♥ 24. fejezet - Láng ♥

LÁNG

Egy ideig csak álltam kint a friss levegőn és erősen próbáltam lenyugtatni magam. Hisz majdnem eltörtem a kezét annak a nem is tudok rá megfelelő jelzőt. A hátam mögé pillantva rájöttem, hogy Leah még mindig ott van velem.

– Leah igazán bemehetsz. Már jól vagyok – próbáltam elhitetni vele, de ő nem mozdult mellőlem továbbra sem. Nem sokkal később, úgy döntöttem ideje visszamennem, különben is legalább szemmel tarthatom. Mikor bementünk feszült figyelemmel kerestem a tömegben, miközben visszamentem az asztalunkhoz. Az asztalhoz lépve megláttam Pault és Lilit.

– Haver minden rendben? – kérdezte mikor leültem vele szemben. Ő megért engem, eltudja képzelni min mehetek keresztül, de átérezni még ő sem képes hiszen neki ott van Lili, aki viszont szereti őt, míg engem Nessie észre sem vesz.

– Nem mondanám, hogy minden rendben, de már nyugodtabb vagyok – mondtam. Ekkor megpillantottam a tömegben. Ott táncolt, elbűvölt testének ritmikus mozgása. Ahogyan ringatta csípőjét a dallam vonalán. Ismét meglátva Enriquét, azonnal elfogott a féltékenység, a belülről mardosó gyűlölt érzés. Itt fogdossa a szemem láttára és én nem teszek semmit. Láthatólag jól érezte magát vele, mindig is tudtam, hogy jól tud táncolni, hiszen hányszor láttam amikor Emmettel vagy az apjával tette azt, de az egészen más volt. Ez itt egy idegen férfi, aki nem a kishúgát vagy az unokahúgát látja benne, egy férfi, aki teljesen más szemmel néz rá. Az egész estét végig táncolta, egy pillanatra sem jött vissza az asztalunkhoz. Valamikor hajnal két-három óra felé értünk vissza a szigetre. Nessie egyenesen a szobájába ment és nem beszélt senkivel az úton sem. Én is inkább felmentem és lefeküdtem. Megpróbáltam aludni, de nem ment, amint behunytam a szemem, őt láttam amint ott táncol egy másik férfivel, kísértett az a dühös tekintet, amivel rám nézett. Nem tudom végül mikor, de sikerült elaludnom. Kilenc óra lehetett mikor végre kellőképpen magamhoz tértem és lementem a földszintre. Szinte mindenki a nappaliban volt. Azonnal feltűnt, hogy Nessie nincs jelen, s a többieket megfigyelve furcsán idegesnek láttam őket. Rögtön arra gondoltam, hogy esetleg történt vele valami! – Nessie hol van? – kérdeztem meg végül, s már előre féltem a választól.

– Nem tudjuk, Lili reggel bement a szobájába, de nem volt ott. Kimentünk az apartmanhoz ott sem találtuk, az egész házat átnéztük, nyoma sincs. Arra gondoltunk talán elment sétálni valamerre, a partra vagy nem tudom – mondta feszülten Paul.

– Akkor mire vártok még? Menjünk és keressük meg! – mondtam ellenkezést nem tűrően. Nem is értettem eddig miért nem keltettek fel.

Először a hajóhoz mentem hátha azzal ment el, de szerencsére az ott állt ahol az este hagytuk. – Akkor hova mehetett? – tettem magamban a kérdést. Lili az egyik én a másik irányba indultam el, de továbbra is semmi. Abban reménykedtem, hogy Lili velem ellentétben sikerrel járt. Mikor visszaértem a házhoz hatalmas kő esett le a szívemről, Nessie ott volt a többiek társaságában, épségben. Nem voltam dühös, egyáltalán nem, inkább iszonyatosan féltem, hogy valami baja történt. Hisz mi van, ha a Volturi mégis megtalálta őt és elvitték vagy valami. Először nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet, ha megszólítóm, de végül nem bírtam a kíváncsiságommal és megtettem.

– Merre voltál? – Először nem mondott semmit, már azt hittem nem is fog válaszolni, de aztán mégis felém fordult majd válaszolt.

– Mit érdekel az téged? – Hangja megvető és gúnyos. Még sosem beszélt velem ilyen hangnemben. Meg sem várva a válaszom bement a házba. Néhány perc múltán azonban ismét megjelent a medencénél, most is letaglózott földöntúli szépsége. Nem sokkal ez után pedig megcsörrent a telefonom.

