♥ 25. fejezet - Az utolsó csepp ♥

AZ UTOLSÓ CSEPP

Teljesen kétségbe voltam esve, és egyszerűen nem tudtam megnyugodni. Közben éreztem, hogy a testemet ismételten elönti a forróság és nem tudok neki parancsolni. Tudtam, hogy ki kell mennem különben még másokban is kárt teszek és a háznak sem éppen tenne jót. Így gyorsan felálltam, ami nem volt valami jó ötlet, mert kicsit megszédültem. Mégis meddig feküdtem az ágyban?

– Ness, hova mész? – kérdezte Lili.

– Ki kell mennem, muszáj! – mondtam majd felkaptam az egyik szatén köntösömet és rohantam, ahogy csak tudtam. Persze mivel már Lili is tudta ki vagyok, a vámpír sebességet használva pillanatok alatt kijutottam a házból és immáron a friss levegőn állva erősen koncentráltam, hogy valahogy sikerüljön lehiggadnom.

– Nessie kérlek! – jött oda Jake ismételten – Gyere be! Beszéljük meg! – Mégis mit akar megbeszélni? Elég nyilvánvaló volt. Nem vagyok hülye, tudom mit láttam.

– Mégis mit akarsz megbeszélni? – szegeztem neki a kérdést miközben szemeim villámokat szórva követték reakcióját. Iszonyat dühös voltam és ez most kicsit sem volt jó.

– Nem úgy volt ahogyan azt te gondolod, Nessie.... – Közelebb jött hozzám, amitől hirtelenjében elszakadt nálam a cérna. A testem pillanatok alatt lángba borult, és akkora erőt éreztem magamban, mint még soha. Jake-re nézve láttam rajta, hogy ő is megijedt. – Nessie, kérlek nyugodj meg, még a végén bajod esik! – Hallottam a hangját, tudtam, hogy hozzám beszél, de képtelen voltam válaszolni, vagy bármiképpen reagálni. Láttam amint a többiek is ki jönnek. Legutoljára Leah jött ki a házból és rögtön Jake mellett állt meg. Nem akartam, illetve fogalmam sem volt, hogy mit is akarok valójában, de ez egyszerűen irányíthatatlanná vált ez új és veszedelmes erő, ami a birtokomban volt.

– Tűnjetek a szemem elől! – Végre sikerült megszólalnom, de épp, hogy sikerült kiszűrnöm a fogaim között. Jake arcára fájdalom ült ki, míg Leahén elégedettség. Úgy tűnt rájött jobb ha nem húz velem ujjat mert hátat fordított és bement.

– Jake, jobb lesz ha te is bemész. Így nem fog lenyugodni! – mondta Sam.

– Nem megyek sehová! Nem hagyom itt! – kiabálta feldúltan. Nem értettem őt, mit akar tőlem, mi ez az egész? Ha Leaht szereti, miért nem vele van? Hiszen a barátságunk sem ér már semmit, mert hazudott nekem. Tudtam, hogy nem bírom már sokáig, és ha nem tudom elküldeni szavakkal, akkor majd mutatok neki valamit, amitől biztosan felfogja, mit szeretnék. A testemet egyre nagyobb lángok vették uralmuk alá, és éreztem, hogy képes vagyok ezt másokra is kiterjeszteni, ám még mielőtt bárki megijedne, eszembe sem jutott Jake-t bántani, bármennyire is gyűlöltem őt azért, amiért átvert, nem lettem volna képes bántani. Őt soha! Tudtam, meg kell tanuljam kontrolálni ezt a dolgot, úgyhogy itt volt az ideje, hogy megpróbáljam. Erősen összpontosítottam, az egyik fára és azt akartam, hogy a lángok ostromolni kezdjék azt. Nem volt szükségem csöppnyi erőlködésre sem, a fa hirtelen lángra borult, majd pillanatok alatt a tűz áldozatává vált. Jake pillanatra köztem és a szénné égett fa közt jártatta tekintetét, majd még egy utolsó pillantást vetett felém és elment. Nem a házba hanem a part felé futott, majd egyik pillanatról a másikra farkas testben eltűnt a fákkal borított erdőbe.

