♥ 21. fejezet - Indulásra fel! ♥

Indulásra fel!

(Jacob szemszöge)

Még mindig ott álltam előttük, persze most már emberalakot öltve ők pedig feszült pillantásaikkal várták a magyarázatomat.

– És mit terveznek Cullenék? – kérdezte sürgetően Sam.

– Ez az, ami a legjobban aggaszt. Nem akarják, hogy részt vegyünk a harcban, már ha arra kerül sor, ami most ezer százalék – vezettem fel a tényeket.

– Akkor mégis miért akarják, hogy kimaradjunk belőle? Különben meg ezt nem ők mondják meg, ha emberek élete forog kockán akkor ránk is tartozik az ügy. – Jól tudtam, hogy így vélekedik majd a dolgokról és igaza is van, így kellene cselekednünk, nekem mégis Nessie biztonsága a legfontosabb, fontosabb bármely más ártatlanénál.

– Harcolni fogunk és kész! – jelentette ki Paul.

– Én aztán biztosra vehetitek, hogy nem viszem megint vásárra a bőröm azért a vámpír szukáért! – Leah mondata nem csak engem hozott ki a sodromból, hanem a falka többi tagját is. Paul egész közel állt Leahhoz és egyenesen a szemébe nézett, amitől ugyan a mi drága és vakmerő Leahnknak szeme sem rebbent.

– Leah, ha még egyszer a szádra veszed Nessie-t esküszöm, hogy nagyon megbánod! Eddig tűrtem a bunkó és szemét megjegyzéseidet és nem tovább! – A testemet átjárta a forróság és éreztem, hogy egyre nagyobb remegések mennek végig a testemen. Sam elindult felém, tudtam, hogy csak meg akar nyugtatni ám semmi szükségem sem volt minderre. Elég volt arra gondolnom, miért jöttem ide, mégpedig, hogy meggyőzzem őket arról, el kell utaznunk, itt kell hagynunk a rezervátumot egy időre. – Leah nyugodj meg, nem kell feláldoznod magad senkiért. Ugyanis se te sem mi nem leszünk Forks közelében a Volturi eljövetelének idején. – Leah ugyan egy szót sem szólt, a többiek tekintete viszont annál inkább.

– Ezt mégis, hogy érted Jacob? – kérdezte Sam.

– Cullenék azt akarják, hogy utazzunk el mind. – Szavaim hallatán egytől-egyig leesett állal figyeltek.

– Mi az, hogy utazzunk el? Megőrültek? – Sam egyre idegesebb lett.

– Ami azt illeti én sem akartam bele menni először, de… aztán Edward elmondta, hogy abban az esetben sem biztos a győzelem, ha ismét idehívják a barátaikat, ezért azt akarják, hogy Nessie elmenjen innen. Tudják, hogy egyedül nem tudnák rá venni a távozásra és hát bevallom, én sem tudnék távol lenni tőle és egyébként is kell lennie mellette valakinek, aki megvédi őt, ha kell.

– Akkor menj te egyedül – szólalt meg ismételten Leah.

– Azt hiszed én erre nem gondoltam? De Cullenék szerint nektek is jönnötök kell – mondtam.

–Mi van talán Edward és a drága Bella nem meri kettesben hagyni veled a kis Nessie-t? – Ez a csaj azt hiszi, csak viccelek? Komolyan mondom, ha nem hagyja, abba megölöm.

– Leah most aztán már tényleg fogd be a szád! – Sam az alfa hangján szólt, így Leah nem tehetett mást, csendben maradt. Jobban is tette, nem hiszem, hogy vissza tudnám fogni magamat, ha tovább jártatja a száját.

