt bármit mondhatott volna én már a fürdőben voltam, és hogy megpróbáljam kicsit lehűteni magamat hideg vízben fürödtem meg, hátha sikerül elterelnem a gondolataimat, de nem jártam sok sikerrel. Mikor végeztem gyorsan magam köré tekertem egy törülközőt, mert ugye a nagy kapkodásban elfelejtettem alsónadrágot hozni így abban a kis törülközőben mentem ki. Mikor Nessie rám nézett valahogy egészen fura arcot vágott. Még a száját is nyitva tartotta picit. Nagyon mertem remélni, hogy ezt magamnak köszönhetem, hogy esetleg mégis csak tetszem neki, mert nem mintha máskor olyan sok ruhát hordanék, de azért valószínűleg egész más hatást értem el ezzel a törülközős külcsínnel. Gondoltam megkérdezem, az ágy melyik felén szeretne aludni, de akárhányszor szólongattam, mintha meg sem hallotta volna azt, amit mondtam, mintha nem is ezen a bolygón járt volna.

– Nessie itt vagy? Hahóóó! – próbálkoztam újra.

– IIIgen? – kérdezte kissé akadozottan.

– Már vagy két perce beszélek hozzád de, mintha meg sem hallottad volna – közöltem vele a tényeket.

– Ne haragudj, elgondolkoztam kicsit. Mit is mondtál? – kérdezte, és bűnbánóan lehajtotta a fejét. Olyan kis aranyos volt.

– Csak azt kérdeztem, hogy belül vagy kívül szeretnél aludni? Míg eldöntöd addig én, megyek és felveszek valamit – mondtam és ki is vettem a szekrényemből egy bokszert és egy laza nadrágot, majd visszamentem a fürdőbe és felvettem azt. Mikor végeztem rögtön a szobámba mentem és újból feltettem az előbbi kérdésemet.

– Na, akkor belül vagy kívül?

– Őőőő belül – mondta és át is mászott az ágy belső felére. Azután én is befeküdtem mellé. Már péntek óta furdal a kíváncsiság, hogy vajon hogyan érezte magát azzal a pondróval. Úgyhogy úgy döntöttem megkérdezem, végül is csak az a lényeg, hogy megfelelő hangsúllyal és persze ne úgy beszéljek róla, mint a múltkor.

– Még nem is meséltél nekem a pénteki randidról azzal a Kevinnel. Milyen volt? – Nehezen, de a pondró helyett inkább a Kevint használtam.

– Ami azt illeti azért nem meséltem róla, mert látszólag nem nagyon kedveled őt, a másik meg semmi érdekes nem történt. Olyan volt, mint egy randi gondolom… mint az összes többi. Elmentünk megnéztünk egy filmet, aztán ettünk valamit és haza vitt ennyi - mondta de, tudtam, hogy valamit eltitkol előlem. De vajon mit? Mi történhetett még kettejük közt? Nagyon ajánlom annak a srácnak, hogy megtartotta a kellő távolságot Nessie-től.

– Értem. De azért jól szórakoztál nem? – kérdeztem, de igazság szerint kicsit tartottam a válaszától.

– Hát jól elvoltunk, de megmondom őszintén, veled jobban érzem magam. – Válasza hallatán hatalmas kő esett le a szívemről. Szóval velem jobban érzi magát, jobban szeret velem lenni. Ez már csak jelent valamit.

– Ennek örülök! – mondtam, és nem tudtam elrejteni a kiugró örömömet.

– Nem sokára itt a szülinapod. Várod már? – kérdeztem. Kíváncsi voltam, hogy mi az, amire a legjobban vágyik. Ilyenkor szívesen lettem volna Edward helyében, hogy kiolvashassam a gondolataiból.

– Most, hogy mondod, majdnem el is felejtettem a saját születésnapomat! Hogy várom–e? Nem igazán, vagyis ugyan olyan lesz, mint az eddigiek nem? – kérdezte.

– Hát én nem tudom… - mondtam, de az volt az igazság, hogy valójában már minden el lett intézve a születésnapjával kapcsolatban. Alice már megszervezett mindent. Egyedül azt nem tudtam, hogy mi az, amivel meglephetném őt, hiszen mindene meg van.

– Ja persze valószínűleg te nem tudsz semmit, mint eddig egyik szülinapi bulimról sem mi? – kérdezte, majd elkezdett nevetni. Imádom mikor nevet, annyira édes.

– Éééén? Már honnan tudhatnám én, hogy mit terveznek és, hogy terveznek e egyáltalán valamit – mondtam, de már én sem bírtam tovább komoly maradni.

– Tudod mit, hiszek neked! – mondta majd egyszer csak rám kacsintott.

Láttam rajta, hogy valahogy nem találja a helyét pedig már elég fáradtnak látszott. Majd félve bár, de megszólalt.

– Figyelj Jake! – Minden figyelmem felé irányult. Igazán érdekelt mi lehet a probléma.

– Igen, mond csak, mit szeretnél? – kérdeztem tőle. Most már igazán kíváncsivá tett. Próbáltam kicsit oldani benne a feszültséget így küldtem felé egy kedves és bátorító mosolyt.