– Nessie, le kell nyugodnod, hallod? – szólongatott Paul.

– Igen, tisztában vagyok vele, de nem megy – mondtam kétségbeesetten. Próbáltam kellemes dolgokra gondolni, a családomra. Nem sokkal később megtette a hatását és éreztem amint a lángcsóvák egyre kisebbek és kisebbek lesznek, míg végül teljesen el nem tűntek. Lilire esett a pillantásom, kissé megilletődve, talán félelemmel a szemeiben állt nem mesze tőlem és tekintete egyetlen pontra szegeződött, mégpedig ahol nem sokkal ezelőtt Jake alakja eltűnt a sötétségben.

– Lili minden rendben? – kérdeztem, mire hirtelen felém kapta a fejét, és egy mély levegővétel után megszólalt.

– Igen persze, csak tudod, azért ez egy kicsit sok így egyszerre. Te elkezdesz lángolni és egy karcolás nélkül megúszod, aztán Jake elrohan és egy szempillantás alatt hatalmas farkassá változik. Mondta Paul, hogy hogyan megy ez az egész, de a saját szememmel látni egészen más. De inkább rólad beszéljünk – jött közelebb hozzám –, minden rendben? – Hogy minden rendben van-e? Nézzük csak, mostanság csak úgy felgyulladok, és mégsem esik semmi bajom, márpedig kéne hisz az az egyetlen dolog, ami képes elpusztítani minket, persze a farkasokon kívül. Az egyetlen, akit teljes szívemből szeretek egy másik nő karjaiban éli meg a boldogságot, és ha még ez sem lenne elég pont abban a nőében, akit ki nem állhatok.

– Hát nem mondanám. Nem értem mi történik velem. – Mindketten leültünk a lépcsőre és ott folytattuk a beszélgetést.

– Máskor is előfordult már ez veled? És a többi vámpír is képes ilyesmikre? – Akkor ezek szerint Paul nem mesélt el mindent.

– Ami az első kérdésedet illeti, nem eddig soha nem fordult velem elő ilyesmi. És hogy válaszoljak a másik kérdésedre is, igen vannak páran, akik hasonlóan erős képességekkel rendelkeznek.

– A családodban is? - kérdezte.

– Igen, az én családom ezen a téren is igen különlegesnek számít ugyanis többünknek is kijutott a képességekből. Nagyapa elmélete szerint ez attól függ, ki milyen adottságokkal rendelkezett már ember korában, szerinte a legerősebb tulajdonságunkat, megerősítve átvisszük a vámpír életünkbe. Az apám hallja a gondolatokat. – Tágra nyílt szemekkel nézett rám.

– Azt mondod Edward hallotta minden gondolatomat, amikor ott voltam nálatok? – kérdezte és pedig bólintottam. – Jesszusom, ez olyan égő. Most mit gondolhat rólam? – Az arca teljesen kétségbeesett volt, amivel sikerült egy kis mosolyt csalnia az arcomra.

– Nyugi már megszokta, volt ideje rá. Szóval, ott van Jasper, ő igazán különleges képességgel bír, ugyanis képes befolyásolni a körülötte lévők érzéseit és át is érzi azokat, valamint ott van Alice, aki látja a jövőt.

– Na ne, ez most komoly? – Ajkai szélén látni lehetett visszafogott mosolyát.

– Igen, de a látomásai képlékenyek, a jövő a döntéseink alapján változhat. Ő csak akkor látja miután már döntöttél.

– Ez tök szuper. És a többiek? – kérdezte lelkesen.

– Anyámnak, egy bizonyos pajzs öleli körül az elméjét, ami már ember korában is megvolt, ami igazán különleges jelenség. Később ezt a pajzsot megtanulta másokra is kiterjeszteni és így képes megvédeni őket a mentális képességektől. Például apu nem tud olvasni a gondolataiban, csak ha ő úgy nem akarja, viszont Alice látja a jövőjét és Jasper pedig képes befolyásolni az érzéseit.

