♥ 23. fejezet - Éjszakai kiruccanás és a következmények ♥

ÉJSZAKAI KIRUCCANÁS ÉS A KÖVETKEZMÉNYEK

(Jacob szemszög)

Már eltelt pár nap mióta megérkeztünk erre a helyre. Nem tagadhatom, hogy igazán gyönyörű hely, és az ahogyan Nessie kivirágzott ebben a környezetben, még szebbé teszi számomra. Most is, mint általában, kint ültünk az apartmanban, amikor Lilinek remek ötlete támadt.

– Srácok mit szólnátok, ha végre kimozdulnánk kicsit? – kérdezte, mire mindenki szeme felcsillant.

– Én benne vagyok – vágta rá rögtön Nessie. Igazából én is örültem volna már egy kis kimozdulásnak.

– Szerintem mindenki benne van – mondtam, mire a lányok mind felálltak és bementek a házba.

– Még csak három óra, de a csajok már most elkezdik a készülődést – csipkelődött Paul, amin persze mi srácok jót nevettünk.

– Ugyan haver már csak öt órájuk van elkészülni estig, még a végén kifutnak az időből – mentem bele a játékba erre azonban egy halk morgást kaptam válaszul, a hang irányába nézve meglepetten vettem tudomásul, hogy Leah még jelen van. Leahról jut eszembe, mostanában egyre furcsábban viselkedik. Folyton arra leszek figyelmes, hogy ott van a közelemben, és kedvesen közelít felém. Nem értem mi ütött belé.

– Bocs Leah, nem vettük észre, hogy te is itt vagy – kért bocsánatot Jared, ám ettől Leah csak még dühösebb lett, felállt majd távozott.

– Na, ezt aztán jól megmondtad neki! – jegyezte meg Paul, miközben a kárörvendő mosoly ott bujkált a szája tövében.

Miután még hat óra után sem kerültek elő a lányok, lassacskán mi is beszállingóztunk és elkezdtünk készülődni. Megfürödtem, és nagy nehezen kiválasztottam egy nadrágot és egy egyszerű fekete pólót estére. Mikor kimentem a szobámból a srácokat a nappaliban találtam, de a lányok még mindig sehol. Így leültem a többiek közé és ott vártuk, hogy elkészüljenek. Úgy fél óra múlva lépteket hallottunk az emelet felől mire mind egyszerre fordultunk hátra, ám csak Leah volt, aki lejött. El kell, hogy ismerjem eléggé kicsípte magát. Talán még sosem láttam ilyen öltözetben. Egy élénk, piros ruha volt rajta, ami elég rövidke volt, de nem annyira, hogy közönséges legyen.

– Hát a többiekkel mi van? Elkészültek már? – érdeklődtem.

– Fogalmam sincs. Nem mondanám, hogy odafigyeltem rájuk. – mondta a tőle nem megszokott hangnemben.

Időközben Emily és Kim is megérkezett és természetesen rögtön Sam és Jared karjai közt állapodtak meg. Bárcsak Nessie is hozzám sietne a lépcsőről lejövet. Paul és én már tűkön ülve vártuk mikor pillanthatjuk meg őket. Aztán egyszer csak ismételten cipők kopogása hallatszott, mire mind oda kaptuk a fejünket. Amikor megláttam Nessie-t leesett állal, kővé dermedve álltam meg a lépcső előtt. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek. Mikor lett az én Nessiem ilyen gyönyörű nő? A ruha, ami rajta volt megmutatta milyen tökéletes alakja van. Lágyan simult egyre domborodó kebleire. Nem hiszem el, hogy még mindig meg tudok lepődni azon, hogy milyen csodálatos. A múltkor is a medencénél mikor kijött abban a nem mindennapi fürdőruhában. Az első gondolatom az volt, hogy valószínűleg Alice az őrületbe akar kergetni ezekkel a ruhákkal, amiket vásárolgat neki, mert minden bizonnyal ebben is az ő keze volt. Nem tudom mióta állt már előttem, de hirtelen észhez tértem és kinyögtem valami bók félét.

– Huhh Nessie, nagyon jól nézel ki. – Ennyi tellett tőlem ebben a pillanatban.

