♥ 22. fejezet - A sziget ♥

A SZIGET

Már percek óta ott álltunk a hajón és egyszerűen egyikünk sem jutott szavakhoz. Jake-t kerestem a szememmel, ám amikor találkozott a tekintetünk, furcsa érzés kerített hatalmába. Próbáltam megfejteni milyen érzelmek uralhatják most. Még mindig egymást néztük, amikor a hajó „kapitánya” megszólalt.

– Üdvözlöm önöket Isla de los Suenos-on.(magyarul annyit tesz az Álmok szigetén) Kiben köszönthetem Jacob Black urat? – kérdezte. A hajó kapitánya nem volt öreg, sőt még szerintem középkorú sem, a húszas éveiben járhatott. Ami roppant zavaró volt, hogy folyton engem bámult. Nem tudtam elképzelni, mit néz úgy rajtam. Először azt hittem, hogy észre vette a bőröm ragyogását a napsütés miatt, de aztán eszembe jutott, hogy a bőröm csillogása emberi szemmel nem látható. Ezt valószínűleg Jacob is észrevette, a szúrós pillantásaiból legalábbis erre következtettem, az már egy másik dolog, hogy nem értettem ezt a reakciót. Szerettem volna, ha azért teszi, mert féltékeny, mégsem akartam felesleges illúziókba kergetni magamat.

– Én lennék Jacob Black – állt a férfi elé, aki kicsit meg szeppenve nézett fel a majd egy fejjel magasabb Jake-re és ugye nem elhanyagolható, hogy sokkal izmosabb is volt nála.

– Ezt Miss. Cullen küldte önnek. – Átadott egy nagyobb sporttáskát. Vajon mi lehet benne?

– Köszönöm – mondta kurtán.

– Jöjjenek, megmutatom önöknek a szállásukat, mely a maguké az elkövetkezendő két hétben. – Még ha akartuk volna sem tudtuk volna eltéveszteni ugyanis hatalmas volt és ez az egy épület volt a szigeten. Úgy látom Alice nénikém ismételten kitett magáért. Egyszerűen imádom őt!

– Látom, tetszik – jött oda hozzám Jake.

– Hogy tetszik-e? Az nem kifejezés. Miért neked nem? – kérdeztem meglepetten.

– Dehogynem. Még sosem jártam ilyen gyönyörű helyen. – annyira tetszett a lelkesedése, és a boldog mosoly az arcán. Már a bejárati ajtónál vagy inkább mondjam azt, hogy a kapunál álltunk, amikor Enrique – mert később azt is megtudtuk, hogy így hívják –, kinyitotta előttünk a villa kapuját. Nem csak a sziget, de az épület is gyönyörű volt. Minden a legnagyobb luxusban. A házhoz tartozott egy másik épület is, ami kinyúlt egészen a part széléig. Oldalt teljesen nyitott volt és alatta húzódott egy külön elkerített medence. Miután Enrique megmutatta a nappalit, a konyhát, a földszinten található fürdőszobát, felkísért minket a második szintre ahol a szobáink voltak. Bőven volt annyi szoba hogy Jared – Kim, Sam –Emily és Ouil – Claire pároson kívül mindenkinek külön hálószobája legyen. Ami még csodálatosabb volt, hogy mindenkinek külön fürdőszoba tartozott a hálójához. Előre kivoltak jelölve kinek merre található a szobája. Mikor felértünk az emeletre Enrique mindenkit oda vezetett a neki szánt hálóhoz, gyors körbe vezetés után pedig jött a következő. Jacob szobája a folyosó közepénél volt, amikor benyitott Jake ámulattal nézte az elé táruló látványt.

– Ezt nézd Nessie! – Megfogta a kezem és bevitt az ajtón. A szoba igazán kellemes és jól felszerelt volt, akárcsak a többi, de ennél igazán éreztem, hogy eltalálták a hozzá illő stílust. A szoba a barna különböző árnyalataiban pompázott. A közepén pedig egy hatalmas ágy ékeskedett. – Ez kb. tízszer nagyobb, mint az én szobám La-Pushban – lelkesedett.

– Tényleg nagyon szép, gyere, nézzük meg az enyémet is. – Most én fogtam meg a karját és húztam magam után.