– Hát én… azt szerettem volna megkérdezni, hogy esetleg oda bújhatnék e hozzád, tudod… – nem akartam hinni a fülemnek tényleg ez volt az, amit ilyen nehézkesen tudott kinyögni? Már hogyne bújhatna hozzám. Ha tudná, hogy azzal milyen jót tenne velem, hogy milyen boldoggá tenne már ezzel is. Nevetnem kellett mikor megpillantottam arcát.

– Picilány, Picilány… hát persze, hogy idebújhatsz! Ezt kérdezned sem kellett volna. Na, gyere te kis butus! – mondtam, de vigyoromat nem tudtam továbbra sem letörölni a képemről.

Miután túljutott a kezdetleges zavarán közelebb jött, de, még így sem mert egészen közel bújni, így bátorítóan magamhoz húztam és szorosan a karjaimba zártam őt. Látszólag eléggé kimerült volt és ennek bizonyítékaként nem sokára el is aludt. Gyengéd puszit adtam a fejére, majd jó éjt kívántam neki.

– Jó éjt Egyetlenem! – Sejtésem szerint ebből már nem hallott semmit.

El sem hiszem, hogy itt van velem, és a karjaimban tarthatom őt. Bőrének bársonyossága és illata az éltető számomra. Mit meg nem adnék azért, hogy örökké így tarthassam a karjaimban, hogy csak az enyém, legyen… csak is az enyém! Bárki azt, mondaná, hogy ez az egész bevésődés dolog csak púp a hátamon, de én nagyon boldog vagyok. Mikor megtudja valaki, La Pushban, hogy ki a lenyomatom tárgya, hogy épp a fajtám ősi ellenségei közül való, teljesen kiakadnak, és nem akarnak hinni a fülüknek s legtöbbjük úgy gondolja, hogy szerencsétlen flótás vagyok. Ezzel kicsit sem értek egyet. Szebbet, jobbat nem is szánhattak volna számomra, mint Nessie. Nem tagadom, ha valaki négy évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy Bella és Edward lánya lesz majd az, aki a világot fogja jelenteni számomra, valószínűleg kinevettem volna és teljesen abszurd és lehetetlen dolognak tartottam volna, az egészet. De amikor először megláttam őt, tudtam, hogy semmi és senki nem számít többé csak ő, a biztonsága és a boldogsága egyaránt. Az sem számított, hogy mi ő valójában csak az, hogy mindig mellette lehessek. Az, az érzés, amit még Bella iránt éreztem abban a pillanatban semmivé vált amint megpillantottam őt. A Bella iránt érzett szerelmem semmi sem volt ahhoz képest amit Nessie-vel kapcsolatban érzek. Erre igazság szerint nincsenek szavak. Akkor érzem igazán jól magam, ha mellette lehetek. Egyre többet gondolkozom azon, hogy mit tegyek ezzel az egésszel. Rengeteget töprengtem, elmondjam e neki egyáltalán, mit jelent ő számomra, és ha elmondom, mégis hogyan tálaljam neki? Attól félek, ha ő nem úgy érez irántam, mint ahogyan azt én szeretném, akkor eltávolodik majd tőlem és azt nem bírnám elviselni. Valószínűleg míg nem látom semmi jelét az esetleges viszonzásnak, nem teszek lépéseket az ügy érdekében. Mikor az órára néztem már hajnal két órát mutatott, így úgy döntöttem ideje aludnom kicsit. Mielőtt lehunytam volna a szemem, gyors pillantást vetettem az ölelésemben alvó lányra, és én is az álmok tengerébe merültem.

Mikor felkeltem, vagyis mikor kinyitottam a szemem Nessie még mindig a karjaimban volt.

– Jó reggelt Picilány! – mondtam és egy hatalmas mosollyal köszöntöttem.

– Jó reggelt! – mondta és úgy láttam ma reggel ő is nagyon jó kedvében van.

– Na, mi van, hol marad a jó reggelt puszim? Régebben mindig megkaptam, ha itt aludtál! – kérdeztem, majd játékosan rákacsintottam.

– Teljesen kiment a fejemből! Ne haragudj! – mondta teljesen komoly ábrázattal, de nem bírta sokáig és végül elnevette magát. Megkaptam az elmaradt puszimat, ami kicsit hosszabbra sikerült, mint egy egyszerű puszi, és ahogyan a végén az ujjaival megérintette ajkaimat. Elmondhatatlanul jó érzés volt, mikor megérintett és már kezdtem reménykedni talán több is lehet ebből, egyre közelebb jött hozzám, de még mielőtt bármi is történhetett volna megcsörrent a telefonja.

– Igen? Mondd apu! – mondta, miközben elég meglepett arcot vágott. Igazság szerint én sem tudtam mit akarhat ilyenkor.