– Köszönöm, te sem panaszkodhatsz – mondta viszonzásképp.

Egész idő alatt alig bírtam levenni róla a szemem, annyira elbűvölt a látványa. Végül tudatosult bennem, ha rám ilyen hatással bír, akkor milyen hatással lesz majd a többi férfira, azokra a férfiakra, akik a klubban lesznek? Még belegondolni is borzasztó volt, hogy más férfi érintse rajtam kívül, már azt a Kevin gyereket is alig bírtam elviselni, akkor ezeket, akik itt vannak… Azt hallottam a spanyol férfiak elég temperamentumosak és nagyon szeretik a gyönyörű nőket. Azt biztos, hogy rajta tartom a szemem egész éjjel. Nem telt sok időbe mire megérkeztünk a klub elé. Már kintről hallani lehetett a hangos zenét. Mikor beléptünk az ajtón, táncoló emberek tömkelegével találtuk magunkat szembe. Közel a pulthoz találtunk egy üres asztalt ahol mind elfértünk. Nem sokkal később oda jött az egyik pincér.

– Hozhatok önöknek valamit? – kérdezte tőlünk, de közben mindvégig a lányokon legeltette a szemét, ami sem nekem sem a többi fiúnak nem tetszett. Miután mindenki elmondta mit kér ami Nessie esetében is alkohol volt – pedig hevesen próbáltam lebeszélni róla, de ha ő egyszer valamit a fejébe vesz, lehetetlen attól eltántorítani –, elment, hogy kihozhassa azokat. El kell ismernem, hogy egész jól éreztem magam és úgy láttam, hogy a többiek is. Elsőként Paul és Lili voltak azok, akik felálltak és a táncparkettre mentek. Nem sokkal később Leah közelebb hajolt hozzám és így szólt:

– Jake, nem megyünk táncolni? – kérdezte. Először azt sem tudtam eldönteni, hogy jól hallottam e, aztán ránéztem Nessie-re, majd Leahra és úgy döntöttem miért is ne? Hiszen mostanában egész normálisan viselkedett, Nessie-re sem mondott semmi rosszat mióta idejöttünk.

– Őőő de, menjünk. – Azzal fel is álltunk és egyenesen a táncoló tömeg közé furakodtunk. A zene, ami ment eléggé pezsdítő volt és úgy láttam, hogy Leahra is különös hatással volt. Már táncoltunk egy ideje, amikor észrevettem, hogy egyre közelebb kerül hozzám és néha már eléggé intim testrészeit és hozzám dörgölte, s bár először puszta véletlenként kezeltem, a folytonos megismétlődések miatt azonban rá kellett jönnöm szándékosan csinálja. Nem akartam őt megbántani, de azt sem akartam, hogy félre értse, hiszen én Nessie-t szeretem, nem is tehetnék másképp, hiszen ő a lenyomatom, a nő, akiért létezem. Néha Nessie felé sandítottam, de legtöbbször valahova a tömegbe bámult. Még mindig táncoltunk, ami azt illeti Leah egyre hevesebben. Fogalmam sincs mi lett vele, pillantásom hirtelen egy tőlünk nem messze táncoló párra esett. Kellett pár pillanat, amíg rájöttem, hogy az a pár nem más, mint Nessie és az a spanyol ficsúr a hajóról. Mikor eljutott a tudatomig, hogy mit is látok, hirtelenjében elkezdtem remegni, és ez nem, hogy csillapodott volna, hanem egyre nagyobb és erősebb rángások kísérték, éreztem, hogy a testemet elönti a forróság. Emlékeztetnem kellett magamat, hogy emberek is vannak körülöttem, nem változhatok itt át mindenki szeme láttára. Pedig legszívesebben azt tettem volna, darabokra szaggattam volna azt a senkit. Valahol messziről hallottam, hogy valaki próbál nyugtatni, talán Leah volt az nem tudom, de miután megláttam a kezeit lejjebb csúszni Nessie derekáról elszakadt a cérna és nem törődve senkivel odamentem és megálltam Nessie mögött. Megfogtam a férfi kezét, s nem állt szándékomban elrejteni előle milyen erő lakozik bennem, szorításom hatására felkiáltott minek következtében akaratlanul is mosolyra húzódtak ajkaim. A többiek a hangos zene miatt nem hallhatták. Nem érdekelt abban a pillanatban, hogy fájdalmat okozok egy embernek, sőt minél erősebben szorítottam a kezét annál jobban éreztem magam. Megérdemli! Hogy merte fogdosni Őt? Időközben a többiek is odajöttek. Próbálkozásuk miszerint megpróbálnak lenyugtatni hasztalan volt, még mindig a markomban tartottam a férfi kezét.