– Ez az öné hölgyem – mutatott Enrique a közvetlen Jacob szobájával szemben lévő ajtóra. Kezeimet a kilincsre tettem és egy határozott mozdulattal benyitottam. Egy hang sem jött ki a számon, annyira tetszett. Hogy mi volt az, ami igazából megfogott benne azt nem biztos, hogy meg tudnám mondani. Talán az, hogy ez a szoba megmutatta, hogy mennyit változtam az elmúlt időben, hogy felnőttem. A szobában két szín volt erősen hangsúlyozva, a fekete és a fehér, ami így együtt erős eleganciát kölcsönöztek az amúgy nem giccses helynek. Oda mentem az ágyhoz és lágyan végig simítottam az ágynemű huzatán.

– Látom, nem vagyok egyedül – mondta Jake, először nem tudtam mire céloz, aztán folytatta. – Tetszik igaz? – kérdezte.

– Már hogyne tetszene, nézz körbe, ez valami fantasztikus! – Ráadásul az, hogy te is itt vagy velem… a szobámban… – Persze ezt már csak magamban mondtam, kitudja mit szólt volna hozzá, ha hangosan is megteszem.

– Ha szólsz Alice-nek, biztosan segít ilyenné tenni az otthoni szobádat is – emlékeztetett.

– Igen, efelől szemernyi kétségem sincs – értettem egyet vele miközben alig bírtam visszatartani feltörekvő nevetésemet. – Gyere, nézzük meg a fürdőt is. – kértem. A fürdőszobában szintén a fekete és a fehér volt látható, illett a szobához. Miután átnéztük ezt is, együtt elindultunk megkeresni a többieket. Hol máshol lehettek vajon, mint a konyhában. – Látom, már körbenéztél a hűtőben is. – ugrattam Sethet, aki éppen tömte valamivel azt az aranyos buksiját. Eközben Enrique is megérkezett közénk.

– Uram! – szólította meg Jake-t. Bevallom kicsit fura volt az effajta megszólítás. – Itt vannak a kulcsok, a ház fel van szerelve mindennel, amire csak szükségük lehet az elkövetkezendő két hétben, kint az apartman mögött megtalálják a hajót, amivel eljuthatnak a város kikötőjébe, ha esetleg ott is körül szeretnének nézni az idő folyamán. Én nem tartózkodom ez alatt az idő alatt a szigeten, de ha bármire szükségük lenne ott azon a telefonon – mutatott a hűtő mellett lévő készülékre –, elérnek, csak nyomják meg a kettes gombot. Azt hiszem nekem nincs más dolgom, ha csak nincsen valami kérdésük, kérésük – az utolsó szónál eléggé észre vehetően rám nézett.

– Köszönjük szépen, szerintem innentől boldogulunk egyedül is. – Jake mintha felhúzta volna magát valamin, eléggé modortalanul válaszolt vissza.

– Biztos? – Most teljes testtel felém fordult és a szemembe nézett. Mégis mit kéne mondanom?

– Őőő nem köszönöm, nyugodtan elmehet – feleltem, mire megeresztett egy mosolyt és elindult a kijárat felé. – Körbe jártátok már ezt a hatalmas házat? – kérdeztem a többiek felé fordulva.

– Hát eddig nem igazán sikerült – mondta Paul hatalmas mosollyal a képén.

– Na jó srácok, mi lenne, ha ti körbe néznétek, míg mi lányok – itt Emily végig mutatott rajtunk –, összedobnánk valami vacsorát? – A fiúk nem gondolkoztak ezen túl sokáig, mindenki megpuszilta a párját – már ugye akinek van… – Quil és Sam felkapta a gyerekeket és el is tűntek. Míg Paul gyengéden megérintve Lili arcát kisliccolt a többiek után, Jake egy csábos mosollyal kísérve utána ment. Ezután megláttam Leah arcát, amint engem néz, pillantása végül Jacob hűlt helyét pásztázta. Az első érzésem a sajnálat volt, mivel ő tőle nem köszönt el senki. Ezt azonban gyorsan felváltotta a féltékenység… Néha nem értem magam, de komolyan. Ez a szerelem elég furcsa dolgokra képes az ember józan eszével szemben. Még hogy Leah és Jake… chh… hülye vagy Nessie!

– Szóval szerintetek mit kéne csinálni ezeknek a melákoknak? – kérdezte Emily miközben az ajtóra mutatott, ahol az előbb távoztak a fiúk.

– Én nem igazán tudom miket szeretnek, nem nagyon ismerem még őket – mondta Lili és közben felült az egyik székre, ami a konyha pult mellett volt.

