♥ 8. fejezet - Kevin ♥

Kevin

A napok iszonyú gyorsan telnek mióta megbeszéltem Kevinnel azt a bizonyos randit. Igazság szerint fogalmam sincs, hogy várom e vagy sem. Egy részem izgatott, hiszen még sosem volt részem ilyesmiben, de hogyan is lehetett volna mikor még a négy évet sem töltöttem be? Azt viszont tudom, hogy ez az izgalom nem azért van, mert bármi olyasmit éreznék Kevin iránt. Nagyon kedvelem, mert egy iszonyat rendes srác, mindig kedves volt velem és szeretem a társaságát, de ennyi, semmi több.

Ma péntek van, ami azt jelenti, hogy ma van a randim. Alice néni persze már tegnap összeállította mit kell felvennem ma estére. Anyu és apu még mindig nem repdes az örömtől, de azzal nyugtattam őket, hogy ha kell meg tudom védeni magam tőle… mondanom sem kell, hogy ezzel cseppet sem nyugtattam meg őket! Ami Jake-t illeti szóba sem hozta ezt a témát, de látom rajta, hogy ahányszor találkozunk Kevinnel mindig ideges lesz, s bár próbálja takargatni dühét, én mégis észreveszem. Mielőtt eljöttünk volna a suliból Kevin még oda jött hozzám, hogy megadhassam neki a címet hova kell jönnie értem. Az autóban Jake nem szólt semmit. Talán megbántottam valamivel, vagy talán rosszul érzi magát? A harmadik lehetőség pedig, hogy még mindig Kevin a probléma. Már majdnem otthon voltunk, mikor nem bírtam tovább, és muszáj volt megkérdeznem tőle mi bántja.

– Jake egész nap olyan szótlan voltál. Van valami probléma? Ugye nem vagy beteg? – kérdeztem és ő is észrevette az aggodalmat a hangomban.

– Nem Nessie nincsen semmi probléma, és beteg sem vagyok csupán fáradt, ennyi. – De tudtam ez nem minden. Éreztem, hogy van még valami a háttérben, viszont faggatni mégsem akartam.

– Biztos? Ne haragudj, hogy folyton nyaggatlak, csak aggódom érted! Hisz tudod, hogy nagyon fontos vagy nekem. – és ez teljesen igaz volt. Jacob az egyik legfontosabb ember az életemben! Bár mostanában elég furcsa dolgok jutnak eszembe vele kapcsolatban, amit még mindig nem értek, hogy honnan jönnek, de talán majd megbeszélem ezt anyuval vagy apuval esetleg Jasperrel.

– Tudom és örülök, hogy ennyire a szíveden viseled a sorsom, de tényleg nincs semmi baj. Jól vagyok Picilány! – Egy puszit adott a homlokomra, amitől egy bizsergésszerű valami futott át a testemen.

Mikor megérkeztünk bejött hozzánk pár percre, de hamar elment. Köszönésképpen odajött, és mint mindig most is homlokon puszilt, de most hosszabbra nyújtotta, mintha most tehetné, meg ezt utoljára vagy nem tudom. Ami viszont feltűnt, hogy a megszokott hatalmas vigyorok elmaradtak és ez cseppet sem tetszett nekem. Amint tudok beszélnem, kell vele. Mondjuk holnap, hiszen úgyis megyünk, La Push-ba, mert megbeszéltünk a többiekkel egy kis tábortüzezést, talán majd ott lesz alkalmam egy kicsit kettesben lenni vele. Persze a többiek is nagyon hiányoznak. A legjobban Paul és Seth. Annak ellenére, hogy a legelején Paul nem igazán kedvelt engem mivel részben én is vámpír vagyok, most már viszont imádjuk egymást. Mindig jól elvagyunk, Jake után ő a kedvenc farkasom! Az egyetlen, akivel máig nem sikerült össze barátkoznom az Leah. Igazság szerint ő az, aki még csak meg sem próbált közeledni felém, de még a családom felé sem. Úgyhogy biztos nem fog örülni holnap, hogy én is ott leszek, de már nem érdekel. Azon kaptam magam, hogy már majdnem hat óra van és Kevin pedig nyolcra jön értem. Tudtam, hogy Alice és Rosalie néni hamarosan megérkeznek anyuval karöltve, hogy úgymond felkészítsenek az első randimra. Nem is tévedtem, mert amint kimondtam magamban ezt a mondatot már hallottam is a kopogtatást az ajtómon.