– Szóval, Edward azért akarja, hogy mind menjünk, mert így nagyobb esélyünk van megvédeni Nessie-t. Én mondtam neki, hogy ezt nem erőltethetem egyikkőtökre sem. Alice azt mondta, hogy még ők sem tudják hova megyünk, de annyit kért az utazási irodától, hogy nagyon szép hely legyen, valahol a tenger mellett. Mindenkinek foglaltak jegyet, még Kimnek, Claire-nek, Tomnak, Emily-nek – Paul arcán, jól látható volt az izgalom, várta vajon Lili neve is szerepel-e a felsoroltak között. –, és igen Paul Lilinek is. Úgy tűnt Sam elgondolkodik a hallottakon és a homlokát tarkító ráncokból kivehetően erősen vacillált a józanész és a kötelesség közt. Végig nézett a falka összes tagján Emily-n és a kis Tomon, majd végül felém kapta tekintetét. Nem tudom mit láthatott az arcomon, de mintha az segített volna eldöntenie a választ.

– Mindenki nevében nem beszélhetek Jacob, de én és a családom veled és Nessie-vel tartunk, és ha szükség van rá, megvédjük őt. – Nem igazán tudtam hirtelen mit mondhatnék.

– Én veled tartok, ez nem kétséges! – Paul odajött hozzám és barátian a vállamba bokszolt.

– Köszönöm mindkettőtöknek!

– Én is megyek. – mondta rögvest Seth.

És én is. – Quil.

– Mi is veled tartunk. – Végül mindenki beleegyezett az utazásba, kivéve egy valakit. Leah.

– Leah döntsd el, jössz vagy maradsz? – állította választás elé Sam. Leah nem válaszolt rögtön, erősen gondolkodott vajon mit tegyen. Igazából szerintem egyikünket sem izgatott különösebben az, hogy jön-e vagy marad mi több talán a többségünk még örült is volna a maradásának.

– Megyek. – Nem is mondott többet, de mi sem kérdeztük őt a továbbiakban.

– Holnap fél kilenckor indul a repülőgép, úgyhogy nyolcra reptéren kell lennünk. Én még előtte természetesen elmegyek Nessiékhez és elbúcsúzom tőlük, ha esetleg nem úgy alakulnának a dolgok… – Ezelőtt öt évvel nem gondoltam volna, hogy így fogok érezni, de fájt abba belegondolnom, hogy esetleg Edward, Bella és a többi Cullen meghalhat. Nem csak azért éreztem, így mert Nessie a lenyomatom, hanem mert időközben megismertem mindegyikőjüket, rájöttem ők igen is mások, mint a többi vérszívó, akikkel eddigi életünk alkalmával összefutottunk.

– Rendben mind ott leszünk. Azt azért lehet tudni, hogy mennyi időre megyünk? – érdeklődött Sam.

– Edward azt mondta a pontos időt nem tudja, de úgy nagyjából két hét – adtam meg a várt választ.

– És hogyan tartjuk majd velük kapcsolatot? – kérdezte Seth.

– Gondolom telefonon. De természetesen a hely nevét sosem szabad megemlítenünk nekik, mert akkor a Volturi megtudja, hol vagyunk. Még egy valamit elfelejtettem megemlíteni, ami nagyon fontos! – Mindenki feszült figyelemmel várta mit fogok mondani. – Nessie nem tudhat róla, hogy valójában mi is az oka az utazásunknak. Edwardék azt fogják mondani neki, hogy születésnapja alkalmából kapja ezt az ajándékot, különben nem tudnánk elvinni innen.

– Rendben, akkor szerintem mindenki menjen haza és csomagoljon össze, én addig elmegyek a tanácshoz és elmondom nekik a fejleményeket.

– Még egyszer köszönöm mindenkinek, amiért mellettem álltok és segítetek megvédeni Nessie-t.– Tudtam, hogy nem könnyű itt hagyniuk mindent, de mégis megteszik értem, értünk.

– Ez természetes. Ő a bevésődésed tárgya, a dolgunk az, hogy segítsünk, ha bajban van – mondta Sam. Ezzel lezártnak tekintette a témát s azonnal elindult a vének tanácsához.

– Akkor este találkozunk Samnél. – Ez után első dolgom volt hazamenni, ugyanis egy valakinek még be kellett számolnom a terveinkről, mégpedig apámnak.