– Hidd el ezek a srácok mindent megesznek ami ehető – mondta nevetve Kim. Érdekes eddig nem is hallottam még őt így nevetni. Úgy látszik tényleg mindenkire jó hatással van ez a kis kiruccanás.

– Na jó akkor mit szólnátok egy kis, nézzük csak – és közben a hűtőben matatott. Ami igaz az igaz, Enrique nem túlzott mikor azt mondta, hogy a hűtő mindennel fel van szerelve, tényleg dugig volt –, egy kis steakhez és hozzá fűszeres sült krumpli? – Mindenki egyetértett az ötlettel. Részemről örültem ennek a választásnak, hiszen a steak az egyetlen húsétel amit boldogan és jó étvággyal fogyasztok. Míg Emily és Kim a húsokat fűszerezték addig én és Lili előkészítettük a krumplit. Így, hogy négyen ügyeskedtünk a vacsin elég hamar el is készültünk vele. Mivel ma már nem igazán akartunk vesződni desszerttel arra gondoltunk, hogy majd kint a medence mellett elmajszolunk egy kis fagylaltot, ugyanis abból is volt dögivel. – Leah, ha megkérlek akkor szólnál a fiúknak hogy jöhetnek enni? – kérdezte kedves mosollyal az arcán Emily. Leah nem válaszolt semmit csak megfogta magát és kiviharzott a házból. – Szerintetek szólni fog nekik? – fordult felénk Emily.

– Hát nem tudom, ha öt percen belül nem érkeznek meg akkor majd én és Lili megkeressük őket – ajánlottam fel.

– Ez a csaj mindig ilyen? – kérdezte Lili.

– Hát, sajnálatos módon igen, mindig – válaszolt Kim.

Mivel Leah csakugyan nem szólt a fiúknak így én és Lili indultunk a megkeresésükre. Nem is kellett messzire mennünk ugyanis a parton szórakoztak a gyerekekkel. Quil és Jake éppen Claire-el játszottak. Olyan aranyosak voltak, és Jake olyan jól bánt a gyerekekkel. Később biztosan lesznek gyerekei. Ez a gondolat kicsit fájó volt. Még ha valamily csoda folytán vele élhetném örökkévalóságom minden napját, akkor sem valószínű, hogy megajándékozhatnám őt egy ilyen csöppséggel. A vacsora nagyon jó hangulatban telt. Mindenki jól érezte magát, kivéve persze Leah ő most is csak gúnyos pofákat vágott, amire az est végére már senki sem figyelt fel igazán.

Mindenki elfáradt a mai nap folyamán, úgyhogy hajnali kettő felé már csak én és Jacob voltunk talpon.

– Ha gondolod nyugodtan menj és pihenj le Jake – mondtam, miután észre vettem, hogy egy hatalmasat ásít.

– Nem vagyok álmos – próbált átverni, ám nem járt sikerrel. Ezért inkább úgy döntöttem én is lefekszem.

– Ugyan Jake, gyere és feküdjünk le. – Csak miután kimondtam, jöttem rá, hogy eléggé két értelmű volt az iménti mondatom, és ezt nem csak én vettem észre mert egy pillanatra Jake is meglepett arccal meredt rám. Szerencsére rájött, hogy nem úgy értettem így elindultunk a szobáink felé.

– Jó éjt, Nessie! – Még hátrafordult mielőtt belépett volna az ajtón és kedvesen rám mosolygott.

– Jó éjt, Jake – mondtam kábultan.

Mielőtt lefeküdtem volna természetesen elmerültem egy kád forró vízben. Segített lazítani kicsit. Miután kiáztattam magam, ami ugye gyakorlatban lehetetlen, bebújtam az ágyamba, de nem igazán akart álom jönni a szememre. Valami erős, nem is tudom, hogyan nevezzem, mintha egy mágnes vonzott volna az ajtón kívülre. Két óra forgolódás után nagy nehezen, de sikerült elaludnom. Mikor felkeltem már jócskán elmúlhatott dél is. Felöltözve és fitten léptem ki az ajtómon és mikor megérkeztem a hatalmas nappaliba, csak Quilt és Claire-t találtam ott, amint éppen valami rajzfilmet néztek.

– Szia Quil – köszöntem mire mind a ketten felkapták a fejüket.