– Igen? – szóltam bele, s a kijelzőre pillantva pontosan tudtam ki van a vonal túlsó felén.

– Szia Jacob, Bella vagyok! Nessie ott van? – kérdezte nyomban.

– Igen itt van. Adjam? – kérdeztem, teljesen feleslegesen.

– Persze, persze – sürgetett.

– Nessie a szüleid. – Átnyújtottam neki a telefont s ő szótlanul elfogadva tőlem arrébb sétált.

Miközben beszélt figyeltem őt. A szomorú arckifejezése pillanatok alatt eltűnt és felváltotta a lelkes jókedvség. Biztosan hiányzik már neki a családja, még nekem is hiányoznak, akármennyire is furcsa. Mélyen a lelkem mélyén gyötör a lelkiismeret furdalás, amiért magukra hagytam őket, és átvertem a legfontosabb személyt az életemben. Tegnap este óta azon töröm a fejem, mi lehet Ness haragjának valódi oka. Azért akadt így ki rám, mert megszorongattam kicsit a barátját, vagy az nem tetszett neki, hogy Leahval táncoltam? Bár nem sok esélyt látok a velem szemben lévő féltékenységre. Főleg Leahra? Hiszen soha nem néztem rá úgy, mint nőre, még akkor sem, amikor még csak egy szimpla lány volt a rezervátumban. Időközben Nessie befejezte a beszélgetést, majd elindult felém, kezében a telefonnal. Egyetlen szó nélkül átadta azt és mit sem törődve velem el is ment.

– Igen? – szóltam bele ismételten.

– Szia Jacob! Minden rendben megy ott? – kérdezte Edward.

– Ami azt illeti igen. Bár volt egy kis összezördülésem Nessie-vel. – Magam sem tudom miért pont neki mondtam ezt el, csak úgy kicsúszott a számon. Hiszen mostanában elég jó volt a kapcsolatunk.

– Akkor mégiscsak jól hallottam, hogy valami nem stimmel vele – mondta, majd pár pillanat töprengés után folytatta – Miért vesztetek össze? – kérdezte.

– Tegnap elmentünk egy kicsit a városba, és bementünk egy szórakozó helyre. Minden jól ment mindaddig, amíg meg nem láttam őt… – kicsit haboztam, nem tudtam elmondjam-e –, a hajó kapitányával táncolni, félre ne érts nem az volt a gondom hogy táncoltak, csupán eléggé udvariatlan volt az a fickó, mire én begurultam kicsit… – Egy ideig nagy csend, amit Emmett hatalmas nevetése tört meg, majd egy nagy csattanás. Gondolom Rosalie megint nyakon vághatta, ami be kell valljam egy kis mosolyt csalt a képemre.

– Értem, nos örülök hogy nem hagytad hogy tiszteletlenül bánjanak a lányommal, de miért van olyan érzésem, hogy itt még nincs vége a dolognak?

– Hát eléggé berágott rám emiatt, aztán hiába próbáltam rávenni, hogy menjünk inkább vissza a szigetre nem mondanám hogy sikerült meggyőznöm. Ott maradtunk és az egész estét vele töltötte. – Minden bizonnyal kihallotta a hangomból milyen érzés lehet ez nekem, de mivel naphosszat a fejemben turkál, ez már nem igazán izgat.

– Értem. Mind tudjuk milyen Nessie, makacs és önfejű, ha akarom, ha nem el kell ismernem, hogy volt kitől örökölnie – vallotta be –, de hidd el hamar megfog békélni, ne kérdezd miért, de rád valahogy nem képes sokáig haragudni.

– Na és mesélj ott mi a helyzet? Tudjátok már, hogy mikor támadnak? – kérdeztem idegesen.

– Ami azt illeti igen, Alice-nek volt egy újabb látomása. Mához egy hétre érkeznek – mondta érzelemmentes hangon.

– És a többieket sikerült összegyűjteni? – Hirtelen átfutott az agyamon a kérdés, vajon megmondaná az igazat? Bevallaná, hogy kénytelenek egyes egyedül szembe szállni a Volturival? Igen mindenki itt van és mellettünk állnak. Nyugodj meg Jacob minden a legnagyobb rendben lesz. Nem adjuk magunkat olyan könnyen. – Persze mintha csakis rajtuk múlna.

– Rendben, de hívjatok, ha bármi változás állna be – figyelmeztettem.