– Te meg mégis mi a francot képzelsz magadról? – Felbőszültnek tűnt, de jelen pillanatban ez sem érdekelt. Enrique elég magas volt, de nem volt magasabb nálam. Hiába volt izmos, semmit sem jelentett ez velem szemben, a puszta kezemmel darabokra törhetném a csontjait, ha akarnám… egy pillanatra átsuhant az agyamon hogy akarom-e, de aztán ismét meghallottam Nessie-t.

– Jake mégis mi a fenét csinálsz? – kérdezte. Iszonyat dühös voltam és ezen még az sem tudott segíteni, hogy ő volt az, aki megszólított. Mikor a szemébe néztem haragot láttam benne, de ettől csak még mérgesebb lettem. Hiszen hagyta, hogy ez a szemétláda megtapizza.

– Hogy mit csinálok? Ezt én is kérdezhetném tőled, nem gondolod? – szűrtem a szavakat fogaim közt.

– Táncoltam, ebben mi a probléma? Te nem ezt tetted Leahval? – tette fel újabb kérdését, immáron, gúnyosan.

– Azonnal visszamegyünk a szigetre! - Ellenvetést nem tűrően megfogtam a kezét mire ő visszarántotta azt.

– Én ugyan nem megyek sehova. Még maradni akarok, és a többiek is. Én jól érzem magam, ha te ezzel nem így vagy sajnálom, bár ahogy az előbb elnéztelek, nem aggódom miattad. – Végig a szemembe nézett miközben beszélt. Tudtam, hogy nem fogom tudni elvinni önszántából, de akkor mégis mit tegyek? Nem kaphatom fel a hátamra és cibálhatom vissza a hajóra. Nem is várta meg a válaszomat, hátat fordított nekem és elment azzal a mit tudom én, hogy hogyishívjákkal. Én meg ott álltam, mint valami idióta miközben legszívesebben széttéptem volna valakit.

– Jake, kérlek nyugodj meg! Nem kelthetünk feltűnést! – nyugtatgatott Leah. Megfogta a kezem és kivitt egy kicsit a levegőre, én meg ellenvetés nélkül követtem őt, mert muszáj volt lenyugodnom valahogy.

(Nessie szemszöge)

– Hogy mit csinálok? Ezt én is kérdezhetném tőled nem gondolod? – kérdezte. Hangja pengeélként hasított a fülembe.

– Táncoltam, ebben mi a probléma? Te nem ezt tetted Leahval? – Még ő kér engem számon? Ezt nem hiszem el d,e komolyan. Igaz, hogy nincs köztünk semmi, de azért mégis van egy határ nem? Vagy én gondolom rosszul?

– Azonnal visszamegyünk a szigetre! – mondta már-már parancsolón, mire én még jobban felkaptam a vizet. Nem fog ő nekem parancsolgatni! Már felnőtt vagyok, azt teszek, amit akarok!

– Én ugyan nem megyek sehova! Még maradni akarok, és a többiek is. Én jól érzem magam, ha te ezzel nem így vagy sajnálom, bár ahogy az előbb elnéztelek, nem aggódom miattad – vetettem a szemére. A válaszát már meg sem vártam, egyszerűen hátat fordítottam neki és Enrique-t kézen fogva elmentem onnan.

– Jesszusom Enrique jól vagy? – kérdeztem rögtön amint egy kicsit távolabb értem tőlük.

– Ne aggódj kutya bajom – mondta, s úgy tett mintha valóban csak semmiség lenne az egész –, nem vagyok olyan puhány, mint azt te hiszed! – Még ha nem tudnám, hogy Jacob egy vérfarkas el is hinném neki, hogy esetleg lehetne bármiféle esélye ellene, de így… veszett ügy. – Ki ez az állat? A barátod vagy mi? – kérdezte.