– Ez olyan, hihetetlen, de nagyon tetszik. Na de még mindig nem mondtad veled mi a helyzet? – kíváncsiskodott tovább.

– Ezt elég nehéz elmagyarázni, még máig nem találtunk rá megfelelő meghatározást. Talán jobb, ha inkább megmutatom – mondtam, amitől egy pillanatra megijedt – Nyugi Lili nem fog fájni! – biztattam. Megérintettem a kezét, kérdő tekintete azonnal rám talált nem igazán tudta most mit kéne tennie, látnia, aztán egyszer csak megjelentek az elmémből kivetítet emlékképek. Megmutattam neki azt, amikor először találkoztunk, a nálunk töltött időt, amikor La-Pushban voltunk, az utazást, mindent, ami kedves volt számomra és vele kapcsolatos. Aztán véletlenül becsúszott egy emlékkép, az, amikor megláttam Jacobot és Leaht a sziklás parton. Hirtelen megszakítottam az emlékek vetítését, és Lilire néztem.

– Nagyon jó volt ezeket a te szemszögedből látni, viszont a végét azt nagyon sajnálom. Nem lehetett könnyű. Na de mi van ezzel a lángolásos dologgal? Ez valami új képesség lenne? – érdeklődött tovább.

– Nem tudom, igazából fogalmam sincs, de valószínűleg ez a megoldás. Hiszen mi másért lenne az, hogy míg mindent felemészt a tűz körülöttem, bennem cseppnyi kárt sem okoz? Ezt majd megbeszélem a szüleimmel, meg nagypapával. Addig is meg kéne tanulnom kezelni. Mert egyelőre nem tudom szabályozni, nem tudom, mikor jöhet elő legközelebb.

– Hát úgy tűnik Jake és Leah képes előidézni – jegyezte meg, majd mikor meglátta a fájdalommal teli szemeimet, megpróbálta kicsit másfelé terelni a témát.

– Akkor nem ártana gyakorolnod, nem igaz? – jelent meg hirtelen Paul.

– Igazad lehet, bár félek, hogy túl sok mindent elégetek – aggodalmaskodtam megint.

– Ugyan Nessie, inkább idekint, mint bent, még a végén ránk gyújtod a házat! – nevetett, ám én ezt kicsit sem éreztem viccesnek és ez az ő figyelmét sem kerülte el. – Bocs, ez tényleg nem volt jó poén. Na, gyere, gyakoroljunk – mondta végül, majd felém nyújtotta segítő kezét és felhúzott maga mellé.

– Jó ötlet ez? – szólalt meg hirtelen Lili, és szemeiben féltést és aggodalmat láttam.

– Ugyan cica, ne aggódj, rossz pénz nem vész el! – mondta majd egy gyengéd csókot lehelt Lili ajkaira.

– Ebben biztos lehetsz, barátném – erősítettem meg Paul állítását mire mindhárman nevetni kezdtünk. Mellettük sikerült kicsit elterelni a gondolataimat Jake-ről. A gyakorlás egész jól ment, igazából nem is azzal volt a gond, hogyan élesszem fel a tüzet, hiszen ahhoz elég volt magam elé képzelnem Jake-t és Leaht, de az, hogy megszüntessem, már nehezebbnek bizonyult. Az idő eszeveszett sebességgel telt, már csak a sötétedő égboltra lettünk figyelmesek.

– Azt hiszem mára ennyi elég volt, mit szólnátok egy kis esti fürdőzéshez? – kérdezte Paul Lili szeme persze azonnal felcsillant.

– Kösz, de én inkább a szobámba mennék, kifárasztott ez a nap.