Szerencsére apám teljes mértékben megértett, mint eddig minden döntésemmel, ezzel is egyetértett. Miután elmeséltem neki a történteket a szobámba mentem és összepakoltam magamnak pár ruhát. Mivel mostanában az én ruhatáram is Alice keze alá került így egyre több volt belőlük és mind elegáns és méregdrága volt. Visszautasítani nem tudtam, mert nem akartam őt ezzel megbántani és a legtöbbjük tényleg tetszett. Mivel valószínűleg egy eléggé meleg és napsütötte helyre megyünk semmi melegebb és vastagabb ruhát nem viszek, nem mintha mínuszokban több ruhára lenne szükségem egy nadrágnál s arra is csak azért, hogy azért még se legyek pucér. Tudtam, hogy mi a valódi oka a távozásunknak, de Nessie érdekében és, hogy valójában elhiggye, hogy szórakozni megyünk, erőt kell vennem magamon és jókedvűnek kell lennem. Ki tudja, lehet, hogy még sikerül tényleg jól éreznem magam, hisz Nessie-vel leszek. Sajnos lefekvés előtt még el kellett mennem Samhez. Ma este lesz, az utolsó járőrözésünk mielőtt elmennénk.

(2 órával később)

A járőrözés alkalmával semmi probléma nem lépett fel. Nagyon remélem, hogy ez így is marad legalább addig, míg vissza nem jövünk. Már hajnali négy órát mutatott az órám, amikor megszólalt a telefonom. Edward hívott.

– Igen? Valami baj van? – kérdeztem rögtön, lehet, hogy máris késő?

– Nem Jacob nyugodj meg, nincs semmi baj, csak arra akartalak kérni téged és a falkát, hogy még elutazásotok előtt találkozhatnánk, ott ahol baseballozni szoktunk. Mit szólsz?

– Persze. Mikor? – kérdeztem.

– Mit szólnál 10 perc múlva?

– Rendben, akkor megyek és szólok a többieknek. – Vajon mit akarhatnak még mondani nekünk?

– Köszönöm Jake. Akkor 10 perc múlva. Szia…

– Szia… – S a vonal megszakadt.

Miután letettem a telefont, nem vesztegettem az időt az ajtóra, inkább kiugrottam az ablakomon és már rohantam is Samhez. Bekopogtam és nagymeglepetésemre hamar kinyílt az ajtó, lehet ők sem tudtak aludni.

– Hát te Jake mit keresel itt? Valami baj van? – Hát persze ő is rögtön a legrosszabbra gondol.

– Nem, csak az előbb hívott Edward és azt kérte találkozzunk velük a baseball „pályán”.

– Rendben akkor menjünk és szóljunk a többieknek is. – Mindenki rögtön jött, nem kellett különösebben magyarázkodnunk, kivéve persze Leahnak. Mire oda értünk ők már persze ott vártak ránk. Mindenki kivéve egy valakit… Nessie.

– Ne aggódj Jacob, Nessie nincs egyedül, egy jó barátunk vele maradt – mondta Edward. Mi gyorsan a fák rejtekébe bújva visszaváltoztunk s immáron emberi alakot öltve léptünk ki ismét eléjük. Mára már Sam is megbízott bennük, teljes mértékben. Szemernyi félelem nélkül járt-kelt köztük ember alakjában. Most i,s mint mindig Dr. Carlisle állt elő és ő volt az, aki elkezdte a társalgást.

– Köszönöm szépen a családom nevében is azt, hogy eljöttetek. – Sam erre csak egy bólintással jelezte, folytassa csak. – Gondolom, kíváncsian várjátok mi az oka annak, hogy ide hívtunk titeket. Nos, csak szerettünk volna köszönetet mondani nektek, azért amiért képesek vagytok hátrahagyni az otthonotokat, még ha csak egy időre is azért, hogy az unokám biztonságban legyen. – Sam épp meg akart szólalni mikor a doktor jelzett neki, hogy előbb hagy fejezze be. – Nem tudjuk, hogyan fogjuk ezt majd meghálálni nektek, de remélem lesz rá még alkalmunk. – Mi most ez komoly? Még ők maguk sem hisznek a győzelmükben?