– Nem, nem az. – Sajnos – tettem hozzá magamban. – Csak egy jó barátom, aki néha elveti a sulykot.

– Értem – mondta, s úgy láttam nem igazán rázta meg az előbbi incidens. Felcsendült egy igaz spanyol ritmusú és szövegű dal. Úgy döntöttem nem foglalkozom ma este Jacob Blackkel. Igen is jól fogom magam érezni!

– Megyünk táncolni? – Ezúttal én voltam az, aki megkérdezte.

– Ez nem kérdés "Mi nina bonita" – mondta, majd kézen ragadott és immáron a zenére ringattuk testünk.

http://www.youtube.com/watch?v=0IEG3z7Ze3I

Még szerencse, hogy annak idején, ami nem is volt olyan régen, apu, Em és Jasper bácsi megtanítottak táncolni. Igen jól hallottátok Emmett. Nem is néznénk ki belőle, hogy igazán jó táncos. Így ez a stílus és könnyen ment. Szerettem a társastáncokat. Egészen jól sikerült az, hogy ne a minket figyelő Jake-re koncentráljak, hanem teljesen átadjam magam a zenének. Enrique spanyol származása lévén nagyon jól táncolt. Igaz néha-néha eléggé merésszé vált a helyzet, de jól éreztem magam. Nem gondoltam volna soha, hogy ilyen érzéki is tudok lenni, de valahogy ez a zene és Enrique kihozta belőlem. Már nem tudom hány óra felé járhatott, szinte az egész éjszakát végig táncoltuk Enrique-vel. Azután a jelenet után nem foglalkoztam Jacobbal. Leah persze ennek nagyon örült, mert akárhányszor találkozott a pillantásunk jókat mosolygott magának. Hihetetlenül rosszul éreztem magam a történtek miatt, de nem mutathattam ki a külvilág felé, így az egész estét végig mosolyogtam mintha önfeledten boldog lennék. Ez már a második alkalom amikor Jake és én összevesztünk, ám ez még a múltkorinál is durvább volt. Utálnom kéne, amiért úgy viselkedik velem, mint egy gyerekkel, de nem tudom és ez dühít a legjobban, hogy utálnom, rühellnem kéne mégsem megy. Napról-napra jobban szeretem őt és félek, hogy ez a szerelem, ez az érzés egy nap majd felemészti egész lényem. A szigetre való visszatérés csendben telt legalábbis én teljes csendbe burkolóztam. Miután elértük a partot, egyenesen a házba és onnan pedig a szobámba igyekeztem. Nem volt kedvem senki társaságához, de legfőképpen nem akartam látni amint Leah még jobban rámászik Jake-re. Nem hiszem el, hogy nem veszi észre, hogy senki nem látja mit művel. Nem is akarok abba belegondolni, hogy ez esetleg imponál Jake-nek. Eddig sosem láttam felét bármiféle közelebbi kapcsolatnak, de az is lehet, hogy csupán csak nagyon jól titkolták. Egész éjjel forgolódtam, egyszerűen nem jött álom a szememre. Mit tegyek? Csináljak úgy mintha nem is történt volna semmi? Vagy épp ellenkezőleg, figyelembe se vegyem őt és persze újdonsült hódolóját Leaht? Kitől kérhetnék tanácsot? Már reggel hét órát mutatott az óra és mivel úgysem tudtam volna aludni, kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és már csak azért is kicsíptem magam, hogy miért még magam sem tudom, úgyhogy ne kérdezzétek. Gondoltam, hogy senkit nem fogok lent találni, hiszen mindenki alszik. Gondoltam jót tehet egy kis séta a parton, úgyhogy kimentem. Cipőt sem húztam, érezni akartam a lágy homokot a talpam alatt. A nap sugarai még nem vakítottak oly erősen, de a selymesen lágy homok még így is meleg volt. Találtam egy sziklásabb részt nem messze a szállásunktól. Leültem, a lábam a langyos vízbe lógattam és csak gondolkoztam és gondolkoztam. Nem tudom mióta ülhettem már ott, de egyszer csak Lili hangjára kaptam fel a fejem.