– Nessie jöttünk segíteni! – És mind a hárman szó szerint berontottak a szobámba és máris nekiláttak. Alice a sminkemet készítette el, ami nem volt túl feltűnő, de mégis szép, Rosalie a hajamat készítette el enyhén besütötte, így lágy hullámokban omlott a hátamra, anyu pedig a már Alice által kiválasztott ruhát vette elő a gardróbomból. Ami egy fekete csőszárú nadrág, egy piros felső és egy piros magas sarkú cipő volt! A készülődés nem tartott tovább fél óránál és már készen is voltam. Az volt a fura, hogy kicsit sem voltam izgatott, pedig annak kéne lennem nem? Én úgy tudtam, hogy a lányok izgatottan várják az első ilyen alkalmat az életükben, de én nem. Majd apu, Jasperrel és Emmettel karöltve jelent meg a szobámban.

– Szia Nessie! Jöttünk megnézni mit tettek veled! – Ki más lehetett volna, mint Emmett?

– Hát ezt! - mutattam magamra, de még mindig azon járt az eszem, hogy mi baj van velem… vajon miért nem vagyok izgatott a Kevinnel való találkozásom miatt?

– Nincs semmi baj veled drágám! – szólalt meg hirtelen apu. Mostanában egyre többször irritál, hogy apu olvas gondolataimban.

– Akkor mégis miért nem érzek úgy, mint ahogyan normális lenne ebben az esetben? – kérdeztem, mire Emmett és Jasper bácsi kérdő tekintettel néztek ránk.

– Azt érzem, hogy kétségek között vagy, de nem tudom miért. Szóval? – kérdezte Jasper. Apura néztem és rögtön tudta, hogy azt szeretném, ha elmondaná helyettem.

– Nessie azt gondolja, hogy van vele valami gond amiatt, hogy nem érzi magát izgatottnak a ma este miatt. Pedig ez nincs így. Az ok, csupán amiért nem vagy izgatott… – majd Jasper folytatta:

– Az, az hogy nem vagy szerelmes belé! – mondta és mindentudóan elmosolyogta magát.

– Még szép hogy nem szerelmes belé! Miért pont egy ilyenbe lenne szerelmes? – kérdezte apu, de hallani lehetett hangjában némi ércességet.

– Na, ja, eddig is tudtuk, hogy csak azért mész el vele hogy Jacobot bosszantsd ezzel. Nem de? – kérdezte Emmett és arcáról letörölhetetlen volt a kaján vigyor.

– Nem. Már miért tenném? – kérdeztem, bár tudtam, hogy részben igaza van.

– Mert… – de mielőtt folytathatta volna, apuból egy állatias morgás tört fel, Emmett végül folytatta, de nekem úgy tűnt eredetileg nem így hangzott volna ez a mondat. -, szóval, azért amiért a múltkor összevesztetek. – Már nem mosolygott és ebből tudtam igazam volt az előbb. Nem így akarta folytatni a mondanivalóját.

– Hagyjuk inkább ezt a témát rendben? Inkább azt mondjátok meg, hogy hogyan festek? – A tükör elé álltam és figyeltem magam. Tulajdonképpen az elmúlt hónapokban rengeteget változtam, mint külsőleg, mint belsőleg.

– Gyönyörű vagy! – mondta apu, majd homlokon puszilt. Na persze ő elfogult, hiszen az apám!

– Nem azért mondtam, mert az apád vagyok! Hidd el ez így van! Kérdezd meg a többieket. Hidd el, én tudom! – majd a fejéhez érintette az ujját.

– Még szép hogy gyönyörű, hiszen az én unokahúgom! – mondta Emmett, majd oda jött és olyan erősen ölelt meg, hogy ha ember lennék most biztosan összeroppantam volna.

– Nagyon csinos vagy Nessie! – S végül megszólalt Jasper is.

– Ne fényezzetek ennyire, mert még a végén elhiszem! – mondtam, majd egy hatalmas vigyor kíséretében mind a hármójukat megpusziltam.

– Na, lassan itt lesz értem Kevin! Tudom, hogy egyikőtök sincs oda érte, főleg nem te apu, de kérlek, viselkedj vele kedvesen? Oké?