– Hát rendben, akkor, majd később beszélünk – mondta Lili. Megindultam a ház felé és egyenesen a szobámba mentem. Gondoltam, talán jót tenne egy forró fürdő. Gyorsan ledobáltam magamról a ruhákat és egyenesen a szemétbe hajítottam őket, ugyanis eléggé, megviselte őket a mai nap. Megengedtem magamnak a kádat és közben halk zenét kapcsoltam magamnak. Szükségem volt egy kis lazításra. Már körülbelül fél órája áztathattam magam, amikor a szemem megakadt az óra mutatóján. Már kilenc órát mutatott, de Jake-t még nem hallottam megjönni. Először eluralkodott rajtam a pánik, de aztán gyorsan elhessegettem gondolatot, hiszen lehet, hogy csak kint van az apartmannál vagy valami. Miután már lassan két órája feküdtem a kádban, ideje volt kikászálódnom onnan. Felvettem a pizsamámat, ami egy szatén méregzöld rövidnadrág, és egy hozzá illő top volt gondoltam lemegyek és eszem valami nagyon édeset. A konyhába leérve Emily-t és Kimet találtam csak.

– A többiek a medencénél vannak? – érdeklődtem.

– Igen, kivéve Jacobot és… Leaht – felelte Kim, de aztán rögtön magyarázkodni kezdett – Nem úgy értem, hogy együtt, hanem tudod, Leah a szobájában van, Jake pedig még azóta sem jött vissza. – Egy pillanatra ledermedve álltam a hűtő előtt. Hogy-hogy még nem jött vissza? Mégis merre lehet?

– Értem, de mégis, hogy lehet az, hogy még nem jött vissza? – tettem fel a leginkább foglalkoztató kérdést.

– Fogalmunk sincs, a srácok már elmentek egyszer megkeresni, de amint Jake meghallotta, hogy ők is farkas alakban vannak azon nyomban visszaváltozott. Így fogalmunk sincs merre van, ez a sziget elég nagy, és az illata mindenhol ott van... – mondta. Láttam a szemében, hogy már kezd ő is aggódni, akkor mit mondjak én? Tudom, hogy haragszom rá, de azért azt nem akarom, hogy baja essen. Azt nem élném túl. Teli aggodalommal mentem vissza a szobámba és csak ültem az ágyamon, bámultam ki a fejemből. Egyfolytában az ablakot kémleltem, hátha meg látom amikor elmegy előtte vagy valami. Az idő nagyon gyorsan pergett és azon kaptam magam, hogy már elmúlt hajnali két óra is. Egyre idegesebb lettem, de nem olyan értelemben, csodával hatályos módon képes voltam kordában tartani az új képességemet, de ez cseppet sem segített abban, hogy megnyugodjak, egyre jobban aggódtam, hogy talán valami baja esett. Az én hibám, mert én küldtem el. Fel s alá járkáltam a szobámban, de nem tudtam mitévő legyek. Menjek és keressem az erdőben, vagy maradjak itt és várjam meg, amíg magától visszajön? Egy újabb óra elteltével nem bírtam tovább, ki kellett mennem. Azt hittem már a többségük aludni fog, de szinte mindenki kint volt, és úgy tűnt valami elég foltos dologról beszélgettek.

– Keressük meg! – hallottam annak a libának a hangját.

– Igen? Hát micsoda ötlet, jobb lesz, ha befogod a szádat, mert ez az egész csakis a te hibád! – vágta a fejéhez Paul.

– Miért lenne az én hibám, nem én küldtem el hanem a drágalátos Nessie-tek – mondta dacosan.

– Na idehallgass, jól figyelj mert nem mondom el még egyszer megértetted? – Lili hangja nagyon zaklatottnak tűnt, még sosem hallottam ilyennek – Ha még egyszer a szádra mered venni a barátnőmet, nagyon megbánod! És jobb lesz ha Jake-ről leveszed a mancsod kislány, mert pórul jársz! – Igazán jól esett, hogy kiállt értem, de tudtam, hogy Leah még ember alakjában is többszörösen erősebb barátnőmnél és nagyon nem akartam, hogy baja essék.

– Ugyan már! – hallottam, Leah gúnyos hangját, amit egy még gúnyosabb nevetés követett. – Mégis mit fogsz tenni, hm? Ha akarlak, egyetlen kezemmel elintézhetlek! – Erre a kijelentésére egy hatalmas morgás tört fel a szigeten, biztos voltam benne, hogy Paul volt az. Nem akartam, hogy Leahnak essen bármennyire is megérdemelte volna s mikor már hallottam, hogy a többiek alig bírják visszatartani jobbnak láttam közbelépni. Amint meglátott, hozta a szokásos formáját és gúnyos megjegyzéseket tett rám.