– Úgy lesz, te meg békítsd ki a lányom, de gyorsan! – mondta, látszólag megfenyegetve, de elég jól ismertem már ahhoz, hogy tudjam, valójában mosolyog. – Üdvözlöm a többieket!

– Add át neki az üzenetem! – hallottam Alice csilingelő hangját.

– Alice azt üzeni, idézem: "Vigyázz Leahval!" Bármit is jelentsen ez! Akkor most elköszönök, szia!

– Rendben és köszönöm a figyelmeztetést Alice-nek! – nevettem bele a telefonba, bár fogalmam sem volt mire érthette ezt a mindig jókedvű koboldlány. – Sziasztok. – Azzal le is tettem a telefont. Egyfolytában ez mondat járt a fejemben "Vigyázz Leahval!" Miért kéne vigyáznom vele? Jó tudom elég forrófejű és bunkó, de ezt már megszoktuk tőle… A szóban forgó személyre pillantottam. Mikor tekintetünk találkozott furcsa fény csillant szemeiben. Gyorsan másfelé koncentráltam, s próbáltam rájönni mi is volt ez valójában.

– Mi van haver? Olyan képet vágsz, mint aki éppen haldoklik – próbált ugratni Seth, most azonban nem igazán voltam kapható az efféle baromkodásra. Néha tényleg úgy érzem haldoklom, minden egyes nappal, perccel amit Nessie szerelme nélkül töltök közelebb kerülök a halálhoz. Seth észrevette, hogy most nem igazán vagyok vevő a humorára, így bocsánatkérő szemekkel nézett vissza rám. Egy kis egyedül létre volt szükségem és gondoltam meg látogatom azt a helyet ahol a múltkor Lili rátalált Nessie-re. Leültem az egyik sziklára és közben néztem az előttem elterülő vizet, ahogyan a hullámok verdesik a sziklák oldalát. Mindenhol Nessie-t láttam, ha felnézek az égre a felhőkben is őt látom, ha a tenger tükör sima vizét kémlelem abban is az ő gyönyörű arca rajzolódik ki. Lehetetlen szabadulnom ebből a rabságból. Rab vagyok, mert ez a gyönyörű teremtmény már születése első perceiben visszavonhatatlanul magához láncolt és nincs erőm, sem akaratom ahhoz, hogy elszakadjak tőle. Napról-napra, sőt percről-percre nagyobb bennem a vágy iránta, nem is értem hogyan lehetséges, hogy ez még mindig csak nő és nő… egyáltalán megáll majd valaha? Vagy addig növekszik, míg már nem bírja a szívem és testem elviselni a kínt, mit lelkem másik fele iránti hiány okoz, és aztán egyszer csak szétrobbanok? Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem mikor jött ide Leah, már csak azt vettem észre, hogy előttem áll és mindene csupa víz. Nekidőlt a velem szemben lévő sziklának.

– Szia Jake. Mit csinálsz itt egyes-egyedül? – kérdezte, miközben egyik kezét gyengéden végig húzta a jobb karomon.

– Gondolkodom – feleltem egyszerűen és az imént megérintett kezemet elhúztam tőle. Komolyan mi a fene ütött belé?

– Jake folyton csak agyalsz, ideje volna már egy kicsit pihenned, élvezned az életet – mondta miközben közelebb jött hozzám.

– Nem hiszem, hogy most abban a helyzetben lennénk, hogy önfeledten tudjak szórakozni, és Nessie is ki van akadva rám ismételten szóval… – ellenkeztem mire a szemeiben ismételten haragos fény csillant fel. Hamar rendezte vonásait és ismét a nyugodt és új Leah állt velem szemben.

– Hagyd már azt a kislányt Jake! Miért nem foglalkozol inkább igazi nőkkel? Észre sem veszed hány nőt kaphatnál meg, csupán egyetlen szavadba kerülne… – mondta mézes mázos hangon. Én meg, mi van? Azt hiszem ekkor kezdett bennem összeállni a kép, Leah viselkedése mostanában, Alice figyelmeztetése "Vigyázz Leahval" – visszhangzott ismételten a fejemben Alice hangja. Ám amikor szóra nyitottam volna a szám, hogy elmagyarázzam neki, köztünk soha nem lehet semmi, Leah közelebb jött és még mielőtt felfoghattam volna, mire készül ajkai már az enyémen voltak. Először azt sem tudtam mit csináljak, hogyan szedjem le magamról, hiszen nem akartam megbántani őt, de valahogy a tudtára kellett adnom, hogy ezt felejtse el. Lelöktem magamról, majd rögtön ezután neszezést hallottam nem messze tőlünk. Oldalra fordítva fejem megpillantottam Nessie-t amint… micsoda? Ez meg, hogy lehet?