– Már miért ne lenne esélyük? – kérdeztem miközben néhány lépéssel közelebb mentem hozzájuk.

– Nem tudhatunk semmit sem biztosra. – felelt színtelen hangon. S ezután Carlisle helyett Edward kezdett el beszélni.

– Tudom ez esetleg elcsépeltnek fog hangzani, de nagyon hálás vagyok nektek, amiért ezt megteszitek a lányomért. Ha esetleg van valami, amit megtehetek, értetek csak szóljatok. – Miközben beszélt tekintetét végig futtatta rajtunk. Egyikünk sem szólt egy szót sem. Én azonban kérni akartam valamit.

– Én kérnék valamit. – Mindenki figyelme felém irányult, még a falka tagjai is feszülten várták mit fogok mondani.

– Hallgatlak – mondta Edward.

– Nem tudok mindenki nevében beszélni, de Nessie és az enyémben igen. Mi csak annyit kérünk, hogy mire visszajövünk mind itt legyetek, és ha lehet, akkor még a szöszi is maradjon életben. – kértem mire mindenkinek mosolyra húzódott a szája még magának az említett szőkeségnek is.

– Azt hiszem, ezzel mi is megelégednénk – szólalt meg most először Paul.

– Ígérem, mindent megteszek, hogy teljesítsem a kéréseteket – mondta Edward.

– Mégis hova megyünk holnap? – kérdezte Leah, amiért persze mindenki csodálkozva nézett rá, ugyanis ő nem igazán szokott szóba elegyedni velük.

– Azt mi sem tudjuk biztonsági okokból, de abban biztosak lehettek, hogy nagyon szép hely lesz, és jó meleg van, mindig süt majd a nap, közel lesz hozzá a város és jókat szórakozhattok majd – felelte elbűvölő mosollyal az arcán Alice.

– Jacob! – szólalt meg egy olyan hang, amit nem minden nap hallok, legalábbis nem ilyen modorban. Meg sem tudtam szólalni, csak néztem és vártam, hogy folytassa.

– Kérhetnék tőled valamit? – Kikerekedett szemekkel álltam előtte és csak egy bólintásra futotta. – Tudom, hogy a mi kapcsolatunk nem valami felhőtlen, de azt még te is beláthatod, hogy Renesmee nagyon fontos számomra. – Ebben igazat kell adnom a szöszinek, egy dolog van, ami közös bennünk, mégpedig a Nessie iránt érzett szeretetünk, még ha teljesen más meglátásban is. – Szeretném, ha míg távol vagytok, boldoggá tennéd, illetve tennétek őt. Ha nem gondol ránk olyan sokat talán könnyebb lesz neki ha… – Ennél a mondatnál eltorzult az arca, fájt belegondolnia. – Érezze jól magát, hiszen ez lesz az első ilyen alkalom, amikor kimozdul otthonról. – Próbált megereszteni egy mosolyfélét s emiatt az én ajkaim is széles ívbe szaladt.

– Szöszi, megígérhetem, mindent meg teszek azért, hogy Ő jól érezze magát. – Egyetlen bólintással reagált minderre.

– Azt hiszem mindent megbeszéltünk. A kapcsolatot majd telefonon tartjuk, de ne felejtsétek el, a hely nevét soha nem említhetitek meg. – figyelmeztetett még egyszer Edward. – Akkor azt hiszem jobb, ha mi megyünk, nyolc órakor találkozunk a repülőtéren. Elköszöntek majd hátat fordítottak és szélsebesen távoztak.

Én gyorsan haza mentem, megfürödtem, átöltöztem és mivel már semmi dolgom nem volt indulás előtt csak ültem és néztem ki a fejemből.

– Na, jó ezt nem bírom. – Szép most már magamban beszélek.