– Szia Nessie – köszönt a kis Claire, azon a kedves vékonyka hangján.

– Ha a többieket keresed, a medencénél megtalálod őket – mondta anélkül, hogy megkérdeztem volna.

– Köszi Quil. – Mint ahogyan azt Quil mondta tényleg mindenki ott volt. Természetesen rögtön Jake-t kerestem a szemeimmel, és hamar meg is találtam, ám nem volt egyedül, mert Leah is ott volt vele, éppen beszélgettek valamiről. Miután észrevette, hogy közeledem felállt Leah mellől és oda jött hozzám.

– Szia, te álomszuszék.

– Szia! – mosolyogtam rá.

– Gyere, menjünk oda a többiekhez – mondta. Mivel láttam, hogy mindenkin fürdőruha van előbb vissza akartam menni a szobámba, hogy felvehessek egyet én is.

– Várj Jake, inkább visszamegyek a szobámba. – Mikor ezt mondtam elég csalódott fejet vágott, aztán folytattam. – Nyugi csak egy fürdőruhát veszek fel. Mindjárt jövök.

– Rendben, de siess! – mondta majd visszarohant a többiekhez. Leah amint oda ért ismét Jake mellett volt. Mi van ezzel a csajjal? Jake-n csupán egy rövidnadrág volt, míg Leahn egy eléggé rikító, piros, nem sokat takaró, kétrészes fürdőruha volt. Meg kell, hogy mondjam, az alakja tökéletes. Annak ellenére, hogy a farkasok mennyit esznek, Leah teste hibátlan volt. A bőre olyan, mint Jaké, bronzosan barna. Inkább gyorsan hátat fordítottam nekik és elindultam átöltözni. Mivel mindegyik fürdőruhám tetszett így kisebb vacillálás után kiválasztottam az egyik feketét, amin enyhe arany vonalak húzódtak. Nem vesződtem sokat a felvételével és már rohantam is vissza a többiekhez. Aztán miután kiléptem a bejárati ajtón megtorpantam. Mi van, ha Jake-nek nem tetszik majd? Hiszen nekem nincs olyan gyönyörű bronzbarna bőröm, mint nekik, igaz nem vagyok olyan fehér, mint a szüleim, de mégis fehérebb a bőröm az átlagnál. Aztán erőt vettem magamon és elindultam a medence felé. Jake pont háttal ült nekem, így nem ő volt az első, aki észrevett. Seth mikor meglátott, hangos füttyszóba kezdett, amitől azonnal rákvörös lettem. Seth és a többiek reakciójára Jake és Leah is megfordult. Először Leah arcát figyeltem amint átsuhan rajta az undor. Talán mégsem volt ez olyan jó ötlet… – suttogtam magamnak. – Aztán megláttam Jake arcát. Mondhatnám azt is, hogy leesett állal figyelte minden mozdulatomat, míg elértem a medence széléhez, de akkor lehet, hogy csak a saját képzelgésemről beszélnék. Miután végre oda értem, Jake még mindig engem nézett. Aztán meghallottam Lili nevetését a háttérből, de még mindig csak Jake-t néztem, ő pedig engem. Paul hirtelen hozzávágott valamit Jake-hez, amitől az mintha egy hipnózisból ébredt volna fel, tekintetét elkapta az enyémtől és pillanatok alatt a medencébe vetette magát. A nap hátralevő részében nagyon jókat szórakoztunk, hülyéskedtünk. Jól éreztem magam, mert Jake is ott volt végig. Miután én csatlakoztam a csapathoz Leah már nem érezte magát olyan jól, el is különült tőlünk. Egyszerűen nem értem mi baja van velem…

(Pár nappal később)

Mióta itt vagyunk minden nap szuperül telik el. Boldog vagyok, hogy eljöttünk ide. Mindenki nagyon jól érzi magát, kivéve Leaht bár ő is csak akkor durcázik be, ha én is megjelenek. Ahogy múlnak a napok Lili és Paul is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Minden nap elmennek kettesben sétálni a partra, egyik nap viszont már kézen fogva érkeztek vissza. Mikor megkérdeztem Lilit a fejleményekről csak sejtelmesen mosolygott, ebből tudtam, hogy több volt már köztük egyszerű kézfogásnál, bár én még annak is örülnék, mármint Jake-kel kapcsolatosan. Kint ültünk az apartmanban, amikor Lilinek támadt egy szuper ötlete.