– Megpróbálom – mondta, de láttam rajta, hogy egy kicsit sincs kedve jópofizni Kevinnel, ezután kérdőn tekintettem Emettékre mire ők feltartott kézzel így szóltak:

– Mi nem ígérünk semmit! – Mindketten egyszerre kezdtek el nevetni! Szegény Kevin már előre sajnálom, ha Emmett és Jasper rászállnak, akkor, jaj, neki.

Mikor befejeztük a beszélgetést, csengetést hallottunk. Tudtam, hogy Kevin lesz az így el akartam indulni, hogy kinyissam neki az ajtót, de apu gyorsabb volt. Nem akartam, hogy megijessze vagy ilyesmi. Bár Jake-től sem ijedt meg, igaz annyira nem is volt durva, de apu az más, ő iszonyat félelmetes tud lenni, ha akar. Megvoltak a gyors bemutatkozások és hasonlók, Emmett és Jasper persze elejtett egy-két poént, amik néhol elég durvára sikeredtek, de Kevin mintha fel sem vette volna őket! Mikor már az autóban ültünk megdicsérte a ruhámat és azt mondta nagyon szép vagyok. Jól esett meg minden, de semmi különösebb érzést nem váltott ki belőlem. Egész este Jake-n járt az eszem. Szerintem ezt Kevin is észrevette néha, de nem szólt semmit. Olyan 11 körül értünk haza, már épp azon voltam, hogy kiszállok, amikor hirtelen megszólalt.

– Én jól éreztem magam veled Nessie, nagyon tetszel nekem. – Miközben beszélt egyre közelebb hajolt hozzám. Nem tudtam, hogy most mit tegyek, nem akartam megcsókolni, viszont megbántani sem szeretném. Nem vele képzeltem el az első csókomat. Mikor már majdnem összeértek ajkaink apu kopogtatott az ablakon. Most az egyszer hálát adtam az égnek, hogy az apám gondolatolvasó, biztosan meghallotta az enyémeket.

– Azt hiszem, ideje lenne bejönnöd Nessie! – mondta majd hirtelen Kevinre nézett és szeméből iszonyatos düh sugárzott.

– Szia, Kevin. Köszönöm ezt az estét jól éreztem magam – mondtam, majd gyorsan kiszálltam, és elindultam a ház felé. Apu még mondott valamit Kevinnek, majd utánam jött, Kevin pedig elhajtott.

Mikor beértem mindenki a nappaliban volt. Alice, Rosalie, nagyi és anyu rögtön előttem teremtek és arról faggattak milyen volt az estém, én pedig elmeséltem miket tettünk, de ők további kérdésekkel bombáztak.

– Na és jól érezted magad? – kérdezte anyu.

– Persze – mondtam, de még nekem is feltűnő volt, hogy nem voltam valami meggyőző.

– Nem voltál valami meggyőző. Szóval mégsem volt olyan jó? – kérdezte Alice és arcáról lefagyott a mosoly.

– Nem én nem mondtam semmi ilyesmit. Jól éreztem magam, de nem volt benne semmi extra. Kevin nagyon kedves és helyes srác, de ennyi. Például Jake-kel sokkal jobban érzem magam! – mondtam, Jake említésére mindannyian egymásra néztek, de csak épp hogy egy pillanatra. Ez is elég volt ahhoz, hogy én is észrevegyem. Valahogy mégsem volt kedvem ahhoz, hogy megkérdezzem, miért tették ezt.

– Ha nem bánjátok, én most elmennék fürdeni, aztán aludnék. Ja és holnap Jake-kel és a többiekkel találkozom, rendezünk egy kis tábortüzes összejövetelt.

– Rendben, jó éjt! – mondták egyszerre, majd felmentem a szobámba. Egy gyors fürdés után már az ágyamban is voltam. Mint ma egész nap most is Jacob körül forogtak a gondolataim. Vajon most merre lehet, mit csinálhat? Alig várom a holnapot, hogy megint találkozzunk. Mostanában sokkal többet gondolok Jake-re, mint régebben és nem, hogy többet, de egészen másféle gondolatok futnak át az agyamban róla. Most is, amikor Kevin meg akart csókolni egy pillanatra Jake arca villant be… nem tudom miért. Addig - addig gondolkoztam, míg el nem nyomott az álom. Álmomban La Pushban voltam a tengerparton sétálgattam, mikor Jake oda jött hozzám és…