– NESSIE!!!!!!!!!!!!!! – nem is tudtam mit tegyek, először kinyírjam Leaht amiért ezt tette vagy Nessie-hez rohanjak. Nessie körül egyről a kettőre hatalmas lángcsóvák lobbantak fel. Miután felébredtem az ámulatból azonnal oda futottam hozzá, fogalmam sem volt róla honnan jöttek a lángok, de azt igen, hogy elpusztítja őt. Mikor közelebb értem hozzá akkor észrevettem, hogy a lángok Nessie testéből indulnak ki és egy karcolást sem ejtenek rajta. Közben a többiek is megérkeztek és mindenki szemében a döbbenetet és féltést láttam, hiszen ők is tudták mire képes a tűz egy vámpírral szemben. Ámulva néztük mi történik körülöttünk, eközben néhány fa is lángra kapott, amit persze a fiúk sebesen próbáltak eloltani. Próbáltam segíteni Nessie-nek, a nevén szólítottam, próbáltam hozzáérni, de amint megérintettem hatalmas fájdalom keletkezett a helyén ugyanis benne lehetséges, hogy nem tesz kárt bennem már annál inkább. Szóval a káprázat és a képzelődés kizárva, de akkor mégis mi lehet vele? A lángcsóvák nemhogy csillapodtak volna egyre nagyobbak és nagyobbak lettek. Idővel a lángok elindultak Leah felé és felém. Mikor Nessie szemébe néztem gyűlöletet és fájdalmat láttam csupán, mintha nem is ő lett volna. Aztán mindez egy szempillantás alatt eltűnt s életem értelme eszméletét vesztve összeesett. Azonnal utána kaptam, a karjaimba vettem és a házba szaladtam vele.

– Én beviszem a házba, ti oltástok el a tűzet, nehogy idetaláljon jönni valaki – utasítottam Jaredet és Embry-t. Olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam a fürdőbe rohantam vele. A teste még mindig iszonyatforró volt még az én testemhez képest is. Azonnal a kádba tettem és hideg vízzel próbáltam lehűteni felhevült testét. Bíztam benne, hogy a hideg víz segít majd észhez térítenem, de hiba való próbálkozás volt. Miután a ernyedt teste elérte a megfelelő hőmérsékletet a szobájába vittem és befektettem az ágyba. Mire beértünk Lili és Emily már mindet elrendeztek, hogy nyugodtan pihenhessen. Hálával teli tekintettel néztem rájuk emiatt.

– Mi van, vele jól van? – kérdezte rögtön Lili. Szemeiben könnyek gyűltek, majd lefolytak arcán. Paul azonnal mellette termett és próbálta megnyugtatni. Azt hajtogatta minden rendben lesz, de ebben én voltam olyan biztos. Mi történhetett? Még egyszer átnéztem, hogy nem okozott-e sérülést a tűz, de semmi. A tény miszerint majdhogynem két órája öntudatlan állapotban fekszik és semmire sem reagál nagyon is aggasztott. Egész nap ott ültem az ágya mellett és arra vártam mikor ébred fel. Már hajnal három körül járhatott mikor Lili és Paul belépett szobájának ajtaján. Lili azonnal Nessie mellé ment és az arcát simogatva kérlelte keljen végre fel.

– Haver, ideje volna enned valamit, meg pihenned egy kicsit – mondta mellém állva Paul.

– Köszönöm Paul, de egy falat sem menne le a torkomon – utasítottam el tanácsát.

– Megértem haver, hisz tudod, most már én is átérzem, amit te – és itt jelentőségteljesen Lilire nézett –, de akkor is pihenned kell, fürödj le.

– Úgysem tudnék aludni míg ő itt fekszik, de igazad van, megyek és lefürdöm, addig itt maradnátok, nem akarom, hogy egyedül legyen – kértem tőlük, s tudtam azonnal bele is egyeznek majd.

– Ez természetes – szólalt meg Lili most először mióta bejöttek. Megköszöntem nekik és kiléptem az ajtón, hogy aztán átmenjek a sajátomba. Az ajtóhoz érve azonban olyat láttam, amitől egyszeriben felment bennem a pumpa. Leah a szobám előtt állt, és gondolom engem várt.