– Srácok mit szólnátok, ha végre kimozdulnánk kicsit? – kérdezte, mire mindenki szeme felcsillant.

– Én benne vagyok – mondtam rögtön. Alig vártam, hogy kicsit körülnézhessek a városban is.

– Szerintem mindenki benne van – mondta Jake. Nem is tévedett. Mindegyikünk izgatottan várta az estét, ugyanis akkorra terveztük a városnézést. Ami inkább leszűkül egy szórakozóhely felkutatásához. Még sosem voltam ilyesmi helyen, de mindig is imádtam a zenét, a dobok és különböző hangszerek ritmusát. Mivel már öt órát mutatott a ketyegő így én és Lili miután mindketten megfürödtünk, a szobámban készülődtünk. Én egy pántos, kék ruha mellett döntöttem, ami igencsak rövidke volt, de nem tagadhatom, hogy tetszeni akartam Jacobnak. Lili is egy ruhát vett fel, ami hasonlított az enyémhez, de az övének félvállas pántja és lila színe volt. Kivételesen nem sport vagy tornacipőt húztam, hanem az egyik Alice nénikém által vásárolt magas sarkúmat, ami színben passzolt a ruhámhoz. Lili és én úgy döntöttünk, hogy a hajunkat kibontva hagyjuk, az enyém így is hullámos volt így abba már nem kellett különösebben munkát fektetnünk, Liliét enyhén besütöttük és már majdnem készen is voltunk. Feltettem egy enyhe sminket. Épp a számat kentem be egy kis ajakápolóval, amikor Lili megszólalt.

– Ness ne legyél már ilyen ideges! – Ennyire észrevehető lenne?

– Nem vagyok ideges! – Tényleg próbáltam annak tűnni, de őt úgy tűnt nem sikerült megtévesztenem. – Egyébként, nagyon jól áll ez a ruha – mondtam, de persze részben megpróbáltam elterelni a figyelmét.

– Köszönöm, remélem Paulnak is tetszeni fog!

– Ebben biztos vagyok, szerintem akármiben állsz is elé, tetszik neki amit lát – mondtam, és ez nem szimpla nyugtatgatás akart lenni, hanem valóban így gondoltam.

– Hát remélem igazad van. De te se izgulj, biztos tetszeni fogsz neki. – Én meg csak néztem rá hatalmasra nyílt csodálkozó szemekkel. – Ness, te is tudod, hogy kiről beszélek, engem nem tudsz átverni! – Tudtam, hogy felesleges vitatkoznom vele, ez már egy veszett ügy.

– Köszönöm, de én nem hiszek ebben – Ha Jake-ről van szó, mindig pesszimista gondolataim lesznek, kezdett ebből elegem lenni.

Ugyan már, te vak vagy? Mindenki látta, hogy milyen szemekkel bámult téged múltkor abban a fürdőruciban, csak te nem! – Nem tudtam mit mondani, de éreztem, hogy enyhe pír színezi be az arcom. – Na gyere, menjünk a többiek is indulásra készen várnak minket. – Még felkaptam egy kistáskát és elindultunk a nappaliba. Mivel Claire-re és a kis Tomra vigyáznia kellett valakinek Quil itt maradt.

Mikor leértünk a többiekhez Paul és Jake arckifejezése igencsak hasonlított. Mindketten úgy néztek minket, mint akik éppen most pillantották volna meg a világ nyolcadik csodáját. Én és Lili egymásra néztünk és amikor a tekintetünk találkozott szolid mosoly bujkált mindkettőnk ajkán.

– Lili, csodaszép vagy – sétált oda hozzá Paul miközben Jake még mindig mozdulatlanul állt hangtalanul. Hirtelen megrázta a fejét, mintha valamit kiakarna űzni onnan és megszólalt.

– Huhh Nessie, nagyon jól nézel ki – nyögte zavartan, rekedt hangon.

– Köszönöm, te sem panaszkodhatsz – Igazából szívdöglesztően nézett ki. Egy fehér nadrág és egy hozzá igencsak illő fekete póló volt rajta.

(Kicsit később)

Nagy nehezen, de megtaláltuk az állítólagosan legjobb szórakozóhelyet a városban. A zene iszonyat hangosan dübörgött, de akaratlanul is elkezdett a ritmusára mozogni a testem. Elég sokan voltak már bent, de nagyon tetszett. A bárpulttól nem messze volt egy üres asztal ahova mind elfértünk. Pár perccel később egy pincér jött oda hozzánk.