Miután letette a telefont, láttam rajta, hogy elgondolkozott valamin. Végre történhetett volna, valami köztünk erre Edward közbe avatkozik. Egy pillanatra felmerült bennem a kérdés, hogy vajon ez a puszta véletlen műve vagy szándékos közbelépés volt? Többször is megpróbáltam megkérdezni Nessie-től mi történt, de mint ahogyan tegnap most is csak nézett ki a fejéből és olyan volt mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam.

– Nessie! Hahóóó föld hívja Renesmee-t! – Próbáltam valahogyan magához téríteni, már hadonásztam is előtte, hogy valahogyan észrevegyen.

– Jaj, ne haragudj, csak elgondolkodtam. Mit is mondtál? –Láttam rajta, hogy tényleg fogalma sincs arról, hogy miről beszéltem. Vajon mit mondhatott neki Edward, amin ennyire elgondolkodott?

– Szóval azt mondtam, vagyis kérdeztem, hogy mit akart apád? – tettem fel újra a kérdést.

– Igazából csak annyit, hogy mikor megyek haza, nem tudom miért érdekelte, hiszen régebben sem hívogatott ilyesmikért. – Igazság szerint én is furcsálltam egy kicsit bár azért lehet, hogy mégis sejtem mi volt rá az oka. Időközben felkeltem az ágyból és felvettem egy nadrágot.

– Akkor mit szeretnél, mikor induljunk? - kérdeztem.

– Nem tudom, még maradnék kicsit – mondta és mindeközben a padlót fixírozta.

– Rendben. Akkor mit szólnál hozzá, ha kimennénk reggelizni a konyhába? – Felvettem még egy pólót, majd kimentem a konyhába elkészíteni a reggelit. Hallottam, hogy ő is kikászálódott már az ágyból és bement a fürdőszobába és nem sokkal később megjelent a konyhában.

– Na, szóval, akkor mi lesz a reggeli? – kérdezte, ajkait pedig kedves mosolyra húzta.

– Hát mit szólnál egy kiadós rántottához és desszertként egy kis palacsinta, rengetek csokoládé sziruppal? – Tudtam, ennek nem tud és nem is fog ellen állni, főleg ha palacsintáról és rengeteg csokiról van szó.

– Tökéletes! Bár szerintem ezt már tudtad mielőtt megkérdezted. – Kinyújtotta a nyelvét és még hatalmasabb mosoly került gyönyörű arcára.

– Persze, hogy tudtam! Mindent megfigyelek, ami veled kapcsolatos. – Ez teljes mértékben igaz. Ismerem minden mozdulatát, tudom, mikor mosolyog őszintén és mikor csak kedvességből. Tudom, mikor próbál sumákolni. Mindent észreveszek rajta, bár mostanában vannak olyan dolgai, amit nem igazán tudok hova tenni!

– Köszönöm – mondta.

– Ugyan nincs mit! Jó étvágyat! – mondtam, majd letettem elé a tojást és a palacsintát.

Miután befejezte a reggelizést, felállt az asztaltól és bement a szobámba. Elpakoltam és mivel még nekem is fel kellett rendesen öltöznöm vissza indultam a szobámba. Amikor benyitottam, ledermedtem, köpni, nyelni nem tudtam a látványtól, ami elém tárult. Nessie ott állt előttem abban a nagyon rövid nadrágjában és egy melltartóban. Nem volt rajta semmi több csupán az a falatnyi nadrág és a melltartó. Tudtam, hogy azonnal meg kéne fordulnom és kimennem a szobából, de egyszerűen nem voltam képes levenni a tekintetem róla. Egyszerűen gyönyörű volt! Még annál is gyönyörűbb, mint amilyennek képzeltem és még nem is láttam szinte semmit. Nem tudom mióta állhattam már ott, de Nessie hangja amint éppen próbál magamhoz téríteni kitisztította a fejemet. Szegény azt sem tudta hogyan takarhatná el magát, láttam rajta, hogy azt sem tudja hova kapkodjon szégyenében.

– Jacob kimennél? Vagy legalább fordulj el, kérlek! – mondta, de én még mindig ott álltam és csak néztem, mint valami bolond.

– Jake! Hallod? – Végre észbe kaptam és azon nyomban megfogtam magam és egy szó nélkül kirohantam a házból. Muszáj volt lenyugodnom. Nem láthat ilyen állapotban még egyszer. Egyszerűen nem bírtam másra gondolni csak az a kép lebegett előttem amint ott áll és… áhhhh. Meddig bírom még ezt vajon? Egyre jobban kínoz ez az érzés! Annyira szeretem, hogy az már beteges és most, hogy már kész nő lett még jobban megőrülök érte. Napról napra jobban kívánom őt és ez már lassan elviselhetetlenné válik. Akárhányszor meglátom őt, alig bírom ki, hogy ne menjek oda hozzá és csókoljam meg őt, hogy magamhoz öleljem és szeressem őt. Lassan de biztosan bekattanok ettől. Már elég messze jártam a háztól, amikor megéreztem, hogy vámpír van a közelben, de ezt a vámpírt jól ismertem. Edward. Nagyon reméltem nem régóta van itt, és hogy nem hallotta azokat, amiket az előbb gondoltam.