– Ness már órák óta keresünk téged! – szaladt oda hozzám. Órák? Hát így elment volna az idő? Észre sem vettem.

– Nem úgy látom mintha, a többes szám találó lenne – mutattam a háta mögé ahol senki nem volt.

– Márpedig tűvé tettük érted a szigetet. Jacob is bejárta már a környéket, de mégsem talált meg. Kezdett kétségbe esni! – Ja el tudom képzelni. Immáron ott állt mellettem és éreztem, hogy az arcomat pásztázza tekintetével.

– Talán nem keresett olyan nagyon, ha nem lelt rám. Azért annyira nem nagy ez a sziget – mondtam és éreztem, hogy egyre inkább visszatér belém a düh és a harag.

– Ugyan már Nessie! A másik irányba ment ezért nem ő talált meg. Na de gyere, menjünk már! – Megfogta a kezem és felhúzott ülőhelyzetemből.

Mikor odaértünk mindenki az apartmannál volt kivéve Jacobot. Talán tényleg engem keres? – vetődött fel bennem a kérdés. Aztán végül úgy döntöttem nem érdekel.

– Hát te meg merre voltál? – jött oda hozzám Seth és Paul. Velük nem akartam bunkó lenni, hisz ők nem bántottak egy szóval sem.

– A parton, arra – mutattam a helyre ahol az imént ültem –, ott a sziklás résznél.

– Legközelebb azért szólhatnál, hogy elmész. Halálra aggódtuk magunkat miattad! – szidott meg Paul, majd oda jött és megölelt. Igazán jól esett a törődése és az, hogy ilyen sokat jelentek nekik, a barátaimnak. Aztán hirtelen Jake alakja tűnt fel az egyik fa mögül. Sietősen felénk indult. Megpróbáltam nem őt nézni, és nem törődni a jelenlétével. Mikor odaért közénk, oldalról odasandítottam rá. Láttam rajta, hogy vacillált, hogy hozzám szóljon-e, aztán végül mégis beszélni kezdett.

– Merre voltál? – kérdezte. Cseppet sem volt dühös a hangja, inkább mondanám féltőnek. Egy pillanatra átsuhant az agyamon a gondolat, hogy én is kedves leszek vele és elnézem neki a tegnap történteket, aztán végül mégis úgy döntöttem nem adom magam olyan könnyen.

– Mit érdekel az téged? – kérdeztem, majd bementem a házba. Felmentem a szobámba, felvettem egy fürdőruhát és visszasiettem a medencéhez. Jacob is ott maradt és ki se találnátok ki volt rögtön mellette, hát persze, hogy Leah. Nem szóltam egyikkőjükhöz sem, nem mintha régebben különösebben társalogtam volna Leahval. Egész jól elvoltam Lilivel és Paullal. Hirtelen eszembe jutott, hogy mióta itt vagyunk nem is beszéltem a családommal. Épp, hogy befejeztem magamban a mondatot megcsörrent a telefon Jacob zsebében.

– Igen? – szólt bele. – Igen itt van. Adjam? – kérdezte. – Nessie, a szüleid – mondta, majd oda adta a telefont. Tekintetével az enyémet kereste, de én csak elvettem tőle a felém nyújtott mobilt, majd arrébb sétáltam.

– Anyu? – kérdeztem rögtön. Annyira hiányzott már a hangjuk és a jelenlétük.

– Nessie drágám! – mondta örömteli hangon. – Hogy vagy kicsim? – kérdezte.

– Jól, isteni ez a hely. Minden olyan gyönyörű. A szobámat is imádom. – Teljesen belelkesedtem, hogy végre hallhattam őket.

– Hagy beszéljek vele én is! – hallottam a vonal túlsó feléről apám összetéveszthetetlen hangját.

– Kincsem adom apádat. Vigyázz magadra! Szeretlek – mondta, majd átadta a telefont.

– Nessie!

– Szia Apu! Hiányoztok! – csúszott ki a számon.