– Hozhatok önöknek valamit? – kérdezte, és közben le nem vette rólunk a szemét. Miután mindenki leadta a rendelését – amin Jacob és én kicsit összekaptunk, ugyanis meg akarta tiltani, hogy alkoholt igyak –, mindenki próbálta felmérni a területet. Persze Jacob ellenkezése ellenére alkoholos italt kértem. Már egy ideje üldögéltünk és iszogattunk amikor Leah megszólalt.

– Jake, nem megyünk táncolni? – Mi van? Ez meg most mi volt? Jake először rám nézett majd így felelt.

– Őőő de, menjünk. – Felálltak az asztaltól és elindultak a zenére ringatózó tömeg közé. Onnan ahol én ültem jó volt a rálátás mindkettőjükre. A zene, ami épp ment eléggé ütemes és vérpezsdítő volt. Próbáltam nem egyfolytában őket figyelni, de egyszerűen nem bírtam parancsolni a szemeimnek. Időközben már a többiek is elmentek táncolni én voltam ott és Emily-ék. Egyik alkalommal, amikor éppen őket néztem találkozott a pillantásom Leahéval. Ajkait kárörvendő mosolyra húzta majd még közelebb ment Jacobhoz ezzel egyre jobban összesimulva. A testük együtt ringott a zene ütemére, teljesen eggyé válva. Amit akkor éreztem leírhatatlan volt, valami iszonyatosan erős érzés kerített hatalmába. A legrosszabb mégis az volt, hogy Jake-t ez egyáltalán nem izgatta. Igaz néha amikor Leah keze intimebb helyekre tévedt elvette onnan, de a távolságot nem növelte maguk között. Mélázásomból egy ismerős hang szakított ki.

– Szia, emlékszel rám? – kérdezte az a srác, aki ideutazásunk idején körbe vezetett minket a házban, Enrique.

– Igen persze hogy emlékszem – mondtam, de továbbra sem tudtam levenni a szemem a Leah – Jake párosról.

– Mi ez a hirtelen tegeződés? – kérdeztem, de közben megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra.

– Hát most nem dolgozom, különben sem vagyok sokkal idősebb nálad – vallotta be egy csibészes mosollyal az arcán. Egész helyes, ahogy jobban szemügyre vettem.

– Igen? Miért hány éves is vagy? – kérdezem.

– Huszonegy. Gondolom, már te is túl vagy a tizennyolcon. Vagy tévedek? – kérdezte.

– Nem, nem tévedsz, már nagykorú vagyok.

– Táncolunk egyet? – kérdezte, miközben az egyik kezét felém nyújtotta. Először nemet akartam mondani, de amint ismételten Jake-re és Leahra néztem, akik még mindig táncoltak, megváltoztattam a döntésem.

– Menjünk. – Azzal felálltam én is az asztalunktól, egy ivásra lehúztam a poharamban lévő piát és a táncolók közé vetettük magunkat. Elég közel voltunk Jacobékhoz, de megpróbáltam nem velük foglalkozni. Leah és az én tekintetem folyton találkozott és még mindig ugyan az a felsőbbrendűség áradt belőle. Enrique elég jó táncos volt, de valahogy nem tudtam igazán beleélni magam ebbe az egészbe. Tánc közben egyre szorosabban simult hozzám, néhol már kellemetlenül. Keze a derekamról elkezdett lefelé csúszni és aztán minden olyan gyorsan történt.

Jake észrevette, hogy én is a táncolók között vagyok és hirtelen olyan harag gyúlt a szemében, mint amilyet eddig sosem tapasztaltam. Pillanatok alatt ott termett mögöttem és már csak Enrique fájdalmas hangját hallottam. Akkor vettem észre, hogy Jacob éppen azt a kezét szorította vasmarkába, ami az imént a derekamon volt. Láttam, hogy már egyre erősebben szorítja, attól fértem, hogy eltöri.

– Jake mégis mi a fenét csinálsz? – kiabáltam. Iszonyat dühös voltam rá, amiért így viselkedik, végülis semmi köze ehhez az egészhez, főleg azok után, hogy ő hogyan riszálta magát Leahval. A hangomra hirtelen felkapta a fejét és a szemembe nézett. Először vad düh és harag lángolt benne aztán miután meglátta az arckifejezésem…