Inkább felálltam összeszedtem a cuccom és elindultam a Cullen villa felé.

(Renesmee szemszöge)

– Mi volt ez az egész Nessie? – kérdezte apu.

– Nem tudom, egyszerűen csak – hirtelen mindenki felénk kapta a tekintetét –, néha olyan szomorúnak tűntök, aggódóak vagytok és valahogy megjelentek a fejemben.

– Jajj kincsem, csupán a holnapi utazásodról van szó, még sosem voltál távol tőlünk legalábbis ilyen hosszú ideig biztosan nem. Hiányozni fogsz! – felelte anya. Hangjában felismertem meghatódottságát.

– Ti is nekem higgyétek el! Ne haragudjatok, amiért megijesztettelek benneteket – néztem a szüleimre.

– Semmi baj drágám, de most már ideje volna lefeküdnöd egy kicsit – figyelmeztetett anyu. Igaza volt, ahogy megemlítette nyomasztó fáradság tört rám és mivel az utat nem állt szándékomban végig aludni, úgy döntöttem lepihenek kicsit.

– Rendben, de hat órakor keltsetek fel oké? – kértem, bár jól tudtam, hogy képtelenek lennének megfeledkezni róla, a bennem burjánzó izgalom azonban mégis türelmetlenné tett.

– Természetesen – bólintott apám, kedves mosollyal arcán.

Mielőtt felbaktattam volna a szobámba mindenkit végig ölelgettem és puszilgattam. Mikor felérve a szobámba azonnal bedőltem az ágyba és nem sokkal később elaludtam. Reggel anyám és apám simogatásaival ébredtem.

– Jó reggelt! – rikkantottam, izgatottságtól mámorosan.

– Jó reggelt édesem – köszöntöttek. Oldalra pillantva megláttam az ágyam mellett tornyosuló hatalmas bőröndöket, amiket Alice pakolt be nekem.

– Nyugodj meg már minden készen áll az utazásra. Menj és zuhanyozz le a ruhádat már oda készítette Alice a fürdőszobába.

– Köszönöm, akkor sietek – Kipattantam az ágyból s egyenesen a fürdőszobámba indultam. – Lent találkozunk – mondtam miközben megnyitottam a vízsugarat. Gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a hajam. A törülközőt magamra tekerve mentem be a szobámba. Egy gyors hajszárítást terveztem, ám amikor be akartam kapcsolni a hajszárítót, az mégse mukkant. – Tönkre ment volna? – kérdeztem magamban. Mindegy megyek és elkérem Alice nénikémét. Úgy ahogy voltam egy szál törülközőben mentem ki a szobámból egyenesen Alice szobájába tartottam, amikor megláttam Őt a lépcsőnél állva amint éppen engem figyel. Miután tekintetünk találkozott, fejével felém biccentett, majd bement a nappaliba. Ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig törülközőbe csavarva állok, mely még a combom közepéig sem takarja testem s mindezt az ő szeme láttára. Mondanom sem kell, hogy olyan piros lettem, mint egy paradicsom. Inkább visszamentem a szobámba és gyorsan felöltöztem. Az egyik új ruhámat vettem fel. Barack színű egyrészes darab volt. Igazán jól állt. Megfogtam a csomagjaimat és elindultam vele le a lépcsőn, ám nem jutottam vele túl messzire, mert Jacob nyomban ott termett és elvette tőlem őket. Nem mintha nem bírnám el, cseppnyi erőfeszítésembe sem került volna.

– Tudtam, hogy nagyszerűen fog állni neked ez a ruha – szökkent mellém hirtelen Alice. – Ugye milyen jól áll neki Jacob? – kérdezte hatalmas vigyorral tündéri arcán. Feszült figyelemmel vártam Jacob reakcióját. Nyelt egy nagyot majd megszólalt.

– Igen, Alice Nessie nagyon szép, mint mindig – felelte s tekintetével fogva tartotta az enyémet. Szerinte szép vagyok? Vagy ezt most csak úgy mondta? Mindegy is… nem szabad ennek számítania.