– Te meg mit keresel itt? Hm?? Nem volt elég, amit eddig tettél? Mit szeretnél? Hm? – Mindvégig a szemébe néztem és csak úgy ordított rólam a megvetés és a düh. Leah állta a tekintetem, de egy ideig nem jutott szóhoz.

– Én csak… – kezdte, de nem hagytam, hogy befejezze.

– Te csak mi? Gondoltad nem jött össze, hogy Samet elválaszd Emily-től akkor bepróbálkozol nálam? Mi? Mégis, hogy gondoltad? Hogy lehetsz ennyire erkölcstelen és hülye? Mikor fogod már fel, hogy a bevésődés az nem vicc!? – Meg sem várva reakcióját ellöktem az ajtóból és magamra zártam azt. Még sosem viselkedtem egy nővel sem így, de úgy érzem megérdemelte. Biztos vagyok benne, hogy tudta Nessie látni fogja, mit tesz, de akkor is megtette. Megengedtem magamnak egy kád, forró vizet, majd izmaimat ellazítva elmerültem benne. Szükségem volt egy kis egyedüllétre, hogy lenyugodjak és gondolkodhassak. Hogyan fogom ezt kimagyarázni? Egy valami most már biztossá vált számomra, mégpedig az, hogy Nessie érez irántam valamit. Valamit, aminek többnek kell lennie baráti vagy testvéri szeretetnél, különben nem lett volna féltékeny. Amint jobban lesz, minden erőmet arra fogom felhasználni, hogy bebizonyítsam, nekem Ő kell senki más!

(Nessie szemszöge)

Egyre mélyebbre zuhantam és semmi mást nem láttam csak a sötétséget. Szólásra nyitottam volna a számat, de egy hang sem jött ki rajta. Aztán eszembe jutott mi is történt. Jake és Leah… Szóval mégis jól gondoltam, együtt vannak. Jake Leaht szereti és én erről mindeddig nem tudtam. Átvert. Hazudott nekem. Pont Leah? Nem talált mást, egy jóval kedvesebb nőt? De várjunk csak, honnan jöttek azok a lángok? Vagy lehet, hogy csak képzelődtem? Igen minden bizonnyal az lehet. Miért nem kelek már fel? Elfogott a félelem és iszonyatos pánik kerített hatalmába. Mi történt velem? Elveszett az a szemernyi esélyem is, hogy esetleg egyszer valamikor ő is szerethet engem úgy, mint én őt. Iszonyatosan fájt. Fájt elfogadnom, hogy másé a szíve, de még nehezebb volt beletörődnöm abba, hogy az a valaki Leah. Nem tudom mióta lehettem már ebben a feneketlen sötétségben, de kezdtem hangokat hallani.

– Vajon mikor kel fel? – Rögtön felismertem Lili hangját.

– Nem tudom, Lili nem tudom, de mindaddig mellette maradok. – Jake? Hát ő meg mi a fenét keres itt? Éreztem, hogy a testemet ismételten átjárja az a különös forróság. Kinyílt a szemem és megpillantottam őt, amint ott ült az ágyam mellett és a kezemet fogja. Egyre nagyobb volt a forróság. Ugyan ez az érzés kerített hatalmába mielőtt a sötétség elnyelt volna. Arra gondoltam talán én miattam törtek fel azok a lángok, talán mégsem képzelődtem. Tudtam, hogy ha továbbra is itt marad, akkor nem tudok lenyugodni. Valószínűleg ő is észrevehette, hogy megváltozott a hőmérsékletem. A szemébe néztem és minden haragomat beleadtam abba a pillantásba.

– Nessie! Végre felkeltél – mondta mintha mi sem történt volna.

– Tűnj el innen! – mondtam fojtott hangon. Egyre nagyobb erőt éreztem magamban. Ilyen még sosem történt velem.

– Na de Ness! Kérlek! – szólt ismét.

– Eressz el és tűnj innen! Nem akarom, hogy ismét az történjen! Menj! – Felállt és egy fájdalmas pillantás után kiment az ajtón.

– Nessie, kérlek nyugodj meg! Már kiment – kérlelt barátnőm. Éreztem, ahogyan egyre nyugodtabb leszek, és kezdett eltűnni a forróság is ami körülölelte testem.

– Lili! Jake és Leah… együtt… együtt vannak! Őt szereti! Én, én Láttam!