– Na nézzük csak, megérkezett a mi egyetlen, és csodálatos Nessienk.

– Könnyű olyannal kikezdeni, aki nem éppen a te súlycsoportodba tartozik – mondtam, utalva az imént tett megjegyzésére, amit Lilihez intézett – Mi lenne ha végre nyíltan, szemtől szembe támadnál és nem mocskosul hátba döfnél mindenkit? Vagy az túlságosan is nehezedre esne? – Szemeiben csak úgy égett a visszafojtott düh.

– Miért azt hiszed te és én egy súlycsoportba tartozunk? – kérdezte, miközben szemöldökét magasra húzta és ajkain ott bujkált megvető mosolya.

– Próbáld ki! – mondtam. Mindvégig a szemébe nézve, teljes magabiztossággal állva előtte. – Vagy félsz, hogy esetleg erősebb vagyok nálad? – provokáltam, miközben a többiek szeme mindvégig köztem és Leah közt járt.

– Ugyan már! Fél kézzel elbánok veled!

–Akkor gyerünk, mutasd meg! – mondtam kicsit közelebb menve hozzá.

– Nessie, azt hiszem nem kéne! – halottam Seth óva intő szavait.

– Nem félek a nővéredtől Seth! – ellenkeztem.

– Azt hiszed ezzel a hősködéssel, visszaszerzed magadnak Jacobot? – Tudta mi az, amivel fájdalmat tudott okozni, de én nem adtam meg magam neki, lepleztem a szívemet facsaró kínt. – Vagy várjunk csak, hiszen soha nem is volt a tiéd! – Ismételten telitalálat, Jake szíve sosem volt az enyém és most már nem is lesz. Annak ellenére, hogy igaza volt, nem hagyhattam megalázni magamat.

– Miért gondolod, hogy a tiéd igen?

– Hát figyelj, nem hiszem, hogy közöd lenne a magánéletemhez, de ha ennyire tudni szeretnéd, akkor közlöm veled, hogy isteni volt az a csók! – Éreztem, hogy lassan felborul az eddig olyan jól tartott önuralmam.

– Örülök neki, hogy élvezted, de nem úgy látszik mintha ezzel ő is így lenne! Hiszen nem látom, hogy itt lenne veled és többet akarna belőled! – Itt egy kis szünetet tartottam, majd folytattam. – Bár tudod, meg tudom érteni, gondolom rájött felesleges rád vesztegetnie az idejét, nálad csak jobbat találhat. Az előző barátod is valószínűleg most sokkal boldogabban él egy másik nő mellett, akit igazán tiszta szívéből szeret és örül, hogy megszabadult tőled! – Úgy láttam ezzel a mondatommal kivertem nála a biztosítékot. Először Sam és Emily felé kapta a fejét, mélyen Sam szemébe nézett és hirtelen az álarc, amit oly régóta őrzött lehullt és csak egy fájdalommal teli, meggyötört Leaht láthattam magam előtt. Ami még számomra is meghökkentő volt az Sam arca és a szemei, mellyel még mindig Leaht nézte. Arca fájdalomtól és bűntudattól gyötört volt. Nem értettem mi történik. Hirtelen felém kapta a fejét, a testén hihetetlen rángások mentek végig miközben egyre közeledett.

– LEAH ÁLLJ LE! – Sam hangja süvített bele a levegőbe, de Leah mintha meg sem hallotta volna azt egyre csak közeledett és közeledett én pedig felkészültem a harcra, a harcra, ami úgy tűnt mostanra elkerülhetetlenné vált. Minden olyan gyorsan történt, hogy felfogni is lehetetlennek tűnt. Felugrott a levegőbe és immáron egy hatalmas, dühödt, mindenre elszánt farkas közeledett felém a magasból!