– Drágám elkészültél? Indulhatunk? – jelent meg anyu mosolyogva.

– Igen mehetünk – egyeztem bele, miután sikerült elszakadnom a még mindig fogva tartó tekintettől.

A bőröndök már az autóban voltak. Mondanom sem kell, hogy mindenki velünk jött, aminek személy szerint nagyon is örültem. A reptér egyáltalán nem volt messze. Mikor megérkeztünk rögtön megláttam barátnőmet és édesanyját amint ránk és a többiekre várnak. Nem volt szükséges elmondania mennyire izgatott amiatt, hogy ő is velünk jöhet, az arcán és szemeiben mindent láthattam. Aztán szemei hirtelen irányt váltva egy másik személyre koncentráltak immáron. Követve pillantásának irányát, megláttam Pault kinek tekintete éppoly vágyódó volt akárcsak barátnőmnek. Ez a látvány, mosolygásra késztetett, s ez a mosoly a mellettem álló Jacob figyelmét sem kerülte el.

– Mi olyan muris, had mosolyogjak én is.

– Csak Lili és Paul. Nézd Paul, hogy nézi őt. – Ahogy kértem, feléjük pillantott, de velem ellentétben arcáról eltűnt a vigyor s helyét némi szomorúság vette át. Alig pár másodpercig tartott csupán, rendezte vonásait s újfent mosolyra görbültek ajkai. Nem tudtam hova tenni ezt a dolgot. Egy eszement gondolat akaratlanul is befészkelte magát a fejembe, s amilyen gyorsan csak képes voltam elűztem azt s mégis ott zengett a fejemben. Vajon azért reagált így, mert neki is tetszik Lili?

Már lassacskán mindenki megérkezett. Még Leah is. Megfogadtam, nem hagyom, hogy elrontsa a kedvemet, akkor is jól fogom magam érezni, ha ő neki ez nem is tetszik. Amit kicsit furcsálltam, hogy még a kicsi Claire és Kim is ott volt. Mondjuk Kimen annyira nem is csodálkoztam hiszen Jared barátnője, de Claire… ő csak egy kislány. Mindegy is, mindjárt elindulok életem egyik legizgalmasabb kalandja felé és alig várom már, hogy ott lehessek. Mikor bejelentették, hogy a repülő alig öt perc múlva indul mindenki búcsúzkodásba kezdett. Szorosan öleltek magukhoz, mintha most látnának utoljára.

– Szia, Drágám érezd jól magad! – jöttek oda végül a szüleim. Anyu, ha ember lenne valószínűleg eláztatott volna a könnyeivel.

– Ugyan anyu csak két hétre megyek nem örökre – mondtam mosolyogva.

– Tudjuk kicsim, de még sosem voltál távolt tőlünk ilyen hosszú időn át.

Miután elengedtek a szüleim olyat láttam, amit még eddig soha. Eléggé meglepődtem rajta bevallom. Apu és Jake kezet fogtak, ami még nem is lett volna olyan nagy dolog, de utána átölelték egymást, úgy, mint a testvérek. Apu mondott valamit Jake-nek de csak annyit hallottam, hogy köszönöm… Mégis mit köszön neki?

Felszálltunk mind s miután elfoglaltuk a helyünket, az ablakon kinézve megpillantottam a családom, engem néztek. Integettek mikor elkezdett emelkedni a gép. Hirtelen olyan rossz érzésem támadt. A későbbiekben nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Lili és én egymás mellett foglaltunk helyet. Az út nyolc órába telt, de egyáltalán nem unatkoztunk, végig nevetgéltük az egész utat. Miután leszálltunk a gépről még utaznunk kellett úgy fél órát hajóval. Ami akkor a szemem elé tárult nem volt minden napi. Egyszerűen gyönyörű. Ezzel nem csak én voltam így ugyanis a többiek is tátott szájjal figyelték a kilátást.

Ezt viselte Nessie