– Te is nekünk drágám – mondta és elképzeltem, ahogyan mosolyra húzza ajkait.

– Minden rendben otthon? – kérdeztem. Már mióta eljöttünk furcsa érzésem van, de nem tudom hova tenni.

– Persze, nincs semmi probléma. És ott? Minden rendben? – érdeklődött.

– Igen, minden a legnagyobb rendben. Jól érezzük magunkat, csak ti hiányoztok innen – mondtam kicsit csüggedve. A Jake és én összevesztünk részt pedig jobbnak láttam nem megemlíteni.

– Örülök, hogy jól érzed magad!

– Jól van öcskös most már ide azzal a telefonnal! – hallottam Emmett hangját, amitől reflexszerűen mosolyognom kellett. – Hogy van a legkedvesebb unokahúgom?

– Remekül, mellesleg én vagyok az egyetlen unokahúgod! – világosítottam fel s egy jóízű kacaj szaladt ki a számon. Mindig meg tud nevettetni. Beszélgetés közben néha hátra sandítottam. Jake éppen engem figyelt, szemeiben már nyomát sem láttam az elmúlt napokban észrevehető boldog csillogásnak.

Miután beszéltem mindenkivel elbúcsúztam tőlük, de mivel apu még beszélni akart Jake-kel kénytelen voltam odamenni hozzá és átnyújtani neki a telefont. Gondoltam kicsit bemegyek és ledőlök. Befeküdtem az ágyamba, de nem sokkal később kopogásra lettem figyelmes. Nagyon reméltem, hogy nem Jacob az, mert nem voltam még felkészülve arra, hogy beszélgessünk.

– Szia Nessie beszélhetünk? - dugta be a fejét Lili.

– Persze, gyere csak nyugodtan – mondtam, majd felültem és megpaskoltam a magam mellett lévő helyet.

– Nessie, figyelj, én nem akarok beleszólni semmibe, de a barátnőd vagyok, és egyben Jake barátja is. Én nem tudom mi is történt este valójában, de szerintem nem kéne ennyire gyötörnöd őt érte – kezdte.

– Lili mit kéne mondanom?

– Mi történt? – kérdezte. Itt az ideje, hogy kiöntsem valakinek a lelkem, döntöttem el.

– Ajj Lili! Nem tudom, mit tegyek. Iszonyat dühös vagyok rá. De az igazság az, hogy egyáltalán nem Enrique miatt. Tudod nagyon jól, hogy milyen a kapcsolatom Leahval. Már napok óta figyelem őt, és olyan furcsán viselkedett. A gúnyos megjegyzéseit és a lenéző tekintetét már megszoktam, de az, hogy mióta itt vagyunk Jake-kel úgy viselkedik, hogy… nem is tudom. Mindig ott van a nyomában. Állandóan. Olyan kedvesen beszél vele, mint még egész életem alatt nem hallottam, soha! Este pedig olyan közönségesen viselkedett. Láttad hogyan táncolt tegnap Jacobbal? És direkt belevigyorgott a képembe. Aztán jött Enrique és elhívott táncolni. Miért mondtam volna nemet? – Lili nem szólt egy szót sem csak figyelmesen végig hallgatott. Épp erre volt szükségem. – Aztán odajött és megszorongatta szegény srác kezét. És ha eltörte volna? – fakadtam ki, ahogyan felidéztem azt a jelenetet.

– Én teljes mértékben megértelek téged! Leah egy szemét dög! Legszívesebben a hajánál fogva cibálnám végig a szigeten! – ecsetelte ötleteit miközben jókat nevetett. – Na de ez nem azt jelenti, hogy Jake-t kell büntetned. Jó persze nem kellett volna olyan hevesen reagálnia még szerencse, hogy időben le lett állítva még mielőtt nagyobb baj történt volna. – Először azt hittem, hogy tudja, a titkot, amit a Quileute-ok és mi őrzünk, de aztán elhessegettem ezt a gondolatot, hiszen honnan tudná, nem hiszem, hogy Paul máris beavatta volna ebbe a dologba.

– Miért szerinted úgy tett, mint akinek nincsen ínyére Leah viselkedése? – fakadtam ki. Kezdtem elveszíteni a józan eszemet.

– Szerintem őt egyáltalán nem érdekli úgy Leah – mondta teljes őszinteséggel és meggyőződéssel a hangjában.

– Mindegy is hiszen semmi közöm hozzá, mit tesz, csak az bánt, hogy titkolja előttem, és pont vele... pont Leahval.

– Nem ez a te valódi bajod! Szereted igaz? Ne tagadd én látom rajtad, hogy halálosan oda vagy érte! – szegezte nekem a kérdést. Nem volt hát mit tenni, nem tagadhattam az örökkévalóságig.

– Úgy látszik, túl jól ismersz már! – ismertem be, miközben észre sem vettem, hogy a könnyek alattomosan kicsordultak a szememből.

– Igen ismerlek, jobban is, mint azt te gondolnád – mondta majd mélyen a szemembe nézett, mintha mondani akarna valamit. A fülemben zengtek szavai "Igen ismerlek, jobban is, mint azt te gondolnád." Majd amikor meglátta a felismerés fényét a szememben bólintott egyet. – Igen, tudom mi vagy, és azt is, hogy ki a családod, tudok Paulról és a falkáról. – Tátott szájjal néztem rá. Elképesztő volt, hogy milyen nyugodtan ült velem szemben, annak ellenére, hogy tudja, vámpír vagyok.

– Tudod? És hogy-hogy nem félsz tőlem? – kérdeztem megrökönyödve.

– Félni? Már miért félnék a legjobb barátnőmtől? – kérdezte csodálkozva.

– Mert… vámpír vagyok illetve csak félig, de akkor is a családom, ők… és Jacob meg a többiek…

– Figyelj, engem ez nem érdekel, ha érdekelne, nem ücsörögnék itt veled, és nem lennék együtt Paullal, de most már tudom, hogy szeretem őt és vele akarok lenni – fedte fel valódi érzéseit, gondolatait.

– Annyira örülök. És annak is, hogy boldog vagy Paullal. Szerencsés vagy, hogy viszonzásra találtál – mondtam ismételten szomorúan.

– Ne csüggedj Ness, nem tudhatod mit is érez valójában Jacob addig, amíg ki nem deríted. – Igazat adtam neki, ki kell derítenem mi a helyzet vele és velem. Igaz, ha kiderül mégis Leaht szereti borzasztóan fog fájni, de még mindig jobb, mint bizonytalanságban élni.

– Igazad lehet, akkor most megyek és megkeresem Jake-t és kibékülök vele. Aztán, majd idővel kiderülnek a dolgok. Köszönöm, hogy segítettél – mondtam, majd adtam az arcára egy puszit. Együtt kimentünk a többiekhez, de Jake-t nem láttam sehol.

– Paul, nem tudjátok esetleg merre találom Jake-t? – kérdeztem. Pillantása rögtön Lilire esett s kedvesen mosolyogva válaszolt a kérdésemre.

– De Ness, elment arra amerre a múltkor te csámborogtál. – Lilihez lépett majd egy szerelmes csókot adott neki. Hirtelenjében elfogott az irigység, bár én is részesülhetnék ilyesmiben. Miután megköszöntem a segítségét elindultam megkeresni Jacobot. Nagyon izgatott és ideges voltam. Hamar elértem a helyet és már láttam is Jake-t az egyik sziklán ülni. Már épp szaporábbra vettem volna lépteimet amikor megpillantottam a szikla mögül előlépő Leaht. Közeledni kezdett felé majd egyszer csak ajkait ajkaira tette és hevesen megcsókolták egymást. Megfagyott bennem a vér és az első érzést, ami a letaglózottság volt gyorsan felváltotta a düh, a megállíthatatlan féltékenység, gyűlölet. Még sosem történt velem ilyen, olyan hatalmas méreg gyúlt bennem, hogy elkezdett felforrósodni a testem minden porcikája, mintha lobogó tűz lángjaiban állnék. Nem tudom, hogy hogyan, de Jake és Leah észrevettek aztán még valahogy hallottam ahogyan Jacob a nevemet kiáltja, homályos foltokban hatalmas lángcsóvák fellobbanását láttam, aztán elnyelt a sötétség.